2013. április 29. Interjú Horváth Lászlóval és Varga Péterrel
Arra kértük a fiúkat, hogy saját szavaikkal mutassák be a legutóbbi album, a Búcsúpohár dalait.
HL: Csak annyit szeretnék mondani erről az egészről előre, hogy Péter az elmúlt években pozitív változásokon ment keresztül. A zenei és gitárdudása, ill a zenei stílusokhoz való hozzáállása (remélem ez nekem is köszönhető) hál istennek javult. Sokkal nyitottabb, simulékonyabb. No, nem mintha korábban bármiféle probléma is felmerült volna kettőnk között, ne tessenek félreérteni. Azok, akik most ezeket a sorokat olvassák mielőtt bármiféle kritikával is illetnék a dalainkat hallgassák meg előtte azokat. Aztán persze meghallgatjuk a kritikákat (mindig is mondtam, csak POZITÍVAN!!!) .
1. A csavargó
VP: Ez készült el harmadikként. Miután Laca megmutatta az Igyunk! című versre kitalált zenét és dallamot, én is fellelkesedtem, és hirtelen megszültem ezt a zenét és dallamot. Egy kicsit amolyan ír beütéses, egyszerű, fogós zene, a kedvenc szólómmal a lemezről.
HL: Ez egy Petőfi vers, Péter írta a szöveget és a zenét is. Aranyos kis egyszerű nóta, mégis fogós.
2. Az árpaföldön
VP: Ezt együtt találtuk ki, ez lett készen negyedikként, ha jól emlékszem. Szeretem ezt a dalt, mert jó dallamai vannak. Jól jelzi a stílusaink különbözőségét: a versszak és a refrén énekdallamai teljesen elütnek, mert előbbit Laca, utóbbit én találtam ki, de valahogy mégis így alkotnak teljes egészet. Az egyik kedvencem a lemezről.
HL: Kicsit Bluesos-countrys nóta. Több szólót tehettünk volna bele. Közösen tettük le az asztalra eme songot, amelyből, a gyapotszedő négerek életérzése is csak úgy süt.
3. Víz és bor
VP: Ez Laca gyermeke. Az első változata sem volt rossz, de a refrénjét gyengének érezte, ezért kitalálta a végleges változatát, ami csattogósabb, keményebb lett, mint a versszak énekdallama, és így már jól elüt attól.
HL: Nagyon szeretem, az albumról talán a kedvencem. Ezt a számot nekem köszönheti az emberiség. Ez is egy Petőfi vers, otthon még Jennyvel írtuk a számot. Változatos, jó refrén, mi kell még?
4. Őrült dal
VP: Ez volt készen elsőként. A vers megzenésítésével vagy 6 éve kacérkodtunk, de mindig talonban maradt, mígnem jött ez a zseni, ez a géppuskakezű óriás, és. Még fel sem merült a gondolat, hogy megzenésített versekből készítsünk lemezt, amikor Laca megmutatta ezt a dalt. A többi csak sokkal később követte. Szerintem ez a lemez legkomplexebb száma, itt váltunk a legtöbbet, ennek a dallamait leginkább A vámpír vére albumunkon tudnám elképzelni, hangzását és bonyolultságát tekintve is.
HL: Na ez érdekes, Peti mondta, hogy ez volt az első szám, amit ráadásul én írtam. De ha meghallgatjuk, hát tényleg én, mert idétlen váltások vannak benne. Szerintem nagyobb lendülettel kellett volna felvenni, sajnos a tempóból a szám közepe felé sokat veszítettünk.
5. Vizet iszom
VP: Ezt én írtam, de semmi különöset nem tudok róla mondani, egy ösztönös kis gyors nóta, a korai lemezeink hangulatában. Nem szeretem igazán.
HL: Kicsit rock and roll-os érzésem van, amikor ezt a számot hallgatom. Tetszik, egyszerű és jó. (milyen akkordok is vannak benne?)
6. Adjon az isten
VP: Érdekes módon ez egy feldolgozás, melyet nem mi írtunk, hanem egy barátunk. Mi annyit tettünk hozzá, hogy elláttuk szájharmonika szólóval, amitől picit hosszabb és érdekesebb lett. Erőssége a lemeznek.
HL: Egy feldolgozás, amit egyik nagyon jó barátom és haverja dolgozott fel, és adta át nekünk, jogdíj fizetése nélkül. Egy kicsit - Pjotr kollégának köszönhetően – felturbóztuk szájharmonika szólóval. Így változatosabb lett, köszönhetően a szájharmonika szólónak.
7. Zöldül a sás, ó
VP: Ez az én dolgos két kezem munkája. A dallamai kicsit metálosak lettek, ami a korai stílusunkat csalja vissza. Ez lett a leggyorsabb szám a lemezen.
HL: A metálos szám. Nekem már ez jut eszembe róla, Peti mindig ezt mondja. Biztos neked is elmondta már. A kislányom Lili is nagyon szereti, szokta dudorászni.
8. Én legyek…
VP: Ez Laca műve, a lemez leglíraibb, leglassabb száma, Grigorovics, nem, Grogasevics, nem, Gurgovics, vagy ilyesmi Teréz verse. Amikor először mutatta meg a munkahelyen, többeket magával ragadott, így aztán roppant lelkesen vettük fel. Azóta sem tudja senki, hogy kinek a versét hallották. Én ugyan mondtam nekik, hogy Gregormics Teréz volt a szerző, de hiába kerestek rá, nem találták. Ilyen emberekkel kell együtt dolgoznunk, akik még a neten sem tudnak szörfölni.
HL: Egy híres költő Gligorics Teréz versét zenésítettem meg. Mit mondjak, elég depis, ráadásul olyan mélyen kezdem, hogy az fáj. No mindegy elkészült.
9. Békén, mélyen aludtam én…
VP: Ezt én írtam, akkor, amikor már csak egy dal kellett, hogy befejezhessük a lemezt. A szólóját különösen szeretem, nagyon jó játszani. Ehhez csináltunk egy klipet is, ahol a régi videofelvételeinkből válogattunk hozzá képsorokat. A Youtube-on lehet megtekinteni, csak nehéz rábukkanni.
HL: Dallamos kis szólóval kezdődik, biztos Peti játssza. Ezzel fogunk befutni, ugyanis Petya felrakta ezt a számot a Youtube-ra, még klipet is csinált hozzá! Nem igaz ez a srác, ez mindent tud!
10. Felföld, hegyeim
VP: Ez a lemez legjobb darabja. Közösen írtuk, és bitangmód elégedettünk vagyunk vele. Nagyon szépen kidolgozott dal, és a dallamai is megfelelnek annak, hogy Burns skót költő volt, és Syrius Black pedig Harry Potter keresztapja volt a Gyűrűk ura című versben. Itt hangzott el az a legendás mondat is, hogy Lúk, én vagyok az apád.
HL: Nem tudom miért, de én erre emlékszem úgy, mintha ezt csináltuk volna először. Lehet, hogy ezzel töltöttük a legtöbb időt? Az igazat megvallva, jó is lett! Jó váltások, jó dallam, jó vokál. És ez a Syrius tényleg óriásit alakított. És tényleg Lúk volt az apja.
11. Búcsúpohár
VP: Ez az én dalom, eredetileg lassú számnak indult, de nagyon hosszú, öt versszakos, és úgy már nagyon unalmas lett volna. Ezért kitaláltam, hogy a 3. versszaktól rock and roll alapot teszünk alá, majd megint teljesen más stílusú utolsó szakaszt is találtam hozzá, így végül három egymástól alaposan eltérő részből áll össze. Azt hiszem, nem sikerült rosszul, mert elég érdekes felépítése van.
HL: Petya nótája. Érdekes, lassan kezdjük majd rock and roll-ba csapunk át. Feldobja a számot, hallgassátok meg!
12. Igyunk!
VP: Ez volt az a szám, ami beindította a hengert, ez után kezdtük el zsinórban megzenésíteni a verseket, ez után döntöttük el, hogy megzenésített versekből készítünk lemezt. Laca írta, és nem hasonlít egyetlen korábbi számunkra sem, szóval igazán remek lett. Különösen az fogott meg, hogy teljesen idegen tőlünk a vers témája, elképzelni sem tudjuk, milyen lehet inni, de mérhetetlen empatikus képességünkkel még ezt is megoldottuk.
HL: Megfogott a szövege, ráadásul egyszerű akkordmenetet találtam ki rá. Jó kis pörgős nóta, még a szóló se olyan rossz.
13.A természet vadvirága
VP: Ezt együtt írtuk, és mivel túl hosszúnak, ezért unalmasnak éreztük, kitaláltuk, hogy a 3. versszakát elszavaltatjuk közös barátunkkal, Pucsok Istvánnal (Albival), akinek ehhez kiváló orgazmusa, orgonája, orchestrája, orákuluma, vagy orgánuma van? Ez az első ilyen megzenésített versünk, ahol egy versszakot nem énekelve, hanem szavalva adunk elő, miközben alatta megy a zene. Azt gondolom, jól sikerült, elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben több számunk eléneklésére is felkérjük majd Albit.
HL: A hosszú szám. Albi bemutatkozó verselése.
14. Messzi tengeren
VP: Ez az utolsó előttiként elkészült szám a lemezen. Burns melankolikus verse, amit egy nagyobb kórussal tettünk érdekesebbé. Zeneileg nagyon egyszerű kis dal, de ez nem feltétlenül hátrány. Azt hiszem ez lett a legjobb záró számnak, mivel a refrénjét sokszor lehetett ismételni, és végül lekevertük, mintegy szétfolyatván az éterben a dallamokat, amik aztán még sokáig ott motoszkálnak a hallgatókban, miközben a hangmolekulák nukleáris impulzusmeghajtással útra kelnek a Proxima Centauri felé, és az idődilatáció következtében mintegy 40 év múlva ott is megszólalnak majd, amitől az idegenekkel való kapcsolat felvételének megkönnyítését várjuk.
HL: Egy vidám hangulatú dal, nekem kicsit visszatérés a nem tudom én melyik, talán az Exodus című albumra. Ha ezt a dalt hallom, az az idő jut eszembe. Hogy mijé? Nem t'om! Jó kis album lett ez is!!! Hallgassátok!!!