Arra kértük a fiúkat, mutassák be saját szavaikkal a Csak egy árny lemezt.

1. Hiába futsz

Mondj valamit a számról!

H.L.: A tiédről vagy az enyémről?

V.P.: Az egyik legrégebbi szám a lemezről. Egy kerti party-n mutattuk be először, nem megszokott társaság előtt, velük azóta sem találkoztunk.

2. Harc és halál

H.L. Időnként visszatérünk a gyökerekhez, tehát a blues szól hozzátok! Ady meglepődne, ha hallaná, hogy milyen zenét rittyentettünk a verséhez. A zene alapja groovos, sőt egy kicsit Panterás, mivel rájuk volt jellemző, hogy egy-egy riffet használnak az egész szám alatt.

V.P.: Régi tervünk valósult meg azzal, hogy Adytól sikerült megzenésíteni egy verset. Nagyon nagy kihívás az ő verseit megzenésíteni, de azt hiszem, László megérezte a dalból áradó zaklatott hangulatot, és ezt megfelelően prezentálta tonálisan.

3. Csak egy árny

H.L.: Már a kezdés elüt a többi számunktól, hiszen egyből egy érdekes, tőlünk nem megszokott refrénnel nyitunk. A szám Péter kollégám, barátom, haverom, másodunokatestvérem tehetségét dícséri. A szólóknál, mint megfigyelhetitek egyre inkább az improvizációé az elsőbbség. Sajnos, valahogy megint „kihúnyt a tűz”.

V.P.: Nem értek egyet az utolsó mondatoddal. És itt szeretnélek figyelmeztetni, hogy fegyver van nálam! Szerintem meglehetősen sokat kísérletezgetünk, vannak érdekes új ötleteink, az más kérdés, hogy ezek nem mindig nyerik el a hallgatók tetszését. Azt gondolom, hogy a lehetőségeinkhez képest változatos hangzású dalokat írunk és sikerül egyre kijjebb tolni a határainkat. Persze ez nem vonatkozik minden dalra, mert igyekszünk megtartani az eredetileg is ránk jellemző hangzásvilágot.

4. Végtelen történet

H.L.: EGY IGAZI SKA!!!!! Kib…ott nagy szám, nem is értem ki a f….szom csinálta ezt? Hogy miről szól? Ez egy végtelen történet, hallgassátok, élvezzétek, és köszönjétek Mónikának! Félretéve a tréfát , ezt a számot már régóta készítgettük, de nem haladtunk vele, sőt amikor már megvoltak az akkordok és nagyjából össze volt téve, akkor is féltünk tőle, legalábbis ha a saját nevemben beszélhetek. De egyszer csak sikerült felvenni, igaz nem hiba nélkül, de csak az hibázik, aki dolgozik.

V.P.: Évekkel ezelőtt Mónika írta a szövegét, és Laca már akkor megzenésítette. Azóta lényegében nem változtattunk rajta a felvételig. Akkoriban sokat hallgattuk a Ska-P zenekart, és ez hatott erre a számra. Szintén egy egyedülálló nóta ez a repertoárunkban. Erőssége a lemeznek.

5. Mit érek én

H.L.: Zenei témáját tekintve minimális grounge hatás érezhető. Gondolok itt az UKJ-ra, de ez a hasonlóság nem tudatos, hiszen Péter barátom nem kedvelte, így nem is hallgatott ilyen stílusú zenéket. Tehát mindenféle hasonlóság csak a véletlen műve, ha valaki sajátjának tekinti, hát szóljon.

V.P.: Volt egy agymenésem, amikor négy dalt írtam egyszerre: a Csak egy árnyat, a Mit érek ént, az Én vagyok azt, és A legyőzöttet. Ezek egyike volt ez a darab, aminek az alaptémája szerintem kicsit AC/DC-s lett, de a refrénje eltér az alapstílusától. Laca szerint grandzsos, amiről fogalmam sincs, micsoda, talán egy egzotikus étel lehet. Az ilyenek óhatatlanul hatással vannak rám.

6. D-moll szindróma

HL: Egyre inkább úgy érzem ez az én stílusom, ehhez van némi tehetségem. Szeretem, nem kell még a szöveggel is foglalkozni. Szeretek új dolgokat kipróbálni, gondolok itt pl. a csillagászatra, szado-mazo technikára. De tényleg, ilyenkor jut eszembe, hogy mondjuk drop D-ben kellene megpróbálni, mivel szeretem a mély moll hangzású dallamokat.

VP: Ez az eddigi legjobban kidolgozott instrumentális számunk, nagyon szeretem. Laca hozta az alapjait, amire ketten találtunk ki némi dekorációt. Kevés akkordból elég összetett és változatos zenét kreáltunk. Régebben is jellemzőek voltak ránk az instrumentális számok, azt hiszem egyedül a Búcsúpohár albumról hiányzik.

7. Nem leszel egyedül

HL: Peti dallamvilágával találkozhatunk, a rá jellemző hajlítások és ritmuselemek határozzák meg a nótát. Ez is, mint nagyon sok dalunk, kívánná a ritmus –és díszítő hangszerek jelenlétét.

VP: Lassú kis nyálas darab, aminek a szövegébe beemeltem néhány sort a Liverpool FC himnuszából, és azt továbbköltve született meg ez a dalocska. Korábban azt hittem, hogy nagyon cikis lesz ezt is felvenni, de így utólag visszahallgatva nem olyan szar, helye van a lemezen.

8. A konyha ördöge

HL: Hogy, hogy nem, ez is egy original blues. Leginkább Petya kreatív és gyors szövegírásának köszönhetjük. Ahogy a tíz percnyi szövegírás után kezembe nyomta, hát mondom ez nem igaz, még a nyál is összefutott a számban! Már olvasás közben megjött az ihlet, élmény volt rá játszani!

VP: Ez is korai darabja a lemeznek. Ahogy Laca mondaná: ezt neki köszönheti az emberiség. Jó kis blues-rock and roll, újszerű ritmikával. A szövege nem más, mint a paprikás krumpli receptje, amit műszakban dobtam össze hirtelen. Sajnos van némi hiányérzetem ezzel a számmal kapcsolatban, valahogy nem szól olyan ütősen, mint amikor először játszottuk, de végül is mindegy, mert úgysem figyel rá senki.

9. Itt vagyunk

VP: Ez a szám tulajdonképpen feldolgozás, ill. átdolgozás. A Tenacious D nevű zenekar játssza a Végzet pengetője c. filmben, de Lacát annyira megfogta, hogy le kellett fordítanunk és felvennünk saját számként. Én nem nagyon kedvelem, de el kell ismerni, hogy kevés ennél összetettebb számunk van, sőt talán egy sincs. Érdekes módon mégis az első kísérletre fel tudtuk venni, észrevehető hiba nélkül.

HL: „The Best Song int he world”, mondják ezt a filmben, amit már említett Peti. Igaz, hogy egy másik számra, meg lehet, hogy nem is ebben a filmben, de mondták. Én szeretem, csak félek tőle, sok a váltás, ill. nehéz hasonlóan elénekelni, mint J.B.-ék.

10. Anyám

HL:

VP: Kedvenceim közé tartozik ez a lassú dal. Rejtő Jenő versét Laca zenésítette meg, nagyon jól. Ez a nyúlánk, 219 cm magas zseni tökéletesen visszaadja azt a súlyosan depressziós hangulatot, ami Rejtő minden verséből árad. A végén belecsempésztük Albit, aki az utolsó versszakot szavalva adja elő, ez a megoldás a Búcsúpohár lemez egyik dalánál is működött.

11. A legyőzött

HL: Ahogy a kolléga is mondja, van valami a power metal érzésből, ami nagyon de nagyon jellemző ránk, főleg rám. Ha tudnánk lendületesen játszani, tök jó lenne, főleg a refréneknél szólalna meg és dobná fel a számot.

VP: A legyőzött egy hagyományos metál téma akusztikus gitáron, ami a korai stílusunkra volt jellemző. A refrénje ránk kevéssé jellemző, heavy-power metal utánérzésű, az énekdallama egy kicsit sekély, elúszik az ember füle mellett. Inkább csak töltelék lett, bár talán többet érdemelt volna. Még szólót sem tettünk bele, ezzel is kicsit az eredeti stílusunkhoz tértünk vissza.

12. Az eljövendő szeretőmhöz

HL:

VP: Még egy Rejtő vers, ezt közösen alkottuk meg Lacával. A zeneileg kevésbé kidolgozott dalok közé tartozik, de mégis hangulata van. Szerkezeti felépítése azonos a Milyen volt… című, általunk remekül megzenésített Juhász Gyula verssel. Mi szeretjük.

13. Én vagyok az

HL:

VP: Szeretem ezt a dalt. Egy újabb heavy-power utánérzés akusztikusan, kellemes refrénnel és fasza előkórussal. Mindig tetszett, amikor így emeltük a hangszínünket Lacával, mert akkor érvényesül legjobban a hangunkban rejlő potenciál.