Interjú 2018. júliusában.

- Hogyan éltétek meg, hogy ötfősre duzzadt a zenekar?

HL: - A zenekar bővülése szerintem pozitívan hatott ránk. Az új tagok, akik már annyira nem is újak, amikor tudnak, szívesen jönnek, és amikor együtt vagyunk, próbálnak aktívan bekapcsolódni az egyes számok kialakításába.

VP: - Remekül. Valójában ez már egy természetes fejlődési folyamat velejárója. Gyakorlatilag a modern korszakunk jellemzője, hogy újabb arcokat is bevonunk a zenébe, amitől azt vártuk, hogy a dalaink komplexebbek lesznek, és az általunk játszott stílus is bővül valamelyest. Ez odáig jutott, hogy az állandóan foglalkoztatott barátainkat is beillesztettük magunk közé, mintegy teljes jogú tagokként.

- Elhangzott a zenekar modern korszaka kifejezés. Ez mikortól eredeztethető?

HL: - Húú "emlékeim" szerint (amik olykor már elég homályosak) nagyjából 1-1,5 éve mondhatjuk, hogy megindultunk, haladunk a korral.
A modernkori korszak alatt értem én a banda létszámbeli duzzadását ill. a Pjotrral közösen megvásárolt Lexikon - külső hangkártyát. Ezt a felvételek javulását elősegítendő vásároltuk, amit Peti szaktudását dicsérendő, sokszor ki is tudunk használni. Ezzel az eszközzel a számok felvételei sokszor tisztábbak, lehet több sávban felvételeket készíteni, a már felénekelt versszakokat, refréneket meg tudjuk támogatni újabb felénekelt sávokkal vagy akár plusz hangszerekkel. Szerintem jó befektetés volt ez a 250 ezres kis kütyü!

VP: - Amikor 2007-ben A vámpír vére első verziójának sikertelensége miatt leálltunk, úgy tűnt, lezárult egy korszak. Ezt követte Laca „kiválása”, ami után az is kétséges volt, hogy megmarad-e a Black Molly. Majd következett a nagy egymásra találás, és 2011-ben elkészítettük a Hol van a láng?-ot, ami még egyenes ági folytatása volt a korábbi albumoknak, különösebb újítások nélkül. Mivel ez is eléggé süket füleket döngetett, úgy döntöttünk, hogy innentől kezdve a magunk szórakoztatása lesz a célunk. A 2012-es Búcsúpohár volt az első kísérlet, ahová mást is bevontunk: Albit, de egyelőre csak, mint versmondót, egyetlen dalban. Ezt a következő lemezen is megcsináltuk egy dalban, aztán a 2015-ös A játszmán, mint szövegíró működött közre, két dalban is. Majd jött A vámpír vére remastered, 2017-ben, ahol már egy csomóan szerepeltünk. Tehát kb. 2012-től kezdtünk el mások felé is nyitni, és ezzel több barátunkat is bevonni. A folyamat Albival kezdődött, főképpen azért, mert egy ideig közös volt a munkahelyünk, és így közel kerültünk egymáshoz.

- Mi a különbség a korai BM és a mai között?

VP: - A korait azt hiszem, főleg az én lelkesedésem, és szenvedélyem hajtotta. Emiatt szakmányban születtek a dalok, igen termékeny korszak volt. Ugyanakkor éppen az én türelmetlenségem miatt, a legtöbb számunk nem lett tökéletesen kidolgozva. Mindig én hajtottam, hogy vegyük fel őket, pedig gyakran megesett, hogy sok csiszolnivalót kívántak volna még. Azért ennek volt pozitívuma is, mert ha sokat agyaltunk volna rajtuk, akkor ma fele ennyi lemezünk sem lenne. Ma már sokkal kevesebb dalt írunk, ám igyekszünk azokat jobban kidolgozni. Azért a mai napig is én vagyok a hibás sokszor, ha nem lesznek elég jók a dalok, hiszen még mindig elég türelmetlen vagyok, sokszor siettetem a felvételeket.

- Az új tagokat hogyan fogadta az eddigi célközönség?

HL: - Egyelőre 'acélközönség' még mit sem tapasztalt az új tagokból. Bár bocsánat, Máté Tamást és persze Albit (Pucsok Pistit) már látták és hallották a koncertjeinken, ahol úgy gondolom szimpatizáltak velük. Ha nem, hát nem közvetítették felénk (felém).

VP: - Nem igazán érdekel. Őket sem érdekeljük már túlzottan. Régen szerettünk zenélni, és ehhez megvolt az értő baráti közösség-közönség, akiknek lehetett játszani, mert fogékonyak voltak, mondhatjuk, hogy együtt dobbant a szívünk. Ma is szeretünk zenélni, de nincs már igazán közönség, csakis a saját örömünkre játszunk. Ennek is megvannak a maga szépségei, hiszen nekünk hatalmas örömet jelent ez a közös hobbi, ahogy egy célért küzdünk, vállvetve. Közben apró lépésekben fejlődünk is.

- Mennyire aktívak az új arcok?

HL: - Igazából sajnos ritkán tudunk közösen összeülni, zenélni, próbálni. Mindannyian dolgozunk valamit, így nehéz összehozni a találkozókat, közös gyakorlásokat.
A próbákon észrevételem szerint mindenki megpróbálja megmutatni, beletenni az ötleteit ki-ki tehetsége, kreativitása szerint. Amúgy meg egy ideig, nagyjából az első 1,5-2 óra (amíg csak 2-3 feles fogy) mindenki tök ügyes, majd az elfogyasztott alkohol és cigaretta függvényében csökken a pontosság, tempó, hang, akkordfogás. Viszont!!! A hangulat fokozódik!

VP: - Egyelőre nagyon pozitív a hozzáállásuk, élvezik a közös munkát. Jelenleg a Laca és általam megírt számokat veszünk fel, így jóformán nincs lehetőségük szerzőként is bemutatkozni, de a jövőben mindenképpen szeretném, ha nem csak Lacával kettesben írnánk a számainkat. Vannak jelei, hogy kreatívak a srácok, ez különösen Albira igaz, de hozzá hasonlóan Bata Peti is képes érdekes énekdallamokat kitalálni, ami minden szám lényege. A zenék zömét nyilván továbbra is Lacával írjuk majd, bár Tomi ilyen jellegű bevonása szintén új dallamvilággal kecsegtet, ezért napirenden van.

- Nem okoz problémát, hogy nem azonosak a tagok zenei elképzelései?

HL: - Eléggé elfogadóak vagyunk a másik zenei ízlésével kapcsolatban, ezzel is feldobni, megváltoztatni szeretnénk a korábbi zenei stílusunkat.
Máté Tominak volt egy ötlete, hogy lehetne elektromos hangszerekkel is játszani kicsit másabb, keményebb zenét, esetleg feldolgozásokat. Majd a B. M. dalokkal és ezekkel a "másabb" zenékkel megmutatni magunkat a nagyvilágnak, de Pjotr ezt nem látta megvalósíthatónak, így egy darabig ezt az ötletet jegeljük.

VP: - Nem igazán. Igaz, hogy mindnyájan más stílust kedvelünk, ám azok között nincs túl nagy eltérés, ez a szép a rockzenében. Mondjuk, hiába vannak közös pontok, én mindig is a saját zenei elképzeléseimet igyekeztem követni, minimális idegen behatással. Ezt a többiek is elfogadják. Amúgy is szórakoztatóbb saját ötleteket kidolgozni, mint mások megírt dalait majmolni.

- Hogyan egyeztetitek össze azt, hogy mindannyian más zenei stílusokat kedveltek?

- A blues, a klasszikus és a durvább metal, vagy éppen a punk is hasonló gyökerekből ered, megvannak a zenei hasonlóságok, átfedések. Azt, hogy a mizenénk mára erősen a blues felé hajlik, leginkább az okozza, hogy akusztikusan remekül játszható, ami megfelel a lehetőségeinknek. Nyilván sokkal több metálos elemünk is lenne, ha ehhez megfelelő technika állna a rendelkezésünkre. Úgy tapasztaltam, hogy mindenki nagyon szívesen játssza ezt a fajta, blues-os zenét is, legalábbis eddig még nem volt ebből probléma.

- Terveztek mostanság olyan bulit, ahol bemutatjátok a teljes bandát a közönségnek?

HL: - Ha jól emlékszem augusztus vége felé lenne olyan időpont (persze ehhez a célközönség és a tagok megkérdezése szükséges) amikor össze tudnánk hozni egy újabb nagy szőlőbulit.

VP: - Természetesen. Ugyanakkor ez leginkább logisztikai feladatot jelent, mivel nagyon nehéz olyan találkozót szervezni, amelyen mindenki meg tud jelenni. Ezért várhatóan csak az ősz közepén kerülhet rá sor, remélhetőleg valamelyik szőlőben. Most az a legfontosabb, hogy amikor szabadidőnk engedi, összejöjjünk zenélni, mert szeretném, ha haladnánk az új lemezzel.

- Milyen számokat hallhatunk majd ezen a koncerten?

HL: - A bulira sok új számot gondolnék, bár ehhez még a két főnök egyeztetése szükséges. Szerintem azért kellenének az újak, mert az új tagokkal ezeket gyakoroltuk többet, jobban ismerik őket. Mondjuk az is igaz, hogy a közönség viszont nem is ismeri ezeket, bár már az előzőeket sem igazán, úgyhogy na!

VP: - Mindenképpen bemutatjuk a most készülő lemez legjobb dalait, ezeket legalább az új tagjaink is ismerik. Viszont a régi jó nótáinkat sem mellőzhetjük, tehát amolyan best of válogatást igyekszünk majd nyújtani. Ez nekünk is érdekes lesz, hiszen a fiúkkal még csak egy-két régi dalt próbáltunk el eddig, azokat is elég ittasan. Azaz, a koncert előtt meg kell még szerveznünk egy-két próbát, amikor végig tudjuk velük játszani a fellépés anyagát. Alig várom, mivel régi tervünk, hogy felveszünk egy dupla best of lemezt az életművünkből. A mai hangzással biztos dögösebben fognak szólni, mint eredeti verziójukban. Némi nehézséget jelent majd, hogy Tominak még meg kell ismernie a régi dalok basszustémáit, és néhány klasszikust Albival is be kell tanítanunk, hogy azokból is énekelhessen. Ehhez tutira több próba is szükséges, ez pedig elég sok pálinkába fog kerülni, de egyszer élünk. A másik ötletünk, hogy nem best of lemezt készítünk, hanem az összes lemezünket újra felvesszük, mai hangzással, ötösben. Ez sok évre munkát adna, és ezzel párhuzamosan a következő új albumot is írhatnánk, ahogy jönnek az új ötletek.

- Hogy jött az ötlet, hogy Bata Pétert vegyétek be dobosnak, hiszen eddig Szilvai Norbi töltötte be ezt a posztot?

HL: - Kérlek szépen Baratom, Bata Peti már a neolitikus kőkorban is zenélt az akkor még Imperator nevű zenekarban V. P-vel. Mi még a pelusba trotyiztunk, amikor a két Péter ebben a bandában országról országra jártak és zsebelték befele a különböző zenei díjakat, nem is beszélve a csajokról! Szilvának a munkahelye és a vállalkozása miatt minimális a szabadideje, emiatt sok próbára el sem tud, tudott jönni. Amikor Bata Petivel Pjotr újra felvette a kapcsolatot én megörültem. Szerintem a Peti dobjátéka teljesen más, hogy úgy mondjam, tisztább. Ettől függetlenül jó lenne, ha Szilva is tudna jönni és vagy közösen, vagy felváltva dobolgatnának.

VP: - Szeretjük Szilvát, emberileg is, és a játékát is. Ami ellene szólt, hogy nagyon elfoglalt, alig lehet elérni. Az utolsó próbákra már el sem jött. Még így sem kerestünk volna új dobost, ha 2017 decemberében véletlenül nem futok össze Bata Petivel, és ő nem árulja el, hogy 20 év után haza költözött Pestről. Rögtön megkértem, hogy játsszon velünk, és ő boldogan igent mondott. Nagy öröm ez nekem is, hiszen annak idején, 15-16 évesen vele kezdtem én is zenélni, sőt, amikor kb. 18 évesen Lacát bevontam, akkor még ő is játszhatott együtt vele, megvan a kapcsolódási pont. Nem igazán tartom magam szentimentális alkatnak, de ez a legjobb dolog, ami velünk történt mostanában. Tomival is régi ismeretsége van Petinek, Albit pedig még általános iskolából ismeri, mivel évfolyamtársak voltak, voltunk. Úgyhogy igazából nem is kellett a beilleszkedéssel foglalkoznia, ismer mindenkit.

- A készülő új lemezről (Közelít a tél) mit kell tudnunk?

HL: - Az új lemez (Közelít a tél) a korábbi lemezeinkhez hasonlóan eklektikus zenei kavalkád lesz. Egy kicsit talán több lesz benne a blues, ami lehet akár a Bata Peti, akár az Albi hatása is, de Pjotrnak és nekem is mélyen benne van a kezünk. Minőségileg várunk sokat, reméljük a hangkártya használata sokat dob rajta. A blues, az akusztikus metál, a rock and roll, a country, sőt reneszánsz dallamok mind megtalálhatók majd benne.

VP: - Azt, hogy éppen készül. Összességében hasonló a korábbiakhoz, kb. fele-fele arányban lesznek rajta teljesen saját dalok, és általunk megzenésített versek. Időbeli terjedelme elég hosszú lesz, de ez még képlékeny. 19 számot írtunk eddig, ebből nem valószínű, hogy mind felkerül majd az albumra, egy-két gyengébbet kihagyunk. Kb. 15-16 dal kerül majd rá. A gyengébbnek ítélteket esetleg bónuszként tesszük majd fel, vagy mást találunk ki, hogy nem menjenek teljesen feledésbe.

- Az ötösfogaton kívül most is be lesznek vonva vendégzenészek?

HL: - Sikerült furulyást bevonni, de ugyanúgy, ahogy az előzőekben is, több vendégzenészt szeretnénk a díszítésekhez, szólókhoz megnyerni.

VP: - Feltétlenül szeretnénk a tavalyi vonalat folytatni. A vándor című dalban új kolléganőnk, Kopcsó Bogi furulyázott, ez már készen van. Rajta kívül mindenképpen szerepeltetni akarjuk Váradi Pistit szájharmonikán, egy vagy két számban, és a lehető legtöbb gitárszólót Király Robival terveztük feljátszatni. A Legyetek emlékezéssel hozzám című dalba zongorakíséretet is terveztünk, amit talán volt kolléganőnk, Holló Maca játszik majd. Egyelőre ennyi biztos, illetve még néhány vokálba női hangokat is szeretnénk tenni, de ez még alakulóban van.

- Hányan írjátok a dalokat?

HL: - A szöveg nagy részét még mindig az Agy, azaz Varga (főnök) Péter írja, de néhány számnál kivette a részét Albi, meg néha én is. A zenéket vegyesen írtuk, van olyan is, amelyeket közösen (már nem tudom melyiket és hányan, de tudom, hogy jól sikerült )

VP: - Nagyjából hasonló az arány, mint a korábbi lemezeknél. A legtöbbet én, vagy Laca és én írjuk, Albi ezúttal a Chanson a párizsi szépasszonyokhoz énekdallamát találta ki részben, és az Ez a ház című dal énekdallamát, tehát itt lényegében zeneszerzőként mutatkozott be. Laca most csak egy számot írt önállóan, és egy dalszöveget (!). A Vasmacska szövegét Poráczki Gabi írta, és van még egy dal függőben, aminek Bata Peti próbálkozik az énekdallamával, de ez már nem lesz rajta ezen a lemezen. Ennyi. A szólókat sosem tekintettük olyan lényegesnek, hogy akik játsszák, azok beleszámítsanak a dalszerzők közé. Mi szerzőnek azt tekintjük, aki a szöveget írja, a zenét szerzi, vagy az énekdallamot találja ki.

- Egyéb közös tervetek van még?

HL: - Közös terv? Igen!!! Minél többen, minél hamarabb kimenni Hollandiába dolgozni. Persze a hangszereket is vinni és munkák után kiülni utcazenélni!!! Köszike.

VP: - A zenélésen kívül alig találkozunk, kivéve Lacát és engem. Mindenkinek megvan a saját élete, kevés szabadidővel. Az ősszel Laca, Albi és én közös szilvapálinka főzést tervezünk, amit legalább annyira várunk, mint a zenéléseket. Amolyan Black Molly-pálinka lesz, a kóstolóra valamikor télen, egy nagy szőlő-buli keretében kerítünk majd sort.