1. Közelít a tél
(zene+szöveg: VargaP.) 3'39"
Am C
Nincs még vége a nyárnak
D Am
De már esik a hó
Am C
Lassan lefagy minden
D E
Ami szép volt és jó
Jön a hideg évszak
Közelít a tél
És elpusztul minden
Minden, ami él.
Am E
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél
A rideg sötétség
Rettegést okoz
S manifesztálódik
Valami gonosz
Letarolnak mindent
Ami ellenáll
Megindulnak délre
Ha az éj leszáll.
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél
A világ elpusztul
Nincs újjászületés
De a szabad lélek
Nem adja fel a reményt
A távoli délen
Fellobban a láng
Hamarosan újra
fordul a világ.
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél – közelít a tél
Közelít a tél
A lap tetejére
2. Chanson a párizsi szépasszonyokról
(zene: VargaP. - Horváth L. - Pucsok I. / szöveg: Francois Villon) 4'32"
E A
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját, szeplost, kékruhást:
vagy norvég lánnyal lesd a fjordok
fölött az oszi szélzúgást:
A D E
szeress szír asszonyt: lassú tánctól
vonagló, lomha kéju not,
sápadt, görög szajhát Bizáncból,
D H
arany-termekben vénülot:
E A
szeress nagymellu, lágy flamandot,
ki untan s lagymatag mozog:
nem csókol asszony úgy a földön,
Fis H
mint a párizsi asszonyok.
Keresd szláv hitvesed szemében
alkony táján a nagy talányt:
ölelj cigánylotyót a réten,
szeress arab not, perzsa lányt,
borulj sudár, fehér hasára,
mely hus, akár a gyík hasa:
hágj fel Madonnád ablakára
lajtorján május éjszaka:
hajolj mór rabnod íriszére,
hol zöldessárga fény lobog:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.
Utazz s hajózd be mind a tengert,
kutass fel messze népeket,
imádj kígyójárású berbert,
kívánj nagylábú németet:
várd hölgyedet brokátruhában
Toledó oszi lombja közt,
vagy kurtizán a Szuburában
forgasson tejszín combja közt:
szeress zsidólányt, búst és édest,
mint május éji ó-borok:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.
D G A
Tudom, hogy vannak még ezerszám,
örmények, lappok, négerek,
sárgák, oly aprók, mint az öklöm,
G A
s mindig csak csókra éhesek,
D G A
hinduk, litvánok, svédek, írek,
bretonok, szerbek, angolok:
de egy sem csókol úgy e földön,
G A
mint a párizsi asszonyok.
A lap tetejére
3. Szavazz rám
(zene+szöveg: VargaP.) 3'21"
D F D
Milyen jó dolog ez a hatalomvágy
D B C
És, hogy függnek tolem az emberek
D F D
Milyen jó nekem, hogy mindig én döntök
B C
És senki sem kérdojelezi meg
B F C
Egy a cél csak: hatalomban maradni tovább
F B F G
Enélkül soha nem lenne vagyonosodás
F D G A
Szavazz rám! Én vagyok az álmod
F D G A
Szavazz rám! Hogy gazdagabb legyek
F D G A
Szavazz rám! Rajta vagy a listán
F D A A
Szavazz rám! És lesz munkahelyed
Vajon mit remél a választópolgár
Hiszen ok csak egy arctalan tömeg
Vajon sejti, hogy folyton át van verve
A média mindig engem követ
Egy a cél csak: hatalomban maradni tovább
Enélkül soha nem lenne vagyonosodás
Szavazz rám! Én vagyok az álmod
Szavazz rám! Hogy gazdagabb legyek
Szavazz rám! Rajta vagy a listán
Szavazz rám! És lesz munkahelyed
Soha nem fogom feladni ezt az álmot
Ez élteti a romlott lelkemet
Soha nem elég, amit eddig elértem
Ilyen vagyok, s mindig ilyen leszek
Egy a cél csak: hatalomban maradni tovább
Enélkül soha nem lenne vagyonosodás
Szavazz rám! Én vagyok az álmod
Szavazz rám! Hogy gazdagabb legyek
Szavazz rám! Rajta vagy a listán
Szavazz rám! És lesz munkahelyed
A lap tetejére
4. A semmi lantosa
(zene: Horváth L. - Varga P. / szöveg: Rejtő Jenő) 3'22"
Hm DA
Utfélen ült, kopott kereszt mellett
G A DA
szemében sárgás... gyáva... irigység...
Hm DA
Kezében egy fa... mit penget... penget...
G A DA
Talán... lant lehetett réges rég.
Hm DA
Ott ült kopottan nappal, éjszaka
G A DA
Az ajka törten, elhalon remeg
Hm DA
Azt mondják O a senki lantosa
G A D
Csak suttog bambán vad énekeket.
Hm GA
O volt a semmi orült dalossa...
Hm GA
O volt a koposz piszkos rejtelem
Hm GD
Hogy honnan jött? ... Nem tudták meg soha
G A
És megfagyott egy téli éjjelen.
Bomlottan bárgyun mindég énekel
Hajadon-fott... nyárba... hóba... fagyba..
csak dalol, s nem áll szóba senkivel
Dalol éjszakába, alkonyatba
És kérdezték: "Ki vagy...? Ki volt Apád...?"
Csak énekelt és közben könnyezett
És kérdezték: "Volt kedvesed...? Arád...?"
Csak énekelt és hüljén nevetett
O volt a semmi orült dalossa...
O volt a koposz piszkos rejtelem
Hogy honnan jött? ... Nem tudták meg soha
És megfagyott egy téli éjjelen.
Ha kérdezték: "Nincs gyermeked...? Anyád...?
Egy csendes régi szonettet nyögött...
Hivták: "Gyere... kapsz ételt... jó szobát..."
Dalolt... aztán vadul kiköpott!
O volt a semmi orült dalossa...
O volt a koposz piszkos rejtelem
Hogy honnan jött? ... Nem tudták meg soha
És megfagyott egy téli éjjelen.
A lap tetejére
5. Ez a ház
(zene: Horváth L. - Varga P. - Pucsok I. / szöveg: Varga P.) 3'32"
Kocsányon lógnak a szemeim
Valami nyomja a hátam
Hátranézek, hogy mi van
Hát bazmeg a házam
Menekülök a múltamtól
A száguldás a vágyam
De valami vissza-visszahúz
Hát bazmeg a házam
Lassan járok, tovább érek
Az élet viharában
Felgyorsulni úgysem enged
A kibaszott házam
Letiporsz és elenyészek
A magam öncélúságában
Egy életre foglyul ejtett
A kibaszott házam
Jött egy puhatestu szépség
Meztelennek láttam
Hozzám simult volna o, de
Útban volt a házam
Lassan járok, tovább érek
Az élet viharában
Felgyorsulni úgysem enged
A kibaszott házam
Levetném már ezt a héjat
De belenott a testem
Elhúzom innen a csíkot
Megyek, ahogy jöttem
Lassan járok, tovább érek
Az élet viharában
Felgyorsulni úgysem enged
A kibaszott házam
A lap tetejére
6. A vándor
(zene: Horváth László - Varga Péter / szöveg: Varga P.) 3'16"
(intro: gitárszóló, alatta ritmus Am-ból indul)
Dm C
A fáradt vándor elgyötört
B C Dm
az útja véget ért.
Dm C
Amit várt, elérkezett,
B C Dm
és végre hazatért.
F B
Elmúltak a gyermekévek,
Dm C
mindent megtanult,
F B
de mögötte sötét árnyként
F C Dm
kísérti a múlt.
(furulya szóló, alatta ritmus Dm-ból indul)
Melegen sütött a nap,
amikor útra kelt.
Lágy szello simogatott,
kismadár énekelt.
Semmi sem a régi már,
változik a világ.
Köd van, zuhog az eso
és nem nyílik virág.
(furulya szóló, alatta ritmus Dm-ból indul)
A fáradt vándor megpihen
és elgondolkozik.
A messzeségben semmivel
sem volt rosszabb, mint itt.
Nyug az élet mindenütt,
kész rabszolgaság.
Utópista fogalom
csak a szabadság.
(outro: gitárszóló, alatta ritmus Am-ból indul)
A lap tetejére
7. Ki vagyok én
(zene+szöveg: Horváth L. - Varga P.) 3'43"
D-húron: 2 – 4 – 2 G D
Arra még emlékszem,
D-húron: 2 – 4 – 2 D G
Megírtam a Face-en
D-húron: 2 – 4 – 2 G D
Egy randevút kértem
G D
S úgy tunt, hogy van
G D
és úgy tunt, hogy van
G D
és úgy tunt, hogy van
E
esélyem.
S akkor o nem jött el
Vártam egész éjjel
Rendeltem nagy hévvel
Csak még egy sört
csak még egy sört
csak még egy sört
egy bögrével.
A D G
Mondd, ki vagyok én?
Mondd, ki vagyok én?
Mondd, ki vagyok én?
Oh, mondd, ki vagyok én?
Csak arra emlékszem
A karom nem érzem
Elfekszem egészen
A síneken
a síneken
a síneken
és nem értem.
Mi ez a tömeg már
Aki engem vegzál
A nap magasan jár
Haza kéne
haza kéne
haza kéne
menni már.
Mondd, ki vagyok én?
Mondd, ki vagyok én?
Mondd, ki vagyok én?
Oh, mondd, ki vagyok én?
Mikor hazaértem
A Skype-ra beléptem
Láttam, mit ígértem
De a címet
de a címet
de a címet
így elnéztem.
A csaj nem ott volt
Az élet letromfolt
Az ital lesokkolt
S mi vagyok én
mi vagyok én
mi vagyok én?
Hol egy italbolt?
Mondd, ki vagyok én?
Mondd, ki vagyok én?
Mondd, ki vagyok én?
Oh, mondd, ki vagyok én?
A lap tetejére
8. A kékszemű lány
(zene: Horváth L. - Varga P. / szöveg: Robert Burns) 4'16"
Fm B
Tegnapi útam meggyötört
Fm B
s gyötör még eleget csunyán:
Cm Gis
két édes, drága szem megölt,
D G
megölt egy kékszemu leány.
Em A
Nem lánggyurus aranyhaja,
Em A
harmatos rózsaajka se,
Hm G
nem is hókeble az oka –
Cis Fis
hanem gyönyöru, kék szeme!
D G A
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbuvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
D A G
De, szó, megállj, várj még, halál,
D A G
tán hozzám hajlik a kegye;
D A G
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
D G A
lesz az az édes kék szeme!
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbuvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbuvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
A lap tetejére
9. Vasmacska
(zene: Horváth L. - Varga P. / szöveg: Poráczki Gabriella) 3'43"
Dm B A A
Ébredéskor szétesik az esti film a fejemben
Dm B A A
A szereposztás nem érdekel, nem jut senki eszembe
Dm B C A
A pulzusom is azt dübörgi, az agyamnak közvetíti,
Dm B A A
Hogy szabaduljak meg tole
F C
Testem jelzi, boröm érzi
B
Megfizetek még ezért
F C
Én elfojtom, te felszítod
B A
Ha velem vagy, még taszítóbb
B C F
Mert a szerelmed vasmacska a nyakamban
B C F
Kényszeresen hordozgatom magammal
C A F B
Hiába igyekszem, lehúz a mélybe
F B A A
Fohászom hasztalan, sosem lesz vége
Befogom a fülem, amikor beszélnek a fejemmel
Lehunyom a szemem és már nem törodöm semmivel
Napok jönnek, esték múlnak
A lelkem már csak egy hulla
Testem jelzi, boröm érzi
Megfizetek még ezért
Én elfojtom, te felszítod
Ha velem vagy, még taszítóbb
Mert a szerelmed vasmacska a nyakamban
Kényszeresen hordozgatom magammal
Hiába igyekszem, lehúz a mélybe
Fohászom hasztalan, sosem lesz vége
A lap tetejére
10. Fáj még
(zene+szöveg: Varga P.) 2'59"
Hm G A
Hol van a tenger?
Hm G A
Amerre nézek, csak sivatag van
Hol van a tenger?
Elsüllyedek itt a homokban
Fis G A
Valahol utat vétettem
Fis G
Máshol lennék rég
Fis G A
Nem itt kéne rohadnom
G A
De ezt dobta a gép
D A D
Fáj még, fáj
G A
Hu de szomorú
Fáj még, fáj
Egy idegháború
Hol van az álmom?
Régen megtörtént a felébredés
Hol van az álmom?
Mint minden, ez is véget ért
Valahol utat vétettem
Máshol lennék rég
Nem itt kéne rohadnom
De ezt dobta a gép
Fáj még, fáj
Hu de szomorú
Fáj még, fáj
Egy idegháború
Hol van a vége?
Amerre nézek, tombol a közöny
Hol van a vége?
Mindig újabb falakba ütközöm
Valahol utat vétettem
Máshol lennék rég
Nem itt kéne rohadnom
De ezt dobta a gép
Fáj még, fáj
Hu de szomorú
Fáj még, fáj
Egy idegháború
A lap tetejére
11. Legyetek emlékezéssel hozzám
(zene: Horváth L. / szöveg: Ady Endre) 3'22"
D Gm
Hegyek s távoli barátok
D Gm
S távoli nok,
D Gm
Életem s akarásaim,
D Gm /Fis
Messze-tunok,
Gm F A D
Legyetek emlékezéssel hozzám.
Gm F A D
Legyetek emlékezéssel hozzám.
Meleg szavak, hazárd csókok
S pillanatok,
Kikért volt élni érdemes,
Amig vagyok,
Legyetek emlékezéssel hozzám.
Legyetek emlékezéssel hozzám.
S te, (most) legbomlottabb Élet,
Véletlenem,
Legyetek mind rajt-suhanóm
S mindig velem,
Legyetek emlékezéssel hozzám.
Legyetek emlékezéssel hozzám.
A lap tetejére
12. A nagyhasú flaskó
(zene: Varga P. / szöveg: Robert Burns) 5'13"
E (Z)
Pap nem vagyok: ez sem dörgedelem;
E (Z)
vitéz se: sosincs harcom, se cselem;
E (Z)
kufár se, ravaszfejü tokebolond:
H (Z) A (Z) E
a nagyhasu flaskó nékem a gond.
E A H A
Grófot nem irigylek, meghajolok,
E A H A
s lenézni parasztot: rusnya dolog;
E A H A
de egy vidám baráti csoport
H A E
s középen a flaskó isteni gond.
H A Fis
s középen a flaskó isteni gond.
E A
Hát töltsetek poharat tele,
H
s jelvény se kell, már sutba vele!
E A
háromszög, félre! köreid se vond!
H (Z)
Gyere, nagyhasu flaskó: vesszen a gond!
Bátyján, a lován, az úr lovagol;
pénzes polgár csak úgy gyalogol;
megrendül a trón, ha háboru ront -
de a flaskótól megenyhül a gond.
Szivem-asszonyom nem sok napot élt,
templomba futottam kis vigaszért
és jól értettem a bölcs Salamont:
tele flaskó kell és félre a gond.
Hát töltsetek poharat tele,
s jelvény se kell, már sutba vele!
háromszög, félre! köreid se vond!
Gyere, nagyhasu flaskó: vesszen a gond!
Kötöttem is egyszer üzletet,
de jött egy irás: az egész odalett;
egy vén csapos ott csetelt-botolt,
flaskót nyitott, s belefúlt a gond.
"A baj megenyhül mind" - perorált
az a hogyhíjják, az a fekete bárd;
szavamra mondom, jó esze volt:
a nagyhasú flaskó mennyei gond.
Hát töltsetek poharat tele,
s jelvény se kell, már sutba vele!
háromszög, félre! köreid se vond!
Gyere, nagyhasu flaskó: vesszen a gond!
A lap tetejére
13. Tűz
(zene: Horváth L. / szöveg: Petőfi Sándor) 3'11"
G D
Nem akarok elrohadni,
Em C Em D
Mint a fuzfa a mocsárban;
El akarok égni, mint a
Tölgy a fellegek lángjában.
Em
Tuz kell nékem; víz maradjon
D
A békának és a halnak
C
És a rosz poétáknak, kik
H C D G
Béka módra kuruttyolnak.
Te vagy az én elemem, tuz!...
Sokat fáztam életemben,
Szegény testem sokat fázott,
De meleg volt mindig lelkem. -
Nem akarok elrohadni,
Mint a fuzfa a mocsárban;
El akarok égni, mint a
Tölgy a fellegek lángjában!
Jer, szeretlek szép leányka,
Jer, szeretlek szenvedéllyel;
De tüzes légy! máskülönben
Elmehetsz isten hirével.
Hej, kocsmáros, bort! ihatnám.
Tiszta bort! mert ha vizes lesz:
Megköszönhetd, ha kancsód a
Falhoz vágom, nem fejedhez. -
Nem akarok elrohadni,
Mint a fuzfa a mocsárban;
El akarok égni, mint a
Tölgy a fellegek lángjában!
Csak igy élet ez az élet,
Tüzes lyánnyal, tüzes borral...
És - amit majd elfeledtem -
Nem maradhat még el a dal.
Mondjatok dalt, de tüzes dalt,
Mert szakadjon ki a nyelve,
Ki ugy dalol, hogy dalától
Nincsen a szív feltüzelve.
Nem akarok elrohadni,
Mint a fuzfa a mocsárban;
El akarok égni, mint a
Tölgy a fellegek lángjában!
A lap tetejére
14. Tisztítótűz
(zene+szöveg: VargaP.) 3'23"
Hm G
Hidd el, nekem sem könnyu
A D
Tudom, neked sem jó
Beletörodtél végleg
És ez oly iszonyú
Meg akarsz felelni, hát
Törekedsz nap, mint nap
Közben az élet elszáll
Egy pillanat alatt
Hm G A
Tisztítótuz, amely eléget
Tisztítótuz, végállomás
Tisztítótuz, nem bánunk semmit
D G A
Hisz olyan kellemes a láng
Lemaradsz az életrol
Ha mindig jobbat akarsz
Néha jó úgy, ahogy van
És elfogadjuk a szart
Hidd el, mi nem haldoklunk
Ez az életformánk
Nem kerülünk a mennybe
Tisztítótuz vár ránk
Tisztítótuz, amely eléget
Tisztítótuz, végállomás
Tisztítótuz, nem bánunk semmit
Hisz olyan kellemes a láng
A lap tetejére
15. Basszunk be!
(zene+szöveg: Varga P.) 2'42"
G Em D
Amikor eleged van a mesékbol – ho-o-ó
S toled mindenki csak kikészül – ho-o-ó
Hagyd a fenébe az egészet – ho-o-ó
Írd meg a saját mesédet
Em D C
A bukásodra sokan várnak
Em C D
Vermet csakis maguknak ásnak
G D C D
Basszunk be végre, igen
Basszunk be istenesen
Basszunk be bármennyien
G C D Z G D
Basszunk be, igen, igen
Amikor agyad azt mondja, hogy elég volt – ho-o-ó
Mikor a memóriád egy fehér folt – ho-o-ó
Töröld a merevlemezedet – ho-o-ó
És hétfon újra kezdheted
A bukásodra sokan várnak
Vermet csakis maguknak ásnak
Basszunk be végre, igen
Basszunk be istenesen
Basszunk be bármennyien
Basszunk be, igen, igen
Amikor elfogyott az empátia – ho-o-ó
S az emberekbol a szimpátia – ho-o-ó
Ha nem visel el többé senki már – ho-o-ó
És nem marad neked csak a gitár
A bukásodra sokan várnak
Vermet csakis maguknak ásnak
Basszunk be végre, igen
Basszunk be istenesen
Basszunk be bármennyien
Basszunk be, igen, igen
A lap tetejére
16. Édesanyám keze
(zene: Horváth L. - Varga P. / szöveg: Dsida Jenő) 3'41"
D7 G
A legáldottabb kéz a földön,
A D
A te kezed jó anyám
D7 G
Rettento semmi mélyén álltam
A D
Közelgo létem hajnalán;
E A
A te két kezed volt a mentom
D G
s a fényes földre helyezett...
E A
Add ide, - csak egy pillanatra, -
D D
Hadd csókolom meg kezedet!
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
(próza)
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dolt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememrol letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
mely csupa, csupa szeretet! -
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
(próza)
Lábam alól, ha néha néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút!
Ne hidd Anyám, ne hidd hogy egykor
Feledni birnám ezeket!...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
úgy magyarázta : ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendo nem veszett! -
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
(próza)
A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!-
Némán, nagy forró áhitattal,
Csókolom meg a kezedet!
Vissza a főoldalra
A lap tetejére
