Az éghajlat, görög eredetű tudományos kifejezéssel KLÍMA, a légkör hosszabb időszak alatt fennálló állapota, valamely helyen. Hagyományosan azoknak az éghajlati elemeknek (napsugárzás, hőmérséklet, páratartalom, a csapadék fajtája, gyakorisága és mennyisége, légnyomás, a szél sebessége és iránya) a sokéves átlagértékeit foglalja magában, amelyek rövid távon megszabják az időjárást.

A Föld jellegzetes éghajlattípusai

Trópusi éghajlatok (A)

Esőerdő-éghajlat (A1)
Átlagosan az 5° északi és 5° déli szélességek között alakult ki, olyan parti területeken azonban, ahol az uralkodó légáramlással (trópusi nyugati szelek vagy keleties passzátok) szembenéző hegyvonulatok emelkednek, ez az éghajlat típus helyenként a 15° - 20° földrajzi szélességig kiterjedhet. Ennek legjellemzőbb példái Hátsó-Indiában, Madagaszkár keleti partvidékén és a Brazil-hegyvidék atlanti partvidékén tapasztalhatók. A leghidegebb hónap középhőmérséklete is meghaladja a 18°C-t, az évi középhőmérséklet legalább 22 °C. Az átlagos évi ingadozás 5 °C-nál kisebb. A hőmérséklet évi járását kettős hullám jellemzi. Minden évszak csapadékos, legalább 9 hónap átlagos csapadéka meghaladja a 60 mm-t. A csapadékmaximum a legmagasabb napállások ideje körül alakul ki. Az átlagos évi összeg 1500 mm. Az év nagy részében (legalább 8 hónap) az általános légkörzés hatásterületéhez és az egyenlítői időszakos nyugati szelek zónájához tartozik. Természetes növénytakarója a trópusiörökzöld esőerdő.

Szavannaéghajlat (A2)
A trópusi esőerdő éghajlati zónáját veszi körül, mindkét féltekén átlagosan az 5°-15° szélességek között helyezkedik el, a földrészek keleti partvidékén a 20°-25° szélességig is előrenyomul. Az átlagos évi hőmérséklet-ingadozás 5-15 °C között van, a leghidegebb hónap középhőmérséklete a klímaterület túlnyomó részén meghaladja a 18 °C-ot, de 12 °C-nál nem alacsonyabb. A legmelegebb időszak 1-1,5 hónappal megelőzi az esős évszakot, majd annak megszűnte után a második zenitállás napdelelést követően a hőmérséklet maximuma jelentkezik. A legmelegebb hónap középhőmérséklete a klímatípus területének nagy részén meghaladja a 28 °C-ot. Jellegzetes téli száraz és nyári esős évszak alakul ki; legalább 3 hónap átlagos csapadéka meghaladja a 60 mm-t, de legalább 3 hónapé 20 mm alatt marad. Az átlagos évi összeg általában 500-1500 mm között váltakozik, de a domborzattól függően helyenként ennél lényegesen több is lehet. Az esős évszakban az átlagos légkörzés és az egyenlítői nyugati szelek hatásterületéhez, a száraz évszakban a passzátzónához tartozik. Az egyenlítői nyugati szelek 8 hónapnál rövidebb ideig uralják, az év többi a passzátzóna keleties szelei érvényesülnek. Természetes növénytakarója erdős szavanna, dzsungel, hosszú füvű szavanna, a folyók mentén örökzöld galériaerdők.

Száraz éghajlatok (B)

Az alacsony földrajzi szélességek sivatagi éghajlata (B1)
A kialakult zonális sivatagok nagy, összefüggő kontinentális területeken (Észak-Afrika, Arábiai-félsziget, Ausztrália) helyezkednek el, nagyjából a 20°-30° szélességi körök között, míg a hideg tengeráramlások hatására kialakuló, hűvös parti sivatagok majdnem az Egyenlítőig húzódnak. Dél-Amerikában a Perui-áramlás mentén az 5° déli szélességig, Délnyugat-Afrikában a Benguela-áramlás mentén a 10° déli szélességig nyomulnak be a trópusi övezetbe. A zonális sivatagokban a leghidegebb hónap középhőmérséklete általában meghaladja a 12 °C-ot, de az éghajlati öv poláris peremén csak 6-12 °C között van. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 28 °C fölött alakul, az átlagos évi ingadozás többnyire meghaladja a 15 °C-ot. A csapadék évi összege 200 mm-nél kevesebb, de az éghajlati terület nagy részén még az 50 mm-t sem éri el. Ez a kevés csapadék egy-egy ritkán fellépő zápor során rapszodikusan hull le, az eső évszakos eloszlásában jellegzetes rendszer nem ismerhető fel. A területek a passzátzóna vagy a szubtrópusi anticiklonok hatása alatt állnak, egész éven át a keleties szelek uralkodók.

Természetes növénytakarója gyér és időszakos füves növényzet a klímaterület peremvidékein, egyébként csak a helyi vízforrásokból táplálkozó oázisok adnak lehetőséget állandó növényzet megjelenéséhez. A hideg tengeráramlások hatására kialakuló hűvös parti sivatagok középhőmérsékletei a hideg tengeráramlás miatt a földrajzi szélességnek megfelelőnél jóval alacsonyabbak, elsősorban nyáron. A legmelegebb hónap középhőmérséklete csak 17-23 °C, a leghidegebbé 12-16 °C, az átlagos évi ingadozás 5-10 °C között változik. A hideg tengeráramlás és a mélyből felszálló hideg víz miatt a tengerparthoz közel gyakori a ködképződés, az általában 50 mm-nél is kevesebb évi csapadék túlnyomó része ködlecsapódásokból származik. A területet a passzátzóna keleties szelei uralják, a sivatagi klíma kialakítója azonban elsősorban a hidegáramlás miatti stabilis légrétegződés, amelyhez Dél-Amerikában még orografikus (helyrajzi) hatások is járulnak.

Szubtrópusi sztyeppéghajlat (B2)
Az alacsony földrajzi szélességek sivatagi éghajlatú területeinek poláris peremén képez keskeny átmeneti zónát a csapadékosabb szubtrópusi éghajlatú területek felé; átlagosan a 30°-35° szélességek között helyezkedik el. Nyara forró, a legmelegebb hónap középhőmérséklete 28 °C fölött van. A tél azonban már hűvös, a leghidegebb hónap középhőmérsékletére 6-12 °C közötti értékek jellemzőek. övig, 1-2 hónapos csapadékos időszak alakul ki télen, helyenként kora tavasszal, az év nagy részében azonban az átlagos havi összegek 200 mm alatt maradnak, s a nyári hónapok teljesen csapadékmentesek. Az évi átlagos csapadékösszeg 200-500 mm között változik. Az év túlnyomó részében a száraz passzátzóna vagy a szubtrópusi magas nyomás uralja, télen azonban, amikor a szubtrópusi magas nyomású öv visszahúzódik az Egyenlítő felé, néhány hónapra a trópuson kívüli nyugatiszél-zóna uralma alá kerül. Természetes növénytakarója szárazságtűrő fű, tüskét bozót.

Mérsékelt övi sivatagi éghajlat (B3)
Nem a földrajzi szélességtől függő szélövben való fekvésnek, hanem a kontinensek belsejében való elhelyezkedésnek, a tengertől való nagy távolságnak és a domborzatnak a következménye. Ázsia (Turáni-alföld, Tarim-medence, Belső Mongólia) és észak-amerikai területek (a Sierra Nevada keleti oldala) tartoznak ide. Igen nagy, 40 °C-ot is meghaladó évi hőmérséklet-ingadozás jellemzi. A leghidegebb hónap középhőmérséklete széles határok , általában -5, -30 °C között változhat, a legmelegebb hónapé többnyire 22 °C-nál nagyobb, helyenként a 28 °C-ot is meghaladja. A csapadék átlagos évi összege 200 mm-nél kevesebb. Az éven belüli eloszlás nem túl jellegzetes, általában tavaszi csapadékhajlam-növekedés figyelhető meg, a tél és a nyár pedig túlnyomórészt száraz. Természetes növénytakarója nem összefüggő, szárazságtűrő fűfélék, cserjék jellemzik.

Mérséklet övi sztyeppéghajlat (B4)
Kialakulását is a mérsékelt övi sivatagi éghajlatot eredményező tényezők befolyásolják. Legnagyobb összefüggő kiterjedésben Eurázsiában fordul elő, ahol a mérsékelt övi sztyepphez tartozik a Dél-Ukrajnán, Dél-Szibérián, Turkesztánon és Afganisztánon át Északkelt-Kínáig és Mandzsúria nyugati részéig húzódó terület, valamint az Egyesült Államok középnyugati államai nagy része (préri). A déli félgömbön Dél-Amerikában Patagónia területén alakult ki mérsékelt övi sztyeppéghajlat az Andok csapadékárnyékában. A hőmérséklet évi ingása jelentős, a terület legnagyobb részén 30 °C-nál nagyobb. A leghidegebb hónap középhőmérséklete általában -5, -25 °C között, a legmelegebb nyári hónapé pedig 22 °C fölött van. A csapadél évi átlagos összege 200-500 mm közötti, a csapadékmaximum nyáron vagy tavasszal, minimum télen jelentkezik. Egész évben a trópuson kívüli nyugatiszél-zóna uralma alatt áll, helyenként monszunhatás is érvényesül. Természetes növénytakarója az évelő pázsitfűfélékből álló gyep (füves puszta).

Meleg-mérsékelt éghajlatok (C)

Mediterrán éghajlat (C1)
Mindkét féltekén a kontinensek nyugati partvidékein alakul ki, átlagosan a 35°-40° szélességi körök között. Többnyire csak kis területen jelentkezik, mert az e szélességek között húzódó magasabb hegységek megakadályozzák, hogy mélyebben behatoljon a szárazföldek belsejébe. Legnagyobb kiterjedését a Földközi-tenger zárt medencéjének térségében és Ausztrália déli részén éri el. Hideg tengeráramlások hatására hűvös nyarú változata alakult ki Közép-Kaliforniában, a marokkói atlanti partokon, Chile középső partvidékén és a Fokföldön. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 4 °C fölötti, a legmelegebbé 22 °C fölötti (a hűvös nyarú változatnál valamivel 22 °C alatt); az évi középhőmérséklet meghaladja a 14 °C-ot. Jellegzetes téli csapadékos és nyári száraz évszak alakul ki, legalább 3 hónap átlagos csapadéka meghaladja a 60 mm-t, de legalább 3 hónapé 20 mm alatt marad. A csapadék átlagos évi összege általában 500-1000 mm között váltakozik. Nyáron a szubtrópusi magas nyomású zóna, télen a trópusok kívüli nyugatiszél-zóna uralma alatt áll. Természetes növénytakarója a keménylombú örökzöld erdő.

Csapadékos nyarú szubtrópusi éghajlat (C2)
A kontinensek keleti oldalán jelenik meg, átlagosan a 25°-40° földrajzi szélességek között. Behatolása a szárazföld belsejébe Észak-Amerika, Kelet-Ázsia és Dél-Amerika térségében nagyobb, minthogy ebben a szélességi zónában hiányoznak a partközeli magasabb hegységek. Ezzel szemben Ausztráliában és Dél-Afrikában az orográfia miatt jóval keskenyebb a kiterjedése. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 6 °C fölött, a legmelegebbé 22 °C fölött van, az évi középhőmérséklet meghaladja a 14 °C-ot. Kifejezett száraz évszak nincs, a legtöbb csapadék nyáron, a legkevesebb télen hull. Az átlagos évi csapadékösszeg általában 1000-1500 mm között alakul. A trópuson kívüli nyugatipaszzátszél-zónában alakul ki a kontinensek keleti oldalán, ahol monszunhatás érvényesül. Természetes növénytakarója a babérlombú erdő.

Enyhe telű óceáni éghajlat (C3)
Elsősorban a mérsékelt öv óceáni területeire jellemző. Átlagosan a 40°-55° földrajzi szélességek határolta zónára jellemző; a déli földgömbön csaknem összefüggő területet alkot. Minthogy ebben a zónában egész éven át nyugati szelek uralkodnak, a szárazföldeken a nyugati partvidékre jellemző ez az éghajlat típus. A domborzat miatt azonban csak Európában hatol be mélyebben a szárazföld belsejébe. Észak-Amerikában a meredeken emelkedő Parti-hegység, Dél-Amerikában pedig az Andok hegyvonulata miatt csupán a parti sávra korlátozódik. A leghidegebb hónap középhőmérséklete általában 1-6 °C között, a legmelegebbé 14-18 °C között van. Az évi középhőmérséklet 8 °C-nál magasabb. Az átlagos évi hőmérsékleti ingadozás 15 °C-nál kisebb. A csapadék éven belüli megoszlása eléggé egyenletes, őszi csapadékmaximummal és tavaszi csapadékminimummal. Az átlagos évi összeg a domborzattól függően meglehetősen széles határok között, általában 600-2000 mm között változhat. Természetes növénytakarója a lombhullató erdő.

Hűvös éghajlatok (D)

Nedves kontinentális éghajlat hosszabb meleg évszakkal (D1)
Átmenet az óceáni és a szélsőségesebb kontinentális éghajlat között. Csak az északi félgömbön jelenik meg három nagyobb összefüggő területen, nagyjából a 40° - 48° szélességek között. Európában a Balkán-félsziget északi felére, a Kárpát-medencére, Észak-Amerikában az Egyesült Államok keleti felének északi és középső területeire, Ázsiában Kína északkeleti tájaira, Mandzsúria és Észak-Korea térségére jellemző. Legalább 3 hónap középhőmérséklete magasabb 18 °C-nál, s a 0 °C-nál alacsonyabb középhőmérsékletű hónapok száma háromnál nem több. A leghidegebb hónap középhőmérséklete -3 °C-nál magasabb. Az átlagos évi ingadozás 15-30 °C között van. A csapadékra a nyári maximum és a téli, kora tavaszi minimum jellemző. Az átlagos évi összeg 500 - 1000 mm között változik. Egész évben a nyugati szelek és a mérsékelt övi ciklonok hatása alatt áll. Természetes növénytakarója a lombhullató és vegyes erdő.

Nedves kontinentális éghajlat rövidebb meleg évszakkal és hideg téllel (D2)
Ezt az éghajlatot gyakran boreális éghajlatnak (erdő és hó éghajlata) is szokták nevezni. Az északi félgömb szárazulatainak a 45° - 70° szélességek közé eső területein csaknem összefüggő zónát alkot. Legnagyobb a kiterjedése Eurázsiában, a balti-tengeri partvidéktől egészen a távol-keleti csendes-óceáni partokig húzódik. Hatalmas területek tartoznak még ide Észak-Amerikában is, ahol az Egyesült Államok északi és Kanada déli részén az atlanti partoktól egészen a Sziklás-heségig a boreális éghajlati típus a jellemző. A déli félgömbön ez az éghajlati típus hiányzik, minthogy itt a kialakulására alkalmas szélességi övben kiterjedt szárazföldek nincsenek. Legalább 1 hónap középhőmérséklete meghaladja a 18 °C-ot, a 0 °C-nál alacsonyabb középhőmérsékletű hónapok száma 4-5. Az átlagos évi ingadozás meghaladja a 30 °C-ot. Nyári csapadékmaximum és téli csapadékminimum jellemzi, az átlagos évi összeg általában 400 - 800 mm között váltakozik. Az év nagy részében a trópusokon kívüli nyugatiszél-zóna, nyáron időnként a poláris keletiszél-zóna uralma alatt áll. Természetes növénytakarója a tűlevelű (tajga) és vegyes erdő, fenyérek, tőzeglápok.

Sarkvidéki éghajlatok (E)

Tundraéghajlat (E1)
A legjellegzetesebb az északi félgömb sarkkörön túli területein, ahol Európa legészakibb szegélyén, Észak-Ázsiában, Alaszka és Kanada legészakibb peremén alakul ki, továbbá ehhez az éghajlati típushoz tartozik az arktikus szigetek nagy része, valamint Grönland partszegélye. A déli félgömbön az Antarktisz legészakabbre nyúló keskeny szélei és az előtte fekvő szigetek (Déli-Shetland, Déli-Orkney, Déli-Sandwich) tartoznajk ide. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 0, -10 °C között alakul, legfeljebb 3 hónap középhőmérséklete emelkedik 0 °C fölé. A csapadék átlagos évi összege 250 mm-nél kevesebb, és túlnyomó része a nyári hónapokban hull le. Télen a trópuson kívüli nyugatiszél-zónához, nyáron a poláris keletiszél-zónához tartozik. Természetes növénytakaróját törpecserjék, évelő pázsitfűfélék, mohák, zuzmók, lágyszárú virágos növények jellemzik.

Állandó hó- és jégtakaró-éghajlat (E2)
Elsősorban az Antarktiszra és Grönland belső eljegesedett területeire, valamint az Északi-Jeges-tenger állandóan befagyott körzeteire jellemző. A legmelegebb hónap középhőmérséklete sem emelkedik 0 °C fölé. A csapadék egész évben csekély, átlagos évi összege 100 mm-nél kevesebb. Az évről évre felhalmozódó hó fokozatosan jéggé tömörül. Egész éven át a poláris keletiszél-zóna uralma alatt áll.

Magashegyi éghajlatok (F)
Nem tekinthetők önálló éghajlati egységnek, csupán jellegzetes helyi változatok egy-egy éghajlati típuson belül. Legáltalánosabban érvényesülő sajátosságuk az alacsony hőmérséklet (a trópusi övben átlagosan 0,8-0,9 °C/100 m, a mérsékelt övben 0,5-0,7 °C/100 m a magassági hőmérséklet-csökkenés). A csapadék mennyiségének magassági növekedése már nem ennyire egyértelmű, ez ugyanis nagymértékben függ a felszínformáktól is, de minden esetben fennáll, hogy a globális cirkulációból eredő éven belüli csapadékeloszlás jellege az egyes klímaöveken belül a magasságváltozással nem torzul lényegesen. A magashegységek területén a felszínformák változatossága és gazdagsága miatt szinte végtelen számú helyi éghajlatváltozat alakul ki, s ezek mindenütt megjelennek, ahol nagy kiterjedésben 1500-2000 m tengerszint feletti magasságot meghaladó hegységek találhatók.