Máj

tudományos nevén HEPAR, a gerincesek legnagyobb méretű, a rendszertani csoportok szerint változó alakú és nagyságú mirigyes szerkezetű szerve. Általában ék alakú lebenyekből áll, vérbősége miatt barnásvörös színű. Kiválasztó működése és a köztes anyagcserében játszott szerepe alapvető fontosságú.

A máj a szervezet legösszetettebb működésű szerve: emésztőnedvet (epét) választ el; aminosavak, szénhidrátok, zsírok biokémiai átalakítását végzi; glikogént, vitaminokat és más, életfontosságú anyagokat raktároz; véralvadási faktorokat szintetizál; anyagcsere-melléktermékeket alakít át kiválaszthatóvá; mérgező anyagokat távolít el a vérből és méregtelenít; részt vesz a vérpályákban keringő vér mennyiségének szabályozásában és az elöregedett vörösvértestek lebontásában.

A gerincesekben a májat kötőszöveti tok határolja, s a hashártya függeszti a hasüreg háti oldalához. Erei, idegei és vezetékei a májkapun lépnek át. A máj lebenyekre tagolódik, és a kötőszöveti tokból a lebenyekbe nyomuló kötőszövetes sövények lebenykéket alakítanak ki. A máj működési egysége a májlebenyke. A májlebenykét egy vagy két sorba rendeződő, májsejtekből felépülő májgerendák alkotják, amelyek a lebenyke peremétől annak közepe felé haladnak. A májsejtek a máj szövetének 60%-át adják, a szervezet bármely más sejttípusánál több anyagcsere-funkciójuk van. A májgerendák között öblök alakulnak ki, amelyeket a vérerek bélését adó endotél sejtek és a közéjük ékelődő Kupffer-féle sejtek határolnak. A Kupffer-sejtek a vérképzésben, az antitesttermelésben, ill. a sejttörmelékek és az idegen testek kiszűrésében játszanak szerepet. A gerendák közötti öblökben vér áramlik a lebenyke pereme felől, az annak közepén elhelyezkedő centrális véna felé. A gerendákat alkotó sokszögletű májsejtek egymáshoz simuló oldalai között alakulnak ki az elsődleges epevezetékek vékony ágai. Az epekapillárisok a gerendákban húzódnak, és a sejtek által kiválasztott epét a lebenyke közepe felől a perem felé szállítják. A májlebenykék közötti kötőszövetes állományban haladnak a májartéria, a májkapuér és az epevezetékek ágai. A máj tápláló ere a májartéria, mely kisebb ágakra oszolva a májlebenykék véröbleibe vezeti az artériás vért. A máj másik bevezető ere a májkapuér, amely a léptől, a gyomortól és a bélcsőtől szállítja a vénás vért a májkapun keresztül a májba, majd ágakra bomlik, és a májlebenykék véröbleibe vezeti a vénás vért, ahol keveredik a májartéria vérével. A májkapuér vénás vére a gyomor és a belek által felszívott anyagokat, ill. a lépből származó vörösvérsejt/test-törmelékeket, hemoglobint szállít a májhoz. A véröblökből a vér a centrális vénába, végül is a májvénába kerül, amely a májkapun lép ki. A máj páratlanul szoros kapcsolatban van a bélcsatornával és az epevezetékekkel, epehólyaggal (lásd ott); ez teszi lehetővé sokrétű működését.

A májsejtek több enzimet termelnek, igen sok (2−3000) mitokondriumot, lizoszómát, valamint glikogénszemcsét tartalmaznak. A májon átáramló vérből a májsejtek és enzimeik sok anyagot, részecskét „kiszűrnek” és módosítanak. A bélben és a gyomorban felszívott tápanyagokat a máj a szervezet más sejtjei számára használható vegyületté alakítja át, vagy a későbbi felhasználásig raktározza, az átáramló vér jellemző értékeit a megfelelő szintre állítja. A májsejtek a zsírokat lebontják, a ketontesteket „elégetik”. A szénhidrátokat glikogénné alakítják és raktározzák. A vércukorszint szabályozásában a máj glikogénraktára a leggyorsabban, legjobb hatásfokkal mozgósítható glükóztartalék. A májsejtek termelik a vérplazma fehérjéinek egy részét: albumint és a véralvadásban szerepet játszó faktorokat (pl. fibrinogént). A vérben található nitrogéntartalmú anyagcseretermékeket és a mérgező anyagokat a májsejtek felveszik, és a vizelettel vagy a bélsárral eltávolítható kémiai formára alakítják át.

A májsejtek által termelt epeváladék nélkülözhetetlen a zsírok emésztésében. (Az emberi máj naponta 800-1000 ml epét termel.) A májgerendákban futó epekapillárisok a lebenyke peremén önálló fallal rendelkező epevezetékekbe torkollanak. Az epe az epevezetéken át a középbél gyomor utáni szakaszába (epésbél, más néven patkóbél) jut. Sok állatfajnak van epehólyagja; ebben az epe átmenetileg raktározódik és töményedik. A táplálék magas zsírtartalma serkenti az epehólyag kiürülését. A májban és a lépben széteső vörösvértestek színanyaga, a hemoglobin egyik bomlásterméke, a bilirubin adja az epe zöldessárga színét. Az epe bizonyos anyagcsere-melléktermékek, drogok és méreganyagok hordozóközege.

A máj nem megfelelő működésének biztos jele a sárgaság; ekkor a vér normálisnál magasabb bilirubintartalma miatt a szaruhártya és a bőr színe sárgás lesz. A sárgaság oka lehet a vörösvérsejtek/testek lebomlásának abnormálisan magas szintje (hemolitikus sárgaság), a májsejtek bilirubinfelvételének és -transzportjának elégtelensége (májeredetű sárgaság) vagy az epevezetékek elzáródása (obstrukciós sárgaság). A májsejtek hibás működését előidézheti májgyulladás, májzsugorodás, daganat, érelzáródás vagy mérgezés. A tünetek lehetnek: gyengeség, alacsony vérnyomás véraláfutások és vérzések kialakulása, remegés, levertség, EEG-változás és folyadék felgyülemlése a hasüregben. A májfunkciók ellenőrzése segítséget nyújt a betegség azonosításához, a májkárosodás felbecsüléséhez és a szükséges kezelés megállapításához. A vérminták vizsgálatával felfedhető a bilirubin, a koleszterin, a szérumfehérjék, a karbamid, az ammónia és különféle enzimek túl magas szintje. Bróm-szulfalein (BSP) festék vérbe juttatása során a festék koncentrációjának időbeni változását mérve is nyerhető adat a máj működéséről. A májszövet állapota tűbiopsziával vett minta mikroszkópos vizsgálatával ellenőrizhető.

A májgyulladást többféle ok is előidézheti. A leggyakoribbak a víruseredetű fertőzéses májgyulladások.

A májzsugorodás (cirrhosis) a máj egészét érintő krónikus gyulladásos folyamat. A máj szöveti szerkezete megváltozik, átépül: a májsejtek leépülnek, és helyüket a burjánzásnak induló kötőszövetes állomány foglalja el. Májgyulladás, alkoholizmus, fehérjehiány, az epeutak vagy a májvéna elzáródása, mérgezések (szén-tetraklorid-mérgezés, vas vagy réz felhalmozódása a májban) és bizonyos anyagcsere-betegségek idézhetik elő. A májzsugorodás a májsejtek elégtelen működését, a májkapuerekben rendellenesen magas vérnyomást okoz, a lép megnagyobbodásához és az erek sérüléséhez vezet. A betegség legeredményesebben a kiváltó ok megszüntetésével gyógyítható (pl. alkoholizmus okozta májzsugor esetén a kezelés teljes mozdulatlanság és teljes absztinencia).

A májnak sok egyéb rendellenessége és betegsége lehet. A féregnyúlvány gyulladása az epeutak tályogos megbetegedését és epekövek kialakulását idézheti elő (sebészeti beavatkozást igényelhet). A trópusi paraziták okozta vérhas is tályog kialakulásához vezethet a májban. Világszerte sok parazita faj képes a máj megfertőzésére (pl. májmétely). A májban mind jóindulatú, mind rosszindulatú daganatok előfordulhatnak (utóbbiak rendszerint más szervekben kialakult tumorok áttételeként). A raktározási betegségeket általában májelváltozás kíséri. A glikogénraktározási betegségben a máj a glükózt túlzott mértékben építi be a glikogénraktárba, és a vér glükózkoncentrációja a normálisnál alacsonyabb szintre süllyed. Bizonyos kábítószerek (és némely gyógyszer is) a máj károsodását, sárgaság kialakulását okozhatják.