Jamaica
Megpróbálom bemutatni ezt a kis szigetet, remélem sikerrel.
Jó szórakozást kívánok
Jamaica szigete sokkal nagyobb hatással volt a világra, mint amit egy 3 milliónál kevesebb lakosú országról el lehet képzelni.
A 17.században Jamaica volt a kalózok világának központja.
Amikor Port Royal lett a fováros Henry Morgan kapitány vezetésével a kalózok legyozték a spanyolokat, és a sziget gazdagabb lett, mint bármelyik európai kereskedelmi központ. 1692-ben Morgan halála után négy évvel egy földrengéskor Port Royal-t elnyelte a Karib tenger.
Ami máig megmaradt belole az JAMAICA.
A lázadó szellem
A lázadásra való hajlam mindig is központi szerepet töltött be a jamaicaiak életében. Itt élt Nanny, aki no létére az 1738-as rabszolgafelkelés éllovasa volt ; Marcus Garvey, a feketék elso prófétája az 1920-as években, aki óriási lépéseket tett, hogy a fekete rabszolgák visszatérhessenek Afrikába; és Bob Marley, aki zenéjével a globális békét és harmóniát akarta elosegíteni.
Jamaicát oslakosai, az Arawak indiánok "A források szigete"-nek hívták.
Itt vannak a biztonságot nyújtó áthatolhatatlan hegyek, ahová a rabszolgák menekültek, miután segítették a spanyolokat a Britek elleni háborúban, és az angolok elfoglalták a szigetet 1655-ben.
Ok voltak a Maroonok, egy gerillaközösség, akik az Angol gyarmatosítás ellen harcoltak.
Amikor késobb a béke megalapozódott, a Maroon-ok autonóm köztársaságot hoztak létre Portland-ben és Trelawney-ben, a sziget nyugati részén.
Moore Town-ban kiáltották ki, ahol a Maroon királyno, Nanny meghalt.
A Jamaica-i lakosság mindig kitartó volt. Az Arawak indiánok például mindig visszaverték a többi szigetrol invázióval fenyegeto kannibál népeket.
Jamaica még Arawak sziget volt, mikor Kolombus a 15.században felfedezte: " a legtisztább sziget, amit ember eddig látott; a hegyek mintha megérintenék az eget" - mindenesetre máshogyan érezte, mikor a negyedik útján volt az új világba. Kolumbus-t egy vihar partra vetette, hajója zátonyra futott és megtelt vízzel. Több mint egy évig volt a szigeten, mire megtalálták.
Késobb az Arawakok spanyol rabszolgák lettek, brutálisan megkínozták oket, a többséget pedig "csupán szórakozásból" lemészárolták.
1655-re, mikor az angolok elfoglalták a szigetet, az Arawakok teljesen kipusztultak.
Az 1692-es földrengés nagy csapás volt a kereskedoknek. Azoknak a jamaicai telepeseknek is szerencsére volt szükségük, akik legálisan próbáltak kereskedni. Felfedezték a cukrot, ami Kolombus ottjárta óta a legkelendobb árucikk volt a piacon. A cukornád ültetvényekkel sokat kellett foglalkozni, úgyhogy rabszolgákat kellett bevinni az országba. Jamaica ebben az idoben fontos rabszolga kereskedelmi központ volt. A rabszolgák általában hadifoglyok voltak vagy Afrikából behozott négerek.
A jamaicaiak helyzete nyugtalanító volt, az összes pénz a fehér telepesekhez vándorolt.
A rabszolgalázadások egyre gyakoribbak lettek, és trópusi járványok tomboltak. A hurrikánok letarolták az ültetvényeket, és a földrengések sem voltak ismeretlenek az ott éloknek.
A rabszolgaságot végleg 1838-ban törölték el. Az 1860-as években kereskedelmi szerzodést kötöttek Indiával és Kínával, (- az indiaiak eloszeretettel vették a Ganját).
Az 1880-as évektol egy új idoszak következett a mezogazdaságban, mely felváltotta a cukornád-termesztést, és a banántermesztés került elotérbe.
1907-ben egy óriási földrengés majdnem egész Kingstont a földdel tette egyenlové. A gazdaság késobb helyre jött és a következo ilyenfajta problémára csak az 1930-as években került sor, - a gazdasági világválság hatását Jamaica is megérezte.
A 20-as évek kétoldalú politikája
A 20-as éveket a kétoldalú politika jellemezte - a Jamaicai Demokrata Munkás Párt (JLP) Alexander Bustamente vezetésével és a Nemzeti Párt (PNP) Norman Manley vezetésével - akik a függetlenséget elérték 1962 augusztus 6.-án.
Jamaica mostanában
Jamaica
Alig van sokarcúbb ország a Földön, mint Jamaica. Rastafarik bukkannak fel hosszú, befont hajjal, a levegoben ganja (marihuána) szaga terjeng. Bennünk dobog a reggae szívet-lábat megmozgató ritmusa. Vannak napfényes strandok és hus, buja, zöld trópusi erdokkel borított hegyek. De vannak nyomornegyedek is, tele veszélyekkel "bad boy"-okkal, kisebb-nagyobb gonosztevokkel; de aki nem csupán egy szép, homokos strandra vágyik, felejthetetlen élményeket szerezhet Jamaicában.
Jamaica nem jellegzetes turistaország, holott igen nagy az idegenforgalma. Felejthetetlen képet kapunk a szigetrol, ha egy tiszta reggelen, még felhosödés elott átrepülünk fölötte. Amilyen sokféle a táj, olyan sokfélék a sziget suru illatai: a jázminé egy esti kertben, a frissen aratott cukornádföld eros fanyar-édese, a pimentfa-parázson sütött sertéshús- és csirkehús csábító aromája, a sült hal az út menti bódékban - és mindehhez a ganja jellegzetes szaga.
A fovárosra, Kingstonra is jellemzo ez az ellentmondás. Kingstont északról a Blue Mountains határolja: a hegyek alján vannak a felso tízezer villái a hegyoldalról viszont jól láthatók a közép- és alsó rétegek szmogba merült lakónegyedei. Bob Marley, a reggae koronázatlan királya is innen származik.
A reggae mindenütt szól Jamaicában. A zenekarok egész utcaszakaszokat birtokba vesznek: a jamaicaiak a zene ritmusára ballagnak - hanyagul, egyforma ütemben.
A fejletlen déli parttal ellentétben az északi partvidéket komfortossá tették a turisták számára. A fo idegenforgalmi központ Port Antonio, Ocho Rios, Montego Bay és Negril. Az északi partvidék természeti szépségeiben azonban kevesebb pénzért is lehet gyönyörködni. Negrilben például - itt van a sziget legcsodálatosabb strandja - széles a választék a kempingektol és egyszeru falusi házaktól a luxusszállodákig.
A Blue Montains-ba szintén érdemes ellátogatni: megnézni a gyümölcsöskerteket és a kávéültetvényeket, vagy egyszeruen csak csodálni a hegyek szépségét. A Blue Mountain Peakrol, ha tiszta az ido Kubáig is el lehet látni. Jamaica a turisták számára nem "könnyu zsákmány", de érdemes felkeresni: meismerkedhetünk egy lélegzetelállítóan gyönyöru szigetet, ahol büszke emberek élnek.
