A Cannabis és az Oskori Történelem

A Cannabis osei Ázsiából származnak, feltehetoen a Himalája enyhébb lejtoirol vagy attól északra az Altáj-hegységbol. A pontos eredet, a kontinenst átszelo kokorszaki nyomoktól elfedve, nem ismert.

Nem tudjuk, mikor találkozott eloször az emberiség és a Cannabis. Adva a növény tulajdonságait és az emberiség kíváncsiságát, ez a találkozás elkerülhetetlen volt. A növényvilágban a Cannabis gyarmatosító. Új területet foglal el, ha a víz vagy az állatok napsütötte, tiszta és termékeny talajra viszik a magvait. A termékeny talaj, versengo növényektol tisztán, ritka és rövid életu a természetben, és rendszerint áradás vagy földcsuszamlás okozza. A természetes terjedés lassú és a növények magvaikat az ágaik alá lehullajtva suru bozótban nonek.

A neolitikus korszak alatt, 10 000 évvel ezelott, nomád törzsek vadásztak, halásztak és növényeket gyujtöttek az élelem véget nem éro hajszájában. A hajsza lezárult, amikor megtanulták elültetni a gabonák oseit (füveket) és kifejlesztették a mezogazdaságot. A mezogazdaság elkötelezettséget kíván a föld iránt, és biztos élelemforrást nyújt, ami lehetoséget ad az embereknek az állandó települések létrehozására. A Cannabis és a neolitikus törzsek valószínuleg gyakran kapcsolatba kerültek, mivel a növény betört a termékeny tisztásokra, a táborhelyekre, útszélekre, termoföldekre és szemétdombokra, amik elofordulnak bárhol, ahol ember él.

1926-ban az orosz botanikus, Vavilov összefoglalta elvtársa, Szinkaja megfigyeléseit az altáji parasztok körében a kender háziasításáról: "1. vad kender; 2. a vadon nott kender elterjed a lakott területeken (vadkender kialakulása); 3. a lakosság felhasználja a vadkendert; 4. kendertermesztés."

A növények, amiket az emberek megtanultak használni, segítenek meghatározni az életmódjukat, a világról és egészségrol alkotott szemléletüket, és hogy a technológia és a gazdaság milyen irányba haladt. A ma termesztett cannabis azon növények egyike, amik lehetové tették az átmenetet a civilizációba.

A Cannabis legkorábbi kulturális bizonyítéka a legrégibb ismert neolitikus kultúrából származik Kínából, a Yang-shao kultúrából, ami a Sárga-folyó völgye mentén jelent meg körülbelül 6500 évvel ezelott. A ruhák, amit az emberek viseltek, a háló, amivel halásztak és vadásztak, és a kötelek, amit a legrégibb gépezetekben használtak, mind hosszú, eros és tartós rostból készültek, kenderbol. Ez az értékes rost a Cannabis szárából válik ki, amint az elbomlik (elázik).

A korai Chou dinasztia klasszikusai, több, mint 3000 évvel ezelott, gyakran emlegettek egy "halászaton és vadászaton alapuló osi kultúrát, egy írott nyelv nélküli kultúrát, ahol a feljegyzéseket kötélre kötött csomókkal készítették. Hálókat használtak a halászatra és vadászatra, és a hálószövés végül ruhakészítéssé fejlodött." Ezek az utalások valószínuleg a Yang-shao népre vonatkoznak.

Ahogy a kultúrájuk fejlodött, ezek a történelem elotti emberek felváltották az állatboröket a kenderruhával. Eloször a kendert csak a tehetosebbek viselték, de amint a selyem elérheto lett, a kender lett a tömegek ruhája.

Az emberek Kínában a roston kívül sok más termékért is a Cannabisra szorultak. A Cannabis -mag volt a korai Kína egyik elso gabonája a rizzsel, árpával, kölessel és a szójababbal együtt. A magokat étellé orölték, egészben megpirították, vagy fozeléket foztek belole. Kína osi sírjaiban áldozati edények voltak kendermaggal és más gabonával tele a túlvilágra elkészítve. Az osi idoktol fogva folyamatos feljegyzéseket találunk a kendermag fontosságáról, mint étel, egészen i.e. elso és második századig, amikor a magot ízletesebb gabonák váltották fel. (Egy érdekes jegyzet a Tung-kuan levéltárból (i.sz.28) megemlíti, hogy egy háború okozta éhínségben az emberek "vad" Cannabison és szójababon éltek.)

A Cannabis gyantás leveleinek és virágainak hatása sem maradt figyelem nélkül. A Pe n-ts'ao Ching, a legrégibb ismert gyógyszerészkönyv állítja, hogy "a kender gyümölcsei (a virágzó csúcsok) mértéktelenül fogyasztva hallucinációkat okoznak" (szó szerint ördögöket látunk). Az osi orvosi munka azt is állítja, hogy "hosszabb idon keresztül fogyasztva lehetové teszi a szellemekkel való kapcsolatteremtést és megkönnyíti a testet." A marihuánát, az elmére gyakorolt eros hatásával minden bizonnyal varázsfunek tartották abban az idoben, amikor az orvosi gyakorlat éppen csak megalakulóban volt. A Pe n-ts'ao Ching a legendás i.e. 2000 körül élt She n-nung császár nevében beszélve marihuána készítményeket ír fel "maláriára, beri-berire, székrekedésre, reumás fájdalmakra, feledékenységre és noi rendellenességekre." Még a Cannabis gyökere is megtalálta a helyét a korai orvostudományban. Kenoccsé orölve a törött csontok és mutétek fájdalmainak enyhítésére alkalmazták.

A Cannabis új használati módjait fedezték fel, amint a kínai civilizáció fejlodött és új technológiákat fejlesztett ki. Az osi kínaiak megtanulták megorölni, felmelegíteni, majd kipréselni a magokból az értékes olajat, ez egy olyan technika, amit még a 20. sz.-ban is használnak a nyugati világban. A préselt magok súlyuk 20 százalékának megfelelo olajat nyújtottak. A Cannabis olaja, hasonlóan a lenolajhoz, használható fozésre, világításra, kenésre és festékek, lakkok, szappanok alapjaként. Az olaj kinyerése után a maradék, vagy "kender süti" még mindig tartalmazott 10 százalék olajat és 30 százalék fehérjét, ami a háziállatok számára tápláló eledel.

Egy újabb elorelépés történt a papír kínai felfedezésével. A régi hálókból és rongyokból újrafeldolgozott kenderrostok olyan idotálló papírt adtak, hogy nemrég néhányat találtak shensi tartományi barlangokban, amik i.e. I. századból származnak. A kenderpapír hosszú élettartamáról és nehezen szakíthatóságáról ismert és jelenleg pénzpapírként (Kanada) és finom bibliákhoz használják.

Az osi kínaiak valójában megtanulták a Cannabis növény minden részét hasznosítani: a szárát textilnek, kötélnek és papírkészítéshez; a leveleket és virágokat bódításra és orvosságként; a magokat élelemként és olajként. Néhány termék kiesett a használatból csak azért, hogy más emberek más idokben újra felfedezzék.

Míg a kínaiak építették a kender-kultúrájukat, India gyapot-kultúrája és a Mediterrán vászon (len)-kultúrája megismerkedett a Cannabisszal a kiszélesedo kereskedelem és az áriák, mongolok és szkíták vándorló törzseitol, akik Kínával határosan éltek a neolitikus idoktol fogva.

Az áriák (indo-perzsák) hozták a Cannabis kultúrát Indiába közel 4000 évvel ezelott. Ok az állatok és növények lelkeit istenként tisztelték és a marihuána aktív szerepet játszott a szertartásaikban. Kínában, az erkölcsös vallások eros befolyásával, a marihuána majdnem teljesen eltunt. Indiában az áriavallás szájhagyomány útján terjedt, míg fel nem jegyezték a Védákban, i.e. 1400 és 1000 között összeállítva. Ebben a hagyományban, nemúgy, mint a kínaiaban, a marihuána szent volt, és a bhangas-szellem hatást gyakorolt a "szomorúság szabadságára", és mint az "izgatottság enyhítoje" (Atharva Veda). Istenek ajándéka, az indiai mitológia szerint, a mágikus Cannabis "csökkentette a lázat, erosítette az álmot, enyhítette a vérhast és más különbözo betegségeket gyógyított; javította az étvágyat, meghosszabbította az életet, felgyorsította az elmét és javította az ítéloképességet."

A szkíták hozták a Cannabist Európába egy északi útvonalon, ahol a táborhelyeik maradványai 2800 évre nyúlnak vissza. A tengerjáró Európa sohasem használta a marihuánát túlzottan, de a kenderrost szinte minden európai ország történelmében jelentos terménnyé vált. A pollenanalízis a Cannabis termesztését i.e.400-ra teszi Norvégiában, i.sz. 150-re Svédországban és i.sz. 400-ra Németországban és Angliában, habár úgy hiszik, hogy a növényt már számos évszázaddal ezelott termesztették a brit-szigeteken. A görögök és a rómaiak a kendert kötélnek és vitorlának használták, de Szicíliából és Galliából importálták a rostokat. Azt mondták, hogy "Caesar azért hódította meg Galliát, hogy összekösse a birodalmat", egy utalás a rómaiak kenderszükségletére.

A Marihuána indiai erosségébol nyugatra terjedt Perzsián, Asszírián és Arábián keresztül i.sz. 500-ra. Az iszlám növekvo hatalmával a marihuána a hasis népszeru formájában virult. 1378-ban Soudon Sheikhouni emír megpróbált véget vetni az indiai hasis használatának az ilyen növények elpusztításával és a használók bebörtönzésével (eloször tanulságként a fogaikat kihúzatva). Ennek ellenére néhány éven belül a marihuánafogyasztás emelkedett.

Az iszlámnak eros befolyása volt a marihuánahasználatra Afrikában, azonban, a használata olyan mélyen bevésodött a Zambézi-völgy egyes kultúráiba, hogy a megjelenése világosan megelozte az Iszlámot. A Kongó, Kelet-Afrika, Viktória tó és Dél-Afrika törzsei marihuánát szívnak a szertartásaikhoz és kedvtelésbol. Az osi Riamba kultuszt még ma is gyakorolják a Kongó környékén. A Riamba hiedelmek szerint a marihuána egy isten, a fizikai és szellemi ártalom védelmezoje. Afrika szerte szerzodéseket és üzleti tranzakciókat pecsételnek meg egy slukk füsttel, amit egy yard hosszú pipából szívnak.

A megnövekedett kereskedelemmel és utazással a Cannabismag eljutott a világ minden részére a hajók és karavánok által, amik a rostjából készült termékekkel voltak felszerelve. Amikor az elso telepesek Amerikába érkeztek, magukkal hozták a magot.

A Cannabis és az Amerikai Történelem

Mint európai elodeik, az amerikaiak is a rostjáért termesztették elsosorban a Cannabist. Chilében 1545-ben, Kanadában 1606-ban, Virginiában 1611-ben és Massachusetts puritán településein 1630-ban ültettek kendert. A kenderrost termelés a kezdetleges gyarmatok számára különösen a honi ruhaszövés és hajókötélzet készítés szempontjából volt fontos. 1637-ben a hartfordi bíróság elrendelte, hogy "minden család szerezzen be és ültessen valamilyen földbe még a folyó évben egy maroknyi angol kendermagot. "

A kendertermesztést a brit parlament is bátorította, hogy fedezze a brit flotta kenderkötél szükségletét. Részben, hogy lebeszéljék a gyarmatosítókat csak a dohány termesztésérol, a kenderért jutalmat fizettek és kézikönyveket terjesztettek a kendertermesztésrol. 1762-ben Virginia állama a kendertermesztoket megjutalmazta és "büntetést vetett ki arra, aki nem termelte."

A kenderipar Kentuckyban indult 1775-ben és Missouriban 50 évvel késobb. 1860-ra a kendertermelés Missouri-ban egyedül meghaladta a 40 000 tonnát és az iparág a gyapot után a második helyen állt Délen. A Polgárháború megszakította a termelést és az sohasem állt vissza az Egyesült Államok Mezogazdasági Minisztériumának számos próbálkozása ellenére, amikor kínai és olasz kendermagot importáltak Illinois-ba, Nebraskába és Californiába, hogy serkentsék a termelést. Az importált juta és "kender" (Musa textilas) versengése a hazai termelést évenként 10 000 tonna alatt tartotta. A korai 1900-as években a minisztérium utolsó kísérlete sem sikerült, hogy ellensúlyozza a munkaerohiány gazdasági nehézségeit és a kenderipar fejlett modern gépeinek hiányát. Mégis a jogero volt az, ami véget vetett az amerikai kendertermelésnek.

Évezredekig tisztelték a marihuánát a gyógyászati és eufórikus tulajdonságaiért. 1894-ben az Encyclopaedia Britannica úgy becsülte, hogy 300 millió ember használ rendszeresen marihuánát, foleg a keleti országokból. Millió más embernek írtak fel marihuánát a betegségek olyan széles skálájára, mint a víziszony és a tetanusz.

A századfordulóra sok orvos kihagyta a gyógyszerkönyvébol a marihuánát: a drogok, mint az aszpirin, habár kevésbé biztonságosak (a marihuána soha nem ölt meg senkit), sokkal kényelmesebbek, kiszámíthatóbbak és sokkal inkább a kezelt betegségre korlátozottak voltak. A pirulaszedés amerikai intézménnyé vált.

A marihuána nem volt büntetendo az Egyesült Államokban egész a huszadik század kezdetéig. Kevés amerikai szívott marihuánát és azok is foleg kisebbségi csoportok voltak. Michael Aldrich íróra hivatkozva, "a marihuána betiltása a használók kivolta miatt történt"-akik mexikói munkások, déli feketék és az újonnan meghódított Filippínók voltak.

Az államokban, ahol nagy volt a nem fehér lakosság ará-nya, rasszista politikusok megalkották a hiedelmet, hogy a marihuána orültséget, bujaságot, eroszakot és bunözést okoz. Egy száltól függo lennél, és a marihuána vezetné az utat a "hasonszoru drogok" használatához – a kokainhoz, ópiumhoz és heroinhoz. Ezeket a hiedelmeket tudatlan újságírók és politikusok támogatták, akiknek se tapasztalatuk, se ismeretük nem volt a Cannabisról, így az marihuána ellenes hisztériává notte ki magát a következo generációra.

Például, az elso államok, ahol megszigorították a marihuána-használatot, dél-nyugaton voltak, ahol mexikói emigráns munkások nagy népességben éltek. Az elso cselekvo államok egyike California volt, ami "a nagy Chicano populációjával és az ópiumszívó Chinatown-nal a marihuánát 'méregnek' minosítette 1907-ben, 1905-ben megtiltotta a birtoklását, kivéve, ha orvos írta elo, és a kemény drogok, morfium és kokain közé sorolta 1929-ben."

A marihuánában a társadalom foárama egy védtelen bunbakot talált, amivel elfedte a szegénység, rasszizmus és kulturális eloítéletek bajait. A san francisko-iak "meg voltak rémülve a 'Cannabis indica-t követelo hinduk beáramlásától', akik fehéreket avattak be a szokásukba." A szerkesztok fokozták a félelmet a pánikkelto focímeikkel, mint a "marihu-ána veszedelem" és "gyilkos gaz", a félelem a Cannabistól fokozatosan elterjedt a Nyugaton. 1929-re 16 nyugati állam hagyott jóvá marihuána használatot szabályzó szigorító intézkedéseket.

A marihuánát nem különböztették meg a drogellenes mozgalmak. Ezalatt a kongresszus nemcsak, hogy betiltotta a "kemény" drogok használatát, de betiltotta az alkoholt és fontolgatta az orvosi fájdalomcsillapítók, de még a koffein betiltását is.

A Szövetségi Kábítószer Hivatalt (FBN) 1930-ban alapították Harry Anslingerrel az élén. Muködésének elso pár évében a Hivatal minimalizálta a marihuána problémát a Délnyugatra és a Kelet néhány nagyvárosának gettóira korlátozva. Ennek ellenére az irodát a helyi rendorségek és sheriffek kérelmekkel ostromolták, hogy segítsen a marihuána problémában. A Hivatal ellenállt a nyomásnak, mert Anslingernek komoly kétségei voltak, hogy egy, a marihuána használatát szigorító szövetségi törvény alkotmányossága helytálló-e? Továbbá az FBN jelentései mutatták, hogy a Hivatal nem hitte, hogy a marihuána probléma olyan nagy, mint a közhiedelemben. A drog ellenorzése szintén rendkívüli nehézségekkel jár, mivel a növény úgy no, "mint a pitypang", mutatott rá Anslinger.

A munkanélküliség és a depressziós nyomorúság lendületet adott a marihuánaellenes kampánynak. Ez közvetett módon történt oly módon, hogy a közvélemény a kisebbségi és bevándorló munkások ellen hangolódott, akiket az "amerikai" munkahelyek elvételével okoltak. Ez a fajta felfogás jórészt a kulturális és rasszista eloítéletekbol nott ki, és olyan csoportok támogatták, mint a Key Man of America és az American Coalition. A csoportok célja az volt, hogy " Maradjon Amerika amerikai."

1935-re, azonban szinte minden állam megszigorította a marihuána használatát és a helyi rendorök és befolyásos politikusok elérték, hogy az FBN egy szövetségi marihuána törvényt indítványozzon. Az alkotmányossági kérdés megkerülheto volt okosan a szigorítások vagyonátruházási adóhoz kötésével, ami hatékony szabályozási módot adott a szövetségi kormánynak a marihuána felett.

Ezzel az új taktikával az FBN felkészült a kongresszusi meghallgatásra a Marihuána Adótörvényrol, hogy a törvényjavaslatot biztosan elfogadják. Anslinger és politikusok, akiknek elonyére vált ez a mélyen érzelmi kérdés, keresztülvitték a Marihuána Adótörvényt az 1937-es kongresszuson. Anslinger garantálta, hogy "az összes információt, amivel rendelkeznek (a képviselok) mi adjuk nekik a meghallgatáskor." Nem engedtek használókat tanúskodni a fu védelmében és a doktorokat és tudósokat kigúnyolták az ellenkezo nézetükért. Az új szövetségi törvény illegálissá tette mind a növény termesztését, mind használatát egy nehezen beszerezheto szövetségi pecsét vásárlása nélkül. Az FBN azonnal fokozta a propaganda kampányt a marihuána ellen és a következo generációig azt nem is vitatták.

A marihuána hisztéria szintén véget vetett minden reménynek a kenderipar felépülésérol. Amire szükség lett volna, az egy gép volt, ami megoldotta volna a rost szárból való kiválasztásának az osrégi problémáját, egy olyan munkát, ami jelentos szakmunkaerot igényelt. A gépet, ami forradalmasíthatta volna a kendertermelést, a Popular Mechanics 1938. februári számában mutatták be az amerikai közönségnek. A Marihuána Adótörvényt négy hónappal ezelott azonban elfogadták, és a hivatalos hangnemet a Cannabishoz leginkább ez az idézet illusztrálja Harry J. Anslingertol, a Szövetségi Kábítószer Hivatal vezetojétol: "Ez (a kender) a legjobb rost, Istenem, amit az emberiség ismer. Ha van egy belole készült inged, az unokáid sem fogják elhasználni. Vegyük a lengyel családokat. Berontottunk és elkezdtük kitépdesni, mire a gazda kijött a puskájával kiabálva, 'Ezek a jövo téli ruháim!' "

A háborús évek alatt, miután a japánok elvágták a fülöp-szgk-i kender utánpótlást, az aggódó tisztviselok kendermagot és termesztési információt szolgáltattak a középnyugati farmereknek. 1943-ban Minnesotában, Iowa-ban, Illinois-ban és Wisconsinban a kendertermelok 63 000 tonna feletti kenderrost termelésükkel mutatták meg a harci szellemüket.

Nem úgy, mint sok osi háziasított növényünk, a Cannabis soha nem veszítette el a gyarmatosító hajlamát és túlélo képességét emberi segítség nélkül. A Cannabis könnyedén "megszökik" a megmuvelt földekrol és virul, miután a gondozását rég elhagyták. A Cannabis azonban mindig kapcsolatban marad velünk a szabad területeinken burjánozva – üres földeken és házhelyeken, utak és vizesárkok mentén és a hulladék és szemétdombjainkon. A folyamat sokszor megismétlodött már.

Az államokat, amik valaha támogatták a kendertermesztést, most elvadult kenderbokrok tarkítják. A vadkender az egész országban no, kivéve a Délnyugaton és Délkelet egyes részein. Az elterjedés erosen a Középnyugatra központosul. E növények nagy része kínai és európai kenderfajták leszármazottja, amiket Kentucky-ban tenyésztettek és utána a középnyugati államokban termesztettek a II. Világháború alatt. Néhány gazfolt azonban, mint Kentucky-ban és Missouri-ban, száz évekre nyúlhat vissza, és New England-ban talán a forradalmi idokig is.

Az Anslinger féle keresztes hadjárat, ami a hatvanas éveken át folytatódott, jó példája a kormány propagandájának és az egyéni életek és hitek szabályozásának. Még ma is érezzük a hatását a jelenlegi törvényeinkben és a marihuánára félelemmel teli reakcióban, ami sok emberben él, aki anslingeri felfogásban nott fel. Szegény Cannabis, veszélyes kábítószerként beállítva, ami tisztítótüzet hoz mindenkire, aki csak egy slukkot is szívott-eroszak, függoség, bujaság, orültség- nevezz meg bármit, a marihuána okozta. Amit valaha is tett, annyi, hogy a "csúcsra" juttatott . . . a dolgok egy kicsit lelassultak . . . eléggé, hogy megálljunk és szétnézzünk.

Remélhetoleg mi az utolsó éveiben élünk az illegális marihuána és a növény üldözésének a korában. A Cannabis igazán csodás, az emberi igényeket talán 10 000 éve szolgálja. Megújult figyelmet érdemel, nem csak a kémiai tulajdonságai miatt, de mint ökológiailag észszeru alternatíva a szintetikus rostok helyett általában, és különösen a farostból készült papír helyett. A Cannabisra szükségünk van!

Cannabis: Fajok vagy Változatok

A Cannabis és az emberiség 10 000 éves evolúciójának jelentos befolyása volt mind a növényre, mind az emberre. A Cannabis befolyásolta a kulturális fejlodésünket, mi pedig a növény biológiai evolúcióját.

A távoli elodök csekély populációjából Cannabis változatok vagy fajták százai fejlodtek ki. Ezek a változatok mind visszavezethetok emberi tettekre, mind szándékosra és véletlenre.

Az osi termelok, ismerve a tenyésztés alapjait, különbözo, a számukra elonyös tulajdonságaik alapján választották ki a Cannabist. Akinek rostra volt szüksége, az hosszúszárú, jó rostú növények magjait termesztette. Fokozatosan a leszármazottaik is magas, egyenes szárú növények lettek kevés ággal. Más termeloket a mag és olaj érdekelt. Ok nagymagvú, bozontos növényeket fejlesztettek ki, amik boséges magvakkal bírtak. A marihuána termelok, akiket a potenciál érdekelt, olyan növényeket választottak, amik bo gyantával és pszichoaktív anyagokban gazdagon virágoztak.

A Cannabis ezt követo variációi meghökkentoek. Olaszországban, ahol a kenderrost jelentos textil- és papíripart lát el, néhány rostfajta egy szezonban 4,5 méter magasra is megno. Más olasz fajták csak másfél vagy két métert érnek el magasságban, de karcsú, egyenes száruk van, ami nagyon jó minoségu rostot nyújt. Délkelet-Ázsiában néhány marihuána növény csak egy méter körüli magasságra no meg, de suru lombozatúak és gyantától nehezek. Más marihuána változatok 2-3 méter magasra nonek egy szezonban és növényenként több mint fél kiló füvet teremnek.

A növénynemesítés tudatos tett. A növény evolúcióját azonban a származási helyétol különbözo talajok és éghajlatok is befolyásolták. A növénynek, akár termesztik, akár gaz, alkalmazkodnia kell a környezetéhez. Minden új ország és termesztési helyzet új körülményeket és túlélési problémákat jelentett a Cannabis számára. A növény olyan sikeresen alkalmazkodott és harmonizálódott az új környezetekhez, hogy ma a legjobban elterjedt termesztett növénynek tartják.

Franciául a Cannabist néha ''Le Chanvre Troumper''-nek, avagy ''trükkös kendernek'' hívják, ami a mérhetetlen alkalmazkodóképességére utal. Az alkalmazkodó szónak valójában két jelentése van. Az elso arra utal, hogy a növények egy populációja (a genetikai állomány) hogyan igazodik a helyi viszonyokhoz a generációk egy periódusa alatt. (A populáció a gyakorlatban minden egyes létezo mezo vagy bokor, vagy minden egyes maghozam.) Például egy kertnek olyan növényekkel, amik késon a szezon végén virágoznak, nincs ideje a maghozatalra északon. A következo év termése csakis korán virágzó növényektol származik majd. A legtöbb a szüleire fog hasonlítani és korán fog termést hozni. (Ld. 18. fejezet.)

Forrás: LaZaweb

Az alkalmazkodó egy kifejezés, ami az egyedi növényre is vonatkozik (fenotípus), és gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Cannabis szívós és ellenálló–túlélo a növények között. A környezeti viszonyok széles változatai között virágzik, akár 10 000 láb magasan a Himaláján, Kolumbia trópusi völgyeiben, vagy a huvös és esos new england-i parton.

A nemesítés és a természetes kiválasztódás által a Cannabis több irányba fejlodött. Növénytanilag és történelmileg a nemzetség annyira változatos, hogy sok termesztot összezavar a mitológia, egzotikus nevek és a növényt körülvevo látszólagos ellentmondások. Sok ellentmondást megmagyaráz, ha megértjük, milyen változatos a Cannabis. Több száz vad és termesztett változat létezik. A termesztett fajtákat csak a kender, olaj és marihuána miatt termesztik. A fajták minden látható tulajdonságban igen jelentosen különböznek. A változatok a fél méteres magasságtól a négy és fél méteresig terjednek, az ágazata a surutol az egész lazáig, hosszútól (két méter) a rövidig (pár centiméter). A különbözo ágminták a növényt hengeres, kúpos vagy ovális alakúvá, csoportossá vagy szórványossá formálják. A levél, a szár, a magok és a virág színe és alakja mind változékony tulajdonságok, amik a változatok között különböznek. Az élettartam akár három hónap rövid is lehet, vagy eltarthat néhány évig is. És ami a legfontosabb, a különbözo fajok a kibocsátott gyanta mennyiségében és minoségében nagyban különböznek, így a pszichoaktív sajátságaikban és értékükben, mint marihuána.

A Cannabis taxonómiáját (rendszerezését) sohasem végezték el elégségesen. A korai kutatás a Cannabis nemzetséget vagy a Moraceae vagy az Urticaceae (Csalánfélék) családjába helyezte. Ma már általános az egyetértés, hogy ez a növény egy külön családba, a Cannabaceae családba tartozik egy másik fajjal, a Humulus-szal, azaz a komlóval

A Cannabis modern származástani táblázata a következo:

Alosztály . . Angiospermae

Osztály . . . . Dicotyledoneae

Rend . . . . . . Uriticales (csalánvirágúak)

Család . . . . . Cannabaceae (kenderfélék)

Nemzetség . . . . . . . . Cannabis (kender)

A nemzetség szint alatt nincs egyetemleges egyetértés, hogy hány fajt különböztetünk meg a Cannabison belül. A Cannabis családfáját több ezer éves emberi beavatkozás után nem lehetett visszakövetni.

A legtöbb kutatás a Cannabist, mint egyetlen fajt említi–Cannabis sativa L. (A Cannabis szó a kender osi népnyelvi neveibol származik, mint görögül a Kannabis; a sativa latinul azt jelenti, hogy termesztett; az L. Linnaeus, a botanikai névadó kezdobetuje.) Néhány botanikus, aki a Cannabist tanulmányozza, hiszi, hogy több mint egy faj van a Cannabison belül.

Richard Schultes, például nem az emberi kiválasztásból adódó tulajdonságbeli különbségekre alapozva (természetes változatok), mint a mag színe és tapadási felülete (heges szövet a magon, ami jelzi, hogyan csatlakozott a kocsányhoz), három különbözo fajt nevez meg (Ld. A táblázat A).

Ideális esetben az élolények osztályozása egy természetes rendet követ, a természetben eloforduló kapcsolatokat tükrözve. A faj organizmusok csoportja, amik különbözo egységként fejlodnek. Biológiailag az evolúciós egység a populáció, mivel a populáció szabadon tenyészo organizmusok csoportja. Az élolények nem mindig illenek bele teljesen a tudományos kategóriákba.

A TÁBLÁZAT

Schultes vázlata, ahogy az megjelent a Harvard Botanical Museum Leaflets-ben.

1. Általában magas növények (1.5-5 méter), lazán ágazott; sima kaszat* , általában a márványminta hiányzik a külso héjon, erosen csatlakozik a kocsányhoz, határozott kapcsolat nélkül.

Cannabis sativa

1A. Általában alacsony növények (másfél méter vagy kevesebb), nem lazán ágazottak, az akene külso héja általában erosen márványmintájú, határozott tapadási felülettel, érettségkor leválva.

2. A növény nagyon surun elágazó, többé-kevésbé kúpalakú, általában másfél méternél alacsonyabb; a kaszat alapján egyszeru csatlakozással.

Cannabis indica

2A. A növény nem ágazik el, vagy nagyon elszórtan, általában 30-60 centis kifejletten. A tapadási felület egy húsos, karbunkulus szeru kinövés a kaszat alapján.

Cannabis ruderalis* *

* Kaszat: a Cannabis gyümölcsének botanikai neve.
A Cannabisnál a gyümölcs elsosorban a mag.

* * Ázsia részeire korlátozott.

A faj jelentése együtt változik a mi tudásunkkal az életrol és az evolúciós folyamatról. A faj definíciója gyakran a kérdéses organizmustól függ.

A különbözo fajok hagyományos meghatározásának módja, hogy a keresztezésbol származó sarj nem tud sikeresen szaporodni. Amennyire tudjuk, az összes Cannabis növény szabadon keresztezheto és termékeny hibrideket eredményeznek. A növény alkata és génállománya is fontos szempontok a taxonómiában. Ha a különbözo populációk nem érintkeznek egymással, akkor nyomás sem hárul rájuk, hogy biológiai folyamatokat fejlesszenek ki a keveredés megakadályozására. A Cannabist a szél porozza be. A szél akár több száz mérföldre is elviheti a pollenrészecskéket, de szinte minden pollen a szülo mellé pár méterre hullik. Annak az esélye, hogy egy pollenrészecske megtermékenyít egy apró virágot száz méterre, rendkívül kicsi. Ezáltal a különbözo Cannabis állományok (populációk) természetesen el vannak szigetelve. A Cannabisnál a tény, hogy a populációk el vannak szigetelve a távolság által, nem elég alap, hogy különbözo fajokként osztályozzuk oket, és a sikeres hibridizáció sem elég ok, hogy az összes populációt egy fajba csoportosítsuk.

A faji kérdést és a Cannabis mitológiát bonyolítja a növény képessége, hogy gyorsan változtatja formáját és növekedési jellegét. Ezek a változások inkább években és évtizedekben mérhetoek, mint évszázadokban és évezredekben.

A tény, hogy egy pollenrészecske néha megtermékenyít egy távoli virágot, az introgresszió nevu folyamathoz vezet. Az introgresszió azt jelenti, hogy új gének (új változatok és lehetséges változatok) kerülnek a populációba az idegen pollennel. A populációk közötti keresztezés növekvo számú változatokhoz vezet a populáción belül, de a különbségek csökkenéséhez is a populációk között. Habár az introgresszió bonyolítja a faji kérdést, növeli a növény alkalmazkodó képességét az alkalmazkodó változatok forrását nyújtva. Más szavakkal a Cannabis nagyon tapasztalt. A növénynek változatos és gazdag a történelme, amit tükröz a változatossága és alkalmazkodó természete.

Ha tenyésztési akadályok nem léteznek, akkor a fajt gyakran a természetes különbségek a morfológiában (felépítés és megjelenés) határolják körül. A természetes változatokat, amiken Schultes táblázata alapul, valójában a farmerokkal való kapcsolatból ismerjük. Például kevésbé valósszínu, hogy a magokat, amiket a növény könnyen elhullajt, összegyujti és termeszti egy farmer, így a termesztett Cannabis végül kifejleszthet egy, a vadtól különbözo tapadási felületet.

A mag színét és mintáját a természetben a rejtozködés szükséglete befolyásolja. Termesztés alatt a természetes kiválasztódás ezen oka nem lenne ugyanolyan. Sok farmer a magokat színek szerint válogatja, azt gondolva, hogy a legsötétebb a legfejlettebb. Más szavakkal komoly problémák vannak, ha ezzel a korlátozott megközelítéssel kategorizáljuk a Cannabis fajait. Ezt Dr. Schultes sem hagyja figyelem nélkül, és a táblázat egy kezdopontot képvisel. A fajnak azonban a nemzetségen belüli eltéro csoportokat kellene jelentenie és a közbenso tulajdonságokkal bíró populációk lennének a kivételek. Aki kendert termeszt, az látni fogja, hogy a legtöbb változat nem tartozik egyik kategóriába sem, hanem valahova közéjük esik. A nyugati féltekén a legtöbb növény a következo leírást követi: magas növények (2-5 mé-ter); igen elágazó; a kaszat általában erosen márványmintájú; a mag alapja néha enyhén tagolt.

Más tulajdonságokat is javasoltak a Cannabis fajok behatárolására, mint a fa anatómia és a levél formája. Azonban a fa anatómiát, mint a szár anatómiáját komolyan befolyásolhatja különösen a kendernek való kiválasztás, de a marihuánának és magért történo kiválasztás is. A fa anatómia függ a szár vizsgált részétol is, a levelek (fillotaxia) elrendezésétol, amit viszont befolyásol a fény erossége, a fotóperiódus és a növény fiziológiai fejlodése.

A legtöbb Cannabis növénynek összetett levele van, hét-kilenc levéllemezzel levelenként. Alkalmanként láthatunk olyan változatokat, ahol a növénynek csak egy-három levéllemeze van (monofil). Az ilyen változatok néha az összetett levelu változatokból alakulnak ki. A tényezo genetikai, de kis súlya van a fajok különválasztásában.

Az emberi szelekció a különleges jellemzok alapján eroteljesen megváltoztathatja a növényeket. Hat zöldség-káposzta, karfiol, kelbimbó, brokkoli, kelkáposzta, karalábé-mind egyetlen vad mustárnövény, a Brassica oleracea leszármazottjai. Az, hogy az ember a növények melyik különleges részét részesítette elonyben, vezetett a kifejlodésükhöz. Mind a hatot még mindig egy fajnak tekintik.

A Cannabis fajok bármiféle osztályozása csupán morfológiai alapra építve nehezen fog igazolást nyerni a mai tudásunkkal a növényrol. Ma még úgy tunik, minden Cannabis növényt egy fajnak kell tekintenünk, Cannabis sativa L.-nek.

A vita arról, hogy vajon egy fajnál többrol van-e szó, elég heves, mivel a dolognak legális vonatkozása is van. Sok törvény kimondottan csak a Cannabis sativa-t tiltja. Feltehetoen más fajok nem lennének tiltva. Mégis amikor egy kaliforniai bíróságon megpróbálkoztak ezzel az érveléssel, azt elutasították. A bíróság fenntartotta azt az érvelést, hogy a törvény szándéka világos, habár az botanikailag megkérdojelezheto: a törvény szerint minden Cannabis egyformának minosül.

Szerencsére, az ellentmondás a fajok számáról csupán egy kis akadémiai lecke a kendertermeszto számára. Az érdeklodoknek legfontosabb tulajdonság a termesztett fu potenciáljának minosége.

A potenciál foleg örökletes tényezo. A fu minosége attól függ, milyenek voltak a szülei, tehát a leginkább kedvelt fubol érdemes magot választani.

A környezet is befolyásoló, de az csak arra hat, amit a mag tartalmaz. A potens termés függ a környezettol, ami segít, hogy a mag elérje a teljes és potens érettséget. Elso lépésként meg kell találnunk a lehetséges legpotensebb füvet.