Sziasztok!

Lehet, hogy lesz egy új munkahelyem is. Ha jól viselkedek és szépen bánok a gyerekekkel, akkor ezentúl (a vizsga után) a Csillagházba is fogok járni dolgozni. Ott eddig Jamboree dolgozott, de az ő Gazdijának nemsokára kisbabája születik és akkor nem tudnak majd bejárni és ha minden jól megy, akkor én veszem át a helyét. A Csillagházban súlyos, halmozottan sérül gyerekek vannak, nekem nagyon tetszettek. Van egy gépük, amire a tanár néni rámond mondatokat, képekkel illusztrálja és ha rámutatnak a megfelelő képre, akkor elhangzik a mondat. Ez azért kell, mert ezek a gyerekek nem tudnak beszélni. Csak egy bajom volt a géppel, hogy a kutya kép alatt az a szöveg volt, hogy "Gyere ide, Jam!", hát ezért hiába nyomogatták a gyerekek a kutyás képet, én megsértődtem és hátat fordítottam nekik. Egészen addig nem is fordulta vissza, míg a tanár néni meg nem változtatta a szöveget "Gyere ide, Bodza!"-ra. Akkor már boldogan szaladtam oda a gyerekekhez és annak is örültem, hogy a tanár néni is láthatta, hogy nem kell beszélni ahhoz, hogy gyerek és kutya megértse egymást. Volt egy kislány, aki engem nagyon meghatott. Azt mondták róla, hogy nem nagyon szokott kezdeményező lenni, de én annyira megtetszettem neki, hogy többször is saját magától odahívott engem. Ezen mindenki meg volt lepődve, egyedül én nem, mert én rögtön éreztem, hogy Dorinka szeret engem. Gyorsan bele is ültem az ölébe és odabújtam hozzá, hogy lássa, hogy én is nagyon szeretem őt.

A kutyasuliban viszont nagyon megbántottak! Azt mondták, hogy lesz egy Top Mancsos vacsora februárban egy vendéglőben, ahová mindenki elmegy majd ismerkedni és beszélgetni. Ettől én nagyon feldobott lettem, mert imádok vendéglőbe járni és szeretek a kutya barátaimmal beszélgetni, de ekkor elhangzott egy nagyon csúnya mondat: Mindenki hagyja otthon a kutyáját, mert ez kutyátlan buli lesz. Mondhatom, jó ötlet! Na, de én ez ellen lázadozni fogok! Messze van még a február, addig kitalálok valami trükköt, amivel meglágyítom a Gazdim szívét és akkor magával fog vinni engem is. Maradjon csak otthon a többi kutya!

Sziasztok! Régen írtam utoljára, mert én egy igen elfoglalt kutya vagyok. Elmesélem Nektek a hétvégémet, hogy lássátok mennyi dolgom van. Pénteken mikor a Gazdim végre hazajött a munkából fogott engem és elmentünk Budafokra Chilihez és Szepihez. Chili az én legjobb barátom, Szepi néni meg a Gazdimé. Ott jót játszottunk Chilikével és este pedig elmentünk egy étterembe libát enni. A Gazdim azt mondta, hogy aki Márton napon libát eszik, az nem fog koplalni a következő egy évben. Hát, én igyekeztem is minél több libacombot kicsikarni az asztalunknál ülőktől, mert koplalni aztán tényleg nem szeretnék. Jó sokáig voltunk ezen a vacsorán, de én jól éreztem magam, mert mindenki adott nekem egy-két finom falatot meg egyébként is szeretek társaságban lenni. Fél egy körül mentünk haza a Szepiékhez, én nagyon féltem útközben, mert sok nagy kutya ugatott minket a kerítések mögül. Chili viszont bátor volt és visszaszólt nekik. De én nem háláltam meg neki a védelmezést, mert amikor ő is a Gazdimmal és velem akart egy ágyban aludni, akkor csúnyán rámorogtam.

Szombat reggel kutyasuliba mentünk, végre egyszer kocsival Máté és Boogie jóvoltából. A kutyasuliban találkoztam a barátaimmal Dióval és Jamboreeval. Nagyon örültem nekik, mert a konferencia óta nem láttam őket. Dió nemsokára új gazdihoz kerül és mozgássérült segítő kutya lesz, Jamitől pedig ezentúl péntekenként tanulni fogok, hogy én is jó terápiás kutya lehessek. Suli után egy megbeszélésre siettünk, ahol mindenáron tengerimalacot akartam fogni, de nem engedték. Pedig én egy vadászkutya vagyok! A legnagyobb meglepetésemre és örömömre nálunk aludt Gazdim keresztlánya: Zea, akit én nagyon szeretek.

Vasárnap Zea és Nagyapó is kijött velünk a suliba, így megint kocsival mehettem. Utána pedig ebédre mentünk Gazdianyujához, mert zea hét éves lett. Volt torta meg minden. Én még sosem ettem tortát, ezért gyorsan megkóstoltam. Cserébe egy csomó ügyességi feladatot megcsináltam Zeának. Még a Freshnapfba is eljutottunk, ahol kaptam két új játékot és egy kétfejű fésűt is. Megint este volt, mire hazaértünk.

Ugye igazat írtam, hogy én egy meglehetősen elfoglalt kutya vagyok?

Képzeljétek, ma volt az első munkanapom. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de én a Gazdimmal fogok dolgozni a munkahelyén értelmileg akadályozott gyerekekkel, mert terápiás kutya szeretnék lenni. Szóval, ma mentem először melózni. Egy tantestületi értekezleten is jelen voltam, bár nem sokat szóltam bele a dolgokba, inkább szundiztam a Gazdim lábánál.

Utána lementünk az osztályba és megismerkedtem a gyerekekkel. Nyolcan vannak, két lány és hat fiú. Hetedik osztályosok. Nagyon kedvesen fogadtak engem, bemutatkoztam mindenkinek külön-külön, adtam nekik pacsit is, mert tudom, hogy mi az illem. Jól esett nekem, hogy már oda volt készítve számomra egy kényelmes fekhely, hogy ha elfáradnék, akkor le tudjak pihenni és még a piros kirándulós itatótálam is ott volt, csurig friss vízzel. Szóval, a gyerkőcök tényleg vártak engem. Aztán egy csomót játszottunk és kimentünk sétálni is. Én meg folyton csak vártam, hogy mikor kezdődik a munka. De a Gazdim azt mondta nekem, hogy nagyon ügyesen bánok a gyerekekkel és hogy született terápiás kutya vagyok, ekkor kiderült, hogy már egész délután dolgoztam. Hát, jó kis meló: játszanak velem, simogatnak, dédelgetnek és még séta is van. Sőt, ennek tetejében még kaptam egy csomó jutalomfalatot, ha megtettem dolgokat, amiket a gyerekek kértek tőlem. De nem kértek bonyolult dolgokat. Az volt még tök szupi, hogy a Gazdim kollégái (illetve mostmár írhatom úgy is, hogy a kollégáim) össze-vissza dícsértek, hogy nem is láttak még ilyen engedelmes, nyugodt, jó, de főleg szépséges kutyát, mint én. Ennek nagyon örültem. Legfőképpen viszont attól lettem boldog, hogy láttam a Gazdim arcán, hogy nagyon büszke rám!

Most csak röviden írok, mert fáradt vagyok. Délelőtt suliban voltunk, tanultam is sok mindent és jó sokáig maradtunk, mert Gazdim nekiállt beszélgetni. Mondjuk nem volt baj, mert addig én eljátszadoztam a Mollyval, aki egy ír szetter lány. Jó arc, de mindig becsap a labdával. Úgy tesz, mintha odaadná, de az utolsó pillanatban elszalad vele...

Így kell átszaladni az agility kukacon a Gazdimhoz:

(Katt a képre!)

Délután pedig átjött a Lora és a Kevin, Gazdim vett nekem tőlük egy szép színes kendőt:

(Katt a képre!)

Jókat játszottam Kevinnel, ilyen szépek vagyunk együtt:

(Katt a képre!)

(Katt a képre!)

Hogy tetszett a képes beszámoló? Jaj, de elálmosodtam!

(Katt a képre!)

Ma is csavargós napot tartottunk. (Lehetne minden héten őszi szünet!) Délelőtt főiskolán voltunk, elintéztük az ügyeket a tanulmányi osztályon és leadtuk a Bodza című művet. (Na jó, igazából szakdolgozat maradt a címe.) Utána sétálunk egy nagyot a Duna parton, kergettem a vadkacsákat, de sajnos nem sikerült elkapnom egyet sem. Pedig ugattam is rájuk, hogy várjanak csak meg, de ezek nem értenek kutyául! A séta végén pedig bementünk egy nagy házba, amiről kiderült, hogy az ELTE kongresszusi épülete és itt dolgoztam a Gazdimmal a Kriminál Expo nevű rendezvényen. Jött egy csapat látássérült és vak gyerek, én meg nagyon aranyos voltam velük: pacsiztunk és megengedtem, hogy simogassák a hasamat. Fel is vette a TV.

Most viszont egy kicsit meg vagyok bántva, mert Gazdim kijelentette, hogy este elmegy bulizni a barátaival. Engem persze nem visz és Mézivel kell itthon maradnom! Kutya egy életem van!

Ma nem volt túl jófej a Gazdim. Amikor felkeltünk azt mondta, hogy egész nap csavarogni fogunk kettesben, ennek nagyon megörültem. Azt viszont nem mondta (szerinte nem hallottam), hogy a nagy csavargás közben elmegyünk a Hargitay doktor bácsihoz is. Pedig ott voltunk. Ez idáig egyáltalán nem lett volna baj, mert én szeretem őt, de nem csak látogatóba mentünk, hanem még belém is döfött egy nagy tűt kombinált és veszettségi oltást lőve belém. Én persze úgy tettem, mintha meg sem éreztem volna, de igenis fájt!

Utána viszont tényleg jó napom volt, mert voltunk egy nagy irodaházban a Beánál, aki a Gazdim egyik barátnője és ott mindenki értem rajongott, itt kinyomtattunk egy csomó papírt. Aztán a könyvkötőhöz mentünk, ott bekötötték a sok papírt és ráírták, hogy Szakdolgozat. Nem tudom, miért nem azt írták rá, hogy Bodza, ha úgyis arról szól, hogy én mi mindent fogok dolgozni a Gazdim munkahelyén a gyerekekkel.

Végül meglátogattuk Gazdim Apukáját, akinél odapisiltem a földre. A Gazdim először nagyon csodálkozott, utána meg jól megszidott. Igaz, már két hónapja nem csináltam ilyesmit, de most ki akartam próbálni, hogy hátha már nincs tilalom alatt. Most megtudtam, hogy ezt a tilalmat soha nem oldják fel. Pedig a Gazdim sem az utcán végzi a dolgát...

Ja, mostanában rosszalkodom is. Mégpedig úgy, hogy a Mézi cicát szekálom. Ráugatok, vagy rámorgok, ha kaja közben zavar, de akkor is, ha a Gazdim közelébe megy. Jó lenne, ha megértené, hogy ez a két dolog számára tabu ezentúl. Gazdim meg leszid ilyenkor, szóval még nem döntöttem el, hogy rendszert csinálok-e ebből. 

Most viszont le kell pihennem, mert az oltástól valahogy levertnek érzem magam. Sziasztok!

Ma lettem fél éves! Gazdim meg is köszöntött, meg a kutyasuliban is a barátaim. Nagyon szeretek ám a kutyasuliba járni, a buszról leszállva szinte repülök odáig. Ma is ügyes voltam a Gazdim szerint, jó sok jutalomfalatot kaptam. Lehet, hogy emiatt szeretek annyira odajárni? Ma ezeket a feladatokat csináltuk: ülésben, majd fekvésben helyben maradás, akadályugrás, ételmegtagadás, kutya kerülgetés szlalomban és a kör közepén, rongyozás. Ja, meg megnézték, hogy mit szólok ahhoz, ha kinyitnak mellettem egy esernyőt. Mit szólnék? A Gazdim úgyis megvéd, ha valami baj van.

Egyre bátrabb vagyok az elengedésnél is, ma például Freddy barátommal, aki egy golden és Indivel, aki egy beagle nagyot hancúroztam. Azt viszont tudom, ha rohangálás közben azt hallom, hogy Bodza, akkor minél gyorsabban oda kell szaladnom a Gazdimhoz. (Mert akkor kapok jutalmat. :))

Mára ennyi, mert ki kell pihennem magam, holnap is lesz suli...