Jupiter

A Jupiter a Naptól az ötödik és messze a legnagyobb bolygó. Tömege kétszer akkora mint az összes többi bolygóé együttvéve.
  • Naptól mért közepes távolsága: 778,330,000 km (5.20 CSE)
  • egyenlítői átmérő: 142,984 km; sarki átmérő: 133,708 km
  • tömeg: 1.900e27 kg

A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt".

A Jupiter fényessége, sötét és világos sávjai, Nagy Vörös Folt, kibocsátott hője, a Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódása, holdjai, gyűrűi.
  • A Jupitert először a Pioneer-10 látogatta meg 1973-ban, később pedig a Pioneer-11, a Voyager-1, Voyager-2 és az Ulysses. A Galileo űrszonda most (1996) van Jupiter körüli pályán, és még legalább két évig sugároz adatokat.
    (Fantáziakép a Galileo légkörkutató egységéről.)

  • Látszólagos fényességét csupán a Vénuszé és időnként a Marsé szárnyalja túl.

  • A Jupiter minden más ismert bolygónál gyorsabban forog tengelye körül. Egyenlítője közelében a felhők keringési periódusa 9 óra 50 perc 30 másodperc, sokkal rövidebb, mint a közepes szélességű területeken. A sarki övezetekben a keringési periódus ennél mintegy öt perccel hosszabb. Mivel rendkívül gyorsan forog tengelye körül, erősen lapult; sarki átmérője mintegy 6%-kal rövidebb, mint az egyenlítői.

  • A Jupiter a gázbolygók családjába tartozik, és eltérően a Föld típusú égitestektől nincs szilárd felszíne. A látható gomolygó felhőréteg alatt találjuk a kb. 1000 km vastagságú hidrogénben gazdag légkört, lejjebb pedig a folyékony molekuláris hidrogén mély óceánját (25000 km vastag).


  • Távcsövön át vizsgálva a bolygót, feltűnik, hogy sárgás színű testét sötét és világos sávok rendszere fonja körbe. Ezeket az öveknek nevezett jelenségeket már kisebb távcsövekkel, sőt egyszerű kézi látcsővel is meg lehet figyelni. A sávrendszerben sokféle szabálytalanság -mind világos, mind pedig sötét- tűnik fel időről időre. Alakjuk kör vagy elnyúlt ellipszis, füstgomolyaghoz hasonló vagy csíkszerű is lehet. Gyakran ezek a formák összekapcsolódnak, ilyenkor a bolygó felszíne úgy látszik, mintha foltos volna, vagy mintha a csíkok összefonódtak volna. Ezek a minták azonban folytonosan változnak.


  • A Jupiter felhőtakarójának legmeglepőbb jelensége a Nagy Vörös Folt. Elsőként egy francia csillagász, Cassini figyelte meg 1665-ben. Az ovális alakú folt mintegy 30 - 40000 km hosszú és 14000 km széles, és úgy helyezkedik el a bolygó felszínén, hogy nagytengelye párhuzamos a Jupiter egyenlítőjével. Az idők folyamán mérete, alakja és színe is gyakran változott. 1878-ban élénk téglavörössé vált, de azóta lényegesen halványabb lett, és időnként alig volt felismerhető. A Nagy Vörös Folt figyelemre méltó tulajdonsága, hogy hajóhoz vagy úszó szigethez hasonlóan vándorol az őt közrefogó sávok mentén. A Pioneer és a Voyager űrszondák kimutatták, hogy a Nagy Vörös Folt örvénylő vihar. Hosszú életét rendkívüli méreteinek köszönheti. Magasnyomású régiónak tűnik, amelynek teteje mintegy 8 kilométerrel a környező felhőréteg felett helyezkedik el. A belsejében levő anyag az óramutató járásával ellentétes körforgást végez, ami teljesen normális egy déli féltekén lévő nagynyomású rendszerben. Valószínű, hogy az anyag az alacsonyabban lévő légköri szintekről áramlik felfelé a folt tetejének az irányába, hogy azután ott szétterjedve a folt széleinél ereszkedjen le.

  • Mintegy 25000 kilométer mélyen, ahol a nyomás a földiének a 3 milliószorosát is eléri a hidrogénmolekulák szétszakadnak és az atommag körül mozgó elektronjaik könnyen vezetik a hőt és az elektromos áramot. Ilyen állapotban a hidrogén fémként viselkedik, és ezért fémes hidrogénnek is nevezik (45000 km vastag).

  • A Jupiter a Naptól kapott hőmennyiség mintegy kétszeresét bocsátja ki a világűrbe, s hőmérséklete a centrumban 30000 K körül van. A csillagászok előtt sem egészen tisztázott a Jupiter belső hőforrása, és lehetséges, hogy még mindig a bolygóképződés folyamán keletkezett hőt sugározza ki. Az mindenesetre kézenfekvő, hogy a bolygó óriási mágneses terét, amelynek a felhőburok tetején tízszerese a Föld felszínén mértnek és a világűr jelentős részére gyakorol hatást, a gyorsan forgó bolygó fémes hidrogénzónájában lejátszódó dinamóelvű folyamattal magyarázzák.

  • Mivel a Jupiternek nincs szilárd felszíne (így a légkör nem tud vele kölcsönhatásba lépni), és kétszer annyi hőt bocsát ki, mint amennyit a Naptól kap, a légkör mozgásait befolyásoló hajtóerők közül a legfontosabb a bolygó belső hője. A bolygó hőmérséklete mindenütt egyforma, a magasság függvényében csökken.

  • A Jupiter légkörét 90%-ban hidrogén, illetve hidrogénvegyületek, 10%-ban pedig hélium alkotja.

  • A Jupiterrel kapcsolatban az elmúlt évek legnagyobb eseménye a 22 darabra szakadt Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódása volt. (1994. 07. 16 - 22 között) Csaknem minden darab becsapódásának látszott a nyoma, a legnagyobbak a Nagy Vörös Folt méretével vetekedő sötét foltot hagytak maguk után, amelyek közül némelyik még 1995 elején is látható volt.

  • A Jupiternek 16 holdját ismerjük, 4 nagyot és 12 kicsit. A Jupiter holdjait Zeusz életében szereplő személyekről nevezték el. A négy legnagyobbat Galilei-holdaknak nevezzük (Galilei 1610-ben fedezte fel őket) melyek a következők: Ió, Ganümédész, Európa, Kallisztó. Az ötödik holdat, az Amaltheát egészen 1892-ig nem találták meg, ekkor fedezte fel Edward E. Barnard (1857-1923).

  • Keringési pályájuk alapján a Jupiter holdjai három csoportra oszthatók:
    • a 8 legbelső, köztük a Galilei-holdak és az Amalthea a Jupiter középpontjától számított 2 millió kilométeres távolságon belül helyezkednek el
    • a következő 4 hold 11 és 12 millió kilométer között van
    • a legkülső 4 hold 20 - 24 millió kilométer távolságra kering
    • a külső 8 hold valószínűleg foglyul ejtett kisbolygó.

  • A Jupiternek gyűrűi is vannak.

  • A Jupiter mágneses tere erős és nagy kiterjedésű, mágneses mezejének tengelye 11 fokos szögben hajlik a forgástengelyhez.

A Jupiter holdjai

 
           Távolság   Sugár    Tömeg
Hold       (000 km)   (km)     (kg)   Felfedező   Dátum
---------  --------  ------  -------  ---------   -----
Metis           128      20  9.56e16  Synnott      1979
Adrastea        129      10  1.91e16  Jewitt       1979
Amalthea        181      98  7.17e18  Barnard      1892
Thebe           222      50  7.77e17  Synnott      1979
Io              422    1815  8.94e22  Galilei      1610
Europa          671    1569  4.80e22  Galilei      1610
Ganymede       1070    2631  1.48e23  Galilei      1610
Callisto       1883    2400  1.08e23  Galilei      1610
Leda          11094       8  5.68e15  Kowal        1974
Himalia       11480      93  9.56e18  Perrine      1904
Lysithea      11720      18  7.77e16  Nicholson    1938
Elara         11737      38  7.77e17  Perrine      1905
Ananke        21200      15  3.82e16  Nicholson    1951
Carme         22600      20  9.56e16  Nicholson    1938
Pasiphae      23500      25  1.91e17  Melotte      1908
Sinope        23700      18  7.77e16  Nicholson    1914

A Jupiter gyűrűi

 
          Távolság   Szélesség   Tömeg
Gyűrű     (km)       (km)        (kg)
----      --------   ---------   -----
Halo      100000         22800     ?
Main      122800          6400    1e13
Gossamer  129200        850000     ?
(A távolságot a Jupiter középpontjától a gyűrű belső széléig kell érteni.)

Képek a Jupiterről:
A lap teteje