www.bolygok.info - Naprakész információk Naprendszerünk bolygóiról

abszolút magnitúdó: Egy csillag abszolút magnitúdója megegyezik a vele fizikai és kémiai állapotában tökéletesen megegyező csillagnak a látszó magnitúdójával 10 pc távolságból mérve. Az abszolút magnitúdót nem lehet közvetlenül mérni, hanem csak számolni.
abszorpciós színkép: Elnyelési színkép, abszorpciós spektrum. Olyan spektrum, amely azáltal keletkezik, hogy a folytonos színképű sugárzás (például a fehér fény) útjába tett anyag a sugárzásból az anyagra jellemző, meghatározott frekvenciájú (színű) sugarakat elnyeli, így a színképben azok helyén sötét vonalak vagy sávok jelennek meg. Az abszorpciós vonalak vagy sávok helyén a fényességcsökkenés mértéke függ az elnyelő réteg vastagságától, nyomásától, hőmérsékletétől forgási sebességétől stb. Az anyagra jellemző volta miatt az ismeretlen anyag kémiai összetételének meghatározására alkalmas. A színképelemzést (spektroszkópiát) Fraunhoffer, Kirchoff és Bunsen alapozták meg.
Adams: John Couch Adams (1819 - 1892) angol csillagász és matematikus. Leverriertől függetlenül kiszámította az Uránusz tényleges és számított pályájának eltéréséből a Neptunusz várható helyét. Ekkor Adams 24 éves cambridge-i egyetemista volt. 1845-ben bemutatta főnökének a számításait, és a kapott eredményt, aki az egész paksamétát olvasatlanul a fiókjába tette.
Még csak ebben az időben kezdte el számításait a francia Leverrier, aki 1846. augusztus 31-én a francia akadémia ülésén hivatalosan bejelentette, hogy kiszámította az ismeretlen bolygó pályáját és égi koordinátáit. Leverrier két hét múlva közölte egy levélben a berlini Galléval az új égitest koordinátáit. Galle még aznap este, minden nehézség nélkül megtalálta az új bolygót, a számított helytől mindössze 52 fokpercnyire.
Miután Adams főnöke hallott Leverrier folyamatban levő számításairól, elővette fiatal kollégájának a számításait és azok alapján elkezdte keresni a feltételezett bolygót. A sors kegyetlensége folytán a cambridge-i csillagászok három alkalommal is észlelték a keresett bolygót, de megfelelő csillagtérképek hiányában nem ismerték fel. Őket legfeljebb csak az vigasztalhatta volna, ha megtudják, hogy Galilei már 1613-ban megfigyelte, és felrajzolta (!) a Neptunuszt, de ő sem vette észre, hogy nem csillagról van szó, hanem bolygóról. (17 k gif)
afélium: Naptávolpont. A Nap körül keringő égitest pályájának a Nap középpontjától legtávolabbi pontja.
albedo: Valamely test által visszaver és a beeső fénymennyiség hányadosa. 0 és 1 közé eső szám. A nagyobb albedójú testnek jobb a fényvisszaverő képessége.
alkimisták: Az alkímia művelői, mely középkori misztikus tudomány, és amelynek véső célja az elemek átalakítása, a bölcsek köve és az arany előállítása volt. A XVII - XVIII. sz. folyamán önálló tudományággá fejlődő kémia előfutárának tekinthető, amennyiben az támaszkodott az alkímia megfigyeléseire.
állatöv: A Nap látszó égi pályája (az ekliptika) mentén körbefutó sáv hagyományos elnevezése. Csillagait az ókori népek 12, többnyire állatneveket viselő csillagképbe sorolták. Az állatövi jegyek: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak.
állatövi fény: Másnéven zodiakális fény, amely halványan derengő fehér fényjelenség, amely a horizonttól fölfelé, az ekliptika mentén figyelhető meg, vagyis ott ahol az állatövi csillagképek vannak. Különösen jól látható a trópusi vidékeken. A Nap és a Föld közötti térségben keringő parányi részecskéken szóródó napfény okozza.
apogeum: Földtávolpont. A Föld körül keringő égitest pályájának a Föld középpontjától való legtávolabbi pontja.
árapály: Egy égitestben valamely másik égitest tömegvonzása által keltett (mechanikai) feszültségek miatt fellépő alakváltozás. Köznapi értelemben a földi tengerek és óceánok vízszintjének szabályszerű emelkedése (dagály) és süllyedése (apály), amely mintegy 12,5 óránként ismétlődik. A földi árapályt a Hold és kisebb mértékben a Nap okozza.
aszteroida: kisbolygó
asztrológia: Csillagjóslás. Misztikus eszmerendszer, amelynek célja a földi események, életutak megjóslása, az égitesteknek (illetve azok Földről látszó geometriai helyzetének) tulajdonított sors-, és jellemformáló hatások alapján. Lényegét tekintve mind a tudományon, mind a valláson kívül álló mágikus gondolkodásforma. Jóslatainak semmilyen tudományos alapja nincs. (Hasonlóan a többi áltudományhoz, az asztrológia iránt az egyes korszakokban megnövekvő érdeklődés is a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális viszonyok függvénye.)

Bay Zoltán: Bay Zoltán (1900 - 1992). Századunk kiemelkedő kísérleti fizikusa, a hazai első atomfizikai tanszék alapító professzora, a holdradarkísérlet létrehozója, a fényreszabott méter megalkotója.
bolygó kémiai összetétele: A csillagászok meglehetősen egyszerű eljárással képesek egy bolygó kémiai összetételére következtetni. Az első nyomravezető adat az átlagos sűrűség, amely az égitest tömegének és térfogatának a hányadosa. Az átlagos sűrűség a kémiai összetételnek és annak a függvénye, hogy a gravitációs erő milyen mértékben nyomta össze az anyagot. Minél nagyobb egy bolygó tömege, annál nagyobb a belsejében a nyomás. Ha az átlagos sűrűség a Földéhez (5500 kg/m3) hasonló, akkor valószínűleg az adott bolygó kémiai összetétele is hasonló lesz, vagyis alapvetően fémek (vas és nikkel) és szilikátok alkotják. Ezzel szemben ha egy nagy tömegű test sűrűsége a vízéhez közelít (1000 kg/m3), akkor feltehető, hogy főként könnyebb kémiai elemek alkotják. A Nap átlagos sűrűsége 1400 kg/m3, s ha tömegét is figyelembe vesszük, valószínű összetétele mintegy 73% hidrogén, 25% hélium, 2% nehezebb elem. A Jupitert (1300 kg/m3) és a Szaturnuszt (700 kg/m3) hidrogén és hélium alkotja, míg a kevésbé nagy tömegű bolygók az Uránusz (1270 kg/m3) és a Neptunusz (1640 kg/m3) arányosan több fagyott vizet, metánt és ammóniát tartalmaznak. A Merkúr és a Vénusz átlagos sűrűsége nagyon közel van a Földéhez, a Marsé (3940 kg/m3) viszont inkább a Holdéhoz (3340 kg/m3) közelít.
bolygó légköre: A Merkúrt és a Plútót kivéve minden bolygónak van légköre. A Vénusz, a Föld és a Mars légkörének kiterjedése azonban messze elmarad az óriásbolygókat körülvevő vastag buroktól. A Jupiter típusú bolygók lényegében megtartották keletkezésük idején szerzett gáznemű légkörüket. A Föld típusú bolygók azonban képtelenek voltak megőrizni az ilyen típusú atmoszférát. Légkörüket a belsejükből -például vulkáni működés révén- kiszabaduló gázok hozták létre. Számos tényezőtől függ, hogy egy bolygó meg tudja-e őrizni atmoszféráját, de főként a légkör hőmérsékletétől, kémiai összetételétől és a szökési sebességtől. Ha bolygó légkörének külső övezetében egy részecske a bolygó szökési sebességénél gyorsabban mozog, képes kiszökni az űrbe. Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabban mozognak az atomok és a molekulák, bizonyos hőmérsékleten pedig a nehezebb atomok és molekulák lassabbak. A nagy tömegű bolygókon nagyobb a szökési sebesség mint a kisebbeken. A hidegebb s nagyobb sűrűségű Jupiter típusú bolygók hidrogénjük és héliumuk legnagyobb részét megtartották, miközben a kőzetbolygók elveszítették ezeket a gázokat. A légkör tömege több szempontból is fontos. Minél nehezebb egy atmoszféra, annál nagyobb a talajszintre gyakorolt nyomása, és ez a nyomás a hőmérséklettel együtt meghatározza az alatta lévő anyag halmazállapotát.
bolygó mágneses tere: Ahhoz, hogy egy bolygónak mágneses tere lehessen, a szükséges feltételek egyike a bolygó tengelyforgása, és a konvektív áramlás révén állandó forgásban tartott folyadék halmazállapotú, elektromos vezető léte a bolygó belsejében. Elméleti feltételezések szerint, ha az égitest anyagának eredetileg gyenge mágneses tere volt (például olyan típusú mágneses tér amely áthatotta azt az anyagot, amelyből a bolygók keletkeztek), akkor a vezető folyékony vagy gáznemű anyagnak a mágneses téren keresztüli mozgása minden bizonnyal az eredetileg gyenge mágneses mező fenntartására és erősítésére alkalmas villamos áramot gerjesztett. A mágneses mező mindaddig fennmarad, amíg ez a körforgás folytatódik, ugyanis egy dinamóelv alapján működő folyamat tartja fenn. Ez a dinamóelvű folyamat végbemehet például egy folyadék halmazállapotú, fémes magban.
bolygók belseje: Minden égitestnek pontosan leírható kémiai összetétele és fizikai szerkezete van. A négy kis sűrűségű óriásbolygó nagy mennyiségű hidrogénből és héliumból, emellett különböző arányban "jegekből", valamint kisebb mértékben kőzetekből és fémekből áll. A négy Föld típusú bolygót különböző arányban, de csaknem de csaknem teljes egészében kőzetek és fémek, így vas és nikkel alkotják. Valamennyi bolygó több különböző koncentrikusan elhelyezkedő rétegből áll.
bolygók és holdak felszíne: A bolygók és holdak felszíne számos külső és belső folyamat hatására formálódott. A legjelentősebb belső folyamat a vulkáni működés, amely láva formájában a felszínre hozta a mélyben fekvő, megolvadt anyagot (magmát), majd vulkáni kúpokat, enyhén lejtős pajzsvulkánokat és lávamezőket hozott létre. Fontos felszínformáló folyamatok a köpeny konvektív áramlásai, amelyek feltehetően közrejátszottak abban, hogy a bolygók felülete egymástól jól megkülönböztethető táblákra töredezett. A legfontosabb külső folyamat a meteoritok, kisbolygók és üstökösök becsapódása okozta kráterképződés. A becsapódó test tál alakú krátert váj ki, szétszórja a becsapódás helyén lévő kőzeteket, és beborítja velük a környező terület nagy részét. A kivetett nagyobb darabok esetenként másodlagos krátereket hozhatnak létre. Valamennyi bolygó és holdjaik röviddel keletkezésük után erős "bombatámadást" szenvedtek, amelynek nyomai igen jól megőrződtek a Holdon és Merkúron, kisebb mértékben a Marson is. A Vénuszon sok lapos kráter van, a Földön viszont csak kevés és viszonylag újabb kori becsapódás nyomai lelhetők fel, miután a korábbiakat lepusztította az erózió.

Cassini: Giovanni Domenico Cassini (1625 - 1712) itáliai származású francia csillagász, matematikus. Felfedezte a Szaturnusz négy holdját és gyűrűrendszerében a Cassini-féle rést (1675). Ő vizsgálta először az állatövi fényt. (10 k gif)

csillagászati egység (CSE): A csillagászati egység a Föld Naptól mért közepes távolsága, ami 149597870 km (majdnem 150 millió km). A Föld ezek szerint 1 CSE-re van a Naptól. Ezt a távolságot a fény 8 perc 19 másodperc alatt futja be. A CSE-et csak a Naprendszerben érdemes használni, hiszen a legtávolabbi bolygó, a Plútó is majdnem 40 CSE-re van a Naptól. (A Plútóig a fény útja egyébként 5,5 óráig tart.) A legközelebbi csillag 4,3 fényévre van, ami CSE-ben kifejezve nagyon nagy szám lenne, mivel 1 fényév körülbelül 63242 CSE. (Nagyobb távolságokra a parsecet használják.)
csillagkép: A fényesebb csillagoknak egy képzelt alakzatba foglalt csoportja, illetve az éggömbön az a terület, ahol a csillagcsoport elhelyezkedik. A ma használatos csillagképek elnevezései jórészt a görög-római mitológiából erednek. A Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-as határozatában 88 csillagképre osztotta fel az éggömböt.
csomó: (A Föld és a Hold esetében.) A föld- és holdpálya metszéspontjait felszálló és leszálló csomónak nevezik aszerint, hogy a Hold az ekliptikát D-É-i vagy É-D-i irányban keresztezi. A holdpálya és az ekliptika 5 fokos szöget zár be egymással.

dinamóelv: Ha egy fémkorong mágneses mezőben pörög, akkor az így keletkezett erő az elektronokat a korong középpontja felé taszítja, vagy pedig a középponthoz rögzített huzal mentén mozgatja. Az egyszerű öngerjesztő dinamóban egy tekercset és egy fémkorongot alkalmaznak. Amint a korong pörögni kezd, elektronáramlás indul meg a tekercsen keresztül. Az így kialakuló rendszer mindaddig amíg a korong forgásban van mágneses mezőt indukál.
Doppler-effektus: Hullámok (fény, hang, stb.) frekvenciájának megváltozása az észlelés helyén a hullámforrás és az észlelő egymáshoz képest végzett mozgása miatt. Így közeledéskor a fény színe az ibolya felé tolódik el, a hang magasabbá válik. Távolodáskor a fény színe a vörös felé tolódik el, a hang mélyebbé válik. Christian Dopler (1803 - 1853) osztrák fizikus fedezte fel, és 1842-ben tette közzé.

éggömb: Tetszőleges sugarú képzeletbeli gömb, aminek középpontja a megfigyelő, vagy ritkábban a tér egy adott pontja.
égi mechanika: Az égitestek valóságos mozgásával foglalkozó csillagászati tudomány. Fő feladata a megfigyelt pozícióadatokból az égitestek pályájának, esetleg tömegének és alakjának a meghatározása. Alapja a Newton-féle gravitációs törvény.
együttállás: Alsó együttálláskor az égitest a Nap és a Föld között van (csak belső bolygóknál). Felső együttálláskor a Föld és az égitest között van a Nap. Oppozícióban (szembenállás) a Föld a külső bolygó és a Nap között van.
ekliptika: A Föld Nap körüli keringésének síkja által az éggömbből kimetszett főkör. A Földről nézve a Nap látszólagos égi pályája. A görög eklipszisz (fogyatkozás) szóból eredeztethető, hiszen a nap- és holdfogyatkozások mind az ekliptikán történnek.
elektromágneses hullám: Időben változó elektromágneses tér tovaterjedése. Terjedési sebessége a közegbeni fénysebesség. A rádió-, a fény, a röntgensugárzás egymástól hullámhosszakban különböző elektromágneses hullámok. Létezésüket elméletileg Maxwell (1864) kísérletileg Hertz (1888) mutatta ki.
ESA: (European Space Agency) Európai Űrkutatási Hivatal.
excentricitás: Az ellipszisek, illetve az ilyen típusú pályák lapultságára jellemző 0 és 1 közé eső szám. A nagyobb excentricitás elnyúltabb, laposabb ellipszisre utal.

fény: Az elektromágneses hullámoknak az emberi szem által érzékelhető, 380 - 750 nm hullámhossz közötti tartománya a látható fény.
fényév: Az a távolság, amelyet a légüres térben 300000 km/s sebességgel haladó fény egy esztendő alatt megtesz. Értéke majdnem tízbillió (10,000,000,000,000) kilométer. 1 pc (parsec) = 3,26 fényév.
Flammarion: Camille Flammarion (1842 - 1925) francia csillagász. A más égitesteken lehetséges életről azt vallotta (több más idealista filozófussal együtt), hogy minden égitesten kell életnek lennie, mert szerintük a világmindenséget meghatározott céllal hozták létre, minden bolygónak az a "rendeltetése", hogy élőlények lakóhelye legyen. Nagy fantáziával írta le a víz- és levegőhiányhoz alkalmazkodó holdbeli embereket, a légnemű halmazállapotú Jupiter-lényeket.
fókusz: Az a geometriai pont, amelyben az optikai eszköz (lencse, tükör) az optikai tengellyel párhuzamosan beeső fénysugarakat egyesíti. A fókusztávolság a fókusznak a lencsétől illetve a tükörtől mért távolsága.
foton: Fénykvantum. Fénysebességgel mozgó, nulla nyugalmi tömegű elemi részecske, az elektromágneses tér energiakvantuma. Energiája E=hv, ahol h a Planck-állandó, v a sugárzási frekvenciája.

Galilei: Galileo Galilei (1564 - 1642) Olasz fizikus, matematikus, csillagász. A modern értelemben vett, a kísérletezésen, tapasztalaton alapuló és a matematikai bizonyítás módszerével dolgozó fizika megalapozója. Foglalkozott a szabadeséssel, a hajítással és az ingamozgással. 1609-ben készített távcsövével fedezte fel a Hold hegyeit, a Vénusz fázisváltozásait, a Jupiter négy holdját, tanulmányozta a napfoltokat. Felfedezései cáfolták az arisztotelészi fizika állításait és a geocentrikus világszemléletet, ezért vált a kopernikuszi világrendszer hívévé. A kopernikuszi tanok hirdetését azonban az egyház megtiltotta (1616) és Galileit nézeteinek megtagadására kényszerítette (1633). Galilei távcsövén keresztül tisztán látta a Hold hegyeit, és így a történelemben először nem a csapongó fantázia eredményeképpen állíthatja, hogy a Hold felszíne teljesen olyan, mint Földé. És ami még fontosabb észreveszi azt is, hogy a Hold sötét, tehát a Nap által meg nem világított része is kap valahonnét -hacsak alig észrevehetően is- fényt. Galilei helyesen mutat rá arra, hogy a fényt a Hold a Földtől kapja: a Nap által megvilágított Föld, fényével a Holdat világítja meg. Elsőként veszi észre azt is, hogy a bolygók a távcsőben kis kerek korongnak látszanak, míg az állócsillagok fényes vibráló pontok maradnak. A Vénusz fázisait is felfedezte, mellyel Galilei két dolgot bizonyított, hogy a bolygóknak nincs saját fényük, hanem azt a Naptól kapják. Ezeket a fázisváltozásokat a kopernikuszi rendszerrel lehet egyszerűen magyarázni. (9 k gif, ..., 50 k gif)
Galle: Johann Gottfried Galle (1812 - 1910) német csillagász, 1846-ban felfedezte a Neptunuszt.
gamma- és röntgensugárzás: A röntgensugárzás az elekromágneses hullámok körülbelül 100 - 0,0001 nm hullámhosszak közé eső része. A gamma sugárzás az elekromágneses hullámok 0,1 - 0,00005 nm hullámhosszak közé eső része, fotonjainak energiája igen nagy.

Hale: George Ellery Hale (1868 - 1938) amerikai csillagász. Irányításával készültek el korának legnagyobb objektívátmérőjű távcsövei (Mount Palomar, 508 cm-es tükrös), megszerkesztette a spektroheliográfot (1891) és a spektrohelioszkópot (1922). Kimutatta a napfoltok erős mágneses terét (1908), s hogy az egymást követő napfolciklusok mágneses szempontból ellentétesek (1923). (47 k gif)
Halley: Edmund Halley (1656 - 1742) angol csillagász, róla kapta nevét a Halley-üstökös. Elkészítette a déli égbolt első csillagtérképét, felfedezte a csillagok sajátmozgását. A newtoni mechanika alapján végzett pályaszámításai során kimutatta, hogy a később róla elnevezett üstökös 76 éves periódussal ellipszispályán kering a Nap körül. (7 k gif)
háromtestprobléma: Az égi mechanika leghíresebb problémája: három, tömegpontnak tekinthető test mozgását kell meghatározni, ha rájuk csak a Newton-féle kölcsönös gravitációs vonzóerők hatnak! Ez a látszólag egyszerű feladat valójában igen nehéznek bizonyult, s több mint két évszázados kutatómunka ellenére lehetséges megoldásinak összességét ma sem ismerjük. Csillagászati szempontból a háromtestprobléma jelentőségét az adja, hogy segítségével sok égi mechanikai probléma vizsgálható. Így például a Hold mozgása a Föld körül a Nap perturbáló hatását is figyelembe véve, mesterséges égitestek mozgása a Föld-Hold rendszerben, kisbolygók mozgása a Nap körül a Jupiter perturbáló hatására stb. mind-mind a háromtestprobléma és annak speciális esetei alapján tárgyalható.
héliumatommag: Két protonból és két semleges neutronból áll, amelyet alfa-részecskének is nevezünk.
Herschel: Sir William Herschel (Friedrich Wilhelm) (1738 - 1822) német származású angol csillagász. 1781-ben fölfedezte az Uránusz bolygót és annak két holdját (1787). Elsőként kísérelte meg (csillagszámlálás alapján) meghatározni a Tejútrendszer alakját (1785). 1800-ban fedezte fel az infravörös sugárzást.
holdfázisok: A Holdnak nincs saját fénye, ezért csak a nap felé néző oldala világos. Keringése során ebből hol többet, hol kevesebbet fordít felénk, aszerint, hogy pályája melyik részén jár. (Helytelen tehát az a nézet, amelyet még ma is gyakran hallani, hogy tudniillik a Hold fázisai úgy jönnek létre, hogy a Föld árnyéka hol nagyobb, hol kisebb mértékben esik a Holdra.) Amikor együttállásban van a Nappal, akkor sötét oldalát mutatja felénk, és nem látjuk, ez az újhold. Azután, ahogy továbbhalad egyre több látszik világosabb oldalából. Egy héttel az újhold után már félholdat mutat, ez az első negyed. További egy hét múlva szembenállásba kerül a Nappal, ez a holdtölte vagy telihold. Megint egy hét múlva, utolsó negyedkor ismét félholdat látunk. És minden kezdődik előlről.
holdudvar: A Hold körül látható légköri fényjelenség, amit a felhők vízcseppjeinek vagy jégkristályainak fénytörése idéz elő.
horizont: A csillagászati zenittől 90 fokos szögtávolságban húzódó gömbi főkör az éggömbön, síkja áthalad a Föld középpontján. Természetes horizontnak vagy látóhatárnak hívják a földfelszín és az ég látszólagos metszésvonalát. (Más égitestek esetén, értelemszerűen annak az égitestnek a felszínéről, illetve középpontjáról kell beszélni.)
Hubble: Hubble, Edwin Powell (1889 - 1953) amerikai csillagász. Bebizonyította a Tejútrendszeren kívüli galaxisok létezését (1924), és a galaxisokat alakjuk szerint osztályozó rendszert dolgozott ki (1925). 1929-ben felfedezte, hogy a galaxisok színképének vöröseltolódása a távolságukkal arányos (Hubble-törvény). (33 k gif, ..., 44 k gif)
Hubble-törvény: Hubble vette észre, hogy minél távolabb van tőlünk egy galaxis annál nagyobb a vöröseltolódása, azaz annál nagyobb sebességgel látszik távolodni. A Hubble-törvény szerint a galaxisok távolodási sebessége (v) arányos a távolságukkal (r), v=Hr ahol H a Hubble állandó.
Huygens: Christian Huygens (1629 - 1695) holland fizikus, matematikus. Feltalálta az ingaórát (1657), a körmozgást vizsgálva bevezette a centrifugális erő fogalmát (1658). Megadta a rugalmas ütközés törvényeit (1669) és megalapozta a fény hullámelméletét. Kidolgozta a matematikai és fizikai inga elméletét (1673). Tökéletesített távcsövével fölfedezte a Szaturnusz legnagyobb holdját a Titánt (1655), felismerte, hogy a bolygót gyűrű övezi (1659). (5 k gif)

inklináció: Pályahajlás, egy égitest pályájának a koordináta-rendszer alapsíkjával bezárt szöge. A Naprendszer esetében például az ekliptikával bezárt szög.
ion: Olyan atom, amely elvesztette néhány elektronját, illetve felvett néhányat, és ennek következtében egy vagy több pozitív, illetve negatív töltésre tett szert.

kaldera: Kiszélesedett vulkáni kráter.
Kepler: Johannes Kepler (1571 - 1630) német csillagász. Legjelentősebb alkotása a bolygómozgásra vonatkozó három törvény kimondása. 1594-től Grazban tanított, és naptárakat készített a szokásos asztrológiai és meteorológiai jóslatokkal. Itt publikálta a Mysterium Cosmographicum (1596) című munkáját. 1600-ban Tycho de Brahe asszisztense, majd 1601-ben utóda lett Prágában, mint Rudolf császár udvari csillagásza. Itt jelent meg az Astronomia nova (1609), amelyben az I. és II. törvényét találjuk. Kepler III. törvényét, az 1619-ben megjelent Harmonicae mundi című írásában találjuk. Bár előtte többen is használtak, illetve készítettek távcsövet, az első csillagászati célokra jól használható távcső elvét mégis Kepler dolgozta ki 1611-ben. (Az 1611-ben megjelent Dioptrice című művében a kis szögekre érvényes töréstörvény, a Galilei-távcső elmélete és a Kepler-távcső szerepel.) (21 k gif)
Kepler törvényei: I. A bolygók ellipszis alakú pályán mozognak, melynek egyik gyújtópontjában a Nap áll.
II. A Naptól a bolygóhoz húzott rádiuszvektor egyenlő időközök alatt egyenlő területeket súrol.
III. A bolygók keringési időinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszispályák nagytengelyeinek köbei.
kontinentális talapzat (self): A szárazföldeket párkányszerűen övező, tengerrel elöntött terület. Szélessége több tíz, esetenként több száz kilométer.
konvekció: Áramlás útján történő hőközlés.
Kopernikusz: Nikolausz Kopernikusz (Mikolaj Kopernik) (1473 - 1543) lengyel csillagász, kanonok. Felújította és megalapozta a heliocentrikus (napközéppontú) világrendszert, ezzel megszüntette a Földnek a többi égitesthez viszonyítva kitüntetett szerepét. A kopernikuszi életművel indult meg a támadás a középkori, dogmatikus elveken alapuló természettudomány ellen. Fő műve: De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi körök forgásai) 1543-ban látott napvilágot. (7 k gif, ..., 95 k gif)
koronalyuk: Koronalyukak alatt a napkorona alacsonyabb (1 millió K körüli) hőmérsékletű és gyengébb röntgenintenzitású területeit értjük. Belőlük a mágneses erővonalak nyitottan nyúlnak ki és ezek mentén elektromosan töltött részecskék áramai jutnak ki az interplanetáris térbe (sebességük 200 - 900 km/s).
kozmikus sebesség: Az égi mechanikában és az űrhajózásban fontos kritikus sebességek összefoglaló neve. Az első kozmikus sebesség (körsebesség) az egy égitest körül körpályán haladó test sebessége (a Föld felszínén ez 7,91 km/s, azaz kb. 28000 km/h), a második kozmikus sebesség (szökési sebesség) az égitest parabolapályán való elhagyásához szükséges sebesség (a Föld felszínére 11,19 km/s). A harmadik kozmikus sebesség a Naprendszert parabolapályán elhagyó test indítási sebessége (a Föld távolságában 42,3 km/s).
kozmikus sugárzás: Nagy energiájú töltött részecskék, (főként protonok és alfarészecskék) árama a kozmikus térben, amely állandóan és minden irányból bombázza a Föld légkörét. 1912 - 13-ban fedezték fel.
kötött keringés: Egy hold keringését kötöttnek nevezzük ha keringési periódusa megegyezik a tengelyforgási periódusával, így mindig ugyanazt az oldalát fordítja az anyabolygó felé. Például a Föld-Hold rendszerben a Hold keringése kötött, ami annyit tesz, hogy amíg a Hold egyszer körbejárja a Földet, pontosan egyszer meg is fordul a tengelye körül. A kötött keringés nem véletlen egybeesés, hanem az árapályerők hosszas hatásának következménye. Amíg a Hold gyorsabban forgott a tengelye körül, mint ahogy keringett, a rá ható árapályerő lassította a forgást. Hasonló kötött keringést a Naprendszer számos holdjánál megfigyelhetünk.
Kuiper-öv: A Naptól 35 - 40 CSE-től mintegy 100 CSE távolságig terjedő öv, amelyben planetezimálok keringenek távoli körpályákon.
kúpszelet: kör, ellipszis, parabola, hiperbola

légkör (atmoszféra): Az égitesteket (bolygókat, holdakat, csillagokat) körülvevő, a gravitáció által megtartott gázburok.
lemeztektonika: A Föld felszínének nagy léptékű szerkezeti elemeit alakító legfontosabb folyamat a lemeztektonika. A mechanizmus lényege az, hogy a folyékony köpenyben működő konvekciós áramlatok darabokra törték a litoszférát (a köpeny lágy, felső részét és a szilárd kérget), s körülbelül egy tucat, a földgolyón lassan úszó, szilárd táblát képeztek.
Leverrier: Urbain Jean Joseph Leverrier (1811 - 1877) francia csillagász. Az Uránusz bolygó mozgásának a számítottól való eltérését egy külső bolygó feltételezésével magyarázta, és számításai alapján találták meg a Neptunuszt 1846-ban.
librációs pont: A háromtestprobléma Lagrange-féle (19 k gif) egyenlő oldalú háromszög megoldásának pontja, ahol a szabályos háromszög másik két adott pontja a trójai kisbolygók esetében a Nap és a Jupiter.
Lowell: Persival Lowell (1855 - 1916) amerikai csillagász. Az Uránusz és a Neptunusz mozgásának a számítottól való eltéréseit tanulmányozva következtetett egy, a Neptunuszon túli bolygó létére (a Plútót csak 1930-ban fedezték fel, a Lowell által alapított obszervatóriumban).

magnetoszféra: A Föld (általában egy égitest) körül az a tartomány, amelyben az elektromosan töltött részecskék mozgását elsősorban a Föld (az égitest) mágneses tere határozza meg. Felépítését és határát a Naprendszer bolygóinak esetében a bolygó saját mágneses terének erőssége mellett e térnek a napszéllel való kölcsönhatása határozza meg.
magnitúdó: Fényrend, az égitestek fényességét logaritmikus skálán kifejező mértékegység, jele: m. Egy magnitúdó fényességváltozás 2,512-szeres fényintenzitás-változásnak felel meg. A legfényesebb csillagok fényrendje 0 vagy negatív szám, a szabad szemmel még éppen láthatóké 6. A mai magnitúdóskála az ókori fényességbecslésekkel összhangban van. Ez az úgynevezett látszó magnitúdó nem csak a csillag fényteljesítményétől, hanem az illető csillag távolságától is függ, hiszen egy halvány de közeli csillag esetleg fényesebbnek látszik mint egy igen fényes, de nagyon távoli. Hogy a távolság ne befolyásolja az adatokat, ki szokták számítani az égitest úgynevezett abszolút magnitúdóját. A Naprendszerben 12 olyan égitest van, amelynek a magnitúdója 6-nál kisebb.
Messier: Charles Messier (1730 - 1817) francia csillagász. Az ő nevét őrzi az általa összeállított és ma is használt Messier-katalógus amely "ködfoltokat" tartalmaz, és Messier korának üstökösvadászait esetleg zavaró vagy megtévesztő objektumok jegyzéke. Akkoriban 103 égitestet tartalmazott, ma pedig 110 tagja van. A benne felsorolt objektumok katalógusjele M, például M1 a Rák-köd, M31 Androméda-köd, M42 Orion-köd.
meteorjelenség: A jelenség abban áll, hogy az égbolt valamely részén hirtelen feltűnik egy fényes pont, amely a másodperc törtrésze vagy 1 - 2 másodperc alatt rövidebb-hosszabb ívet fut be az égen, hogy azután ugyanolyan hirtelenül eltűnjön.
Milankovics-Bacsák elmélet: A jégkorszakok kialakulását csillagászati okokkal magyarázó elmélet. Az éghajlatváltozásokat illetve az eljegesedéseket a Föld keringési és pályaelemeinek időszakos változásaival (a tengelyhajlás, a naptávolság és az excentricitás maximumainak egybeesése) magyarázta.

napéjegyenlőség: Az az időpont, amikor a Nap évi látszó mozgása során áthalad az égi egyenlítőn. Napéjegyenlőségkor a nappal és az éjszaka hossza a Föld minden pontján egyenlő (12 óra). Az északi félgömbön a tavaszi napéjegyenlőség (március 21) a csillagászati tavasz, az őszi napéjegyenlőség (szeptember 23) az ősz kezdete. Más bolygók esetében a napéjegyenlőség hasonló értelemben használatos, természetesen a megfelelő adatokkal.
napszél: A Napból kiáramló részecskék összefoglaló neve, nagy sebességű plazmaáramlás. Ez az áramlás még a Naprendszer legtávolabbi részeiben is kimutatható. Kísérletileg 1962-ben mutatta ki a Mariner-2 űrszonda. Főként protonokból és elektronokból áll. A Föld távolságában az átlagos sebessége 400 km/s, sűrűsége 1 - 10 részecske köbcentiméterenként, mindkettő a naptevékenységgel összefüggésben változik. 1970-es években fedezték fel, hogy jelentős része a napkoronában kialakuló, úgynevezett koronalyukakból indul ki. A napszél okozza az üstökösök csóvájának Nappal ellentétes beállását, közvetve a sarki fényt és a földmágneses háborgásokat.
NASA: (National Aeronautics and Space Administration) Nemzeti Űrkutatási és Űrhajózási Hivatal, az USÁ-ban.
Newton: Sir Isaac Newton (1643 - 1727) angol fizikus, matematikus. Kora tudományos életének és egyben a tudománytörténetnek is egyik legkiemelkedőbb alakja. Ő alkotta meg a nagy jelentőségű differenciál- és integrálszámítást 1665 - 66-ban. Kidolgozta a klasszikus mechanika mozgástörvényeit (Newton-féle axiómák) és színelméletét. Az általános tömegvonzás négyzetes erőtörvényének igazolását fő művében a Principiában 1687-ben közölte. Elsőként értelmezte a színszórást és mutatta ki, hogy a fehér fény a szivárvány színeiből összetett fény. A lencsék színi hibájának elkerülésére tükrös távcsövet készített (1668). (22 k gif)

parallaxis: Az a szög, amelyet két különböző pontból egy harmadikhoz húzott egyenesek egymással bezárnak. A csillagászatban az égitestek távolságának mérésére használják. Bázisvonalnak a földpálya átmérőjét véve, a módszer kb. 100 pc távolságig alkalmazható. Először 1838-ban sikerült egy csillag parallaxisát megmérni.
parsec: Maga a parsec a "parallaxis secundum" szó rövidítése. Csillagászati távolságegység, rövidítése: pc. Egy parsec távolságban van a Naptól az az égitest, amelyről a Föld pályasugara merőleges rálátás esetén 1 ívmásodperc szög alatt látszik, vagyis parallaxisa 1 szögmásodperc. 1pc = 3,26 fényév = 3,06e13 km.
perihélium: Napközelpont. A Nap körül keringő égitest pályájának a Nap középpontjához legközelebbi pontja. Más égitest esetén is használatos a peri..., például perigeum = földközelpont, a Föld körül keringő égitest pályájának a Föld középpontjához legközelebbi pontja.
perseidák meteorraj: A meteorrajokat arról a csillagképről szokták elnevezni amelyben a radiánspontjuk van. Így például a Perseus csillagképben elhelyezkedő radiánsból kiinduló meteorokat perseidáknak nevezzük. A perseidák hullásának maximumidőpontja augusztus 12.
perturbáció: Pályaháborgás. Egy égitest adott gravitációs vonzóközpont körüli pályájának megváltozása, melynek oka lehet gravitációs (más testek vonzása, árapály stb.) vagy nem gravitációs hatás (sugárnyomás, légköri közegellenállás például mesterséges holdaknál). Az Uránusz bolygóra gyakorolt perturbációs hatásból számítások alapján sikerült 1846-ban a Neptunuszt felfedezni.
Pickering: Edward Charles Pickering (1846 - 1919) amerikai csillagász. Kidolgozta a csillagszínképek osztályozásának ma is használatos rendszerét. Pickering (1928) és Lowell (1914) számításokat végetek egy addig ismeretlen bolygó felkutatása érdekében, amelynek segítségével meg tudták volna magyarázni az Uránusz és a Neptunusz perturbációit, és amelyek alapján Tombaugh megtalálta a Plútót.
planetezimál: A Naprendszer keletkezése idejéből változatlanul megmaradt kisebb testek.
plomet: A Kuiper-öv objektumait, a Chiron-szerű égitesteket külön csoportba akarták sorolni. Egy szót is alkottak rájuk: plomet névvel illették őket a planetezimál és a comet (angolul üstökös) szavak összevonásával.
Ptolemaiosz: Klaudiosz Ptolemaiosz (87? - 165?) görög csillagász, matematikus, földrajztudós. Korábbi görög csillagászok munkássága alapján kifejlesztette és Almageszt című művében közölte a nevéhez fűződő (később a középkori keresztény világszemlélet alaptételévé vált) geocentrikus (földközéppontú) világképet, amely a bolygók mozgásának addigi legtökéletesebb leírását adta. E nézetek megdöntése Kopernikusz nevéhez fűződik. (8 k gif)

reflektor: Tükrös távcső, amely a fényvisszaverődés jelenségén alapszik. Tükröt először Newton alkalmazott a távcsövénél, aki fellismerte a tükörnek azt az előnyös tulajdonságát, hogy a lencsékkel ellentétben nem mutat színi hibát. A nagyméretű (fém)tükrök öntésének technikáját Herschel fejlesztette ki (1783). Napjainkban a legnagyobb távcsövek mind tükrösek (a XIX. sz. közepétől már üvegtükröket használnak).
reflexió: fényvisszaverődés
refraktor: Lencsés távcső, amely a fénytörés jelenségén alapszik. Ezt a módszert a csillagászatban Galilei alkalmazta először. Modern változatában a színi hibára korrigált objektívlencsével ma is használják, különösen az amatőrcsillagászok.
retrográd mozgás: Egy égitestnek az óramutató járásával megegyező irányú mozgása (valamely csillagászati koordináta-rendszer É-i pólusából nézve). Ellentéte a direkt mozgás. Egy bolygó mozgása akkor retrográd, ha a csillagokhoz képest K-ről NY felé halad. A bolygók látszólagos égi útjukon hol NY-ról K-re, hol K-ről NY-ra tartanak a csillagokhoz képest. (Innen kapták a nevüket is: bolygók, vagyis bolyongók.) A bolygók látszólagos mozgásának fő útiránya NY-ról K-re mutat, mégis néha jókora hurkot vetnek, ami annak a következménye, hogy a gyorsabban keringő Föld mindig elébe vág a lassabban keringő külső bolygóknak, így azok időről időre visszafelé mozognak, hátrálnak és hurkot vetnek.
Roche-határ: A bolygóktól mért azon kritikus távolság, amelyen belül az odakerülő természetes holdat a megnövekedett árapályerők darabokra tépik. Roche (1820 - 1883) francia matematikus határozta meg (1848), a sűrűségtől függően a bolygó sugarának körülbelül 2 - 2,5 szerese.
Römer: Olaf Römer (1644 - 1710) dán csillagász, megállapította, hogy amikor a Jupiter szembenállásban volt, a holdacskák (Galilei-holdak) fogyatkozásai mintegy 16 perccel (1000 másodperc) korábban következtek be, mintha a bolygó ugyanakkor a Nap túlsó oldalán, együttállásban lett volna. A különbséget azzal magyarázta, hogy a fény ennyi idő alatt tette meg a földpálya átmérőjének megfelelő, durván 300 millió km-es utat. Ennek alapján a fény terjedési sebességére légüres térben valóban 300000 km/h adódik. Römer az akkori adatok alapján 30%-kal kisebb értéket kapott.

sarki fény (aurora polaris): A légkör felső rétegeiben (70 - 1000 km) keletkező, változatos alakú és színű fényjelenség, amely főként sarkvidékeken észlelehető (északi fény illetve déli fény). A magnetoszférából a felső légkörbe csapódó elektronok okozzák, fénylésre gerjesztve a légköri atomokat és molekulákat. Megjelenése összefüggést mutat a földmágneses háborgásokkal illetve a a naptevékenységgel.
sugárnyomás: Fénnyomás, a beeső fénysugár által a felületre kifejtett nyomás. Az üstökösök csóvájának kialakításában a Nap sugárnyomása játszik szerepet.
sugárzási övezet: A bolygó mágneses tere által befogott elektromosan töltött részecskékkel kitöltött, tórusz alakú rész a magnetoszférában. Benne a részecskék a mágneses pólusok között oda-vissza ingázó mozgást végeznek. Sugárzási övezetek alakultak ki például a Jupiter, a Szaturnusz és a Föld körül. A Föld sugárzási övezeteit az Explorer holdak mérései alapján A. Wan Allen amerikai fizikus fedezte fel 1958-ban és azóta Wan Allen-öveknek mondjuk őket. A belső sugárzási övezet, amely 1000 - 6000 km magasságok között, az Egyenlítő két oldalán legfeljebb a 40 fokos földrajzi szélességekig húzódik, és elsősorban nagy energiájú protonokat, a 15000 - 25000 km Egyenlítő feletti magasságban levő, a pólusokat jobban megközelítő külső sugárzási övezet nagy energiájú elektronokat tartalmaz. A részecskék a napszélből és a kozmikus sugárzásból származnak.

szárazjég: Szilárd halmazállapotú szén-dioxid.
szeizmikus hullámok: Rengéshullámok, amelyeket földrengések, meteorit-becsapódások vagy mesterséges robbantások kelthetnek. A rengéshullámokat szeizmográf segítségével regisztrálják. A szeizmikus hullámok különböző sűrűségű kőzetekben különböző sebességgel terjednek, egynemű közegben egyenes utat tesznek meg. Határfelülethez (réteghatárhoz, a földövek határához) érkezve részben megtörnek, részben visszaverődnek. A reflexiós szeizmikus kutatás a visszavert hullámokat, a refrakciós a megtört hullámokat használja fel vizsgálatainál. A szeizmikus kutatások állapították meg, hogy a Föld öves felépítésű. A módszert gyakran alkalmazzák ásványi nyersanyagok kutatásában is.
sziderikus keringésidő: Az az időtartam, amelynek elteltével a központi égitestről nézve a körülötte keringő másik égitest a csillagokhoz képest ismét ugyanabba a helyzetbe kerül.
szilikátok: kőzetalkotó ásványok
színi hiba: (kromatikus aberráció) A korai lencsés távcsövek hibája volt. A képben a színek eltorzulnak, a különböző színű fények eltérően törnek meg. A kromatikus aberrációt Newtonnak sikerült elsőként kiküszöbölnie, úgy hogy lencse helyett tükröt használt. Később, különböző üvegfajták és lencsék kombinálásával a lencsés távcsöveknél is ki tudták küszöbölni (1758).
szinkronpálya: Olyan pálya egy égitest körül, amelyen a keringés időtartama és iránya megegyezik az égitestnek a csillagokhoz viszonyított (sziderikus) forgási idejével és irányával. Az egyenlítő síkjában levő (tehát nulla inklinációjú) kör alakú szinkronpálya a stacionárius pálya. A stacionárius pályán keringő objektum a központi égitestről állni látszik. A földi távközlésben használatos műholdak stacionárius pályán (geostacionárius pálya) keringenek.
szinódikus hónap: Két egymást követő telihold vagy újhold között eltelt idő. Hossza 29,53 nap. szinódikus keringésidő A szinódikus keringésidő az az időtartam, melynek elteltével a Földről nézve a Naprendszer valamely égitestje a Naphoz képest ugyanabba a helyzetbe kerül.
szomszédos csillag: A Proxima Centauri 4,3 fényévnyi távolságra fekszik a Földtől. A mi tágabb kozmikus környezetünkben a csillagok közötti átlagos távolság 3 - 4 fényév.

távcső felbontóképessége

Minél nagyobb a távcső objektívjének az átmérője annál nagyobb a távcső felbontóképessége. D cm átmérőjű távcsővel egymástól R=11,4/D ívmásodpercnél nagyobb szögtávolságban levő égitesteket tudunk egymástól szétválasztani.

terelőhold

A Szaturnusz F-gyűrűjét terelő két hold, a Pandora és a Prometheus. A holdak a gyűrűn belül és kívül mozognak. A gyűrű külső részén lévő részecskék lelassulnak és befelé sodródnak, amikor a Pandora elhalad mellettük, miközben a belső szegély részecskéi a Prométheusz kényszerítő ereje folytán felgyorsulnak és kissé kifelé mozdulnak. (A Prometheus, a Pandora, és az F-gyűrű /kép/.)

Titius-Bode szabály

A köztudatban Titius-Bode szabályként bevonuló elméletet Johann Titius (1729 - 1796) alkotta meg, amelyet Johann Bode (1747 - 1826) német csillagász népszerűsített. E szabály szerint a bolygók Naptól való távolságai között különös összefüggés áll fönn. A bolygótávolságok közötti összefüggést egy számsorral lehet jellemezni: 0, 3, 6, 12, 24, 48. E számsor minden tagja az első kettő kivételével az előzőnek a duplája. Ha mindegyikhez hozzáadunk 4-et és a Földnek a Naptól való távolságát 10 egységnyinek vesszük, akkor az így kapott számok elfogadható pontossággal megadják a Szaturnuszig bezárólag a bolygók Naptól való távolságát.


             sejtett     tényleges 
bolygó       távolság    távolság 
----------   --------    ----------
Merkúr           4          3,9 
Vénusz           7          7,2 
Föld            10         10 
Mars            16         15,2 
-               28          - 
Jupiter         52         52,0 
Szaturnusz     100         95,4

Bode nem gondolt véletlen egybeesésre, sőt meggyőződését csak megerősítette az a tény, hogy 1781-ben William Herschel felfedezte az Uránuszt, amelynek bode-féle távolsága 196, míg valós távolsága 191,8 volt. A rendszerben az egyetlen rés a 28-as szám volt. Ide nagyszerűen beillett a Ceres. Csak a Neptunusz 1846-os felfedezése tette nyilvánvalóvá a törvény érvénytelenségét. A Neptunusz tényleges távolsága 300,6 Bode-féle egység, míg a táblázatban a 392-es szám illette volna.

Tombaugh

Clyde Tombaugh (1906 - ) amerikai csillagász. Ő fedezte fel 1930-ban a Plútót. (4 k gif)

tömegvonzás

Isaac Newton 1687-ben megjelent "Principia" című munkájában fejti ki az egyetemes tömegvonzás törvényét, amelynek lényege, hogy a világmindenségben az égitestek mindegyike vonzást gyakorol egymásra. Két test között a kölcsönös vonzóerő a testek középpontjait összekötő egyenes mentén hat. Két test között fellépő vonzóerő arányos a testek tömegével és fordítva arányos a távolságuk négyzetével, ahol az úgynevezett gravitációs állandó az arányossági tényező. Newton kimutatta, hogy ugyanaz az erő szabályozza a Hold Föld körüli, illetve a bolygók nap körüli keringését mint amelyik az almák lehullását.

trójaiak

A kisbolygók azon csoportja, amelyeknek a keringésideje, és pályájának fél nagytengelye körülbelül megegyezik a Jupiterével. Ezek az objektumok a Jupiterpálya két librációs pontjában keringenek. A kisbolygók ezen csoportjai onnan kapták a nevüket, hogy minden tagjukat a trójai háború hőseiről nevezték el (például Achilles, Hektor, Agamemnon stb.). A trójaiak kisbolygócsalád egyik csoportja a Naphoz viszonyítva mintegy 60 fokkal a bolygó előtt, a másik ugyancsak 60 fokkal a bolygó mögött helyezkedik el. Több kisbolygó-csoport is létezik, például az Apollo-csopot, melynek tagjai periodikusan keresztezik a földpályát és így igen közel kerülhetnek a Földhöz.

tűzgömb

A -4 magnitúdónál fényesebb meteort tűzgömbnek vagy bolidának nevezzük.

Tycho de Brahe

Tycho de Brahe (1546 - 1601) dán csillagász. (Megfigyelte ez 1572-es szupernóvakitörést.) Az általa meghatározott bolygópozíciók a távcső előtti kor legpontosabb észlelései voltak. Figyelmét különösen a Mars kötötte le, ami azért volt szerencsés, mert a bolygó keringési pályája sokkal kevésbé kör alakú, mint a Földé vagy a Vénuszé. Kepler Tycho de Brahe nagyszámú megfigyelése alapján fedezte fel a bolygómozgás törvényeit. (39 k gif, ..., 13 k gif)

ultraibolya sugárzás: Ibolyántúli fény, UV-sugárzás. A látható fénynél kisebb, körülbelül 400 - 10 nm közötti hullámhosszúságú elektromágneses hullám. A légköri ózont létrehozó hatása miatt jelentős.
UT: (Universal Time) Világidő. Az eredti megállapodás szerint a greenwichi helyi középidő, amely megegyezik a Ny-európai zónaidóvel.
üvegházhatás: A jelenség lényege a következő: a bolygó légköre viszonylag átlátszó a Napról érkező rövid hullámhosszúságú fénysugarak számára. Az elnyelt energia felmelegíti a talajt, amely igyekszik visszasugározni az energiát az űrbe. Ez a sugárzás azonban már nem hasonlít az eredetihez, mert annál sokkal hosszabb infravörös hullámokból áll, amelyet például a vízgőz és a szén-dioxid is elnyel. Így ez a sugárzás nem képes elhagyni bolygónk atmoszféráját. A légkör tehát hasonlóan viselkedik, mint az üvegházak teteje, visszatartja a sugárzást, s hozzájárul a Föld felszíni hőmérsékletének további emeléséhez. Más légkörrel rendelkező bolygókon is megfigyelhető az üvegházhatás, természetesen mindenütt más mértékben, és más-más molekulák is okozhatják.

vöröseltolódás: A színképben lévő vonalak eltolódása a nagyobb hullámhosszak, a vörös színképtartomány felé. Fölléphet Doppler-effektus következtében, és ez a távoli galaxisok színképében megfigyelhető vöröseltolódás legkézenfekvőbb magyarázata is, amelyet a Hubble-törvény ír le.

zenit: Az adott helyen álló megfigyelő feje fölötti pont az éggömbön, amelyet pontosabban a felfelé meghosszabbított függőón iránya jelöl ki.

A lap teteje