Neptunusz

A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső, bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb tömegű, de a legkisebb méretű óriásbolygó. Színe miatt Neptunusról, a tengerek római istenéről nevezték el. Holdjai közül a két ismertebb a Nereida és a Triton. Sok milliárd évvel ezelőtt egy ütközés során majdnem megsemmisült a bolygó.

Felfedezése
A Neptunuszt az Uránusz mozgásából levezethető perturbációk alapján Johann Galle fedezte fel 1846-ban, Urbain Le Verrier számításai alapján. A számításokat tőle függetlenül John Couch Adams is elvégezte, de azok csak később kerültek nyilvánosságra.
Galileo Galilei már 1613 januárjában észlelte a bolygót, amikor az a Jupiterhez igen közel látszott, és sikerült két egymást követő éjszakán is megfigyelnie. Jegyzeteiből kitűnik, hogy január 28-án észrevette a Neptunusz elmozdulását egy háttércsillaghoz képest, és január 6-án is utólag bejelölt, egy pontot, a Neptunusz akkori pozíciójában, azaz korábbi jegyzeteiben valószínűleg átnézte a környezetre vonatkozó korábbi észleléseit. Nem ismert viszont olyan bejelentése, amelyben kortársait értesítette volna a felfedezéséről.

Szerkezete
Az óriásbolygó típusú bolygók közé tartozik, szerkezetét tekintve az Uránuszhoz hasonlít. A Neptunusz felszíne kék, rajta metánból álló leheletszerű fehér felhőfoltokkal. A bolygó felhőzetének felszínén sötét foltok láthatók, melyek légköri viharok. Ezek 400 km/h-val kisebb sebességgel haladnak, mint a környező légkör. Ilyen vihar pl. a Nagy Sötét Folt. Bizonyos felhőalakulatok csak néhány percen át maradnak fenn. Ezek a melegebb rétegekből bukkannak elő, majd lehűlnek és alámerülnek.