James Bond - JBDB

Magyarra fordított cím: ENGEDÉLY MEGÚJÍTVA

Christoper Wood két sikeres novelizációjának sikerén felbuzdulva a Glidrose a nyolcvanas évek elején úgy döntött, hogy feltámmasztja az irodalmi Bond-hagyományokat. Több szerző megkeresése után végül John Gardner mellett döntöttek, akivel több regényre szoló szerződést kötöttek, amit aztán hármasával újítottak meg egészen a kilencvenes évek közepéig.

A regény kezdetén le kell szögezni, hogy Gardner Bondja nem teljesen egyenlő Fleming Bondjával. A szerző előlépteti a hőst és jócskán idősít is rajta, kalkulációk alapján a regény alatt Bond körülbelül 57 éves lehet, a korra pedig Gardner rá is játszik. Habár leírásában szinte Fleminget idézi, hozzáállásában még jobban kihangsúlyozza Bond negatív tulajdonságait és szokásait, néha már apatikussá téve a karaktert. Hogy ezt az elkényelmesedett életmódot még jobban hangsúlyozza, Bond szokásos a Bentley / Aston Martin páros helyet Saabot vezet, abból viszont kettőt is (a sajátját, illetve egy átbütyköltet). És mindez csak a kezdeti alapok Gardenr új univerzumában...

A könyv főhőse, akiről szinte többet tudunk meg mint Bondról, Anton Murik skót atomfizikus, aki szeretné kifejleszteni minden idők legbiztonságosabb atomerőművét. Sajnos a világ többi szaktekintélye csak megmosolyogja a próbálkozást, Murik pedig sértődöttségében remeteként vonul vissza skóciai birtokára, ahol furcsa figurákkal veszi magát körül. Szinte rabszolgaként láncolja maga mellé unokahúgát, Lavender Peacock-ot, aki egyben a kastély jogos örököse is. Másik hölgytársa egy fizikus kolléga, Mary Jane Mashkin. Vele Murik amolyan élettársi kapcsolatban él, ami viszont nem akadály abban, hogy Mashkin kisasszony mindenkivel kikezdjen beleértve Bondot is. Az utolsó láncszem Caber, egy tagbaszakadt skót, aki a legérthetetlenebb skót tájszólást használja, szerencsére azonban többet üt mint beszél (és bár keveset szólal meg, sokat mond).

Ebbe a kastélyba érkezik Bond is. Látogatásának eredeti célja kinyomozni, hogyan képes Murik gyenge képességű lova, Kék Porcelán minden versenyt megnyerni. Figyelem, a regény négy évvel a Halálvágta előtt készült, bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve! Sajnos a rejtélyre később sem igazán derül fény, mert véletlenül több dologra is fény derül Murikkal kapcsolatban. Ez önmagában jó ötlet lenne, de sajnos Murik minden különösebb indok nélkül két fejezeten keresztül felvázolja tervét, melynek neve Zónaolvadás Hadművelet. A terv amolyan Goldfingeres előadásmódban kerül bemutatásra, és a lényege is hasonló: Murik egy általa előidézett nukleáris katasztrófával akarja demonstrálni, milyen nagy szükség van az általa tervezett biztonságos reaktorra. Egy klisés gonosz ezután valamilyen perverz módon kínozza meg Bondot: Goldfinger láncfűrész elé helyezi, Dr. No polippal harcoltatja hősünket... Murik inkább egy párizsi divatbemutatóra viszi Bondot. A divatbemutatónak elméletileg célja is van, Murik itt akar megöletni valakit, ami valamilyen szinten kapcsolódik a Zónaolvadás Hadművelethez, Murik azonban ezt az egy dolgot elfelejtette megmagyarázni...

A regény története elsőre eröltetettnek tűnhet, de ennek ellenére meglehetősen jól van megírva. Murik meglepően hatásos mint excentrikus és gazdag tudós, Caber pedig a legjobban sikerült Red Grant klón az irodalmi kánonban. Az írásban általában nem működő akciójelenetek is olvasmányosak, csúcspont a regény végén Caber és Bond harca, amint egy Herkulesből kilógó hálón küzdenek... Igen, lehet hogy ez a jelenet is ismerős valahonnan, de hadd jegyezzem meg, még mindig 1981-ben járunk. Míg Gardner nyilvánvalóan imád a gonoszokkal foglalkozni, a hölgyekkel sajnos nem ilyen sikeres. Mashkin kisasszony se nem eredeti, se nem vonzó, nem csoda hogy Bond érdeklődését nem túlzottan kelti fel. Az igazi csalódás mégis Levander Peacock, aki a filmszéria legrosszabbul megírt bikini babáira emlékeztet, dialógusának nagy része pedig az "Ó, James!" suttogásából vagy kiabálásából áll.

Összességében ajánlom a regényt annak, aki úgy dönt hogy megküzd a Gardner regényekkel. Sok új információ olvasható Bondról, amik később a gardneri Bond fejlődésében fontos szerepet játszanak, így a regény ilyen szempontból kihagyhatatlan. Murik és Caber kétségtelenül szórakoztató figurák és szerencsére sokat is szerepelnek, így elviszik a hátukon a regényt. A Gardner-kánonban ennél még jobb darabok is következnek, már csak ezek miatt is érdemes itt elkezdeni az alapozást.