vissza
 A szaporításnak ezt a módszerét akkor érdemes alkalmaznunk, ha nem tudunk másként hozzájutni a növényhez, vagy van egy értékes fánk, amelyikből nagyobb darabszámot akarunk, pl. erdő készítéshez. Ha metszünk, ritkítunk értékesebb növényt, dugványozzuk el a hajtásokat, bonszáj kedvelö barátainknak kedves ajándék lehet. Itt egy könnyen, mindenki által elvégezhető módszert mutatok be. Sajnos a  megeredésének egyik feltétele a helyes időben való dugványozás, ezt az időpontot csak kísérletezéssel lehet megállapítani, a kertészek szakmai titokként kezelik, az irodalomban is csak néhány fajnál közlik.  Minél idősebb az anyanövény, annál kisebb a megeredés valószínűsége. Néhány faj sikeres  dugványozásának időpontja.

Három alapvető dugványozási mód van:
1.  zölddugványozás, amikor tavasszal, vagy nyár elején, a még nem elfásodott hajtásokat használjuk.
2. félfás dugványozás, ezt rendszerint nyáron végezzük.
3. fás dugványozás, ezt nyáron, nyárvégén, ősszel használjuk, amikor a teljesen elfásodott hajtást vágjuk le.

A dugványozás lépései: (Gondosan olvassuk el, és kövessük a leírást.)

A dugványozást hűvös időben végezzük, azaz reggel vagy este, ezzel is csökkentve a kiszáradás veszélyét.
Éles metszőollóval vágjuk le a hajtást, vagy ágat. A levágandó rész ne legyen öreg, több éves. A leveleket nem kell levágni, csak azokat amelyek a földbe kerülnének, de a virágokat, terméseket igen.
Ha a hajtás levágása nem otthon történik, mártsuk vízbe, tegyük be egy nejlon zacskóba és zárjuk le, így vigyük haza. Minél hamarabb végezzük el a beültetést..
Gyakran segíti a megeredést, ha gyökereztető hormont használunk. Ez a vetőmagboltokban kapható, elég drága, de mivel nagyon kevés kell belőle, sokáig elég. Válasszunk olyant amire fel van írva, hogy fásszáruakra alkalmas, ha az összetételben indolsav, indolénvajsav van, azok jobb minőségüek.
A hormon használata: a dugvány alsó részét (talpát) vízbe mártjuk, majd 2-3 mm mélyen a porba.
Egy tejfölöspohár alján hegyes ollóval néhány lyukat fúrunk.
A poharat megtöltjük tőzeg és kimosott szitált sóder fele-fele keverékével, kissé megtömködjük. (Vannak akik szemcsés duzzasztott perlitet használnak). A tőzeg a virágüzletekben és árudákban kapható, a sódert építkezéseknél találunk, de a kutyák, macskák látogatta helyekről ne vigyünk. Én még perlitet nem tudtam szerezni, igen nagy zsákokban láttam árulni építőanyag telepeken.
Ceruzával, vagy hegyes pálcikával kb.2cm mély lyukat készítünk, belehelyezzük a dugványt, és benyomkodjuk. Egy pohárba a dugvány méretétől függően több darabot is tehetünk.
Óvatosan, lassú adagolással megöntözzük, addig amíg a pohár alján csepegni kezd a víz.
Egy 2 literes üdítős műanyag palackot erős ollóval kettévágjuk. Az alsó részbe bele tesszük a tejfölös poharat, jd a felső részt ráhelyezzük, ehhez kissé be kell nyomni az üveg oldalát. A kupak legyen rácsavarva.
Az így elkészült művünket tegyük világos, de árnyékos helyre. Őszi dugványozásnál fagytól védett helyre tegyük. Télen semmiképen ne tartsuk fűtött szobában.
Öntözni 2-3 hetente elég, egy kevés vízzel. Az üveg alján jó ha látható fél cm-nyi víz.
Így hagyjuk koratavaszig, amikor jóminőségü virágföldbe, cserépbe átültetjük. Ekkor láthatjuk a fejlett gyökérzetet. A lombhullatóknál a levelek lehullhatnak, ha a dugvány nem eredt meg, azt penészedés, elfeketedés, elszáradás jelzi.
Különösen a tűlevelüeknél  "tépett" dugványt használnak. Ennél nem vágjuk, hanem letépjük a hajtást az ágról. A tépéstől egy kis hegyes rész van a hajtás végén, ezt éles ollóval levágjuk.