Gyertyán     Carpinus betulus

Hazai erdeinkben gyakori, a tölgy és bükkerdők köztes lombhullató fája. Kedveli a naptól védett völgyeket, északi lejtőket, folyó menti nedves talajú helyeket.
Kérge világosszürke, idősebb korban csavarodottan bordás. 30 méter magasságot is elérhet.
Levelei tojásdadok, 10 cm hosszúak, 6 cm szélesek, feltűnő bordás erezetűek. Szélük kétszeresen fogazott, felszínük sima, sötétzöld, ősszel sárgára színeződik. Sárgás lecsüngő barkái 5 cm-esek. Makktermései ősszel érnek.
Az egyik leghálásabb bonsai növény, természetesen szobában nem tartható. Erdeinkből szép, koros példányok gyűjthetők be. ( a begyűjtés ideje novembertől áprilisig tart).
Félárnyékos helyen tartsuk, vízigényes, a földje ne száradjon ki, ha lehet, naponta öntözzük. Tápoldatot kéthetente adjunk július végéig, ezután már ne. Kétévenként célszerű átültetni, normál földkeverékbe, de az idősebb fákat szükség szerint ritkábban. Elviseli a gyökérmetszést, a nem túl nagy visszavágott sebek jól beforrnak, az alvórügyek jól kihajtanak, bátran lehet metszeni, a hajtásokat egy-két levélre kurtítsuk vissza. A túl nagy leveleket vágjuk le.
Kötözni egész évben lehet, de óvatosságot igényel, mert érzékeny kérge könnyen sérül. Rendszeresen ellenőrizzük, hogy a drót nem vág-e be a kéregbe.
Chokkan stílusra és mame (10cm-es) méretre nem nagyon alkalmas.
Szép ágrendszere miatt a nálunk erdőben nem található mandzsu gyertyánt ajánlják, szaporítása nyári zölddugványozással lehetséges.