Bonszáj stílusok   

Kengai  stílus
Vízesés, kaszkád forma

Ennél a stílusnál, eltérően a többitől, a tál nem lapos, hanem igen magas, négyszögletes vagy kerek, sokszor gazdagon díszített. Azért is van szükség ilyen edényre, hogy a növényt egyensúlyban tartsa. A cserepet egy díszes, magas asztalra, vagy állványra helyezik. A fa először felfelé kezd nőni, van rajta felfelé több kevesebb lomb, a szokásos háromszög alakban, a gyökerek is kilátszódjanak, majd a törzs lehajlik, és mélyen, a cserép alja alá lelóg. Ha a felfelé növő lombkoronát elhagyjuk, akkor úgy fog kinézni, mintha kidőlt volna a bonszáj Ennél a stílusnál is a törzs jobbra balra görbül, az ágak vízszintesen mindkét irányban nőnek a külső íveken, nem egyszinten. Az ágakon a levélpárnák felfelé álljanak lefelé haladva egyre kisebbek legyenek. Igen szépnek tartják, ha a fa annyira lecsüng, hogy a csúcsa az edény aljának közepén végződik. A kiállításokon nem túl gyakran látható forma.
 Ezt a stílust sokféle, természetben is lecsüngő, vagy elterülő rövidtűs fenyőkből, és aprólevelű lombos növényekből alakítható ki. Borókák, cédrusok, madárbirsek a leggyakrabban látható fajták. A mereven felfelé növő fajtákkal ne kísérletezzünk. A téli elhelyezése nem könnyű feladat.