ÜNNEPI ZSÖGÖDI KÖSZÖNTŐ

Bódog Mikulást,

osztán Bódog Karácsonyt,

s mégosztán Bódog Új Esztendőt kíván a

Zsögödi Szó szerkesztősége!

Legyen a cipőkben piros alma mogyoró, a karácsonyfán szaloncukor. A családi ebédnél töltelékes káposzta, de annyi, hogy az ember degeszre ehesse magát! Legyen buli is, mindenki szökje ki magát, úgy ahogy kell! Az ÚJ ESZTENDŐBEN főleg legyen józan ész, egymásra figyelés, söt egy csepp szeretet is elcsúszik, de ami a legfontosabb, abból lögyön a legtöbb, egészség!

ÚJRA AZ ÜVEGHEGYEKEN JÁRVA

Szép gyermekkor csodás álmai a mesék. Télen volt legtöbb idő beutazni a táltos paripa hátán az Óperenciás tengert, meg tündérek, angyalok, hős királyfiak, vad sárkányok, sunyi manók, beszélő állati csodák, hegyek-völgyek és tengerek titokzatos tájait. A mesélő mindig boldogan vezetett oda minket, amikor még gyerekek voltunk, ahol még a madár sem járt. Ideje mesélőkké váljunk, ha már nem vagyunk gyerekek. Mindazok a mesék egykoron valósággá váltak lelkünkben, és szívünk mélyén ott mocorgott az izgalom, hogy győzzön a jó és a szép. Adjunk rá lehetőséget, hogy mindez megtörténjen, mert ha mesélni tudunk, jobban el tudjunk mondani, miként szeretjük gyerekeinket. Még egyszer érdemes kitekinteni az ablakon, vagy addig, amíg újra látni fogjuk azt, amitől életünk több mint puszta földön járás. Mert túl a ház ablakán át ott vannak a jéghegyek, az üveghegyek, amelyet először mi kell újra megmásszunk, hogy megértsük mennyire érdemes egy kicsit lebegni ég és föld között. Tudni fogjuk, hogy mi vagyunk e titkos tájak igazi kalauzai - angyalkáink kísérői, mert mi valaha átléptük ezt a határt, s nekünk van kulcsunk hozzá, hogy betekintéssel bizonyosságot nyerjenek a még be nem avatottak, hogy valóban biztonságban vannak, s bármikor hozzánk jöhetnek, mert mi megvédjük őket a tengernyi gonosztól, akik úgy mellékesen elnyerik méltó büntetésüket, és átsegítjük az üveghegyek túlsó oldalára, ahol meglelik az igazi boldogságot. Azután már önmaguk boldogulhatnak, ha már ők is megértik a nyílt titkot, hogy mesélőkké váljanak.

A szerkesztő úr merész üzenete

NOVEMBERI TÉL

Zsögödbe egyszer csak november közepén lerittyent a hó. A Mikulás bácsi jó hamar megráncigálta a szakállát. Sokan megráncigálták volna a Mikulás bácsit, de nem a szakállától, csak úgy egyet Zsögöd közt, hadd érezze hol es van, s főleg, hogy kivel van dolga. Persze a Mikulás bácsi is hamar eliszkolt, s maga utány hagyott egy jókora félderéknyi vastag hótakarót, s mellette a hideget. Annyira hideg volt az egyik nap, hogy még a tévébe is bámondták. Úgyhogy béköszöntött a novemberi tél. Előkwerült a sutyuból sál, sapka, nagykabát. Bé lehet szalonnabőrrel kenni a bakancsot, s jó keményen felöltözve lehet ereszteni, mert a munka azért sehogysem kéne leálljon, vagy mi! Ha má itt a tél, hát itt van. Akkor lehet egy cseppet hotkoroskodni odakint. Hógolyózásra, szánkázásra, sízésre, s minden új téli ki sem lehet mondani cselre lehet gondolni. Akkor bódog telet, na! Egy zsögödi

ADVENTI HACCÁRÉ, HACACCÁRÉ

Zsögödi létemre kell tudjam mi az advent, s tűk es tudjátok, azért nem es mesélem el. Mindenki csak intézze szép csendesen. Azért azt elmondom, hogy Adventkor érdemes adventi koszorút összehozni. Mindenki úgy ahogy tudja megszerkeszti magának, nemcsak azért mert babba, hanem más egyebért is. Hát én es nekiláttam fenyőgallyat gyűjteni, béhurboltam Zsögöd közeli Nagy Laji dombjáról. Ejsze nem es kellett volna, mert az üzletben árulnak készen es. Mondjuk, úgyhogy eldobni drága mulatság. Ha csak csórén veszi az ember, akkor jó, ha van anyag héza. Igazából van más megoldás is. Műanyagból esszebugyuláltat kell venni. Az az igazi, azaz isteni. Megvédi az ember a természetet, s másik évbe is elé lehet venni, esetleg port kell törölni eltevéskor, az nagyon fontos… Sőt úgy felszerelve lehet hagyni, s ahogy Amerikába divat, már nálunk es az kezdett lenni, fel kel biggyeszteni a lakrész ajtajára. Csak érdemes jó keményen odafogatni, mert ha nem, akkor megtörténik, hogy lelopják. Bizony szokták, egy cseppet két utcával arrébb felbiggyeszti a lopós, s milyen szép es neki. A csel az, hogy nem kell nagyon babásat csinálni, ha kibiggyesszük az ajtóra, csak akkor nem lehet bőcsködni. Vele. Ben meg nem lopják el, vaj ki tudja?

Zsögödi Adventálós

MIKULÁS, ÖRREG MIKULÁS

Jü hogy jössz az idén is, legalább hozol nekünk minden jót, piros almát s mogyorót. Azt hozzad csak a dalocskádban, most már nagyobbak az igények. S ráadásul attól függ, hogy mitől lóg. Mart bizony mostanság újgazdagéknál ritka örvendezni egy valamicskének. Oda tetemes értékű ajándékot kell adni, s éreztetni a gyerekkel, na látod-e a mi külön kibérelt Mikulásunk mennyi fáin dolgot hozott, esetleg azt is elárulják, hogy pénzileg menyire beledolgoztak. Ha van rá mód, s már annyira értelmes a gyerek, akkor azt is, hogy érte gürcölnek reggeltől estig, látástól-vakulásig, s nem a rongyrázásért vagy a kivagyiságért. De az haveri körben, barátok közt, iskolába is be kell mutatni, minimum elmesélni a mikulási ajándékokat, nagyon rossz, aki nem tud árban megfelelő összeget mondani, különben látszik a portékán is. A szegény csóró szülők gyerekeinek szűken méri a Mikulás az ajándékokat, lehet, hogy értik vagy érzik ők is, hogy ennél jobb nem lehet. Inkább az ilyen helyeken örvendeznek annak a csöppnek is, amit kapnak a kivikszolt elnyűtt cipőcskékben. Természetesen abban az esetben való ez, ha a szülők eppeg a gyermekpénzből nem magukat lepik meg egy-egy mikulási pálinkával, s nem alszanak valamelyik sáncba a ház körül, nem találva a kulcsot, vagy megtörténhet a házat sem.

Jó lenne egyszer csak úgy a Mikulás hozná és jutalmazná meg a gyerekeket és annak szüleit, úgy amennyi belefér a jóindulat és lélek tisztaságáig. Igaz, akkor újgazdagéknál lenne sírás-rívás és fogcsikorgatás, nem hinnék el. Pedig a mesék is lehetnek igazak, s valóra is válhatnak.

Hegyi partizán Mikulás

MENNYBŐL AZ ANGYAL

Minden évben volt karácsonyfánk, és úgy ragyogott, mintha álom volna. Láttuk benne az angyalt, aki nékünk elhozta. Később megváltozott minden, fokozatosan, lépésről lépésre megtudtuk szüleinktől, hogy nincs angyal. Nem érintett valami jól, úgy huppantunk a fellegekről a kemény fagyos fődre, mintha csak az is sietetve húzott volna lefele. A megrázó élmény ellenére még mindig ott voltak a testvérek, akikkel együtt lehetett örülni, örültünk is. Sajnos az sem tartott örökké. Mikor már mindenki tudomás szerzett az angyal egy darabig létéről, s aztán huss, nem létezik létéről, egyre görhösebb, karácsonyfát kaptunk, ha kaptunk, hanem mi testvérek szereztük be. Legtöbbször vásároltuk, esetleg a kuka mellől emeltük el, amit mások “semmire sem jó” jeligével dobtak ki.

Egyik esztendőben már “nagy szamarak voltunk” , ahogy apám emlegette nem is kaptunk, nem is vásároltunk, de még kuka mellől sem vehettünk el, mert valahogy akkor szűkebben osztogatták a karácsonyfát. Kisöcsémmel eldöntöttük, hogy útnak indulunk. Felöltöztünk a hiányos téli öltözékünkben egy-egy rozsdás késsel kezünkben nekivágtunk a környező erdőknek, hogy bármi áron is karácsonyfát hozunk. Persze megvolt adva már a többiektől, hogy melyik az igazi karácsonyfa. Az nem lehet más, mint ezüst fenyő. Már az első kilométeren kezdtünk fázni, nagy volt a hó bement a bakancsunkba, lassan kezdett vartyogni. Kissé fújt a szél is, de mi lelkesek voltunk. A nem akármilyen fát nem találtuk meg a Suta erdejében, ezért lennebb ereszkedtünk a Szentkirályi erdőben, ott sem találtunk. Annak ellenére, hogy már kezdtünk összefagyni visszakerültünk a Zsögödiek erdejében, ott már elment minden erőnk. A kisöcsém kezdett sírni, nem is csoda még siker élményünk sem volt, és már csimbókokban lógtak ruhánkon imitt-amott a szelíd jégcsapok. Most bizony bementünk volna a kis lakunkba a kályha mellé, s a petróleumlámpa fényénél elbeszélgettük volna sikertelenségünket, de már nem lehetett. A házat azóta elhordták a pásztorok és mások, kinek mi kellett belőle. Aztán kis idő múltán rámjött a bőghetnék. Kis koncert után férfiasan biztatva egymást felkecmeregtünk a havas földről és elszántan keresni kezdtük a mi karácsonyfánkat. Már ránk sötétedett, de mi megtaláltuk. Arra már nem emlékszem, hogy jutottunk haza, de egyszer csak otthon találtuk magunkat. Volt öröm otthon, de volt még több kommentár, hogy girhes-görhés, ez meg milyen fa, meg ilyesmi. Igaz, minket kettőnket már rég nem érdekelt semmi. A mi karácsonyfánk volt, ás karácsony estére ott pompázott a szobánkba. Azóta tudjuk, ha nem is mondtuk el egymásnak, hogy létezik angyal, nemcsak addig, ameddig a szüleink el nem árulják, hogy huss és nincs. Pedig ők is angyalok, addig, amíg angyalról beszéltek. Mi ott láttuk a kis fába, abban az örömben, amelyet megoszthattunk testvéreinkkel, s azt hiszem láttuk is őt. Vajon milyen úton jutottunk volna haza összefagyva, ha menyből az angyal nem kíséretével nem óvta volna minden léptünket, s még a fánkat sem hagytuk el.

Zsögödi története

HAGYMA TÜNDÉR MOSOLYA - Zsögödi mese

Ébredt már a hajnal, a napocska kikacsintott a felhők mögül s megcsiklintotta piros orcáját az Erdők Tündérének. A Tündér nem kelt fel, gondolta még egy cseppet alszik, de hirtelen kiugrott az ágyból, eszébe jutott nincs semmi dolga. Ha egy tündérnek nincs semmi dolga, akkor kell, keressen magának, hanem, hogy is néz ki a nagy semmittevésben? Na, hogy is, nagyon lustán, mondjuk ki tisztán, mint egy dög. Köztudott, hogy a dögség éppen nem a nemes feladatok közé tartozik. Tiszta volt a Tündér előtt is. Csak éppen szegényke nem tudta, hogy mit tegyen, mivel kezdje, főleg ha nincs mivel. Aztán lett. Mert ahogy elvolt a semmittevésben, és belefáradt a tetrekészség gondolátaban, az ablakánál megjelent egy gyönyörü madár. A madár egyből felhívta magára a figyelmét, de mielőtt a tündér agyoncsodálkozta magátt, ott helyben felfedte álca mögül igazi kivoltát. Nem volt más, mint egy veréb. Igaz a verebek is hasonlítanak a madarakhoz, majdnem hogy azok, Csíkban viszont a veréb még nem es madár, de ezt se kell föltétlen túl ragozni, ez van s kész. Hanem a madár egy fontos hírrel jött. Útólag, mikor volt a tündérek éves jótékonyságról beszámoló gyülekezete, egynek nem sikeredett beszámolnia, vagyis beszámolt arról, hogy nem volt amiről. Ez a tündér nem volt más, mint a Hagyma Tündér. Szomorúsága végtelen felé közelített. Pedig az erdőben is elég előkelő helyen lakott. Mindannyian meglepődtök, ha elmondom, hogy ő kapta a nyugati fekvésű tölgyfát, s úgy rendezhette be belsejét, ahogy akarta. Lógtak is ott a vörös, fehér, sárga satöbbi hagymág koszoróban. Sőt még a vázában zöld hagymák tarkítottak az ablak ban, de mégasem volt elég. Pedig fokhagymából sem volt hiány. Neki akadt nemesítve és anélkül is. Ekkora nagy luxusban élt a Hagyma Tündér, s mégis problémái voltak. Na ezt kapd ki, s ne erwszd el. Vajopn miért. Ki kívánhat ennél nagyobb luxust magának. Talán azt hinnék, vagy hiszitek is, hogy jó dolgában veszett meg. Pedig közelről sem így volt. Hogyis lett volna, a veréb sem jött csak úgy az Erdők Tündéréhez, főleg nem álruhában. Az Erdők Tündére, ha nem is értette a helyzetet, nagyon komoly képet vágott. Hogyis néz ki az, ha egy főnök elárulja sajátmagát? Inkább méltóságteljesen, magából kipréselt értelmes arccak kísérte végig a veréb mondóáját.

- Kedves Erdei Tündér, azért jöttem, mert nagy gáz van Köpecen, de nálunk mégnagyobb! Valamit kellene tegyél a Hagyma Tündér ügyben. Szegény olyan, mint a sötét éjszaka. Habár megjegyezném, lehet egy kicsit mégsötétebb.

- Mit tudjak tenni! Neki adtuk a legjobb lakosztályt az egész erdőből, mikor felavattuk tündérnek, s az állást is elfogadta a következményekkel együtt.

- Ez igaz, de fiatalka esze végett szenvednie kell, nem tudta, mit vállalt magára…

Hogyhogy, ez szinte érthetetlen? Akkor miként fog felcsószni a tündéri szamárlétrán, ha nem bírkótik meg a nehézségekkel? Látod te is boldogultál cuccos felhozataloddal, mint a Verebek Tündére. Be kellvallnom, először fel sem ismertelek, annyira ragyogtál!

- Az én vagfyok, s a feladat is rámszabott vtt, de ebben az esetben kissé kételkedem.

Az Erdők Tündére elgondolkozott:

- Nos, mi a baj?

- A baj nagyobb, mint gondolnád kedves őfölsége.

- Rajta, ki vele!

- Manpság az emberek nem szeretik a hagymát, s pláné nem a fokhagymát. Ha szeretik még akkor sem eszik meg, mert büdösek lesznek a munkahelyeken. Inkább vesznek, hagyma és fokhagyma ízű tápokat.

- Hát ez az igazi khívás. Valószínű a Hagyma Tündér nem tudott felzárkozni az újabb követelményeknek.

- Ez már annyira világos, mint a vakablak.

- Bizony világosabb kedves Verebek Tündére. Csak azt kell tennie, hogy elcsípjen néhány népszerű alakot, akik úgy a tévében, mint rádióban jelen vannak, sőt még az Internetre is felduvasztották, és etesse meg őket kiváló Kivédi meg Makói hagymával.

- Miért mindkettővel.

- Azért mert nem lehetünk szüklátókörüek, hogy egy tájegység hagymáiból zabáljunk, fő a sokrétűség! S aztán fő lesz az is ami a láébasban fő.

A Verebek Tündére magára öltötte cicomás szerelékét, s kireppent az ablakon. Az Erdők Tündére, vagyis a főtündér az újabb agytornától fuccsot kapott, s fáradtan kiterült az ágyán akár egy varasbéka. A Verebek Tündére folytatta kalandos útját a Hagyma Tündér felé. Alig várta előadja a bölcs tündérük mondókáját. A Hagyma Tündért nagyon sanyarogva, összegebedve találta otthonában. Úgy szenvedett, mint egy alultáplált náthás csirke. Igaz nem sokáig tartott, mert mikor meghallotta a megoldást teljesen újjászületett. Úgy kezdett beszélni szegény társának, mint egy cséphadaró. Na jól van na, egy kicsit túloztam, inkább, mint a kefekötő. Az egész tervét elrötyötölte, de akcióba is lépett. Jó volt látni Hagyma Tündéren ezt a marha nagy lelkesedést, pedig valljuk be őszintén, azért akasztották rá ezt a tisztséget, mert senki sem vállalta. Lelkesedése annál is inkább természetfölötti erővel bírt, mert decemberi cúgban született meg, úgy –25 s még valamennyi foknál. Percek alatt úgy szállt, mint a gondolat. Eljutott minden menő népszerű csillaghoz, azaz sztárhoz. Dumája oly ügyesen hangzott, hogy muzsika volt minden ember számára, akinek sikerült elkapnia belőle egy sor mondókát is. Hamarosan a félvilág hagymatokányt rittyentett, ha kell, ha nem. Rágógumi helyett fokhagymát ettek, mert rájöttek, hű be egészséges. És lassan mindenki kezdte zabálni az áldott jó hagymát meg fokhagymát, ami egyébként a szervezetet erősíti, s gátat vet a folytonos téli náthának és felfázásoknak. Hát fel is futott a tündéri toplistán, de percek alatt. Ő lett a csúcs. Más tündérek csodájára jártak a dolognak. A Verebek Tündére járt a legjobban, persze az Erdők Tündére után, mert csak úgy kapott a komor Hagyma tündértől egy koszorú vörös, azaz lila hagymát. A

A hagyma tündér pedig díjat nyert. Ő lett a legtevékenyebb tündér abban az esztendőben. Ekkor mosolyogta el a nagy szenvedése után először magát, Pedig kurva nagy hideg volt odakint, csak úgy csikorgott, ropogott, de a mosoly felolvasztotta a környéket, mert ha egy szív elégedett melegsége mindig jó időt varázsol egész környezetének. Bölö

SÉTA AZ EZÜSTFÁK KÖZÖTT

Nemrég még az Arany Erdőben sétáltunk vígan, most meg az Ezüst Erdőben. Aki meg nem tud odáig eljutni, úgysem marad le az élményről, mert ott vannak a parkok ezüst fái. Az ezüst fák között sétálni már korántsem olyan, mint az arany és tarka lombozatúak alatt. Itt az élmény sokkal élesebb és sokkal tisztább. Pláné, ha messziről bekacsintanak a hóval borított hegyek jeges csúcsai. Valami mocorog bennünk, összegzésre késztet, hogy számot vessünk az eltelt év történéseivel. Sokkal izgalmasabb, mint máskor, főleg Karácsony közeledtével. Az ezüstfák között sétálva valahol egy titkos mese kellős közepében csöppenünk, ahol nem takarhatjuk el belső jól féltett és őrzött álmainkat. Ahol a titkok levetkőzik önmagukat és feltárják az egész környezetnek. A fán didergő cinege is tudja mit érzünk, de azt halljuk a fák lenge susogásában is, azt érezni a levegőben, s azon kívül az ember önmagának nem hazudhat, és kevésbé bújhat is el. A számvetés mégsem könyörtelen, mert, ha a magunk igazsága és meggyőződése szerint jót cselekedtünk, akkor tiszta lelkiismerettel mondhatjuk ki, hogy nem volt hiába tettünk. Ez így is van rendjén. Az ezüstfák, a körülötte lévő dombok és hegyek, azért többre képesek. Kételkedésre sarkalnak tetteinkben, előhozza belőlünk az egymásért vagyunk gondolatát, s akkor már sok minden eszünkbe jut. Adnak nekünk saját fagyos leheletükből egy csöppnyi tisztaságot, amely éleslátásra késztet, és mégis felmelegíti a szívet is. Akkor jöhet újra egy újesztendő, mert teljes lényünket belevethetjük a ránk éradó nyugalomba.

Ezüstfák között kódorgó

A LEGRÖVIDEBB NAP VILÁGOSSÁGA

Karácsony előtt pár nappal van a téli napforduló, vagyis a legrövidebb nap az évben. A csillagászati újév akkor kezdődik. De nem ezért annyira tündöklő ez a nap, főleg, ha teljes sötétség zuhan ránk már délutáni négy óra után. Inkább az, hogy jön a karácsony. A karácsony szelleme bejárja az egész keresztény világot, még akkor is, ha netán soknak ez üzlet. Ők sem szabadulnak meg ettől, legtöbbször ürességet éreznek, és még nagyobb szomorúságot. Igaz, ezek az emberek nem akarják bevallani maguknak, hogy egyáltalán jó lenne, ha valaki velük is foglalkozna, inkább pánikba esnek, s elkövetnek néhány vagy egyetlen szörnyűséget. Pedig ennél többek vagyunk, minthogy egymást zsaroljuk, mert az ilyenek, utolsó bedobásukkal is azt akarják. Nincs mit tenni, ez a karácsony előtti nagy sötétség az agyakba tesz rendet egy kis fénnyel. A világosságtól nem lehet szabadulni még akkor sem, ha nagyon akarunk. Okoskodó ünnepek előtti honpolgár

ZSÖGÖDI ADALBERT BÁCSI MEGVILÁGÍTÁSA

Mondjuk Adalbert bácsinak más a világosságról való elképzelése:

Figyeljen csak ide firkász úr, nem kell annyit locsogni. Én akkor érzem jól magamot, ha lehajtok a garatra. Na, s ha egy cseppet megpityókásodok! Ahhoz senkinek semmi köze, az én pénzem, há jó , hogy mingyá nem lehet nyugudtan meginni egy litrecske szilvapálinkát, s bébeszélgetni erre még egy csepp ráadást, mert ott a seggünkbe egy firkász, vagy, mit tudom én egy picilógus, vagy valamilyen logándozós. A nagy munka után meglátnám magikot, úgy térnének bé a közeli kocsmába, hogy csak, valóságos ösvent vernének odáig. Megvilágosodnának ott helyben, milyen jó es egy kicsit béhajtani, néhány kupicával! Mi van rossz egy csepp italocskába? Mindenre aszongyuk, hogy erőt, egészséget mindenkinek! Még jót es kívánunk, s úgy se tetszik, hát akkor mi tetszik!? Mongyák hogy az asszonyt egy cseppet megegyengessük, meg es kell, mett csak akkor lesz annyi bátorságunk. Ők egész esztedőben folyton egyengetnek, abbiza. Na most jöhet az okoskodás… Mű nem válunk el mégse egymástól, mett sírig tartó hűséget ígértünk egymásnak, de az okos tojások között hányan vannak? Ha kölcsön kérném az utcába lakók összes úját, hogy esszeszámoljuk, akkor se jönne össze. Na ezt tegye ki a zújságba, erről beszélgessen. Nem kell mind valagászódni, ki kell mondani mindent. S most a művészek es isznak, ott jön reájuk oztán az ötperces, hogy írjanak vagy egyet pamacsoljanak az ecsetükkel. Na ez az, ők mán azelőtt isznak, hogy dógoztak vóna, mű csak akkor, amikor mán dógoztunk. Jó menetközbe es bekapunk egy keveset, de az munkaserkentő, jobban bírjuk az iramot. Na smég Boldog Új Esztendőt es tudok kívánni mindenkinek, csak vajon hova raktam a házkulcsát. Menj nézd ca meg még itt áll-e a szekerem, me ha nem Rózsi segberúgod. Viszonylátásra firkász úr! Egészséget! Ha ünnepekkor a zasszony kienged béhúzunk ugye egy kupicával…

Interjú Bá

Címünköt mán ugyes tudják, ünnepek alatt készíteni kell, akkor nem levelezünk!

FOTÓKAT DARVAS LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE