FENYŐSZEGI NYÁR 2018 – 43. szám. Jelentések Zsögödből

 

Üdülési jegyek a tanügyben  Az úgynevezett voucherek (utalványok) arra a célra szolgálnak a kedves tanügyi alkalmazottaknak, hogy elmenjenek kirándulni oda, ahol fogadják az ilyen ingyenjegyeseket. Milyen jó, végre van ilyen is, de milyen áron? Mielőtt megszületett volna eme utalványoknak az életbe léptetése a tanügyesek hosszú sorát bocsájtották el. Munkások és személyzeti tagok rendesen megcsappantak, de ahol lehetett ott tanári állást is felszámoltak. Most lényegében, szépen fogalmazva, a leépített emberek pénzét kellett e felé mozgósítsák. Az idei voucherek több esztendőre tudták volna biztosítani azokat az állásokat amelyeket megszüntettek, vagy ahol félnormát, negyednormát hagytak meg. Nem probléma, ha kirúgják az embereket. Höhööö... Miért is lenne az? Érdekes meglátás a kormány részéről. Az ingyenes üdülőjegyek 10%-át az állambácsi visszakéri. Ez az úgynevezett megadóztatás. Csak olyan helyen költhető el, ahol legalább 24 órát tartózkodik a kedves tanügyes ügyesen. Ott természetesen akármilyen szolgáltatást kipróbálhat. Hol is fogadják az üdülési csekkeseket? Kering egy lista a világhálón, na ott meglehet nézni, de jobb elmenni egy utazási irodába, mert biztosabb támpontot adhatnak. Egyik ismerősöm már érdeklődött néhány szállodánál, akik a listán voltak. Azok meg lerázták, hogy hát ők bizony nem fogadnak. De ha már kiadták jöhet az örvendezés. Egy év alatt csak elkölthető. Üdüli

ÁRVÍZES FEREDŐZÉS

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 - Jókor jött ez a felhőszakadás anyjuk!  Milyen praktikus, eppeg feredni akartunk, az es megvan, s az ár meg egyenest hazahozott a kertünkbe ...

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK   

Béindult a gomba idény –  Uccu neki vesd el magad! Tekerjed ki az erdőbe! Itt Csíkban van elég. Bé kell menni az erdőbe, de még az erdőszéleken es jól lehet kapogatni, s sokfélét.

Újra járható lesz a zsögödi főutca –  Nagyon elegáns bicikli út vezet át a zsögödi Nagy Imre utcán. A hosszú útszakasz egyetlen kis része várat még magára, ahol egy kishíd van aluljáróval. Ha az meglesz, akkor ott már minden rendben, jöhetnek a többi utcák babásításai.

Esőzések hatása –  Nem kíméli az időjárás még Zsögödferedőt se, mert ha esik az emberek nem mennek strandolni. Árvíz az eppeg nem volt, de imitt-amott tavacskák keletkeztek, nem beszélve a folytonos esőzések miatt kaszálni se lehet.

Egyre merészebb macijárás –  Zsögödfürdőn, hogy a macik megjelentek az még hagyjál, de amikor Zsögöd végébe sétálgatnak, vagy a Zsögödhöz tartozó Natúr Lakópark környékén az már gáz. Sőt, nagyon lazán teszik, jól érzik magukat. Lehet fotózni, mert “adnak magukra”, s másra es, ha megközelíted őköt (őket).

Aba Novák, Nagy Imre és művészbarátaik kiállítás –  Még augusztus 31-ig meglehet tekinteni Csíkszereda városában a fenti címen említett kiállítást. Helyszín: a Csíki Székely Múzeum, azaz a Mikó Vára. 12 művész 66 munkáját lehet megcsodálni.

 

Változás a Fenyőszegi újság kapcsán –  Az elkövetkezendőkben igyekszem az eddigi léptéket tartva megjelentetni a kisújságot, de olykor megtörténhet, hogy terjedelemre karcsúbb lesz. Továbbra is szerettel fogadok minden olvasót!  Üdv. Én

Hol volt, hol nem volt…   „Kertészkedés” a 10-es suli udvarán

 

   Zsögödtől egy cseppet se messze, igazából a régi zsögödi telkek egyikén építették fel a kommunizmusban a csíkszeredai 10-es számú Általános Iskolát, ami eredetileg sportiskolának indult. Ott is, mint bárhol máshol az országban divattá vált a suli kertjének szépítése...

     Hát a sulikertek is többnyire masszívra sikerültek, olyan szilárdak lettek, mint a kommunista elvek. Több volt benne az aszfalt meg a beton. Na, de azért hagytak zöld övezetet is, mert így diktálta az akkori szokásdivat. A 10-es suliban inkább a baj az volt, nem került annyi pénz, hogy az egész udvart ügyesen aszfaltrengeteggé változtassák. Ezért több ízben fákat és bokrokat, azaz sövényhez hasonló ízét húztak fel, főleg a kerítések mentén. Maga a suli kerítése oly pocsékra sikerült, hogy a tanulók zöme bejutás céljából bárhol utat törtek maguknak. A gyenge kerítések tövében lévő sövényeknek pedig kampec lett. Az „úttörő” diákok joggal rövidítettek, mert az iskola oly sikeresen vala megépítve, hogy nem elől a főbejáraton, hanem hátulról lehetett megközelíteni az épületet. Az úgynevezett hátsóbejárat sem tűnt az ideális  helynek. A kerítést többször feljavították. A sövényt szintén többszörösen kipótolták, helyreigazították, nem sok sikerrel. Természetesen az ültetéshez, meg a kerítésjavításhoz, diákokat vetettek be a kiérdemesült szakmunkások (mesterek) és tanárok irányításával. Olyan pionír (úttörő) tevékenységnek álcázott feladat volt. Az igen, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban  sziklaszilárdan dolgozott, vagy munkát mímelt, az ország apraja-nagyja. Mivel a cselekvés és a tenni akarás elvesztette hitelét, elsősorban a fiatalok körében nyögés lett a vége. A tetszelgés nevében érdemes volt valamit mocskolni. A békeharcos kis tanuló munkásokról fotók készültek ügyeskedéseikről, s azt kiduvasztották az iskola előkelő pannójára. A fehér-fekete fotókon ábrázolt gyerekek úgy dolgoztak, hogy szakadt belé minden.  Legalább ott volt haladás.

   Nos, egyik alkalommal ügy döntött az iskola vezetősége, hogy teljesen újraülteti,- fásítja a kertet. Közmunkára előszedték a diákokat. Az egyik ültető szocialista élharcos maga a biológia szakos tanárnő volt. Vezényletével, ügyesen katonasorba állítva a csemetéket kezdtek neki az ültetésnek. Menet közben bibik is alakultak ki. Az egyik ilyen egy egészen jól megtermett fa vala, ami nem illett be a katonasorba. A négyzetcentiméterre megjelölt helytől 25 centiméterrel odébb pompázott. A másik baj az volt véle, hogy mérete nagyobb volt, mint a frissen ültetésre váró társaik. A biológia szakos tanárnéni önkényes javaslata révén a diákok kitépték azt gyökerestül és a szemétbe dobták. Egy hasonló fa éppen a helyén lett volna, de a magassága nagyon idegesítő lehetett, fajra való tekintetre nézve sem hasonlított az ültetésre várókra. Azt is kitépték a helyéről, s minden más kis fát és csenevész bokrot, amelyek „nem illettek bele a képbe”. Amikor teljes egészében mentesítették, eme csak úgy szanaszét növő-nődögélő fáktól-bokroktól a terepet, elkezdődött a mértani pontosságnak megfelelő ültetés. A diákok majdnem egyenesen, vagy fél-dőlten elplántálták a rendelkezésükre álló csemetéket, amelyek öntözés és eső után még jobban ki-be dőltek. A remek ültetésből pár hónap leforgása alatt pedig alig maradt hírmondó. A kertészkedés ezzel nagyjából befuccsolt. A legdurcibb tett mégis az 1980-as évek vége felé iskola udvarát körülvevő betonkerítés volt. A diákok erre komolyan reagálva krétával kiírták, hogy állatkert. A tanári bejárat felé pedig a kis huncutok azt pirkálták (irkálták) fel, hogy állatkerti bejárat szamaraknak. Azóta sok év eltelt, a 10-es suli nevet váltott, majd hozzácsatolták egy másikhoz. A kertje pedig sosem nézett ki ilyen jól, mint manapság.   Egy 10-es sulis emlékeiből

 

Akit mi is érdekeljük    Stefano Bottoni

   1977 július hetedikén született az olaszországi Bolognában. Édesapja olasz, édesanyja pedig magyar nemzetiségű. Édesanyja 1970-ben hagyta el hazáját, Magyarországot. Házasság révén lehetősége nyílt törvényesen elhagynia az országot. 1977-ben Stefanót Magyarországon is anyakönyveztették. A magyar hatóságok kérésére Istvánra fordították keresztnevét. Habár az Istvánt azóta sem használja a családban Istunak becézték. Igazából ez sem számított sokat, mert a magyarok között is Stefanóként ismert. Gyerekként Stefano a nyarait Magyarországon töltötte. Így hamar elsajátította a magyar nyelvet édesanyjától, rokonaitól és természetesen a barátoktól. Magyarországgal való kapcsolata az 1980-as években egyre otthoniasabbá vált.

   Tanulmányait szülővárosában végezte. Már tizenévesen elhatározta, vagy újságíró lesz, vagy pedig történész. Érdeklődése a politika, a közélet és a történelem felé irányult. 1996-ban bejutott a Bolognai Egyetem történelem szakára. Inkább a jelenkori Európa és Kelet-Európa története foglalkoztatta. 2001-ben írta meg szakdolgozatát., amelynek témája a Kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek voltak az 1944-1950-es  időszakban. Bolognában diplomázott le történelemből, majd ott szerezte meg a doktori fokozatát is. 2002-ben Budapestre költözik, javarészt ott él és dolgozik. 205-2013. között óraadó tanárként dolgozott a bolognai egyetemen. 2009-től a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, 2012-től főmunkatársa. Kutatási területe Kelet-Közép-Európa, a magyar kisebbség története, s ezen belül a székelyekéi is. Foglalkoztatta az 1956-os forradalom, és a székelyek autonómiája is. Két gyerek édesapja.

 

Most meg csapjunk a lovak közé! Stefanó Bottoni 2002-ben kezdte kutatni az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány történetét. Rendesen kellett tejeljen, hogy be tudjon jutni a romániai levéltárakba. Itt szembesült azzal, hogy az 1956-os forradalom sokat nyomott a latban. Nagyon összefonódott az 1959-es kolozsvári Bólyai Egyetem felszámolásával, és az 1960-61-es székelyföldi Magyar Autonóm Tartomány átszervezésével. A székely autonómiáról írt könyve 2008-ban látott napvilágot Sztálin a Székelyeknél címmel (alcím - A Magyar Autonóm Tartomány története 1952-1960).  Fejezeteiben beszél a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásáról, a román nemzetiségpolitikáról, az “üvegbura” alatti életről, az 1956-os forradalomról és annak a tartományra nehezedő hatásáról, valamint a tartomány elsorvasztásáról és felszámolásáról. Ugyanakkor képet kapunk a székelyföldi kulturális mozgalmakról, amelyek, ha szocialista világban történtek, de mégis erősítették a székely identitást. Ez érezhető volt az oktatásban, a kulturális intézmények rendezvényein, amelyeket a színházak, népszínházak, művelődési házak vezetői kezdeményeztek. Egyik hatásos elem a néptánccsoportok, a folklór visszahozása, megerősítése volt. A székelyeknek magától értetődő volt a kétnyelvűség, és az is ha többségben vannak, akkor annak arányában vegyenek részt a közigazgatásban. A szocialista világ “emberségesebbnek tűnt”, mert a tartományban lakók megkapták azt, amelyet fontosnak tartottak, az anyanyelv használatát. A monográfia közli az 1945 utáni változásokat Székelyföldön. Elsőként azt, hogy a tartomány létrehozására való ötlet egyenest az akkori Szovjetunió fővárosából érkezett. Sztálin bácsi nagyon értett ezekhez a dolgokhoz. Halála után már Romániában is enyhült Szovjet befolyás, s annak eredményeként 1968-ban teljesen megszüntetni a tartományokat, s  helyette újból a megyésítésé lett a főszerep. Az 1956-os forradalom kapcsán számos embert hurcoltak el otthonról börtönökbe, lágerekbe. Sokukat brutális módon veretek, megaláztak stb., amely módszerek miatt egyesek bele is haltak, vagy egy életre való betegséget, traumát szedtek fel. A terror, ha enyhült is egy idő után, de az egész az 1989-es rendszerváltásig jól működött.

Igen figyelemre méltó munkát hozott létre, amely számunkra semmiképpen sem lehet közömbös. A közelmúltunk azon részéről kapunk betekintést, amelyről keveset tudtunk.

 

   Hivatkozások: Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960), Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008;

  https://hu.wikipedia.org/wiki/Stefano_Bottoni;

https://szekelyhon.ro/aktualis/marosszek/stefano-bottoni-felkeszultseg-es-kecsegteto-jovokep-kellene-az-autonomiahoz;

http://erdelyiriport.ro/interju/senki-nem-cafolt-de-senki-nem-folytatta. 

Megburrantotta (itt - megírta, szerkesztette:  Borbé Levente

Kommunizmus megidézése 23. rész 

– REKLÁMOK  Emlékezetből és tallózás a világhálóról

Mifelénk mi lehet az elsődleges szempont, egy közösségért teszünk mindent mímelő hatalom alatt, hát a jól ismert CENZÚRA. Nagyon keményen működött, s ennek “fényében” feredezhettek a reklámok is, legyen szó mozgóképről, rádióról, vagy egyszerű plakátokról. A felsőbb hatalom szelektált, és megmondta mi tetszettet nekünk és mi nem. Azt is, hogy mi a trendi, meg mi a menő, és mi nem. A  választék általában hazai volt, nagy ritkán a akadt a szocialista államok valamelyikéből.

A reklámok erkölcsösek kellett legyenek. Még, amikor a tengerpartról volt szó, akkor is. Nagyon ügyeltek arra, hogy a megengedettnél jobban ne látszódjék semmi, még a fürdőruhák esetében sem. Nem, mint manapság, amikor mindent kiterítenek, s valljuk be, nemegyszer gusztustalan hatást érve el. Amit meg nem reklámoztak, azokat a szükséges dolgokat ajánlották egymásnak a szaki emberek. A tévéműsorokban akik a hírműsorokban szerepeltek, azok nem reklámozhattak. Még az is meg volt szabva (főleg a televíziós-rádiós reklámok esetén), hogy milyen műsorokat követve lehet beduvasztani reklámokat, s főleg az is, hogy éppen miről szóljanak, és hány percet tartsanak.

-----------------------------

Az 1960-as évek vége felé, a kialakult viszonylagos jólétben egyre több élelmiszer reklám született. Elsőként a zöldségek, gyümölcsök, ebből készült szukkok (üdítők), kompótok, befőttek, konzervek, olvasztott sajtok kerültek előtérbe. Ki nem emlékezne a híre Ci-co löttyre, vagy a borszéki Aurórára, az utóbbinak az íze hasonlított a híres 7 UP-ra. Konzervreklám volt dögivel: halkonzerv, fuszulykakonzerv, mindenféle húskonzervek, pástétom. A hazai  Marga margarin sem maradt le a reklámról. Az italok is figyelmet kaptak, főleg amivel lehetett urizálni, mint a Zarea pezsgő a Bitter meg a Tuică bătrână volt a menő. Igazából bármilyen élelmiszer bejött a képbe. Számtalan esetben az élelmiszereket egy kalap alatt reklámozták, alkalomadattán elkülönítve, az ételeket, italokat. Néha kiemelték az édességeket, mint a bukaresti Rumos, vagy a Pitic csokit. Reklámozták többek között az Eugeniat (krémmel töltött keksz), Zizit  (Pufarint) és a Pufulețet is. A szebeni szalámi pedig a hentesáruk királyává nőtte ki magát. Reklámozták az önkiszolgálókat is.

Nagy reneszánszát érték az újonnan épült áruházak reklámozása. Szinte minden részleget külön bemutattak, egyszerűen, frappánsan és gyorsan. Az akkori dögös áruházi márkák között jelen voltak a Guban, Clujana, Someșana és az Antilop cípők, aránylag ütötték a divatot és sokáig tartottak. Ruhák hadát reklámozták, minden régiónak megvolt a helyi érdekeltségű vásárló tömege. Egyik “észbontó” márka Brainconf volt. Hangsúlyt fektettek a gyerekdivatra is. A kenceficék közül a Farmec meg a Miraj jelentette a csúcsot, de a Gerovital sem volt semmi! A Fogpaszta reklámok pálmáját a Cristal vitte el. Szappanokból az Oanat kapkodták ki az üzletekből. A háziasszonyoknak a fáintos (hasznos, szépecske) Albalux mosógépet, a Sanda vagy Ileana varrógépet ajánlották. De voltak más hasznos elektronikai cuccok, mint a Fram és Artic hüttők, porszívók, kávégépek stb. Televíziók közül a Diamant mindent sepert.  Ugyanakkor ajánlottak finom Carpați perzsaszőnyeget, Pașcani függönyt. Ott voltak a mosóporok is, amelyekből a legnépszerűbb a Dero volt.

A legdivatosabb országos üzletláncként ismert Romarta az 1980-as években Csíkszeredában is felütötte a fejét.

Járművek terén is volt választás. Az emberek a Tohan és a Pegas biciklik, a Mobra, Carpați motorbiciklik, Dacia, Olcit, ARO és Lăstun autók közül választhattak. Mindezekhez csatolták a hazai benzintársaság Peco reklámját. Természetesen az autó- és elektronikus alkatrészek hirdetése sem maradt el.

Továbbá népszerűsítették az országos biztosítót, az Adast, a Lottót, a TAROM román légitársaságot, a hazai Romtelecom telefonhálózatát stb. A hírverésből nem maradtak ki az új munkahelyi lehetőségek sem, főleg mérnököknek  és munkásoknak az építőtelepekre, bányákba, és a mezőgazdaságba. De reklámoztak néhány illusztris hazai újságot is. Úgyszintén megcélozták a pihenni vágyó itthoni közönséget is. A hazai turizmus akkoriban a virágkorát élte. Számos rendbetett üdüllőhely várta vendégeit.  Reklámocska

 

 

Járulékos veszteség – EZ MI? 

   Vagány duma, de csak addig, ameddig te is nem leszel az. Egyesek szerint az a veszteség, ami a cél elérése érdekében történik. Lehet szó emberi életekről is, akiket bedobtak a harcba, s halomszámra hulltak el, mint a legyek, de a végén győzelemre vitték a hatalmasok tervét. Azokra a civilekre is ráaggatják ezt a jelzőt, akik háborús övezetben vesztik életüket, vagy az egész életen át megkuporgatott vagyonukat. Na persze, mint az előbb is említettem nemcsak az emberi életekre vonatkozik, hanem más élőlényekre is. Ott vannak még az emberi haszontárgyak, a vagyonnal és a pénzzel való bűvészkedések is.

   Azért vannak olyan helyzetek, amikor nehéz választani, vagy nem is lehet választani, s bárhogy is döntünk veszteség lesz a vége...

    Egyes hatalommal bíró egyének a trendnek megfelelően úgy gondolják, hogyha az ők agyukban megszületett elmélkedés alapján, amit muszáj volt kinyírni, szétzúzni, tönkretenni a cél érdekében az nem annyira baj, mert kijött a lépés... A lépés kijött, de pontosan kinek? Ilyenkor természetesnek vélik, hogy csak mellékes dologról van szó, vagyis  az áldozatok hozzájárultak, ahhoz a „szent” ügyhöz, amelyet ők mindenáron kitűztek célokul.  Valahogy az derenghet az agyacskájukba, mintha egy csomag volna. Valami érdekében, ami szinte éget, annyira fontos, ennyi meg ennyi gyilkosság, meg rombolás simán belefér... Tehát a győzelem érdekében ennyi „kár” még elmegy, amit hivatalosan meg is kell gyászolni. Szomorú pofát kell hozzá vágni. Egy cseppet kell búsulkodni (búslakodni), megvakarni a könnyes arcokat, vagy csak hősies keménységgel szomorkodni. Azonban bármennyire akarjuk ezt megmagyarázni  járulékos veszteség nincs, csak veszteség.       

Járulékos elmélkedő

Már a szemetes megközelítése is “művészet”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   Csíkszereda városában egyre jobban elszaporodó autók, ott parkolnak, ahol lehetséges. Annak idején a várostervezés ezt nemigen látta előre. Nos, parkolnak a járdákon, a bicikliutakon, a játszótéri gyepen, tömbházbejárata előtt, s más helyeken. A más térségben parkoló autók közül a szemetes előtt megálló a kedvencem. Rendkívüli látványt nyújt a gépjármű mellett felsorakoztató szemetescsomagok. Mivel az emberek nem akarnak átmászni rajta (még megkarcolnák a kocsit), lerakják melléje, mint a jóságos Mikulás bácsi.   Helyzetecske

Divat jóságos nagymama szemmel

   Az igen kedves és tüsténkedő nagymama szakadatlan segítkezik (segédkezik) gyereke családjánál. Számít a gyereke is, de mint nagymama a saját szerepére összpontosít, vagyis az unokákat putyukálja (édesdéli, kényezteti). Inkább  vélük foglalkozik. Ez meg is látszik egy szeretni való nagymamán, mert amit a kezébe kap teljesen újjávarázsolja. Ő a jóságos tündér. Azonban a nagymama lehet bármennyire rugalmas és modern az új idők hívó szavához, történnek még váratlan események. A divat az kegyetlen, mert diktál, s az ember nem tart lépést bizony meglepetésbe lehet része.

    A mi kedves csíki nagymamánk akaratlanul is, egy nem várt esemény főszereplőjévé vált. Látván a valahová lecseszett unokája farmernadrágját önkéntelenül helyre akarta rakni. Ahogy forgatta észrevette rajta, hogy néhány helyt, ha nem is éppen ki van szakadva, de kibomlott, talán a sok mosástól. Hát igen, úgy pár évtizeddel ezelőtt a farmergagyát (farmernadrágot) ha sokat hordtuk, és egyfolytában rajtunk volt, széthürbölődött (széthurbolódott, elnyűtt), s kivékonyodás után hosszú csíkokban szakadozott szét.  A szakadozás szinte menetrendszerűen a combtájékkal egy irányba, vagy a térden képződött. Ezeket a nadrágokat kivételesen egy cseppet megstoppolva, vagy, ha nem vala akkora „nagy a baj”, akkor összevarrva lehet még hordani egy darabig. Na, nem a városba menősködni véle, inkább otthonjában használni, kirándulni, játszani, esetleg abba dolgozni. Éppen ezért vette kezébe a nagymama, hogy megbaggassa (megvarrja) a kis farmert a „kiszakadt részeken”. Már kapott tűt és színben is megfelelő cérnát, eppeg (éppen) bele akart vágni a műveletbe, amikor a derült égből megérkezett az unokacsapás. Persze az unoka szerencséjére és a nagymama döbbenetére. A kedves unoka  keményen beledolgozott, abba, hogy baja ne essék a farmerjának. Közölte a nagymamával, hogy ez a divat! Ennél fajább (vagányabb) cucc jelenleg aligha van. A nagyi döbbenetében végzett egy öltést a levegőben.

     Ez a kis történet szerencsésen végződött. Nemcsak generációk közötti szakadás, hanem ruhák közötti szakadásnak a felmérése és értékelése is más utakon jár. Ami még hajdan rémes  kivethető rongynak számított, azt a divat felkarolta, s elsőosztályú cuccá varázsolta. Természetesen a régi anyag kevésbé megfelelő (mert hanem, el se kéne vetni, mert a jövőben divatba jön), mindig akad egy kis változtatás, átalakítás, fazonigazítás. Ezért sem érdemes őrizgetni őseink holmijait, még akkor sem, ha valóban jobb anyagból készültek.  Nem is adnak időt rá, még gondolkodásra sem, csak vegyed az újabb szenzációs durranásos göncöt.      Divatka Bajoska           

TECHNIKUSI OKLEVÉL!  Régebben az érettségi és az egyetem elvégzése között létezett egy technikusi képzés. Aki nem bírta meg a felsőoktatást, de jól tanult, az választhatta emezt is. Legtöbbször két esztendőt tartott, s aki elvégezte igen jó szakmai előmenetelbe részesült. Az évek során a továbbképzők szintjére fokozták le.  Továbbképzős szintre süllyesztve olyan, mintha az óriás bányászbéka valaga alatt lenne. De mit számít, már az egyetemek, meg a doktorandusz képzések sem a régiek.     Holdkoroktatás

  Havasi málnás  Fotografálta és elmélkedte, a Szerkesztő úr

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   A székelyföldi havasok rengetegeiben igen sok erdei gyümölcs kínálkozik fel, leszedésre várva. Arra azonban ügyelni kell, hogy nemcsak miénk az erdő, a zamatos ínyencségeket a macik is szeretik...

 

 

Helybe közmondások – III.  Csak jőjjön ki a venit (románul - jövedelem, itt - nyereség)

   Másképp fogalmazva, az az igazi, ha kijön a lépés. Vagyes (vagyis) afféle helyzetet magyaráz el, ahol az ember nemhogy veszítene akármilyen ügyben, hanem még nyer. Például, ha az üzletben valami akciósan van, a másikat félrelökve jól bevásárol belőle. Vagy valaki olyannal dolgoztatunk, aki a munkáért cserébe nem kér érte semmit. Vonaton, buszon a kalauznak jegy helyett pénzt nyomunk a kezébe, de kevesebbet, mint amennyit kellet volna fizetni egy utazásért.

Érvényessége akkor sem csitul jobban, ha elmegyünk egy ünnepségre pótvendégként, s tiszta ingyen jól bezabálunk, s netán még ott is alszunk, aztán fogjuk a sátorfánkat s iszkiri el onnan. Vagy egy munkahelyen úgy leosszuk a munkát, hogy ő az újjad begyét se kell mozdítani. Ajándékozáskor csillógó, de jó olcsó áruval nyomjuk ki a szemét a másiknak, netalán már másoktól kapott ajándékot erőszakolunk rá az ünnepeltre. Még sorolhatnám tovább, de a lényegen marad. Venit elemző

Mit zabálhatunk, és mit nem   Ételeken nem szórakozó hanem zabáló ipse

   Jogunk van bármit. Kőbe es haraphatunk. Ki az a vaddisznó, aki megtiltaná. Nincs es ilyen... Azért van nekünk millió egy tanácsadónk, akik szeretnek helyettünk gondolkozni, s megmondani mi az egészséges. Hisztit kapva, akár a kezünkből is kitéphetik, ha látják az üzletbe, hogy „tönkre akarjuk vágni egészségünket” valami „borzalommal.” Pedig ismerjük a mostani szennyeződéseket, s mégis szakértőjévé válunk, hogy mi a jó.  Műanyag ételek milliói kerülnek asztalra. Mindenhez egy kis színezék (hadd mutasson jól), illatgerjesztő (jó szagra száll a lágy is), ízfokozó (legyen nyami!), stabilizátor (ne hulljon szét), és garancia (tartson egy darabig, de ne míg a világ mert abból nem lehet nyerészkedni). És amíg azon jár az eszünk mi egészséges és mi nem, az okosok megteremtik azt a feltételt, hogy huzavonázzunk,  mert ha ügyesen le vagyunk kötve, addig sem morgunk a felett, ami tényleg aggasztó. De úgy komolyan miért is nem egészségesek a kaják? Miért engedik be az üzletekbe, ha betegséget okoznak? Csak úgy minden szart ellehet adni? A megfejtés: IGEN! A fentiekben már felsoroltam mik is kellenek hozzá. A rossznyelvűek aszt sutyurolják (susmotolják, suttogják), hogy szándékos megbetegítéssel és népirtással állunk szemben. Lehetséges, de inkább az valószínűbb, hogy mindenből pénzt kell csinálni, s mindenáron meg kell gazdagodni, mert a trendi élet titka, ha a követelményeknek megfelelően a legdivatosabb cuccokkal halmozzuk el magunkat, még akkor is, ha soha nem fognak kelleni nekünk.

Foci VéBé győztesei! Hát nem a horvátok. Szegények három gólt lőttek, de abból egyet maguknak. Az öngól az eléggé véletlenül csúszott be, de ez van. A horvátokat a pályán könnyű vala felismerni mezükről, meg a bőrük színéről egyaránt. Ők fehér emberek valának, az őshonos európaiak. A franciákat sem lehetett nagyon összetéveszteni. Sötét mezben, és többnyire sötét bőrükről. Némelyik szurkoló azt hihette, hogy  a migránsok. Nem, nem azok, s még nem is négerek, feketék, hanem afró-európai franciák. Hogy már Franciaországba születtek-e, vagy francia állampolgárságot szereztek, annak most nincs jelentősége.   Úgyis az eredmény a fontos, s főleg melyik ország színeit viselik. Igen, a dicsőség a lényeg, no meg az is, hogy ragadjon a bélyeg. Lehetőleg legyen rajta a francia kakas... Nem semmi, hiszen megnyerték a második világbajnokságot. Mégiscsak örömözésre ad okot. Azonban Horvátország csapata az is győztes, még akkor is, ha nem nála a dicsőség. Nagyon beledolgoztak azért, hogy a döntőig eljussanak. Ott sem tétlenkedtek. Az ezüst érem, olyasmi, mint annak idején 1954-ben Magyarországnak. Többet érdemeltek volna.  Focizóka

Hol tartjuk a pénzünket?          Titkokat feltáró ipse

   Na, hova es (is) rakjuk a lóvét? Nehéz és kemény kérdés. Nagyon sok helyre lehet, oda es ahová „emberi kéz nem tette bé (be) a lábát”. Legtöbbször oda sűrítjük, főleg amennyire szükségünk van, a pénztárcánkba (bukszánkba). Az  Isten bocsássa meg, az egész pénzünk, ha mán egy cseppet megtollasodtunk, nem fér oda belé (bele). Ezért szükségeltetitek más alternatív helyek kitalálása, használata. A legelegánsabb a bank. Ott ráadásul még kezelik es. Hogy pontosan mit kell kezeljenek rajta, amikor csuda épen volt átadva, nem tudni. Sőt meg es kölykezhet, azaz több lehet belőle, s mégse. De ebbe nem menjünk belé, met egy külön fejezetecskét érdemelne ez a fajta mágia alatt álló szemfényvesztés. Ha eppeg a bankba nem tartjuk, akkor van egy rakás dugi hely otthon. Például az egyik sanyarú vázába, ami éveken át ott áll a polcon, de senki rá sem néz, csak az, aki takarítja (neki ildomos elrejteni oda).   Van aki  aranyat vesz rea, vagy számára más értékes holmit, s elássa. Van olyan es, aki széfbe teszi felszerelt riasztóval. Egyesek párnába, matracba, kesztyűbe, befőttes üvegbe, bugyiba s a többibe tartják. Felviszik a padlásra, fészerbe, kutyaól titkos sarkába, s ott elrejtik egy dobozba. A sort lehetne folytatni, mert az emberi leleményességnek egy kis töredéke az általam felsoroltak.

   Azonban manapság egy kedves ismerősöm beszélt arról, hogy egy öreglány, aki a zsebkendőjébe hordja a megkuporgatott összegét, előadta ravaszságát. Ugyanis a fia talán ellopná, s ezért este a lába közé rejti. Aztán azzal megy másnap vásárolni. Legalább egy kis bukét is kölcsönöz az összegnek, amit átad az elárusítónak. Csodás. Szinte varázslatos. Több legyet egy csapásra. Ezt így is kell. Nem hiába mondják, hogy a pénz az mocskos dolog, s még szagja (szaga) es lehet rendesen.

 

 ZSÖGÖDI szemedbe mondó KÜTYÜL  Na ezen es (is) egy cseppet fogok hergelőzni (itt – buzgólkodva derítem ki) mit es jelent!  A kütyül ikertestvére a kutyul. Ezétt (ezért) nem érdemes ezen sokat agyalni. Elsőrendű értelmezése szerint, az aki az ételt kevergeti, kavargassa (kavargatja), valamit esszehoz, azaz kotyfaszt (kotyvaszt). Ennek es sok csínja-bínja van. Értelmezik a habarásra meg az ételforgatásra es.  Na nem bolondul forgatni, futni véle mint egy bolond gyerek, nem. Az edénybe lévő ételt megforgatni, s kész.

    Valamit vegyíteni, elegyíteni es kütyülés!

    Van olyan jelentése es, amikor az ipse valamit kotorász, keresgél, turkálgat egyfelé. Az es kütyül, sőt összekütyül mindent, s reja (rája) se akad amit eppeg keresett...

    Arra es rejakasszák (ráakasztják) a kütyülést, aki folyton-folyvást lábatlankodik, sürög-forog, minha tennivalóje lenne, s pedig csak útba van. Rea es szoktak szólni: „Mit mind kütyülsz itt!” Vagy pajkoskodik, akár az állatok, például a kiscicák amikor a gomolyagot esszekütyülik.

   Osztán (aztán) mondják azokra es, akik szeretnek miskurálni (fortélykodik), azaz esszezavarni mindent, hogy, az illető nehogy  jól értse, amiről szó van. Vagy esetleg ki akarna valakivel tolni, s az események szálait úgy kevergeti, hogy maga a Fennvaló se igazodik el rajta. Arra szokták mondogatni, hogy jól esszekütyült mindent.

   Na de, kütyül az es, aki csak ott céltalanul üldögél. Már ki tudja mióta nyomja a valagát a padon, s elvan mint Szaros Pista neve napján.

 Nem mindennapos “performansz” biodekoráció

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


   Nyáreleji zsongás ismérve a kibontakozás. Minden egyes élőlény,  növény és állatfaj, aki ismeri a természet “szavát” igyekszik fennmaradni. A fenevadócnak tűnő randalírozás egyben alkotás.

 Fotó: Én. Levéldarázska álhernyói csemegézik a nyárfalapit.

 

  Szerkesztőség borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Örömmel tudatom, hogy még nem döglött bé...