FENYŐSZEGI NYÁR 2018
– 43. szám. Jelentések Zsögödből |
Üdülési jegyek a tanügyben Az úgynevezett
voucherek (utalványok) arra a célra szolgálnak a kedves tanügyi
alkalmazottaknak, hogy elmenjenek kirándulni oda, ahol fogadják az ilyen
ingyenjegyeseket. Milyen jó, végre van ilyen is, de milyen áron? Mielőtt
megszületett volna eme utalványoknak az életbe léptetése a tanügyesek hosszú
sorát bocsájtották el. Munkások és személyzeti tagok rendesen megcsappantak,
de ahol lehetett ott tanári állást is felszámoltak. Most lényegében, szépen
fogalmazva, a leépített emberek pénzét kellett e felé mozgósítsák. Az idei
voucherek több esztendőre tudták volna biztosítani azokat az állásokat
amelyeket megszüntettek, vagy ahol félnormát, negyednormát hagytak meg. Nem
probléma, ha kirúgják az embereket. Höhööö... Miért is lenne az? Érdekes
meglátás a kormány részéről. Az ingyenes üdülőjegyek 10%-át az állambácsi
visszakéri. Ez az úgynevezett megadóztatás. Csak olyan helyen költhető el,
ahol legalább 24 órát tartózkodik a kedves tanügyes ügyesen. Ott
természetesen akármilyen szolgáltatást kipróbálhat. Hol is fogadják az
üdülési csekkeseket? Kering egy lista a világhálón, na ott meglehet nézni, de
jobb elmenni egy utazási irodába, mert biztosabb támpontot adhatnak. Egyik
ismerősöm már érdeklődött néhány szállodánál, akik a listán voltak. Azok meg
lerázták, hogy hát ők bizony nem fogadnak. De ha már kiadták jöhet az
örvendezés. Egy év alatt csak elkölthető. Üdüli |
ÁRVÍZES FEREDŐZÉS - Jókor jött ez a felhőszakadás anyjuk! Milyen praktikus, eppeg feredni akartunk,
az es megvan, s az ár meg egyenest hazahozott a kertünkbe ... |
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Béindult a gomba idény – Uccu neki vesd el magad! Tekerjed ki az
erdőbe! Itt Csíkban van elég. Bé kell menni az erdőbe, de még az erdőszéleken
es jól lehet kapogatni, s sokfélét. Újra járható lesz a zsögödi főutca – Nagyon elegáns bicikli út vezet át a zsögödi
Nagy Imre utcán. A hosszú útszakasz egyetlen kis része várat még magára, ahol
egy kishíd van aluljáróval. Ha az meglesz, akkor ott már minden rendben,
jöhetnek a többi utcák babásításai. Esőzések hatása – Nem kíméli az időjárás még Zsögödferedőt se,
mert ha esik az emberek nem mennek strandolni. Árvíz az eppeg nem volt, de
imitt-amott tavacskák keletkeztek, nem beszélve a folytonos esőzések miatt
kaszálni se lehet. Egyre merészebb macijárás – Zsögödfürdőn, hogy a macik megjelentek az
még hagyjál, de amikor Zsögöd végébe sétálgatnak, vagy a Zsögödhöz tartozó
Natúr Lakópark környékén az már gáz. Sőt, nagyon lazán teszik, jól érzik
magukat. Lehet fotózni, mert “adnak magukra”, s másra es, ha megközelíted
őköt (őket). Aba Novák, Nagy Imre és művészbarátaik
kiállítás – Még augusztus 31-ig meglehet
tekinteni Csíkszereda városában a fenti címen említett kiállítást. Helyszín:
a Csíki Székely Múzeum, azaz a Mikó Vára. 12 művész 66 munkáját lehet megcsodálni. Változás a Fenyőszegi újság kapcsán – Az elkövetkezendőkben igyekszem az eddigi
léptéket tartva megjelentetni a kisújságot, de olykor megtörténhet, hogy
terjedelemre karcsúbb lesz. Továbbra is szerettel fogadok minden olvasót! Üdv. Én |
Hol volt, hol nem volt… „Kertészkedés” a 10-es suli udvarán Zsögödtől egy
cseppet se messze, igazából a régi zsögödi telkek egyikén építették fel a
kommunizmusban a csíkszeredai 10-es számú Általános Iskolát, ami eredetileg
sportiskolának indult. Ott is, mint bárhol máshol az országban divattá vált a
suli kertjének szépítése... Hát a sulikertek is többnyire masszívra
sikerültek, olyan szilárdak lettek, mint a kommunista elvek. Több volt benne
az aszfalt meg a beton. Na, de azért hagytak zöld övezetet is, mert így
diktálta az akkori szokásdivat. A 10-es suliban inkább a baj az volt, nem
került annyi pénz, hogy az egész udvart ügyesen aszfaltrengeteggé
változtassák. Ezért több ízben fákat és bokrokat, azaz sövényhez hasonló ízét
húztak fel, főleg a kerítések mentén. Maga a suli kerítése oly pocsékra
sikerült, hogy a tanulók zöme bejutás céljából bárhol utat törtek maguknak. A
gyenge kerítések tövében lévő sövényeknek pedig kampec lett. Az „úttörő”
diákok joggal rövidítettek, mert az iskola oly sikeresen vala megépítve, hogy
nem elől a főbejáraton, hanem hátulról lehetett megközelíteni az épületet. Az
úgynevezett hátsóbejárat sem tűnt az ideális
helynek. A kerítést többször feljavították. A sövényt szintén többszörösen
kipótolták, helyreigazították, nem sok sikerrel. Természetesen az ültetéshez,
meg a kerítésjavításhoz, diákokat vetettek be a kiérdemesült szakmunkások
(mesterek) és tanárok irányításával. Olyan pionír (úttörő) tevékenységnek
álcázott feladat volt. Az igen, a sokoldalúan fejlett szocialista
társadalomban sziklaszilárdan
dolgozott, vagy munkát mímelt, az ország apraja-nagyja. Mivel a cselekvés és
a tenni akarás elvesztette hitelét, elsősorban a fiatalok körében nyögés lett
a vége. A tetszelgés nevében érdemes volt valamit mocskolni. A békeharcos kis
tanuló munkásokról fotók készültek ügyeskedéseikről, s azt kiduvasztották az
iskola előkelő pannójára. A fehér-fekete fotókon ábrázolt gyerekek úgy
dolgoztak, hogy szakadt belé minden.
Legalább ott volt haladás. Nos, egyik alkalommal ügy döntött az
iskola vezetősége, hogy teljesen újraülteti,- fásítja a kertet. Közmunkára
előszedték a diákokat. Az egyik ültető szocialista élharcos maga a biológia
szakos tanárnő volt. Vezényletével, ügyesen katonasorba állítva a csemetéket
kezdtek neki az ültetésnek. Menet közben bibik is alakultak ki. Az egyik
ilyen egy egészen jól megtermett fa vala, ami nem illett be a katonasorba. A
négyzetcentiméterre megjelölt helytől 25 centiméterrel odébb pompázott. A
másik baj az volt véle, hogy mérete nagyobb volt, mint a frissen ültetésre
váró társaik. A biológia szakos tanárnéni önkényes javaslata révén a diákok
kitépték azt gyökerestül és a szemétbe dobták. Egy hasonló fa éppen a helyén
lett volna, de a magassága nagyon idegesítő lehetett, fajra való tekintetre nézve
sem hasonlított az ültetésre várókra. Azt is kitépték a helyéről, s minden
más kis fát és csenevész bokrot, amelyek „nem illettek bele a képbe”. Amikor
teljes egészében mentesítették, eme csak úgy szanaszét növő-nődögélő
fáktól-bokroktól a terepet, elkezdődött a mértani pontosságnak megfelelő
ültetés. A diákok majdnem egyenesen, vagy fél-dőlten elplántálták a
rendelkezésükre álló csemetéket, amelyek öntözés és eső után még jobban ki-be
dőltek. A remek ültetésből pár hónap leforgása alatt pedig alig maradt
hírmondó. A kertészkedés ezzel nagyjából befuccsolt. A legdurcibb tett mégis
az 1980-as évek vége felé iskola udvarát körülvevő betonkerítés volt. A
diákok erre komolyan reagálva krétával kiírták, hogy állatkert. A tanári
bejárat felé pedig a kis huncutok azt pirkálták (irkálták) fel, hogy
állatkerti bejárat szamaraknak. Azóta sok év eltelt, a 10-es suli nevet
váltott, majd hozzácsatolták egy másikhoz. A kertje pedig sosem nézett ki
ilyen jól, mint manapság. Egy 10-es sulis
emlékeiből |
|
– Akit mi is érdekeljük –
Stefano Bottoni 1977
július hetedikén született az olaszországi Bolognában. Édesapja olasz,
édesanyja pedig magyar nemzetiségű. Édesanyja 1970-ben hagyta el hazáját,
Magyarországot. Házasság révén lehetősége nyílt törvényesen elhagynia az
országot. 1977-ben Stefanót Magyarországon is anyakönyveztették. A magyar
hatóságok kérésére Istvánra fordították keresztnevét. Habár az Istvánt azóta
sem használja a családban Istunak becézték. Igazából ez sem számított sokat,
mert a magyarok között is Stefanóként ismert. Gyerekként Stefano a nyarait
Magyarországon töltötte. Így hamar elsajátította a magyar nyelvet
édesanyjától, rokonaitól és természetesen a barátoktól. Magyarországgal való
kapcsolata az 1980-as években egyre otthoniasabbá vált.
Tanulmányait szülővárosában végezte. Már tizenévesen elhatározta, vagy
újságíró lesz, vagy pedig történész. Érdeklődése a politika, a közélet és a
történelem felé irányult. 1996-ban bejutott a Bolognai Egyetem történelem
szakára. Inkább a jelenkori Európa és Kelet-Európa története foglalkoztatta.
2001-ben írta meg szakdolgozatát., amelynek témája a Kárpát-medencei magyar
kisebbségi közösségek voltak az 1944-1950-es
időszakban. Bolognában diplomázott le történelemből, majd ott szerezte
meg a doktori fokozatát is. 2002-ben Budapestre költözik, javarészt ott él és
dolgozik. 205-2013. között óraadó tanárként dolgozott a bolognai egyetemen.
2009-től a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, 2012-től főmunkatársa.
Kutatási területe Kelet-Közép-Európa, a magyar kisebbség története, s ezen
belül a székelyekéi is. Foglalkoztatta az 1956-os forradalom, és a székelyek
autonómiája is. Két gyerek édesapja. Most meg csapjunk a
lovak közé! Stefanó Bottoni 2002-ben kezdte kutatni az erdélyi Magyar Autonóm
Tartomány történetét. Rendesen kellett tejeljen, hogy be tudjon jutni a
romániai levéltárakba. Itt szembesült azzal, hogy az 1956-os forradalom sokat
nyomott a latban. Nagyon összefonódott az 1959-es kolozsvári Bólyai Egyetem
felszámolásával, és az 1960-61-es székelyföldi Magyar Autonóm Tartomány
átszervezésével. A székely autonómiáról írt könyve 2008-ban látott napvilágot
Sztálin a Székelyeknél címmel (alcím - A Magyar Autonóm Tartomány
története 1952-1960). Fejezeteiben
beszél a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásáról, a román
nemzetiségpolitikáról, az “üvegbura” alatti életről, az 1956-os forradalomról
és annak a tartományra nehezedő hatásáról, valamint a tartomány
elsorvasztásáról és felszámolásáról. Ugyanakkor képet kapunk a székelyföldi
kulturális mozgalmakról, amelyek, ha szocialista világban történtek, de mégis
erősítették a székely identitást. Ez érezhető volt az oktatásban, a
kulturális intézmények rendezvényein, amelyeket a színházak, népszínházak,
művelődési házak vezetői kezdeményeztek. Egyik hatásos elem a
néptánccsoportok, a folklór visszahozása, megerősítése volt. A székelyeknek
magától értetődő volt a kétnyelvűség, és az is ha többségben vannak, akkor
annak arányában vegyenek részt a közigazgatásban. A szocialista világ
“emberségesebbnek tűnt”, mert a tartományban lakók megkapták azt, amelyet fontosnak
tartottak, az anyanyelv használatát. A monográfia közli az 1945 utáni
változásokat Székelyföldön. Elsőként azt, hogy a tartomány létrehozására való
ötlet egyenest az akkori Szovjetunió fővárosából érkezett. Sztálin bácsi
nagyon értett ezekhez a dolgokhoz. Halála után már Romániában is enyhült
Szovjet befolyás, s annak eredményeként 1968-ban teljesen megszüntetni a
tartományokat, s helyette újból a
megyésítésé lett a főszerep. Az 1956-os forradalom kapcsán számos embert
hurcoltak el otthonról börtönökbe, lágerekbe. Sokukat brutális módon veretek,
megaláztak stb., amely módszerek miatt egyesek bele is haltak, vagy egy
életre való betegséget, traumát szedtek fel. A terror, ha enyhült is egy idő
után, de az egész az 1989-es rendszerváltásig jól működött. Igen figyelemre
méltó munkát hozott létre, amely számunkra semmiképpen sem lehet közömbös. A
közelmúltunk azon részéről kapunk betekintést, amelyről keveset tudtunk. Hivatkozások: Sztálin a
székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960),
Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008; https://hu.wikipedia.org/wiki/Stefano_Bottoni; http://erdelyiriport.ro/interju/senki-nem-cafolt-de-senki-nem-folytatta. Megburrantotta
(itt - megírta, szerkesztette: Borbé
Levente |
Kommunizmus megidézése 23. rész – REKLÁMOK – Emlékezetből és tallózás a világhálóról Mifelénk mi lehet az elsődleges
szempont, egy közösségért teszünk mindent mímelő hatalom alatt, hát a jól
ismert CENZÚRA. Nagyon keményen működött, s ennek “fényében” feredezhettek a
reklámok is, legyen szó mozgóképről, rádióról, vagy egyszerű plakátokról. A
felsőbb hatalom szelektált, és megmondta mi tetszettet nekünk és mi nem. Azt
is, hogy mi a trendi, meg mi a menő, és mi nem. A választék általában hazai volt, nagy ritkán
a akadt a szocialista államok valamelyikéből. A reklámok erkölcsösek kellett
legyenek. Még, amikor a tengerpartról volt szó, akkor is. Nagyon ügyeltek
arra, hogy a megengedettnél jobban ne látszódjék semmi, még a fürdőruhák
esetében sem. Nem, mint manapság, amikor mindent kiterítenek, s valljuk be,
nemegyszer gusztustalan hatást érve el. Amit meg nem reklámoztak, azokat a
szükséges dolgokat ajánlották egymásnak a szaki emberek. A tévéműsorokban
akik a hírműsorokban szerepeltek, azok nem reklámozhattak. Még az is meg volt
szabva (főleg a televíziós-rádiós reklámok esetén), hogy milyen műsorokat
követve lehet beduvasztani reklámokat, s főleg az is, hogy éppen miről
szóljanak, és hány percet tartsanak. ----------------------------- Az 1960-as évek vége felé, a
kialakult viszonylagos jólétben egyre több élelmiszer reklám született.
Elsőként a zöldségek, gyümölcsök, ebből készült szukkok (üdítők),
kompótok, befőttek, konzervek, olvasztott sajtok kerültek előtérbe. Ki nem
emlékezne a híre Ci-co löttyre, vagy a borszéki Aurórára, az
utóbbinak az íze hasonlított a híres 7 UP-ra. Konzervreklám volt dögivel:
halkonzerv, fuszulykakonzerv, mindenféle húskonzervek, pástétom. A hazai Marga margarin sem maradt le a
reklámról. Az italok is figyelmet kaptak, főleg amivel lehetett urizálni,
mint a Zarea pezsgő a Bitter meg a Tuică bătrână volt a
menő. Igazából bármilyen élelmiszer bejött a képbe. Számtalan esetben az
élelmiszereket egy kalap alatt reklámozták, alkalomadattán elkülönítve, az
ételeket, italokat. Néha kiemelték az édességeket, mint a bukaresti Rumos,
vagy a Pitic csokit. Reklámozták többek között az Eugeniat
(krémmel töltött keksz), Zizit
(Pufarint) és a Pufulețet is. A szebeni szalámi
pedig a hentesáruk királyává nőtte ki magát. Reklámozták az önkiszolgálókat
is. Nagy reneszánszát érték az
újonnan épült áruházak reklámozása. Szinte minden részleget külön bemutattak,
egyszerűen, frappánsan és gyorsan. Az akkori dögös áruházi márkák között
jelen voltak a Guban, Clujana, Someșana és az Antilop
cípők, aránylag ütötték a divatot és sokáig tartottak. Ruhák hadát
reklámozták, minden régiónak megvolt a helyi érdekeltségű vásárló tömege.
Egyik “észbontó” márka Brainconf volt. Hangsúlyt fektettek a
gyerekdivatra is. A kenceficék közül a Farmec meg a Miraj jelentette
a csúcsot, de a Gerovital sem volt semmi! A Fogpaszta reklámok
pálmáját a Cristal vitte el. Szappanokból az Oanat kapkodták ki
az üzletekből. A háziasszonyoknak a fáintos (hasznos, szépecske) Albalux
mosógépet, a Sanda vagy Ileana varrógépet ajánlották. De voltak
más hasznos elektronikai cuccok, mint a Fram és Artic hüttők,
porszívók, kávégépek stb. Televíziók közül a Diamant mindent
sepert. Ugyanakkor ajánlottak finom Carpați
perzsaszőnyeget, Pașcani függönyt. Ott voltak a mosóporok is,
amelyekből a legnépszerűbb a Dero volt. A legdivatosabb országos
üzletláncként ismert Romarta az 1980-as években Csíkszeredában is
felütötte a fejét. Járművek terén is volt
választás. Az emberek a Tohan és a Pegas biciklik, a Mobra,
Carpați motorbiciklik, Dacia, Olcit, ARO és Lăstun
autók közül választhattak. Mindezekhez csatolták a hazai benzintársaság
Peco reklámját. Természetesen az autó- és elektronikus alkatrészek hirdetése
sem maradt el. Továbbá népszerűsítették az
országos biztosítót, az Adast, a Lottót, a TAROM román
légitársaságot, a hazai Romtelecom telefonhálózatát stb. A hírverésből
nem maradtak ki az új munkahelyi lehetőségek sem, főleg mérnököknek és munkásoknak az építőtelepekre, bányákba,
és a mezőgazdaságba. De reklámoztak néhány illusztris hazai újságot is.
Úgyszintén megcélozták a pihenni vágyó itthoni közönséget is. A hazai
turizmus akkoriban a virágkorát élte. Számos rendbetett üdüllőhely várta
vendégeit. Reklámocska |
Járulékos veszteség – EZ MI?
Vagány duma, de csak
addig, ameddig te is nem leszel az. Egyesek szerint az a veszteség, ami a cél
elérése érdekében történik. Lehet szó emberi életekről is, akiket bedobtak a
harcba, s halomszámra hulltak el, mint a legyek, de a végén győzelemre vitték
a hatalmasok tervét. Azokra a civilekre is ráaggatják ezt a jelzőt, akik
háborús övezetben vesztik életüket, vagy az egész életen át megkuporgatott
vagyonukat. Na persze, mint az előbb is említettem nemcsak az emberi életekre
vonatkozik, hanem más élőlényekre is. Ott vannak még az emberi haszontárgyak,
a vagyonnal és a pénzzel való bűvészkedések is.
Azért vannak olyan helyzetek, amikor nehéz választani, vagy nem is
lehet választani, s bárhogy is döntünk veszteség lesz a vége...
Egyes hatalommal bíró egyének a trendnek megfelelően úgy gondolják, hogyha
az ők agyukban megszületett elmélkedés alapján, amit muszáj volt kinyírni,
szétzúzni, tönkretenni a cél érdekében az nem annyira baj, mert kijött a
lépés... A lépés kijött, de pontosan kinek? Ilyenkor természetesnek vélik,
hogy csak mellékes dologról van szó, vagyis
az áldozatok hozzájárultak, ahhoz a „szent” ügyhöz, amelyet ők
mindenáron kitűztek célokul. Valahogy
az derenghet az agyacskájukba, mintha egy csomag volna. Valami érdekében, ami
szinte éget, annyira fontos, ennyi meg ennyi gyilkosság, meg rombolás simán
belefér... Tehát a győzelem érdekében ennyi „kár” még elmegy, amit
hivatalosan meg is kell gyászolni. Szomorú pofát kell hozzá vágni. Egy
cseppet kell búsulkodni (búslakodni), megvakarni a könnyes arcokat,
vagy csak hősies keménységgel szomorkodni. Azonban bármennyire akarjuk ezt
megmagyarázni járulékos veszteség
nincs, csak veszteség. Járulékos
elmélkedő |
Már a szemetes megközelítése is
“művészet” Csíkszereda városában egyre jobban elszaporodó autók,
ott parkolnak, ahol lehetséges. Annak idején a várostervezés ezt nemigen
látta előre. Nos, parkolnak a járdákon, a bicikliutakon, a játszótéri gyepen,
tömbházbejárata előtt, s más helyeken. A más térségben parkoló autók közül a
szemetes előtt megálló a kedvencem. Rendkívüli látványt nyújt a gépjármű
mellett felsorakoztató szemetescsomagok. Mivel az emberek nem akarnak
átmászni rajta (még megkarcolnák a kocsit), lerakják melléje, mint a jóságos
Mikulás bácsi. Helyzetecske |
Divat jóságos
nagymama szemmel Az igen kedves és tüsténkedő
nagymama szakadatlan segítkezik (segédkezik) gyereke családjánál.
Számít a gyereke is, de mint nagymama a saját szerepére összpontosít, vagyis
az unokákat putyukálja (édesdéli, kényezteti). Inkább vélük foglalkozik. Ez meg is látszik egy
szeretni való nagymamán, mert amit a kezébe kap teljesen újjávarázsolja. Ő a
jóságos tündér. Azonban a nagymama lehet bármennyire rugalmas és modern az új
idők hívó szavához, történnek még váratlan események. A divat az kegyetlen,
mert diktál, s az ember nem tart lépést bizony meglepetésbe lehet része. A mi kedves
csíki nagymamánk akaratlanul is, egy nem várt esemény főszereplőjévé vált.
Látván a valahová lecseszett unokája farmernadrágját önkéntelenül helyre
akarta rakni. Ahogy forgatta észrevette rajta, hogy néhány helyt, ha nem is
éppen ki van szakadva, de kibomlott, talán a sok mosástól. Hát igen, úgy pár
évtizeddel ezelőtt a farmergagyát (farmernadrágot) ha sokat hordtuk,
és egyfolytában rajtunk volt, széthürbölődött (széthurbolódott, elnyűtt),
s kivékonyodás után hosszú csíkokban szakadozott szét. A szakadozás szinte menetrendszerűen a
combtájékkal egy irányba, vagy a térden képződött. Ezeket a nadrágokat
kivételesen egy cseppet megstoppolva, vagy, ha nem vala akkora „nagy a baj”,
akkor összevarrva lehet még hordani egy darabig. Na, nem a városba menősködni
véle, inkább otthonjában használni, kirándulni, játszani, esetleg abba
dolgozni. Éppen ezért vette kezébe a nagymama, hogy megbaggassa (megvarrja)
a kis farmert a „kiszakadt részeken”. Már kapott tűt és színben is megfelelő
cérnát, eppeg (éppen) bele akart vágni a műveletbe, amikor a derült
égből megérkezett az unokacsapás. Persze az unoka szerencséjére és a nagymama
döbbenetére. A kedves unoka keményen
beledolgozott, abba, hogy baja ne essék a farmerjának. Közölte a nagymamával,
hogy ez a divat! Ennél fajább (vagányabb) cucc jelenleg aligha van. A
nagyi döbbenetében végzett egy öltést a levegőben. Ez a kis
történet szerencsésen végződött. Nemcsak generációk közötti szakadás, hanem
ruhák közötti szakadásnak a felmérése és értékelése is más utakon jár. Ami
még hajdan rémes kivethető rongynak
számított, azt a divat felkarolta, s elsőosztályú cuccá varázsolta.
Természetesen a régi anyag kevésbé megfelelő (mert hanem, el se kéne vetni,
mert a jövőben divatba jön), mindig akad egy kis változtatás, átalakítás,
fazonigazítás. Ezért sem érdemes őrizgetni őseink holmijait, még akkor sem,
ha valóban jobb anyagból készültek.
Nem is adnak időt rá, még gondolkodásra sem, csak vegyed az újabb
szenzációs durranásos göncöt. Divatka
Bajoska |
TECHNIKUSI OKLEVÉL! Régebben az érettségi és az egyetem elvégzése
között létezett egy technikusi képzés. Aki nem bírta meg a felsőoktatást, de
jól tanult, az választhatta emezt is. Legtöbbször két esztendőt tartott, s
aki elvégezte igen jó szakmai előmenetelbe részesült. Az évek során a továbbképzők
szintjére fokozták le. Továbbképzős
szintre süllyesztve olyan, mintha az óriás bányászbéka valaga alatt lenne. De
mit számít, már az egyetemek, meg a doktorandusz képzések sem a régiek. Holdkoroktatás |
Havasi
málnás Fotografálta és elmélkedte, a Szerkesztő úr
A székelyföldi havasok rengetegeiben
igen sok erdei gyümölcs kínálkozik fel, leszedésre várva. Arra azonban
ügyelni kell, hogy nemcsak miénk az erdő, a zamatos ínyencségeket a macik is
szeretik... |
Helybe
közmondások – III. „Csak jőjjön ki a
venit (románul - jövedelem, itt - nyereség) ”
Másképp fogalmazva, az az igazi, ha kijön a lépés. Vagyes (vagyis) afféle helyzetet magyaráz el,
ahol az ember nemhogy veszítene akármilyen ügyben, hanem még nyer. Például,
ha az üzletben valami akciósan van, a másikat félrelökve jól bevásárol
belőle. Vagy valaki olyannal dolgoztatunk, aki a munkáért cserébe nem kér
érte semmit. Vonaton, buszon a kalauznak jegy helyett pénzt nyomunk a kezébe,
de kevesebbet, mint amennyit kellet volna fizetni egy utazásért. Érvényessége akkor sem csitul jobban, ha elmegyünk egy
ünnepségre pótvendégként, s tiszta ingyen jól bezabálunk, s netán még ott is
alszunk, aztán fogjuk a sátorfánkat s iszkiri el onnan. Vagy egy munkahelyen
úgy leosszuk a munkát, hogy ő az újjad begyét se kell mozdítani.
Ajándékozáskor csillógó, de jó olcsó áruval nyomjuk ki a szemét a másiknak,
netalán már másoktól kapott ajándékot erőszakolunk rá az ünnepeltre. Még
sorolhatnám tovább, de a lényegen marad. Venit elemző |
Mit zabálhatunk, és mit nem Ételeken nem szórakozó
hanem zabáló ipse
Jogunk van bármit. Kőbe es haraphatunk. Ki az a vaddisznó, aki
megtiltaná. Nincs es ilyen... Azért van nekünk millió egy tanácsadónk, akik
szeretnek helyettünk gondolkozni, s megmondani mi az egészséges. Hisztit kapva,
akár a kezünkből is kitéphetik, ha látják az üzletbe, hogy „tönkre akarjuk
vágni egészségünket” valami „borzalommal.” Pedig ismerjük a mostani
szennyeződéseket, s mégis szakértőjévé válunk, hogy mi a jó. Műanyag ételek milliói kerülnek asztalra.
Mindenhez egy kis színezék (hadd mutasson jól), illatgerjesztő (jó szagra
száll a lágy is), ízfokozó (legyen nyami!), stabilizátor (ne hulljon szét),
és garancia (tartson egy darabig, de ne míg a világ mert abból nem lehet
nyerészkedni). És amíg azon jár az eszünk mi egészséges és mi nem, az okosok
megteremtik azt a feltételt, hogy huzavonázzunk, mert ha ügyesen le vagyunk kötve, addig sem
morgunk a felett, ami tényleg aggasztó. De úgy komolyan miért is nem
egészségesek a kaják? Miért engedik be az üzletekbe, ha betegséget okoznak?
Csak úgy minden szart ellehet adni? A megfejtés: IGEN! A fentiekben már
felsoroltam mik is kellenek hozzá. A rossznyelvűek aszt sutyurolják (susmotolják,
suttogják), hogy szándékos megbetegítéssel és népirtással állunk szemben.
Lehetséges, de inkább az valószínűbb, hogy mindenből pénzt kell csinálni, s
mindenáron meg kell gazdagodni, mert a trendi élet titka, ha a
követelményeknek megfelelően a legdivatosabb cuccokkal halmozzuk el magunkat,
még akkor is, ha soha nem fognak kelleni nekünk. |
||||
Foci VéBé győztesei! Hát nem a horvátok.
Szegények három gólt lőttek, de abból egyet maguknak. Az öngól az eléggé
véletlenül csúszott be, de ez van. A horvátokat a pályán könnyű vala
felismerni mezükről, meg a bőrük színéről egyaránt. Ők fehér emberek valának,
az őshonos európaiak. A franciákat sem lehetett nagyon összetéveszteni. Sötét
mezben, és többnyire sötét bőrükről. Némelyik szurkoló azt hihette, hogy a migránsok. Nem, nem azok, s még nem is
négerek, feketék, hanem afró-európai franciák. Hogy már Franciaországba
születtek-e, vagy francia állampolgárságot szereztek, annak most nincs
jelentősége. Úgyis az eredmény a
fontos, s főleg melyik ország színeit viselik. Igen, a dicsőség a lényeg, no
meg az is, hogy ragadjon a bélyeg. Lehetőleg legyen rajta a francia kakas...
Nem semmi, hiszen megnyerték a második világbajnokságot. Mégiscsak örömözésre
ad okot. Azonban Horvátország csapata az is győztes, még akkor is, ha nem
nála a dicsőség. Nagyon beledolgoztak azért, hogy a döntőig eljussanak. Ott
sem tétlenkedtek. Az ezüst érem, olyasmi, mint annak idején 1954-ben
Magyarországnak. Többet érdemeltek volna.
Focizóka |
Hol tartjuk a
pénzünket? Titkokat
feltáró ipse Na, hova es (is)
rakjuk a lóvét? Nehéz és kemény kérdés. Nagyon sok helyre lehet, oda es ahová
„emberi kéz nem tette bé (be) a lábát”. Legtöbbször oda sűrítjük,
főleg amennyire szükségünk van, a pénztárcánkba (bukszánkba). Az Isten bocsássa meg, az egész pénzünk, ha
mán egy cseppet megtollasodtunk, nem fér oda belé (bele). Ezért szükségeltetitek
más alternatív helyek kitalálása, használata. A legelegánsabb a bank. Ott
ráadásul még kezelik es. Hogy pontosan mit kell kezeljenek rajta, amikor
csuda épen volt átadva, nem tudni. Sőt meg es kölykezhet, azaz több lehet
belőle, s mégse. De ebbe nem menjünk belé, met egy külön fejezetecskét
érdemelne ez a fajta mágia alatt álló szemfényvesztés. Ha eppeg a bankba nem
tartjuk, akkor van egy rakás dugi hely otthon. Például az egyik sanyarú
vázába, ami éveken át ott áll a polcon, de senki rá sem néz, csak az, aki
takarítja (neki ildomos elrejteni oda).
Van
aki aranyat vesz rea, vagy számára más
értékes holmit, s elássa. Van olyan es, aki széfbe teszi felszerelt
riasztóval. Egyesek párnába, matracba, kesztyűbe, befőttes üvegbe, bugyiba s
a többibe tartják. Felviszik a padlásra, fészerbe, kutyaól titkos sarkába, s
ott elrejtik egy dobozba. A sort lehetne folytatni, mert az emberi
leleményességnek egy kis töredéke az általam felsoroltak. Azonban manapság egy kedves ismerősöm
beszélt arról, hogy egy öreglány, aki a zsebkendőjébe hordja a megkuporgatott
összegét, előadta ravaszságát. Ugyanis a fia talán ellopná, s ezért este a
lába közé rejti. Aztán azzal megy másnap vásárolni. Legalább egy kis bukét is
kölcsönöz az összegnek, amit átad az elárusítónak. Csodás. Szinte varázslatos.
Több legyet egy csapásra. Ezt így is kell. Nem hiába mondják, hogy a pénz az
mocskos dolog, s még szagja (szaga) es lehet rendesen. |
||||
– ZSÖGÖDI szemedbe mondó – KÜTYÜL Na ezen es (is) egy cseppet fogok
hergelőzni (itt – buzgólkodva derítem ki) mit es jelent! A kütyül ikertestvére a kutyul. Ezétt (ezért)
nem érdemes ezen sokat agyalni. Elsőrendű értelmezése szerint, az aki az
ételt kevergeti, kavargassa (kavargatja), valamit esszehoz, azaz
kotyfaszt (kotyvaszt). Ennek es sok csínja-bínja van. Értelmezik a
habarásra meg az ételforgatásra es. Na
nem bolondul forgatni, futni véle mint egy bolond gyerek, nem. Az edénybe
lévő ételt megforgatni, s kész.
Valamit vegyíteni, elegyíteni es kütyülés!
Van olyan jelentése es, amikor az ipse valamit kotorász, keresgél,
turkálgat egyfelé. Az es kütyül, sőt összekütyül mindent, s reja (rája)
se akad amit eppeg keresett...
Arra es rejakasszák (ráakasztják) a kütyülést, aki folyton-folyvást
lábatlankodik, sürög-forog, minha tennivalóje lenne, s pedig csak útba van.
Rea es szoktak szólni: „Mit mind kütyülsz itt!” Vagy pajkoskodik, akár az
állatok, például a kiscicák amikor a gomolyagot esszekütyülik.
Osztán (aztán) mondják azokra es, akik szeretnek miskurálni (fortélykodik),
azaz esszezavarni mindent, hogy, az illető nehogy jól értse, amiről szó van. Vagy esetleg ki
akarna valakivel tolni, s az események szálait úgy kevergeti, hogy maga a
Fennvaló se igazodik el rajta. Arra szokták mondogatni, hogy jól esszekütyült
mindent. Na
de, kütyül az es, aki csak ott céltalanul üldögél. Már ki tudja mióta nyomja
a valagát a padon, s elvan mint Szaros Pista neve napján. |
Nem mindennapos “performansz”
biodekoráció
Nyáreleji
zsongás ismérve a kibontakozás. Minden egyes élőlény, növény és állatfaj, aki ismeri a természet
“szavát” igyekszik fennmaradni. A fenevadócnak tűnő randalírozás egyben
alkotás. Fotó: Én. Levéldarázska
álhernyói csemegézik a nyárfalapit. |
||||
Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Örömmel tudatom, hogy még nem döglött
bé... |