|
Újból tanügyes események, avagy rományt tanyítani hogy es
kell? Nekiveselkedett Pártunk és Kormányunk, sö nyomott egy
rendeset megmutatásból. Romány nemzetiségű tanárok kell tanyíccsák azokot a
diákokot rományul, akik nem rományok ebbe az országba. Teccik tudni követni
(?), met én nemcsak szálat, de még hajszálamot es elveszitem ebbe a helybe.
Fel es gyürkőztek könyökig, s alól vagy derektájig, s mán vót, ahol bé es
indult tisztán ahogyes akarták. Akkó eztán a hirtelen nagy ellentiltakozás
végett kivették a törvényt. Most má megént magyarok, s aki nem rományok es tanyíthatnak rományt, persze mind eddig,
minha mű es rományok vónánk. Sokat evvel se értek el, met úgy eléges nehez
megérteni. Azomba a magyar anyanyelvű tanyítóknak, tanároknak nem akarják
kifizetni azt a heti négy órát, míg a rományoknak abba helybe leperkálták
vóna. Na most má, a héccencségit, ez nem egy csúf bakalódás (heccelés)
velünk szembe!? Nem-e, hogy minden kezdődik elölről. Ha jól belégondolok ezek
a szegény törvényhozók nem es akarnak semmi rosszat, csak még nem teróbálták
(próbálták) ki fordítva! Hát úgy hogy ők tanuljanak cag nagy
szigorúsággal anyanyelvi szinten mondjuk kirgizül, vagy akármilyen nyelven
iskolafogytiglan. Na aszt osztán meg es nézném magamnak. A bicskájuk belé es
törne, ha vóna, rendesen ne féjj! Székely Feri bá |
Betyár törvényhozás hazai módra!
- Képzeld
Rózsi Romániába a rományoknak es kötelező anyanyelvi szinten rományul
beszélni! |
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Csíki Kárpát-Egyesület Zsögödfürdőn – „Cseke” szeptember 8-án, már nyolcadik
alkalommal rendezte meg a hagyományos
Dél-Hargita Teljesítménytúrát. Gyalogostúr volt 15, 25, 40 és 50 kilométeres,
míg biciklis 30 és 60 kilométeres. A
túra a Zsögödferedői kinti strandtól kezdődött, majd Fenyés nyakán,
Szentimrei Büdösferedőn, Lucsmellékén folytatódott, s még azon tovább es a
távtól függően. Macikák a kórház környékén
– Macik nagyon
megszerették Zsögöd környékét, leginkább a város melletti sutából érkeznek
útba ejtve a Natúr Lakóparkot, fel a Nagy Laji dombjára, egészen a megyei
kórházig. Mondjuk vannak macik, akik inkább Zsögödöt és
Zsögödferedőt preferálják egy kis sétára. Megújult utak Zsögödbe – Szinte öt esztendőt
kitevő zsögödi Nagy Imre út elkészült. Hat nyelven beszélő (szuper)
bicikli út is van rajta! Most a Kicsimező és a Kőbánya utcák rendbetételével
foglalatoskodnak. Zsögödi parkolások – Főleg az újonnan rendbe hozott járdán és
úton úgy parkolnak, hogy sem biciklis sem gyalogos nem tud közlekedni tőlük.
Bocsesz csellel még fiatal kis csemetéket is sikerült kidönteniük egyeseknek
parkolás közben. Lopások a Keresztútnál – Az ott ólálkodó
gyönyörű kreol bőrű emberek figyelme elsősorban a biciklikre terjed ki,
azokról lopnak le lámpát, s más alkatrészt, de azért kell ügyelni a bukszákra
satöbö es. Az egyik illetékes tanúja volt saját bicikli lápájának
reszerelésén, de ezek a drágák úgy sem adták vissza neki. Karamból – október 9-én ripityára ment szét a BMW-és
iparos előzése véget egy kicsike busz vontatta bódé a Hargitaferedői éles
kanyarban előzött... Szerencsére komoly balesett nem történt. A BMW
totálkáros lett. Én |
Hol
volt, hol nem volt… Veres Véró
emlékezete Mindig a
marhára híres emberekről készülnek emlékezők, úgymond rendes embereknek
titulált egyénekről. Ami meg nem felel meg a társadalom elvárásainak, arról
egy mukk sem, vagy elrettentő példaként hozzák fel. Ilyen Veres Véró esete is
Csíkszereda szentséges városával szemben. De vajon mind igaz, amit ráaggatnak
egy emberre, vagy esetleg félelmből, nemtörődömséfből meg közös ütemes
röhögésből igyekszünk palástolni mindazt, ami bennünk is megvan, nehogy a
kategorizálás létráján lejjebb csússzunk...
Olyan mintha meg sem
történt volna. Talán a ködbe vesző történeteknek egyik darabkája ez is.
Kisgyerekként többek között véle ijesztegettek, hogy - “jön a Véró és
elviszen, egy igazi boszorka hiszen”,Egy gyerek nagyon hitte, S mikor gyerekbandába
verődve megpillantottuk valamilyen kanyarba, szétszaladtunk. Az ő reakciója
csak a zsummogás (haragos zárt ajkú dörmögés) volt. Csak akkor kiabált
ránk, ha valaki merészebb a bandából hergelni kezdte. Akkor szaladt is
utánunk, s úgy szikrázott a szeme, az ember azt hihette, hogy minden fel fog
perzselni, ami éppen útjába akad. Ilyenkor a szüvem egészen a torkomig
szökött fel. Az a tudat, hogy ő egy veszélyes bestia, akár egy fenevad. Ugye
amit belénk csepegtettek a nagyok, még nagyobb riadalomra adott okot.
Kisgyerekként egyedül sétálva, ha megláttam, úgy féltem tőle, mint az égő
tűztől. Főleg attól, ha elkap, akkor lesz nemulass! Nem tudtam mi, de elég
volt a gondolat, hogyha elvisz, akkor nekem kámpec. Na persze, teltek az évek, s nagyobbra cseperedett gyerekek
mást is hallottak róla. Azt, hogy egy “mocskos büdös kurva” volt.
Csíkszeredában a századelőn megnyitott kupleráj egyik legfiatalabb örömlánya.
Aztán jött a nagy verekedés korszaka (világháború), s az sem volt annyira
rossz, ami utána következett. Kommunizmus, államopsítás. Sok mindent lehetett
államosítani, de az ő szakmáját nem, csak azt az épületet (Kalász negyed
sarka a zsidó temetőhöz közel). Szegényke többedmagával az utcára került. Ezt
követve munkát sem adtak neki nagyon, mert becstelen “tette” végett megvolt
szégyenítve. Egyesek mesélése szerint tovább folytatta az ősi mesterséget.
Mások szerint, hogy alkalmi munkáit pótolja kénytelen volt azt űzze. A lényeg
az, hogy nagyon hányatatott időszak következett be életébe, ami sajnos haláláig
kitartott. Talán gyereke is született, s hamar megbetegedett, s már buba
korában elhagyta az árnyékvilágot. Ő pedig egyre rongyosabban jelent meg. Mi
tagadás az idő múltával az ember nem annyira csábos, s még akkor plasztikai
műtétről is alig lehetett hallani. Na, de büdösen egyáltalán nem
étvágygerjesztő egy kis haccáré haccacáréra sem. Öregen láttam a legtöbbet. Vendéglőkbe járt, s amelyik
asztalon hagytak valamit a távozó vendégek, arra rácsapott, mint egy vérengző
sas, s hamar felmarcangolta a maradékot, megitta a lütyüt. A szeszes italt
úgy gurította le a torkán, mintha egy hetet a Szaharában koválygott volna.
Volt kedvenc vendéglője is, ahonnan nem zavarták el, s zárás előtt
összegyüjtötte az asztalakon hagyott maradékot készítve belőle egy príma
ételkoktélt, komótosan, mint egy
előkelő hölgy elfogyasztotta. Azért akadtak helyek, ahol megszánták és adtak
neki eleséget, ruhát, meg miegymást. Ha beteg volt, főleg utolosó éveiben
bevitték a korházba is. Legalább kifürdették, úgy ahogy a babákat szokták,
tisztába tették, s egy darabig jó volt. A rendszerváltás után még látni
lehetett imitt-amott, de egy szép napon távózott körünkből. Temetését, ahogy mondták az egyik
környékbéli plébánia vállalta fel. Emlékike |
|
|
– Attilás Levente– Érdekes történetek 1. Hol es (is) kejzdjem.
Én Levente vagyok, met (mert) azt a nevet adták. Méges (mégis)
az ismerőseim nagyobb része, minha (mintha) meg vóna (volna)
kergülve, Attilának nevez. Hogy a zúristembe lehetséges, há én azt ép ésszel
nem tudom felfogni. Legelőször mikor Attilának híttak fel se vettem. Azt
hittem, valakit ott ne, mellettem szólítanak meg. De hamar reajöttem (rájöttem),
hogy az ipse valósággal reám mászik evvel a névvel, hogy mán figyeljek oda.
Gondoltam, hű a ráksúlyba, mi ez? Csak nem vicc? Nem vót (volt) az.
Heába (hiába) es mondtam sokadszor azoknak, akik így neveztek meg
engem, hogy én Levente vagyok, a nyavalyába se vették szívre. Fel vótam
hercsenve (fellobbantam, dühös lettem) rendesen. Az első kanyarig
Levente maradtam, de a másodiknál visszaalakultam Attilává. Egy idő után
annyira felgerbuncásodtam (felhergeltem magamot), hogy szinte
pofozkodni lett vóna kedvem. Osztán (aztán)
megzaboláztam magamot. Gondoltam, Levente, ne te ne, ne bolondojz, ne vedd
fel a bolond ingedet met nem érdemes. Ezétt es féretettem magamba a haragot. Osztán belékedztem a
kutakodásba, végére akartam járni ennek az attilás dolognak. Előbbször
belénéztem a tükörbe, hátha felvilágosodok a látásommal, hogy mi az, ami
annyira attilás bennem. Olyan Attila fejem van, vagy csak a pufalemezem (arcom)
személ (hasonlít) attilásnak? A dög se érti ezt. Gondoltam, a
mencsikáját nekije (azt mindenit
neki), ne se törődj, Levente, még jól jön ez a név. Odáig jutottam, ha
Attilának híttak nyugodtan mentem oda. Ők pedig az se tudták, hogy egyáltalán
Leventének mutatkoztam bé. Én pedig hallgattam, mind (mint) szar a
fűbe, a rendes nevemről. Azt hiszem, ezek a zemberek,
akik Attilát látnak maguk előtt, valami titokzatosat éreznek a létembe. A
titkos kinézetem nem a külsőmöt mutassa, met girnyác (vékony) vagyok,
s nem es annyira harcias. A rejtett izmaim, ha nem es számítanak, de valami
biztoson igen. Azt, hogy mit látnak bennem attilásnak, ezt ne tőlem
kérdejzétek. Ezt ők tudnák inkább elgarattyolni. Vótak olyanok es, akik
képemet és a firkálásomot (írásomat) Attila néven írták alá. Úgy
közölték a lapba. Na me! Ez egy cseppet meglepett, de mégse annyira, hogy
guttát (gutát) kapjak. Mások meg azt agyalták ki, hogy biztos, amikor
születtem sok Attila nevet adtak, ezétt ragadt reám. A boszorkánykodók
aszondták (azt mondták), hogy nekem attilás kisugárzásom van. Remélem
azétt ez a kisugárzás nem káros, mint egy szivárgó atomreaktor. Egy darabig aszittem (azt
hittem) egyetlenke keresztnevemmel büszkülhetek (büszkélkedhetek).
Ez eleve lükvercség (dillóság, hülyeség) vót tőlem, met a Levente
pogány név, de méges keresztnévnek becézik. Ezétt kaptam a Ferenc védőszent
nevet, s még hézarakjuk ezt az Attilát, amit csak úgy kaptam a semmiből
(imigyen lesz a semmiből valami), úgy érzem most már teljesen meg vagyok
élve! Meglehet, hogy ez a szent Ferenc név es bévágódik(itt – sorra kerül)
egyszer majd… Borbé Levente |
Kommunizmus megidézése 24. rész – JELSZAVAK
SKANDÁLÁSA – A mű (mi)
országunk emberei a Cseucseszku (Ceauşescu) -féle „Aranykorban” előrehaladva
oda kellett tegyék a csülküköt (itt – éberen őrködve figyeltek)
keményen. A hivatalos öröm és éljenzés, az mindennapivá vált, mert ha nem,
akkor lett belőle egy kis meghurcoltatás, akár börtön és így tovább. Ezért az
istentelen világban élő Istenadta nép tűrve, némi finom gúnnyal
végigéljenzett, ahogy a forgatókönyvben megvagyon (megvolt) írva. Nem
volt mit tenni, az élet, ha keserű, akkor is kedves, s ahogy szokás mondani,
abból kell építkezni, ami van. A Pártunk és Államunk, s főleg a „nagyra becsült, tisztelt és szeretett”
Vezetőnk dicsőítése után lazításként le lehetett gurítani pár üveg sört,
bort, pálinkát. Degeszre ehette magát az ember miccsel (roston sült őrölt
és fűszerezett vegyes henger alakú húsdarabka). Szórakozhatott a jó nép!
Éjjen mű (Éljünk mi!) !!! Ahogy
mifelénk mondották. Íme néhány
jelszó: 1. Nagy állami ünnepekkor Ceauşescu és a nép! Ceauşescu hősiesség! -
Románia kommunizmus!! Tiszteletünk és
büszkeségünk – Ceauşescu – Románia – Nagy vezérünk! Éljen a Román
Kommunista Párt élén főtitkárával Nicolae Ceauşescu elvtárssal! Ceauşescu és a párt (Román Kommunista Párt)! Éljen augusztus
huszonhárom! (Románia rendszerváltás előtti országünnepe. 1944 augusztus 23-án az
ország hivatalosan és hátba támadta addigi szövetségeseit) Éljen és virágozzék a
mi hazánk: Románia Szocialista Köztársaság! Élje a Román
Kommunista Párt! Azért vagyunk mi
erősek, mert a Párt vezet minket! Az emberek egymás között beékeltek a
Párt és a vezet közé az orrunknál
fogva
kiegészítést. Dolgozunk és építünk,
így lesz szebb új életünk! Viccesen: Dolgozunk és robolunk! Dolgozunk és
harcolunk, a haza védelmezői vagyunk! Tanulunk és dolgozunk,
mi kommunisták vagyunk! Az 1980-as évek ellen
szlogenjéből: Van sónk s kenyerünk,
van csatornánk ahol a tengerünk, ott hajózhat Ceauşescu és a nép! Nincsen sónk s
kenyerünk, de van dunnacsatornánk s elegünk! 2. Ceauşescu
újraválasztásakor Ceauşescu újra
vezetőnk lesz! Ceauşescut a nép fiát
most megint újraválasztják! Éljen a IX-ik
pártkongresszus, újra választjuk Ceauşescut! Egy vicc is keringet
ezzel kapcsolatosan. A székely bácsi kint volt a nagy tömegben, amikor
skandálták azt hogy Ceauşescu reales (Ceauşescu
újraválasztva). Hazatérve a felesége rákérdezett, hogy mit is hallott a
mitingen. „Furcsát asszon, mind aszongyák, hogy Cseucseszku leány lesz”. 3. Munkalátogatásokon
kiabált jelmondatok Éljen a gyár
szorgalmas munkaközössége! Éljenek a
munkakollektívák! Éljenek a dolgozók! Ezeket a szlogeneket
variálták beleépítve a gyár, üzem, szövetkezet, vállalat stb. munkaegység
nevét. 4. Pionírok (úttörők),
iskolások szlogenjei Éljenek a piros
nyakkendősök! Románia
felvirágoztatásért mindig előre! Éljen az országunk
(megyénk, városunk stb.) tanulóifjúsága! Tanulunk és dolgozunk,
a haza hasznos gyerekei vagyunk! Minden beköpött szlogen
után az éljenzés nem maradhatott el, főleg a háromszoros „hurrá”, lehetőleg
boldog arccal és zászlólengetéssel. A kór megkövetelte a hivatalos
hazugságot. Volt is egy dalrészlet amelyet a nép átdolgozott. Így hangzott: „Egy
őszinte pillanat, s a szeku (titkosrendőrség) máris elragad!”(O clipă de sinceritate şi ajung la
securitate)Bö Levi |
|
Szívatásos évjáratos nemzedék Emlékszem gyerekkoromba, mikor nagy
csomagokot emelgettünk. Arra gondoltunk hogyha felnőttek leszünk, akkor nem
fogunk eppeg ennyit hurcolkodni. Ej be előre vigyorogtam... Nem lesz az aféle
vásárlás, hogy naponta tízszer futok le az üzletbe venni szerre valamit.
Mondjuk egy kiló sót, egy csomag élesztőt, két doboz gyufát, egy vécepapírt
sötöbö. Biza szegén szülőinket meg kellet kímélni
met ők tartották értük a hátukot, bármit es jelent ez. Igaz, amikor vertek,
akkor mű es. De ők csak húzták az igát, szenvedtek, gürcöltek, s csak értünk
éltek, ahogy mondták. Mű pedig egy csepp segítségtől mán essze vagyunk esve,
vagy milyen baj van, mondogatták. Elteltek a gyerekévek, s há azon kapom
magamot, hogy a kezemből nem esik ki a necc, folytatódik a cipekedés. Áj
világ lett. A gyereket meg kell kímélni! Fenyíteni se szabad met a pettyeske
lelkecskéje megsérül. A mű dógunk pedig az, hogy kényét-kedvét lessük. A
szülő pedig mán nem szenvedő alany, hanem boldog. Örömmel bevásáról, hogy a
gyereke otthon tudjon tanulni. Örömmel kiszolgál, felszolgál, s ha kell
akrobatamutatványozik, ha erre kéri a kis drágasága. Hiszen gyerekkén a
csudába es, ne terheljük mán még le feladatokkal! Kíméljük ca meg. Ne mind
gürcöljön és szenvedjen, ahogy kedves szüleinkkel, azaz az ők nagyijukkal
megesett miattunk. S akkó nekünk mi es változott? Boldogan cipekedő szülő |
|
Közösségi oldalbetyárok Közösségi oldalak plöcsentették teli a
világhálót. Vannak akik előszeretettel teccikelnek (kettő cövel), vagy
ellenkezőjét csinálják. Osztán olyanok, akik imádnak posztolni, és, akik
visszajelezni, megosztani, szétosztani, továbbadni, vagy csak egyszerűen egy
darabig rajta lógni. De vannak terminátorok es, akik lesben állva figyelik,
hogy kit osszanak ki, szedjenek szét, bármiről legyen es szó. De akadnak,
akik akik profik, s szakibarbárok egy témában. Na azok nem sokat
magyarázkodnak. Inkább kötölőzködnek,
s lehordanak a fekete földig, ha netalán tán tévedni mertél körberöhögnek. Ebből is kivehető, hogy a határ éppen a
határtalanság. Ki hogy jár el benne az már az ő baja. Lehet nyugodtan
zsarolni, becsapni (szépeket mondva is) másokat. Mindenképpen a gyenge
idegzetűek kerüljék, mert kíméletlenebb dolgokkal lehet szembenézni, mint a
kamaszkori vívódások. A legtöbb embert gyanútlanul éri egyesek beszólásai,
hisztériás rohamai. Igen, direkt űzve az eszüket, ebből táplálkozva, s
valósággal élvezik hogy mások zoknivá tevését, elbizonytalanítását, úgymond
„jópofa megviccelését”. Na, azért tudjuk semmi sem fehér és fekete.
Szemergélhetünk a jó dolgok között es, vagy éppen kereshetünk a mi
érdeklődési körünknek megfelelő témákat, eszmefutkározásokat. Idejében
értesülhetünk eseményekről. Kapcsolatot tudunk tartani számunkra alig, vagy
másként el nem érhető emberekkel. Mégis az az érzésem, jobb lenne
szándékosan ne csemerkedni (itt – bántani), hanem inkább emberibb módon
közelíteni egymáshoz, mert nemcsak magunkért s a klikkjeinkért vagyunk. Közösségi oldalazó |
A
megfáradt rengeteg álma
Ősszel valami mindig beteljesedik, valami mindig megpihen, s talán úgy
tűnik nincs folytatás, pedig benne nyugszik a végtelen. Én |
|
|
Vadon a hazában!Mán egy pár esztendeje eresztik azt
a rendezvényt Csíkszeredában hogy Falu a városban. Na, ezt kellene mostantól
megszüntessék, met mán egy jó ideje egy óriáslábnyit odébb léptünk! Az újabbat meg se kell rendezni, met
rendeződik magától es – Vadon a városban! címmel büszkülhetünk (büszkélkedhetünk)
neki! Csak a nevét kéne pirimókuskán (itt - aranyosan) kibiggyeszteni
valami kapufélfára, blokkbéjáratra (panelházbejáratára), s még
mittudomén, hogy hova. Ráadásul, nemcsak két álló napig tartana szüntelen,
hanem ameddig még vannak vadállatok ezen a szépecske Székelyfődön.
Asziszem (azt hiszem) evvel
senkinek semmi fejvakarózást (itt - értetlenséget) nem idéztem elé.
Mán mindenki tuggya (tudja), hogy el ess bé. Sőt, az még jobb lenne, ha átölelné az
egész Székelyfődet Vadon a hazában! néven.
Egy jó pár évecskével ezelőtt észleltem, hogy az őzikék bé-bé tévednek
a város blokkjai (tömbházai) közé. Jó-
vagy eppeg rosszmagam egy csípős (hidegecskés) ködös reggelen az
egyikkel szembementem. Néhány pillanatig megnéztük egymást magunknak, s
osztán ki-ki ment a saját dolgára. Ettől későbbecske mán egy rókát láttam,
eppeg az egyik kert felé ügyekezett. Biztos számba akarta venni, hogy később
mit es vesz a szájába finom falatocskaként. Volt es abba a kertbe elég tyúk.
Aliges telt el néhány nap, s mán kaptam a hírt, hogy valami hitvány róka
(emberi gazda szemszögből mondva) irccsa
(irtja) a tyúkokot. A rókák után mán bémerészkedtek a vadnyulak
es egy cseppecske futkorászásra. A
város határába megjelentek a farkasok es. A nagy Laji dombján mán a szarvasok
es legelésztek... Ezek kismiskák, ahhoz képest, hogy ezután mán a nagymiskák
tették tiszteletüköt minálunk. Az „aranyos”, ahogy divatoson mondják – cuki,
macikra gondolok. Na, ezek nagyon megkezdték szeretgetni a városi életet.
Bé-béjárnak szétnéznek, megbirkóznak, kergetőznek, vagy eppeg odalegyintenek
egyet az embernek, asszonynak, s gyereknek es ha annyira kéri. A dolognak a
fonákja az lett, hogy megjelentek a vadászok es. Olyan a város, minha erdő
lenne. Lassan mán nincs es amiétt félni az erdőbe, met a vadállatok köszönés
nélkül (semmilyen akadályt nem ismervén) béjönnek hozzánk. Tehát,
nagyon fontoson és tudományoson szólva, a vadon béköltözött a városba. Na, de
nemcsak hézánk ereszkednek bé az állatok, hanem a falukba es. A Gyimesekbe,
mán hiúz es érkezett bé kopogtatás nélkül (itt - meglepetésszerűen),
egy cseppet megebédelni, amilyen háziállatot eppeg megtudott kezdeni (itt – fel
tudott falni). Az élet olyan leve minálunk, minha egy nagy szafari park
lenne a környék. Egyelőre semmi sem fog változni. Ha izgalmakra vágyik, vagy
játszani szeretne az életével jőjjön cag (csak) tiszta nyugudtan
Székelyfődre, a többi elintéződik magától.
Vaduló bá |
||
|
Kisegér Edömér
durci (durva)kalandja Amikor még a kicsi drágaságom
bubahintócskával szelte át nagy ügyelettel az utakot, na, akkor történt ez az
eset, ami vélünk megesett, pedig künn még nem es szemerkélt, nemhogy esett.
Helyette szépen hétágra sütött a nap, de nem volt az a forróság. Egyáltalán
nem rohasztotta le rólunk ruhánkot. Igazi sétaidőben valánk. Ennek
köszönhetően taszajtottuk a bubahintót oly vidáman, benne a
hercegkisasszonnyal, s az úgy gurult lefelé a lütőn (lejtőn), mint a
finom vajacskával kent kényér a torkunkon.
A békés sétafikát, kis hercegnőnk kedvenc
szórakozásával szaggatta meg. Ugyanis őkelme nagyon szeretett a
hintócskájából bármit kivetni. Csak amúgy repültek belőle a játékok, a kis
paplan, a cumis üveg, s a sapkája is, ha begyszer sikerült kerekded fejéről letépnie.
Egészen ügyesen hanyigált (hajigált), csak amúgy szálldostak a
szélrózsa minden irányába az a sok felszerelés. A két szolga, akiket
történetesen Apának és Anyának híttak (hívtak), attól függ merre
repültek a tárgyak, felváltva szaladtak a híres akármit messze dobni tudó
hercegnő „kincsei” után. Nem éppen az elröpített tárgy landolása után a
bubakocsitól elért hossztávolsága
érdekelte őköt (őket), hanem, hogy egyáltalán összetudják
szedni azokat. Bizony, mert a kis hercegnő számon tartotta kis leltárát! Kis
idő elteltével követelte minden egyes kihanyigált dobóeszközét, az újabb
röptetésre. Azonban hirtelensége miatt, nem mindig lehetett látni, hogy
egyáltalán mikor mi repült ki a kocsijából. Így történt Kisegér Edömérrel is.
A dobás kitűnően sikerült. A két szolga akcióba lépett, de nem találta. Csak
egy naccsága lepcsegett (itt – caflatott, igyekezett) a tett színhelye
mellett. Csak ő vehette fel, mert a nyílt terepen a vacsogtató (síphangot
kiadó) műanyag egér sárgállott volna. Akár tőle megvették volna újból, de
annyira igyekezett, hogy nem érték utol. Biztos ami kimaradt gyerekkorából,
azt akarta pótolni... Az is lehet, hogy ki tudja? A gyanúsítgatást félretéve,
egy űrlény, vagy egy hangya is elragadhatta! Há (hát) nem? Amilyen
világot élünk, sose lehet tudni. Akármi megeshetett Kisegér Edömérrel. A
lényeg mégis az, hogy többet soha büdös életbe nem került elő. A városba, sőt
100 kilométeres körzetben a szolgák minden játéküzletet felkutattak, de sehol
nem találták a gumi sárga egérke klónját. Így hát a hercegkisasszony hoppon
maradva csak néha el-elmélázott Kisegér Edömérkén. Azt az egyet biztosan
tudjuk, hogy valahol megvan. Ez pontos! Ha nem is egyben, akkor darabokban, a
szélrózsa minden irányában... Apaka |
|
Helybe
közmondások – III. „Mutasd ca a
hátérképedet sö (és) abba a szent helyba megmondom ki es vagy ” Ebbe a vageszke minden
mókás kütyüdivatos világba nincs es jobb az odamondásnál. Mennyire igaz.
Figyeltétek másoknak a háttérképeit. Mongyuk (mondjuk) ha egy fehérnép
felduvasztja a legjobb mosolygását, vagy azétt rakta ki, met a rajta érő cucc
se utolsó. A pacákok pedig egy kocsira támaszkodva keményen neznek szembe
veled, esetleg, motoroznak, horgásznak, s így lehet folytatni tovább. Mindenesetre rendesen
megmutassák magukot az illetők. Egy háttérkép becsületbéli ügy, met arról
árulkodik, hogy te mit es szeretsz a legjobban. Vannak viccesek es, akik
titkolva bolondojznak, hogy megtévesszék embertársaikat. Persze abba mán (már)
kevésbé hiszek, hogyha valaki nem lepcsent fel (tesz fel) hátteret
telefonjára, számítógépére, közösségi oldalára, vagy akárhova, hogy az senki.
Sőt az es valaki, de vajon ki?Nagy háttérel rendelkező |
Amikor a közjegyzőnél van dolgod A határtalanul program fáintos dolog. A
gyereked elmegy egy testvériskolába, ahol az ott tanuló diákok szüleinél kap
szállást. Eddig mennyei is felhőtlen. Most jön a java. Ha a gyereked
akar menni oda, akkor a szülőknek nyilatkozatot kell aláírnia, amelyet majd
az irányítótanár gyűjt össze. Tehát beleegyezik a pár napos kiruccanásba. Na,
de ez sem elég, mert kell a közjegyzőtől egy felhatalmazás, ami szerint a
szülők elengedik a gyereküket. Hogy milyen aktákat kérnek, azt a közjegyző
válogatja. A lényeg az, a tavalyi menethez képest, az idén már hozzájuk is
kell programáltatni magad, s természetesen délelőtti órákban, vagy
munkaidőben. Az egyik közjegyzői irodában elmondták, hogy ők ezzel bizony
aznap nem foglalkoznak. Talán jöjjünk másnapokon, valamikor, ki tudja,
egyszer csak megcsinálják. S mindezt pénzért. Akkor ott a három közül egy
matatott valami aktát, egy bámult akármerre, és egy fogyasztott valami
fincsit. Ezért esett a választásunk másnap egy másik irodára, ahol a reggeli
órákban nem volt senki, akár helyben meg is tehették volna az igazolás
elkészítését, de nagyon ragaszkodtak a programhoz. Másnap nagy örömözve, s
most már beprogramálva érkeztünk, mint szülők az irodába. Arról nem
értesítettek, hogy a gyerek útlevele is kell. Egy maratonfutás után az is
előkerült, s maximum negyedórás munka több, mint egy óra alatt máris kész
lett! Sebaj a maraton ideje alatt néhány procisnak kész lett az papírja.
Semmi gond, csak ezek után úgy érzed magad, mintha Kongó Köztársaságból
mennél egy másik országba. Már neki sem kell ennyi papír, csak úgy bátran
jönnek. Ügyeskedő Szülők |
|
|
Idegen szavak szótára
nélküli cikkekről írásokról álmodom.Nem vagyok az a marha
igényes atyafi, s szeretek olvasni, de amikor elé kell szedjem az idegen
szavak szótárát, vagy csak gondolatban átmagyarítsam a nagyon okos szöveget,
akkor egy cseppet beléfáradok. Jobban szeretem, ha egyből értem, amit
olvasok. Heába, bizonyosan gyengécske a felfogásom. De amikor a szöveg
tartalma sem lesz vajmi erős, akkor nekem se kell más, hogy megbolonduljak, s
sebtében lenyargaljak néhány
kilométert. Futás közben kiszellőzik a fejem. A rúgunk a seggünkhöz
nyelvezettel meggyártott semmitmondó szövegek nem eppeg a kultúrbajnokok
mesterei készítik, ezt lehet tudni. De a nagy játék során könyökölősen
valahogy oda tudtak jutni a „vályúhoz”. Vajon kinek írják azt a sok
érthetetlen szöveget, és vajon ki olvassa? Mint tudjuk az sem, aki elbírálja.
Inkább ügyesen átlapozza, s általános szöveget rekeg rea, persze kiemelve
néhány idézetet, hogy alátámassza azzal a szavahihetőségét. Kérdés: De meddig
folyik még ez a csel? Kíváncsiskodóka |
Vastehénlesők akcióhőseiTejecskés ipse A
vastehén is adhat tejet, de még mennyire, s nem es olyan rossz. Há (hát)
mű (mi) es megszoktuk célojzni ezt a lehetőséget. Rendszeresen veszünk
belőle. Felfőzve isteni, jókot hörpölünk ki a csiporból (csuporból) .
Mondjuk ha valami hatására + tejivászat széllelbélelt leszel, akkor az iSten
elhagy, ha onnan nem menekülsz el, olyan bűzt csinál. Na ha még melléje egy
csep tojást, vagy eppeg fokhagymás eleség után nyúlsz, ott helyben a másikot
megüti a gutta. Na, elég a csemerkedésből (undokoskodásból), itt csak
a vásárlás körülményeiről fog szó esni! Há mivel nem vala fiksz (fix) pénz,
megkerekítve valamivel többet sikerült béduvasztania (itt - berakni)
nejemnek a vastehénke pénzelnyelőcsövébe. Ki es adta cserébe a tejcsit,
amennyit csak tudott, de a műveletet közbe meg kellett szakítani, mert a
palack űrtartalma többet nem fogadott bé.
Mivel eppeg nem tartózkodott ott senki, na, gyorsan haza kellett futni
egy kisebb palackért. Versenyfutás számba is mehetett volna az ügyeskedés, mert
három perc se telt belé a nejem már újra ott
tartózkodott a helyszínen. Örült is, hogy nincs senki a közelében, a
három deciből kifolyólag indult neki a vasmarhácskának, de abban már nem volt
plusz maradvány egy csepp az nem sok,
annyi se. Pedig vasárnap reggel koráni ködös hidegen csípős őszi napon nem
sokan mászkálnak el hazulról. Akkor esett le neki, hogy vannak a környékbéli
egész napi vastehénlesők, na azok szivattyúzták ki. Hiszen nem kell más
tenniük, csak órákig figyeljék, s ha csordul-cseppen valami, akkor sebesen
ott kell teremni, s kész. Ilyenkor szégyen lenne felnőttkén lefutni, ezétt
helyünkbe küldhetünk gyereket. Milyen praktikus. S ha ez mégsem igaz, miért
hibáztassunk folyton valakit, akkor a gép unalmában lenullázta magát. Jöhet a
következő csücsözés (itt -fejés). |
|
|
– ZSÖGÖDI szemedbe
mondó–TRACCSOLJó van na, neki ugrok ennek es, de nem mind a tyúk a takonynak, hanem
megmagyarzva és a végire járva. Nem es (is)
hiszem, hogy ezt valaki ne hallotta vóna (volna). Többféleképpen
mongyák ezt mifelénk. Hallomásból tudom, hogy ez nem eppeg (éppen)
magyar szó, inkább német, legalábbes (legalábbis) abból eredeztetik,
de jó béivódott a tudatunkba. Traccsol az, aki csak egy cseppecske
eszmecserélgetést folytat, de az es, aki pletykál. Az az illető, es, aki
másokot mos. Vagyes árulkodós senki majom! Traccsolós illető lehet a fecsegős
es. Főleg fehérnép, ha nem bír magával, s muszáj mindent kimondania. A
legrosszabb a traccsolásba méges az, ha fosolásba megy át, amikor valakit
kiosztanak. Úgy megbeszélik őtöt, hogy az illetőről még egy csepp bőr, az nem
sok annyi se marad... Na, az olyantól okádni (hányni) lehet. Van olyan es, amelyik csak fecseg, másképpen
egyfelé a belit (belét) jártatja. Abba csak az a rossz, hogy olyan
dolgot es elárul másnak, amit eppeg nem kéne. Az a jó traccsolás, ha csak
egyszerűen trécsel ártalmatlan témákról az ember. Csak megbeszélést folytat,
egyet pihentetésképpen, vagy felüdülésképpen beszélget. Mint tudjúk jó a
dumálás, egy csepp derécselés (diskurálás), meg véleménycsere, de ne
legyen belőle csacsogás, fecsegés s még mi az öreg ánti (itt - másmilyen
rossz beszéd), inkább építős tanácskáyásos csevej. Szépen
traccsolóka |
Kell tudni a lehulló levelek között olvasniÉn
Az őszi napjaink, csöndesebbek már, mert a
már nem ciripel a megannyi vándormadár. Viszont a természet tarkája átölelve
kíséri minden lépted. Ha szeretsz elidőzni a sokszínűségbe békét varázsol
lelkedbe, s lehulló falevelekként a határtalan nyugalom játszik véled. |
|
|
Szerkesztőség– borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr
honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Örömmel
tudatom, hogy még nem döglött bé... |