FENYŐSZEGI NYÁR 2017 – 39. szám. Zsögödkörnyéki kikapcsolódás

A medve nem játék! Hát, ami azt illeti tényleg nem az. Az egyik percbe még csak sétál körbe-körbe a havasok tetején, majd elég közel a falvakhoz, s aztán csak azon vesszük észre magunkot, hogy ezt es megkóstolt, meg azt es. Most ténylegesen nem kéne tovább várakozni, hogy még mennyi jószágot kezd meg, met (mert) az idén rendesen zakotált (láb alatt volt, ijesztgetett) mindenfelé. Az a baj, hogy csak megmocskolja azokot es. Na nem kértük azt tőle, hogy öljön, s azt se, ha mán (már) megtette szopogassa le csontról a húst, de ha mán elkövette, akkor legalább megenné a javát, de esze ágába sincs a komának. Bizony már emberekre es támadt. Van róla bizonyíték! De mit érünk véle, őrá úgyse vonatkoznak az emberi törvények. Nemrég bément a csíkszentsimoni sörgyárba es. Ott borogatott kedvére. A filmkockák arról nem árulkodtak, hogy ivott-e belőlük vagy sem. Az egyszer biztos, ha ez így folytatódik, akkor gyakori vendégek lesznek őkelmék a kocsmákban es. Má (már) minnyá (mindjárt) nem tudsz kimenni az útra, mert medve uraságék ott lehetnek. A székely falvakba, főleg csík felé a patakra ruhát mosni és tisztálni es félve eregélnek (mennek) ki az asszonyok. A kirándulást es jobb ha felfüggesztik a természetjáró népek, ha nem akarnak találkozni vélük, mert a medve nem eppeg az az édeske barátkozó típus, s olyan hazait leteker, hogy előbb látod meg az augusztusi hulló csillagokot, ahogy kéne. Szerencsére székely elöljáróink a probléma orvosolására a fővárosba mentek. Csak reménykedünk, hogy ott es nem a medve fog szavazni. Bizakodós Csíki Atyafi		NYÁRI KIKAPCSOLÓDÁS! - Az én „szolgám” kurva gazdag helyre visz augusztusba. Te hol fogsz nyaralni kedvesem? - Itt is ott is, de főleg a fészbukon (facebook-on)
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Egy strand áll a gáton – Bármilyen furcsa is, de Csíkszereda környékén csak egy strand működik, s az a zsögödfürdei. Ugye a Csíki Csobbanó uszoda végett megszüntették a mellette lévő szabadtéri strandot. Az idéntől a szeredai fürdő is vacakol, esetleg július végén tárja ki majd a nagyközönség előtt a kapuját. Még a Suta tó vize sincs, így hát, ha valaki kint akar valaki feredőzni, és nemcsak napfürdőre vágyik, elmehet egy közeli kis locsogóba, mondjuk Csíksomlyóra, Csobotfalára, Csíkszentkirályra vagy éppen Borzsovába. Hanem iszkiri le Tusnádfürdőre... Esőzések eredménye – Óriási ramazúrit rendezett Zsögödben a júniusi vihar. Elárasztotta az utcákat a víz. Sajnos az előrejelzések szerint még lehet hasonló, hogy patakokban folyjon az égi háborúnak kellemetlenséget okozó adománya. Az utak pedig vontatottan készülgetnek. Régizene fesztivál – Július 8-16 között tartják meg Csíkszeredában a régizene fesztivált. A helyszínek között szerepel a jó öreg Mikó Vára, a csíkzsögödi Szentháromság templom, és a Csíksomlyói Kegytemplom is. Jazzfesztivál – Ebből sem marad ki szereda. Aki ezt a muzsikát kedveli tekerje Csíkszeredába, s július 27-re legyen itt. A főhelyszín természetes a martonfalvi Mikó Vár. A buli július 30-ig tart. Városnapok – Ha az eddigi kínálat nem tetszik, akkor itt a Csíkszeredai városnapok augusztus első hétvégéjén. A programban bőven akad könnyűzene, s másféle muzsika is. Ezenkívül dögivel van más rendezvény. Lehet jókat inni, zabálni, ahogy ez már egy jó ideje szokás. Zsögödi Nagy Imre galéria programja – A galéria nyáron, utolsó információk, meg a rossz út ellenére is nyitva tart kedd és vasárnap között 9-től 17. óráig. Tessék cag (csak) megtekinteni! Hiricske	Hol volt, hol nem volt… A valós akasztottak erdeje Borbé Levente Liviu Rebreanu bácsi regényének meredek címét „véstem” fel. Hát ez eppeg nem most történe, hanem az első világháborúkor. A regény főhősének Apostol Bologának, aki eredetileg Emil Rebreanu, az író testvérének történetét meséli el egészen az akasztásig. Élete az elvárásokhoz mérten igen jól alakul, amíg ki nem tör az első nagy háború. Még ekkor is, hogy jegyesének bizonyítson, a frontra megy. Ott viszont megtapasztalja a háború borzalmait. Irdatlan nagy lelki vívódáson megy keresztül. Érzelmi harcának fő oka, az hogy saját nemzete ellen harcolni nem akar. Felismeri parancsa megtagadásának következményeit. Sikertelen szökési kísérlete végett akasztófára kerül. No, nem az ő története itt az érdekes, hanem Ilona, a gyimesbükki lány alakja, aki beleszeretett Emilbe. Beke György még 1974-ben meginterjúvolta csíkszeredai lakásában Ilonát. Már az is történelem (Feketeügy kötetében olvasható). Riportjának A jegygyűrű címet adta. Ilona a Szabadság utca 3. szám alatt lakott férjével, Gergely Andrással, s gyakorta járt Zsögödfürdőre is pihenni, meg borvizet hozni, amit elkocogtatott a buszmegállóig. Az interjú idején László Ilona már jócskán benne járt a korba. 73 esztendős vala. Szerelmi történeténél még csak a tizenhetedik életévét taposta. Elmesélte, hogy a háború után megkereste személyesen Liviu Rebreanu kedves feleségével. Emil kivégzése után leveleit eljuttatták a családjához. Ilona, mint mások a faluban, nem őrizték meg a leveleket. Az író gyönyörűnek írta le Ilonát. Ő csak azt mondta arra „Ha így láttak, akkor olyan is voltam”. Emil azon a nyáron pillantotta meg Ilonát, s nyomban megtetszett neki. Az apjától kérte feleségül. Az apja szegénységére hivatkozott, hogy nem éppen lenne ildomos egy ilyen frigy. A katona legény nem tett le a lányról . Csata a szelet neki ezerrel. Ilonkának, néha Ilonkásznak szólította. Legtöbbet magyarul beszélgettek. Bizony egy idő után sokszor előfordult, hogy Emil szomorú lett, de még akkor sem hagyta el a jókedv. Azon vívódott, hogy milyen igazságtalanság saját vére ellen fordulni. Ilonka biztatta, hogy szökjön át fronton. Még térképet is hozott magával. Együtt nézték a szökés lehetőségeit. Amikor házkutatást tartottak Ilonkáéknál sehol nem találták meg, pedig még a padlót is felszedték. Emilt nagyon szerette, s nem is volt választása, mert megszólták volna azt a csángó leányt, aki csak úgy udvaroltat, s nem akar hozzámenni ahhoz, aki eljegyezte. Egy hónappal eljegyzésük után Emil megszökött, az Ilonka által legkönnyebbnek hitt útvonalon. Úgy ismerte a hegyeket, mint a saját szeme világát. Ilonka nem ment véle, nem volt annyi mersze. Állítólag egy járőr kapta el. Az is féltette az irháját, így hát Deáki Viktor házába zárták be. Három nap után vitték a vesztőhelyre. A házkutatás után látta Emilt utoljára. Megengedték neki, hogy meglátogassa. Sült húst, és melléje laskát vitt neki. Az akasztásra sem ment el, otthon sírt, csak az anyja vigasztalta, hiszen Emil nemcsak egy úri tiszt volt, hanem egy igazi lelki ember. Ezt követően Ilonka három évig gyászolta Emilt. Sajnálták őt is, de Ilonkát is ezért a tragédiáért. Először 25 esztendősen ment férjhez Deáky Lajoshoz. A történetből film is készült. Ilonka szerepét Széles Anna erdélyi színésznő alakította.

Akik minket szerettek VI. rész – Duka János – folklórgyűjtő - Duka János a XX. század elején, 1902. január másodikán született a család ötödik gyerekeként, Margittán, az akkori Bihar vármegyében. Édesapja, Duka János szegény földművesként dolgozott. Édesanyja Szűcs Anna Ágnes varrónőként próbálta kiegészíteni a megélhetést. Szerény körülmények között nevelkedett, de becsületesen. A helyi római katolikus iskolában végezte el a négy elemit 1914-1918. között. Jó tanult, ezért 1922-ig szülei megengedték magántanulóként okulni. Oka, hogy Margittán akkor még nem létezett középiskola. Három esztendőn át Rozemberg Sándor zsidó tanító, és az utolsót Bod Ferenc református pap készítette fel. 1922-ben beiratkozott a nagyváradi római katolikus tanítóképzőben. Az utolsó esztendőt már a csíkszeredai tanítóképzőbe folytatta, mivel a nagyváradit bezárták. 1925-ben végzős diákként kitűnő kántori oklevéllel gazdagodott. Ezt követően szülőfalujában és a bihari Érolasziban helyettestanítóként dolgozott. 1926-tól három esztendőn át a nagybocskói (Most Ukrajna, Kárpátalja) iskola kántortanítójaként szolgált. 1929-tól katonai szolgálatot teljesített Nagyváradon és a moldvai Bákóban. Leszerelés után, 1931-ben a bihardiószegi katolikus iskolában tanított, aztán Gyergyóújfaluban folytatta, ahol megismerte a csíkszentléleki feleségét, Hozó Rózát. 1934-ig a gyergyóújfalusi farsangi szokásokat gyűjtötte. 1934-ben feleségével együtt átkérették magukat a csíkmindszenti iskolába. 1938-ban „Nyilvános lázítás” címen, koholt vádak alapján perbe fogták. 45 napig raboskodott a brassói hadbíróság vizsgálati fogságában. Ősszel katonának hívták be a román-alföldi Caracalba, amit a moldovai Daraban és Foksány (Focşan) követett. 1938-ban jelentek meg első írásai a kolozsvári Vasárnapi Harangszóban. 1940-től Csíkdánfalván tanított, majd áthelyezték a Csíkszeredához tartozó zsögödi 2-es számú általános iskolához. 1941-től a szépvízi körzeti iskolafelügyelője, igazgatója, kántora, népművelési titkára, leventeparancsnoka stb. volt. Közben írásait a Csíki Néplap közölte. A háború végett többször behívták katonának. A kósteleki csángók segítségével szabadult meg onnan. Öt gyerekes családját biztonságos helyre vitte. 1944-ban egyedül ment haza a teljesen feldúlt lakásába. Újraszervezte a Csíkvármegyei tanügyet. Óraadótanárként dolgozott a csíksomlyói tanítóképzőben, és a csíkszeredai főgimnáziumban. 1948 őszéig Csík, Udvarhely és Nagyküküllő megyék magyar iskolának tanfelügyelője volt. 1946-ban saját költségére kiadatta a Gyerekszíndarabok kötetét. 1948-tól kihelyezték Gyimesre, felesége pedig nyugdíjba kényszerült. Igazgató-tanító volt a Gyimesközéplok-hidegségi iskolánál. Regényt és színdarabokat írt, és folyamatosan néprajzi anyagot gyűjtött. 1951-től a csíkszeredai gimnázium helyettes tanára lesz. 1956-tól csak az alsó tagozaton dolgozhatott. Sokat segített munkájában a gimnázium könyvtára is. 1957 és 1958. között a Csíki és Gyergyói Múzeum közleményeiben jelennek meg meg az első néprajzi írásai, dolgozatai. Ezt követően számos népismereti munkát publikált. 1963 márciusában a titkos rendőrség (szekuritaté) házkutatást végzett. 150 könyvet tulajdonítottak el tőlük. A tanév végén pedig az iskolából hurcolták el, rá egy napra új tanévkezdésig felmentették az állásából. Szívbetegségére hivatkozva, nehogy véglegesen rúgják ki az állásából 56 évesen, 38 esztendő szolgálat után nyugállományba vonult. Nyugdíjas éveit szépirodalmi munkákkal kezdte. Egészségi állapota javulásával 1970-től belevágott az anekdoták gyűjtésébe. Gazdag életműve ellenére életében mégis kevés műve jelent meg. A legismertebb gyűjteménye a Kilenc kéve, hány kalangya? Anekdoták a székelyekről. Duka János hű maradt szülőhelyéhez, viszont nagyon megkedvelte a székelyeket. A székelység iránt érzet tisztelete és szeretete indította „felfedező” útjára e vidéken. Lenyűgözte a székely nép leleményes, fondorlatos gondolkodásmódja, csavaros észjárása, beszédstílusa. Ezért is fogott bele a folklórgyűjtőmunkába. Tanfelügyelőként a falvakat járva találkozott akkoriban a még élő hagyományokkal. Kihasználva a lehetőségeket megörökítette a kis régió szellemi értékeit. Rögzítette a közösségi élet legfőbb momentumait. Becsülte sajátos életvitelüket, életbölcseleti szólásaikat, és az életük során tetteikben megmutatkozó példás helytállásukat. Gyűjtése közben nem válogatott, szóba állt a „legegyszerűbb” gazdálkodótól az értelmiségéig, valamennyivel. Tudta, hogy a bölcsesség minden emberben ott van, csak elő kell csalogatni belőle. Gyűjtése során számos székelyföldi embertől kért segítséget, de mind közül kiemelkedik Vámszer Géza csíkszeredai néprajzkutató és művészettörténész. Mégsem vált székellyé. Így jobban láthatta az ízes beszédet, és az élénk képzelet adta teret, amit kialakított a maga számára székelység. Köszönet neki, számos kincsnek számító jellegzetes székely egészséges gondolkodásmód megmaradt utódaink számára is. Hivatkozások: Antal Imre: „Tisztesség Adassék” – Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1994, 11 o. Duka János életrajza – Daczó Katalin szerkesztésével, In. Hargita Népe napilap 2012. január 5/12, Csíkszereda.; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 1 A-F– Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 429-430 o. Megrittyentette: Borbé Levente

Augusztusi csillaghullás Az idéni nagy csillaghullás mifelénk 10. és 15-e között záporozik végig az égbolton. Már július 23-tól észlelhető, ami egészen augusztus 20-ig is eltart. Most csak az a kérdés mennyit fogunk látni belőlük, ha felhős lesz az ég. A zavaró tényezőket kizárva óránként 80-120 hullócsillagot vehetünk szemügyre. Ezt az ingyenes lehetőséget a Perseidák meteorraja „fogja biztosítani” számunkra. Eme meteorraj neve a Perszeusz csillagképre utal, onnan örökölte át, mert úgy tetszik, mintha abból az irányból, onnan jönnének. Azt hiszem mindegy merre kanyarognak, és hol érnek partot. A lényeg az ég és föld között lebegő kis fénylő csodás látványon van. Néha úgy tűnnek, mintha valahol becsapódnának, de ez a variáns kevesebbszer fordul elő, mint valahol a légkörbe égnek el. Most jöhet egy kis pótlékszösszenet. A szóbeszéd szerint, ha hullócsillagot látsz, gondolhatsz valamire, s ha nagyon akarod valóra válik. Szép gondolat, kár elszalasztani, akár a kedvenc macival alvást is. Higgyétek el nem ciki. Fényi

Hajdani játékok vadiúj csomagolásban Természetes lebegő pihenő Fotó: A heverészők apukája Jön a hír, a hatalmas szenzáció, hogy milyen csodajátékot találtak már megint. A még alig piacra vetett valamit, hatalmas sikerbomba övezi, mintha most találták volna fel a spanyolviaszt. Néhányat érdemes felsorolni ezekből a csudákból, aminek a egy cseppet sem dizájnos megfelelőjével szórakoztak hajdan a gyerekek napokon át: 1. Intelligens gyurma – hát csak a szülők tudják, hogy egy cseppet sem az. Hiába van színe, szaga s megannyi csodás tulajdonsága, ha a ruhákból, meg az ágyneműből nem akar kijönni. Jobb lenne a neve intelligens ragaszkodó gyurma. A kommunizmus éveiben a gyerekek valami hasonlóval gyurmáztak. Úgy hívták, hogy masztik, vagyis egyfajta szürkés gitt. Azt gyúrták reggeltől estig, és szinte mindenki beszerezte. Igaz nem volt agyas, de tetszett. 2. Fidget spinner – egyfajta csapágyas pörgettyűs játék, amire ráhúztak annyi csodát, hogy szinte kész a varázslás. Még azzal csábítják a fiatalokat, hogy először felnőtteknek tervezték! Ettől ők még jobban beindulnak. Szinte szégyen, akinek nincs... Az előtti csapágy is hasonló volt, de az építőtelepről szerezték be a gyerekek. S ennek is elmaradt a színe szaga stb., csak ezüstfehérben vala. 3. gumizó lányoknak – színben rengeteg variáns kapható a cuccos variáns. Pedig az is pertli gumi, vagy bugyigumi, ahogy tetszik. A különbség az ár. Ha dögöset akarsz, akkor tizenötszörösébe kerül csupán, mint natúr fehérben. Volt még röntgen kattogtató, kardok, bermáncsövezés s a többi, de ezeket a gyerekek leleményessége hozta létre, s ráadásul csupa ingyen. Manapság csak az a menő ha üzleti, s főleg márkás. A sok zakota se rossz jó időben, és jó helyen, de bármilyen csodásak a játékok, hagyni kell, hogy a gyerek is találjon fel valamit. És érdemes kivinni a friss levegőre, mert duplázódik az ereje.

A vadrózsa kívánsága Fotó és szöveg: BöLö Szépségemet védem, mivel nemrég örvendeztettem meg virágaimmal a tájat, s véle együtt a döngicsélők hadát. S ha erre járna Csipkerózsika, s általam álomba szenderülne, úgyhogy tüskéimet se érintse, ó lenne. Legalább egy délutánra.

Kommunizmus megidézése 19. rész – Kiszökdösés – Ha egy rendszer túl szűkre szabja magát, és az egyének lehetőségei egyre jobban korlátozódnak, s a szólás szabadság gúzsba van kötve, kiút hiányában megoldásként, onnan menekülni kell. Országunkban először lassan, de biztosan, hogy igya bé, aztán egyre hatékonyan lépett fel a proletár diktatúra. Itt nem térek ki az ideológiai meg a politikai részletekre, mert azokat már jól megírták mások. Inkább a szökésekre fókuszálok, mint utolsó megoldásra, ami létezhetett. Államhatárt átszökdösők mindig akadtak. Ezért, vagy azért, de el kellett húzzák a csíkot az országból, mert hiába az ártatlanság, ha az ítélet mást mond ki. Az akkori vándorlási cél Nyugat-Európa, Amerika és Ausztrália volt. No, de a tömeges nyugat felé megmozdulás 1985 után vált erőteljessé. 1988-ban már a magyar sajtó is kezdte piszkálni az ügyet. Magyarország, szocialista állam lévén „hosszabb ideig tartózkodó állampolgárokról”, majd egy kicsit később „romániai áttelepülőkről” adtak hírt. Ebben az esztendőben közel 20 000 erdélyi menekültnek sikerült átlépnie a magyar határt. Sokan közülük az elegáns, legális lelépést szerették volna választani, azaz útlevéllel, de, ha nem ment akkor, akkor jöhetett a szökés. Hiába, az útlevélre sokat kellett várni, s nagyon korlátozták, hogy ki kaphatja meg, és ki nem arra a néhány engedélyezett napra. A szigorú határellenőrzések dacára eléggé soknak sikerült illegálisan elhagyniuk az országot. Ebbe a jól működő embercsempész hálózat is beledolgozott. Voltak, akik a nagy bizonytalanság véget, nehogy visszatoloncolják Romániába, ahogy kezdetben megesett, tovább menekültek Ausztriába. Pedig ekkor már a magyarországi lakosság zöme támogatta a menekültek maradását. A hallgatólagos álláspont egy idő után „hivatalossá” vált. A lehetőség még jobban megbolondította a szökni vágyó tömeget. Boldog-boldogtalan indult neki a boldogulást ígérő világ felé. Pedig a román határőrök nemigen kegyelmeztek. Akiket nem tudtak elfogni, s még lőtávolságban volt, lepuffantották. Akiket meg elfogtak életfogytig tartó kényszermunkával, jól kidolgozott kínzó módszerek alkalmazásával törték meg, a „haza árulói” címmel megbélyegezve. Voltak, akik belehaltak, mások meg nem bírták, főleg ami utána következett, s ezért öngyilkosok lettek. No, de az itthoni elviselhetetlen helyzet az embereket mégis arra kényszerítette, hogy jobb megélhetés reményében elmeneküljön az országból. Néhányan politikai menekültként indultak neki, de voltak, akik egyszerűen csak kalandvágyból. Az biztos, ha tömeges menekülés van, akkor, ahonnan érkezik az áradat, ott valami nincs rendben.... * * * Élmény-közelebbi történetekkel folytatom. 1988-ban egyik öcsém vágott neki a határnak, jól felszerelve! Még az apám Líbiából hozott „hat nyelven beszelő” kukkerjét (távcsövét) is magával vitte. A román határon valahogy átjutottak, a magyaron is. Azonban szembe találkoztak a magyar határőrökkel. Az egyik közülük azzal ijesztgette, ha nem adja neki a kukkert, akkor visszaküldi Romániába. Potom kétszáz forintot adott érte, mert rendes volt... A testvérem persze beleegyezett, hisz neki más célja leve, s azt el is ére. Kis idő múltával az egyik bátyám is többedmagával útnak eredt szerencsét próbálni. Sajnos őt már a román határnál elkapták szökőtársaival együtt. Aztán jöhetett a határőröktől a már részleteiben is jól kidolgozott szívatás. A mesés hármas szám itt is feltűnt, ugyanis három kerek napig kéjélvezettel szívatták, s meg-meg kínozták őket. A csoport egyetlen szökni vágyó hölgyét kellett a három társa „igénybe vegye”. A fiúk szerre lejtettek véle táncot (keringőt, tangót stb. széles volt a paletta). Tánc közben parancsszóra kellett vadul csókolózzanak, s közben egy cseppet hurbolják (hürböljék, erősen simogassák) és vacskolják (hevesen fogdossák) a hölgyet, mintha ki tudja milyen nagy szerelembe estek volna véle. A „gálaműsor” után jöhetett a talp és a tenyérverés, majd ezt követően egy tyúkketrechez hasonló zárkába préselték be őket éjszakára külön-külön. A határőrök (a nép egyszerű fiai közül valók) istenien szórakoztak ezen is. Pukkadtak meg a röhögéstől a ketrecben „fészkelődő” büntiben lévő embereken. Az szökni vágyó uraknak még vala egy meglepi: a kopaszra nyírás. Itt föltétlen hozzá kell fűznöm, hogy akkoriban még nem számított a fényes fej az elegancia megtestesítőjének. Inkább a börtöntöltelékek, gazemberek és gézengúzok csoportjában tartozók viselték. Hazaérkezvén a megpecsételt „rosszaságok”, hetente kétszer kellett jelentkezzenek a rendőrségen. Munkahelyétől megfosztották, és a megszabott lakótelepülésen kívül nem szabadott járniuk. Eme sikeres és nem sikeres szökéseknek köszönhetően szinte rögtön jóváhagyták a vezetékes telefonkérelmünket, és két hét alatt be is köttették. Mások meg évekig vártak, hogy rájuk kerüljön a sor. Nyilvánvaló, hogy a lehallgatás végett, de mit számít már... 1989-ben bátyáim ismerősök figyelmeztetésére megpróbálkoztak a szökéssel. Sajnos az, akit fogva tartottak a városon belül nem mehetett, mert az állomási rendőr észrevette. Ő azt füllentette, hogy a bátyját kísérte ki az állomásra. Helyette kisöcsém indult útnak. Több napos várakozás után telefonáltak, hogy sikeresen átszöktek a határon a román-magyar határon. Milyen fura helyzet. Csak egyetlen családon keresztül is be lehet mutatni azt a légkört, ami akkoriban teljesen eluralkodott hazánkban. Bizonyosan soknak lenne mesélni valója erről, de a történetek zöme gyakran egyeznének, szinte mintha ismételnék magukat. Egy szökni próbáló egyén

Természetjáró tábori előzetes Táborles Nem éppen nevezhető sétagaloppnak a természetjáró tábor szervezőnek az élete, pláné e tájban, mikor a a macik is randalíroznak szerteszét. Főképp a szülőkkel való zöld ágra vergődés a nehéz. Féltik a kis porontyukat. Mondjuk ez érthető is, főleg, ha egyetlen. Ezért is teszik meg azt a lépést, hogy az utolsó percig nyomon követik. Imigyen a gyerekeiket igen kedvesen kikocsikáztatják a helyszínre. A probléma ott kezdődik, hogy a helyszínről nemigen akarnak hazamenni. Lassítva kipakolnak drága magzatuk helyett. Bizony akadt kinyithatós kempingszék, amelyet a táborvezető visszapakoltatott. Azaz igazság, az mégsem fér bele egy tökös sátortáborozásba. Óvatosan és finoman a táborvezető próbálta rávenni a szülőket a viszontlátásra, de ők még mindig ott terpeltek (toporogtak, fontoskodtak), s újabbnál újabb kérdéseket duvasztottak fel. A táborvezető a medvével akarta elijeszteni. Ebből alakult ki a vicc: „ A medvével ugye viccelt! Nem. A medvével viccelni nem lehet” Bizony nem, de a táborozók biztonságos helyen szálltak meg. A tábor nem tudott beindulni idejében, már a gyereknek is kezdett sok lenni a szülői aggódás. A végén az ők hatásukra indult vissza a nyugtalankodó szülő konvoj. Na persze, a táborozás normál keretek között zajlott le. A gyerekek igen jól érezték magukat, s szeretnék megismételni, ha lehet jövőre is, de csak a tábort.

ELADÓ SPORT Mitől ne? Most már csak az a jó, ha minden eladó. Éppen a sport maradjon ki, nagyon blamás lenne, nemigaz? Néhány sportágban elég jól fizetnek, talán azért megéri benne lenni. De vannak sportolók, meg sportjátékosok, akiknek egy idő után a gyomrát megfekszi az előre tudom hányadik lehetek, vagy a meccseredmények. Ezért ott is hagyták, az amúgy is nem egy életen át tartó, jól, vagy jobbacskán működő állást. S akkor rögtön jöhet a reklám: Melyik meccsből szeretne válogatni? Mennyit szükséges lepengetni érte, hogy a kedvenc játékosom győzzön? Igaz, itt nagy a tét, ebben akármilyen csóró nem vehet részt! Talán ezért izgalmas annak, aki nem tuja a végeredményt. De mitől jó annak, aki tuja? Hát az Isten tudja... Mindenesetre a tömbházak, vagy utcai gyerekek meccsei még becsületesebbek. Ott is vannak kilóg a lólábas megoldások. Például, ha sokadik unszolásra, létszámhiány miatt bevetik, hogyha játszol benne fogsz lenni az első háromba, vagy az erősebb csapatban leszel... Sportol Ócska		Szocializálódás manapságosságban az oviban Hogy miért fontos közösségben lenni? Mert közösen visszük tovább, amit jónak vagy éppen rossznak gondolunk, még akkor is ha tetszik, vagy sem. Az első lépés egy emberpalánta számára az óvoda. Persze, újfent elnevezésekkel lehet az éppen napközi, tipegő, és sok ehhez hasonló cifraságok sora. Hogy mi egy szülő elvárása az óvodától, az korántsem egyértelmű. Viszont a változások nagy hullámveréseiben mégis egyfajta állandóság a beilleszkedés! A közösségben sok mindent meglehet tanulni. Például, ha a kedves gyereked „szobatiszta lett”, az aranyos édi-bédi társaik segítenek abban, hogy újra, csak úgy lazán bepisiljen és beszarjon. Miért is ne! Ha az egyik műveli, akkor miért éppen ő maradjon ki? Ráadásul néhány percre, de külön foglalkoznak is vele a dadák, óvónénik. Ennél több mi kell? Talán még egy beszarás. A szülő otthon fogja a fejét, hogy az ő gyereke visszafejlődött. Pedig eddig, sőt előre szólt neki! Vajon mi fog történni a kisdedével? Na, vajon mi? Semmi különös. Igaz, hogy a pelust gyakorta megveti, de rendes ütemben szocializálódik! Hát nem ez a fontos? De. Sőt van eset, mikor ovikezdés előtt a gyerek tudja használni az evőeszközöket. Itt inkább a kanálra és a villára gondolok, na jó, felügyelettel, úgyhogy az ember hátán is szem van, becsúszhat egy tompa élű kés. S olyan szépen evett addig a kis csöppség, hogy gyönyörűség volt nézni. A poharat, ha kell egyedül töltötte meg, s nem lötyögtette ki. Közben mindig szalvétával megtörölte az apró szájacskáját. Ha meg taknyos volt, kérés nélkül használta a papír zsebkendőt, s mindig a szemétbe dobta, beletrombitálás után. Hát nem álom? De az. Aztán szeptembertől újra ovi, s egyúttal újra jönnek azok a bizonyos másként viselkedések. Biztos mert úgy könnyebb, vagy mert mindehhez a máshoz, a közülük kimagasló erős vezéregyéniségek lazán besegítenek. Mi az ami inkább dívik? Hát, ilyenkor sosem maradhat el az ingujjal való komótos orrdörgölés. Remek takonybajusz tudnak készíteni maguknak. Hol rövidebbet, hol hosszabbat. Ezt pedig sokadszorra megismételvén akarva-akaratlanul a fejük búbjáig is fel tudják kenni. Nem is beszélve arról, hogy a napi tevékenység világosan látszik az egyre sötétedő és tarkálló cuccocskáikon. Otthon a szülők bosszankodóan vetik le róluk ilyenkor a ruhácskát, miközben katonás mozdulatokkal nevelési tanácsokat adnak a huncut „elkövetőnek”, aki nézve ki a fejéből kevésbé érzékeli azt, hogy minek kell ekkora hisztit csapni, hiszen az oviban teljesen ki tud bontakozni. Ott úgy eheti le magát étellel, földdel, s amit még befalhat, ahogy akarja, és főleg azt kenhet magára, ami éppen keze ügyébe van. Esetleg kap egy halovány nanát, s meg is magyarázzák neki, akképpen nehogy a kedves pöttyös lelke egy milligrammocskát is sérüljön. Még az a szerencse legtöbb szülő szereti, ha gyereke csodásan szerepel, mert így az ének-, meg verstanulás simábban megy, mint az illemtan és a tolerancia. Igen, mert a figyelmes gyerek remekül tud tájékozódni, reléi hamar felfogják a felnőttek és társai tűrési határát. S mint tudjuk mindig a végsőkig mennek el. A hangsúly, s nem a ráksúly, mégiscsak azon van, hogy a gyerekeink csodásan veszik a gátat, s hamar betudnak illeszkedni új környezetükbe. Ovis Apuka
– Fikarcnyi ZSÖGÖDI Szódalocska – Zakota – Ne féljetek, meglesz erejsztve (el lesz megyarázva) ez es! Eccer (egyszer) sok értelmű szó, hogy igen! Zakotának mondjuk azt, amikor az ember, még jó lesz valamire címen összegyűjt mindenféle mocskot (itt - kacatot, lim-lomot), úgyhogy férni se lehet tőle. De az es az, amikor essze-vissza hány (itt - dobál) az ember a lakásba mindent, olyan zakota lesz tőle a szoba. De lehet más egyéb es! Mikor nagy zajt csapnak a gyerekek, vagy a részegek a kocsma környékén. Azt úgy mondjuk zakotálnak. Vagy pedig akkora zakota volt, hogy állj félre onnét! Esetleg, már megint zakotáltak. Há igen, vagyes (vagyis) az, amikor nem eppeg (éppen) a kedvünkre való lármától cseng a környék. Mondhatjuk úgyes (úgyis), hogy egyfajta kellemetlen felfordulás. Na de itt nem ér véget a magyarázat, met (mert) van zakota ember es (is). A zakota ember folyton folyvást ott a seggedbe. Nem áll bé a szája, egyszerre tud hadonászva mondani, magyarázni, amitől a szenvedő társa falra tudna mászni. Olyan hogy rendesen éget a hülyeségtől, örökké láb alatt van, s akinek azaz érzésed, hogy egy balegyenest szívesen béhúznál. Csöndi
R E K L Á M O CS K A Csak itt, csak most, és csak önöknek ajánlunk egy marha nagy TEHÉNFOST. Ne habozzon sokáig, hiszen csak önért tesszük? Nem kell eladnia a kocsiját sem, elég egy közepes átlagbér, amely csupa kilences számokat tartalmaz, s máris viheti! Természetesen kedveskéim, ha lehetünk ennyire bizalmasak, ez nem az a tehénfos, amelyikbe belelépett hajdanán! Nem ám!!! Ez egy igazi biotehénfos, amelybe akkor lép bele, amikor éppen csak akar!!! Hát nem fantasztikus!!! Elteríti kertjébe, és ettől a perctől csak az öné lehet. Ezt mi ajánljuk potom áron, mert ilyen bioterméket csak úgy nem kap az utcán! Hiszen ez nem olyan tehéntől származik, amelyik tápot gyúr magába, hanem a havasokban legel! Ezért annyira kurva egészséges!!! Rendelje meg haladéktalanul most! Mert ha nem várakozik, akkor még csupa ingyen, az az grátisz, kaphat egy ön által kiválasztott folyékony, képlékeny állagú, vagy éppen száraz szarbogaras alagúttal ellátott legyekkel döngicsélő lepényt. A szállításra nem kell költsön, azt ingyen megtesszük! Ha eredetit akar, akkor hozzuk a tehenet, amelyik fossant majd az udvarára. Esetleg, ha elzárkózik ettől a lehetőségtől, az se baj, kap szintén grátisz egy piros pöttyös vödröt, s azt, ha akarja úgy matériával együtt akár a fejébe is húzhatjuk!!! Mú	Fenyőszegi révedező séta Fotó és merengő a Szerkesztős úr Ott járni kelni, ahol gyerekkorod lelki nyomait véled felfedezni az ismeretségben, maga Meseország. Megesett véled sok minden, de azok az emlékek a legtisztábbak, ugyanis akkor fedezted fel a nagyvilágot, s azzal tudod összemérni ma is későbbi éned bonyolult rejtjeles bugyrait. Vissza a gyökerekhez, mert emígy sikerül megszabadulnod a magaddal cipelt tehertől, és letisztítanod a fölösleget. Ott vagy az összes fában, a felhőkben, a földben, élőben és élettelenben. Hát ezért érdemes néhanapján sétát tenni hazádban, mert a legnagyobb kincsre bukkansz, arra, miként lehet rácsodálkozni a zajban rejlő végtelennek tűnő csöndes szépségre, az életre.

Üdvözlöm mindazokat, akik ötletet adnak az újsághoz! Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ .