FENYŐSZEGI CSEREKJÉK  Ünnepi szám 2018/9  A Zsögödi Szó nyakig havas lapja

 

Örömözés a havazásban Mikor már nagyon eltompul és meggebbed  (itt – dermed) az ősz, s nincs minn álmélkodni, nem árt a körforgás lelkébe havat szórni. Ha megtörténik, a bánat elszáll,  beköltözik az ünnepelés friss meséje. Ilyenkor minekünk egy dolgunk van. Hagyni csapot-papot s egy órácskára vidámságos pírt csalogatni elő az orcákra. Lapáttal hányni magunkra a havat, s lecsúszni rajta a mindegy mikor és hol áll megbe. A lényeges hömpölygő kacajban felderülő patyolatjátszma virgoncsága jutalmul hópöttyökben simogat minket.  Én

Hergelődzés előtt a dombon Lerittyentette: Oldaldeszkám

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket, és boldog új esztendőt kívánunk!!! Fenyőszegi úr és családja

Kiselejtezett karácsonyfa virulása! Már süldőcske lehettem, olyan félkamasz, amikor ez az eset megesett, de jól esett. Nagyon elhanyagoltuk a karácsonyfa beszerzését. Mi tagadás, a körmünkre égett a gyertya. Csak néztünk ki a fejünkből mitévők legyünk, mert néhány óra múltán a karácsonyfát kellett volna bámuljuk. Erre fel mi egész délelőtt közös erővel odakint marháskodtunk a cimboráinkkal. Hógolyóztunk, csúszkáltunk, szánkóztunk, egymást hóba vertük, s ehhez hasonlókat ökörködtünk. Végül rászántuk magunkat, hogy elmenjünk a piacra. Bizony ott már egy karácsonyfát, az nem sok, annyit sem találtunk, csak néhány fenyőgallyat cibált jobbról-balra a dermesztő szél. Félig megfagyva, szomorúságtól megsavanyodva eregeltünk (itt - mendegéltünk) hazafelé. Kezünk még a kesztyűbe is lilára fagyott. Otthon melengettük, de nem fájt annyira, mint a karácsonyfa hiánya. Hiszen, ahogy a jó reklám mondaná: „Karácsony és Karácsonyfa együtt jár!”.

   Egy darabig így maszutáskodva (itt – céltalanul piszmogva) sajnáltuk magunkat, addig, amíg meg nem jelent egyik pajtásunk. Kicsalt, hogy nézzük meg milyen hóvárakat építettek a hócsatázók a környékünkön. Mivel jobb dolgunk nem akadt, csatlakoztunk hozzá. Meg is néztük a csodás építményeket, s úgy döntöttünk, hogy másnap bérbe vesszük egy hógolyós  záporos „kegyetlen” csatára. S amíg így bensőségesen sünnyögve (itt - terveket szőve) botladoztunk hazafelé, egyszer a testvérem a szemetesnél meglát egy fenyőfát. Távolról nézve, akár azt is lehetett hinni, hogy valaminek az árnyéka. De ekkor egyre szaporábban vettük lépteinket, kedves pajtásunk alig tudott követni. S valóban egy fenyőfa volt ott a szemetes kontájnernek (nagy kuka) támasztva. Teljesen sűrű ágaival büszkélkedhető fehér fenyő szinte hibátlan volt.  Biztos ahogy nekirittyentették a szemetesnek úgy törött ki az alsó ágából egy darabka. Mi gondolkozás nélkül magunkhoz ragadtuk. Elbúcsúztunk barátunktól, kellemes ünnepeket kívánva, futva tekertük hazafelé úgyhogy még a lábunk sem érte a földet. S valóban nem érte, nem éreztük, csak amúgy suhantunk be otthonunkba. Nagyon fel voltunk lelkesedve. Nem is csoda... De is csoda, hogy megtörtént! Angyalokká váltunk arra a kis időre. A családtagokat mintha bűbáj szállta volna meg, egy csapásra derűsekké váltak.  Lelkendezésünk erre, egyre csak fokozódott. Elő kerültek a díszek, a fényes papírok. Nagy hirtelenjében folyt a szaloncukor öntés. Úgy iparkodtunk, mint a mesékben szokás, ilyenkor decemberben. Nagy volt az öröm. Nagy nagy!!! Aztán pillanatok alatt a fenyőnek megtaláltuk méltó helyét, és a bibis ágát falfelé fordítva lepleztük el. A díszítéshez hangulatot varázsolva bekapcsoltuk a csehszlovák piköppöt  (lemezjátszót) s eresszed a bakelit lemezt. Ment is a popzene ezerrel. Néha-néha odafigyeltünk, hogy a piköpp karjának fejére feltett radír nehogy leesen. Az biztosította, hogy ne ugráljon vadul a tű. Na, a gördülékeny munkás muzsikaszó alatt jött el akkor hozzánk a tagadhatatlan karácsony. Akkor ébredtem rá, ami egyeseknek fölösleges szemét, az másoknak valóságos kincs.  Karácsonyika

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

   Csíki hidegmérő Recseg a hó Fenyőszegen. A nagy hóesés az egy dolog, de megérkezett a hideg es. Egyelőre nem az a vad fogvacogtató, de mán a kabát alatt érdemes a lájbit es bégombolni… Sa feles köményest se rossz felpakolni útravalónak.

 Új utak Zsögödbe Há, mit es mongyak, úgy megcsiálták, hogy mán helyenként duvad szét. Biztos a sok esztendős várakozást készennek vette, s azétt repedezik az aszfaltocska helyenkint mostanság.

  Székely zászló nuku A román hisztériázás  megtiltotta, hogy akármilyen formába székely vagy magyar zászló legyen kitéve a csíkszeredai polgármesteri hivatalba sakárhova hivatali helyen (egyelőre?). Pedig aszittem, hogy mi történt? Ha ezt valaki egyenlő bánásmódnak mondja, eléges furcsa egy állításozó. 

  Egyes zsögödkörnyéki taxisok bánattya A rossz nyelvek aszt beszélik, hogy vannak taxisok, akik nem viszik ki utasaikot, akárhova. Ha meg a rossz utakon kell vergelődjenek, többször es megmossák az utasfelek fejit. Kocsijuk javításáról beszélnek. Az árakról eléges nehez beszélni met az kurva drága. S ha el, s vissza es (retúrózik) az utas, akkor dupláját kell lepengesse a taxisnak.

                        Hírike csokrocska bégyűjtőke

 

Luca napja, most mán aki kapja marja – Ugye nem is olyan régecskén Luca napján történteket készpénznek vették. Nem volt szabad sütni, mosni, fonni, s másnak egyáltalán valamit kölcsönbe adni. Igen, mert ha megtetted akkor a boszorkányok szépszerivel kegyetlenül meghordoztak, úgy hogy a nyavalya kitört. Hogy ebbe most hisznek-e? Hát igenis meg nem is. De abban már többecskén, hogy Luca napjától kezdve tizenkét napon át az idő fog hasonlítani az elkövetkezendő esztendő tizenkét hónapjára. Vagyis nem kell törni a kobakunkot, kész az egész esztendei időjárás naptár. Így a szántó-vető földművelést végező honpolgár ennek tudatába készült elé az elkövetkezendő esztendő munkálataira. E se vót semmi. Lehet többre jutott, mint manapság... Vót ennél kucifántosabb naptármegoldás is. Vettek egy jókora kerek csípős büdös hagymát s cikkekre nyesegették. A cikkek száma pont 12 kellett legyen. Az mutatta a tizenkét hónapot. Ezeket a cikkeket ügyekezni kellett egyenlő darabokra vágni. Amikor e megvót bésózták. Azért tették, hogy levet eresszen. Amelyik cikk a leglevesebb lett, na az felelt meg a legesősebb, mongyuk havasabb hónapnak. Akkor már tudták a mezőn és kertekben dolgozó becsületes munkás emberek, mire számítsanak, hogy milyen megpróbáltatások várnak reájuk. Más szóval, mikor kössék fel a gagyájukot istenigazából. A következő esztendő termését pedig egy cserépbe ültetett búzamagvakból jósolták meg, amit Karácsony napján vergáltak (elemezte ki) meg. Sok más egyeb szokást tartanak a mai napig es, de ezek a legfontosabbak mifelénk. Az eccer biztos, hogy Luca napjával elevenebb a december.          Luca Barát

 

Nézd a reklámot, sö nem kell kondolkojz!

   Üdejébe bévetik, tévébe, rádióba, újságba, s mán az internetre es az ünnepekhez, s úgy akármiről gyártott reklámokot. Erősen hirdetik micsa (milyen) jók ezek a melegen mutogatott ajánlások! Hurrá!!! Egy dekát se kell gondolkojzni. Helyettünk megolgyák mások! A mán nem es olyan rég elmúlt ünnepekkor a desanya és desapa célzottan azt az ajándékot varázsolta elé az angyalkák segítségével, aminek megvalának a következetes nevelési célzatai es a gyerekre nezve. Persze, ha egyáltalán vót, amiből, s hanem nem. Az ünnep, attól méges ünnep maradt, segyik gyerek se szevedett lelkisérülést. Ehelyett csuda jól érezték magukot. Örvendet a vakációnak, s a téli hódkoroskodásoknak (szánkózás, sízés, korcsolzáyás, hogolzóyás satöbbi). Üdövel a nevelés, ha egyáltalán sikerül, másképpen zajlik. Belészólnak a küsső hatások. A szülő csak hümmög, hogy a gyerek mit es akar, ső nehez elmesélni nekik miért az önzőség a túlvágyakozás. Ha nem kapják meg egymás bisztyába, óvodába, iskolába simitt-amott felgyűjtött listázott divatfontosságokot, akkor hétbaj lesz. A szeretet nevébe földhöz bazgenyálják magukot, és ősi eleink üvöltésével ikrándozva (hisztérikusan rángatózva) komoly hangerővel érzékeltetik mélységes csalódottságukot.  Szar a Mikulás, fos az Angyalka, s mindenki, aki nem pont azt ajándékozta, ami neki elengedhetetlen úgy három napig. Mert tudjuk a gyerekeknél is három nap egy esztendő. Ezétt reklámnezésre fel lepetéseim! Hiszti

* Rejtőzködő éberség * Téli kisneszekFotó és eszmélkedés Zsögödi úr

 

  A dermedt hallgatásnak látszó hűvösség alatt megy az élet. Egy pillanat nesz nélküli mozdulatlanság, s jutalmul megjelenik a bokrok közül egy cinke.

Az életöröm ódájának lélekmelegítő eleven sziporkázó muzsikája ez.

 

Létezik-e Mikulás? Méges mi nyavalyás rágórágsúlyt képzeltek!? Há persze, hogy létezik!  Szen Miklós püspök ejsze nem heába hagyta hátra jó szokását nekünk. Na, nem eppeg arra gondolt, hogy jesztegessük a gyerekeinket, sarra se, hogy ajándokkal vetélkeggyünk egymás előtt. Hanem örömözzünk!!! Midenki jól érezze magát a bőribe. S ne csak magunkra figyeljünk annyit, hanem a családra, kutyákra, macskákra, barmokra, marhákra, sö mindenre.  De az ajándékozás az szüvből jövő legyen, met ha nem akkor jöhet es mehet es. Léteznek most es valóságos mikulások, de divatoskodóak es. Pedig igazi Mikulásnak lenni, ha jól belégondolunk, nem es annyira cuccos. Ami ne jő magától nem kell erőltetni. Met sok akarásnak nyögés a vége.         Mikike segéd

Új esztendei bétoppanás! Műfelénk az új esztendőbe, ha egymáshoz mennek látogatóba a rokonyok, üsmerősök, sö jóbarátok, akkó az embert (férfit) kűdik elé, hogy lépje át a küszöböt előbbször. Persze ez Karácsony napján es tartották. Há persze, met az ember jó kévánsága szerencsét hoz a házra. Lesz mit aprítgatni a tejbe… Nem lesz hiánya semmiből. Ezt a bétoppanást mán a háziak várták es. Meg es szokták, hogy ki kihez fog jókévánságos látogatást tenni. Osztán persze jöhetett utána az ember egész pereputtya. Lett szemperc alatt nagy vigasság! Elékerültek a a finomabbnál finomabb disznyóságok (disznyóból készült ételek). A családfők legurítottak egy-két kupica pálinkát, s ha a hangulat csudajóra sikeredett, akkó akár egy két üvegecskével es bébeszélgettek. Az es igaz, hogy rendesen megmecskentek (megrészegettek) tőle, de a feleségek elintézték őköt. Öh

Ki viszi át a vajat a túlsó kasszához?

    Örökződ téma marad a bévásárlás. Ünnepekkor bármennyire szeretnéd elkerülni a koncertekhez hasonló embersereget, sehogy se jön össze. Met mindig akad valami, amit kifelejtettél, súgy gondolod muszáj megvásárolnod, hanem nála nélkül az ünnep es csorbás (itt -hiányos) lesz. Ezétt nagy levegőt véve leereszkedsz alfába, s evvel az oxigén nyelettel bévegyülsz a hatalmas bótba. Egymásra tapadva, pufádot eltorzítva nyomulsz előre a kitűzött cél felé. Arra számítasz lesz, ami lesz alapon, háha lesz még, amit szerettél vóna. Ebbe a komoly küzdőtérbe nehez megmenekülni úgy hogy egy kicsit se sérülj. Itt az elszántság nem sokat ér, inkább a vakmerőség, mind a bátorság a fontos. Muszáj gerilla harcosnak lenni, hogyha azt szeretnéd, hogy a szeretet ünnepén minden ott legyen az asztalon, amit csak elképzeltél. Netán még vendégek es mennek hézátok, akkor lássák, hogy eccer ezek rendesen megadták a módját! Há nem?

   Nem aszondom, hogy jómagam nem ügyeskedek ilyenkor, de azétt vannak fenntartásaim. Nem szeretek lökdösődni. Ha egymással szembe szorult vásárlótársammal néhány pillanatot töltök, akkor félre fújom a levegőt. Nem budicsekkelem meg, főleg a hölgyeket. És ami nagyon lényeges senkinek a pufájába nem könyökölök bé. Néha-néha eredményhez vezet, met ők es kedvesek lesznek ettől a gesztustól, s előzékenykednek. De amikor egy árú megszerzése a tét, ott eltünedeznek ezek a varázslatos kedvességek visszahatásai.

   A jó közelmúltba pont egy ilyen harczot éltem át. Bémentem vajért az üzletbe. Nagy vót a forgalom. Eccer egy csapat tüsténkedő vásárló majnem feltapasztott a konzerves polcra. Szerencsére ügyesen, mivel gebe vagyok, az utolsó percbe kisiklottam  előlük. Éberségemnek köszönhetően a vajaspóchoz értem. Többféle vót, de amelyiket otthon es szerettek, abból három. Gondoltam, megeresztek kettőt belőle. Már nyúltam es utána, amikó a gyengébb nem egyik tagja könyökével úgy megvetett, hogy szikráztak a szemeim, s gyorsan lenyúlva a három vajat úgy eltűnt onnan, mind a kámfor. Most már kezd derengeni a kedves olvasónak es a költői címecske, hogy ki viszi át a vajat a túlsó kasszához. A fehérnép nyert!!! Én es vettem, csak más vajat, s az se vót rosszabb. A lényeg, tudjuk mi az a figyelmesség, s főleg a szeretet, ilyenkor decemberben.   Egy rafinált túlélő vásárló

 

Árminék díszítési rohamja...

   Néhány évtizede Árminék se hagyták alább. A csillog-villogot marhára megkévánták. Látták mán falun, sőt városon egyaránt, s velük átelembe es az utca túloldalán. Rendesen irigykedtek, sö vágyakoztak a színes pillogó lámpik után, akármilyen színben es mutatkoztak azok.  Há, nálik ugye, előbbször csak a karácsonyfás szobába fényeskedtek a  csuda fényszórók. De mostanra mán kiköltözötették az előszobába. Még a fürdőbe a budi felett es sikerült egy rénszarvasost felbiggyeszteni. Most mán a hangulatemelés szinte rendbe vót. Ekkó Ármin gondolt egy nagyot sa pillogó hacukáit kiköltöztette az ablakba. Ugye látta, hogy másoknál es  ezerrel pillog az egész ház. Csendbe versenybe kelve azokkal, mán házon kijjel, a fákra es biggyesztett. Pedig mondta a nagyannya, hogy Jézuskának a csillagok vettek fényt, főleg egy közülük, az a betlehemi, de kit érdekelt...  Az öö be babba, saz ej be szép között versengett hallgatólagosan másokkal. Úgy döntött minden egyes hangulatoskodót leteper. Ő lesz a valóságos szemet vibráltató tarkácska fényesség. Hogy minden egyes járókelő az ő portáját csudálva üti meg a gutta, hogy mennyire bubáson szerketálta essze. Ármin vérszemet kapva, elészedte a lenézős orosz pillogtatókot es. Reajött, ha nem lássák a dobozát, akkó úgy se tuggyák, hogy milyen márka, s máskülömben es nem kínai.  Nagy buzgadalommal felrittyentette a ház oldalára. Ejsze még a tetőre es jutott. De amikó  az áramot békapcsolta az langot vetett, selment a záram nemcsak tőlük, hanem az egész utcából. Hogy mennyi menekült meg a villogóikból az már mindegy, met jó pár órán át csak a csillagos eget nézhették vóna, ha nem lett vóna béborulva az ég. Ezét a koromsetétbe kuksoltak vaksiskodva, amíg a szerelősök vissza nem állították a záramot.        Csillogócskácska

 

Az elérhetőségek ezek: Az villámpostácska megmeredeve ugyanaz -  borbelevi@yahoo.fr. Honlapocskácska -  users.atw.hu/borbelevente.