|
FENYŐSZEGI TAVASZ 2019 – 46. szám. Zsögödi élemedés |
|
Pápalátogatás II. Most mán teljességébe kivilágosodtunk. Csíksomlyóra es jön a pápa. A hivatalos hírek szerint eléges sokat fog nálunk lenni. A zarándokoknak előbbször fel kellett iratkozzanak, met ha nem, akkó nem mehetnek ki a híres csíksomlyói nyeregbe. Legalább egy millió embert várnak, jó sok újságírót a világ minden szegeletéből. A magyar állam pedig pénzzel segítette a ferenceseket a szervezésbe. A rendezésbe békapcsolódott egész Székelyfőd. Mán zarándokokot fogadnak ingyenbe elég sok helyen. Persze hogy még emlékezetesebbé tegyék ezt a ritka percet, há még septibe rajz és író versenyt es hirdettek meg. A pápalátogatás nem történt zökkenőmentesen. Felborította a végzős ballagók programját. Hétvégéről, de még a a látogatás közelgő napokról es le kellett mongyanak. A szállodák ugye fogaggyák az esemény nagy embereit. Ezétt a kellemetlenségét a ballagók hallgatásba részesülnek. Az esküvőköt es tovább kell rakni, tehát a boldog pillanat máskor kell, hogy békövetkezzen. Mivel mán május 31-én a csíki fővárosba nemhogy közlekedni, de töpni-nyelni se lehet, így hát munkaszünetté nyilvánították ezt a napot. Ferenc pápa helikopterrel érkezik hézánk, egyet misézik, s osztán megy a további dolgára. A rományok idegesek, met magyar intézkedésnek vélik a pápa ittlétét. A székelyek és magyarok es hergelőznek, hogy a romány előljárók piros sárga kékkel bévonják a csíksomlyói nyerget. A százévüköt fogják ünnepelni. Van hergelődés. Immán ejsze baj nem lesz. Políti |
Két tojás rötyötölése Húsvét vasárnapján
Kinder tojás - Höhöhööö!!! Micsa kinézetel! Egészen ideje múlt vagy! Hímes tojás - Bocsi, a retro a divat!!!
|
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Bajban a zsögödferedői kápolna – A kommunista világba felhúzott „Tavasz a Hargitán” és a régi államünnep „Augusztus 23” bulihelyi színpad nincs valami jó bőrben. Pedig rea tervezik a zsögödfürdei kápolnát. Ha üdejébe nem fognak belé, akkor a Szent Anna tiszteletére felhúzott kápolna se fog sokáig a felszínen megmaradni... Új rendeltetése van a zsögödi kultúrháznak – A Pető Intézet béköltözött a zsögödi kultúrházba. A csoportterápiás kezelések mellett továbbképzők es fognak zajlani. A továbbképzőkön ellehet sajátítani Pető-módszert. De vajon hol fognak a fiatalok és nemcsak kulturális tevékenységet kifejteni? Próbálni, fellépni, ünnepélyeket szervezni? Megújul a zsögödi Natúr Lakópark felé vezető út – Az éves költségvetésbe beléfért a Natúr Lakópark felé vezető út leaszfaltozása! Hurrrá! Ezt mán rég várják az ott lakók. A Nagy Laji dombi medvelátogatás – Március elején Demeter László biológus és hadnagy Lehel a SZILOS vadásztársaság elnöke lakossági tájékoztatást tartottak a Nagy Laji dombi medvejárás miatt. Villanypásztor a Hargita Megyei Sürgősségi Korház körül – Március végén rázós drótot szereltek fel olyan 600 méteres hosszúságba a ki-be sétáló medvék megfékezése ellen. Az áram csak távol tart, vagyis nem csap halálra senkit (legalábbis medvét és embert), ezt garantálják. Vízparttakarítás Csíktól egészen Udvarhelyig – Ebbe az akcióba benne vannak Csíkszereda és Zsögöd önkéntes csapatai es. Ők az Olt mentét igyekeznek szemétteleníteni. Reméljük nem hiába. Hírlocsogóka |
Hol volt, hol nem volt… Találkozásunk Nagy Imre festőművésszel Melyik zsögödi ne ismerné Nagy Emrét? Mi?! Hát olyan nincs es. Azé néhány szóba érdemleges elmondani, hogy a múlt évezredben 1893. július 25-én pottyant ki annyjából erre a világra. Nagy festőművész lett belőle, de foglalkozott más egyebbel es. Elég sok híres erdélyi magyar fizimiskáját lerajzolta, de jó néhány metszetet es eresztett, s meg miegymást. Ismert vót itthon, a magyarok körében, Európában, és a tengeren túlon es. 83 évesen ment el innét örökkétiben. Hamvait a zsögödi műterem falába szerketálták bé. Önéletrajzi írását Följegyzések címmel előbbször 1979-ben jelentették meg. Vót családomból, ha nem es direkt, de úton-útfélen mindenki találkozott Nagy Emre festővel. Néhány csókolóm erejéig, met akkor muszájítva vót a köszönés, odaböffentünk neki. Hírességétől egy cseppet se ájultunk el met nem tudtuk, hogy az milyen nagy dolog. Amikor készítették 1973-ba a saját szülőháza kertjibe a galéria épületét, na akkor Édesapám es ott dolgozott, mind építőmunkás. Legalább es az elmondása szerin így történt. Nagy Emre bácsi nem vót lenézős, hogy ő festő, vagy mi a ráksúly, egy cseppet se ágált (pöffeszkedő, nagyképű), nem bőcsködözött, hanem szépen mindenkivel szóba állt. Nem nézte azt, hogy ki fiaborja. Nem nem... Főleg akkor eredt meg a nyelvük a munkásembereknek, amikor ebédszünetet, vagy csak úgy szünetet tartottak. A szatyorból ilyenkor elékerült az újságpapírba bécsombolyított szalonna, a melléje tett veres hagyma, egy csepp túró, vagy valami disznyóság (disznóhúsból készült étel). Vót aki utána elszívot egy marosestit, nácionált vagy kárpácit (hajdani olcsó román cigaretták). Azután krákogva köpködtek... Néha egy csep pálinka es elékerült. Vót olyan es, hogy maga Emre bácsi kínálódzott. Apámot többször es béhívta a műtermébe, ahol eppeg dolgozott. Megmutatta a rajzait, s munka után még néhány teknikát es megtanított neki. Állítólag még ketten es dolgoztak egymás mellett, persze külön munkákkal. Apám ezért többször es fellelkesedett, hogy művészi teheccségét kibontakoztassa. Ezétt otthon ő es művészkedett rendesen. Több festményt (olajfestményt es), rajzot és pléhbe zárt domborművet eresztett meg. Amikor a testvéreimmel pingáltunk, grafikáztunk, s ott ne, maszatoltunk, akkor gyakran végigmérte „műveinket” apám, s látta, hogy csak mocskolkodás. Néhány Nagy Emre bácsitól származó teknikát szőrén-szálán nekünk es elárult. Persze még így se sikeredett valami csudajóra, ahogy az el vót várva tőle. Néha még magunknak se teccet, de sebaj. Münköt ennek ellenére semmi se tudott letörni, met nagyon szerettünk rajzolgatni meg festegetni. Ha matyuka lett belőle, mit számít, akkor az lett s kész. Nagy Emre festővel kicsi kölyökként találkoztam legelőször. Ejsze olya félhét esztendős lehettem, asziszem 1974-be történt. Ilyen tavasz lehetett, mind most amilyen. A tanítónéni jutalomból, met ej be ügyes gyerekek vótunk, mán nem tudom mibe, elvitt Nagy Emre bácsihoz. Imigyen látogattuk meg Húsvét előtt az újonnan felhúzott Nagy Emre galériát. Még Emre bácsival es találkoztunk. Ő aszondta, hogy csak hinni kell benne, s nagy művészek lehetünk! Volt es egy-két hétig olyan rajzolás a zsögödi iskolába, hogy az Atyaúristen es csodálkozhatott rajta. Sercegtek a ceruzák, plüttyögtek a penzlik! De mind minden csuda sokáig nem tartott. Én azóta es szeretek rajzolgatni, habár nagy művész nem lett belőlem. BöLö |
|
|
– Meglepő osztályzatok – Érdekes történetek 3. Valamikor a múltévezred utolsó évszázadában esett meg, ejsze mán igaz se vót, úgy bépókháloósodott a mondává kövesült történet. Olyan hetedikes-nyolcadikos lehettem, mikó a kémia tanárnénim előszeretettel vázlatoltatott bennünket. Vázlatoltunk úgy, ahogy tudtunk. Egymástól sutyurogva kérdeztük, hogy mit es írjunk ki a könyvből. Néha még ő es elmondta. Menet közbe pedig hol bent vót az osztályba, hol meg nem. Ki bé járt, mind zsidóba a fájdalom. Néha az ablaknál merengett, megfésülködött (szép hosszú ja vót), eccer-eccer el es kacagta magát. Mű gyerekek ez idő alatt, nem mindig végeztük a reánk bizott feladatott úgy ahogy kellett vóna. Folyton fogott a zsigora (itt – hülyéskedés, csintalankodás). Ebből es lehetett tudni, hogy nem vótunk betegek. Fiúk lévén (hokiosztály) olyan zajt csaptunk az osztályba, hogy mán az csúfság vót. De hát mit csinálj, valamivel el kell ütni azt a bizonyos ötven percecskét, s ha a tanár későbbecske érkezik bé, akkor es legalább negyvenet. Marháskodásból, egymás biztyába a gyerekek jelesek szoktak lenni! Ez mán bizonyított tény, főleg manapság, amikor minden egyes lurkó ismeri a jogait, de a kötelezettségeit valahogy elfelejti, akárhányszor es elmongyák nekije. Na de kanyargózzunk cag vissza a zeseményekhez. Egy ilyen első tizenöt perces zajoskodásba „törött belé a fogunk”. A kémia tanárnéni nem bírván a nagy ricsajt, elészedetett egy-egy üres lapot, jelezve, hogy felmérő lesz. Imigyen nyugtatott le. Ne félj me egy zabszemet se tudtak vóna feldugni seggünkbe! Elévettük a füzetből kitépett lapokot, s nagy győztesen felírtuk a nevünköt. Az es valami, ha egyébb nem fog lenni rajta... A legutóbbi kijegyzetelt leckét kellett leírjuk, s még a táblára felírt feladatokot megoldanunk. A tábláról való lemásolással es egy cseppet elütöttük a zidőt. Másolgattunk, nagyokot vakaróztunk, s jó sokat szimmogtunk melléje. Meg-meg kezdtünk néha egy-egy mondatot, majd kihúzgáltuk. Próbálkoztunk kipréselni magunkból valami értelmeset. Sajnos ez a cselekedet osztályunk igen vékon rétegének jöve essze. A többiek (ezek közé tartoztam én es), csak neztünk ki a fejünkből sannyi. Azé azok a percek, amikor sok akarásnak csak nyögés a vége, ameddig bé nem szedték az extemporálékot (felmérőköt) hihetetlen hosszúnak tetszett. Olyannak, mind mostanába azok a sorozatfilmek, amelyikeknek sosincs végük, csak folytatódnak. Az izaccság úgy folyt le a kobakunk hajtakarta lombjai alól, minha időszakos patakok lennének. Az a lényeg egyszer csak béfejeződött. Szerencsére, met akkor mindenki megkönnyebülten sóhajta szuszogot egy nagyot. A tanárnő eszeszedte a felmőrőköt nagyon népszerű és kedves mosollyal, s mán csengettek es ki. Pár nap múltán, mikor újból vegytani fogalmakkal találkoztunk, főleg a tankönyvből egy jegyzetelés során, hozta a felmérőköt. Szerre olvasta a jegyeket. A legjobb hetesre sikerült. A legtöbb pedig egyes és négyes között mozgott. Nagyon szomorúnak és elhagyatottnak éreztem magamot, amikor kiderült, hogy az enyém es egyes. Há igen, nem es olyan könnyű egyesek közé tartozni. A végeláthatatlan hideg hómező, csak akkor tűnt el szenvedésbéli képzeletemből, amikor Sanyi osztálytársunkot a tanárnéni lenullázta. Zéróst kapott. A nagy feszülccségből hirtelen megváltó lazulás lett. Ott mindenki röhögött, még a féreg (egér) es a likjába. Ez a hirtelenjébe jött derű nagyhamarjába le lett fokozva, met a tanárné villanásszerű jegyes változtatása újabb fejleményeket idézett elé. Megszállotta a szentlélek. Jóságos lett! Mindenkinek emelt három jegyet, úgy az enyémből négyest és a Sanyiéból hármast varázsolt. Az biztos, hogy nem egy bévált szokásnak lehettünk tanúi. Végkövetkeztetésképpen elmondhatom, hogy jobb volt mind hanyatág leesni a hiúból. Hátúlzatosként hozzátenném, hogy ebbe a züdőbe nekem szinte mindegy vót mi történt a harmadik óra után, met az agyam teljesen kikapcsolt. Pedig nem vótam egy zakota gyerek. Azétt nem értettem sokat azokból a tantárgyakból, amik utána következtek. Sebaj, későbbecske cseppenként ugyes megtanultam mindazokot a dógokot, ami érdekelt. Bizonyosan nemcsak velem történt meg ez-az, hanem tűk (ti) es jártatok hasonlósan. Fenyőszegi Úr |
Kommunizmus megidézése 26. rész – Szabad Európa Rádió – Az Amerikai Egyesült Államok ügyeskedte ki ezt a rádiós menetet. A lényege, hogy a híreknek semmi ne vessen gátot. Ők főleg Európa és Európához közeli elnyomósabb államaira gondoltak, hogy ott kellene sugároztatni. Hivatalosan 1949-be gyúlt bé. Na osztán ebből lett kalamajka, met a sokoldalúan fejlett szocialista államok kémeket kűdtek nyugatra. Zavaróállomásokot es szerketáltak (csináltak), hogy a műsort ne lehessen fogni. A lényege, a', hogy kommunista rendszer ellenessége vót ez a zadás. Mű pedig „szocialisták” amit nyugaton mondtak nem erőst kérdőjeleztük meg. Minek es! A sok igasságtalanság végett ki vótunk ehezve egy csepp nyugati típusú helyénvalóságra. Nemcsak a máskép látásra politikailag, hanem a szórakoztatásra es. Nagy dolog vót, amikó direktbe eresztették a magyarországi és a csehszlovákiai, majd a lengyel forradalmakot. A 1980-as évek Romániájáról többet tudtunk meg az adáson keresztül, mind, amennyit hallottunk nap mind nap. Pedig ott vótunk a tövin, s annyit se tudtunk mind egy kiburranó lófing. A rádió eléges jól működött, ammeddig a kommunista világ tartott, osztán szerre szüntette meg adásait az 1990-es kelet-európai rendszerváltozások után. Hogy mű, akik nyakig benne vótunk ebbe a szocialista felvirágoztatós országba, hallva anyugat hangját, érdekesen vélekedtünk arról, hogy ez másképp es van. Szüleink sutyurogtak ez-azt, olyanyokról, amiről nem szabadott beszélni. Gyerekekül, mind minden kicsi emberpalántának a relléje akkor es járt, amikor aszitték nem es figyelünk oda. Így vettünk tudomást legelőbbször a Szabad Európa Rádióról es. Kíváncsiságunk csillapítására, amikor nem vótak otthon az ősök, még egy jó pár havert felhíttunk, s úgy hallgattuk azt, amit nem vót szabad. Mert hogy es van, amit nem szabad az sokkal, de sokkal izgalmasabb. De az egész akkor vált egyre fontosabbá, amikor az „Aranykor „ kis hazánkba büdösödni kezdett, amikor mán világoson látszott, még egy kicsi gyerek es megtudta mondani, hogy amit esszehordanak nem es úgy van. A tévé sö a rádióadások egy idő után nagyon elfogytak, akár télen a füttés és a melegvíz, az üzletek apránként kiürültek. Villany se vót, felidézve az elektrónikus áram előtti világot gyertyalángnál tanultunk mocskoson vakarózva. E' mekkora öröm es vót mikó adtak egy csepp világot! Városokban a blokk előtt jáccadozó gyerekek heves győzelmi üvöltésbe kezdtek belé. Tartott es legalább öt percig... Kaját es már csak csínnyával-bínnyával kapogattunk. Osztán béköszöntött a bizonyos jegyrendszer. Rendesen kidekázták a zételt. Há sokan nem kellett küzködjenek a fogyással, arról rendesen gondoskodott pártunk sállamunk. A Szabad Európa Rádió pedig jól megaszondta a magáét. Hogy mennyi szeméccség történik műfelénk, azt még pixel es nehez lett vóna mind leírni. Ejsze többet es mondtak, amennyi baj ütötte fel a fejit, de nem baj. Ott hallottunk az 1987-es brassói felkelésről, a falurombolásokról, a szekuritáté (az akkori titkosszolgálat) hadjáratáról, telefonlehallgatásokról, értelmiségiek megkínsásáról, és minden egyes gazemberségről, amit a zegyenlőbbek reánk kényszerítettek. De egyenesbe hallhattuk az 1980-as évek végi menekülő áradat fejleményeit, a szívküldi dalokot. Mindezt teljesen zavarva. Közbe-közbe úgy vartyogott a rádió, minha gyomorsikodása lett vóna. Érdekes, münköt az se zavart. Vartyoghatott, püfföghetett, rotyoghatott, met a lényeget ugyes kivettük belőle, hanem értelmeztük úgy ahogy tudtuk. Ha esetleg olyan ipsével találkoztunk, akinél jobban ment az adás, akkor az kitudta egészítgetni az igazi bémondós hírekvel. Mielőtt a kommunista világ kifingott vóna egészen, még hallhattunk a magyarországi menekült áradatról, ső, a berlini fal szétveréséről es. Ej, emlékezek arra, amikó kinyiffant a kommunista rendszeres nagymenet, szemperc alatt véget ért a Szabad Európa Rádió recsegése es. Azután mán nem es vót annyira érdekes hallgatni a műsorjukot... Borbé Levente |
|
OKTATÁSI REFORMOSKODÁS Április idusán a tanügyminésztérium „megtáltosodott”. Új oktatási törvényfélét eszelt ki. Még jóvágyva nincs, de ami késik a' nem múlik. Három ovódai év után hat esztendő elemi fog következni. A zérós osztályból első osztály lesz. Az első három évet csak egy tanyítóval akarják lebonyolítani. Osztán negyedik évtől lassacskán békapcsolódnának a szaktanárok es. A végén felmérés következne, de bukás nem lesz belőle, csak eligaziccsák egyfelé, vagyes, hogy mire érez hajlandóságot az a gyerek. Hetedik osztálytól jönnének a tanárok. Oszik helyet pályaigazítós tanácsosok lennének. Na, ennek végén azé már , ha nem sikerül megbukna az emberpalánta... A tanórák száma csökkenne, inkább a gyakorlatra alapoznának. Aki megbukott évismétlés közbe annak hiányosságait javítgatnák. Középiskola három év lenne, a bukottaknak négy. Négy féle érettségit akarnak bévezetni. A négyéves szaklíceumi oktatásnál teknológiait tennének le, amivel csak posztlíceumot végezhet utána. A vokácionálissal művészeti és sport szakra mehetne tovább. Az elméleti osztályok A1 (reál) és A2 (humán) fajtájára lehetne tovább haladni. Na, ez a nagy ügyködés! Biztos nagyon unalmatos vót ott egyhelybe ülni, s hoztak ilyen tervezeteket, háha bé is tuggyák majd vezetni. Tanügyeskedési kalamajka |
Április elseje Öhö! Mán röhögök es, úgy fog a zsigora a marháskodásra! Április elseje az iratlan törvények szerint a heherészős jól átcseszős ünnep. Ilyenkor a haverok között szoktak elütni valami huncut bolondságos rányerítezős tréfácskát. Hogy kinek tűnik majd ártatlannak a móka, az mindig utoljára derül ki, mikor a szellemes beköpést, vagy csinált „bohózatot” elszenvedi a váratlan pillanatban nyakontekert illető. Az ilyen és efféle humorzsákos egyének kevésbé törődnek azzal, hogy az általuk össszemonyókolt (itt – bugyutáskodott, esetlenkedett) ugratás hogyan csattan el. Fő , ami a lábasba fő! Főleg a szórakozás. Sajnos ezek a komédiázások egy cseppet ellaposodtak, s mán nincs es annyi spiritusz bennük, amitől mindkét fél, a viccelő és a megvicelt, hanyat-homlok földön fenteregve, a hajópadlót csapkodva, könnyező szemmel közösen kiröhögjék magukból erre a pillanatra megfabrikált poéncsomagot. Az iskolákban sokkal elterjettebb az április elseji kötelező élcelődés. Diákok tömkelege, osztályokra lebontva, vagy egymást között szövetkezve vetik be azokot a cseleket, amivel már egy évtizede tanító tanárnak es tele van a hócipője, retikülje, posétája (női táskája), sa gatyája es ha kell. S ne mongyam egyeseknek még az agyuk es eldurran tőlük. Mint tudjuk vicc az kell, kiröhögni magunkot az es kell, de az tényleg legyen ütős, s főleg minőségi, ne valami kipipálós esemény, amitől a hajad is égnek áll. Legyen benne smakk (különleges, ízes), s főleg élvezhető kanyar (itt – meglepő, üdítő), hogy szívesen emlékezzenek majd rea. Heherészős Mestör |
|
|
Próbaéreccségi és képességvizsga visszavág! Néhány esztendeje a tanügyes minisztériumosok egyet s gondoltak s kettő lett belőle. Semmilyen átmenet nélkül bérobbantották a próbaérettségit. Előbbször csak 12-ik, osztán 11-ik osztályba es. Az elmélet szerint a diákok nem fogják stresszelni magukot, met a próba alatt csak belékostólnak eljáccodva, hogy milyen es fog lenni az igazi éreccségi. Ebből az lett, hogy a gyerekek nagy része valóságosan es játéknak veszi, met nem igazi, mind mongyuk a jéghidek koka kóla. Még a vizsgák után kapott értékelést es csak a diák beleegyezésével lehet béiratni a naplóba. Persze, ha fánitosul sikeredett a megméretettés abból a bizonyos tantárgyból. Mongyuk 10 pontból a lurkó elérte a 11-et es ha kell!!! Ebből lehet tudni, hogy hát nem valami sok jegy kerül belé a naplóba. Na me lapos buksza, üres es maradsz! Vagyes nesze semmi de fogd meg jól! Persze vannak olyanok gyerekek es, akik mind minden vizsgakor annyira ketyegnek belé, mind egy kifingás előtt álló csergőóra.Utána es annyira, de annyira ikrándoznak, minha epilepsziás rohamuk lenne, vagy ha méégse, akkor megesik hogy parkinzonos bemozdulásaik lesznek. Még nem es beszéltünk a 7-8. osztályos tanulókról, akik ettől a megmérettetéstől, hiába nincs semmilyen rizikós velejárója, teljesen kikészülnek. Az idén a hetedikesek szippantottak a legbüdösebbet mindebből. A próbabohóckodás előtt egy hónapocskával jelentették bé, hogy mi a ráksúly fog következni. Na, me! Ha tudod készítsd fel őköt. Tanár legyen a talpán, akinek mindez sikeredett. Ettől a sok tréfálkozástól nem megy tönkre egy törvényhozó komolykodó ipse se. Érrrdekes... Viszont a szinvonalasnak mutatott játszma, amelynek finomon fogalmazva az a téttye, hogy nincs téttye, méges felörli tanárok, szülők és gyerekek idegeit egyaránt. A jól megrendezett cirkusz helyett például lehetne nyugudtan tanyítani. Ez a szellemes szelentétes próbatétel viszont példának is csak okádék. Most mondjátok meg a zúristen megfizeti, hogy a csecsemő miként tudna próba világrajövést csinálni, ha mán eccer kijött az anyukája pocaklakásából! Na, ezek a próbák se sokkal másabbak. Próbálni lehet egy színdarabot, felpróbálni egy rucit, hogy jól áll-e, vagy magunkra tuggyuk-e kényszeríteni. De egy éreccségit, ami eleve vizsgája annak, amit kéne tuggyunk, hogy lehet próbálni. Ha meg próbára tegyük okosságunkot, akkor az már maga a vizsga! Nehez felfogású vagyok, de sehogy se tudom érteni. Na persze, ahogy elmongyák, hogy a gyerek tapasztalatot szerez, tájékozottab lesz, és még mit tudom mi a rossz seb, az én es értem. Mondhatnám úgy es, mondom es (!), hogy értem aztot amit egy cseppet se értek. Inkább próbálkozzunk valami olyasmivel, amivel azt szeretnénk, hogy nekünk jobb legyen. Ettől a buzdítás nélküli az se tuggyuk mét es találták ki kókoskodástól mindenki megvadul, vagy beléfárad. Még az a jó ha az emberrel utóbbi esik meg. Osztán, hogy ettől a vizsgától senki se lesz érettebb az héccentség. A próbájától pedig ugyanvalós, hogy nem. Az értelmességet se ilyen lükeségekbe kéne mérni, hanem hogy tudná megállni az a gyerek a helyit az életbe. Nem lehet mindenki ilyenformán kiképezve. Sok hühó semmiért, az eccer biztos. Éreccsentő |
||
|
AZ ÚJJÁSZÜLETÉS ÜNNEPE Fotó: Én. Kép:Húsvéti ünnepváró asztalka A tavasz már egymagában is felfrissít,
lelkesít, üde kis játékra bíztat a zöldellő pázsiton. Az évszakjáró körforgás
nem más, mint szüntelen újjászületés és elmúlás. Mégis az élemedés egyben
állomás, borzongás megszépülés, ezt
hirdetik a bomladozó rügyek, a kipattanó levelek, az első virágok, és egy
sereg visszatérő vándormadár. No meg mindehez hozzájár a dongó-döngicsélő rovarhad, a nekik
otthont adó táltosi képességekkel megáldott végtelennek tünő „látó” határ. Az
ember ebben, mint fontos szereplő, bizakodva készül ő is a tavaszi lüktető
tenni akarásra. Ülteti mindazt, ami elhozza a termés sokszínüségét. Bármily
nagy is nyüzsgés az életigenlés ünnepe nem maradhat el. |
|
Helybe közmondások – IV. „Csíkba a vereb nem madár ” Nagy az igasság, met Alcsíkba van Verebes és Felcsíkba meg Madaras faluk. Ezétt nem lehet a vereb madár. De ha csak ennyi lenne, de közelről se. Met ha távóról megneznek egy verebet aszongyák - „Ne ott egy madár!”, de ha közelebb érkeznek héza, akkó meg csak legyintenek egyet s félig facsarodott szájjal odabiggyesztik - „E' csak egy vereb”. Na, így állunk evvel a szökdöső csőrös tollas huncut lénnyel. Madárnak madár, de mégse az a fáintos. A' meg százas, hogy nem egy nagy csiripelő énekes szárnyas csőrű büszkeség. Ahogy manapság félig viccesen szokták mondani, hogy aszongya, - a vereb es énekesmadár, csak egy a baj véle, hogy levelező tagozaton szerketálta a diplomáját. Hát ez az a gyors talpalávalós hergelőzős tollas istennyila. Na még ezér se lehet Csíkba a vereb madár, legalábbes olyan igazi fajta. Hála a Fennvalónak vannak még igazi csiripelők, s melletük elférnek a verebek es. Közmegaszondó |
Óracihelődés eredményei A nyári és a téli időszámításra való átállás becsületesen megdolgojza a szervezetünköt. Ugye amikor megkezdték ez a cselt a folyton növekedő világosság végett hozták egy cseppet elébb. Aszondták energiákot sporólnak meg így. Legelőbbször 1916–os esztendő áprilisának 30-ik napjának éjjelén vezették bé a Német Császárságba s az Osztrák-Magyar Monarchiába. Sezt osztán más országok es követték. Az okosok es aszongyák, hogy még a zelején vót valami teteje meg feneke a dolognak, de a mai világba, amikó minden munkátadó főnök úgy változtattya a napos munkaidőt, mind járás közbeni nadrág a seggeden, há mán elég vicces. A legnagyobb baj méges az, hogy egy cseppet se lehet rajta röhögni, s még jókedvünk se lesz tőle. Hogy es lehetett ekkora szarvasmarhaságot egyáltalán bévezetni. Há attól az idő ugyanaz lesz. Nem beszélve, hogy átálításkor 23 órára csínosodik, és visszaállításkor pedig 25 órára hízik meg egy nap. Micsa ökörködés! Sez még azóta még mindig működik. Ha a zember egy órával hamarébb kell felkeljen (a zasszony ejsze méghamarabb), este hiába világít tovább a nap, őt szerre üti meg az almosság és a gutta. Ha véletlen közbe nem jön valamilyen szabaccság, vagy szünidő, akkó biza mind az alvajáró úgy botorkálódzik egész világosság alatt a verőfényes napsütésbe. De ennek orvoslására a rendes garancia az őszi visszakanyarításkor következik bé. Akkó az ember újra emberformát ölt magára. Állítólagosan 2021-re teljesen ki fogják venni ezt a bolondkodást. Na végre! Minek es kellett ez az ide-oda ráncigálás, ez a vad cihelődés? De vajon vége az időkomiszkodós bécsapásnak? Természetesi Múlóka |
|
|
Petőfi utcai vau Békésen lepcsegtünk végig lányommal este Csíkszereda híres sétáló utcáján. Már a dereka táján jártunk mikó egy nagyocska kutyus reánk rontott fogát vicsorgatva, ugatva. A leányom megijedett tőle. Elkezdődött a védekezés. Én igyekeztem a vadul ugató kutya elé ugrani, nehogy belé harapjon a vádlijába. Közömbös emberek hada romantikuson, fontoson, sietősön, és le sem szaromoson haladt a maga dógára. Mit es számít a mai világba egy-két harapás. Háha nem őtöt rágják össze, akkó métt es avatkozzék belé. Há nem? Reanézésből belügy, vagy mi! Na de osztán hirtelen megváltozott a kisasszony fekvése. A kapu felőlről biztatott felhergelt kutya le lett csendesítve kívülről. Úgy tetszett, hogy ők es ismerik ezt a veszélyes ebet. Az ügy lecsendesedett. Egy csepp szívbaj, és levegő kapkodás után folytathattuk utunkat hazafelé. A másikok, akik reánk cumították a kutyust egy istenit szórakoztak. Megvan Vádlimka |
Szemétharczok Természetszerető Ipse Nagy dógot művelnek szemétfronton manapság. Hát ugye a szemetet essze kell gyűjteni, met abból van a legtöbb. Itt csak tárgyi szemetekre gondoltam, de tuggyuk hogy a mocsok dolog szaporodik a legjobban... De azt is tuggyuk, nem minden szemét mocsok. E' mán túl van filozófiázva. Az érdemleges említése méges az, hogy minek kell olyan cuccokot gyártani, amit csak úgy lazán kézhátból elhanyítanak. Ha nem gyártanának egy lejes kekszet tíz lejes csomagolásba, nem es gyülne fel annyi hasznavehetetlen akármicsoda. Minek es erőltetik, met a környezet nem es fontos annyira, mindhogy minden lágy, folyékony és mesterségesen megkövesített maszatériát elaggyanak a jó népnek. Na ez a baj forrása. Tovább es van, mongyam még? Mondom, vagyes pötyögöm. Nálunkfelé lehet tapasztalni, hogy egyes székelyfődi atyafíjjak, minha megurucsálták vóna őköt, folyton-folyvást a város, vagy eppeg a faluszélire, sahova érik, kihanyitják a szemetüköt. Akár fekhetnének ők es a tetejikre. Mét es csinálják ezt? Há me a szeméthordás péndzbe kerül. Ha meg sutyiba sikeredik ritty ki egy helyré, akkor annak az árából biza lehet venni néhány söröcskét. A természetvédők és szeretők szemétszedő munkája se ér sokat. Heába es szedik essze, alig telik belé egy hetecske, sújra ott a hulladékocska. Nyílnak, mind szép piros virágocskák a kertecskék alján. Mondom én a folytatásba a' lenne a zigazi, ha büntetnék keményen, s esszeszedetnék csak azokval, aki ténylegesen mocskolódnak. |
|
|
– ZSÖGÖDI odasózó igazmondó – Ánkó – Eléges vicces ső szórakoztató szavacska, de csak távolról, met biza közelről egy cseppet sem mókás, aki ánkó. Há jön, hogy felnyeríccsek így írás közbe, met eszembe jutott egy ánkó alak. Ha elmondtak neki egy tréfás történetet csak nezett ki a fejéből, a többi mind röhögött. S mikor szomorúra váltottak, akkor kezdett pukkadozni, heherészni. Na, ez ánkóság! Az ánkó ember egyenesen kók szerelék, nem lehet semmit se rea bízni, vagyes igen, ha mindent essze akarsz keverni. Nem eppeg ismeri a figyelmességet. Úgy essze tud gabalyítani bármit, hogy az Isten es őröjzön meg tőle. Ánkó az es amelyik tátott szájú. Olyan mamlasz, bugyuta féle. Másképp mondva bebelló, lükverc. Lehetne ezt ragozni napestig, a lényeg a', hogy ügyetlen. Az ánkóságba benne van egy csepp együgyüség es. Azt es lehet mondani reája, hogy fetyelló, egy cseppet ütődött, nem eppeg épeszű, de mégse az, met van magához való esze. Bezzeg az neki es kikerül. A legjobb szó rea az ügyetlenség, valamétt neki nem megy simán semmi. Hasonlítható a kétbalkezeshez, az idétlenhez és a szerecsiához (szerencsétlenhez) es. Azt persze nem lehet rea bogozni, hogy nem tiszta hülye. Az ánkóságot elkövető valami olyasmit tesz, amit a bőcsködős ember rendesen, nagyon mélységesen lenéz, de felsőbbrendűségi érzése teljesen megnyugtassa, sezért megbocsájtva röhög rajta. S akkó ő elmondhassa, hogy a másik milyen ánkó, miközbe maga okosságát ső rátermeccségét mutogassa fűnek-fának. Pedig inkább ez lenne a zigazi ánkóskodás... Esszevissza Rötyögőke |
Sziromkékségbe zárt apró gyöngyöcskék Ritka léleksimogató kedvesség egy csokor virág. Az még megindítóbb, hogyha ez a csokor előttünk, a kiskertünkben ábrándozik ránk. Ige, mert akkor nincs lelkünk megcsonkítani, csakis csodálni minden egyes szálát. Mifelénk a kikelet
üdvöskéje a fennkölt hercegi színben pompázó májvirág. Mi úgy mondjuk rá
kékberek. Kis tavacskákhoz hasonló kékellően ragyogtatja be a bokrok és fák
alját. Fogadjuk hát szeretettel az erdei tündérek ajándékát. |
|
|
Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Örömmel tudatom, hogy még ezerrel eresztem... |