|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK ÉLEMEDÉS 2019. A Zsögödi Szó-ban forog ez es! |
|
Úzvölgyi temetősdi kötekedőre vagyon írva Meddig tart egy határ. A határ a csillagos ég, és még tovább, ameddig csak lehet! Az utóbbi temetőshisztérikuskodás, amivel a Dormánfalvi Polgármesteri hivatal rukkolt elé egyfajta honfoglalásféle mesterség. A magyarok elleni piszkálódás csak addig fog tartani, ameddig ez meg van engedve. És meg van engedve. Erre mán valahogy senki sem figyel, met ugye nincs üdejük mindenre ezeknek az európaiaknak... Há igen, inkább legyen szép hazánkba afrikai és ázsiai fél esztendeje „honos” nép, mind több száz esztendős népesség (szinte 1000 éves). A Csíkszenmártonhoz tartozó úzvölgyi magyar katonai temetőbe május idusán nagy hirtelenséggel 52 betonkeresztet ültettek el a közeli Bákó megyei dormánfalviak. Azelőtt a csak magyar, német katonák, s még néhány helybéli polgár volt eltemetve. De az nem sokat jelent ilyenkor. Az úzvölgyi sírkert még egy betonból készült emlékművel es „gazdagodott”! S mindezt a román hősök emlékére! A furcsaság az, hogy az ott zajló harcokba 1944 nyárvégén, s ősz elején,- a történészek igazolásával kimondva, nem es vettek részt román katonák. Ennek dacára, a friss román parcellát május 17-re, a százéves Románia fennálását ünnepelve, akarták felavatni. E nem jött össze. Kivonultak a székelyek, hogy védjék a temetőkertet. Sőt az Úzvölgyi Akciócsoport pár napra fekete nájlonnal tekerték bé a román kereszteket, amit le es kellett vegyenek. A „borzalmas ügy” után szaglászódik a Bákó megyei policia (rendőrség). Érdekes, akkor valahogy nem jutott nekik üdő vizsgálódni, mikor a Hargita megyéhez tartózó úzvölgyi temetőbe a Bákó megyei dormánfalviak kereszteket állingáltak fel. Há azé me, mán szépen meg vót csinálva, csak oda kellett rittyenti egy újabb parcellát? Egy cseppet személ a román egyház kezére jáccott 1989 utáni telkekre, s a Székelyfődön vagy magyarlakta vidékekhez közeli gombamód kinövő ortodox biszerikás helyzetetekhez. A honfoglalósdit nemcsak hergelő céllal csinálják, hanem azé es, hogy egyik napról a másikra, ott mán övék az minden. Há muszáj kell, há muttassuk ca meg, még itt vagyunk komám: Osztán egy nap nehogy azon kapjuk magunkot, hogy saját beszédünköt se érccsük met rományok lettünk. Csíki bá |
Tavaszvég és nyárelő tündérvirága
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Pápalátogatáskor nem lehet tütükézni Szeredába (május 31. és június 1.) – Nemcsak a városba nem jöhetnek bé autók, hanem Zsögöd közés se. A zsögödi Nagy Imre utcát teljesen lezárják. Ejsze, úgy naggyából csak az elterelő utak lesznek szabadok. Újra nyitva a Nagy Imre képtár – Most mán témákba csoportosítva bámulászkodhatnak a Zsögödi Nagy Imre festmények teccetői! Az első téma bémutatása állatos festményekből, rajzokból, s néhány vázlatos képből tevődik essze. A kiállítás május 21-én nyitották meg. Pufát tátani egészen október 15-ig, keddtől péntekig úgy kilenc és délutáni óra között lehet. Jó megnezni. Még az út es jó arrafelé! Kegyetlenül supákol a zeső – Annyi víz leesett, hogy mán egy kicsit sok es. Mű tuggyuk, hogy a májusi eső aranyat ér, ne de ennyi... Ha nem ügyelünk elvezetni a vizet valamerre, akkor a halakkal gyülik meg a bajunk. Esszerágják a veteményesbe elültetett palánták gyökerit. Azé a mező saz erdő eccer szép ződ, aszt meg kell hagyni. Az úzvölgyi hősök gyakorlótere – Több, mind százkét esztendeje az Úz-vülgyébe elesett katonák Zsögödbe gyakorlatoztak. Most azok sírjaira, s melléje húzták az ott nem harcoló hősi román katonák emlékművét s keresztjeit. Kihírezett Székelyfi |
Egy szokatlan kikeleti ünnepségről -Tavasz a Hargitán!!! Höhöö! Az 1989-es rendszerváltás még a nyomát se hagyta meg a régebbi nagy ünnepségnek. A zsögödfürdei Csihányos védett terület közelébe tartott Tavasz a Hargitánnak nevezett cirkusz 1990-től bédöglött. Azonban a kommunizmus csúcsait elérni igyekező egyetlen pártunk népünnepély gyanánt robbantotta bé a köztudatba. Az első ilyen népbolondító felhajtást 1967-ben rendezték meg. Ezt persze a pünkösdi búcsú idejére igyekeztek bétervezni. A Román Kommunista Párt vezényletével Hargita megyében szinte minden településen rendeztek valami hasonló „csudás” dolgot. De azé a zsögödfürdei vót az igazi. Az egész ünnepség előre megírt szöveg szerint kellett működjön. Vót es nagy örömözés, főleg mikor a népzenészek színpadra álltak! Az elnevezése egy idő után Tavasz a Hargitán folklórfesztiválra neveződött el. Felléptek rományok es, métt es ne, övé az ország, s ezt mindenképpen éreztetni kellett. Ha nem vót nagy taps az se vót probléma. A tömeg közé béfurakodott seggnyalók felszökve oriásit tapsolva biztatták a poport (a népet). A népzenei énekelések mellett vótak könnyűzenészek. Ha az emlékezetem nem csal, mán annap reggel zenés felvonulások verték fel a környéket. Eszket megelőzte a hangosbémondásos kürtölés. Hirdették a mindenféle sportolásokot (labdajátékok, biciklizés, futkározás satöbbi). A rendezvényeket minden esztendőbe a megye nagy kommunista vezérei nyitották meg. A dolgózokot ünnepelték nagy győsztesen! Éjjen mű!!! Ha rossz idő volt, akkor a kujtúrba örömöztek az emberek. Rendezvények ide vagy oda, de a majális se maradhatott el. Vót ott zabálás ne féjj. Úgy ettek-ittak, hogy mán szinte nyuvattak meg. Miccs, flekken, virsli, kolbász hüsítő, fagyi, tökmag, kakas (mostani popkorn), mézes kalács sör, borvíz. Árultak játékokot, vásári kacatokot es. Lett nagy mocskosság utána, s aszt a zsögödi iskolásokkal takarítatták fel. Há mindenhez személt, csak eppeg tavaszhoz nem. Én |
|
Választani hogyne, vagy dehogy mégse Szavazós honpolgár Marhára nehéz ezt kibogozni, hogy miért érdemes, és miért nem elmenni szavazni. Hogy most magyarok vagyunk, s azért, másképp mégse? Nem beszélve a felhergelődött székelyekről, akik kiábrándultak a römödöszöből (RMDSZ). Ettől eltekintve a másik két erdélyi magyar párt szavazótábora labdába se rúghat mellette. A 30 éves „semmittevésükről” most már nem is sutyorognak, de kiabálnak az emberek. Az egyszer héccencség hogy többet rejik nem fogok szavazni! alternatíva a legerősebb. Sajnos a leszerepelés nagyon megtörtént. Az „istenadta párt” pedig egységben az erőről beszél, s fel is használt néhány igen példamutató egyént a kampányolásra. Na, meg az anyaországi tömbmagyarba gondolkozás is ezt az utat látja járhatónak. Ott a mocskok a fideszesek miatt kedvtelenek a honpolgárok. Úgy látszik mifelénk magyaroknál mocsok inkább akad, mint másmilyen lehetőség... És most jön a világra csudálkozásom. Mit nyerünk, és mit veszítünk ezzel a szavazással. Egy sétát az urnákig biztos. De lámsza mi történik, ha az erdélyi magyarságnak nem lesz képviselete. Azt nem tudom, mivel nem politikusnak születtem. Az viszont biztos, hogyha tovább játszódjuk a széthúzósdit és közülünk magyarokból senki sem jut be, akkor már nem leszünk téma. Képviselet nélkül elfelejtenek. Más népeknél ez símán megy. Ha jó, ha rosz egy párt az összetartozósdi egyértelmű. Főleg más nemzetek előtt, mert ő a miénk! Mondják büszkén. És igazuk van, mert tovább léteznek, s majd egymást között tovább intézkednek. Hát jól meg kell fontolni, mit nyerünk, és mit veszítünk, mert ameddig így civakodunk az ellenség röhög a markában, hogy helyettük elvégeztük a „piszkos munkát”. |
Ünnepeljünk hát, ha eljön a nyár! Fenyőszegi úr A nyári napfordulónak ejsze eléges sok ága-boga van. Há hogyne ünnepelnénk a fényt mikó olyan jó világosságot csinál nekünk. Isteni heherészni a tűz körül az esztendő legküsebb éjszakáján. Még ott es a lángok adta fénynek van a valóságos becsülete. Meg a leányok pisolygásának (itt – titokzatos mosolygásának). A fény a' valami csudálatos. Benne van a zegész életünk szemmel láccósabb fele. Ej be gyönyörűséges itt Csíkba a természet így napfordulós üdőbe. Még mindenhol nem es kaszálták le füvet, de ahol igen es, ha megcsap annak a jó szaga olyan mind a gyógyszer, vagy ejsze még annál es jobb. Főleg ha kiereszkecc a kaszálókra, s megkap az a reggeli harmatos fű. Lehet gyűjteni es met azok a tündérkék bübájos aranyos boldogságos könnyecskéi. S ha jól mereszgeted a szemeidet, akkor azt es látod, hogyan tűnik el egy szemperc alatt a harmat, s búvik elé a hegy mögött kikecmergő nap. S az osztán oncsa a sugarait, de veszettül. Hogy szokás mondani, a jóból es megárt a sok. A lekaszált fű es fáintos dolog. Véle babrálni se rosz, met menet közbe a hűvösség, ami ejsze szellő formájába érkezik, tejjesen nyugudtá tesz. A tüneményeknek kell ezt megköszönni szépen, akik a fénnyel szembeni kibékéltetés végett kűdik nekünk. Nincs jobb a száradó szénénál. Különben es abba beléheppenni (lazán hátravetni magad) színtiszta orvosság. De tényleg! Egyből úgy meg nyugodsz, hogy semmi se tud felhúzni idegileg. A boldogság arra a csepp üdőre csak a tied lesz. Há ilyen szép es a nyári napfordulós körüli élet. Azétt, hogy minden rendbe legyen, el kell járni a tűz körüli táncot. Sa tüzet se szabad kialuva hagyni. Parázs mindig legyen, met az felszítva visszahozza kicsibe a Napból származó fényességet. Illatos virágokot, meg fűvekett kell bédobni, s attól a tűz egy cseppet füstösen, de illatoson langal, s annak es akkora gyógyító ereje van, hogy, akkor veszed észre, ha kipróbálod. Ha éppenséggel valóba megteszed, az állad fel es akad a meglepettségtől. A láng nem muszáj tűzből legyen, ha miskurálni akarsz szerelmet, vagy gyógyítani, esetleg elűzni a gonoszságot. Persze itt rendesen arra kell gondolni, hogy kit, vagy mit szeretnénk megbabonázni. Aszt es mondogattyák, hogyha az ördögbordát látod virágozni azontúl fogod érteni az élőlények nyelvit. Próbáld ca ki! |
|
Ez az eső kirándulókra es rittyenti... Kirándulóka Kell es a jó esőcske a veteményesnek. Na, de e' mán ne haragugyatok meg, egy cseppet sok. Az út porát es mindennap lemossa, amióta nem a hó szállingózik. Nem es tudom mán, hogy melyik es az a nap vagy hét, amikor melegebbecskére fordult az üdő. Ilyen esős tavaszt ritkán értem meg. Valósággal hosszú imáccságot morogsz magad elé egy cseppecske napsütésétt... De amikó a napsütésbe ki akarod dugni az orrodot, s veszed magadra a hobelebáncot, már bé es borult az ég. Mán az es gyanus, nehogy egyet fingjál, háha az es béfojásolja a szép üdőt. Az eccer biztos, hogy ez a rágoráksúlyos taknyos menet megdolgozza az embert. De azé otthon se kukksolhatunk míg a világ s két nap. Ki kell menni, kirándulni fel esőbe es! |
|
|
Egy cseppet megszabadulni az iskolától Tanév végére mán mindenkinek úgy áll a fején a haja, minha villám csapott volna belé. Lehet az istennyila, vagy eppeg a komámé fajta. A hatásaik valamicskével másabbak, de az eredményeik eléggé eppeg olyan kemények. A tanárok, s az egész iskola méges ünneplésekre készülnek. Kicsengetnek itt óvódást, iskolást, alsós és felsős gimnazistást, s adnak es egy annyi díjat nekik, hogy a Zsögödi-szorost ellehetne teljesen zárni velük. Hogy mennyire jó ez a hitegetés? Há semennyire. Met van, aki tényleg tud, a másik csak tudogat, vagy még az se. Méges elhitetik velik, hogy mijjen ügyeskék, hogy a súly bassza meg! Pedig lenne amit feljavítani rajta. A baj akkor kezdődik, amikor a kedves csoró és cefre a halom díjacska ellenére, amivel egy egész 100 négyzetméteres lakás falát ki lehet tapétázni, nem tud leéreccségízni. Annyira mán nem fussa nekije. Bármennyire es fájdalmas, még mindig jobb, mind akik hiányos tudományságuk ellenére tovább tépetik az egyetemre, s osztán ott, ha lesz es kedve elvégezni, s még sikeredik es neki, tovább nem tud mit kezdeni. Inkább otthon kütyül, met egyetemet végezve mégse teheti rea a vacsa vacsa kezecskéjét valami szégyenletes munkára. Há nem-e? De! Biza. Igen, elhitetik vélük de csudásak, sakkó hirtelen fordul a kapca, s kiderül, hogy mégse. A lángeszecske még magával sem tud foglalatoskodni, s érvényesülni sehogy se. Történik akkor, amikor agyonelemezve van az emberi fejlődés szakaszai, és szinte rotyog a piackutatási varázslatos hablatymenet. Inkább lenne kevesebb azoknak, akik es kevesebbet bírnak meg, s több, akik többet. Senkit nem lehet egy kalap alá bészorítani, met folyton valaki kicsúszik alóla. Az életre kellene felkészíteni őköt, a munkára, hogy semmitől se riadojzanak annyira. Ne lássanak mindenbe szarságot, alávalóságot, becstelen dolgot. Arra kéne reatanyítani őköt, hogy mennyire szükség van rejik, bármilyen munkát es végejzenek. Hogy fontos amivel eltőtik az időt. Valahogy így lenne ildomos „megszabadulni ” az iskolától, hogy vár reám az, amivel mindig es szerettem vóna mesterkedni. Tanulka |
|
|
Az villámposta változatlan: borbelevi@yahoo.fr , a honlapcím, az es: http://users.atw.hu/borbelevente A hírötletek mindig jól jönnek! Firkáljatok! |