|
FENYŐSZEGI ŐSZ 2019 – 48. szám. Zsögödi elcsendesülés |
|
Székelyföldi hadgyakorlat Országunk úgynevezett Concordia 19. nevű hadgyakorlatát Székelyföldön ejtegetik meg. Ebbe nemcsak a hadsereg, hanem a nemzetbiztonságért felelős szervek is benne vannak nyakig. A gyakorlatra ötszáz katonát vettek bé. Az elmondások szerint, muszáj felkészülni, az esetleges hibridháborúra, met Oroszország egy darabig jeszteget, de ki tudja?! Na, de mitől ez a nagy beszarás? Csíkszereda polgármestere szerint, és nemcsak Székelyföld puszta léte kikészíti a román hazafiakot. Most mán nekik egész bisztoson nemzetbiztonsági kockázatok vagyunk. Az a helyzet, amit székelyföldi magyar anyanyelvűekkel művelnek, az valóba nem semmi. Hátráltatnak mindenbe, és ügyekeznek jogainkot megvonni tőlünk. Mindezt pedig a „lassú víz partot mos” politikával. Innen-onnan jogainkból kicsípkedve araszolva teszik. Hátha célra vezet a cselük. Mondjuk a székely ember türőképessége se kutya. Fog itt a napokba zakatolni harckocsi, meg miegymás. Bőgedezni fognak a vadázgépek, a kisgyerekek örömére. Futkározni fognak a katonák. Csinálnak egy csepp „ki az erősebb, ha nem mű” gyakorlatot, s osztán elmennek. Praktikus dolog, hogy gyakorlatozás közbe legalább az öregek fel tudják idézni a régi háborús időköt. Méges akad néhány probléma, vannak fáradt emberek, akik pihenni szeretnének. Vagy megebédelni, lehetőleg nem nagy hangzavarba, mert a blúzra es kerül a fincsi ennivalóból. Házunge Zúgás Zúge |
Migráns pityóka igaza
Mennyel te! Vízzel felfúvalkodott hatalmasan otromba egyiptomi pityókák szégyene! A jó istokát neki, még ízed sincs! Halgassz te kici mitukrász, met pelőlünk idisz-udisz töppet vesznek a Kauflantpa! |
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Medve Zsögödferedőn – Szeptember derekán fényes nappal még délután egy óra se vót, amikor egy kicsi medve guberált a híd melletti szemetesbe. Az emberek nagy boltívbe ügyekeztek elkerülni. A kikerülés végett szerencsére nem kellett az Olt felé ereszkedni. Eléges veszélyes helyzet vót, met ahol a medvebocs ott a közelibe lehet az anyamedve es. Égígérő vackorfa látogatása – Szeptember végén a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai látogattak el a Fenyőszegi útvégi Égígérő vackorfához. A diákok felfedezték a Fenyészegi Tündérvölgy bubás mesevilágának minden szegeletét. Hidegecskék Zsögödbe – Szeptemberbe kicsit hidegecske lett. Az országba műénk vót a legalacsonyabb hőmérséklet. Az sem tűnt annyira vészesnek. Há micsoda -5 fok egy székely lajbis legénynek? Há semmi! Na, de október elején a zsögödkörnyéki hegyekbe mán gyengécskén pilinkézett! Olvass többett! határtalanul-magyarul – Október 19-én szombaton Fenyőszeg egyetlen őslakósát (vagyes a Szerkesztő urat) meghívták a Kovásznán tartandó nemzetközi olvasó szakmai konferenciára. Micsa megtiszteltetés! A témája, amit boncolgatni fog az a mesélés megélése gyerekként és továbbadása felnőttként. Az előadás címe: Az élet meséje. Elnökválasztás műfelénk – November tizedikén elnökválasztás lesz országszerte. A zsögödferedőiek és a zsögödiek a Zsögödi Kurtújba kell hogy szavajzanak. A fenyési zsögödferdőiek a csíkszentkirályi Vitos Mózes Általános iskolába adhattyák le a voksukot. Hír Adóka |
Hol volt, hol nem volt… Zsögödi bútorgyár Borbé Levente A zsögödi bútorgyár a XIX. század elején épült Mikó Kúria udvarán működött. A Mikó udvarházat műemlékként tartják számon. 1916-os román betörés után Mikó Bálint Budapestre menekült. Unokaöccse Rudnovszky Sándor lett az örököse. Elhunytakor a kúria területével együtt az Állami Kincsár kezibe került. A kúria A kovács család vagyonához tartozott. 1929. februárjában Nagy Galaczi József gyimesi bútorgyáros veszi meg udvarostúl az épületet. A kúria mellé asztalos műhelyt építtet, amit később bútorgyárrá fejleszt fel. Az 1948-as államosításig ő is működtette. Nagy Galaczi Józsefnek három felesége is vót. A harmadik lagzijában szinte megérte a nyolcvanat. 1949-től az úgynevezett Petőfi Szövetkezet működtette a benne a fafeldolgozó egységet, ami az asztalosműhelyből alakult ki. A bútorgyár melletti Mikó kúria épületét irodai helyiségeknek alakították ki. A régi gabonást műhellyé szerketálták át. Az 1959-es évek vége felé, és az 1960-as évek elején lassan de biztoson, többször is tódozgatták-fódozgatták az épületet. Eléges nagyra sikeredett a meghosszabbított épület. 1957-ben a felépített régi csarnok leégett. A szóbeszéd szerint Medve Lázár félhúsba (cseppet felhajtott a garatra), s nácionálé (a nemzeti) szivarát püffögtette a gyaluforgácsos láda mellett. Az egy szempillantás alatt langot vetett. Sajnálatos az, hogy a száraz forgács véget a tűz egy minutum alatt lángra lobbantotta az egész kócerájt. Lázár elvtárs viszont túlélte a nagy veszedelmet, ilyen-olyan égésekkel s ütésekkel, de az épület a pusztító tűzbe kifingott... Még az a nagy szerencse, hogy senki se hagyta ott a fogát! Osztán később ennek a helyibe húzták fel az új csarnokot. De ezt mán nem a Petőfi Szövetkezet, hanem az új tulajdonos a Gyergyói Partizánok tették meg. A Gyergyói Partizán Vállalat tulajdonába lévő épület imigyen 1959-ben 1000 négyzetmétert nőtt, s 1964-ig még egy ugyanennyit. A régi csarnok egyik felibe istálló es vót. Két lovat tartottak ott stráfszekerükkel együtt. Velük cipeltették a jó zsögödi borvizet a dolgozóknak inni, ső, a kész bútorokot es. A Gyergyói Partizánoktól a Marosvásárhelyi ILEFOR fafeldolgozó egyik részlege lett, aminek utódja még a mai napig es fut ezen a név alatt. 1972-ben még kárpitos műhely es létezett benne. 1973-tól mán a Csíkszeredai Fafeldolgozó Vállalat (az IpeLé) része. E vót a zsögödi bútorgyár egyenesbe jövésének időszaka. Tartott es sokáig. Még a rendszerváltás után es! 1992-ben szűnt meg. Úgy mongyák hogy a Somlyai gyár leégése után költözködtek le pereputtyostól Zsögödbe. Rengetegen dolgoztak itt, legalább 200-an, de lehet az es, hogy 250-en. Az udvaron található istállókot az 1970-es évek derekán bontották le. A bútorgyárba dolgozók munkaidőn kijjel tánccsoportot hosztak essze, de létezett egy zenés banda es. A kúria nagytermébe kulturális élet folyt. Egy klubbot es működtettek. Még szavalócsoportot es sikeredett alakítani. Na, a kor „legfontosabb” eseményei, a pártgyűlések se maradtak el. A szocialista ünnepek alatti nagy felfordulások, amiket március 8-ra, és május 1-re szerveztek, egészen jól sikerültek. Még a zsögödi pionérokot es itt avatták fel. Többek között engem es, de csak a második rundába, amikor felfejlődtem hezzik, a sokoldalúan fejlett ifjúsághoz. A dolgozók szívesen emlékeztek a régi szép időkre. Még a vállalat fennállásak 50-iik évfordulóját es megünnepelték a Zsögödi Kurtújba. Vót ott egy hatszegeletű építmény es az udvaron, amelyikbe benzint tartottak. Aszt beszélik ez épület alatti alagút egészen Somlyóig tartott. Minha most es megvóna az alagút egyik béjárata a Mikó kúria egyik sarkánál... 2008-ban a költözik bé az üresen álló műhelyrészre a Gutenberg Nyomda. Infó: Szőcs Imre könyvtáros, műfordító és műemlékvédő, valamint a Mikó Udvaroncok csapatának írásai. |
|
|
– A helyet meg kell védeni! – Érdekes történetek 5. Szép meleg szünidős nyári nap vala, mikor a fenyőszegi gyerkőcök vidáman futkoráztak jobbról balra, s balról jobbra, s amerre még eszük ágába volt. Eszt a szertelenségnek tünő futkározást a despájuk fékezte le. Ő curuklásmesternek számított... Ugyanis a szüleik el kellett menjenek valammerre, mert dolguk akadt. Künn az erdőszélen az egyhektárnyi kertecskét kellett felügyelni a nagyobbacska köjköknek. A kicsikék ehhez a feladathoz gyenge eresztékek valának. Despájuk igen harcias emberizink hírében állt, ezért puskákot készített. Na, nem azt az igazi rendeset, hanem nyílaspuskákot, amiből a szeg olyan betyáron reppent ki, mint valami légies csudanyílvessző. Csak azétt, az szinte erdő dőlt reájuk, olyan közel volt. S nem beszélve a sok vadállattól, amik ki-kimerészkedtek időleg egy -egy finomacska falatért. Na, nem eppeg a medvékre gondolok, amelyiket csak felhergelné ha megszegelik, s még ejsze egy szarvasra se. Ki akar erős fenevadakkal hájdászkodni?! Inkább azokra az erdei állatokra, amelyikek ritkíccsák a háziállatokot. Féjteni kellet előlük a tyúkokokot, met hamar szemet vetettek reájuk. Tuggyátok, azok a mocsok vércsék, a rókakomák, sö kedves oldaldeszkájuk a rókakománék. Ha eccer a szeges puskából kaptak ajándékba egy hetvenest, azt asszem egy életre szóló élmény maradt nekik. Hát azé eléggé bolondul félre kezdtem harangozni. A lényeg a', hogy a legnagyobb testvért megbízta a despájuk arra, hogy senki se tegye bé a lábát, mancsát, patáját, vagy amilye van neki a kertükbe. A legnagyobbik legénke, ejsze még jófomán kölyök volt, az emberesedés jelei egy dekát sem mutatkoztak rajta. De komolyan vette a feladatát. Igen, me hát izé, ha nem csinálja rendesen, akkor lesz ott hét baj! Nem es bónyászódtak a szüleik otthonjukban, el es tüntek az udvarról, mind a kámfor. A gyerekek tovább es ott virítottak a kertbe, mint öt sütőtök. Bolondoztak, hótkoroskodtak, ahogy a köjkek teszik az eszüköt, de nem sokáig, met hirtelen mint az istenyíla úgy béutött a rossznyavaja. Egy pásztor érkezet a juhaival, s a bű nagy kutyáival. S a bétolakodók mán lépték volna át a kerítést. Ehhez vezírüknek vala keze beleszólása, a hutyurókot bátran szedte el. Olyan hercsül, magabiztoson emelgette lefelé, hadd tóduljanak a szépecske fűre a báránkák s harapjanak a finomabbacska ződből. Szemmel látszott, hogy az rendesen meg volt kora tavasszal ganyézva... Na ekkor se szó se beszéd a nagylegény elékapta szeges puskáját. Mivel a pásztor nem hitte, hogy lőni fog, egyet beléeresztett az egyik kutyába. Persze csak megsebesítette. Hát a juhász kezdett megjuhászodni s komolyabbra venni a dolgot. Még egy darabig kekeckedett forma a gyerekkel, de az mán nem volt az az igazi. Úgy látszott megszívlelte a látottakot, met a kerítést szép csendesen visszapasszította, s a nyájjal együtt elbódorgott másfelé. Ezután mán nem volt semmilyen veszély. A gyerekek végig hülyéskedtek, marháskodtak egész estig. A nap lemenőbe járt mikor megérkeztek a szüleik. A komoly legény elmondta, hogy teljesítette a küldetést. Despájuk helyénvalónak találta lépését. Sőt, amit egész ritkán mondott, olyan megdicsérte formásan odavágta, hogy így es kell! Meg es érdemli a mocskos bétörő!!! Ejsze két nap se telt el, s a kerítés környékén megjelent egy napos délutánon a megjuhászodott báránykák őrzője. Le es szólította a despát. Az meg béhítta egy beszélgetésre. S elmondta, hogy engedély nélkül a kertbe bé ne! Met aki eszt megteszi, aszt a ráksúly megeszi! A pásztor es barátságos pufát vágott. Addig terelgették a szavakot, amíg elékerült egy csepp bélésfertőtlenítő. A harmadik pohár katyfasztott pálinka után, szinte jóbarátok lettek. Na de, azóta se szegte meg senki a szabályt, hogy átlépje engedély nélkül a kerítést. Bisztos vitte a ezerrel a hírt ebbe a tarka világba. Fenyőszegi Úr |
Kommunizmus megidézése 28. rész – Szinte egyenlőek voltak a balkezesek – Egy kis balkezes történet. A balkezességgel visszacurukkolva egészen az ókorban már bajok voltak. Há vajon mé? Há azé kedves bogárkáim met más mind a többi. Az ókori görög-római világ avval akart enyhíteni ezen, hogy divatba hozták a jegygyűrű balkacsón való használását. Ahogy megomlott az ókori Római Birodalom, s béütött a kereszténység, e mán semmit se ért. Szép csendben, egyre erőteljesebben kezdték hajkurászni a balkezeseket. Azt tartották, hogy varázsolgatnak, rosszalkodnak, de rendesen! Az istenadta nép pedig tudta, hogy nem lehetnek mások csak boszorkányok, varázslók, sö, kuruzslók, meg ilyesmik. Ezétt sok balkezes végezte máglyán. Heába, ha más vagy, mind a többi, akkor feltétlen csak az ördög műve. Ezétt es kellett üldözőbe venni, osztán megfogni és szép ropogósra kisütni. Bezzeg erre vót elég fa... Ha valaki észre vett egy balkezest, mán úgy síkoltott, mind a karácsony idején kinyírás előtti disznyó. Jöhetett a meghurcoltatás. Sokan el es titkolták, hogy azok, vagy családjukba van ilyesmi, háha megússzák. Ügyekeztek jobb kéz használatára kényszeríteni őköt. Még ezt követően es tudták, hogy az átkozottak balra kanyarodnak a túlvilágon, mind a kecskék, s persze az üdvözültek jobbra, mind a báránykák. Egyszerű vólt a helyzet, aki balos pokolba, s aki jobbos mennyországba jut. Későbbecske a balkezeseket alacsonyabb rendűnek tartották. Kommunizmus jobbkezes győzelme! A kommunizmusba a kökemény egyenlőség, az egyenes előrehaladás jobbkezes embert követelt. Érdekes, egy kicsi fellélegzés után, amikor megtűrték a balkezeseket, ez a „józan eszméjű korszak” hajkurászta őköt. Aki nem volt jobbkezes, azt mán az iskolába át kellett „szoktatni”. Onnan jő az a mondás es, hogy „ne legyél balfék”. Há igen, ők azok akik megfékezték az egyre virágzó szocializmust! Itt mán nem volt szó üldöztetésről, csak erőszakos „észhez térítésről”, ahogy bármelyik kisebbségi csoporttal szokás bánni. A vérbeli tanyítónék és tanyítóbák üdejébe elévették a plajbászt, s addig rittyegtették a hat esztendős kölyök vagy cefre kezét, amíg jobb kézbe nem fogta a ceruzát. Ha mégse tette meg, akkor, addig tartott a bal kezecske rittyegtetése, amíg teljesen felpúposodott és békékült. S ha már nem tudta balba fogni az írószert, akkor muszáj volt „jobbá” tegye állapotát. Eszt úgy hítták nagyon finomon és bájóson, hogy átszoktatás, amibe a szülők es benne voltak, legjobb esetbe belétörődtek. A gyerek pedig követte az utasításokot, s ügyekezett túlélni az iskolát. Há mi es történt egy ilyen átszoktatás után. A kis csöppségek beszédhibások lettek, kezdtek szorongani. Akadt olyan es, ha rea nézett a tanyítóra, akkor elindult a sárga leve. Egyébként a nap bármelyik órájába bépisiltek jedtükbe, ha reagondoltak, mi lesz másnap az iskolába... Olvasási és tanulási zavarodottságot idézett elé. Mindez átcsúszhatott magatartászavarba. Voltak, akik erőszakossá, konokká váltak, s a szocializmus se tudta ki verni belőlük a balkezességet. Emlékszek a saját átszoktatásomra. Kész kínszenvedés volt. Mindig balba vettem az írószert, majd tettem a jobba. A táblára es balkézzel kanyarítottam fel a szöveget. Bármilyen helyes volt, jobbal es le kellett írjam. Balkezességem végett a tanyítónéni együtt röhögött az osztálytársaimmal. Micsoda móka! Ez a hetvenes évekbe történt!!! Egyik kedves ismerősömmel beszéltük el, hogy őt is mennyire kínózták. Szinte megfélemlítésig gyötörték, hogy ne balkezeskedjen... Talán egy dolog ennek a megkülönböztetésnek köszönhető, hogy tudok ballal és jobbal is, sőt tükörírásba is írni. Na jobbal egy cseppett bubásabb a kézírásom. Kollégáim közül is akad ilyen. Mondta is: „ Akár felcsaphatnánk ezzel a tehetséggel cirkuszi majomnak!” Bizony, bizony. Most mán tuggyák, hogy a balkezesség nem átok. Aszt es, hogy a világ népességének egytizede legalább balkezes. A jobb kezeseknek az agyuk bal fele dolgozik jobban, s a balogoknak fordítva. Sőt az es tény, hogy elég sok jófej akad közöttük. Habár nem mindegyikük találják meg a helyüköt a világba, ezétt képesek lezülleni. Van köztük elég mogorva, hercs, és odamondó. Míg a jobbkezesek általába egyenes logikus gondolkozásúak, a balogok összetettebben elmélkednek. Azétt maradtak csökevényes vadhajtások balkezes ügyben. Az egyik ilyen például: azétt nem fognak kezet bal kézzel a zemberek, met, a középkori többségi jobb kezes, bal kézzel törölte ki a seggít. Források: Ahonnan eppeg értem, jómagam, kedves ismerőseim és jó barátaim tapasztalata Borbé Levente |
|
Pityókából kevesebb Drága mucurkáim, jött a hír, hogy pityókából kevesebb termett mind az elmúlt esztendőbe. Ráadásul béütött a pityókavész es. Alig többet, mind háromnegyedit lehetett megmenteni abból, amennyi termett. Ezétt meg es drágult! Termelői áron, nagybani kiszerelésbe még a jobbacskáétt 1,50-et es elkérnek. Hű a szencsóráját, lettek idegesek, akik eddig es áron alul vették. Há mi anyű, mét es aggyák olyan kurva drágán! Há mit a rosznyavaját képzelnek, csak úgy drágiccsák a végtelenségig! Ha kicsit veszel még két lejnél es több!!! Biza, vannak akik a végtelenségig felhergetik magukot. Annyira, hogy remegnek belé. Nem elég, hogy a szesz ára folyton megy fel, most még a pityókáé es... Ezétt kell lengyel, izraeli, egyiptomi, s mittudomén milyen hottentotta helyről pityókát venni, met olcsóbb. Gazdag es az a sivatagbéli termés. Ha megfőzöd lesz belőle ott helybe pityóka piré. Vizet se kell tenni belé, met annak nagy része víz. Ejsze, csak a külső bőre tarcsa össze, bár amelyiket. Felére csökkent a pityókatermő területek száma, met az aprópénz végett nem éri meg. Szegény gazdálkodó, annyit kell dolgojzon a fődeken, ameddig keze-nyaka megnyúlik a munkától, s szinte alamizsnáért küszködik. Na ezétt es a csíki pityókát veszem meg. Akinek tetszik a sivatagi, az vegye s egye aszt! Termelősi Székelybá |
Az újságosbódék hirtelen kiürülése II. Napisten havában (június), annak ejsze mán több mint három hónapja történt, hogy Csíkszeredába az újságosbódék bele kongott az ürességtől. Az istenadta nép csak tátotta a pufáját, hogy mi a ráksúlyos sánkér történhetett. A kerengő beszédek alapján a kedves újságárusok se értesültek erről jóval hamarébb. Nagy hirtelenséggel elcsapták őköt. Asztán kibiggyesztettek az ablakba egy papírost, persze a bodé benti üvegére, hogy ne lehessen jól megaszondva odaírni a magukét..., amire azt nyomatták rea, hogy a kedves vásárlók nyuguggyanak meg met hamaroson nyitanak ezek a kócerájok. Nekem es vót fogalmam a hamarosonról, de rea kellet jönnöm, ahány hely annyiféle hamaroson. Még a mai napig es tart ez a hamaros, szinte szetetés (fontoskodó sieccség), kapkodás. Pedig eppe magvető havába kambacsolunk szinte. Az es jobb hír lenne, ha bévallanák az igazat, hogy ne, eszünk ágába sincs kinyitni. Legfeljebb az ember fődhöz vágja báránybőr kucsmáját, s egy jó nagyot töp (köp), s megtolgya egy kárinkodással, hogy: „Mia a rágóráksúly, még újságot se lehet venni!?”, sö, eregel tovább. A zasszony se külömbül. Egy cseppet megigazíttya dajerozott fején a kendőt, s odamongya: „Hú a zuristenít, most mit mongyak a zuramnak!”, s valahogy eltelik ez a meglepetés es. Azomba a hitegetés, az felhergeli az embert a mencsikáját, s elé kaphattya a bicskáját! Met ugye mostanság újságot inkább az üdősebbek böngészik, de attól tudnak hájdászkodni (erejüköt megmutatni). Méregség ide-vagy oda, de méges kéne tudni merre döntenek. Csak ne várakojzanak annyit met a csíki fagy ezt a felgyorsult intézkedést huncutul béfagyaszthattya. Újságolvasó ipse |
|
|
Szensimon megrohamozva Há eccer mondom, ami ott történt, az nem lehet zsebre vágni... A Csíki sör „fővárosába”, esett meg az eset. Na de kezdjük cag az elejin. Egy híjján 400 000 nyert kupakot eresztett szélnek a Csíki Sör, amelyikbe beléírták a NYERT szót. A hirdetménybe közölték, hogy lehet nyerni vele 150 lej értékbe inni, sö harapni valót, s még részt vehetnek az egész napos rendezvényen, amelyikbe koncert es volt. A nyertes kupakokot tombolára lehetett bécserélni, s ha szerencsés az ipse, akkor nyerhet autót (abból kettó es vót) elektronikus biciklit. Szeptember 28-án el es indult a popor (a nép) le Szensimonba. Mán dél felé kezdtek a dugók kialakulni Szereda után. Mű es aliges tudtuk taxival Zsögödferedőre elérni. Na osztán egy idő elteltivel, mán a Hargitáról es három óra lehetett béereszkedni Simonba, mikor az még egy rendes óra, annyi se, ha nyugudtan vezecc... Hát szinte gyalog leeregelve könnyebb let vóna azt a pár kilómétret megtenni. Dehát a zemberek se hagyták magukot! Vót kupakjuk, s rendesen fel vótak hergelve. S ha mán meghirdették akkó nekik kijárt vóna, amiért mentek. A gyár előtt annyian gyűltek essze, hogy egy gyúfaszálkát nem lehetett leejteni. Az udvarba mikor béeresztették a népet szuszogni se lehetett, pedig szabad levegőn vótak. Kutya fasza egy tömegtüntetés! A kocsikról nem es beszélve. A parkolásokot ügyekeztek a gyárhoz közelebbecske megoldani. Na, me sör igyad, ha tudod!!! Lett egy olyan tömegnyomor, hogy a bolha es össze kellett húzza magát. A medvék, akik nagyon szerettek borogatni az udvaron, még hírmondó sem maradt belőlük a környéken. Ejsze jobbnak látták bévetni magukot az erdő sűrűjébe, met ott még levegő es többecske van. Na de kecmeregjek vissza Szensimonba. A taxik mán Oldal-Csík irányába tudtak közlekedni. A rendezvény el es kezdődött szeptember végi szombaton, annyi emberrel, amennyi a gyár udvarába béfért. A rendezők fészbuk csoportjukba ki es írták, hogy mán többen ne jöjjenek, met nics ahova. Erre a felgerbuncásodott emberek olyanokot írtak, hogy ők se bírták ép gyomorral, ezétt kitörölték. Az ott maradt tömeg egymás szájába könyökölt bé, rendesen meg kellett harcoljon egy csepp eleségétt, s italétt. Az egyik ott lévő ipse szerint a nép között akadt egy jó pár leleményes es. Olyan ügyesen feltalálták magukot, hogy csak na! Kihasználva a gabalyodást, jól tudtak erőszakoson haladni, többször tértek a kajás asztálnál, s a sörnél es. Azok rendesen csemegéztek. A gyámoltalonobbja, a nyámbácok, ha még az udvaron es vótak, nem tudtak „a zúr asztalához” járulni. Akik nem jutottak bé, azok kezdtek hazaaraszolni a nagy kocsisorokba jó éhesen. Lehetett es hallani jó pár kacskaringós kárinkodást. Még szerencse, hogy az ég nem szakadt le... Osztán vége lett a férresikerült hajcihőnek, és lassan hazaerejszkedett mindenki. Másnap a zigazgató elnezést kért az odautazó néptől. Elmondása szerint nem gondolták, hogy ennyien fognak oda érkezni. Azé mindent megtettek annak érdekibe, hogy jó legyen az egyébként ingyenes szombati eszem-szom, ső kirúgok a hámból buli. Figyelőske |
||
|
Tündérvölgy bűvöletébe Fotók: Én. Kép: Garattyolás közbe
|
|
Tárva hagyott kapu Kép: Őszi lombsimogató
|
Sakkó ezek szerint a medvék a hibások! Mindenki úgy helyezkedik, ahogy tud, s ahogy engedik. Ez így van a jó öreg medve barátunkkal es. Sokan mongyák kicsike lett neki a helyik, s azétt jő bé folytonoson az emberek közelibe. Evvel ejsze nincs es baj, hadd bódorogjon eppeg amerre lát. Csak eléges jesztegeti a lakosokot. Ha úgy tarcsa kedve béjő kukázni a városokba es, mocsokul visszaélve a hivatásos guberálókkal. Udvarokról kicsi házi állatokot fogdos essze magának, s beleli bé. Bémászik az iskolába, futkározik a rendőrségen, bétőr a házba s a hűtőt kirámolja, a templomot se kíméli. Osztán még neki áll feljebb! Nem kell mérgesíteni, met magától es fel tud borzasztóan bőszülni. Rendesen felpofojza az állatokot, de az ember es van mit tarccson tőle!!! Van van! Néhány honpolgárnak az életibe került a találka. Vót, aki csak eppeg magyarót szedett, a másik gombászott, a harmadik kirándulgatott, amikor reatámadt az édes pofájú rokonszenves medve, s lekanyarított nekik egy hazait (pufán vágta). Mingyá sehova se lehet kimenni, met nem tudod, mi mozog a bokorba... Ha a vadász, akkó' az még rendbe. S méges őköt kell védeni. Ne felejcsük el, hogy rendesen békőtöztették Székelyhon erdeibe dörmögi úraságokot és családjaikot. Olyan érzésem támadt, minha pártunk és kormányunk vélik akarna münköt megetetni. Mongyuk a székely ember nem arról híres, hogy bészarjék (bérezeljék) egy fenevadtól, de azétt neki es elég nagy falat. Há me nem lehet egyet nyugudtan pisilni se a szabad levegőn, met a brumi lökdösődhet! Sakkó' elérkeztünk oda, hogy ezé ki es a hibás. Lehet a medvékre es vetni a vizes lepedőt, de nem lenne tisztességes. Bizony mű vagyunk a hunyók. Elsősorba azok, akik illetékesek a vadak ügyibe. Hát aszt még se várhattyák el, hogy az emberek valamit ne találjanak ki saját védelmük érdekibe. Igaz, hogy fineszesen és kacifántoson kell eljárjanak, met a törvény az kegyetlenül büntet. S még azétt kerülsz börtönbe, hogy meg akartad védeni a saját életedet. Bezzeg az egy cseppet se baj, ha cafatokba lógó pufával fekszel ki tuggya meddig, amíg reád nem találnak, egy sáncba. „Jaj szegény” szöveggel ellássák a sebiket, s osztán éljen úgy, ahogy tud. Csak aszt nem tudom, mi a ráksuly kell történnyen, ahhoz, hogy megoldóggyon ez az egyesek számára kényeskés helyzet. A medveriadós telefon, és egyéb más figyelmeztetések jó kezdeményezések de korántse elegek, annál mackósabb ez az ügy. Medve Maci Párti |
|
|
Helybe közmondások – VIII. „Szagárúl ismerszik meg a zember ” Na, nem kell feltétlenül bé jedezni. Ez es egyfajta utánanezés, hogy hányadán vagyunk az illetőnek. Persze ha jó a szimmancsa. Hogyan érezünk, nemcsak lelkizésekbe, a másikon, a' má egy jó kiindulópont lehet, hogy továbbra es a kapcsolat mikénts fog működni. Mind ahogy a felcsíki Varvarát noszogatták, hogy mennyen má férjfez mégeccer. Ő azt felelelte rea: Hűjjék vattok! Még egy lábszagot megszokni!!! A zizzadságot még elviseli a zember, de a büdösséget, aszt nem. Nek kell oda fingódozni, elég egy hétig mosdatlan lenni. Főleg nyáron. Biza vannak vidékek, hogy egy vak es el tudna igazodni a szagmintákról, amit felgyütt sétája közbe, hogy ki kicsoda. Bátran mondhatná: Adj' Isten Feribá! Cókolom Herbéra nénnye!, s így tovább. Osztán érdemes a nagy őszi munkálatok közbe es, ahogy sokan teszik, annak a kevesecskének es kimosdani. Met ha megvárják a pityókaszedés végit, ha véletlen melléülsz, ott helybe lefordulsz a székről. Hogy a hétvégi dinom-dánom utáni okádás, szivaros büdösséget, vagy a kölnis izzadságos alkalmi áporgást ne es emliccsem. Szagi |
||
|
– ZSÖGÖDI kicsi studérozó – Valagászódik – Én es valagászódok egy cseppet most. A valag nem más mind egy méretesebb segg, sennyi. A valagászódás, a' mán más tál tészta! Aszt es monggyák általába nem jó szokás. A valagászódás legjobb esetbe es olyan tökölődős -féle, amikor az ember nem rosszallóan, de tettjivel felmérgesíti a környékibe lévőköt. Legjobban a folyton folyvást faggatózó, tudakolózó, eszi a rossznyavaja fajta, a valagászódós. Olyan hosszan kitartó kíváncsiskodó atyafira, vagy inkább asszonyára illik rea. Az érdeklődés nem egy rossz tulajdonság, csak eppeg ne menj mások agyára véle. Azomba olyan es akad, hogy azétt kérdezősködik, hogy megkapja a szalkán a csomót! Addig teszi az agyát, ameddig a másik bébolondul tőle. Nem eppeg a legjobb fogás úgy faggatózni, hogy magadra haragítodd embertársaidot. Hát mán ez egyenesen segglikászódás! Amikor, hogy megtudj valamit a másikról képes vagy miatta a seggibe bébúni, s onnét kihozni. Rossféle az es, aki nyájason kérdezősködve, meg nem unva bosszantgat ameddig az ember mán nem türheti a valagászóddását! Van, olyanes, aki úgy valagászódik, hogy várja a kérdezősködést, s akkó' annyira kiakassza a beszélő társát, hogy az csapkodni kezd. Mongyuk ez veszélyes dolog, met a pufájába es mászhat! Egy csepet se valagászódó atyafi |
Amikor az Égiek rácsodálkoznak a Földre A történet sosem áll le. Körbejár, megújít-felújít,
kiszínez, pofás alakot ölt. És ez a jó hír! Ezért az Anyatermészet a
mindenkori templomom. Kifogástalan játékával próbál minket most is jókedvre
deríteni, és önfeledt hancúrozásra serkenteni. Az elmúlás aranyló
napsugarában keveredő lángoló vörös lapicskáktól a rozsdabarnáig
alázatos kacérsággal ölébünk hullik így az ősz lelkizamata. Mi pedig a
végtelenség tekintetét szúrjuk a fellegek felé. Kép: Pompázatos vackorfa BöLö |
|
|
Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Valahogy nem akarom abbhagyni |