FENYŐSZEGI TAVASZ 2020 – 50. szám. Zsögödi megélemedés

Hetesfeles karantén A korona vírust nem kell bémutassam. Most mán avval ijesztegetik az egész világot. Ejsze még a Marsról kiinduló üvegfejű férgek es ijedtét vették a dolognak, mert egyetlen földönkívüli tevékenységről sem adnak hírt a napi lapok. Hát azé akadtak olyanyok, akik becsületesen bérezeltek. A télire gyűjtögető hangya munkája kutyafasza, hogy egyesek mennyi mindenből (eleségből) feltankoltak, gondolva magukra, ha béüt az istennyila. Hát nem-e országunk okosai kikeletkor elmondták, hogy karantén lesz az iskolákba... Nem lesz tanyítás, de a tanárok bé kell járjanak, s a többi alkalmazottak pedig kötelezően ott kell táccsák a pufájukot, minha dolgoznának. Na persze, aki béérkezik a munkahelyére, az csak tesz-vesz, csinál valamit, legalább a kölykek nem ordítanak alapzajként a háttérbe. De hogy ez nem karantén az héccencség! Mi az, csak a gyerekeken fog a vírus? Ha meg vesztegzár, akkor olyan hetesfeles, ahol a kedves vírus suttyomba ki-be közlekedhet. Nem tóm de, nálunkfelé a koronavírus es legfeljebb bundasapka vírussá mutálódik. Aszongyák veszélyes. Sebaj, segít a jó köményes pálinka! Fáintos es a belső szerveknek. Rendesen kitiszticcsa a beleinket. Na meg a gyülekezést nehezen lehet abbahagyni... Népi hagyományainktól eltérve, hogy lehet így élni? Üresek lettek a kocsmák! Küsebbedett a helyi pletykahivatalok erőssége. Akkó' mán, ha nics ez, hogy ne idézze elé a világvégét ez a baj, jól felköltözni a világhálóra! Ott van rendesen hír, pletyka, s ha látod a másikot, akkor ilyen konferencia izével ihatik es együtt véle. Van tanyitás, van művészet, könyv s minden, csak akik nem vettek elég élelmet azok kell lececcerigázzanak. Na meg a munka helyekre masírozók. Persze a rend őrei, s a kóbor kutyák. Hetes Feles bá		HÚSVÉTI örökség eleinktől Mindig istenien sikeredett a húsvéti ünnepek megélése minálunk. Gyermekekként tudtunk Jézusról, és az ő szenvedéséről. A böjtöt, étel szempontjából, azt ejsze kétszeresen bétartottuk. Nemhogy nem laktunk jól, de néha a gyomrunk burungérozni kezdett. Aztán, amikor végre eljött a nap, telítődtünk örömözéssel. Volt ott mindenféle finomság. Leves, második, s nyalánkság es (kalács, tekercs (bejgli)) meg miegymás! Az ajándékok szinte megbabonáztak. Hittünk a nyuszikába es. Ő nemcsak piros tojást hozott, hanem játékokot tojáscukorkákot! ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Maszután (itt – késve, lassan) érkezik a tavasz – Zsögöd környékin es enyhe tél vót. Ennek dacára az idő nemhogy melegedett inkább fagyosra fordult. Márciús végére leereszkedett mínuszra. Április elején -11-et es mértek. Reméljük tovább más lesz, s a május pedig fűtsön bé ide nekünk becsületesen. Tarlóégetés Zsögöd környékin – A Zsögöd dombok többször lángba borultak tavasszal. Mivel ez veszélyes dolog büntetik. Az a furcsaság, hogy az istennek se tudják elkapni, hogy kik mózerólják (itt - teszik, csinálják) eszket az égetéseket. Elmaradt a tócsarák nezegetés – A rendkívüli helyzet végett elmaradt az évi tócsarák nezegetés az Olt zsögödi árterületin. Immán ejsze jövőbe, csak meg tudjuk kukkintani, vagy mi. Macik béindulása – Kezdtek megélemedni a medvék es. Ők tarcsák fenn a „rendet”, erdőn -mezőn karantén idején. Vigyázat, akinek arra van dolga! Gólyák Zsögödbe – Megjöttek a gólyák Csíkba! Csak úgy masíroznak Zsögödferedő és Zsögöd felett. Szerencsére az ott lakók fényképekkel örvendeztetik meg a természetrajongókot. Természet – Hála a jó Istennek ő nem tud karanténba lenni. Teszi a dolgát, s mi is tegyük azt, ahogy kell. Van ahol legyünk, igyunk és együnk. Hírvréske	Hol volt, hol nem volt… ZSÖGÖDI ISKOLA Borbé Levente A négy elemit a zsögödi iskolába nyomtam le. Abban az időben, 5-ös Számú Általános Iskola volt a „sziklaszilárd” oktató-nevelde neve. A számozás is a fáintos kommunista múlt egyik vívmánya volt. A zsögödi iskola múltjáról nem valami sokat tudok. Az épület, amiben jártam nem es az a fiatal, de nem es öreg. Kutatásom során egy érdekes forrásra akadtam, azt egy az egybe bényomatom: PÁLYÁZAT - A csik-zsögödi községi iskola egy rendes tanítói állomásra pályázat nyittatik. Évi fizetés 300 frt., s ezen kívül természetbeli szállás, vagy ennek megfelelő lakilletmény. Pályázati határidő f. évi szeptember 15-ike. Pályázni kívánók kéretnek tanitóképesitési oklevéllel ellátott folyamodványukat alolirthoz küldeni. Zene, kertészet és tornatanitásban jártasok előnyben részesitenek. U. p. Csik - Martonfalva. 108 1-3. Mikó Bálint, iskolaszéki elnök. (NEMERE politikai, közgazdászati és társadalmi lap, Brassó 1872, 66 sz. augusztus 18.). Az iskoláról van egy másik hír es, és az se kutya, hogy aszongyahogy: „A csíkzsögödi Salló család mindig is büszke volt székely lófő eredetére. Salló György 1929. április 23-én született Zsögödön. Alig egyéves, mikor a gazdasági válság éveiben szülei, annyi más székely családhoz hasonlóan, Bukarestben próbálnak megélhetést találni. Elemi iskoláit Zsögödön végzi, a román tanítási nyelvűvé tett iskolában. Az erdélyi magyarság erőszakos beolvasztását célzó Angelescu-féle oktatási törvényeknek megfelelően Zsögödön is egy, a magyar nyelvet nem ismerő regáti tanító tette félanalfabétákká, jövő nélkülivé a székely gyerekek nemzedékeit. A jó képességű Salló Györgynek minden nyelvi nehézség ellenére sikerült mindvégig osztályelsőnek maradnia. Gimnáziumi tanulmányait Csíkszeredában végzi, 1948-ban érettségizik.” Józsa András - A termékenység csodatava - NÉPÚJSÁG, 2014. december.4. Mind tudjuk, hogy a zsögödi iskolába a falu gyerekei jártak. Némelyik kölyket a szülei, hogy okosabb legyen, mán egyből a a Csíksomlyói Római Katolikus Gimnáziumba íratták bé. A második világháború után azétt magyarul ment a tanyítás. Amikor hatéves kölyökként odakerültem, akkor es elég magyar volt az okítás. Két rendes és egy összetákolt, vagyes párhuzamos osztály fungált benne. Én a bátyámmal kerültem egy helyré. Ő negyedikes, és jómagam elsős voltam. A sors úgy hozta, hogy mindig párhuzamos (más évfolyammal együtt) osztályba kerültem. Mit tanultam ott? Hogy balkezes létemre jobbal kellett írjak, rajzoljak és kézimunkázzak. Aki nem hiszi milyen marha nehéz, s jobbos, próbálja cag meg ballal eszket legalább egy hétig megvalósítani. A fenyegetőzés pedig szocialista diktatúrás féle volt. Mivel otthon rendesen kaptam a pufámba, az iskolás jesztegetések meg se kottyantak. Oda járt a kisebbik bátyám, meg a nagyobbik öcsém es. Ő csak két osztályt végzett ki. Bátyáimmal ott lettünk fasza pionírok (úttörők) Infó: A visszatekintgetésem a fentiekben megidézett tények mellett valagászódtam egy cseppet az üsmerőseimnél es. Fenyőszegi Levente

– Amikor erőset bűnöztünk – Érdekes történetek 7. Ha jól emlékszem másodikos lehettem akkor, amikor bűnöztem. Április bolondos hónapjában jártunk. Bátyámmal eregéltünk (mendegéltünk) hazafelé iskola végezte után. Elég szépecske idő volt, még a nap is sütött. S ahogy lenni szokott imitt-amott eltátottuk a pufánkot. Nezelődés közben megálltunk a zsögödi bikaborvíznél, ott a Nagy Emre festőművész képtára előtt, s egy jót ittunk. Menet közbe meséltünk egymásnak az aznapi iskolai órákról. Hogy mit tanultunk, melyik osztálytárssal hülyéskedtünk. Ő elmesélte, hogy mit vartyogott a tanító nénije a rendről és a fegyelemről. Szerencsére nem vágott bé egy rossz jegyet se neki, mert otthon megismerte volna „a magyarok istenét”. Hát, a szinte szerény személyem, arról értesítettem őt, hogy csuda jó hetesnek lenni. Az osztály némileg elvolt vélem, szerettek ugratni, de csak módjával, játékból. Zsögödöt elhagyva a nyári vakáció járt az agyunkba. Nem tudtuk eldönteni, hogy az jó-e nekünk, vagy sem. A nyár az biztos igen, mert meleg van, még akkor is ha esik az eső, s ellehet menni eprészni, gombászni, málnászni, csapot szedni, s más egyebekkel foglalatoskodni. Többet lehet künn a szabadba lenni. Már terveztük is mennyit fogunk tekeregni, buglyák tövébe dögösködni, futkorászni, s ha megengedik, akkor bélátogatni nagymamáékhoz. A sok elmélkedés alatt, bármilyen lassan csoszogtunk, elértük a zsögödfürdei Olt hídját. Ott Sanyi bátyám aszondta, hogy ejsze jó lenne, ha meginnánk egy üveg pepszit a vendéglőből. Mondtam is, hogy isteni, de honnét van péndze? Mire kiderült, hogy nincs, csak el kellene „emelni” egyet. Nem tudtam elképzelni hogy a csudába kell azt végrehajtani. Akkor ügyesen felkészített. A vendéglő mellett szokott lenni kipakolva italok. Ott van a pepszi, amelyik annyira ízletes, hogy még álmomba se ittam olyan finomat. A finomra nekem is felcsillant a szemem. Látta, hogy kezdett meggyőzni, akkor a tettek mezejére lépett, hogy én kell menjek. Ettől teljesen bérezeltem, s tiltakozni kezdtem. De ő aszondta, hogy ő nagy és könnyen észreveszik, azért menjek én. Végül is beléegyeztem. Megelőzvén az akciót pótcselekvésként elmentem borvizet inni a szálloda melletti sziklaborvíznél. Hiába húztam az időt, úgyis sor került a „bevetésre”. Amikor odaértünk a helyszínre tényleg nem volt senki a környéken. Az áru csakugyan ládákba le volt pakolva az üres üvegek mellé. A vendéglőből nem lehetett oda kilátni, s nekem mégis olyan gyomoridegem támadt, hogy ott helyben jött, hogy megtiszteljem az alsónemümőt. Hál'istennek ez nem következett bé. Futásnak eredtem, ahogy mondta, megragadtam egy piros címkés üveget, s avval vissza hozzá. Hát ő első látásra aszondta az, aztán, hogy mégse. Mindenesetre mi leteszteltük. Az édeskés íze stimmelt, de valami mást is éreztünk benne. Az volt a gyanús, hogy nem pezsgett, pedig a bátyám szerint kellett volna. Még egyszer-kétszer küllentettünk belőle, aztán megromlott címen belévettük az Oltba. Igyekeztünk szaporán szedni a lábaink hazafelé, de azok nem engedelmeskedtek. A tetejibe kezdtek összeakadni. Egy idő után utolért a szédülés, és nagyon álmosok lettünk. Amikor elértük a zsögödfürdei kinti nagybazint, még felkapaszkodtunk a hazafelé vezető dombra. Ott levettük az iskolatáskánkot s úgy aludtunk, minha a királyi udvarba lennénk. Arra ébredtünk fel, hogy Anyánk ott áll melletünk, s szid mind a bokrot, hogy a frászt kapja, vajon hol vagyunk, meg ilyenek, s mi vígan heverészünk. Hát köztünk szólva, alig tudtunk feltápászkodni. Egy darabig vigyázkodtunk, de nem sokat, mert reánk kiabáltak. Biztatásnak épp elég volt. Erezd hazafelé! Évek teltek el, s nem beszéltünk senkinek a pepszis esetünkről. Amikor meg szóba jött, akkor derült ki, hogy mi bizony nem romlott italt, hanem indián likröt ittunk. Nem is csuda, hogy megduvadtunk, mert biza több, mint felit szipóztuk bé... Fenyőszegi Úr

Kommunizmus megidézése 30. rész – Valamire jó lesz! – Volt valami csuda is a szocialista-lusta társadalomba. Mindenki járt munkába, legalább papíron, de volt, aki dolgozott is. Az emberek ismerték egymást. Ha esetleg valamit nem lehetett az üzletbe megkapni, akkor a munkásosztály, és más dolgozó egységekben lévő iparosok hada téve a dolgukot megszerezte, amire nagyon vágyott. Csak meg kellet keresni a forrását, s ment minden, mint a karikacsapás. Igen, de mindenért azétt nem volt szép valagászódni! Éppen ezért, a régi szerketákból (itt – tárgyakból és munkaeszközökből), amit még meg lehetett menteni, hogy valamire jó lesz, félretették a honpolgárok. S megeshetett az is, hogy az úton kapott a polgár drótot, szeget, bilit, s akármit, amit valamire jó lesz néven fére lehetett tenni. Ez az időszak a gyűjtögetések, s főleg a felhalmozások hőskorává vált. Nem es létezett olyan ház, vagy otthon, ahol nem létezett volna a valamire jó lesz szekrény, debaré, balkon, vagy ahová el lehetett rejteni ezt a sok csodakincset. A valamire jó lesz dolgok falun általában a színben szaporodhattak, míg Szeredában az említettek mellett ott volt a sajátkezűleg, vagy némi segítséggel felhúzott garázsok, amire 1990 után a tulajdonosok adót fizettek, s mégis egy idő után búcsúzni kellett tőlük. * * * A miénk a valamire jó lesz dolgok csoportosítva voltak. Még Fenyőszegen minálunk is a színben tátogtak. Számomra egy rakás vasnak tűnt, amire Apám reafogta hogy motoralkatrészhez való kacatok, rozsdás szegek, gumikerekek, bicikli vázak, s mit tudom én mi a ráksúlyok. Emlékszem arra, hogy egyszer-egyszer egy-két munkatárs, meg ismerős kidabogott (kieregelt) hozzánk, s hozott valami javítani valót Apámnak. A javítás mellé hoztak rendesen felesleges dolgokot is. Ez is gazdagította a felhalmazott kacatgyűjteményt. Minden jól jött, mert ugye, sosem lehet tudni címen, egyszer csak pont arra a valamire lesz szükség. Na ez az! Akkor az embernek hogyan is lehet szíve csak úgy valamit kihanyítani! Igaz, amikor valamit meg kellett keresni ebből a halomból, mert „pedig biztos ott van”, vagy úgy „emlékszem kell hogy legyen” jelszókkal, elég nehéz volt a keresett tárgy nyomára bukkanni. Gyakorlatilag, csak az embert nyugtatta, hogy bármikor elékaphat egy hiányzó „alkatrészt” csupa ingyen és bérmentve. Sajnos legtöbbször a kívánt kelléket az üzletből lehetett bészerelni. A blokkba költözésünkkor, mivel apám elég sok mindenhez értett, ejsze ha minden nem is, de kicsidenként a nagyja felérkezett. Hát a méretesebb hacukák kikerültek a balkonra. A szerszámoknak külön szekrény volt. E mellé kerültek a valamire jó lesz küssebbecske tárgyak. A teraszra kitett dolgok egy része a még el nem döntött vacakságok gyűjteményét képezte. Azok rendezetlenül álltak egy halomba. Bent a lakásba akadtak fiókok és dobozok, amikbe más kacatok valának osztályozva. Ilyenek voltak a rádióalkatrészek, tévéalkatrészek, karórásalkatrészek, a hirtelen csapokot és zárakot megjavítandó zakoták, s még mások is, de azt hiszem ezek vitték a prímet. Nahát volt rendesen mindenből, de annyira azért nem, hogy még valamit ne lehessen mindenezek mellé felgyűjteni. Az ezermesterség magával vonta azt is, hogy, amikor valamit meg kellett szerketálni (itt – javítani), akkor az ügyesen csoportosított valamire jó lesz alkatrészeket ki kellett bányászni pihenő helyzetükből és szétválogatni őköt. Keresni kutatni bennük. Ha mondjuk órajavításra került sor, akkor még a papucsba is meglehetett kapni az órarúgót, vagy más alkatrészt. Úszott véle a konyha, s a szálon egy része is, de az előszoba se árválkodott. Aztán, ha egy igen fontos csavar, vagy akármi elgurult, az egész család kereste. Ha hosszúra sikerült a keresgélés, ami egy idő után lábatlanságnak minősült, akkor felkérte közülünk az éberebbet, a csodalátót. Ahogy ő emlegette a „sasszeműt”, s avval kerestette tovább. Általában a gazemberkedő alkatrész elékerült, de nem mindig a kívánt időbe. Akkor volt egy csepp mérgelődés. Rendesen lehozta a szenteket az égről, és névsorolvasást tartott, úgy, hogy egyikükről sem felejtkezett meg. Na de, amikor sikeredett összerakni a kívánt órát, nagy volt az öröm. Jöhetett érte a kedves illető, mert ő nagy győztesen átnyújtotta neki. Hogy ellenszolgáltatást kért-e? Arról keveset tudunk, de az még akkor se érdekelt minket, gyerekeket. Anyámot meg nem kérdeztük róla. Az egyszer biztos, annyi mindent összegyűjtött, hogy szerintem a legendás borsika ostornyél is ott volt közöttük, csak eppeg ki kellett keresni a sok limlomnak nevezett csudakacatból. Az is biztos, hogy manapság már felére sincsenek ilyen valamire jó lesz szerszámhegyek. Források: Nagy része emlék, s még egy kicsi fosolás. Borbé Levente

Tömbházas lakásfeljavítás vírus üdején Kikaptuk erre a vírusra az otthonülést. Ez nekem nem igazán nagy teher, mert máshova nem es sokat menegettem. Inkább a természetbe. Most hidegecske van, s nem fog a zsigora. Néha a munkahelyre cseppenek bé, vásárolok, de a legtöbb dolgot, beleértve a munkát es, otthon végzem el. Ha lehet. Ugyanis egyesek a fürdő és más javítást erre az időre tették. Persze az es meg kell legyen, hogyne, de amikor naponta hallod a sok kopogtatás, durrogást, burrogást, akkor a fejed úgy kezd lüktetni, mind a töltött káposzta ahogy fövés közbe püffög a cserépedénybe. Szinte két hete ez van. A külsőnk naponta változik, s szerintem, amire a szomszéd rendbe szedi a fürdőjét, vagy mit, addig világsztárhoz hasonló kemény rockos kinézetelünk lesz, olyan helyi népi elemekkel keverve. A hajunk az égnek fog állni, szemünk kigülled, s a képünk pedig elég harapósra alakul át. Tekintetünkbe ott lesz a mindjárt reádszökök és széttéplek nezés. Ezért majd ha lejár a karantén izé, jobb meg kérdezni az ismerősököt, volt-e szomszédba feljavítás, mert a veszély az veszély, s nehogy reádugorjon, s ott helybe széttépjen. S ha ennek ellenére mész, me te semmitől se rettensz meg, a biztonság kedvéért érdemes pelust tenni, nehogy olyan élménybe legyen részed, hogy ott helybe bészarsz ijedtedbe. Én	Az újságosbódék hirtelen kiürülése III. Emlékezünk még a tavaly júniusi újságosbódék kiszolgálásának kifingására? Kis segítség: hát nagy hirtelenjébe megszüntették az újság és folyóirat árusítást, s kibiggyesztettek egy papírt, ami szerint hamarosan nyitani fognak! Nahát azóta már tettem említést róla, de a hamarosan még nem következett bé. Hogy mi a ráksuly történt, azt sajnos nem tudom. Egyes bódék nemhogy újra nyitottak volna, de még a helyükről is eltűntek. Nem is csoda, ilyen ez a kurva csíki köd, gyakran béül a medencébe, s ha egyszer megveti magát sokáig marad. S akkor te alig látsz az orrodig, még a taknyodot se látod, bármi elpárologhat. Na evvel az újságosbódé rejtély letudva. Azért egyet meghagytak a Tapstér mellett közel a Sapientia egyetemhez. Majdnem ép. Ki lehet nyitani, bé lehet csukni, s ezek szerint zárni is. Mondjuk egy cseppet csámpás, s a járó része sem éppen annyira járható. Viszont a benne lévő elárusító kedvessége ritka jó. Bármit kértem készségesen segített. Amit ott nem lehetett megtalálni, elmondta, hogy hol akadok rá. A piaci csarnokba még fungál egy ilyen újság és folyóirat áruda, de másutt már hűlt helye. Esetleg el lehet kambacsolni az élelmiszerüzletekbe. Egyesekbe néhány, napi, heti, s még havilap is megtalálható. Hogy mit melyik üzletbe kapod meg? Figyelj és fülelj, mert mindig valaki tudja, s repezd arra felé! Most így szigorított karantén idején nem látogattam meg, sem az újságos bódét, sem a piaci újságost. Nincs kedvem mászkálni. Arra azért kíváncsi vagyok mikor véget ér ez a „korona cirkusz” minden marad a régibe, vagy neadjisten, még megnyitja kapuját egy-két újságosbódé az olvasni vágyó közönség előtt. Újságolvasó ipse
Online tanyítás és tanulás Kiguvadt szemű oktató szülők Rendesen bévirusodtunk, s a tanyitás es. Mán nem lehetett szemtől szembe magyarázni a gyerekeknek, mert nagy hirtelenjében egyik napról a másikra hazaküldték őköt. Hát a tanárok ők sem mentek bé. Még szép! Ott nem volt mit táccsák a pufájukot. Valamilyen vonalon kitalálták, hogy leckéket, s feladatokot duvasztanak át a diákoknak. Ki hogy érte. E-mailon, közösségi oldalakon, vagy osztán erre kitalált platformokon. A nagy összevisszaság lassan kitisztult, s még órarendek es születtek. A kedves gyerekek megkapták a feladatukot, s kimeresztett szemmel, legtöbbször telefonon, jobb esetbe számítógépen, s lap-topon kukucskálták a leckéket. Hogy mennyi es volt a feladat, arról megoszlik a vélemény, de az egyszer héccentség, hogy gyerekeinkkel egy lófignyit se untakoztunk. Mindegyik kapott valamit, még az ovis fiam es. Elég nehéz mesterség volt a feleségemmel ketten három felé szakadni, mert mi sem tudtuk ki mivel kezdi a feladatot. Futkároztunk es közöttük, mint a mérgezett egér. Magyaráztuk, s mondtuk, amit mi es tudunk, hogy miként csinálják. A gyerekeink mindent meg akartak oldani, ha néha belé is törött a bicskájuk és idegesek lettek, vagy eppeg majdnem elsírták maguk. Mondtuk es, hogy hagyják és pihenjenek. Az eccer százas, hogy egyes tantárgyból annyit kaptak, mintha csak abból kéne tanulni. Hát nem sikeredett valami vagányra az egész. Csak elképzeltem, ahol négy vagy annál több gyerek van. Hogy osszák meg a számítógépet, ha egyáltalán van... Hogy meresztgetik a szemüköt a telefon előtt, hol nagyítva, hol kicsinyítve a kért hóbelebancot. Persze a gyerek igyekszik, főleg ha minél küsebb. Már csak azért es, mert nem tudhatja minek mi lesz a következménye. Mikor mű szülők becsületesen le voltunk dózerolva, foghattunk neki a házimunkának, s a saját munkánknak. Legtöbbször azokra éjjel jutott idő, met a gyerekek a tanulás között egy cseppet meg es kellett szusszanjanak. Nos, ezek után jöhetett egy kicsi játék, közös sütés-főzés, kiválasztott mozi, olvasás, s a többi. Valóba nem tudom ki hogy csinálja, de mű a karantén alatt gyakran elfelejtettük, hogy kik es vagyunk. Szerencsére összhang az vót, s tekertük a szervicset nem érezve az időt. Azt a következtetés vontuk le, hogy egyszerre tanárkodni, tanyitóskodni, vagy eppeg ovóskodni nem cuki, mer nem a te munkád. De nincs mit tenni, így alakult. Eddig se vót egy bubás rendszer, de most osztán keményen hatott. Kicsit mintha a zűrzavar kellős közepibe cseppentünk volna belé, s itt pedig folyton folyvást próbáltunk rendet rittyenteni, pedig úgyes tudtuk, hogy minden omlik szembe velünk. Megbeszéltük azt es, ahol egy dekát se tudnak segíteni a gyereknek, az mi a nyavalyát kezd a feladott leckékkel? Kérdésnek nez ki, pedig ez egybe válasz es. S akkor ebbe ki es merül a jövő nemzedék? Jaj s még nem es beszéltem a tengernyi online lelckékről, tévéadásokról, amit ha mind megnéztek volna, akkor már rég szabálysértőek lennének, mert rendesen futnának félbolondon előre a nagyvilágba. Jaj de jó, hogy most vakáció van!!!
	Reaérősen tavaszodunk Fenyőszegen A februári meleg után a március rendesen curikkolt egyet hátrafelé. Aztán a kikelet még gerbuncásabb (itt - keményebb) lett április elején. Szinte azt lehet hinni visszatért a tél. Havazott, havasesőzött, s béfagytak a pocsolyák. Azért a természetet forgandó megújuló természetét, természetesen semmi sem tudja megállítani. Rügyeznek a fák, zöldell a fű és vadvirágzik a rét. Fotó készítője: A gyerekeim apja. Kép címe: Az Olt holt ága Fenyőszegen

Karanténos vásárlás csíki módra Fenyőszegi Nem egy egyszerű menet az biztos. Mindenki gyanúsan sasol! Ha véletlenül nem téged kémlel, akkor másokra vagy magára figyel. Izgalmas ez az egymást gyanúsan méregető pillantások. De ha ki kell menj vásárolni, csak meg kell tenni. S ha egy üzlet nyitva van, akkor gondolom nem dísznek nyitották ki, hanem vásárolni. Persze a füledbe zeng a ne koslass, meg ilyesmi, mert bármit teszel az a sunyi szemlélőnek rögtön baj. Ha kimentél már látod is egyesek szemében, hogy potenciális bűnöző vagy, aki a föld fenekéből is elé kapja vírust, s egyszerre csak körülötte az emberek úgy fognak hullani mint a legyek. S még ha nem is, akkor is miért mentél ki? Miért nem vásároltál bé tökig? Legalább egy hónapra valóra, vagy annál többre? Miért is nem gondolkozol, mint ők? Miért is nem csinálod azt hajszálpontosan, amit ők? Talán mást akarsz? Persze megértenek, de mán megint koslatsz! Vásárolsz! Bizony minden baj. Még a karantén elején járva lementem a közeli közértbe. Első nap vala a nyugdíjasok idejébe. Sorba álltunk. Amikor a kiszolgálóhoz értem még visszakanyarodtam, s még a polcról ezt-azt leszedtem, miközben az egyik idős úr elém furakodott, mert ő úgy is keveset vásárol. Én persze a háta mögötti árut, amit kinéztem magamnak nagy elhatározásomban csak elvettem. Amikor le tudta gyorsan az ő boltozását, mellettem haladt ki szóvá tette, hogy túl közel voltam hozzá, így a vírust is elkaphatja tőlem. Mindezt úgy, hogy nem volt ahová lépjek, mert elállta az utamat. De gyorsan elhúzott, hogy ne tudjak visszabeszélni. Azóta még véletlenül se cseppenek be 11 és 13 óra között az üzletbe. Na persze, nem mindenki ilyen, de elég ha egy-kettő van belőlük, s számukra máris megvan a „képzeletbeli” baj. Szerintem érdemes kidugni a pufánkot, mert, ahogy mondta a szakorvos az érrendszernek, meg a bajos szuszogóknak kell egy csepp friss levegő. Akiknek van ilyen nyavalyájuk komoly felelősséget érezve több bajt csinálhatnak magunknak az otthonüléssel, mintha kimozdulnának. Hasznost a kellemessel!	Lakástakarítás, felújítás s még, ami jő Varvara nénétek a karanténba Há szerusztok életeim! A fijatalok assondták, hogy maraggyak még egy cseppecskét a blokkba, met nagy a cúg, s nem akar úgy istenigazából megkezdődni a tavasz. Hogy az es minek késik, az isten se tuggya. Mán egy jó üdeje kuksolok itt. Jó es vót, esszejártam a szomszédokot, s eltudtam beszélgetni mindenről. Háborúról, békéről, szülőkről és szeretőkről, s akármiről elég szépecskén. De amijóta elédúgta fejít Kínából, vagy honnan az anyja kínjából ez a kovács vírus nem mehetek a szemem világába, csak az üzletbe. Szerencsére a gyerekeim írtak nekem egy rakás ilyen saját bévalásom szerinti bótba menős papírost, met nekem rossz a szemem, s mán a nyomtatványokot se gyerekjáték kitőtenem. S amikor azt írták, ha még jól jár a maradék eszem, hogy az öregek kutyát sétáltathatnak este 8 és 9 között, há a gyerekeim nem-e szereztek egy korcsot, ide a blokkba, a garzonba! Hogy nyavaja törje ki, így es elég a bajom, s most ez es... Mongyuk nem annyira rendetlen. Oda végzi a dolgát, ahova kell. S el es szórakoztat. Meg meg szok kacagtatni. Jókot röhögök rajta. Azt nem szeretem, amikor egy kicsit kinézek az ablakon szüntelen birizgálja a lábamot, s ugrándozik fel rejám. Nem tudom nyugudtan megnezni, hogy kik mászkálnak az úton annyit, ha kell, hanem. Met, hogy minden áldott nap kimennek egyesek, a mán sok! S ha kikambacsolnak felhergetik ezt a vírust, s béhozzák magikval a blokkba. Le kéne ragasztani a székre a hátsófelüköt, s a széket es a padlóra, hogy egyáltalán nem mind ölje őköt a mehetnék. Mondjuk én es kijárok vásárolni, s evvel a döggel es. Mi csinálj, neki es menni kell. Meg kell mozgassa a lábajit, ha mán a nyakamra hozták! De nem azétt, hogy nem férek a bőrömbe, s mind a mérgezett férgek (egerek) essze-vissza mászkáljak. Séta közbe rendesen bétartom a távolságokot, ha nem szűk az ucca, s nem kicsike a bót. Csak hárman megyünk a szabáj szerint az úton, amikor kutyákot sétáltatunk. A cirkusz előtt négyen sétáltunk, de így jobb es, met Erzsit ki nem állhattuk. Most es nagyon éberek vagyunk, met ha nem, akkor kettőnköt meglátva hézánk szegődik, s Rózsi lemarad… Hát ő szegény a rossz bogos lábával... De ezt nem akarjuk, met ő mindenről tud mindent. Ezétt es mondtuk, hogy óvatosan mennyünk, s a kutyák pufáját fogjuk bé, s mán egy tíz perccel hamarébb legyünk a lépcsőház előtt, indulásra készen, s úgy baj nem eshet. A terv bévált. Hej, ha lejár ez a vírusos izé, s hazamenyek majd, lesz amit otthon meséljek. Lesz amire táccsák a faluba a pufájukot az emberek!
	Helybe közmondások – IX. „Idegenbe csak idegen maracc! ” Ehhez a nagy igazsághoz, egy csepp filozófia se kell. Ha te valahova elszegődsz, csak addig néznek ki onnan, amíg ott élsz. A fehérnépeknek ez valamicskével egyszerűbb, met, ha oda megy férjhez, s ugyanannak a népnek a sarja, akkor nem annyira gond, de másképp az es gáz. Vannak népek, akik nagyon édeskén pisolyognak (itt – kedves titokzatossággal mosolyognak) neked, de igazából nem érdekeled őköt, met ha nem vagy odavaló, nehezen tudod elnyerni a bizalmukot. Mifelénk nem kell más néphez kambacsolni azétt megkülönböztessenek, elég egy másik faluba letelepedni. Tanyasi
– ZSÖGÖDI kicsike tudálékoskodás –veszteg– Ez nem egy nehez szó, s asziszem a helyzetre tekintve, kézhátból (itt – egyből és könnyen) érti mindenki. A veszteg szó, főleg vírus idején egyértelmű. Az amikor nem szabad, ha kell hanem kerébálózni. Azt jelenti, hogy nyomd meg a seggedet nem mind törjön reád a mehetnék! De ennek van más értelmes es. Például, aki egész nap munka helyett otthon heverészik, s semmit se csinál, csak tétlenkedik. Az biza veszteg döglik a saját árnyékába. Há mind tuggyuk, hogy a munka nem áll le soha, ezétt nem kell veszteg ücsörögni, s pókhálókot számolni. De azétt veszteg nyű se legyen a seggünkbe, hogy folyton folyvást valahova mehetnékünk támad. Tehát, otthon se kell veszteg maradni, van amivel elmuszmutolni (lefoglalni magadot), elpepecselni egy kicsi dologgal az időt. Veszteg máshogy es értendő. Ha a gyereked megkergül, s fut mind a széllelbélelt jobbról-balra, s balról jobbra. Akkor érdemes rea szólni hogy mi a nyavaja van véle, ejsze kilométer hiánya van? Maraggyon már veszteg! Vagy amikor a jóféle testvérek veszteg piszkálják valamiétt egymást. S legtöbbször, tuggyuk, hogy bőgés lesz a vége, meg kell mondani a szemükbe, hogy a ráksúlyba es maraggyanak veszteg, met az ember agyára mennek. Na igen, de máskor es veszteg tud maradni az ember, amikor egy kukkot se szól. Például, amikor két fél cirkuszol és a harmadik nem szól belé. Veszteg mardva hallgassa az összekiabálózást. Segíteni akarók es használják! Mongyák es hogy te csak maradj veszteg, én mindent megcsinálok. Vesztegzáros úr		Kékberek gyünyörűsége most már a kertekben is Kisiskolás korom kedvenc virága. Ha tavasz, akkor kékberek (májvirág). Fenyőszegen és tájékán, Csihányos felé a Véderdőbe még az északi hófoltok jelzik a fagyot, de ők hősiesen, a napos és meleg avarszőnyegből előszeretettel dugják ki a fejüköt. Jól érzik magukot a környékin nyíló illatos farkasboroszlánbokrocskák szomszédságában. Kékségük, és gyöngéd szépségük szívükbe lopják a bámulók hadát. Annyira tudnak bűvölni, hogy béköltöztek a faluk és városok kertjeibe is. A kép a zenyém! – Kékicék

Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Megy ez a zújságírás, mind kicsi gyereknek az ágybaszarás!