|
FENYŐSZEGI NYÁR 2020 – 51. szám. Zsögödi hőesőzés |
|
Maszkos menet Béindult az újabb kókság. A maszkozás. Zárt terekbe csak úgy lehet bélepcsenni. Ez mind szép és jó, de ki a nyavalya fog annyi maszkot venni, hogy mindig újat bogozzon a füleire. Ezért tedd el s elé se vedd fáradozás az egész a vírusjátékba. Az embernek nincs es annyi pénze, hogy folyton újat vásároljon, s nem mindenki tehetséges a maszkok baggatásához. Meg az embereknek a maszkozáson kíjjel es van elég dolguk. Azért akadnak meredek bolondkodások maszki téren. Mikor látod, hogy a maszk szélei retkes (mocskos), s szinte csillog a rearakódott mocsoktól, na, az már sok, és sokk. A maszkozásnak vannak csodás szeretettel bélelt hívei egyaránt. Olyan megértő, kisegítő emberek, aki szívesen átadják neked az ők használt maszkjukat, mondjuk egy üzlet előtt. Na az asztán az igazi! A jéghideg koka-kóla a sivatag kellős közepén semmi ehhez képest. Bizony volt már üzlet, ahol a bejárat előtt, mivel csak egyszerre csak egy léphette át a küszöböt, kijövet az ipse átadta a maszkját a következőnek. Így az is azt tette fel, akinek amúgy alapból volt egy viszonylag új, esetleg egy féléves, vagy ronggyá mosott példány. Micsoda spórlás! Micsoda kihasználás! A bölccsé vált maszk számtalan szájszagot váltott időnként gyomorsmakkos bűzöcskével megspékelve. Jó is van ez így. Langallt is a megegyetértés. Legalább a tagokat nem büntették, ha kell hanem egy fizetésnyi összegre. Azért jómagam ejsze maradok a saját maszkom mellett, bármennyire is önzőnek tünnék. Maszkiádáska |
Reszelem (szerelem) koronavírus alatt
|
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Turbánliliom ékessége – Hát a pufám majdnem leszakadt, amikor reájuk bukkantam. Zsögödfürdő fenyési dombjain turbánliliomok pompáznak! Bizonyára az Ördögliktól érkeztek, me ott szép számmal van belőlük. A zsögödfördei strand – Nagy népszerűségnek örvendezik az idén a zsögödfürdei strand. Teli van dugig emberekkel. Fürdeni is csak béosztva lehet. Úszni még béosztottan. A hőmérséklete természetesen továbbra es változatlan. Játszóterek szabadon – A bészalagozott játszóterekről lekerültek a tiltó szalagok. A leleményesek megmerészelve magukot, átbújtak a szalagokon, s jókot pingpongoztak... Az új helyzetbe már egy jó ideje boldogan marhulhatnak a tömbházak lakóinak porontyai. Mackók és kullancsok – Mindkettővel lehet találkozni a természetben. Mostanság gyakrabbacskán. Az egyik betegséget okozva veszélyes, a másiktól elég egy pof, hogy megcsókold a drága anyaföldet. Lehet találgatni, hogy melyik-melyik. De ha nem akarsz bajt magadnak, akkor inkább jobb elővigyázatos lenni. Figyelni, és fülelni! Natúr Lakópark felé vezető út – Megtörtént a csoda! A Natúr Lakópark felé kacskaringózó út aszfaltburkolatot kapott! Az út mellett pedig komoly járda van. Végre teljesült az ott lakók több, mint egy évtizedes kérése. Lefújt rendezvények – Csíkszereda és tartozéktelepüléseinek nyári rendezvényeinek többsége le lett fújva, a koronavírus hisztéria miatt. Kenyér még van a népnek, de elmaradt a békés cirkusz. A nép, ha nem kapja meg, akkor ő csinál majd cirkuszt, s az nem lesz valami békés. Abba nem lesz köszönet . Hírtelenke |
Hol volt, hol nem volt… Fenyőszegi úton Borbé Levente Életünk során mindig úton vagyunk. Születésünkkor ölünkbe hull az otthon, jó eséllyel a család, a szomszédok, és a haza. De hol van az otthonuk, és hová megyünk haza, az már teljesen más mindannyiunk életében. Akár a gondolatot meg is fordíthatnám, és összekuszálhatnám, de minek, mikor igazából úgy is tudjuk, hogy a lelkünk féltett zegzugában pislogva békésen figyel, fényt gyújt és rendet tesz a hétköznapjaink döntéseinek zűrzavarában.
A kedvenc utamon sétálva, ahol a fák ágai az egek felé kapaszkodva barátkozóan átölelik egymást, találom meg azt a békét, amelyet bárhová magammal vihettek. Tarisznyámban elrejtve várakoznak kinyilatkoztatásukra a napsugarak, az eső áztatta bűbáj, az igéző naplemente, és az évszakok örökös játéka. Lassan bónyászódva haladok előre, míg újra meg újra feltöltődöm a vidék szentségével. Templomban érzem magam. Az élet katedrálisában. Itt bújik ki belőlem a kimondhatatlan, s ezért egy csöppet sem röstelkedem. Itt mosódik egybe az otthon és haza, és tisztul ki a ködfelhő borította belső utam folytatása. A magabiztos lépések során születnek meg a kötetlen kötődések. Szerencsémre láthatom azt, ami igazán kedves számomra, ami több, mint puszta tény. A csodák országa ez, a lelkem forrása, és milyen jó, hogy nap mint nap megélem. Én |
|
|
– A bűvös doboz – Érdekes történetek 8. Egyik bennszorulós napon a vízmelegítő felszerelésünk kifingott. Javítani nem lehetett. Ezért újat rendeltünk. Lett bojlerünk, de főleg egy nagy dobozunk! Mártonka nagyon nézegette. Erősen tetszett neki. Figyeltem is a szemem sarkából, mint gombászáskor, ahogyan szoktuk kémlelni a kiválasztott helyet. Úgy döntöttem neki adom. Hű de nagy volt az öröm! Minden bevezető nélkül belébújt. Ahogy ott ücsörgött a doboz átváltozott sátorrá. Pillanatok alatt szaladgáltak körülötte a kis hangyák és tücskök. A sátor tetejére meg rászállt egy pillangó. Kissé hideg volt. Hajnali órák lehettek, amikor minden átmenet nélkül a sátorból alagút lett. Szegény Mártonka kissé beijedt. Szerencsére az alagútban is volt járda. Arra lépett rá. De mielőtt kiért volna a felszínre a világosság felé az alagút inkább barlangra személt. Mártonka megannyi cseppkövet talált ott. A barlang felső részén belopódzott a fény, s eltáncikált a szivárványszíneiben pompázó cseppköveken. Egy fönti sötét üregben denevérek bóbiskoltak lefelé lógva a mennyezetről. A plafonból a víz is csöpögött. Váratlanul beszakadt egy kis földdarab, sziklásan. Hirtelen nagy fény borította el a belső légtért. Ezúttal kis hősünk egy űrhajó kabinjába találta magát. Ott nézelődött kifelé. A kis játéklabda villogásából jött fény igazi áráramforrássá lépet elő, mint az űrhajó hajtómotorja. Kalandok százai következtek. Kis hősünk millió egy csillagot és bolygót látott az utazási kalandja közben. S ha úgy tartotta kedve némelyiket fel is fedezte. Inkább azokat kedvelte, amelyikeken megvetette lábát az élet. Számos űrfazonnal is összebarátkozott. Sőt címet is cseréltek! Az igazán fontos, mert ha ők jönnek majd hozzá akkor legalább tud róla, hogy közösen egy alkoholmentes sört küllögtessenek bé a belügyminisztériumba. Aztán kicsikénk nagyon elfárad és lefeküdt az űrhajó hálószobájába. Mikor felébredt a saját kis megálmodott szobájába találta magát, ahová vendégségbe fogadta Zsófikát. Zsófikának is eléggé tágasnak, s olyan mártonkásnak tűnt a berendezés. A háztűznéző höngörgőzéssel ért végett. A kis szoba hordóvá alakult át, s gurult le, a híres Fenyőszegi út melletti egyik dombról. A domb meredeket váltott. Attól függ, hogy a höngörgőzők merre szerettek volna gurulni. Gurultak örömükben, együtt és külön is, ahogyan érték, A csupa móka és kacagás közepette, mikor elfáradtak a viháncolásban, mert abban is ellehet fáradni, a hordó házzá változott. Kis takaros lak lett belőle, előkertecskével, sok virággal és fenyőfákkal. De ahogy Zsófikától elvált az aranyoskánk, a házból gyönyörű kis hétvégi ház lett. Fák vették körül, málnabokrokon kacagtak a málnák. Madarak dalolásztak az ágak között, s nem messze egy patakocska csörgedezett. A partján egy-egy vízinövényre szitakötők telepedtek le. Sajnos ez a meghitt tündérvölgyi állapot nem sokáig tartott, mert a fellegekre kukucskálva híres vándorunk meglátott egy böhöm sárkányt. A neve Balambér volt. Az pedig lövellte ki magából az óriási füstkarikákat, közét lángnyelvvel tűzdelte. Mártonka a vár ura lett, s ott találta a híres Doboz Várába magát. Keményen küzdött a sárkánnyal, míg mindketten bele nem fáradtak a küzdelemben. Aztán leültek, s egyet kártyáztak. Erre az isteni békére ért oda Ágneske. Nézelődött, s nem tudta mi történik. Balambér elmondta, hogy bizony első Dobozvári Márton királyi őfölsége, és hatalmas palotája előtt áll. Ágneske minden további nélkül azon volt, hogy meglepődjön, ahogy a később érkező Zsófika, s a még későbben érkező Apa s Anya is. Aztán Mártonka hajóra ült, ami egy idő után csónakba ringatta magát, s elaludt. Hősünket Anya ölelte magához. A doboz estésen kilapítva fáradtan pislogott a szoba közepén. Ő is megpihent, mert muszáj. Mártonka minden további nélkül amikor kippillan a nap, újabb kalandra készül véle. Fenyőszegi úr |
Kommunizmus megidézése 31. rész – Vénlegény adó körüli hepaj – Akkoriban egyáltalán nem tűnt a vénlegény adó eppeg leányálomnak. A kommunizmus törvényeinek egyik elfajzottan dédelgetett kisded torzszülötte volt. Az abortusz törvénnyel együtt lépett életbe, amikor a lányokat bioszülőgépeknek, és a megemberesedett fiúkat nemzőgéppuskáknak nézték. E téma után kutakodván hazánkbéli információkkal is találkoztam, de olyan jól nem fejtette ki, mint ez a magyarországi korabeli lexikon „ megfontoltan jól körülírt” bejegyzése: Agglegényadó - családvédelmi jellegű adónem, amely a különböző adórendszerekben általában csak burkoltan jelentkezik a családfenntartó (többgyermekes) adóalanyoknak progresszív kulcs szerint biztosított adókedvezményekben. Révai kétkötetes lexikonja 1A-J (Budapest 1947) A törvény szerint úgy néz ki mintha az agglegényektől zsákmányolt pénzből fizették volna ki a sokgyermekes családoknak az úgynevezett „gyerekpénzt”, pedig á, dehogy. Ez csak ijesztgetés szinten működött. Tehát, ha valaki 25 éves koráig nem házasodott meg, és nem lett gyereke, akkor úgynevezett agglegényadót kellett fizetnie. Me lekvár! Gyúrjad magadba okádásig (hányásig)... Kit érdekelt a pártvezetésbe, hogy tudott-e magának élettársat találni vagy sem. A fő ok igazából a gyerekek „termelése” volt. Minél több rabszolgát az országnak, akik boldogan és vígan (kizárt a szomorúság), építeni fogják a kurvára hibátlan szocializmust a kommunizmus felé vezető úton. Az abortusztilalom pedig látszólag sok gyereket „adott” az államnak. Sok házasság is született, ahol a házastársak egymáshoz kényszerítve, legjobb esetben elfogadva a helyzetet, éltek egymás mellett. Milyen fáintos családok is lettek, ahol nemhogy a gyerekeket nem várták, legalábbis nem annyit, de még a párjukat sem bírták elviselni. Hát gyönyörűek, mondhatom… A hatalom felhasználva az egyházak gyerekbátorító eszméit, átforgatták gyerekszorgalmazóvá. Büntették az abortuszt és betiltották a fogamzásgátló szerek használatát. Sajnos sokan titokban házi módszereket alkalmazván maradandó károkat tettek magukban, esetenként bele is haltak. Ha ilyesmi pártunk és államunk hű embereinek tudtára jutott, mint rossz példaként, azaz tanulságként próbáltak agymosást végezni az istenadta népen. Természetesen, kevés sikerrel. Hát azért megfontolandónak tűnt, hogy az agglegény életet érdemes-e élni. Még az is igyekezett megnősülni, akinek amúgy más körülmények között esze ágába se lett volna. Székelyföldön, habár hatott a vénlegényadó, és az abortusztörvény, de valamennyire elviselhetőnek számított. Itt az emberek a hagyományokhoz ragaszkodva jártak el. A legény általában a katonaság után legkésőbb két-három esztendőre megnősült. A lányok se húzták sokáig. Általában húsz éves koruk körül férjhez mentek. Még az egyetemre járó fiatalok közül is sokan megnősültek, mielőtt lediplomáztak volna. Amúgy egy cseppet le is nézték, aki agglegény maradt. Ritkán számított egyenértékűnek a vele egykorú házasemberekkel. Mondjuk ki fetyellónak (itt – dillónak, együgyűnek) nézték. A leányt úgyszintén. De ez már egy cseppet hagyománynak is számított. Azonban a gyerekek sorozatgyártása már nem annyira volt a fiatalok ínyére. Persze szép a sokgyerekes család, de azt akarni is kell, hanem ellenkezőleg földi pokollá válik a benne élők mindennapjai, s az főleg a gyerekeknek borzalmas, mert nem ők választották maguknak. * * * Most jöhet a személyes vallomás. Jómagam a kommunizmusban hallottam erről a törvényről, nagyon rémesnek tartottam. Azt persze nem jutott tudomásomra, legalábbis idejében, hogy agglegényadót is fizettem. Ez igen hej!!! Rendesen elcsodálkoztam rajta. Mai szóval élve, a pofám majdnem leszakadt. Pláné azért mert mindez 1992-ben esett meg. A csudám ölt meg, hogy ez a törvény az „Aranykort” átélve tovább virul. Bánatba nem fojtottam az életem, mivel az árak annyira elszaladtak, ez az adó ugyanannyi maradt, s pipepurcnak számított. Még bőcsködtem is véle, de nem sokáig mert még az esztendő októberében visszavonták. Mostanság utánanézve a törvénynek kiderült, hogy nem is kellett volna fizessem, mivel 1991 áprilisától eltörölték ezt az adót. Akkoriban azért nem állt rendelkezésünkre ennyi forrás, hogy ilyen jól ki lehetett volna deríteni, mint ebben az információs hepehupában. Mindent egybevetve nem bánom azt, hogy ez a kókság utóhulláma engem is elért. Így egy szikrát vénlegénynek is érezhettem magamot. Borbé Levente |
|
Az új tanévre készülődve Há egyszer mondom ennyire komolyan rég nem adtak elé tömény zagyvaságot magas fokon. Ebben a lükvercségben ember legyen a talpán, aki el tud igazodni. Pofázhatok, mivel az ügyben kétszeresen is érintett vagyok. Egyszer a gyerekeim végett, s másszor, hogy a nejemmel együtt a tanügyeskedő bélbajos rendszerbe próbálunk tevékenykedni. Ezért hazudnék ha azt állítanám, hogy közömbös vagyok héza. Az biztos, hogy minden oldalról bűzlik. S kár lenne felvonultatni káoszba torkolló észrevételeimet, mert mint az időjárás, nemcsak naponta, hanem akár óránként is változhat. Csak azon jár az eszem, ezek ott fenn a trónon, ha már hatalmat kaptak, jó lenne, ha valamennyire eléadnák a komolyat, főleg így választások előtt. Habár, nem tudom mi között lehetne választani, amikor az ország jövője helyett, más egyebekkel foglalkoznak. Annyi törvényt és rendeletet hoznak, hogy már ők maguk se tudják követni. Az ellehetetlenített gazdaság után az egészségügy is halálos ugrásba kezdett. Egészen tekervényes utat kell béjárjon egy komoly betegnek, miközben a vírusosok elfoglalnak mindent. Akár egy invázió. Nos a Tanügy? Jobb ha csak a szeptemberi kezdéskor figyelünk rea. Mert addig minden meghozott határozat elillanhat az éterben, akár a lepkefing. BöLö Tanügyes Szülőcske |
Az újságosbódék hirtelen kiürülése – az évad utolsó része Hát érdekes egy menet ez. A pápalátogatás nem eppeg most volt. Na, azelőtt kiüresítették a csíkszeredai újságos bódékot. Kisvártatva felbiggyesztettek egy hirdetményt mindegyik bódéra, hogy hamarosan nyitani fognak. Hát azt tudtam, hogy nálunk a hamarosan egy cseppet el fog nyúlni, s nem éppen mindjártat jelenteni, de hogy évekig azt nem. Lehet az is, hogy egy örökkévalóságig, mit számít az. Még egy fungál a girhes-görhös talapzatjával a a Központi-parkhoz közel. Ennyi. Az se semmi! Jobb, mint hanyatág leesni a hiúból. Úgy döntöttem, hogy többet nem garattyolok róla, egyelőre. Befejeződött egy évad, de ha a helyzet kívánja újra kezdjük, mint megannyi sikeres tévésorozatot. Először kell pihentetni, a majd újból megkévántatni, s akkor megint jöhet a frissített kókság. Most ebből következtetve reám jött egy kis bőcsködéses eszmefutkározás. Azt hittem hogy a hamaroson azt jelenti hogy: nemsokára, rövidesen, mindjárt, tüstént, rögvest, vagy ebbe a helybe! De nem. Ezt az állítás felülírta, a fent emlegetett tény. Lehet, hogy egy emberöltőbe gondolkoztak a kinyilatkoztatók, vagy még többe, az idő úgyes olyan amilyen. Ami biztos az, hogyha a hirdetéshez tartsuk magunkot, akkor bármelyik pillantba, vagy szinte békövetkezhet... Lehet, hogy csak a város polgárait szoktatták az átmenethez. Egyszer ugyes belefelejtenek, s akkor teljesen megszűnik az ez iránti valagászódás (itt – igény) Vagy a semmiből feltámad, ki tudja milyen formában, mint a tehénfosi fényesen tündöklő szarbogár. Hát bármi is a szándékuk, hogy nem sietik el, az már hétszentség. Megaszondó Pletyókácska |
|
|
Karantén lakásunk és törvényes állatkodások Kedveskéim, eljött az idő, hogy jómagam is kibőcsködjem magamot a karanténlakássunkról. Szerencsére ugyanaz a helység, csak egy cseppet a kór elvárásaihoz igazítva. A gyereknek tanulni, a tanároknak, s főleg a szülőknek tanítani bubás volt. Ugye a kiadott feladatokat valahogy agyon kellett csapni. Kedves kisfiam óvodai munkáját mi kellett elmagyarázzuk. Hol apa, hol anya volt az óvós ipse. Nagyon érdekelte a dolog, mert látta, hogy a család többi tagja fontoskodóan belelilul a tevékenységbe. Hol a füzet fölé, hol a számítógép előtt, s hol az eszes telefon elé görnyedve. Két kislányom is vette az üzeneteket, s a hol hallatszó és hol nem hallatszó órákat. Az elvárásoknak igyekeztek eleget tenni. Miközben imigyen karanténkodva okosodtak mi szülők is „végeztük vármegye robotját”. Magánélet, mint a hőmérséklet ősszel nulla celziusz fok alá süllyedt. Például az egyik igen onlájnos időtöltéses napon, amikor töménytelen otthoni feladat mellett összegabalyodtunk a teendőinkkel esett meg ez az eset. Egyik kedves könyvtáros kollégám kérésére igyekeztem eleget tenni az onlájnos munkámnak. Nagy hirtelenjében, megfontolatlanul cselekedve, látván a szálonunkban kifejtett kisebbik lányom matek óráját, igyekeztem a lányok rezidenciájában elintézni. Ott a nagy lányom román óráskodott. Hát akkor üsse kő, gondoltam bemegyek a könyves szobánkba (nem sci-fi van még ilyen ősi szokásoknak, mondhatni rítusoknak megfelelő hely), de ott a kedves párom online gyűlésezett. A konyhába kisfiam óvodai kötelezettségének hódolva bontogatta szárnyait. Nagy gondolkozóba estem. Hol is valósítsam meg a rám szabott feladatot. A kamra túl sötétnek, és szűknek bizonyult, még számomra is. A fürdőt időnként látogatni szokták, s utána nem mindig lengi körül az illatfelhő csodája. Pedig a mosógép tetején jót szerkeszhettem volna... Maradt az erkély. Azon átjutni a matek órába kellett belevartyogjak. Muszáj volt megzavarjam a kisebbik lányom, mert egy száll bugyiba flangáltam eladdig, hogy kapcsolja ki a gép képernyőjét, hadd rántsak magamra egy nadrágot. Megtette! Én nagy győztese, mint, aki jól végezte dolgát az erkélyen beteljesítettem a küldetésem. Na, aranyoskáim, amint észrevettétek az élet nem teljesen habos torta, mert vannak benne mazsolák is! Biza a nagylányom osztálytársa a kamrába szorult online óra közben. De belé sem merek képzelni abba, ahol nincs ennyi szoba, nincs ennyi kütyü, s a családlétszám is kábé annyi lehetett mint minálunk, hogy ott mi lehetett. AZ egyszer biztos unatkozás teljesen kizárva! Hogy miként hoznak meg egy törvényt, ugye, ez esetben a a fentiek (itt nem a mennyekre gondoltam), aszerint fütyülünk. Mindenesetre nem egy hétköznapi dolog játszani az ember türelmével, és főleg veszélyes dolog. A forgatókönyvet úgy érdemes kitalálni, hogy tűrhetéses határán belül maradjon. Futóka |
||
|
Messze fenn a hegytetőn A 2020-as nyár sincs elpuskázva! Most inkább itt az idő szépséges vidékeink felfedezése. Ott kambacsoljunk (barangoljunk, bódorogjunk), ahol otthonosan mozgunk a mai napig is. Ott, ahol az emberi szeszély nem diktál, vagy legalább nem annyira keríti hatalmába az élettel teli kincsestárat.
Jómagam a környék dombjai és hegyei között szeretek bónyászódni (itt – sétálni, kószálni, csatangolni) hasonló érdeklődésű emberekkel. Akik szeretik az egy életre se elegendő felfedezést. Mert bármennyire is úgy hisszük, hogy ismerünk valamit, az adott helyzetben, ha mi is együtt tudunk lenni véle testestül-lelkestül, a részletekben rejlő frissítő meglepetésekbe lehet részünk. Fölösleges keresni-kutatni, ami ott hever előttünk, s csak arra vár végtelenségbe vesző türelemmel, hogy a fátylat félrelebbentsük a szemünk elől, s átadjuk magunkat a látványnak. Hiszen hajdanában a természet nevelt fel, s a mai napig is ő reá tudunk igazán alapozni. A benne rejlő éltető erő hozhatja el megint a bennünk rejlő békét. Csodás itt Csíkban, a hegyek között, ahol a nyári rekkenő hőségben fák lombja alatt csörgedező patak puszta látványától felfrissülsz. Ha pedig maroköbölnyi vizet emelsz ki belőle, s bekortyolgatod megáldanak az angyalok. A patak parti hűvös zöld pázsit pihenésre hív, hogy azután felérve a csúcsra megélénkülve csodáld meg a völgyet, s amazt körülölelő rengeteget, a sziklákat, a magányos fenyőket, a felhők lomha lengését. És ha esik az eső égi áldásként mossa le rólad a napok felhalmazott gondjait. Bennszülött üdvözlet |
|
Helybe közmondások – V. „Vág az eszem, mint a beretva (borotva) ” Régi egy szerketáról van szó. Alig egy-két évtizede a férfiakból még elég sokan avval nyesték le a pufalemezükről a szőrt. A legjobbnak közülük, ejsze a svéd beretva számított. Oda kellett ügyelni, mert az mindent lekapott, ami útjába állt. Ezért es alakult ki ez a megaszondás. Olyan emberekre illik, aki tényleg csak úgy hirtelenjében, bévezető nélkül bármire megtud rendesen felelni. Nincs maszutálás, sö hetekig fejvakarás, az ilyen illető egyből veti oda a helybe választ. Hiába na, aki okosnak született, az nem taknyol annyit, hogy mit es hebegjen-habogjon. Megaszondja, s kész. Ez es olyasmi mint akármilyen mesterség, ha tudod egyből nekifogsz s csinálod! Ha meg nem megy, akkor csak kerémbálózol, mind a beteg pipe a az étele körül. Az egyszer biztos, az ilyen embert jó hallgatni, mert nem egy unalmatos polgár. Közmondikáska |
Mindegyikünköt le lehet mocskolni egy szemperc alatt Kedveskéim! Személyesen én, Varvarácskacska nénétek mondom el a teljes igazságot. Tuggyátok-e annyi mocskosságot megettem a zéletem során, hogy ha az péndzbe lenne meg nekem, akkor nemhogy én, de a rokonaim, s barátaim, s ejsze még az ellenségeim se eheznének. Mindezek mellett királynéként tudnék élni. Nem kellene a kertbe dolgojzak, s mezőn még annyit se. Csak döglődnék egyfelé, ameddig fel nem vetem a talpamot. Az a helyzet aranyos ganyétúró szépségű fényes bogárkáim, lepkécskéim, meg mittudom mi a ráksúlykáim, hogy mocskolkodni könnyű. Akárkire rea lehet akasztani akármit, hogy bolondot, vagy gazembert csinálj belőle. Pláné a mai világba. Amikor valakiről hírt kapsz, hogy ej be rendes, s mán-mán szoknád meg, egyből kiderül, hogy alattomos ravasz, s ki tuggya még mi a mennydörgős mennykő, hogy az, vagy nem az. Csak az a baj legtöbb esetbe, hogy az illető csak akkor értesül róla, amikor mán lelkibe kinyírták. Ejsze olyanhoz személhető, mint amikor a zemberen áthajt egy kétlovas fával jól megvetett szekérterű. Azé nem ajánlom a kipróbálását, met nemcsak a szemed ugrana ki a helyiből, hanem ki es nyúlnál mint egy varasbéka, s osztán hozhatnák neked a fakabátot. De a lelked hézahasonlítgatva szinte nélkül annyira lesz viseltes. Ilyenkor, ha tudsz felász a földről, s hanem végiggyalogol rajtad egy egész ezred. Na de, ha méges feltápászkodsz ebből a szargödörből, akkor ne vedd elő a bolond ingedet, s add vissza mingy egy szálig, akik bántottak, s felhergeltek, met akkor annak soha nem lesz vége. Elárulom kicsi bügyürkéim, hogy most valahol itt tartunk. Aki kapja tízszeresen vissszaaggya, mind Lúdas Matyi (abár Döbrögi tényleg megérdemelte a kezelést...)! A bosszúba az igazság! Persze nem azt mondom, hogy egy csepp leckéztetés nem fér belé, de azétt sorozat nem érdemes legyen belőle, met annak, hogy lenni szokott sohase sincs vége. De álljunk csak megy egy szóra! Nem lenne jobb észrevenni a sok jót egymásba, s nem mind örökkétig hergelődni? Há isteni volna, mind a reggeli tojásrántotta egy csepp zöldhagymával, de sajnos mégse válik bé. Asziszem a végtelennek tűnő, pedig nem az, tyúkszaros életünköt úgy szeressük, ha zajlik. Főleg azok, akik rea érnek, vagy az üres napjaikot valamivel ki akarják tőteni, hogy zajoljék csak rendesen S méges mennyire szeretünk együtt lenni, nagyokot marháskodni. Asziszem a kutya ott van elásva, hogy az ér rea, akinek nincs semmi dóga. Amióta nyugdíjba jöttem, nem mondom hogy nincs dógom, de mán én es jobban észreveszek mindent. Addig nagy fáradtan bélepcsentem az ágyba, s reggelig úgy aludtam mind a bunda. Most meg van időm megfigyelni, hogy itt es fáj, ott es fáj, s részletezem. Ki tudtam finomítani a nyögésteknikámot es. Félek nehogy elfogjon a zsigora a rosszindulatoskodásra. Pedig régebb es volt nyavalyám, de mind a hírtelen jött rossz idő, úgy el es vonult, met gyorsan orvosoltam a bajt. Nem jutott idő a nyögdölőzésekre. Ha mindenki lefoglalná magát, akkor ejsze jót se tudna mondani a másikra, nemhogy rosszat. Esetleg a pihenések között okoskodhat, amikor a zemmber két kupicával bévesz a testbe. Höhöhö! Varvara nénétek |
|
|
Levéltetvek aranykora Mostanság éppeg elegen jelezték, hogy ezek a levéltetvek az idén nagyon elszaporodtak. Kiirtásukra van lehetőség, de ha zárt helyiségben vannak a drágák kevésbé jó a rohadt csihányos, fokhagymás és még mi a csuda természetes gübülékek, mert az ott lakók a saját életükkel játszadoznak... Azt a bűzt bírni is kell. Még a kertbe is, ha olyan hely van , ahol tartóson megáll a levegő, akkor megdöglesz tőle, meg a szomszéd is, ha héza is közel van. Béijedni persze nincs ok. Pont olyan élősködők, mint más egyedek között. Egy darabig használ a vegyszer, amíg meg nem szokták. Akkor meg megint valami újat, számukra szokatlant kell kiagyalni, amitől elpusztulnak, vagy legalább olajra lépnek, legalábbis egy darabig. Burjánkodó Balambér |
||
|
– ZSÖGÖDI kistudérozó – taknyol – Van egy két értelmezése ennek es, s ha mán létezik, akkor ki rittyentem ide. Taknyol az, aki egy cseppet megfázott, de a kölyök és a cefre es, főleg amikor iskolába jár, met más gyerekvel vegyül. Nem es keverednek ki belőle, ameddig nagyobbacskára nem nőnek, hogy se egymást se mindent, ami körülveszi essze ne tapogassák. Taknyol az es, aki valaminek neki fog, de munkájának se eleje se hossza. Eppeg imádkozóra nem fogják a munka várományosai, hogy mikor fejezi mán eccer bé. A taknyolászati hivatal akkor indul bé igazából, amikor valamivel dolgozik az ember, de az istennek se derül ki a megoldás. Olyan veresskokis meséje lesz belőle, ameddig az illetékes ki nem bolondul belőle. Azonba a legtöbbször az taknyol, aki bugyutáskodva (ügyetlenkedve) csinál valamit. Ott el van véle, de mindenki tudja, hogy az övéből nem lesz semmi, ahogyan fából vaskarika se. Ott bíbelődik, bugyurkál (szöszmötöl) maga elé meredve. Lehet nem es az a fontos, hogy mit es csinál, csak eppeg le tudja kötni magát. A legtöbbször akkor lesz a baj ha a tökéletlenkedését nem ismervén az ilyen taknyolódót felkérik egy munka elvégzésére. Há akkor biztos a gutta megüti azt, aki megkérte. Még azt a napot es megbánnya, amikor megszületett. Az ilyen egy cseppet monyók, bugyuta, azaz fetyelló ipse. Az az ember, aki taknyoló ember csak a maga fontosságára ér el valamilyen célt. Legtöbbször annyit, hogy leköti magát. Ezért heábavalósággal bizzák meg, s hagyják, hogy bugyurkáljon, űzze az eszit, met csak ahhoz ért. Szóbaforgós |
Gyere te is manócskák nyári kiskertjébe! Nyári napforduló idején mifelénk a tarka szirom lepte mezők-rétek égi gondoskodásával mintha még marasztalná a tavasz ékes káprázatát. Bájban öltözött kellemét megőrizve nem titkolva múlékonyságát magához csábít. Hadd fedezd fel jó magad is az átalakulás makulátlan érintettségét és társas lélegzetvételét. Az ámultba ejtő csodás kiskert gondozását, mintha valakik segítenék. Talán az istenadta manócskák. Kép és duma: Én
|
|
|
Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Valahogy nem akarom abbhagyni |