FENYŐSZEGI ŐSZ 2020 – 52. szám. Zsögödfürdei kipillanó

Maszkozás megfélemlítéssel Kedves bubáim tűk es tudjátok milyen sokrétegű ez a virusos hisztéria. Van aki hisz benne, van aki nem, s olyan es akad aki közbe-közbe, s még az is van, hogy ki tudja. Na, talán abból a legtöbb. A zűrzavarkeltés nagy mesterei nem tudnak semmiről legalább egy deka fél biztosat mondani, mert lehet, amíg a mondat végére érkeznek már más lesz az elmélkedés fekvése. Hogy miként félemlítsenek? Hát például ha kell, hanem mentős szirénázásokkal. De lehet diktatórikus törvényekkel, mint a víruseleji szabadakaratomos űrlap kitöltésével való sétafikálás, vagy most a maszkozás. Mert hanem keményen büntetnek!!! Ezt is inkább Székelyföldöm művelik jobban. S még mi azt mondjuk nem foglalkoznak velünk... Országoson a maszkozás már városon belül is elterjedt. Ugye a zöld zónából lett sárga, most meg piros. Adja a mostani évszakváltozást. Ejsze aztán csaknem rothad belé a barnába... A maszkosok csoportja saját megfigyelésem szerint többféleképpen alakulnak. Az ügyes csoport, mint én is, a szabvány szerint duvasztom fel. A következő banda orr alá, mert nehézkes a szuszogása. A harmadik társaság inkább tokatámasztónak használja. De vannak még füllebegtetők, vagy mindjárt teszem fel kézbe fogók csapata is. És akad merész társaság is, akik meg se parittyázva, nem félek a farkastól módjára, nem tesznek maszkot. Legtöbben azért, mint általában lenni szokás nem a belátás, hanem a félelem a büntetéstől vezérel. Hogy mennyire volt hasznos a maszkozás, mikor egyes országokban nem használják, az csak utóbb fog kiderülni. Addig maszkozunk, s kész! Maszkiádáska		Mókásos maszkurázás Mennyi Rózsa Sándor és Robin Hood kering az utcán barátocskám! Há az színigaz testvérkakas! De hogy ki kit fog meglopni, az itt a kérdés!
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Zsögödi Natúr Lakópark útja – Az ember azt hitte, hogy már béfejezték arrafelé az utat, met távolról a Nagy Laji dombjáról úgy nezett ki. De megközelítve, nemhogy a járdát, de még az utat se fejezték bé. S ezt pontoson a lakóparkon belül. Azt látom dolgoznak vele. Háha esszejönn a tél béalta előtt. Lett pityóka elég – Zsögöd környékin lett elég pityóka, de azt hallottam máshol es. Az ára nem sok. Télire könnyen a gazdáktól es bészerezhető. Jelzem, finomabb mind a nagy üzletek vizes pityókája! A zsögödi Nagy Imre utca takarítása – Elég nehezen megy, met a rengeteg kocsi az úton van leparkolva. S ugye, amit ér a takarító szerketa, annyit tud megtisztítani. Maszkviselés Zsögöd környékin – Ahogy annyi embert esszeszedtek koronavírussal, hogy veszélyesnek mondják a helyzetet, kötelezően az utcán es fel kell duvasztani a maszkot, hanem cefetül (itt – kegyetlenül) büntetnek. A maszkurázás alól a következő negyedek kivételek: Csiba, Hargitaferedő és Zsögödferedő, - egyelőre... Adócsökkentés nuku! – Mán szeptember végin elutasította az adócsökkentési javaslatot a csíkszeredai városvezetőség. Most, hogy a járvány miatt munkahelyek szűnnek meg, s alig van egyeseknek télire amit enni, hát nem eppeg a legnépszerűbb és jobb megoldás. Novemberi meleget várva – Az előrejelzések nem kecsegtetnek valami jóval, de hátha méges nem kell annyit fűteni. Mán sokaknak az es áldás volna. Hírtőszike	– Megsütött vadalma vacsorára – Érdekes történetek Gyerekkorom emlékeinek szép sugara ez a kis szösszenet. Ahogy eljött a fenyési ősz úgy a környékbeli vadalmák, vackorok, kökényszilvák is beértek. Többször megnyosztottuk (letéptük, hírmondónak se maradt rajta) a bokrokot, fákot. Kivétel volt a hecserli (vadrózsa bogyó), mert az elért még télen es szedegetni róla. Ahogy a kökényt es a hideg megcsípi a hecserli es úgy tetszett finomabbnak. Először a vackor ért bé, majd a vadalma. Olyan szájösszehúzós (fanyar) tudott lenni, ha nem érett meg rendesen, s emellett savanyó es. Egyik bónyászódás (itt - sétálgatás) során testvérekül megtámadtunk egy vadalmafát. Még hírmondót se hagytunk rajta. Hazavittük. Hát mi a nyavalyát es tudtunk volna csinálni, a fűttőre (kályhára) duvasztottuk, s ott a tetejin megsütöttük. Ez lett a vacsora. Finom volt, s olyan büszkék lettünk tőle, hogy mű teremtettük elé! Én

Felbiggyesztem magamnak a koronát! Nehézkes lélegzésemmel kezdődött. Hogy mi? Ez a bizonyos titokzatos történet. Először az allergiát vádoltam, másodszor a hátgerincemet. Mert ugye kell keresni mindig egy bűnbakot. Szerencsére éppen nem valakin, csak a saját nyavalyáimon rágódtam. A nehézkes légzés három esztendő alatt egyre gyakrabban fordult elő, s néha be is vadult! Na, innét jön az izgalom. Egy szép napon annyira bekeményített, hogy már a sürgősségi kórház közbenjárása mentett meg. Kiderült, hogy asztma. Ennyi. Így, és eddig nem hinném, hogy ez a történet marha gyanús. Mert mint az tudjuk, hogyha negyven esztendő után, ha valakinek valahol nem fáj, az már a túlvilágon van. Igen ám kicsi barátocskáim, de most jön az igazi veszedelem, s lehet, hogy nagyobb, mint a Madéfalvi! Mért es ne! Egy egész világ omlott össze bennem, amikor reajöttem a turpisságra. Há ugye jóformán egy esztendő se telik el, s béburungérozott hézánk es az a mocsok vírus Vuhánból. Nekem es van egy sejtésem, hogy miként, de csak szépen és lassan mondom, nehogy valaki ezétt es megkövezzen. Na jó, kimondom kerek-perec, hogy tőlem származik s kész! Ne szarjatok bé annyira, most úgy hirtelen. S főleg ne akarjatok megnyúzni. Elébb böngésszétek végig a fejtegetésemet. Ha jól belégondolok, akkor úgy rémlik, vagy asziszem, néhanapján bétértem a szeredai kínai üzletbe vásárloni. Há miért es? Mert olcó és jó! Ahogy ők mondják. Habár nálunk, tiszteletbe tartva az ország nyelvét inkább románul beszélnek... S nem-e vírus előtt bétettem oda bokámot. Pedig csúful fájt a tüdőm, s alig tudtam menni a zizom hergelődéstől. S hogy szagokot éreztem-e vagy se azt a ráksúly tudja. Akkor még nem volt divat saját magadot figyelni ilyen szempontból. S máskülönben es minden dologra nem emlékezhetik a zember! Azé arra igen, hogy megvolt ez a bajom... Na ezek a kedves kínaiak gyanítom hazaereszkedtek, s gondolom Vuhánba. Ha nem es oda, de biztos a gépen volt valaki, aki oda ügyekezett haza. A szeredai-kínai átadhatta neki. Ő akkor tüneménymentes lehetett... S hát nem-e pár hónap leforgása alatt az ottaniakot fődhöz verte a vírus, s kezdtek maszkozni, s ahogy tudtak védekezni. Utolérte őköt a nagy baj. Nem lehetett szimmogni, kellett védekezni. Azét Kínát se lehet egy lakat alá bézárni! Miétt es! Az ottani emberek, ha dolgik akadt útnak ereszkedtek újból a nagyvilágnak. Volt es nagy menet vitték a vírust százával s ezrivel. Így mondták az okosok, azétt tudom így. Na mindeegy... Az biza nem, amikor mű es kaptunk belőle. Végigloccsant Európán, de eljutott a világ másik szegeletébe. Hogy Székelyfőd, s ezen belül Hargita megye miért es nem kapta el? Hát erre mán nagy egyszerű a válasz. Mert mű mán védettek voltunk. Biza! Úgy veszem észre, hogy az asztmámot es annak üdején a vírus idézte meg. Na most mán, hogy tiszta vizet öntöttem a pohárba, s minden a helyire került, ne idegeskedjetek. Van elég kemény munka még ezen kívül és belül es. Hogy higgyed-e vagy se, kell-e maszk, vagy mégse. Ki a hibás ezétt az egészét. Ejsze én mégse, mert magamon tapasztalva nagyon későn vezettem le a fejleményeket, s melléje még egy szakorvos se állapította meg. De azétt benne lehet a kezem, s mondjuk a fél lábam. Ágas-bogos és göcsörteges ez a dolog. Hogy védekejzek? Egy biztos, ha én es fingtam ki őkelmit, szerintem mán a vírus se régi. Azóta vagy egy jó párszor megváltozott. De méges felbiggyesztem magamnak a koronát, mert olyan isteni hatalmaskodni hogy csak! Ahogy az okosabbak mondják mutánsoskodott, vagy mi a tetű. Van aki fél tőle, van aki úgy érzi, hogy ijesztgetik, de sebaj, legalább elvagyunk foglava, de rendesen. Mán lassan arról es megfeledkezünk a maszk végett, hogy a pikót kitúrjuk az orrunkból. Fenyőszegi úr

EMLÉKEZÉS – Cenan Maria tanárnő Cenan Mariát, mint tanárnő ismertem meg. Mivel IX-X-es koromban vízgázszerelő osztályban jártam nem tanított minket. Igaz, akkor is volt dögivel építészeti szaktantárgyaink, de ezeket más mérnökök tanították. 1983-as esztendő őszén, amikor a csíkszeredai 2-es számú Ipari Líceum XI-es diákja lettem sikerült először találkoznunk. Néha, a rakoncátlan tanítványainak beszámolt élete történetéről. Arról, hogy milyen szegénységben éltek, és hogy küzdötte fel magát. Mindezt, ahogy mások is igazolták, becsületes tanulással érte el. Csenan Maria tanárnő 1949. november huszadikán látta meg a napvilágot Kolozsbóson (Boju). Tordán, majd Kolozsvárott tanult. Igyekvő, tevékeny és szorgos volt a tanulásban. Szerette a becsületes és igazságszerető embereket. Inkább az ők útjukat követte. Lelkesedése az erdélyi otthonteremtésért mindig benne élt. Szenvedélyesen szerette, védte, óvta ezt a csodálatos soknemzetiségből álló régiót. 10 esztendővel azelőtt, hogy személyesen is találkoztunk volna, került a csíkszeredai Építészeti Szaklíceumba. Az elmondások szerint nevelés terén érzett rátermettsége szinte az első perctől érezhető volt. Román anyanyelvünkét megtanult magyarul. Célja mindig az volt, hogy jobban megtudja értetni magát. Mikor már az osztályunkat is tanította elég szépen beszélt a mi nyelvünkön. Akkor sem jött zavarba, ha mi huncut tanulók a nyelvi hibákon elmosolyodtunk. Egyik kedvencünk az volt, a feladat megoldása közben, amit krétával nyomatékosított „kit írunk fel a táblára!” Nyilván annyi volt az eszünk... Akkor is tudtuk hogy ez mekkora gyerekeskedés, de mégis nem éreztük úgy, mint az idő előrehaladtával. Bizony komoly feladat és nem éppen könnyű az anyanyelveden kívül értelmes mondatokat összerakni. Mindezek mellett egyenessége, segítőkészsége bizalmat sugárzott. Következetes volt mindvégig. Hitelét megőrizte nemcsak a diákok és tanárok előtt, hanem bárki előtt, egész életén át. Igazságérzete lassan ránk ragadt. Egyszerűségével belopta magát a diákok szívébe. Személy szerint egy kis védelmet éreztem mellette. Lénye nyugtatóan hatott rám. Pedig megvolt neki a komolysága, és szigorúsága is. De az embersége valósággal megbabonázta azokat, akiket tanított. Ezért szerették nemzetiségtől függetlenül bármilyen néphez tartozó a diákjai. Az anyag leadása közben kis furfanggal elővarázsolta mindazt, amire egy tanulónak szüksége volt a tanult anyag elsajátításához. Ez a varázslat megmozgatta a fantáziát, és az egyszerű tanórából érdekes és figyelemreméltó szakmai értekezés lett. Nemcsak elméletre, hanem a gyakorlatra, a tapasztalatára is hagyatkozott, amelyet ő maga is átélt. Számtalan diák köszönheti neki, hogy bejutott az építészmérnöki egyetemre és nemcsak. Nem válogatott, akiben tehetséget vélt felfedezni segített rajta. Elsősorban az emberségével hatott rá. Hiszen megerősítette a diákjait abban, hogy igenis képesek elérni mindazt, amiről esetleg csak álmodtak. Egy batyu bátorsággal és magabiztossággal engedte el tanítványait a nagyvilágba. Mindehhez igen kifinomult általános műveltsége, főleg irodalmi és történelmi jártassága segítette. Az 1989-es rendszerváltás meghozta az igazi vallásszabadságot. Jómaga a kommunisták által önkényesen megszüntetett görög-katolikusok mellett állt ki. Természetesen testvérként tekintett romai-katolikusokra. Számára ugyanolya példa volt Márton Áron püspök, mint bármely székelynek, erdélyi magyarnak, vagy más népcsoporthoz tartozó tiszteletadó embernek. Sajnos, főleg a rendszerváltás után Építészeti Szaklíceumra nehéz idők jártak. A zűrzavaros események ideje alatt úgy érezte nem tudja úgy képviselni hajdani intézményét, ahogy szerette volna. Ezért a csíkszeredai Házgyárnál folytatta munkáját. Később a Hargita Megyei Gyerekvédelemhez került, majd nyugdíjazásáig a Hargita Megye Tanácsi hivatalába dolgozott. Nem is olyan régen a zsögödfürdői szálloda sorsát beszéltük meg. Sajnos, ahogy mondta a tulajdonosok több pénzt kértek a Tanácstól, így az épület hamarosan össze fog omlani. Néhányszor sikerült is találkoznunk. Nagyszerű pillanatok voltak. Barátnak tekintett, természetesen ez kölcsönös volt. Saját magáról beszélve elmondta, hogy örmény származású, de félig székelynek tekintette magát. Ezt minden további nélkül elhiszem, hiszen kiállt a székelyföldi autonómia törekvések mellett is. Betegségét is méltósággal viselte. Egy olyan szív-lélek embertől búcsúzhattunk augusztus elején, aki már jelenlétével is könnyebbé tudta tenni napjaink terheinek hordalékát. Hiányozni fog a barátsága. Forrás: Darvas Kozma-József atya blogjáról: http://dkjozsef.blogspot.com/2020/08/cenan-maria.html

Szirénázva csaptassa a mentő... Há kedveskéim! A rossz nyelvek azt beszélik, hogy ezek a mentősök egy cseppet, ha kell, ha nem módjára béindultak, s úgy visítanak, min kedvenc meseíróm egyik hőse: Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna. Mán azt jómagam es észrevettem, hogy először felsivalkodik a csíkszeredai megyei kórházig, s azután csaptassa Csíksomlyóra, Udvarhelyre vagy eppeg oda, ahova irányítsák. Ezért mán egy nap duplán kell ordítania a mentős szirénának! De, most jön az érdekesség az egyik kedves ismerősöm végigkövette az egyik szirénázó mentős autót. Mint kiedrült nem volt benne beteg, ők pedig a háromszor körbenyivákolva a várost, mint mi sem történt volna, kiszálltak a mentőbből, s mentek a saját dolgikra. Más pletykák szerint vannak mentősök akiknek ez a szervicse (itt - a dolga) hogy üres járatba bömböltetve a szirénát keresztül-kasul masírozzék a városon. Na, hát ez es egy munka... Annyira lehet igaz, mint a következetes munka, amit vírusügybe kinyögnek hatalmasaink. Ez a cselekedet a legjobban egy semennyit se hézaértő baggató (itt – kötögető) munkájához hasonlít. Ugye annak es van kötőtűje, fonala, de hogy nem jár a végire az héccentség. Jó lenne most mán valaki hézaértőt es odatenni, aki kivezet ebből a vírusos káoszelméletből, s valamit mű es megtudunk belőle rendesen. De úgy veszem észre nem ez a lényeg. A sziréna sipításával még jobban idegesíthetik az embereket. Na ezért más a cél! Csendeske	Üdvözlégy, és maszkurázás iskolán belül s kijjel Minden országnak megvan az álma. Svédország sehol sem maszkozik, Magyarország a tanórán nem maszkozik. Műfelénk a tanterembe és az iskola területén es maszkozunk. Most már értsük, amit egy dekát sem értünk... Hát mit es csinálhat a drága gyerek? Űzi az eszit, ahogy mondják. Az iskola előtt felduvasztja a maszkot, s mint a hidegből meleg hatására fel élemedett légy ide-oda csapódva bészálingózik az iskolába. Akinek nincs maszkja, az kap egy nanát és egy maszkot is az erre kijelölt felelős személytől. Tehát maszk dolgába odatettük a csülkünköt teljesen! Na de bontogassuk ca ki, mi es történik egyenesbe. A diákok nagyjából felduvasszák a maszkot az orcácskájukra. Hol így, hol úgy. Ki szimatol belül, ki maszkon felül, ki az álkapcáját (állát) támassza vele. Persze, amikor észreveszik a tanárokat, vagy az intézmény alkalmazottjait, többsége rögtön érti, hogy miként es kell azt használni. Ez mán egészen jó jel. Azonban, ha nem szemfülesek, akkor lépten-nyomon látni, hogy a maszk mesterségesen le van sirülve a képükről. Ilyenkor a szokásos vírusos köszönésformák mellett, a hagyományosat es bévetik. Kezet fognak, ölelkeznek, nem éppen szem előtt akár hergelőznek, csókolóznak stb. Há szerintem es, ha nem lehet vállat veregetni, ölelkezni, kezet fogni, de akkor ne mind dengeljük (itt -verjük) könyökkel oldalba egymást, vagy rugdossuk kölcsönösen a bokánkot, esetleg, ami mostanság jött divatba marokoslag összebokszoljunk. Akkor mán a hitleri szalutálás es jobb, de lehet csak simán integetni, ha mán az üdvözlégyünk nem hallatszik. A diákok az épületen kijjel mán rögtön ölelkeznek, semmi bűntudat nélkül bandáznak, mert tudják, hogy konkrétan nem lehet tudni semmit. Órák alatt es akkor biggyesztik fel, amikor a tanár béérkezett az osztályba. Nálik a távolságtartás es kábé onnét számítható. Na ez azért egymagában es egy elcseszett ügy. Például az egyik kedves ötödikes a szabályt bétartva, maszkját felráncigálva gyúrta magába bé a tízórait. Ha hiszitek, hanem, de sikerült megennie! Ez igen! Há persze időközbe a hatalmasok vészhelyzetet csinálva egyre több települést bépirosítottak Székelyfődön. Mű se usztuk meg. Most már a világhálón csinált onlájnos osztályokba tartanak órákot a tanárok a diákoknak. Ott üdvözlégyelnek a gyerekek. Nemcsak a vírus tetőzik, hanem az ekkörüli marhaság es. Na de most kell maszkurázni, mert egyszer ez es lejár... Megaszondó
Zsögödfürdei bárányölés Há testvérkéim! Véreim! Most másféle vérről számolok bé, amikor egy őszeleji délutántájt egy bárányka vérzett el. Nem kell kapdni a fejeket, met mingyá megmondom, hogy hol. Zsögödferedőn! S ott es a strandon! Szép szeptemberi hőségbe esett meg az eset, mikor eppeg elegen feredeztek s süttették a bazin környékin a szimpatikus testiket a zemberek. Volt ott muzsika, saját felelősségre kitöltött papír, naptej, kencefice, sör, fagyi, de még víz es a medencékbe. Mivel eléggé vadított a napsugár, a borvíz rendesen levitte az emberi fortyogást. A felnőttek szép csendbe rötyötöltek, a gyerekek iszkiri! Futkároztak, piknkeltek. És finom vegyesen korhatár nélkül megmártoztak a meglehet tőle gebbedni vízbe. Hát azért sokan eppeg csak belégüllentették magukot, s futtak es ki. Voltak akik játszódtak, teniszeztek, s mi a ráksúly. Na, eddig a pillanatig csak a nyugutságra volt csak kilátás. S osztán, ahogy lenni szokott az események nagyhirtelenjibe 180 fokos szöget vettek fel. Az egyik ipse, állítólag a feredő bérlő benfentese egy báránykát cipelt magával. Kicsit hátrább, hogy ne láccodjon, ott a budiktól ne messze egy fa mögé bújva kinyuvasztotta (itt – leölte) a kedves kis jószágot. Az ott szent helybe megdöglött. Evvel nem es lett volna nagy baj, de mindezt az arra napozó gyerekek élesbe látták. Az egyik kisgyerek az anyukáját kérdezvén érdeklődött a bárányka mivoltáról, hogy mit es csinál véle a bácsi. A szülő rávágta, hogy ellett csicsikáltatva. Mondjuk nagyot nem lódított, csak azt felejtette ki, hogy egész életre. A nagyobb emberpalánták már tudták, hogy mi folyik. Volt, olyan es aki teljesen kiakadt, főleg, amikor nyúzásra került a sor. A feredőző és napozó emberek egyre többen kapcsolódtak belé a látottakba. Az egyik szegény kislány, akkora traumát kapott a látványtól, hogy csak sírva sikítani tudott. Voltak felnőttek, hogy attól kapták fel a vizet (de nem a borvizet), hogy mi baja a leánykának. Hallgasson mán el! Há végül es mi van ha egy báránt széttrancsíroznak a szemik előtt. Mét kell kényeskedni? Csakhogy az észrevételem méges az, hogy a feredő, vagyes elsősorban a strand napozni és feredni van kitalálva, nem pedig állatok nyúzására. Javítson ki valaki, ha méges tévedtem. Strandolni Vágyóka
	Őszi üzentek a nyitott titkok kapujában Akkor vesszük észre, hogy mekkora az akkora, ha egy egész világmindenséget vagyunk képes felfedezni egy virágszálban, egy bogárban, egy levélben, vagy bármiben, ami él és mozog, vagy éppen nem. Az ősz különösen megajándékoz eme tulajdonságjátékával. A lombjaitól búcsúzó fák először és utána többször is átváltoznak, míg le nem csupaszodnak. Ontják magukból a tarkaságot, ahogyan teszi a növényzet egy része is, míg elszáradva teljesen bele nem barnulnak. De addig csodás pompázatuk játékát belopják a gyümölcsök héjába (hajába), vagy éppen a kuszó és kertre tekeredő, fára felfutkorászó növények lapijaiba (leveleibe). Az egész olyan, mint egy csodálatos jelmezbál. Mielőtt a természet megpihenne, itt mifelénk a búcsúzás is ünneppel jár. Ebben az ünnepben részt venni nagy megtiszteltetés számunkra, mert csak akkor láthatjuk mindezt a bűbájt, ha igazán látni szeretnénk a teremtés és lefolyásának titokzatos játékát. Nem érdemes elszalasztani. Szánjunk időt rá, mert azt vihetjük magunkkal, amitől forog a föld, és élnek a lelkünköt nyugtatva lecsendesítő természetbeni mágiák. BöLö

Helybe közmondások – VI. „ Eszegabajítsa a szezont a fazonnal ” A szezon az évszakot, vagy az évadot takargassa magába. A fazon pedig inkább szabásmintát vagy valami komát. Há mondjuk senki se annyira hülye, hogy ezt a kettőt esszekeverje. Csak ezt azért dörgölik az ember pufája alá, ha valamit nagyon es megtéveszt, vagyes nagyon zavaros, s nem es úgy igaz, ahogyan próbálja esszehasonlítani a két dolgot. Van baj elég. Met aki a szezont a fazonnal esszekeveri az nem eppeg tudja, hogy miről beszél. Azonba van egy pár hasonló szó, amit akaratlanul es az ember esszegabalyit. Emlékszem, amikor tanyítottam akkor jött bé divatba az abszolváló vizsga nyolcadik végivel. A gyerekek nem nagyon értették a dolgot, ezért magyarosították az abszolválót abszolgálóra. Bizonyára arra gondolva, hogy mán megszolgálva a nyolc esztendőt, írásba fejezik ki tudásuk. Hát ez es egy magyarázat. Valljuk bé, jobb, mint hanyatág leesni a hiúból... Igazából a megtanult anyag számonkérését jelenti. Na de ehhez hasonló félreértések hosszú sorát lehetne boncolgatni. De majd máskor... Közmondi	Csíki gombabőség az idei őszön Fotó és szöveg: Fenyőszegi Münköt es meglepett ez a gombászás. Nyár végibe fordulva az augusztusi hulló csillagok után csak szemelgettük a gombákot. Akkor inkább galambgomba fajtákot kaptunk. Azonba szeptembertől amelyikből kevéske mutatkozott meg, mind kidugta a fejit. Mondjuk hullott es annyi eső, amennyi kellett, hogy őkelmik kibújjanak. Volt ott őzláb, csapirka, ökörnyelv (gereben gomba), medve gomba (hirip), lasa gomba, sárga királyné, lófing (pöfeteg), kakastaréj (korallgomba), tarlógomba, tintagomba, pereszke dögivel. Szerencsére lila es, mert az nagyon szeretem. Róka gombát, s más egyebeket es kaptunk, s persze bolondgombákot es, de azt nem szedtük le. Méges a termést a fenyőalja koszorúzta meg. Azoknak az íze a kicsi fenyőcsemetéké, s a környékin található növényzeté, persze gombáson. Hát egyszer mondom, csudálatos. Csak egy baj van, nemcsak mű szeressük, hanem a nyüvek es. Azétt kell jól megnézni őköt, met nyüvetlent ötből egyet, ha lehet kapni. Azét jó bébeleltünk belőlük, s még télire es tettünk el.
Fenyési hármas vályú sorsa A Fenyőszegi úton tépetve az Égígérő vackorfa felé, szembe találtam magam az üres hármas vályúval. Igazából hiba egy szál se volt a vályukkal, azon kijjel, hogy nem volt bennük víz, és valahova csorgadozott tovább. Vagyes volt víz, csak eppeg nem a vályúba vette tovább az irányt. Hát úgy döntöttem körülnézek, hogy mi a menydörgős menykő ütött belé. Há semmi nagy dolog. A csövön keresztül átvezetett forrásvíz a vályú előtt szaban folydogált. Nahát a leányommal megmókoltuk. A cső alá köveket, kavicsokot raktunk, s sárral megtapasztottuk. Aztán mentünk a dolgunkra. A Tündérvölgyet körülölelő erdőt megkerülve, megpakolva a necceket gombával, a vályúhoz érvén azt vettük észre, hogy telegetnek a vályuk. Egy hét múltán újra ott boklászódtunk. Hát nem-e megint üres volt a vályú. Ezúttal is úgy gondoltuk, hogy újra reparáljuk (javítsuk) a vályut. Két hét múltán megint arrafelé kambacsoltunk. De azúttal meglepődtünk. Volt víz a vályukba, habár az utolsóba kevéske jutott, met az elvolt csámborodva (kicsit facsarodva) a helyiről. Láttuk, hogy a tehenyek futva lepcsentek a vízhez inni, de még a pásztor es ott oltotta szomját. Hát akkor mi a rossznyavalyért nem tartsák rendbe?! Szomjúságot oltó Edömér
– ZSÖGÖDI szó megemésztő – bambuc – félig ijedezve kezdek neki ennek a szóvergálásnak, met hiába vagyok felnőtt egy cseppet bé vagyok szarva tőle. Kucifántos (nyakatekert) ez a bambuc szó mert félreértésre adhat okot. Elég sok gyerek, főleg a régebecske világba a cukorkára mondta rea. Na ettől biztos nem lehet rettegni. De attól se, ha valaki bamba, mert arra es mondják. A bamba ember mán tudjuk milyen. Olyan ánkó, vagyes lassú észjárású, bugyuta, szájtátós, kókszerelék, mafla. Az együgyüségétől biztos nem kap guttát. Csakhogy nem így ismertem meg ezt a szót, más gyerekpajtásom es gyerekkoromban! A bambuc egy láthatatlan gyerekjesztegető ráksúlyosság volt, amelyék inkább este, vagy, amikor egyedül voltál, akkor ette a nyavalya, hogy eléjöjjön és jesztegessen. Még azt es mondták, hogyha nem leszünk jó gyerekek, akkor ő elvisz. Ő volt maga a láthatatlan rém, hogyha este vagy éjszaka furcsa mocorgást hallotunk, akkor megesett, hogy ijedtünkbe bé es hugyoztunk. Azt es elárulták nekünk milyen csúf és rosszmájú! Ha pedig elvisz ott kell élni véle. Csak dolgoztat, de ha úgy gondolja meg es esz. Szereti a rossz gyerekek húsát! Biza... Osztán később hallottam, hogy hasonlókat mondanak egyesek a böbösre (bákász), de mumusra es. A különbségek ezek között asziszem inkább a vidékek képzelőerejét tartsa magába. Szójesztegetős Ipse	Szegény sorsúaknak látszó emberek laza cselekedetei Mérgeske Há tudjátok-e mit, ne mind szépítgethessük a dolgot, de itt mifelénk egyre érdekesebben viselkednek e csuda népség tagjai. Kicsi fiacskám a csíkszeredai Nagyparkba kerémbálózott a biciklijével. Csaptatta ott körbe ne. Aztán megpihent. Egy szikrát odatámasztotta az egyik padocskához, amire kedves nejem hóbelebanca es le volt rakva. Nem messze tőlük, olyan másfél méterre lehetett lógni az erőgépeken. Na, a kicsikém oda burungérozott a lábán, s kókoskodott az erőgépeken. Miközbe egy csepett fennakad. A kedvesem amíg kibogozta, egy barnább szegénysorsú gyerek ott termett a bicikli mellett, s taszította es el. A feleségem aliges tudta leállítani. Há mán nem-e hogy sajátmagáénak tekintette! Ugyancsak a kisfiammal és a küsebbik leányommal esett meg, hogy néhány ilyen sötétebb bőrű palánta az udvari játszótéren szembeeregelt velük. Rögtön követelőztek! Pénzt vagy gördeszkát!, mert mért ne alapon. A gyerekeim kettő közül választhattak. De ők a harmadik megoldásnál kötöttek ki, mivel egy cseppet se voltak szívbajosok, áteregeltek egy másik játszótérre. Na, de kérdem én, ha nem tökösök, akkor mindent kiszednek a kezükből, és bármit büntetlenül elvehetnek? Hát igen, mert a hatóságok velük nem nagyon foglalkoznak, met onnan nem dől a lé. Azt kell büntetni, aki ki tudja fizetni... S még nem es mondtam a szemeteseknél való küzdelmet, ahol a drágaságok szintén ott vannak, s bármit kiszednek a kezedből, ami van, nemcsak a szemetet. Egy jó benne éberségre nevelnek. A válogatós hulladékot se tudod jóformán szétszedni, s belérakni külön a papírt, külön a nájlont satöbbi, met mán tépik ki a kezedből. Elég sokszor csak erősködéssel tud megvalósulni. Na me nyugudtság, s üres buksza, ha egyáltalán a zsebedbe marad. Asziszem meg kéne dolgoztani őköt,hogy rendes munkával kapjanak pénzt, akkor nem vagánykodnának tovább.

Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja : http://users.atw.hu/borbelevente/ . Valahogy nem akarom abbhagyni