FENYŐSZEGI CSEREKJÉK külön évszakom 2020. A Zsögödi Szó érdemleges utódja

A korona nagy felelősséggel jár Hótkoránás ipse Nincs olyan ember, akit meg ne érintette volna a koronavírusos hisztéria. Elmondták, bémondták, leírták, törvénybe foglalták satöbbi. Aztán jöttek a hírek, álhírek, pletykák, s még mit tudom én mik. Hogy igaz, de nem igaz, de szerintem az is lehet, hogy ki tudja! Na, ebből kiindulva már tisztább képet is látunk az egészről. Egy hatalmas ködöt, amitől az orrunkig se látunk el. Szerencsére van érzékünk, s ezért fülünköt, a seggünköt, vagy épp ahol viszket megvakarászhatjuk! Hát ez nem elég szabadság? Még valaki merjen ezek után es panaszkodni, met akkor nana! Még van egy biztos pont, amibe lehet kapaszkodni, a törvények, ami evvel a megkoronázott hisztériával jár. Hogy ki mit hisz már belőle az tök mindegy, de hol köhöghetünk és finghatunk, tegyünk-e maszkot, vagy éppen ne, s azt pedig hova és hogy az bizony nem mindegy. Azonban vannak emberek, akiknek, az, mert nekük megvan engedve ez az, vagy jóval több… Az es biztos, hogy ez a korona mindenkinél ott van, s nem kézről kézre jár, mert adták nekünk, s rendesen leköti a figyelmünk. Persze futunk körbe, mint a baromfi udvarba a tyúkok, de semmi értelme, akár a röpködő gólyafosnak a levegőbe. Számtalan emberke reajött erre, arra es, hogy a reánk szabott határozatokot muszáj bé tartani, mert ha nem, akkor kegyetlenül bírságolnak. Ezért nem árt óvatosnak lenni, hiszen nem mindenki flangálhat kedvére. Igen ezek problémák, de nem a világ vége. Hiszen már lehet maszk nélkül sétálni az utcákon, tereken, az erdőn-mezőn, s ez bizony nem semmi. Ugyanakkor isteni nagytakarítást érdemes végezni, mert egyezzünk meg rea érünk, a házunk és a lelkünk tájékán, vagy épp benne. Dolgunk van elég, s az es valami, ha nem kell fussunk, mint ahogy mérgezett egérként tettük eddig.	Ahol szívesen elidőz a lélek Mindannyiunknak létezik egy hely, ahol a ködfátyolra akasztva gondjait, sétálhat nyugtában. Ahol feledi búját-bánatát, és ha megengedi magának lebeghet ég és föld között. Aki megkapta ezt az érzést biztosan nem szeretné elengedni soha, hiszen ott megáll az idő, mert kellemességgel áztatja a felhők könnyes derűje, és a nap végeérhetetlen mosolya. Ez nem más, mint a külön bejáratú szent helyünk, ahol lélekben megerősödünk. Fotó és szöveg: Fenyőszegi úr. Fenyőszegtől északra található látkép. Virágzik a zsögödi orgona.
Mikor újra velünk az ötödik évszak Kedveskéim, ne essen le a kicsi állatok, hogy így nagy hirtelenjében reám jött az öt perc, s azt hiszitek még ráadásul kell hívni a mentőt is. Neeem. Ártalmatlan dologról van szó. Erre senkit nem fogok kényszergetni. A saját külön béjáratú kedves aranyoska szüvemből fakadozó zőccségem. Most bévallom mit es forgatok a fejembe! Nálam öt évszak létezik. Ismerttőül kicsit előre motyogok valamit... Ugye tavasszal kezdődik a megélemedés, amikor nekiiramlik az élet. Igen. Nálunk itt a hegyekbe üggyel –bajjal jön el, s tart, amíg fel nem melegszik az idő. Na ezt követően jön az én évszakom! Visszajőve a vándormadarak már rittyentik es ki a fészkecskéjüköt. Igazából onnét lehet számítani, amikor már minden kizöldült, s a mező a virágtengertől millió egy színben játszik. A lepkéik egyre többen táncikálnak az égen. A madarak, vadak és bogarak végzik a dolgukot. Csupa hang és moraj a természet megint frisességre teremtett bölcsője. És eme időszak addig tart, ameddig a gyönyörűséges réteket le nem kaszálják teljesen. Az ötödik évszak nem más, mint az élet ünneplése. Amikor együtt dobban a Csíki medence szíve, megannyi káprázatos csodával. Aki nagyon szereti ezt az állapotot, emlékezetében bármikor megjelenik előtte teljes pompájában, s tán még az illatát is visszacsalogathatja néhány pillanat erejéig. Hegytetőkés Adalbéét		ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Szabadtéri mise – Zsögödbe, mint Szeredába es, újra van mise. Ezúttal künn a kertbe, de jó, hogy már nálunk es megengedik! Ej be jó a Nagy Laji dombja – Szerencsére a városhoz tartozik. Amióta ez a vírusmenet béállt egyre többen veszik arra az irányt, s nemcsak kutyát sétáltatni. Na persze, ha júniusba megnyílnak a városba az itókás szórakozó teraszok, akkor a látogatás újra megfog csappanni. De természetszeretőknek ez nem baj. Már lehetett látni ott őzeket, szépecske madarakot, mint a fakopáncs, rigóféléket, fecskéket meg gólyákot es. Nyílnak a csudaszép virágok! S elbúcsúztunk a gyöngyös fürtikéktől, de még most mutogassa magát a kéknefelejcs, a kosbór, a gyepi nőszirom satöbbi. S azt se felejtsük, hogy gyógynövényt lehet gyűjteni. Harminc kilométeres körzetbe lehet bónyászódni – Kedves elvtársak és traktoristák! Újra lehet masírozni künn a friss levegőn! S nemcsak akkor, ha munkálkodni kell a mezőn, hanem egyet bónyászódni (itt - egyfelé sétálni) es. Mivel Csíkszereda megyejogú város, 30 kilométeren belül még igazoló papír se kell az ide-oda kambacsoláshoz! Felébredtek a medvék – Ügyelni kell velik es, habár mellékhír, de veszélyesebb tud lenni, mint egy vírus. Nem érdemes az útjukat keresztezni... Már látták Szentkirály környékin, de Zsögödferedőn es őköt. Pünkösdi búcsú – A csíksomlyai búcsút az idén szűkkörű rendezvénybe tartják meg. Sajnos elmarad a tömeges zarándoklat. Ha a nagy élmény el es marad, de a szentmisét, mint eddig es, a tévé fogja közvetíteni. Elmaradt májusi és júniusi iskolás ünnepek – Az idén a úgy a nyolcadikos mint a tizenkettedikes végzősök másképpen búcsúzhatnak iskolájuktól. Másképpen búcsúznak a kicsik az óvodától, vagy a negyedik osztálytól es. Ez a másként búcsúzás a vírushisztéria eredménye. Valamit csak ki lehetett volna találni. Például az udvaron, és nem ugyanazon a napon, osztályonként búcsúztatni őköt. Na de ez nem jött be. S menetközbe ugyanúgy elmaradnak az osztálytalálkozók es. Az viszont örvendetes dolog, akkor is, ha nem az igazi, hogy valamiféleképpen megoldást találnak az ünnepek, búcsúztatók megtartására. Hírcsavarka
A szépséges Hargita lábánál látható Zsögöd. Ilyenkor a természet naponta változtatja színpompáját a tájnak. A valóság röpke múlékony megfestése.

Bédöglött megváltássorozat Há gyerekek, kemény és izzasztó egy időszakon vagyok túl. Annyi ügyes ember akart megváltani, hogy se szeri se száma. Vallások és csodaeszmék tömkelegéből átjutó hírekben, s még mittudomén miben mondták meg az igazságot rólam s az egész életemről. Eleinte zöldágra akartam vergődni vélük, míg a végén csak oda jutottam ki, vagyes arra a csóré igazságra, ha ezeket olvasgatom, így vírus idején meg fogok futamodni. Az egyik baj az, hogy ha az ember bédurvul még saját felelősségére kiállított papírt se fogja vinni magával. Úgy fussa le kilómétereket, mint a kézből kicuppantott szappan szappan, ahogy sebesen halad a vízben. Igaz, amikor már megkergül az ember, nem kell magáért saját felelősséget vállaljon... Ezt a csudás rohanást csak egy dolog tudja leállítani, s ez pediglen a többet nem olvasok ilyen megsegítlek, de most mingyá tégedet híreket. Bédöglött irányomba, mint a szekérkerek a sárba, az efféle megváltás. Most csak azt böngészem el, amitől nem áll kukkra a hajam, s nem emelődik meg evégett a báránybőr bundasapkám. Ami nem fekszik, azt hagyom másoknak, hátha jobban járnak véle, s nem bolondulnak bé tőle. Szelídecske bá	Cikóriagyűjtés a 10 számú általános iskolába Hajdani hazafi Érdekes emlékek fűznek a híres csíkszereda külvárosi 10-es iskolához. Ott koptattam sorstársaimmal négy kerek esztendőn át a padokot. A múlt rendszernek volt egy bubás sajátossága, s még pediglen a hazafias munka. Ebből, az akkoriban frissen épült, szinte sportiskolának becézett intézmény sem akart kimaradni, sőt ha lehetett, akkor dicséreteket, és kommunista hősiességes hírneveket akart bézsebelni. Egyik szép májusi napon, úgy az 1970-es esztendők vége fel,é négyszögbe állítottak a tanárok a betonsportpályán, mint megannyiszor, amikor számukra valami fontos mondanivalójuk akadt. Szerencsére jó időt adott „pártunk s kormányunk”. Nem kellett dideregve végighallgassuk. A tanári őrizet alatt várakozó diákok megpillanthatták két ügyes és határozott pedagógus oldalán a gyönyörű igazgatónénit, akinek szoknyáját huncutul ide-oda cibálta, s néha fel-fellibbentette a merész szellőcske. A hokiosztályosok igencsak örömmel nyugtázták, hogy csak megérte künt egy kicsit állingálni, s várni. Aztán a direktornéni belefogott a beszédébe. Elmondta, hogy e szép május elhozta a gyönyörű gyermekláncfüvet. Pont olyanok, mint a napsugár, vagy, mint mi a haza reménységei. A hazafias munka pedig sosem áll le, s éppen ezért gyűjtsük, ahogy csak bírjuk annak levelét, mert gyógynövény. Nagy megtiszteltetés, hogy iskolánkat is felkérték erre a csodálatos önkéntes pitypanggyűjtő munkára. Én akkor még nem, hogy tudtam mi a ráksúly az a gyermekláncfű. Meg kellett mutassák nekem. Akkor döbbentem rea, hogy azt úgy ismerem, mint a rossz pénzt. Hát mű mindig es úgy híttuk, hogy cikória. Minden egyes gyerek egy neccel kellett tépjen belőle. A küsebbeknek lehetett kevesebb, de a nagyobbak rendesen meg kellett vessék a neccet vagy a pungát (nájlonszatyrot). Meg es gyúrtuk rendesen. A leadása se volt eppeg olyan egyszerű, mert az eppeg aznapi szolgálatos tanár lemérte, s aztán lehetett kiüríteni az iskolaépületének a bal sarkába. Pár nap alatt hegyekbe állt a cikórialapi gyűjtemény. A 10-es iskola pionírjai (úttörői) és az egyenlőtlenebb tanulók túlteljesítették a tervet! Na, de mégse kapott senki se dicséretet, de az elégtétel az rendesen megvolt. Végre nem tituláltak felelőtlennek, akik nem tudják eldönteni micsa égető fontos az, hogy ne élősködők, hanem a jövő igazi munkás békeharcosai legyünk hazánknak! Ezúttal egy hatalmas buglya (boglya) cikórialapi bizonyította mindezt. Teltek-múltak a napok, s a cikóriahegy ledőlt, mert valakik (felelőtlen tanulók) feldőjtötték. Meg es voltak szidva rendesen, mert azt ugye valaki el es kell vigye… Kérdeztük es a mű osztályfőnökünköt, hogy mán mikor viszik el a cikóriát. Ő aszondta, hogy az illetékes szervek jönnek, s bégyűjtik, vagyes felvetik egy baszkulántos (billencses) kocsira, s elviszik. Már mű es kezdtük várni a nagy pillanatot, ami az istennek se akart eljönni. Pedig látni szerettük volna, ahogy felvetik a kocsira… Közbe sok minden megesett. A cikória nem volt fedél alatt, ezért a nap sütötte, s időnként az eső elverte. Eleinte csak vékonyka büdösség terjengett, s mind szagoltuk honnét es jön. Rövidke nyomozásunk során reajöttünk. Csakhogy ez a fingszagocska kezdett hasonlítani a szargyári bűzhöz, amikor az es kieresztette időnként magát. Há szó köztünk maradjon, ha eppeg arról fújt a szél, s az orrod alá dörgölte, érezted ott abba a szent helybe megdöglesz. Aztán lassan kezdett apadni a szintje, bogarak mászkáltak rajta, mígnem egy másik szép napon a takarítók a szemetesbe gyúrták, s elvitték a szeméttelepre. Hazafias szemétganyé lett belőle.
Egyre vagánykodóbb hű be oktatás! Ugye bécsapták nekünk ezt a koronás mencsikát, s avval megállt a rendes tanyítás, s véle együtt az eszem es. Kitalálták ezt az internetes onlájnos istennyílát. Mint a kismalac amelyék oldalogva ugra-bugrál, s de most mingyá megdöglik, ennek olyasmi az eredménye. Nagyon kíváncsi vagyok azokra a tanolókra, amelyikeknek elküldték vagy lebeszélgették a tanárok a tananyagot, hányan es végezték el rendesen. Nekem az az érzésem, hogy még azok se mindegyik, akik eddig becsületesen dolgoztak. A hallottakból kihámoztam azt es, hogy egyes gyerekek megtáltosodtak, míg mások csalódást okoztak az a világhálós területbe okítóknak. Igen, mert nem mindegyik szereti ezt a bolondériát. Élőben szeretné hallani a tanárját. S a házikkkal, hogy es van? Ki oldja meg? Rokon üsmerős, jóbarát, szomszéd satöbö. Az onlájnocskás felelésnél meg ki es súg? Mindenesetre, ahogy az egyik kedves kollégám mondogatta, itt az a helyes válasz az hogy: „minden titokra homály derül!. A tanolókot csak úgy lehet ilyen módszerrel megtanyítni, ha a szülők és szeretők rendesen bésegítenek (mintha nem lenne egyéb dolguk), persze azt es, ha tudnak. Mán az elején bajok vannak evvel a tanyítgatással, s há tovább. Például számítógépen keresztül ábécét okítatni egy igazi babbba dolog. Hát az egyszer az hétszentség, hogy ez nem lehet együttműködés, inkább szétműködés. Küzsdő szülő
A bennünk rejlő világ csak akkor nemesül, ha a kinti titkokkal egyesül. Fotó és a gondolat sétafika: A Híres Fenyőszegi műve. A gyönyörű virágok illatát, s a másutt kambacsolást visszahívja egy rózsatüske vagy éppen egy dungó „béoltása”.		Megaszondott létes eszmefutkározások Filózófálócska Akármikor meglehet ereszteni! Há métt es ne! Kedves bubáim, csak akarni kell. Hogy mi sül ki belőle, az már más tál tészta. Általába, ugye a kivert ösvenykét követve, tapasztalatokra építve jönne össze. Mondják es nem tudsz mindent, s senki se tökéletes. Há igen, mert más szemszögből nem es próbáljuk megvergálni ezt az ügyet. Mihez viszonyítva nem tökéletes? Ki es találta ki ezt a tökéletességet? Na ugye. Hát elárulom a nagy titkot: tökéletesek vagyunk mindannyian az utolsó hajszálunkig egymagunkba. A biza. Az, hogy embertársainknak eppeg nem jövünk bé, met nem azt csináljuk, és nem azt gondoljuk, s nem azt mondjuk amit ő, attól még lehetünk nyugudtan azok. Vajon az aranyoson bédurvult harciaskodó nájlon pungás elvárásokkal teli ember a’ micsoda? Ha a többség mániáját megteljesítsük, akkor az általuk reánk zúdító csudaszeméttől máres tökéletesedünk? A jó a dolog mindig egyszerű, s fekszik a saját világunkkal. Akkor még a bőrünkbe es jól érezzük magunkot. De nem kell erőlködni, hogy másoknak megfelejünk, mert sok nyögésnek szarás a vége. Inkább próbáljunk egyezkedni, ha lehet, met abból sok jó dolog kisülhet. Ha nem megy, tegyünk kitérőt olyanhoz, akivel lehet. Ebből kiindulva jöhet bármi es, de az eszmefutkározás ne vesszen ködbe, mert az feleslegesség.

Az villámposta tarsolyozva a régibe: borbelevi@yahoo.fr , a honlapcím es a megszokott: www.borbelevente.atw.hu Írjatok ha reátok jön, met az csudás élmény!