|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ünnepi szám 2020/11 A Zsögödi Szó béhavazott papírosa |
|
Lecsendesedett rengeteg Fénykép: Kambacsoló Fenyőszegi
A jókívánságot semmiért ki nem hagynám. Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt kíván minden egyes olvasójának a Fenyőszegi család! |
A régi Télifa ünnepélyek nyüzsgős napjai Az „aranykor” egyik vívmánya volt a Télifa ünnepélyek. Bármennyire es facsargassuk a szót, ez a szocialista társadalom Karácsony helyetti mézesmadzag vívmánya volt. Tartottak boldogságos cirkuszt városon és falun a kultúrházakba, vagy eppeg a gyerekvárosba, amiknek csudamesealakjait a dicső vállalatok adták. Ott es volt Mikulás, s akármi. De mind tudjuk, hogy a gyerekeket, pláné abba korba egy marék cukorkával meg lehetett bolondítani. Az iskolák is felkészültek erre a hepajra. Mindannak ellenszeréül, hogy aki béállt a pártba, azoknak nem szabadott koslassanak bárhova, főleg templomba. Jézuska születéséről elég sokan csak otthon értesültek, a Karácsony lényegéről úgyszintén. Sikerült es összekatyfasztani a mikulási ünnepséggel. Az iskola felsőbb utasításra úgy oldotta meg, hogy a gyerekek elé rittyentett egy egy csomag édességet, gyümölccsel, írószerekkel stb. megtoldva. Ezt a csomagocskát hol celofán papírba, hol taneszlibe, hol pungába burrantották belé, hogy a kölyök örvendjen. A kölyök szépen sorba állva, mikor megkapta, örvendett es. Úgy gyúrta magába az édességet, hogy nyuvadt meg. Volt akinek kigülledt a szeme és belévörösödött, mert nagy sietségébe minden falatot érezni akart, s ha lehet egyszerre. Azé nem kell béijedni, mert egy csepp vállba veregetés mindenkit helyretett. Sokan örvendeztek, pláné a kisebbek, hogy még iskolai angyalka es van. A párttagos gyerekek felvilágosították őköt, nemhogy angyal, de Mikulás sincs, s az egész csak mese. Hát engem teljesen nyakon vert a hír, de aztán mégse ők győztek. Fortyogott, s pöffögött bennem az elmélkedés, mint a fűtő tetejire főni felvetett tőtelékes káposzta. Mégse lehet igaz, mert eléges sokan ünneplik, csak csendbe kell csinálni. Hogy miért? Mert titok! De miért titok. Tovább egy dekát se fejtegettem, inkább annál maradtam, milyen jó es ez az ünnep. Telis-teli finomságokkal, há mi kell ennél több. Volt disznóölés. Lehetett disznóságokot enni, finom kocsonyát, s kolbászt. A hidegbe a kályhatűz mellett igen úrias dolognak számított. 1975-ös zsögödi iskola Télifa ünnepélyén ejsze többet kaptunk mint máskor. A csomagba még narancs es volt! Azelőtt egy darabkát, ha ehettem, de most egy egész épet gyúrhattam a belembe. Ez igen! Ha az emlékezetem nem csal, volt benne pix, egy sima lapú füzet, radír, Puișor csoki, 1 lejes keksz, valamilyen nápolyszelet, egy tábla nagy csokoládé, Eugenia keksz, alma, néhány szem dió, egy fehér alapon zöld mintás mackós rövidgagya. S még lehetett még ez-az benne, de ki a nyavalya emlékszik mindenre... Hát gyereknek ennyi szem szájnak ingerét, s ha egyszerre bépufálták hányingerét nem sokszor adták meg. Mi úgy voltunk bétanítva, hogy haza kell vigyük a csomagot, s ott elosszuk. Így mindegyik testvér az öt közül megkóstolhatott minden finomságot. S mivel adagolva ettük, senki se okádta össze magát. Amit nem lehetett megenni, az maradt annak, aki kapta. Hát erre Télifa ünnepélyre Lóri testvéremmel sokáig emlékeztünk, mert a mackós rövidgagyába nyáron vígan futkoráztunk. Az es igaz, már nem tudott annyira fehér maradni, mert marháskodás közbe rendesen béöltük kosszal. Fenyőcske |
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Fenyőszegi zúzmara – A hideg rendesen bétette Fenyőszegre s környékire a lábát. Csinált nagy ködöt, s a fákot, de az egész tájat ellepte a zúzmara. Olyan mintha havazott volna. Zsögödferedőn több levegőt lehet szívni – Hiába es léptünk ki a problémás területből, a maszkot továbbra es el kell viseljük Csíkszereda városába. Akik az Olton túl laknak Szereda tartozéktelepüléseiben, mint Zsögödferedő, azok maszk nélkül vehetik jó nyugudtan a friss fenyvesi levegőt. Kicsi vadon a Nagy Laji dombján – Zsögödi dombocskán megsétálják magukot a a gazdis kutyák, a kóbor kutyák s kóbor macskák, de még az őzek és a vadnyúlak es. Egyet meg es láttunk! De mire odaértünk csak a nyomaival találkoztunk. A mezei egérkék es kidugják a fejüköt, de sietnek vissza, met nem szeretik a feletük keringő madarakot. Hézánk es békopogott a tél – A Csíki-medence didergőre vette a decembert. Mán -13 alá süllyedt (egyesek szerint az több es vót) ez a hideg. Há biza jobban fel kell öltözni, s az utcára való kilépés előtt a köményes pálinkából egyet húzni. Szilveszteri kilátások – Hát sokunknak viszket a lába, hogy valahova elkambacsoljon ünnepelni, de a helyzet végett sokan inkább az otthon választják maguknak. Hírszállingózóka |
Amikor eljött a téli szünidő – Nekem mindig örömmel járt, mivel nem vala éppeg a szívem csücske az iskola. A tanárok még feladtak jesztegetésképpen valami feladatokot, főleg háziolvasmányokot, de meg se piruláztuk, mert otthon úgy se kérték számon. Ha nem, há nem. Úgyes kijutott az otthoni házimunkából, s néha még Zsögödferedőre es leereszkedtünk Nagymamához, hogy a mű állatainknak eleséget vigyünk. Útközbe nagyot marháskodtunk. Hógolyóztunk, futkároztunk, s amikor beléfáradtunk, akkor egy-egy jégcsapot rágogattunk. Nagyanyám mindig örvendezett nekünk. Amikor, annyira megmelegedtünk a fűtőnél, eregeltünk haza. Az úton egy cseppet megfagytunk, mert fogott a zsigora s egymást belévertük a hóba, s meg es mosdattuk. Olyan piros lett az orcánk, hogy csak na! Hazaérkezve a fagyott kezünk, s lábunk bégyúlt, s osztán lassacskán kiengedett. De ez nem volt másképpen akkor se, amikor egyet elmentünk szánkózni, vagy sízni. A szánkóra, ha jól ültünk, ejsze hárman es felfértünk. Mondjuk, ahogy nagyobbacskák lettünk, mindig az egyiknek a fél segge lelógott. Azt es nagyon szerettük, ha meghömpörgőztünk a hóba. Olyan volt a ruhánk, mint a tiszta húgy lenne. Mit es érdekelt münköt. Csak nagyokot heherésztünk, s kész. Otthon azért ügyeltünk, hogy nehogy rossz vége legyen a kókoskodásunknak, gyorsan levetkőztünk, s fosztokot megszárítottuk. A kaloriferek (fütőtestek) megteltek ruhával, s alattuk bakkancsokkal. Mire hazaértek a munkából, mű már rendes gyerekekként kártyáztunk, s ember ne marhuljonoztunk. Volt olyan es, hogy hóvárat építettünk, s csatéroztunk a szomszédos kölykekkel. Egyik téli vakációba még egy hóbarlangot es csináltunk! Hát egyszer jó volt hely!!! Fenyőszegi Levente |
|
|
A meggyőzés kristálytiszta ereje Há mi es lenne más a téma, mint ez a vírus. Akárhogy kerülgeti az ember a kását, akárhogy kíjjel akar maradni a hírektől, annál jobban belésodródik. Az egyik ködös, alig pislákoló napon találkoztam egyik drága ismerősömmel. S ő teljes gőzzel közölte vélem, hogy ez mán a vég, s itt a globális diktatúra!!! Ahogy ezeket mondta, mán akkor rendesen felhergelte magát. Látszott, hogy a pufája olyan lesz mint a rezsó. Valósággal kigyulladt! A szemei még nem kezdtek vérbe forogni, de egyre tüzesebbek lettek. Kérdezte es, mit szólok az egészhez. Hát nagy vonalakban azt mertem viccelni, hogy mé nem lehet ezt az egészet jóságporral bészorni, s akkor ki lehet bírni. Ej be hogy felmérgelődött! Majdnem bicskát tett a torkomhoz (Azt azért nem tudta megtenni, mert az utolsó verekedéskor a barátnéja valahova eldugta). Ekkor mán rendesen megfenyegetett. Hogy nem törődök semmivel, s nem akarok szabadságot! Hát akkor mi a rossz nyavalyát akarok! Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi? Holnap, akár én es lehetek áldozat, s csak vígan pofázok! Erre azt duvasztottam rea, hogy, majd ez es elmúlik, s milyen más es lesz, amikor lütyüzés közben a globális diktatúrára fogunk emlékezni. Amikor elváltak útjaink és a drága hősöm szemem láttán megvívta egyszemélyes forradalmát, arra gondoltam, még bétér egy kocsmába, s letölt egy-két deci szíverősítőt. Aztán hazamegy, s a telefonon megnézi az újabb lehangoló híreket, amitől az idegei megint egyet vékonyodnak. Hát akkor mégiscsak jó egy kicsi jóságpor, meg kellemes légkör otthon. Csönd az nem jön be, mert az online élet, és kinti szirénák vacsogásai kevésbé engedik. Csendeske |
Most mennyit es jó kuksolni a számítógépnél? Kedveskéim, ez a kérdés teljességében időszerű. Nagyon tudjuk és ismerjük az úgynevezett átmeneti helyzetet, amit a mi országunk oktatási izéje gerjesztett. A diákok és tanárok nekifeküve a számítógépnek élik a mindennapi eletüköt. Ki ennyit- ki annyit. De az egyszer biztos, hogy nem eppeg a legbubásabb megoldás. Amikor a hatodikos lányom egymásutáni hat órában onlájnozik, s azután házi feladatokot es ott csinálja meg, az már régen rossz. Persze a tanárok között akad olyan es, ha ki talál menni pisilni az óra utolsó öt percében a diák, akkor hiányzónak írják. A kilencedikes lányomnál erre is volt példa. Ezek a képernyős nyavalyák csudáson esszefolynak. Az online órák úgy érik egymást közbe, hogy online szünetet se kap a gyerek. Az arcok lebambulódnak, az ész elszáll, de az online oktatás az megy, sőt halad mint a berecki gyors… Európában hazánk vezet ezzel es, mert másutt legalább 8-iki osztályig bejárnak a sulikba. Hát igen, amíg a diákok házikot írnak, addig a tanárok online készülnek, vagy felmérőköt javítanak kigülledt bévörösödött szemekkel. Hogy pártunk és államunk mit szól héza, hogy a pedagógusok és tanulók többsége a saját pénzből vásárolt gépeken tanít / tanul? Nagyon egyszerű, há semmit. Csak nyugudtan, s még kikerül a villanyáram és az internet használata es belőle... Hát jómagam es nekifeküdtem a számítógépnek, s csudás műsorokot, orvosi intéseket, és szakirományokot láttam, hallgattam és olvastam essze. Hadlámca hogyes kell használni, és főleg mennyi időt a számítógépeket. Persze neves elismert drűktől (orvosoktól és szakértőktől), kapott infóból kiderült, hogy az egy-két órás munka az ideális. Kivételes esetekbe lehet kókoskodni még egy kicsit, de avval dugtig elég. Há ki es számítottam a mostani helyzet matekjával, hogy az 1-2 számítógépezés az egyenlő 10 szüköcske órával. Mondjuk reapihenésekkel. A szem megerőszakolása pedig nemigen vezet jóra, de a fejfájás, s nyakfájás se egy örömteli dolog. Még nem beszéltem a gyerekek otthoni ellenőrzéséről sem. Az lehetetlen, mert nem tudhatod házit ír-e vagy sem. Ők is fineszesek! Úgy néz ki sok kütyü előtt ülőnek lesz egy kicsi sétája a szemorvoshoz. Gépező |
|
|
Hogyan segíthetnének a gazdagabbak a szegény sorsúakon a Mikulás és a Karácsony közeledtivel Egyetlen drága bubácskáim! Én vagyok Varvara nénétek. Mán megént jártatom a pufámot, me egyszer az veret meg engemet es! Höhöhöhö... Nem es szeretek valagászódni jól tuggyátok, de közbe utolér az ötperces, s akkor nem tudom béfogni a cséphadaromot. Most es úgy jártam. Mentem el egy nagy üzlet előtt. Most aszongyák reja ezekre, hogy bévásárló izé. Régebbecske a városba csak egy vót, s az es soknak tűnt. De itt az emberek úgy masíroznak körbe, mint a mérgezet férgek (itt -egerek), s azt es megveszik, ami nem es kell nekik. Na, abból a legtöbbet. Egy cseppet elvesztettem a fonált mit es akartam kibökkedni (mondani). Há azt, hogy mán ott es vagyok a nagy üzletbe. Inkább csak nezelődök, met venni nem sokat tudok a régi kollektíves nyugdíjamból. De jó ott matatgatni, met jó meleg van benn. Amikor mán gyanúson neztek a figyelő erők, kimentem az vásárlói részből s kezembe kaptam egy reklámot. Az üzletbe fellelhető árút, s főleg finomságokot mutogatta rajta. De mindegyik árát egyszer áthúzták, s alája kisebbet írtak, hogy evvel es bolondiccsák meg a tömeget. Hát olyanyok voltak benne, amiket mán a menyemnél ettem, de nem tűntek annyira szépeknek, mint a képeken. S az ízük, vagy se bűzük, vagy agyonsózott, vagy agyoncukrozott marhaságok, amitől az ember jó ha csak émelyegni kezd. Az igazság méges az, hogy amikor megláttam ezeket a finom papírokot, felemeltem belőle, amennyit nem szégyenlettem, s hazavittem. Jó vót tűzgyújtónak, s seggdörgölőnek es. Belé es vettem a fásládába őköt. Jött a fáintos Adalbéét kisunokám, s rejám es kérdezett, hogy azok ott ne, a fásládába mesés könyvek? Mondtam hogy nem, de ami bennük van annyira igazak mint a mesék. Ejsze a mesékbe még igazságot es kapsz, de ezekbe egy dekát se. Na ott helyben megdermedtem, minha a régi petróleumlámpám világított volna meg. Hogy ezek a nyavalyások a szűkölködőknek mét es nem nyomtatnak ingyenbe meséskönyveket ezek helyett? A meséskönyveket lehetne osztogatni, aki vásárol. Az se rossz dolog, ha minden hónapba egyet. Ünnepekre pedig egy szebbecskét. Akkor lehet az üzletükbe nemcsak nezelődni, hanem valóba bé-bé járnék vásárolni, s vennék egy-két mocskot. Met tudjátok bubáim a otthoni portékánál jobb nincs. Azt nem lehet felülmúlni! Gondoljunk cag a szilvapálinkára! Most, hogy jön újra ez a választás, olyan úri papírra nyomtassák a hiábavalóságukot, hogy abból es lehetne helyette mikulásra és karácsonyra meséskönyveket nyomtani. Ejsze akkor még rejik es szavaznék. Samit az unokámék az iskolába essze szeroxolnak, hát abból es kijönne egy esztendő alatt egy kétkötetes mesés-mondás könyv. Varvara nénétek |
Gyakori vendégünk télidőben Jenő Jenő egy galamb. A kisfiam megszerette ezeket a madarakot, s azért tettünk ki nekik egy csepp belelni valót eleinte az erkélyre, s aztán, hogy az beüvegeződött a konyhaablakba. Evvel csak az a baj, hogy folyton megtiszteltetés éri a párkányt, amit gyakran kell takarítani. Jenő tavasztól őszig elvan, mint a befőtt a polcon. Mondjuk néha-néha eljár s ellegetik, de nem úgy mint télen. Még a kezdetek kezdetén egyedül járt begytömni, de aztán ahogy telt múlt az idő, s az esztendő először egyik barátját es meghívta. A kövér Gyurit. Később Jocót és Janit es. Mikor elég begybevalót kapott, akkor másnapra többen érkeztek zabálni. Ha netán keveset tudott felcsípkedni, akkor a többlet vendégeket elkergette. Jenőt már csak a csókák tudják megjeszteni. Ilyenkor egy-két napot kihagyva szüneteltetjük az etetést. Jenő, kisfiam egyik pajtása lett. Néha akkor falatérozik barátjaival, amikor mű es asztalhoz ülünk. Együtt enni még az étel es finomabb. Zsögödfi |
|
|
Téli virágzás Fényképezte a Fenyőszegi művész úr
|
||
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska nem változik- borbelevi@yahoo.fr. Honlapocskácska ugyancsak a' - users.atw.hu/borbelevente. |