|
2021/53 A Zsögödi Szó teles motyogócskája |
|
Óccsuk-e bé magunkot vagy igen Há hogy es mongyam ember... Sokat megértem, de ekkora marhaságot nem láttam, ami most van még nem. Miről es esne szó? Vajon ez a vírus? Há igen! Eccer már mindent kitaláltak róla, de, aki nem hiszi, az buta, bugyuta, oktondi. A nagy igazság annál van, akik irányítsák. Mindegy nekünk eccerű honpolgároknak mi a véleményünk az egész kókoskodásról, mit számít. Csinálhatunk akármit, met szerintik csak rosszabb lesz, ha nem ótassuk bé magunkot. S hézateszik, hogy ez se teccik, pedig tiszta ingyen van! Menekülünk megvagy mi! Aki meg nem teszi meg, majd kiszarja, met megfogja tenni péndzért. A valóságnak hol es a tiszta forrása, vagy van-e szavahihetősége? Mán lassan az se tudjuk mi fán terem. Teljesen esszebolondítottak münköt. S még most es játszodják az eszüköt, hogy nem kötelező! Há lehet, hogy nem kötelező de muszáj. A lehetőségek közül lehet választani, vagyes minden út az inekció felé vezet... Adalbéét bá (vagy bé) |
Ha dolog van „nincsenek fagyos napok” Mikor késik a busz télen? Aki már ingázott nagyon jól tudja. Hát amikor marhára nagy hó suppan le, vagy amikor fogcsikorgató, azaz farkasordító hideg van. Akkor aztán, hogy gyerekkorunkba mondogattuk, a buszmegállomásba addig rittyegteted össze a bokádot, míg ki nem gyúl. Aszongyák olyasmi -féle, mint amikor két kovakövet összeversz, csak eppeg nem szikrázik. De ha fél órát meghaladja az idő a -20 fok alatti hidegbe, akkor az egyre felgyorsuló bokarittyegtetés mán édes kevés. Esetleg sziporkázó táncmozdulatok lesznek belőle. Ilyenkor hasznos ha van, aki megörökítse a mozdulatokat, még valamilyen tehetségkutatón jól jöhet... Há mi es megéltünk vagy négy telet, amikor Fenyőszegről ügyekeztünk bé Zsögödferedőre a buszhoz. Akkoriba el kellett menni egészen az országútig. Ritkábbacskán burrogott bé a központig, főleg dermesztő hidegekbe. Az a nap, amiről mesélek ejsze -25 es volt. De mű négyen testvérekül hősiesen, mint az igaz pionírok tekertük a hóba, hol bokáig, hol térdig, hol nyakig. Ahol a szekerek megjárták magukot ott könnyebb volt a közlekedés. Azé mű bátyáink nyomába kutyagoltunk végig. Amikor elhagytuk a zsögödfürdei kinti bazint, ejsze jobban lettünk, mert „rendes útra tértünk”. Ott már kocsik is szoktak járni. Sajnos bármennyire ügyekeztünk, keményen átfagytunk. A ruháinkon lógtak a jégcsapok, a pufánk meg ejsze szebb lehetett a kicsattant piros rózsánál. Az Olt hídját elhagyva még hidegebb ült a nyakunkba. Csattogott minden, ropogott a hó, s a felkelő nap szinte álmosan, sunyi mód megfáradt sugaraival meleget ígért. De az nem jött sehogyse. Fogvacogva valahogy elértük a buszállomást, üdejébe! Busz persze nem jött. Még egy szekérnek es örvendtünk volna, csak haladjunk valamerre. Aza se jött. Mét es jött volna, ha még a saját leheleted is fejszével lehetett volna kettéválasztani. Öcsém sírásba kezdett, s ehhez a koncerthez hajlandónak éreztem csatlakozni. Szerencsére nem esett meg, mert a zsögödfürdei őrház kedves gazdasszonya sietősen kifutott, s béhívott münköt melegedni. Aszondta ők eleget lássák mikor jön a busz, s szólnak mikor induljunk. A kesztyű után a cipőköt es levettük, s a meglilult kezünkbe, s lábainkba gyönyörködtünk, ahogy átvált pirosra. Aztán bégyúlt. Ej be jól esett! Hát amikor a háziak még finom meleg teával es kínáltak. Amire újra visszaöltöztünk kényelmesen a busz is megérkezett. Asziszem sok utast nem szállított Zsögödbe. Talán vagy kettő lehetett rajtunkon kíjjel. Az iskolából megkéstünk, de ott es aggódtak értünk. A szünetbe bubusgattak, még kekszet es kaptunk a tanítónéniktől, s melegedhettünk óra közbe a kályhánál. De milyen hálásak voltunk mindenkinek, aki akkor segített, azt szavakba ejsze ki se lehet mondani. Hazafelé volt busz. Otthon biza volt miről derécselni. Fenyőcske Tanulócska |
|
|
Tündérvölgyi tél a Fenyési patak mentén, Rajz: Fenyőszegi
|
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Új esztendő – Csendesebben búcsúztak az Óesztendőtől és köszöntötték az Új Évet ZSÖGÖD környékén! A nép azért a mulatérozásról nem mondott le. Bevallom, jól tette. Kis időre vége a biciklizésnek – A Zsögödi Nagy Imre festőről elnevezett úton lévő biciklisáv is immár pihen. Azért milyen jó volt leereszkedni az enyhe időben néhány üveg borvízért. De lehetett nyugodtan futkorászni. Nem baj, most szánkázni kell. Tavasszal őjra lehet kezdeni. Csíkszeredai piac – Visszaköltözött régebbi helyére a szeredai piac. A környéknek nemcsak a piaccsarnokja újult meg, hanem a szabad ég alatti része is. Kis faházikókban árulják a piacosok a portékát. Hozzátenném kellemes látvány. Hatalmas hó suppant le a Csíki -medencébe – Pár napja úgy elkezdett havazni, hogy le a kalappal, ami télt illeti. A gyerekek örömére. Mások szomorúságára. Azért reméljük fogja tartani magát, s nem olvad el sitty-sutty. S azt is remélem, hogy immár január hónapjában nem ért váratlanul senkit. Farsangos időszak – Elkezdődött a farsang, és a véle járó mulatságok. Minden meg kell tartani, még akkor is, ha más időt élünk. Abba az egy dologba kezdtem vacillálni, miért es kell farsangtemetéskor maszkurának öltözni. Hát már erre készültünk a fáin maszkunkban, sőt az egész világ, majdnem egy esztendeje. Sebaj, ez es egyszer lejár. Hírszállik |
Vakációs hangulatba elütött idő odakinn – Lehet sokféle képpen űzni a jó friss levegőn. Annyi fajta-féle játékszer létezik, amivel az ember erezd el a hajamot érzést utolérheti, hogy csak na. Ott van a fáintos, mán mán télidőben hétköznapinak számító bobszánkó, a sí, a korcsolya megannyi csuda változata, még olyan is, amire nem is gondolsz. Egy párat mán én is láttam, eszket sorolom fel. Ilyen a hóroller, az összecsukhatós régihez hasonlító szánkó, a lapos nájlon szánkó, a paret szánkó, satöbbi. Az utóbbin egy cseppet meglepődtem. Van egy ülése, ahová béhelyezkedsz, s egy írányítója, ami sítalphoz hasonló valamire van felszerelve. Érdekes egy szerelék. Kipróbálnám egyszer... Akkor még ott van a csúszka, vagy hócsúszka, amelyék mán biztonságos közelbe van a földdel. Nem lehet olyan nagyot vetni, mint egy szánkóval, de a buckák rendesen megdolgozzák a seggedet. Mű úgy es hívjuk popsi-tepsi, vagy csúfabbul valag lapát (ezt persze a komiszkodók mondják, hogy hergeljék véle a jó népet). Attól függ kinek mekkora a fertája... Mindegy minek nevezik, de jól lehet tekerni véle bé a hegyoldalon. Visszacurikolva az időbe, a gyerekek, de még a felnőttek nagy része is, ha nem akartak durván sportolni, megelégedtek avval, hogy egy utcába, vagy egy dombtetőről csússzanak le. Nem volt még sívontató szerketa se. A bécsúszás utáni visszamenéstől mindenki kimelegedett. Akkoriba a szánkó csúszó része még fára illesztett vaslemezből es eléfordulgatott. A szánkót rodlinak es hítták egyesek, de mű nem. Persze a vasszánkó négy léccel a tetejin volt esszeillesztve csavarokkal, amire reaheppentek, aki tekerni akarta. Sok házilag készített is működött, akár sílécből. A sílécet érdemes volt lekezelni, hogy jobban csússzon. A korcsolya elődje es megvala, a gilics. Avval az volt a baj, met egy idő után a bakancsot teljesen megeresztette. A hideg telek még az Olt jegét es béfagyasztották. Biza még ott es lehetett hokizni, vagy csak úgy egyet korcsolyázgatni. Fenyőszegi |
|
|
– ZSÖGÖDI szóhergetés – nyámbác – Nem kerülöm a forró kását, belémászok nyakig én, egyenest a közepibe! Nem leszek ebbe a kérdésbe egy dekát se nyábác! Műfelénk legjobban arra a polgárra mondják, aki deszka-sovány. Még a pufája es bé van esve, s az oldalbordáin lehet zongorázni. Olyan vézna, hogy akár fuszulykakóróhoz, vagy keskenyecske kertléchez személhető. Máskép kifejezve cingár. Lehetne ezt ragozni sokféleképpen, de minek, amikor megvan a lényeg! Nyábácnak mondják azt es, aki egy cseppet gyámoltalan, olyan anyámasszony katonája -féle. Szinte egyenlő a nyápiccal de mégse, met nem annyira félőske, hanem úgy hagyja magát, s kész. Inkább olyan ipse, amelyiknek hiányzik az akarata, s egy cseppet elmentek volna otthonról. Persze, ha észreveszi, hogy sokan köszörülik rajta a nyelviket akkor akár bé is ijed. Félelmébe egyre tutyimutyibbá válik. Néha meg teljesen alaja megy, valóságoson félszeg lesz, annyira beleéli magát abba, hogy őt bánthassák. Tehetetlenségébe egyfelé elvan, s van mód, amikor rendesen ki es használja, hogy ilyen nyámnyila alak. Ha már szeretik bosszantani, legyen egy csep hozadéka. Tátotszájú Telivér |
Egykoroni törött lábú gólya esete Csíkban Sajnos nem minden kis gólyácska ússza meg ép testtel tavasztól őszig. Bizony akadnak, amelyikeknek a szárnyuk, másoknak a lábuk, de még néha a csőrük is tönkremehet. Mit tehetnek szegények? Hát az emberek segítségére szorulnak. Szerencsére egyre fokozottabban figyelnek a levegő tüneményes gázlóira. Nyilván mindig is akadtak, akik felkarolták e szépséges madarakat, de most valahogy jobban megy a helyrehozataluk. Persze ahhoz meg is kell találni, résen kell lenni, s nemcsak a természetvédőknek. Kedves idősebb családtagjaim és közeli rokonaim elmesélése alapján, valamikor még a régi kicsike Csíkszeredában történt ez a gulyás búbánat. Már-már itt volt az ősz, és a gólyák is mint minden vándormadár csapatokba verődve nekiindultak a nagy útnak. Csak egyetlen egy állt a mezőn, egyedül. Egyik Szeredai asszonynak feltűnt, hogy ott van, s egy idő után már nem áll, csak fekszik. Hosszú nezegetés után (biztos a mezőre nyílt az ablaka), úgy döntött megnézi, hogy es mint a helyzet. S ahogy közelebb ért észrevette, hogy az egyik lába el van törve. Szegény kezdett kapálózni. Az asszony se volt bugyuta, magával vitt egy kis eleséget, olyan gólya csőrére valót. Estére már annyira összebarátkoztak, hogy segítve rajta, be tudta csalni az udvarára. Na ettől a perctől kezdve békötözött lábbal élte a napjait, amíg helyre nem jött. Persze nem tudott elmenni vándorútra. Amikor beköszöntött a tél, együtt sétált a megmentőjével. Az asszony pórázon tartva eregélt véle, nehogy még ellegyen, s megfagyjon valahol. Együtt sétáltak végig Csíkszeredán nem is egyszer. Néha az üzlet elé kikötötte, amikor vásárolt. A gólya sohase repült el. Aztán tavasz beköszöntével az asszony elengedte, s az némi habozással visszament társaihoz. Az asszony nevit nem sokan tudták. Ezért hát úgy maradt, hogy a gólyás asszony. Állítólag azután a gólya többször is meglátogatta őt. Repke |
|
Micsa finomat ettünk – Gyerekkori csuda élményeim közé tartozik a szánkázás utáni jégcsap evés. Hát az milyen finom es volt… Ugye a sokadik csúszás után, mikor már úgy felmelegedtünk a ruha alatt, mint egy gőzmozdony, abbahagytuk. Utána tépetés hazafelé! Útközben mennyi finom jégcsapot lehet találni... Persze nem volt megengedve, hogy beleljünk belőle. Desanya reavetette a tilos pecsétet. Mű még azért es! Istenien hatott, rendesen lehűtött. Testünk hőjét rendbe tette. Azé meg-megválogattuk, met ki eszik meg egy mocskos jégcsapot? Általában a fenyőágakról akasztottuk le, s még ahol értük. Ha a patak zuhogója béfagyott, akkor onnét, vagy a házhátánál lévő eresz alól (ott ahol nem láthatták) szakítgattunk. Úgy nézett ki, mint a madzagon fityegő üvegcukor, de sokkal fényesebben. A legjobban azt szerettük, amikor a jégcsapban cserekjék voltak. Ej hogy milyen nyalánkságnak számított. Külön ízt adott, s még ráadásul megtarkította a portékát. Hogy manapság mondják: kettő az egyben. Amikor felköltöztünk Szeredába még azután es tovább nasiztam jégcsapot. Persze senki sem betegedett meg tőle, amiért óva intetettek. De sohase lehet tudni alapon izgultak. Biza sok hercehurcával, s még péndzel is jár egy nyavalya. Pár esztendeje bévettem a jégcsap evés varázsát a leányaimnál. Jajjj! Felelőtlen szülő! Mondanom se kell, nekik sem lett semmi bajuk. Jégcsap Májszter |
|
|
Fehérbe öltözött Zsögöd környéke
|
– Helybe közmondások – „ Azt táncol, amilyent eppeg húznak neki.” Mondhatjuk úgyes, hogy megleckézteti, vagy kibabrál véle. Viszont szóba jöhet a verés es. Azokot a gyereket páholták el régebb, aki rossz fát tett a tűzre. Há igen mert a kölyök a folyton folyvást mesterkedése végett kihúzza a dugót az üvegből. Ha valaki erősen tehetetlen másokkal szembe, sok lúd disznyót győz alapon úgy táncol, ahogy eppeg fütyülnek. S lássuk bé ez még manapság elég üsmeretes. Egy szikrát se idegen. Van mikor mán minden es hiába, jobb, ha az ember pettyes lelke belényugszik, abba, hogy nem tud változtatni, s reajönn, hogy azt csinálja, amit eppeg mondanak neki, met egyébb próbálkozás úgyes mindhiába van . Zsögöd Pacák |
|
Nyomok a hóban – Érdemes megsétálni magad télen, erdőn-mezőn-legelőn amikor lesuppant a hó, mert titokzatos kaland vár rád. Ezek nyomok a hóban izgalmas játék. Ha már ügyes vagy és tudod milyen madár, emlős vad- vagy eppeg háziállatfaj kóborolt a vidéken, úgyis benne a meglepetés. Vajon merre tartott, hol vágott át, mikor bújt el, s hol is az a hely ahol felröppent? Bizonyára kell egy kis szakértelem, de ha nincs az sem baj, mert idővel kialakul. Ha nincs nyomos nyomós nyomozós köteted sebaj, még mindig rád kacsinthat a kedves világháló. Te csak annyit kell tegyél, hogy fényképezd az illető helybe hagyott nyomait, s aztán ezt ügyesen a keresőkben „leleplezed”. Kész vagányság. Egy próbát megér. A minap jómagam is sétáltam többedmagammal nyom után kutatni. Addig kutatgattunk, amíg egy rókát is sikerült megpillantanunk, de nem tudtuk lekapni, mert gyorsan elslisszant. Úgy kicsúszott a kezünkből akár az a kisegér, amelyet mindannyian láttunk. Dolga végeztével ahogy a piciri lábacskáival egy kis likba eltűnt, mint szamár a ködben. Hóha |
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska nem változik- borbelevi@yahoo.fr. Honlapocskácska ugyancsak a' - users.atw.hu/borbelevente. |