|
2021/54 A Zsögödi Szó kivirágzása |
|
Kivételezés-e vagy sem, ami mostan folyik? Hát drága lelkecskéim ez ótás... Én Varvara megmondom, hogy ez a világ megbolondult. Há nekem mondjuk mindegy es, met jól megvagyok itthon, s nem fog a sétafika, s megveszik nek a gyerekeim, ami kell. De a baj azétt ennél nagyobb. Persze, hogy azt mondják, hogy nincs kivételezés. Miétt es lenne az. Sőt, mindenkinek a saját döntése, hogy óccsák-e bé vagy sem. De az összeveszést méges sikeresen, és magos fokon működtetik. Akik nem kapják bé, métt es vannak kitiltva egyes helyekről? Mán olyant es hallottam, hogy ahol az oltatlan iparos még egy lütyüt sem ihat meg a polgár, ha nem szúratta meg magát. Me szabadság... Ha felmutatod, hogy békaptad, akkor haladsz, s hanem maradsz. De ez még a jobbik fele. Eddig csak a felnőtteket cumították egymás ellen, de most a szülőket a gyerekeikkel szemben, akik lássuk bé, erezd el a hajam bulizni akarnak minden áron. Eszket elég jól megszerketálták, irdatlan nagy munka lehet a háttérbe, hogy ilyen jól megy a jeszgetés és az összeherrentés. Varvara néne |
Tavaszi finomságok Csíkban – Há biztos, hogy van elég sok minden, amivel meglehet vetni a belügyminisztériumot, hogy ne korrogjék, de inkább azokról mesélek, amivel ott helybe es teli tömjük a pufánkot. Na, azokból vittünk haza belőle, ha kellett, mert így volt szokás. Megosztani az otthoniakkal, akik nem vettek részt a „legelésbe”.. Amiből nem beleltünk bé, azokot nem es lehetett megenni nagy hirtelenjibe, csak főzve. Há próbáljátok ki a csihányt, bodzát, kakukkfüvet vagy egyeb más gyógynövényeket, esetleg a szegfűgombát bérágni. Há nem hiszem hogy ízlene. Még mondjuk a köménymag s a csapirka elmegy, azokot nyersen es ellegettük. Az igazi csemegék a sóskák voltak. A mezei, a vékonyszárú-lándzsalapíjú hegyi, és a madársóska. Eszket erősen szerettük. Főleg a mezei sóskát. Neccesleg szedtük, s vittük haza. Inkább a lapisakot. Kórósoska es lehetett, de abból csak a lágyszárút tépdestük le s ettük meg. Mondjuk a keményszárú se rossz, de azt inkább helybe kellett megharapdálni, s a levit belőle ügyesen kiszívni. Otthon a „zsákmány” néha megvolt vámolva, zömmel a nagy lapik. Abból sóskazósz vagy leves készült. De evvel mit es törődtünk mű. Há semmit. Csak lefutottunk, s ki a mezőre, s még szedtünk egy adagot. Otthon körbeültük, s ettük, amíg a végére nem jártunk. Hej, de hogy szerettük, s szeressük. Néha a rágógumit esszerágtuk vele, s akkor zöld rágcsink lett belőle. Biza nagyon hasznos eledel volt, ha éhesek lettünk, és szomjoltó künn a nagy melegbe. A madársóska az más tál tészta. Persze, hogy bírtuk. Jó szolgálatot tett, amikor az erdőbe kambacsoltunk. Gombásztunk, vagy szirupnak csalókát (fenyőtobozt) szedtünk. Finom levelei vannak nekije, s sokat személ a lóherére. Szerencsére a lóhere sem mérgező, mint a medvehagymára hasonlító gyöngyvirág lapi. Habár a medvehagymának ha fehér es, de igen más a virágja, mint a gyöngyvirágnak. A virágja rendesen csípős. Erről jut eszembe, a madársóska (medvesóska, fa sóska stb) virágja igen ízletes. Enyhébben savanykás, s mintha egy kicsit édeskés es. Ezért evvel es időnként megpakoltuk a hasunkot/ még most es. Nagyokot lehetett bökkedni tőle. A savassága okozott egy csepp gondot, met úgy éreztük a fogzománccal babrálgat, s az nem jó. Há még ellegettünk az utak szélin es eléggé van nagylapijú növény, de ráksúly tudja most, hogy mi a neve, a csöve finom savankás. Na abból. Amit még igen szedegetünk az a koseper (mezei eper, tokos eper) és az erdei eper vagy szamóca. Finomságok ezek. A koseper feje olyan fordított kosárkába vagy tokba van. Irtó finomok. Főleg amelyik rendesen megveresedik. De akkor se rossz, amikor kezd fonnyadni, aszalt eper íze lesz. A nem teljes pirosok egy cseppet savanykások. Az erdei eper vagy szamóca a' másabb. Amíg teljesen ki nem pirosodik nem finom. De ha igen, egyszer olyan smakkja van, hogy megnyalod a nem létező bajszodot es. A koseper es egyedi ínyencség. A gyerekek szeretik tányérba kirakni, s megcukrozva a bendőbe leküldeni. Az idén mán a sóskákból rendesen bészedtünk. Egyétek tűk es! Legelésző úr |
|
|
Mesés pillanatok május idusán Nem kell hozzá semmi más csak egy könyv, és fákkal
körülölelő természet a csicsergő madarak hangjával. |
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Zsögödffürdei kápolna – Épülget-szépülget a zsögödfürdei kápolna. A hírek szerint Szent Anna búcsújára kész es lesz. Szinte kész sorompó a zsögödfürdei vasúti átjárónál – Az automata sorompó majdne kész van. A szemnek úgy tetszik mintha mán működne, de nem. A beüzemeltetése őszre esedékes. Addig es izgalmas lesz az utazás. Oda kell ügyelni. Oltóközpont a zsögödferedői volt vendéglő épületében – Há ige, a vírus elérte zsögödferedőt es. Oltási központot rittyentettek oda. A nyugdíjasoknak ígért központ, vagy mi, majd a hullámzó vírus után következik bé. Virágba borult természet – Igaz egy dekát se melegedtünk el tavasszal, s még a május utáni június sem kecsegtet valami bubás idővel, de legalább a növényzet virul. Jól érzik benne magukat a vadak es. Há hogy es mondjam, imádni való ez a tavaszvég-nyárelő, az ötödik évszak. Nyári napforduló – Érdemes megünnepelni. Miért es ne. A tábortűz körüli szikratánc, és a felcsapó lángnyelvek az egek fölé törve megnyitja a mennybolt kapuját, ahol egy kis időre es, de egyben láthatod a kacajt, a nevetést, az élettelit, és a titokzatosság csöndjét. Valamit, ami a tiéd egyszer, s mindörökké. Hát akkor kalandra fel! Híresztelőke |
A PÜNKÖSDI búcsú lenyomata A 2020-as Pünkösdi Búcsún, ejsze hasonlóan, mint a kommunizmusban, irtó kevesen vettek részt a járvány miatt. Viszont a lelkes hívek nem adtak a huszonegyből, így a búcsún, ha kevesen is, de ahogy mondani szokás, kicsi a bors de erős, szálfaemberek vettek részt. Főleg helybéliek, akiknek a helyszín nem volt távolság, s így megadatott, hogy közelről átéljék a pünkösdi ünnep igazi misztériumát. Örvendetes, mert volt folytatás. Ezért is van az az érzésem, hogy az idéni búcsú nem teljesen újrakezdés. Esetleg bizonyos átvitt értelmezés szerint. Az biztos, hogy a rendezvényt nyíltan engedélyezték, de mégis korlátozva. Míg a 2020-ban 20.-25-en vetettek részt, az idei Pünkösdi Búcsú szinte százezres tömeget mondhatott magáénak. Ahogy a tavaly, most is úgy éreztem, hogy az a bizonyos több százezres tömeg úgyis ott volt. Igaz lélekben. És ha már lélekben, akkor ennél jóval többen is megtették, nemcsak a tévéképernyőknek köszönhetően. Meghitt szép ünnepre sikeredett, ahol nemcsak a szeretet és az együvé tartozás érzése lengte körül a híveket, hanem a szabadságé is. Bizony a korlátozások végett valamelyest átértékelődött a búcsú szerepe. Még akkor is ha be kellett tartani az illetékesek által hozott szabályokat. Jó volt ott lenni, együtt lenni, ha lélekben is, de részt venni. Ami elszomorító azonban, nem a korlátozások közötti búcsú lefolyása volt, hanem annak visszhangja egyesek szemében. Számtalan bulizni vágyó kelt ki a képéből, hogyha a búcsún ilyen sokan voltak, akkor a koncerteken miért nem csápolhatnak hasonló nagyságrendű rajongók. Tömeg, tömeg, ez igaz, de mint tudjuk, a kétféle rendezvényt nem lehet egy emlegetni. Csíkországi Búcsújáró |
|
|
– ZSÖGÖDI szókatyfalás – gübül – Sokféleképpen lehet tekergetni ezt a szavat. Van es értelme s elég sok, nemcsak a gamat! A gübü vagy gübé lehet egy patak vagy folyó csinálta félig holt körkörös meder, ami folyton táplálva van vízzel. A halakot elhajkurászni egy hutyuróval, az gübülés. Bégübülni a vízbe karó nélkül es ugyanaz. Lehet a gübülés egyszerű keverés-kavarás. Ha mondjuk az asszony valamit főz, akkor időnként bé-bégübül, hogy jó keveredjen essze az étel. Gübü lehet olyan es, aki utálatos. Büdös. Előbbször érkezik meg a szaga, mint ő. Taknyával, s anyálával essze van vegyülve. Egyet mondok, az isten mencs meg az ilyenektől. Olyan „szagárúl ismerszik meg az ember” -féle-fajta. Az es gübül, aki okádásra (hányásra) ad okot. Ott ne, elé s hátra gamatkodik az étellel. Akit rendesen megagyabugyálnak, szinte vérbe ölik, na az megvan gübülve. De meggübülik azt asszonyt es, akit igénytelenül megeresztik, mint a vízcsapot. Én |
Június rákacsintott a harangvirágokra… Fotó: Én
|
|
Pünkösdi vízelvevés – Há gyerekek, a pufám rendesen megmeredt, amikor pünkösd vasárnapján a csapból egy csepp víz, az nem sok, annyi se folyt. Ez a híres csíkszeredai Tudor negyedbe zajlot. A Fenyő utcában szombat éjszaka egy cső kifingott (elszakadt). Na persze, mivel es kel fel az ember úgy reggelibe? Hogy ügyes-bajos dolgát elintézze a fürdőbe és vécén. Finoman szólva a lakosók vízhiánnyal küszködtek. Hát a pisilés és nagy dolog intézése után biza ment rendesen a szag. Olyan büdösség áradt ki az ablakon, mintha nem messze lenne a szargyár. Na persze, le lett födve fújva, s a környéke fertőtlenítve, de a büdösség, az úgyis büdösség. Az emberek egy része, mint mű es, úgy mosdatlan elindultunk a természetbe. Hát, biza, amit ott éreztünk az illat volt. Közbe sütött a nap és izzadtunk, ahogy kell. A kedves szomszéd nénit kértük meg hogy értesítsen, mikor es adják meg a vizet. Még ez es utcánként változott. Nálunk este felé sikeredett. Izzadtan, mocskosan, szutykosan és jó büdösen, de ünnepi hangulatban tértünk haza. És otthom még víz is volt, hát valami isteni érzés kerített hatalmába. Vízike |
|
|
Deleknapra ne féjj met mekkapot a makadét! Fér fok folyni deleknapon, de én natyon fokom élfezni. Anukám ész apukán szokat kontolkozott, hoty moszt micináljon. Béadassza-e, vad szem? Há mit esz? A szúlit. De én mondtam nekik, hoty jó nyugudtan, met az én szeggemet, kalomot má' lendeszen szétliggadták. Aszondták, nem fok fájni. Dehoty nem fájt, úty szikítottam minten etyes szúlászkor, mint ety kéthetesz malac. Hoty bétukják a pufámot, anukámék fettek nekem fatyit, szütit. De eszektől sze múlt el a fájász. Erre aszondták, hoty jutalom. Na meee! Eccer montom natyon fáintosz ety tolok... Pétömték a pufáckámot falami édessékvel, hoty halgasszak. Nem montom, hoty nem fáldogált faty két-hálom nap, te belé-beléfeletkesztem. Amikor az ofiba malhászkodtunk, hótkoloszkodtunk a balátaimmel észle sem fettem. Fiszont, amikol a ofónéni monta a makáét néha-néha mek meknyíllalt a helye. Na te térlünk ca fissza a deleknapla! Anuka ész Apuka mán faty két napja ossza az észt, miétt esz kell megszúlassa makát. Anuka szelint, hoty nehoty petekek letyünk! Met tuttyátok a vilúsz losszabb, mint, amikol a kompócosz fatyi kieszik a keszetből. Lektöbbszöl a felsző kompóccal szokott megeszni. Apa szelint aszé kell, hoty tuttyunk utaszni, a szemünk filákán kívül esz. Asz asz élzészem bé fannak szalva. Ők esz megtöltik a putyikájukot kakival, ahogy én isz a peluszt, nadon te naton kici kolompa. Te mit mint ledeznek. Amikol reám kütték az aszisztensz nénit, akkol nem ledeztek edd ceppet sze. Akkol moszt miétt esz! Lönn, hoty cumiccam úty rejik, mint a kutákot. Nekik sze letyen jopp tolkuk, mint nekem. Má' eccer akarták. A Pünköszti Púcún. Te akkó' asz imáccákkal úty te úty elfoltak foklalfa, hoty kiment asz eszükpől. Pelsze, pelsze... Cak uty tettek. Bé foltak lezelve, sz ennyi asz ekész. Vaty nem akaltak ottan lalgatni... Fan ety naty lórunk leántesztférem. Asz mán eppeg tiszenhat. Ő esz mekkapja a makáét. Szőt, a mindárt tiszennolc éfesz palátja esz. Na, ha polonkotni akal bé kell kapja, hanem nem mehet Szálifal koncerteszni. E ffan! Moszt pesszekk nem olan natyok, mint amieneknek montyák makukot! Félnek, mint asz ékőtűsztől. Tuttyátok mit, alik válom békapják, mennyit fokok löhökni. Mekfokják tutni, hoty asz fálj, ész nem kicit, hanem szokat. Sz ha ténlek pérottyantanak nem lesz pelusz, cak pütösszék. Sz nehoty osztán a szarkik érjen... Hihihi. Először nem nadon éltettem, hoty miétt esz deleknapra tették eszt a szúlakodászt. Te osztán megéltettem. Aszé, hoty a telekek szólakosszanak lólj. Röhökjék körpe a fejüköt, hoty a natyok hoty foknak szenfedni tőle. Tuttyátok Mári né a szomszéd nacccága, ahoty Anukám mondogatta, ahoty békapta, majtnem ety hetet nomta asz átyat. Sz én amikor kaptam inekciókot, víkan futkolásztam. Na moszt eccer hécccentszég mek fok látszani, hoty ki a „lekén” a káton. Hajlá felnőttek, milen jót fokunk lajtuk szólakozni. Hihi. Árminka |
– Helybe közmondások – Zsögöde úrfi „ Az a normális ami nem normális” Na osztán ezen egy cseppet se kell cifrítani. Ahogy ismerős mán, legjobb példákot itt es az élet írja. Amikor le van szegezve valami bisztoson, de kiderül, hogy azt millió s még egyféleképpen lehet értelmezni, s te vagy a hülye, hogy nem úgy gondoltad... Miközbe mindenki tudja, hogy a törvény, az csak egy máz, és az íratlan szabályok működnek a legjobban, nó meg e véle járó pénz. Hiszen, mint tudjuk nem az a fontos, hogy mit tudsz, hanem kit ismersz. Azaz, meg kell olajozni a kereket, hadd eressze jó gyorsan, amerre szeretnéd. Csak ebbe a folytonos ellehet bármit intézni dolgokba nagyon belé lehet bonyolodni, ahonnét a kivezető utat, hát irtó nehez meglelni. Nálunk felé állapot az egyet mondasz és mást csinálsz, szinte elismert tény. És ezért lehet úgy könnyen csuklóból bármit kicsavarni a saját értelmiből. Miközben szavakba van rendezve az, ami nem az, és elméletileg minden rendbe, a gyakorlatba csúszunk egyre lefelé, főleg erkölcsileg. De mit számít, ha nem érted? Csinálod skész. Hogy miért? Hát csak zajoljón az élet. |
|
A MACKÓK újra a címlapon – Műfelénk sose hiányzott a medve, s nem volt kérdés, hogy közöttünk lődörögnek. Az igaz, hogy egy cseppet el es szaporodtak (Egyesek szerint hoztak es, hogy legyen.), de annál többet nem tudunk csinálni, mint elfogadni, hogy itt vannak. Ha nem fogadod el annak annyi, mert úgyes itt vannak. Az újságok előszeretettel eresztik róluk a híreket, újra címlapra kerülve, fényképekkel. Úgy látszik más hírek kezdtek kikopni, hogy újra ők jöttek divatba. Mán sajnáltam es, hogy a tavaly alig lehetett hallani róluk, pedig milyen sztárok voltak, akár mint a holivudi nagy színészek. Ők es úgy jártak, hogy egyszer lenn, s egyszer fenn, s mostanába még feljebb... Azé, mint volt erdő melletti lakó, s hegyeket mászkáló, annyit elárulok, hogy sztárságuk ellenére nem élvezik a fényképeződést. S ha véletlenül közel értünk hézik, ne ordítsunk mint, aki rozsdás szegbe lépett, hanem ügyesen félig curikolva, hallkan, véle, vagy vélük ellentétes irányba jobb elandalogni. Mindenképpen kerüljük a társaságát, ne mind kíváncsiskodjunk, met nem mindegyik bírja a tátottszájúakot. Tanácsocska |
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@gmail.com. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |