|
2021/54 A Zsögödi Szó tavaszi motyogócskája |
|
Hullámzik a vírus – feszül a húr Mee gyermekecskéim! Úgy nez ki, hogy műfelénk nemcsak a tél, de a vírus es megüli magát, s rendesebben. Világ Pártunk és Államunk képviselik a védekezési frontot. S közbe mondják es, hogy merre felé vigyázkodjunk, csak mán nem kezdtük tudni merre az arra. Jóska bá aszondta belé a szemembe, hogy valahonnét érkezik a harmadik hullám. Há igen, ebből a hullámból es annyi van, amennyi kell. Szegény megboldogult Rózsi keresztanyám mondogatta, hogy baj az, ha a dajer megy ki a hajából. Csúful nez ki, s még a hullám se a régi. S amikor bérittyentette a fejit, akkor boldogan mondta, hogy immár a feje es rendbe van. Na, ezekvel a hullámokval es így van. Addig jönnek, mennek, amíg járványdajerré nem göndörödik bé. Na persze, elég sokan bé es ótatták magukot, de a járványt egy cseppet se érdekli. Meg van veszve, vagy mi. Há rendesen feszül a húr, met mán mindenkinek elge van a maszkurázásból, s még jobban, attól, hogy úgy végezd a dolgodot, hogy legyen kész, s mégse csináld. Mint a mesébe... A pecsenye meglegyen sütve-főve, de ne a kemencébe, se előtte, se semmilyen tűzhelyen, sem lángon. Hát méges megsütte a kemence hátán. Ott lehetett. Na mi es ki kéne találjuk, hogy minek a hátához kukkintsunk bé, hátha megtaláljuk ez egészre a választ. Adalbéét bá |
Egy ritka szép kikelet felidézése Ha az emlékezetem nem gebbedt meg, akkor csakis harmadikos lehettem, amikor egy cseppet másként kezdődött a fenyőszegi tavasz. Legalábbis nekem. Az egyik hóolvados napon, amikor a cinege cinke reggeli ciripelése költött vidáman indultunk a friss időbe iskolába. Hazafelé kimásztunk Zsögödferedő véderdejibe. Egy élmény volt a vizes hóba mászkálni, amelyiknek tetejiken omitt-amott elkezdett folydogálni néhány erecske. Egyesek kis a havas besüppedésekbe tavacskákot képeztek, majd kidugulva folytatták útjukot le az Olt felé. Márciusba mán kezdtek megmozdulni a rügyek. Teríteztek, asítoztak, s egy része, a merészebbje ki es pattant. A két bátyám Richárd és Sanyi arra vett rea, hogy keressük fel a kékberek (májvirág) lelő helyet. Hadd lám ca' mekkorát es nőttek. Nezegettük, erősen keresgettük, de asztán mikor már szinte kimeredt a szemünk, akkor bukkant rea Richárd egy kicsi csoport hajtásocskára, s azt állította azokból lesznek, csak még kell elég főny és meleg. A bámulászás után csaptattuk hazafelé. Amire hazaértünk az erdőközti közbe térdig bé-bésüppedő hóba bakkancsaink megteltek az olvadt levivel. Vartyogtunk hazafelé, mint az Olt menti békák, ahogy teszik tavassszal. Annyi különbséggel, hogy a műénkbe egy deka szerelem se vót. A lábunk megfázott, de szerencsére a jó idő egész hazáig kitartott. Egy kicsi taknyolással prüsszzögéssel megúsztuk. A Fűtőnél szárítottuk lábbelinket, meleg teát ittunk, s nagyon vágyódtunk arra, hogy lássuk a kékberek fejlődését. Persze a napok teltek, de, megvártuk, amíg a hó legalább a déli oldalakon elmúlik, s azután mentünk ki hazafelé jövet az iskolából a véderdőbe. Már csak hófoltok maradtak a véderdő közelibe. Mű, béérve a fák közé szinte egyszerre törtünk ki a hurrába, mert felfedeztük a kékberek bimbóit. Sokan voltak egész nagy területet leptek bé. Ej be hogy tetszett. Nem szedtünk egy szálat se belőle, mert vártuk, hogy nyíljanak ki. Aztán eljött a virágvasárnapi kirándulós nap, amikor az egész testvér nekiereszkedett a hegy felé. Még Kukker kutyánkot meg Cincili macskánkot sem hagytuk otthon. A márciusvégi nap csak amúgy ragyogott. A hegyeken egyre több helyen csorgadozott bé a hólé, s a kis fehér foltok is eltűnőben voltak. Hamar a helyszínre érkeztünk. Nem találkoztunk sem medvével sem őzikével, pedig arrafelé nem egyszer láttunk belőlik. Viszont kinyílt a kékberek, sőt még a vadboroszlán es. Micsa tavaszi illat csapott meg a fák között, hát az nem volt semmi... Ez a boroszlán illatjával átölelve ringatózgatott a kékberkek felett. Emlékszem találtam egy rózsaszínű és két fehér példányt es ebből a gyönyörű virágból. Na nem téptük le a fél völgyet, csak egy csokrocskát készítettünk desanyának. Melléje egy ágacska boroszlánt es megakasztottunk. Szerencsére Richárd hozta a halnyelű bicskáját, met avval könnyebb volt. Le nyisszantani. Hatalmas boldogságba értünk haza. Desanya es örvendett, met szebbé tettük az ünnepet. Az elkövetkezendő napokba gyorsan kezdett ződülni minden. A pimpók es majdnem kicsattantak az egészségtől. S a táj olyanná változott, jött hogy beléharapjak.Fenyőszegi Bóklász |
|
|
Nagy Laji dombi kikelet Fényképezte: Fenyőszegi
|
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Havazás kilóra – Ha ilyen erősen hinti a havat ez a mocsok idő, félő, hogy az árvizet se fogjuk megúszni. Zsögödferedői kezelőbázis küszködése – A folytonos felújítások miatt nem tudják fogadni a problémásabb mozgássérült betegeket, mert nem rendelkeznek kellő felszereltséggel. S inkább ne essen bajunk. A zsögödferedői volt vendéglő sorsa – A városvezetés nyugdíjasoknak szeretne valamit ott kialakítani. Híresztelő |
Hova es jár a gyerek iskolába? – Válasz: általába ahova béiratkozott (ha nem megy melléje...). Régebb ez valahogy egyértelmű volt, de most egy dekát se a'. Amióta béfészkelte magát ez a vírus az se tudjuk a gyerek merre jár, hova jár, kivel jár, vagy egyáltalán járes-e valahova. Na de a pedagógusok se lötyögnek egy helyre. Ők es követik a színek szerinti helyzetet. Hol otthon maradnak, hol iskolába mennek, hol pedig egy nap alatt mind a kettőt csinálják. A felújított iskolák sorsába be le se érdemes kezdeni (me most ugye lehet (?)). Annyit elárulok, hogy a gyerekek ilyen esetbe egy másik iskola gyámsága alatt tartják meg az órákat, általában délután. Persze, ha megvagyunk ződülve egészen. Más szín nem jó! Hát akkor mi es ez az iskola, ahol a diákok mindenképpen többet tudnak tekeregni? Hát az olyan, hogy van es, s még nincs is. A tanítás vagy megtörténik, vagy nem. Attól függ, hogy vették-e el az áramot, a hálózat akadozik-e vagy sem. A diákok, ha tekeregnek az iskolába nem mennek bé, de ha a gép előtt ülnek, vajon ott ülnek-e? Jó kérdés. Ez az új helyzet, ami még ki se tudott alakulni, mert nyakunkba loccsintották nagy hirtelenjébe, mint hajdani húsvéti locsoláskor a legények a leányoknak azt a veder hideg kútvizet, de ráadásul váratlanul. Az iskola, mint intézmény valahol lóg a levegőbe, de úgy ahogy a szél béfú a réséken, s bébúvik huncutul az otthonokba, s az egész életünkbe. Most mán a gyereknek azt kellene megtudni, mi es az hogy intim családi élet, otthon, iskola, ső hol van ezeknek a helye. Lehet rittyenteni az újabb eszmefutkározós szakkönyveket... Isike |
|
|
– ZSÖGÖDI szórottyantás – baggat – Nincs mit finomítgatni az ügyet, eccerűen az orrotok alá dörgölöm, ha teccik, ha nem, s kész! Még nagymamámtól hallottam, amikor kiült a tornácra s ott egy zsákot varrogatott. Kérdeztem es tőle, hogy mi a tüzes mennykőt csinál (?). Ő arra azt felelte pisolyogva, hogy „Baggatok”. Na ebből kezdtem létrejönni, hogy varrásról van szó! De vajon milyen varrásról. Há nem olyan fontosról, inkább olyanról, ami meg kell legyen, de nem égető, hogy babbáson nézzen ki. Vagyes a baggatás, valami fércelés, amit tűvel és cérnával művelnek, de csak úgy nagyjából akasszák össze, hogy az az összevarrt foszt még egy darabig bírja ki, vagy mi. Na persze, arra a fehérnépre es reakasszák hogy baggat, aki nem erőst tud szépen hímezni. Aki keveset ért a varrás csudatudományához. Méges az álomfejtésbe a baggató asszon képe türelemre int. A baggatás aggatást es jelent. |
Kékberek nyilladozás a zsögödferedői erdőben...
|
|
Sanyarú sorsúak helyzete – Mán szinte három hónapja hetes felesbe leégett a csíksomlyói cigánytelepje. Ezért őköt béköltöztették az Erőss Zsolt sportarénába. Ott vannak most es. Mondjuk a férfiak visszajárnak a megmaradt állatokot rendezik, a megmaradt épületekbe. Első perctől etetik, szórakoztatják, hogy ne unatkojzanak. Szegénkék valahogy éljék túl a megrázkódtatást… Még kontájnereket es akartak telepíteni Zsögödferedő fenyési részére, a volt bányakantin felé, s beléköltőztetni a károsultakot. Ezt a lakosság nem nezte valami jó szemmel, úgyhogy a szeredai városvezetés visszavonta a műveletet. Most az találgatják, hogy es mint legyen a sorsuk. Én es azt mondom a segítség szép dolog, de még hány bajba jutott munkáscsalád van a környéken, aki még segélyt se kap, nemhogy kedvikbe járjanak heteken át, s közbe semmit se kell csináljanak. Nem lenne jó megfogatni vélük is mán egyszer a kapa nyelét, s dolgozni? Dolgi |
|
|
A húsvéti tojásírásom története Zsögödi tojáspirkáló pacák Az 1990-es esztendők dereka felé rea vettem magamot a tojásírásra. Heába laktam Hidegségen mégse bőcsködtem evvel a tudással. Erzsike és Hajnika tanyítónénik biztatására eldabbogtam hézik, a faluba. Ott kezdtem bontogatni a szárnyamot. Mondták, hogy olyan szépet tudok rajzolni, akkor ez es menni fog, akár a karikacsapás. Na de nem így lett. Pedig minden elé volt készítve. Csak kellett vegyem a tojást, s rajzminta minta szerint bubázzam meg. Amíg az aranyos kolléganőim azon búslakodtak, hogy milyen aprócska hiba esett a tojáson, jómagam olyant rittyentettem, mint egy kicsi kölyök. Művészi szemmel olyan eléggé modern volt, de hagyomány szempontjából, ejsze csak a tojás volt a'. Egy időre béhúztam a curukot a sikertelen élménytől, de osztán amikor reataláltam életem párjára, ő meggyőzőtt. Az első rend közös húsvéti ttyúkojásainkot 1996-ba kezdtük mókolni Valahonnét, ahogy mifelénk szokás, bészereztünk valamennyi viaszat, azt belépottyantottuk egy konzeváskatojába. A viaszos pléhdobozkát pedig reaheppentettük egy hogyesmondjákra, na..., cserépfüstölő edénykére. A füstölő edénykébe belétettünk egy gyertyát, s az melegítette a viaszt. A kesicét, amivel a tojást kell írni eleinte rendeltem, de osztán Zsuzsa készítette el házilag. Ez a menet mind az újságpapírval letakart asztalra volt reatéve. S ott voltak a tojások, s ami még kell. Hát az a rend, ami elkészült, ha halványan es, de kezdett hasonlítani az eredetire. A kedvesem sokkal ügyesebben csinálta. A végire én es beléjöttem. Osztán jöhetett a piros festék elékészítése, s amikor az megvolt, akkor a tojás a forró ler melletti letörlése ronggyal. Amikor készen voltunk ejsze még a csúfok es szépek lettek. Rendesen megvoltak babbázva. A másik esztendőbe meghívtuk a barátainkot es a tojásírásra. Azok szívesen jöttek. Egészen jó hangulat alakult ki. Mindenki mindegyik munkafázison átmászott. Ahogy teltek az esztendők egyre több barát, rokon és kedves üsmerős jött hézánk tojást pingálni. Emlékszem, olyan menet es volt, ahol a munkát fel kellett osztani. Aki jobban szeretett írni, az csak írt. Mások figyelték a viaszt és a gyertyát, megint egy másik csoport festékbe tette a megdíszítetteket és osztán letörölték róluk a viaszt. De voltak olyanok es, akik csak egy csepp heherészésre tértek bé. Az egyszer biztos, hangulat az volt. Ezt az esztendőt követően mán mű es elmentünk másokhoz tojást írni, de fokozatoson a szálak elszakadtak. Mindenki továbbvitte a díszítési kedvet máshova. Hála Istennek. S így egyre jobban terjedt a tojás díszítés. Persze az esztendők előrehaladtával nekünk es mutattak cseleket. A legjobban az iskolákba való pingálás tetszett. Csíkkozmáson valódi nagy sikert aratott. Az ottani kollégák azóta es írnak tojást. S azok üsmerősei es. A szálak tovább kanyarózgattak szerteszét. Még a szeredai Építészetibe es el volt cipelve. Ott es megért egy két nagypénteket a tojásírás. Tehát ez a csudálatos húsvétra való reahangolódás csendes mozgalmat indított el. Észrevétlenül terjedt, és haladt előre egyre több csíki otthonba, ahol újra élemedett ez a szép hagyomány. S azt vesszük alapul, hogy még hányan tették ugyanezt, mint mi, akkor mostanságra mán nem es lehet tudni ki kitől tanult írni. |
– Helybe közmondások – „ A valóságnak nincs alapja” Zsögöde úrfi Há kedveskéim, ezt a hatalmas igazságot a Besenyő család Margitja es megállapította, s nem heába. Figyeljük ca meg a hétköznapokot, hogy bármerre tátod a pufádot, az emberek egyet mondanak, s homlokegyeneset mást csinálnak. S közbe bébizonyítsák, hogy nem es hazudnak egy cseppet se. De há izé, nem azé mondák, hogy megcáfolják, hanem azé, hogy a módosított gondolatfutkározásval tűnjön igaznak. Csak a folytonos elmélkedős, magyarázkodós facsarítás oda vezet, hogy mán nem es személ arra, ami legelőbbször nagy büszkén ki volt jelentve. Ez a dolog mennyire érdekli a polgárokot? Há van akit nem erőst. Úgy jó, ahogy van. Mások helyezkedésből és félelemből aszondják, hogy az pont úgy igaz, ha naponta mást kell mondjanak, akkor es. Egy kicsi rész marad csak kekec, na attól a kicsi résztől forog a világ, bár amelyiknek sikerül megerősödnie a mások hergelődgetése ellenére es. A valóság pedig egyszerű, s méges heába, mert amíg takargassák, addig az alapja es úgy tetszik, hogy hadilábon áll. |
|
A TÉL vajon mi? – Volt rendesen tél. Az es igaz, hogy olyan maszutácska. Na de ami most megy végbe, a mán megdolgoztatja az fejünköt. Kezdtem es gondolkozni, hogy mi a ráksúlynak kellett februárt és márciust megcserélni. Há vajon ez kinek áll az érdekibe? Azt a mencsikáját neki! Tűk meg tudjátok válaszolni? Én sem születtem meg egy hónaposon, s azután leszk egy napos! Az egyszer biztos, hogy semmi se biztos. Ez a hóesés meg olyan, hogy folyton folyvást olvad es meg, s azért még reggel egy cseppett békeményít, hogy ne unatkozzunk. Hidegebb van. Aztán megint úgy esik a hó, hogy vesz meg. Mán kezdtem megfontolni az ügyet, hogy a Mikulás fogja hozni a piros tojást. Az egyszer hétszentség, ha elkapom, ha így folytatják ezt a szélhámosságot, akkor a húsvéti nyuszika hátsó fele találkozik a bakancsommal... Sándort, Józsefet és Benedeket mán hibáztatni se tudom, ők es azt hoznak immán ami van. Úgy csinálják ahogy tudják. S így van ez, valahogy lesz, immán na. Mégse jó az az örökkétig latyakos, sáros menet. S főleg mindez eléggé megsegíti a meghűlést. A zemberek taknyukkal nyálukkal essze vannak keveredve. Van es kúrálás rendesen. Ki mibe hisz, igya, eszi és szedi bé. Há ejsze immán a nagy fehérségből előbb-utóbb, most mán tudjuk, hogy utóbb, élemedik meg a tarka zsongó természet. Hóhahó! |
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@yahoo.fr. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocskácska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |