|
2021/54 A Zsögödi Szó esős nyarazása |
|
Adalbert bácsi hézaszól Atyafiak! Há' egy cseppet se vagyok megbékülve evvel az ótással. Egyszer aszondják, hogy hasson vagy két hetet sazután jó. A másik percbe pedig elég a focimeccs előtt békapni. Na osztán az se a legjobb dolog, hogy ezért egyeseket megkocsikáztatnak. Miközbe' a másiknak, annyit se mondanak hogy félkalap... Azt mán erős értelmezni, hogy vannak akik inekcózás után miccset kaptak. Há' bocsássa meg a világ, de nekem nem járna valami. Mondjuk egy túrós puliszka jó tejfölesen, vagy egy darab sonka, esetleg egy fuszulykafőzelék! A szokásos szalonnát és hagymát es elfogadnám! Ez nem igazságos! Amíg a bukarestiek jót esznek a finomságokból, nekünk semmi se jár? Miután ők már unják a miccset, inkább fuszulykás csülök kéne nekik... Na ez a harci helyzet. S nem nekem az se lenne rossz húzás, ha fájdalmat csillapító egy kupica jó erős szilvapálinkával megtoldanák. Há' így semmi nélkül, tiszta szárazon elvinni egy ilyesmit nagy bolondság, s ki tudja, hogy mi lesz velünk. Ahogy mondani szokás, igazából azt csak a Fennvaló tudja. Itt leszegezném, hogy nem a hegyekbe kosornyázó pásztorra gondoltam, hanem a Jóistenre. Adjisten! Seklerlandi Adalbertus bá |
A szeredai művészeti suli tornaterme – Ahogy a lüci átköltözött a városközpontba, s bérendezkedett rendje s módja szerint egy olyan épületbe, ami nem annak volt tervezve, megkezdődött a művészi suli élet. Há' szó köztünk maradjon, egy akkora iskolának elég szűkösre mérték a mozgásterét. A tornaórákot ott, és úgy tartották meg, ahogy lehetett. Az újonnan felhúzott épület szomszédságában egy kommunista időkből elkezdett épületnek oszlopai tátongtak a magasba. Na, annak akartak nekiszökni, hogy sportpálya legyen belőle. Szökdöstek es a tervekkel az illetékes szervek, de valamiért mindig bévették a curukot. Most úgy tetszik hogy méges elérkezett a várva várt pillantás. Először es egyet dózeroltak. Azétt látszik mán teljes egészében a 1980-as években odarottyantott tapstér. S vajon az elmúlt esztendők alatt minek es használták a szinte, de most mindjárt fogunk neki tornatermet? Aszizsem azt Nyugudtan fellehet használni az oktató-nevelői munkába. A kiágaskodó betonoszlopokat megújult kopjafa stílusba megmózerolták a diákok. A meglévő falakon es végeztek egy csepnyi munkát. A gyerekeknek ezzel es fejlődött a térbeli mázoló kreatításuk. Pingáltak es kedvükre! Tehát képzőművészeti órák egyik „gyöngye” lehetett. Azt hiszem az ott lévő kinőtt fák, bokrok még erőteljesebbé tették a labirintus jellegét. Akár logikai feladványt es lehetett belőle kicsiszolni, vagy egy mini tájfutást. E mán megint két tantárgy. Igaz, a tájfutás erős összpontosítást igényelt, mert a szükségletüköt elvégző emberek szarkupacai biza meglepetéseket okozhattak a futkározónak. De jó volt es megpihenni egy kicsi fa árnyékába... Ezek után már es jöhet a következő irtó komoly tantárgy, a biológia. Itt mán több mindenre lehetett bontani az anyagot. Növénytanra: a betonoszlopok között megélő növényfajok csodáiról lehetett garattyolni. Lehetett az fű, fa, virág, sö bokor, vagy a vízi lüttyök tetején lévő moszatok. Állattanra: úgyszintén, met az itt meghonosodó bogarak, lepkék, legyek, szúnyogok, a pocsolya méretű vízhelyiségekben elő békák, gyíkok, az erre vándorló egérkék, patkánykák és madarak nagy tanulmányozásra adtak lehetőséget. Esetleg az idetévelygő kóborkutyák-macskák hadát es meglehet figyelni. Valaki még rókát es látott! Szociológiai kérdéseket is lehetett feszegetni, ha arra gondolunk, hogy a hajléktalanok es vertek tanyát ideig-óráig. Na meg a szexuális nevelés es működött. Ezt a felső emeleten lévő, erre a szakaszra rátekinteni tudó diákok tudták elérni. Élő adásban tanulhatták meg a székely szerelmeskedés gyors nyélbeütéses módját. Asziszem a biológiai labornak is valahol ott kellett lennie. A városnapokon, koncerteken, vásárokon, mitingeken ott lévő tömeg egy része előszeretettel használta közvécének. Szált es a büdösség a magasságos egekbe. E multifunkcionális ember és természet közösen alkotta „csodát” most le akarják cserélni egy közönséges tornateremre. Pedig a lehetőségek tárháza volt. Egy kész művészet. A kultúra oktató fellegvára! Legelésző úr |
|
|
Művészeti suli és tornateremhelye még június elején
Az egyszer biztos, hogy fuccsot lehet mondani a buszra siető gyorsan pisilni kell helytől. Fotó: Szerkesztő pacák |
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Nyitva a zsögödfürdei strand! – A véget nem érőnek tűnő esőzések es alábbhagytak. Megnyitotta kapuját a zsögödfürdei strand. Sokan lubickolnak benne. Jó a vize. Jó hideg! De ebbe a forróságba istenien le tud hűteni. Kaszálatlan kaszálók! – A sok esőzés miatt elmaradtak a zsögödkörnyéki kaszálások. A fű, kicsi túlzással az egekig ér. Az a helyzet, hogy kezd egymagába es száradni. Régebb még a füvesebb legelőkről is eltűnt a fű. „Az élelmesek”, ott is lekaszálták. Most pedig a kaszálók es várakoznak... Megérkezett a Szent Anna szobor! – Megérkezett Zsögödbe a Zsögödi plébánia irányításával, és a hívek támogatásával készülő zsögödfürdei kápolna Szent Anna szobra. A művet Demeter József marosszentannai fafaragó művész készítette, amelynek az anyagi hátterét Salló István zsögödi vállalkozó biztosította. Zsögödi kerülőutak – A könnyebb utazás végett a csíkszeredai városvezetés újabb, illetve a régi kerülőutak bővítése kerül terítékre. Zsögödkörnyéki augusztusi időjárás – Há barátocskáim, ha lehet hinni ennek az időjárás előrejelzésnek, akkor marad a forró nyár, igaz hercs (heves) záporokkal, zivatarokkal megtoldva. Akkó lehet nyaralászni menni! Híresztelőke |
Medve koma a szeredai parkban A napokban a telefonfigyelmeztetők verték ki az álmot a szemünkből, s ügyekeztek bészaratni münköt, hogy szeredába a városba es kosornyázott a medve. Most mán nem a városhoz tartozó Csíksomlyón, Zsögödferdőn, Zsögödben satöbö ténfergett, hanem a Brassói és a Temesvári úton es kószált. Na, azért egy kicsi időre elcammogott a központi parkba es, annak nemcsak madaras, hanem emlősállományát es gyarapítani. Igaz egyesek szerint még mókuskák es tévedtek arra, mások a jó öreg rókakomát látták csak. Eddig a maci a megyei kórház melletti Nagy Laji dombját vette sétája közben előnybe, a szarvasokkal, őzikékkel és vadnyuszikkal egyetemben, de most béérkezett a központba. Hát úgy látszik többet akar megtudni, híres kéknefelejcs címeres városkánk szépséges elrendezéséről. Mondjuk a forgalmat még annyira nem szokta meg, mint a kóbor kutyák és macskák, hogy inkább a zebrán kelljen át, vagy legalább es, amikor nem jön kocsi, de ha sokat látogat el hézánk, az es menni fog. Na, evvel kapcsolatoson jut eszembe, hogy az egyik üsmerősöm aszondta: „tűk addig mentek az erdőbe, ameddig meg nem járjátok a medvével!”. Há elég nehéz megjárni, amikor a faluszéli kukoricásba, a gyümölcsösökbe, vagy eppeg a városba járja meg magát. Az mondjuk igaz, hogy az úton találkozhatok/találkozhatunk vélik, ezétt nem árt rendje s módja szerint odaügyelve körülnezni. Azétt még van egy bajocska, hogy most nemcsak a szomszéd, az utca, a falu, vagy a város pletykál, hanem az egész világ. S általába az emberek mivel es töltik meg egymás fejit? Há a bajokkal!!! A rossz nyelvek azt keszték beszélni, hogy eszket a medvéket direkt béhozzák , hogy jesztgessenek münköt. Az biztos, hogy medvénk van! Csík Maci |
|
|
– ZSÖGÖDI szókatyfalás – háportyika – Nincs erőst nagy kedvem ezt körbemagyarázzam, de immán le van ejtve, eldarálom! Az egyszer biztos nem kívánatos egy dolog, főleg, ha húsról van szó. Gübü egy szerelék, amíg a rendes húsról le nem hámozód ezt a háportyikát. Hát lehet hártyának, vagy vékony rétegnek, héjacskának, s akár lemezkének becézni, de gusztustalan szerelék. Nem áll messze a mócsingtól, de mégse az. Met az mócsing inkább ibókos (itt - nagyon nyúlós) húscafat, amit könnyebb lenyelni, mint megrágni. Finomkodva úgy lehetne meghatározni, hogy az a hártyika a húsba, amit nem ildomos szájba venni. Inkább a kutyának oda kell vetni, az es ellesz egy darabig vele… A háportyikát nem, de úgy hogy hártyikát bárányhúsból megrittyentett tokánnak es szokták becézgetni. Persze én es ettem ilyen háportyikás tokányt. Belévágták jó apróra azt es, de rendesen meg kellett verekedni minden egyes elkapott darabkával. Közbe pedig meg-megöklendeztetett. Jó hogy le nem okádtam magamot…. Hártyára személgetés végett reamondják az átlátszós lenge ruhafélékre es. A merészebb hölgyek, akik megmutassák, hogy mijük van, olyanokot vesznek fel. De a nagyon kivékonyodott fosztokot (ruhákot) es megbecézik a háportyika szóval. |
Fenyés pataka nyáridőben, eső után Fotó: Én
|
|
Maszkabálozás egy életre elmarad – Nem viccelek aranyoskáim! Maszkurázás még az én időmbe es vót. Igaz akadt olyan es köztünk, aki anélkül es elég maszkurának neztek ki, minthogy valamibe béöltöznének. Na, de nem rólik szól a elégtételem e téren, hanem mostani vírusos maszkurázásról. Há' hogy es mondjam, teli van a retikülöm, a táskám, a román neccem, a pungám, a gumicsizmám, saszizsem minden evvel a bolndsággal! Eleinte még érdekes es vót, hogyan lehet egymást felismerni, ha az egész világ orvosodit játszódik. Ahogy a nóta mondta, hogy nezéséről és a járásáról. Vót akit ejsze a szagárul es... Na, de annyira kifárasztott a folyton folyvást szemerezgetésem, hogy csak. Persze esz a rosznyavaja, hogy mindent tudjak, de ilyen áron ejsze mégse. Hát az egyszer héccencség, hogyha megérem azt, hogy többet nem kell maszkurázni, akkor egy életre végzek a maszkabálokkal. Még a hírét se halljam többé! Gerbuncás Varvara |
|
|
Félholdban elhelyezkedő vályúk Fenyésen! Gyerekkorom birtokába tartozott az ott csorgadozó vályúk. Szeredából inkább Zsögödferedő felől volt érdemes megközelíteni, a Fenyőszegi úton végigballagva, azt a helyet. A szemünk előtt kinyílt Fenyés csodálatos világa, az ő kicsi patakjával, erecskéivel. A távolban pedig a kis lak mögött teljes szépségében pompázott a vackorfa. A táj nyáron zöldellően, de tarkán festett, a kaszálók és a hegyi legelők virágaitól. Három vályútól lett még ékesebb a táj, ahova szívesen leereszkedett a csorda inni. Az Egyes Vályú kicsit volt lejjebb, mint a Kicsi Erdő felső fele. A Kettes Vályú az mán fent volt a tetőn, onnan leereszkedve bé lehetett érni Nagyos Patakára. Az az út vezet a Szentimrei Büdösferedő felé. A Hármas Vályú egészen lent volt a Kicsi Erdő után, a Háromszögű Kerek-erdő lábánál. A kicsi házikónktól pont rea lehetett nezni. Akkoriban ezek a vályúk, csakugyan a nevük szerint pont annyi hatalmas fatörzsből kivájt vályúból álltak. A Kettes Vályú adta a Fenyési patak vizének alapját, amihez hézavágódott a Hármas és az Egyes vályúk vízhozama. Az Egyes Vályú vize a területünkön keresztül haladt át. A mű Fenyőszegi patakocskánk volt. Kicsi csorgadozó izécske, de arra elég volt, hogy gübét (itt - medret) ássunk benne, s hompokkal (gyepdarabokkal) eltorlaszoljuk a lefolyását. Feltöltődve fáintos medencécske lett. Nyaranként abba feredőztünk. Csupa ingyen még pióca kezelést es kaptunk. De mű nem jedeztünk tőlik. Lecuppantottuk magunkról s annyi. Az Egyes Vályút es sokszor igénybe vettük, főleg kicsi kölyök korunkban, mikor még félelmetesnek tartottuk a Zsögödfürdei borvizes medencéket. Ügyesen beléaraszoltunk, s ott feredeztünk. Általába, azelőtt, ahogy a tehenyek jöttek volna. A Kettes vályúig nem sokszor merészkedtünk el, mert az nem volt a tanyánk látókörében. Viszont a hármas vályúhoz többször leereszkedtünk. Nagymamámhoz menet néha azt az utat választottuk, s nem a bokrosost. Tiszta vizével megtöltöttük a pockunk. Ej be jól esett es! Tudtuk, hogy ez a félholdas forráscsokor a völgyet tisztára mossa. Tündérforrásoknak es becéztük. Nagyanyám szerint a tiszta víz tükre megzavarja a gonoszokot, mert az igazi arcukot lássák meg benne, bármennyire es szépnek tűnnek. Ezért kerülték őköt a boszorkányok, de a rosszindulatú emberek. Azok kiokosodván először esszezavarították, s csak azután mertek belőle küllögtetni. Mondta es nagyanyám, hogy egyszer egy nagyon szépecske, de irtó büszke, nem Csíkból származó menyecske, aki béköltözött Szeredába, ezen a helyen változott meg. Szeretett kirándulgatni. S nem szégyenlette elhínni az ura legénybarátait a sétákra. Ott pedig szégyentelenül illegette-billegtette magát, még az ura előtt es, amíg az egyik Fenyési forráshoz nem értek. Vesztére, nem tudván annak hatalmát belénézett. Annyira megzavarodott tőle, hogy többet nem incselkedett a férfinépséggel. Rendes, és még öregkorára es szép nő maradt. Borbé Levente |
– Helybe közmondások – Zsögöde úrfi „ Valamiből meg kell élni...” Ez azért es közös mondás, mert az egyik elmondja, s a másik mindig láttamozza. Biza, hogy mekkora igazságos erővel bír! Erre mást nem lehet mondani. Na, cag próbáld sza meg nem megélni, akkor neked kampec! Há ugye itt Székelyfődön inkább a munkára, s annak díjazására gondolnak. De azért mindenütt akadnak kivételek. S attól függ, mitől lóg… Csak egyszerű munkahely, vagy elévetsz tíz gyereket s abból élsz. Esetleg egy csepp csalással, lopással, vagy rablással foglalkozol, annak legyen bármilyen hivatalos és jóváhagyott ágazata a pénzszerzésre vonatkozólag. Az azonban biztos, bármennyire es ki szeretnék kerülni a munkát az emberek, nem tudják megúszni anélkül. Lehet jobban szeretik az izgalmakot, s nem akarnak egy egyszerű semmitmondó, ritkán harapják le a fejemet életmódot. Hát akármi es legyen az a valami, de még a tíz gyerekre es rea kell dolgojzni, s há egyebre..., hanem meggyűlik vélik a bajod. |
|
– A forró nyarat szeretni nem es rossz – Aszondják nagyon utolért ez a globális felmelegedés, vagy mi a rossz nyavalya. Ez igaz. Én es érzem a saját fehér bőrömön. De valahogy mégse jön, hogy vacsogjak, mert ilyenkor jön el a szabadságom. S ha körülneztek, akkor nemcsak nekem, hanem sokunknak. Az szent és való, hogy a forróság, az agyat kisüttető nap nem eppeg kellemetes, de úgy kell csinálni, hogy jó legyen. Lehet hajnalba kirándulni, s megpihenni a fenyvesek árnyékában. Akár a strandon lubickolni. De az esti séták se kutyák. Szabadság ideje alatt még a búgják hűvösébe is ellehet szundikálni. Meglepetés viszont mindig lehet, pláné itt Székelyföldön. A hirtelen zápor béteheti a „küszöbre éréskor es, rendesen a kirándulós ajtót”. Az a fontos, ne kullancsokba, szúnyogokba, medvékbe gondolkojzunk, mert, akkor maradhatunk ajtón belül. Igaz, az még az ultraibolya sugaraktól es véd, nemhogy ezektől a gonoszságoktól. Ha mégis kockáztatunk, akkor többet láthatunk a nagyvilágból. Napolajat satöbbi védőszert használva nem bánjuk majd, amikor újból beköszönt a hűvösebb évszak. U.i.: Ne felejtsétek megbámulni az augusztusi hulló csillagokot! Nyaralócska |
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@gmail.com. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |
Fenyőszegi táj – 2021. június vége felé
Egy csokor koseper – 2021. július első hetéről