ZSÖGÖDI SZÓ 2004. január

Zsögödi áramlap. Csak azt rázza aki még nem tudja mi van a belibe.

Újévi PISLOGÁS

A nagy szilveszteri csindaratta után, mindannyian megpihenhetünk. Remélem mindenki átvészelte a petárdák, csillagszórók és tűzijátékok viharát, amelyek jóval ünnepek előtt kezdődtek, és jóval azután fejeződtek be. Néha még feldurran ez az, de ez már sokkal békésebb. Köszöntök mindenkit, jókívánságaimat küldöm a lap olvasóinak is. Fogadják szeretettel egyik félig elfeledett költőnk versét az Új Esztendőre, Hervay Gizella: Vers A Törvényekről költeményét.

Ezután megtalálnak a világhálón is. Címem: www.geocities.com/borbelevente Honlapom nemcsak az újságokat tartalmazza, hanem más firkálmányaimat is. Böngésszék kedvükre!!! Szeretettel: A szerkesztő úr

*Vers A Törvényekről*

Én sokáig csak azért írtam,

hogy helyem legyen a rendben, *

s fölöslegessé ne váljak valahogy,

mint petróleumlámpa kormos üvege,

mely szekrény tetején hányódik – villanyfényben.

Később értettem csak meg, *

hogy nem kell igyekeznem,

nincs oly kicsi élet, mely igazolásra szorul,

s ha szólni tudok, hát erről szóljak, erről, *

hogy hatalmat s alázatot ad az élet,

mely önnön súlyától terhes, s új életeket teremt,

s a halál is csak a születésért van * *

ezen a földön. *

Önnön törvénye szerint *

kering

a nedv a fűben, fában. *

A virág nem vétkezik;

elnyeli az odatévedt bogarat, *

ha nyelnie kell.

A természet nem büntet, * *

föl sem emel,

csak munkáját végzi,

végzi, amit végeznie kell. * *

Eltipor, ha megzavarod.

De ha hagyod

a folyót folyni, *

amerre folynia kell,

hátára vesz és visz* * *

közönyösen. *

Mindez egyszerű: *

a törvényeket *

ismerni kell. 1958.

Hervaly Gizella, Virág a végtelenben kötete.

Forrás sorozat, Irodalmi Kiadó, Bukarest 1963

TANYASI TÉLI REGE Elszállt álmok tarkítják hűvösen a köd borította tájat. Lassan mintha mozdulna az égbolt ünnepélyesen mutogatják magukat az első hópelyhek. Tökéletességük pompájával, mégis szerényen földet érve egymásra tapadva elveszítik addigi szépségüket. Helyette együttesen fehér bundát ajándékoznak a vidéknek.

Hűvösség titokzatos lehelete, néha szellők és néha szelek szárnyán átjárja a mindenség megfagyott rejtelmeit. De most csönd honol széles határon. Valahol a távolban tanyák szundikálnak csendesen. Az egyik házikónál a kémény pöfékel álmosan az ég felé. Az udvar kissé zajos, gyerekek oldják fel a nyomasztó csöndet, mellyel kiteljesedik az igazi varázslat. Nem messze tőlük egy virgonc kiskutya csahol. Az egyik ágon egy madár kuporodik, kobakjára hó huppan az ágakról. Ijedtében röpködni kezd. Patak felé veszi az irányt, ahol egy róka próbálkozik a túlsó partra jutni, de lábai a jégen összekuszálódnak, valahogy tervét siker koronázza. Beszalad a fenyvesbe. Továbbá titok övezi történetét, mit barlangjában alvó medve álmát. Ő érzi, aludnia kell.

Az emberek nem tehetik meg. Minden tanya körül zajlik az élet. Bent ropog a tűz, kályha körül beszaladt gyerekek melegednek. Arcuk kipirosodva egészségesen, boldogan szólítják egymást. Csodákról mesélnek. Sugárzó tekintetükben boldogság. Estefelé asztalhoz ülnek. Vacsora végeztével édesanyjuk mesét olvas. Képzeletük elvezeti őket is az álomvilágba. Igazából ők is ott vannak, hallgatott történet merész hősei. Álmodozásuk megegyezik a téli álommal. Édesapjuk hazajövetele zavarja meg őket meseviláguk kalandozásaiban. Egy kedves régi dal hallatán könnyen álomba szenderülnek. Csak a szülők vannak fenn. Hamarosan kialszik a lámpa is. A kályhából kiszűrődő fények egy fekete cica alakját rajzolják ki, összegombolyodva elégedetten dorombol. Kintről bekacsint a holdvilág, óvatos sugaraival végigtáncol a gyerekek pokrócain. Ők pontosan róla álmodnak és a csillagokról. B.L.

Erdélyi keserves:

Erdély hazám szép határa, benne vagyok mégsem látlak, pedig látni szeretnélek valahára.

ERDÉLY

"Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nem ért egyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete által benyújtott autonómiatervezettel."

Írta nemrégiben a Hét közéleti és kulturális kritikai lapban.

Nem is szabad egyetérteni! Minek azt! Meg kell mutatni, hogy még azért sem! Még az ingünkért sem, mert vitézek vagyunk. Jó egy kis székely- magyar cirkusz. Éppen kapóra jön a választások előtt, de még mennyire. Ez idő alatt a römödöszö lapít, várja a seggyütt vagyunk érzést, hogy aztán úgyis mindenki rájuk fog szavazni, mert a magyarság egy és oszthatatlan. Most jelenleg három, de osztódhat mint az amőba, vagy a papucs álatka. Sajnos nem ez az ország gondja, Erdélyé sem, s aztán Székelyföldé ugyanvalós. Egyetlen gond van, az pedig az gazdasági felemelkedés. A jólét. Erről kellene tárgyaljanak és egyeztessenek bükkfafej, szittya nemzettársaink, nemzeti hovatartozás nélkül. Mert egy a hazánk. Erdélyben pedig nemcsak magyar nemzetiségű él, sőt vannak területek, ahol a románság is kisebbségben él. Éppen ezért meg kell találni a közös hangot, ahogy elődeink is tették jó pár száz évvel ezelőtt. Gondolok a nemzetek közti békére és a vallási türelem kihirdetésére.

Ami János Zsigmond ideje alatt elindult a Tordai országgyűléssel szentesítve, Bocskai Istvánnal folytatódott. Az 1606-os bécsi béke értelmében kihirdette Erdélyben a vallásszabadságot. Másképpen szabad vallásgyakorlatot engedélyez Erdélyben és elismerik az ország függetlenségét is.

Erdély egykor a vallási tolerancia földje volt. Az Európai Unió lenne amit tanuljon tőlünk. A mostani országos politikai elit is. Nem ártana, ha az ország tartományai gazdasági autonómiával rendelkeznének. Mindegyik régiónak jót tenne, és ez a lényeg.

Újra visszatérve Kós Károlyra, pontos választ ad mindezekre az összevisszaságokra:

„Hogy mi lesz Erdély népének és kultúrájának útja a jövőben, az jórészben Erdély népeitől függ. A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott a leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egyakarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel.

... De amely nép valaha is elejtette Erdélyt, az a nép és kultúrája is elesett itt a múltban és el is fog esni a jövőben is menthetetlenül" Kós Károly – Erdély – Kultúrtörténeti vázlat. Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. Kolozsvár 1934

Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadás Kós Károly rajzaival. Szittya Hisztériás Ellenes Bizottság

 

REKLÁM

Milliók érezték át.

Hangjuk is oly kellemes. Mindenki imád időzni rajtuk, ha lehet!

Kész csoda! Itt születnek a legjobb gondolatok.

Tegyen ön is szürke állományának mozgósításáért!

Hiszen az ön érdeke is

Rendelje meg verhetetlen áron, vagy egyből vásárolja meg szaküzletekben az angol budit.

Akinek nem sikerül, jó egy karóba kapaszkodós kerti pottyantó vagy egy fa vécé is megteszi.

 

Esetleg bégyújtunk egy tanfolyamot, Hogyan kell budin elmélkedni címmel.

Érdeklődni a szerkesztőségben

 

 

DISZNÓÖLÉS SZÉP HAZÁNKBAN

Karácsonyi népszokás, inkább egyházi rituálé lesz belőle, ha az ortodox egyház beleegyezik. Nagyon tetszetős. Semmilyen hagyományt nem szabad felrúgni. Hazánk sok egyházi rituálét kellene elismerjen és sok népi szokást, akkor aztán szinte semmit sem kellene tenni az Európai Unió követelményeinek sorozatos unszolására. Hiszen egy csapásra minden megoldódna. Az Unió elvárásaival szemben.

nk

OKOSKODÁS GŐGJE

Sokan úgy érzik értük létezik a világ. Éppen ezért ki kell szolgálni őket, rögtön, feltétlenül, mert egyben okosak is. Mindent tudnak. . A lexikális akrobatikus tudás művelőinek még véletlenül sem jut eszükbe, hogy valamiben jártasságot kell szerezzen az ember, sok dologhoz érthet, de, hogy mind megtartsa szüksége van a gyakorláshoz.

. Az emberfeletti érzelmekkel meggyúrt ember pedig igyekszik mindenkit alattvalónak nézni, mert kezében az igazság. Nála nélkül elvesznének az értékek, mert az ő igazsága a mindenható. Igyekszik szegény semmitmondó „buta" embereket hasznos munkára fogni, mert „reménytelenek". Pedig szinte minden egészséges emberben megvan mindaz, amitől más csak úgy dagad. A társadalmi játékok besorolása és osztályozása szerint válik olyanná amilyen.

. Mindenkiből lehet akárki, csak ha lehetőségünk lenne egy másik történelmi korba és más földrajzi környezetbe lehetne, más kultúrába átrakni. De nem ez a tét. Igazán csak annyi, hogy az adott környezeten belül élő emberkék igazán értékelik-e egymás munkáját, mert bármilyen munka is az, valakinek el kell végezni, mégpedig jól. Nem elég a megbocsátó mosolygás, aminek hátterében az egyik értetlensége húzódik meg. Mert senki sincs önmagáért, azért nem érdemes közösségben élni. Egyesek által kisajátított Földünknek sem tetszik ahogy van. A rajz nem magáért beszél.

MEGÚJULT MŰVÉSZET TOMBOLÁSA

Betört az újabb életszemlélet. Mindent ki kell próbálni, de azt nem, amit nagy felelőséggel pénzszerzés céljából tesznek az egyre gazdagabb fafejűek világszerte. Azt készen manipulativ módon bedrogálják az emberekbe, Mennyországot ígérve, helyette a Pokol vészharangjai kondulnak meg, de ilyenkor már kit érdekel, mikor megvan a dögös ruci, a mindennapos szappanopera bámulása, egy jó munkahely, ahol másokon átgázolva tömérdek pénzt lehet keresni, micsoda boldogság és mégis valami hiányzik. Minden el van adva. Mindent meglehet venni. El kell adni önmagunkat is?

Ezt már sokszor hallottuk. Egyre kevesebbet azt, hogy meg kellene szerettetni, el kellene fogadtatni, olymódon, hogy utólag ne lógjon ki a lóláb. Azt sugallja a mindennapi élet.

Sajnos ez a felfogás tönkretette legszebb emberi csodát, a művészetet, ahol tovább lehet álmodni titkainkat. A művészetben kevésbé van tudományosság, logikája is csak művészi. Egységteremtő jellegű és nem szétszórt haszontalan valami.

Az új művészet érzés egy tomboló hisztéria. Arra ösztönzi az művészetekért rajongó embert, hogy lerombolja azt, amiért teremtődtek az eddigi régi értékes alkotások. A megújult embert már kevésbé érdeklik a művek valódi lélekben keresendő kimondhatatlan csodái. Helyette a folyamatos agyonmagyarázás, okos jellemzés jut nagy szerephez.

A pénzsóvár pali, ha lenyomja fenekét egy internétezésre, kevésbé fog keresni kultúrát, hitet, művészetet. Számára egy nagy hablaty az egész. Ostobaságnak tűnő időpocsékolás.

Életünkben kellene a szemléletváltás, mely adna lehetőséget arra, hogy minden tanító (itt nemcsak a sulira kell gondolni, vannak jó barátok, szülők és szeretők is.), magáénak érezze mindazt a kincset, amit az emberiség nagyjai teljes lélekből fakadva teremtettek meg. Ebből kiindulva sikerülne lépésről lépésre visszatalálni újra önmagunkhoz. Nem nagy fesztiválos őrjöngéssel jelezve, csak csendesen, úgy is feltámad szemünk tükrében az értelmet fakasztó élet titkai.

Borbé Levente

DERÜLÁTÁS Emelkednek az árak az új esztendőben. Ebből lehet tudni, hogy a parlamentbe újra esett az eső. Szépen nő felfele mindennek az ára. Először a benzinről és a villanyáramról esett szó, de hamarosan sorra került az élelem is. De az igazán hiábavaló, mint mindannyian tudjuk, ha az üzemanyag drágul, akkor minden drágul. Kormányék ezt a szorgos locsolgatást, ami az árak növekedését vonja maga után még meg is magyarázták. Azért van így, mert követik az eurós normákat. Úgy látják jónak, ha minden esetben egységes lenne az ár. A kormány mégis derűlátó, pedig egyfolytában borús az égbolt. Biztos az esőzésektől... Csak vigyázzanak túl ne öntözzék, mert kirohadhat az ültetvény. Persze két áremelkedés közben lesz napfény is. Gondolom egyenest a parlamentbe fog sütni először. Hiszen az euró izé, ráksúlyoknak megfelelően kábé 20% lesz az évi árszalasztás. Persze ez korántsem a valóság, de nem baj. Egy a baj a fizetésünket kiszorították a hegyekbe, ahol több a hideg, mint a meleg. Bizony akármennyit fejlődik csökött marad. Csak ez az egy dolog marad el az Eurós nem tudom miktől. Erre büszkék lehetünk! Ezek után nem csoda, hogy a kormány fizetése, amelynek mamutfenyőhöz hasonló növetele van, megfelel az eurós lócsicseknek. Nagyok ők, elszívják előlünk a vizet. Mi pedig várjuk az újabb napfényt. Derűs Atyafi

Mai közmondás: Addig nyújtózkodj, amíg a kezed pénzhez ér!

 

KACAGÁST CSINÁLÓ

Tanár: - Miért rövidebbek télen a nappalok, mint az éjszakák a nyári nappalokkal és éjszakákkal ellentétben, Dezső fiam?

Gyerek: - Azé mert a fizika törvénye szerint a hideg miatt összébb húzódnak.

*

Az erdőszéli patak partján a nyuszika a víz fölé hajolva piros pontokat nyomogat az arcán. Arra eregel a róka. Lássa hogyes mint a helyzet, megkérdezi: Mi az nyuszi pattanást nyomsz, esetleg mitesszert?

A nyúl egy szikrát dühösen így válaszol: Egyik sem, sörét!

*

  • Mi az abszolút könyvritkaság?
  • Az a könyv, amit kölcsönadtál és vissza is hozták.

*

- Desnya!

  • Tessék fíjam!
  • Szegény despám beteg, aggódom érte.
  • Hagyjad hely!
  • Hagynám, de két heti zsebpénzemmel tartozik.

*

  • Melyik kólát nem szeretik a gyerekek Berta?
  • Na melyiket es ángyika?
  • Az iskólát!

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

 

KÁROS KENCEFICÉK

A Duna tévé egyik reggeli műsorában közvetítették. Hiába fingatta meg kérdésekkel a műsorvezető választ váró kollégáját, az jól bevett szokás szerint félrebeszélt. Mint ahogyan máskor is teszik ilyen helyzetben, ha valami nincs rendben. Rájöttek, hogy a Magyarországi bőr és arckrémek valamint fogpaszták többsége bizonyos mennyiségben rombolja a szervezetet.

Az ország két év határidőt kapott az Európai Uniótól. Meg is indokolták. Addig a gyártók át kell térjenek a környezetbarát egészséges termékekre. Szegények véletlenül csődbe jutnak mi lesz vélük a drágákkal. Ezért két évig teljes nyugalommal lehet használni a már köztudott romboló babázó anyagokat tartalmaz, de sebaj, hadd kenjék magukat az emberek. Lesz egy csepp pattanásuk, gusácskák nőne ki imitt amott, de az sem okozna gondot, ha valakinek szarva fejlődne ki, kobakja megújult csodálatos ékeként.

Megkérdeztük Varvara nénit is az esetről:

- Kérem nyugudtan vegyék ca azokot a kenőcsőkőt, dörzsöljék velők a pufájukot, mett ameddig nem tudtuk nem féltünk, mos meg bészarattak. E be szégyen! Mifelénk senki se tuggya mit ken magára súgyes jó! Rea lehet fogni a zételre, vagy hogy valaki megígizett, ki tudja? Az a baj most tugyuk. Egyfolytába gyűlnek a bajok. A szerkesztő úr

 

MINDANNYIAN HÁNYAN VAGYUNK

Úgy mondja a történet, nagyon régen kisebb csoportokat alkotva mászták őseink ezt a gránit kemény Földet. Élelemszerzés szempontjából nagyszerű volt. A jólét hamar törvényeket szült szigorú szabályok keretei között. A szabályok egyfajta társadalmi elrendeződést alkottak, amelyek érdekek hatására, de véletlenszerűen alakultak ki, fejlődtek nagyobb csoportokká egészen a mostani államformákig. Az ismeretlen mindig vonzotta az embert, félt tőle éppen ezért kiegyezett vele, ezért alakult ki a hit megannyi formája. Az ember tudott álmodozni, képzelőerejével gyakran feltárta a körülvevő ismeretlen világ egyes részeit. Attól amit felfedezett, már korántsem félt. Bölcs lett, ha többsége nem ismerte, attól még vígan használták a találmányokat. Utánozó tehetségükkel megtanulták és bővítették.

Mindezekből nem származott volna problémája az embernek. A gondot egyes csoportok, társadalmi rétegek, a Föld teljes megismerése okozta, országon belül és kívül is. Elvenni mindazt, amit a másik alkotott, esetleg alárendelni őket és hirdetni a nemes fajt stb.

Pedig egymás nélkül semmit sem érünk, mindannyian, ahányan vagyunk. Napjaink uniónizálódó valamint globalizálódó világában, már nem a megszokott régi elv működik, habár az önös érdek nem mostani fogalom. A határtalan pénzsóvárgás adja a lüktetést. Mert akinél a pénz van, sajnos annál a hatalom, az hozza és osztja a törvényeket. Az egyszeri ember pedig saját szakmáját műkedvelőként éli meg, melyet most az amatőr szó helyettesít. Sajnos abban van egy fajta lenéző görcsroham is. Ugyanez a séma van a hivatásos szóval, de ezúttal a profi felcserélő szó karóval fel nem éred az orrát, hej de ügyes szakmabelit jelez. Mindkettőből hiányzik a tisztelet, a megbecsülés, helyette előtérbe szökött a becsmérelés és a gőg. Talán ők is tudják több érdek van és ennek egyeztetéséből, valamint véletlenszerű felülkerekedéséből alakul ki majd a jövő társadalma. Semmi sem állandó csak a változás. Jó lenne, ha mostani társadalmunk, jó mederbe terelődne, mert mire való a pénz, ha nem származik belőle öröm.

Egy okos zsögödi filozófus

CÍM: borbelevi@yahoo.fr vagy borbelevi@mag.ro, Ezekre a címekre írogassatok, csak tiszta nyugudtan. De nehogy felhergeljétek a bolond székely szerkesztőt, me azt es megbánnyátok, hogy megtanultatok írni.