|
2021/55 A Zsögödi Szó hír bétakarítása |
|
Adalbert mán megint bácsi hézaszól Nem mondom egy cseppet még engem es meglepett az újabb járványos hír, pedig nem erőst szoktam lepődgetni. Hogyesmondjam, amikor bévetették a Covidos lottósorsolást. Csak annak jár akit megszúrnak. Na nem késvel mind a disznyót, s nem máshogy, főleg ahogy a legények a leányokot, hanem evvel az izével ne, járványos menettel. Azok közül sorsolnak. Sok nyereményt lehet nyerni decemberbe. Ezt biztos a Mikulásra és az Angyalkára fogják kenni... Jobb es, met erre a marhaságra van péndz. A szegényeknek pedig nuku. Mondhatom szép es... S osztán a másik dolog, nyáron megvót engedve, hogy mindenki hegyén-hátán hotkoroskodjon. Nem es teszteltek. Most ebbe a taknyos időszakba tesztelnek keményen. Legalább nem unatkozunk, van téma rendesen. Világ pártunk és államunk nagyon gondoskodik erről es. Hogy egyem a szüvüköt. Semmi baj, mű úgyse tudunk semmit se csinálni. Még az ellen se, hogy egymás torkának ugrasztanak ótás ügybe. Inkább a télre kell készülődni, annak van valami teteje s feneke, de aminek nem látod a végit, annak békit kell hagyni, met úgyes minden más heábavalóság. Seklerlandi Adalbertus bá |
– Sorsfordító költözések hálójában – Költözködő úrfi A költözés felfordulással jár. Ritka az a gyerek, aki nem szeretné a véle járó cirkuszt. Viszont a felnőtteknek annál erősebb feladat, s egyben gond. Amíg apróságaik vihorásznak, addig ők az életük elkövetkezendő szakaszán agyalnak. Az első nagy vándorlásunk az új otthon felé, amire igen jól emlékszem, az a szentimrei Büdösferedőről való traktoros utánfutóval történt. Felpakolva rea hobelebáncot egészen Fenyésig pöfögtünk. Eléggé hosszúnak tűnt az út, de annál érdekesebbnek. Büdösferedőtől lekanyarodva eresztettük béfelé, néhanapján még rövidítettünk az erdei utakon. Hol az erdőt láttuk, hol néhány pusztát egy-egy őzzel, meg vadnyúllal. Felettünk madarak keringtek. Virágba volt az egész természet. Bámulatosan csillogtak a napfényben a tőlünk lemaradozó források, patakocskák. Nagyospatakához érve felkapaszkodtunk a hegyre. Fiatalokat láttam ahogy hajkurászták egymást. Mi testvérekül jól elvoltunk. Nagy szám volt nekünk ez a rendkívüli utazás. Estefelé érkeztünk meg az Égígérő vackorfa alatti lakunkhoz. A felnőttek és a két bátyám lepakolták a maradék bútorkot, amit még az azelőtti fuvarral nem sikerült elhozni. A „három kicsike” szintén segíteni akart, köztük én is, de többet lábatlankodtunk, mint amennyit segítettünk. Aztán elküldtek fussuk meg magunkat a környéken. Mivel túl kicsik voltunk, fűtengernek tűnt a mező, s szemperc alatt elmerültünk benne. Fújt a szél, s annak szárnyain ringatóztunk. Hogy el ne veszítsük valamelyikünköt folyton szóval tartottuk egymást. Varázslatosnak éreztük a helyet, s a vidék bűbájával rögtön belopta magát a szívünkbe. Lemenőben járt a nap, amikor visszakerültünk a házhoz. Már égett az asztal közepére kirakott petróleumlámpa, s elkészült a vacsora. A nagy élmény után lefeküdtünk és békésen álomba szenderültünk. Másnap nagy volt az öröm! A reggeli hűvös ellenére, déltájt már egészen meleg volt, s a júniusi csipkebokrok még virágba voltak. Rózsabogarak, méhek és dungók burungéroztak körülöttünk, megtarkítva pillangókkal. A pataknál pedig szitakötők röpdöstek, s kis leánykabékák (szentgyörgybékák) kuruttyoltak. Sorra érkeztek ki látogatóba nagynénéim és nagybátyáim. Tündérien összhangba láttatta velünk a hely szelleme a kis édenkertnek tűnő völgyet. A második nagy költözés jóval izgalmasabbra sikeredett, mivel Kukker kutyánkat nem tudtuk megtartani, s egy zsögödinek kellett odaadjuk. A két megmaradt tyúk pedig nagyanyáméknál landolt. Mi pedig otthagyva a tanyasi életet Szeredába költöztünk fel. Micsa pompa várt ott ránk! Az öt testvérnek külön szobája lehetett! Nem egy ágyban aludtunk fejtől s lábtól az egészen, hanem kettőben!!! Örömözve rohangáltunk át a palotának tűnő lakrész helységein keresztül. Viszonylag hamar elszállt belőlünk a vidámság. Hívott bennünket a folyton változó, de mégis örökkévaló menedéket adó erdő-mező. Ott voltunk igazán otthon, és igazából nem váltunk meg tőle soha. Mert bárhová költözöl, otthon csak egy lehet, s az ott van ahol békésen ellehetsz egymagadban. |
|
|
Az Égígérő terebélyes Vackorfa őszi lombokban ékeskedve
|
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Szinte kész sorompó a zsögödfürdei vasúti átjárónál – Sajnos nem mindenkinek volt egyértelmű a vasúti átjárónál a figyelmeztető. Egyezünk meg, nehéz volt rajta eligazodni. Két személy régi országos ünnepen (augusztus 23-án), az életét a vesztette. A vonat gázolta el. A városi szervek aszongyák, hogy a vasúttársaság kéne valami kezdjen a helyzettel. Hát a mai napig sem kezdtek sokat. Ejsze, ezútán, majd egyszer... Csak addig vajon hány életbe fog kerülni? CSEKE túra – A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület 2021. szeptember 11-én tizedik alkalommal szervezte meg a hagyományos őszi, Dél-Hargita Teljesítménytúrát. A korábbi túrákhoz hasonlóan nagy a választék a gyalogos távok terén: 15, 30, 45 km-es szakaszokon lehet indulni, illetve voltak választhatók a 35 km-es, 60 km-es valamint a 85 km-es kerékpáros távok is. A túrának a kiindulópontja a zsögödi strand volt. Oltóközpont zsögödferedőn ezerrel működik – Oltási központ még nem kell bézárjon. Hogy így, hogy úgy, de mindig kerül ember akit békapja az oltást. Hogy mi történik a járvány után az épülettel? Há valami ejsze csak lesz. Brummogi hírek Zsögödiába – Ezen az őszön es szeretnek Zsögödbe, és a falu környékin kikapcsolódni a medvék. Jönnek, mennek, mind zsidóba a fájdalom. Az emberek es a telefonos figyelmeztetőre ügyekeznek oda lefényképezni... Mostanság én es láttam egyet, bocsféle lehetett mert virgoncoskodott. Jó hogy a mamájával nem futottam össze. Híresztelőke |
A „Vackor Máter” ajándéka – Útilapis Felhányódó Ősszel iskolakezdéskor gyakrabban eszembe jut a zsögödi kis iskola. Ott tanultam meg a betűvetést. Ragaszkodtam a tanítóimhoz, akik a másik tanévben már nem jöttek vissza. Azonban ami igazán felejthetetlen volt számomra azok a szeptemberi napsütéses napok voltak, mint az iskola melletti gyümölcsös illata, a szüntelenül változó lombkoronák, a csendes őszi szél, aki szívesen bandukolt velünk hazafelé. Amíg be nem köszöntöttek a csípős hidegek inkább gyalog tettük meg azt a több kilométeres utat el az iskoláig és vissza. Osztálytársaimnál mindig negáltunk a Keresztúthoz közelálló, Nagy Imre galéria melletti bikaborvíznél. Szomjunkat oltva rohangáltunk lefelé a zsögödi híd utáni kis vackorfához. Megtömtük hasunkot a lepotyogott apró gyümölcsből. Onnan már egyre jobban ritkult a társaság. Amikor testvéreimmel és a zsögödfürdei szállodába lakó osztálytársaimmal kanyarodtam haza, kellemesnek mondhattam a falu vége felé vezető utat. Egyedül eregelve, viszont evvel nem bőcsködtem, mert rendszerint az egyik ház tornácán kihajoló székely bajuszos tata örökösön rámjesztett. Népviseletben öltözött öreg jókot röhögött rajtam, miközben a kalapját igazgatta. A hazafelé eregelés ezután már nem volt bonyolult. A zsögödfürdői vendéglő környékén gesztenyét szedtem, s egy darabig követve az Oltot felkanyarodtam a Fenyőszegi útra. S amikor látóhatáromban előpillant a házikónk, már hallottam Kukker kutyánk üdvözlését. Biza mindezt a hajdani „Vackor Máteremnek” köszönhetem. |
|
|
– ZSÖGÖDI szóreaolvasás – kambacsol – Ez mán nem es nehez szó. Biztos jól üsmeritek tük es. Na, mindegy, azért leirkálom, ahogy én értelmezem... Hát nem eppeg egy határozott járásra vall, az egyszer biztos! Inkább essze-vissza mászkálásféle (gyaloglásféle). Az ember, de asszony, s még a gyerek es, azért teszi, hogy az idejét elüsse, felhívja magára a figyelmit, vagy akkor, amikor valakire vár. Persze a kambacsoláskor, ha várakozóba vagy, akkor összekötheted valami hasznos időtöltéssel. Például egy pityókafőd mellett van a találka, addig egy neccecskével tolásszhatsz onnan, a mező végibe virágot, vagy gyógynövényt szedhetsz. Ha feltűnősködni akarsz, mind a legények, amikor leányokot szándékoznak elkapni derékba, akkor a járkálás hiába es tűnik összevisszának, a lényeg méges azon van, hogy a kiválasztott illető tudja a közelítési a igényedet, még akkor es, ha úgy nez ki mintha kerülgetnéd őt, mind beleléskor (evéskor) a forrócska kását. A céltalan kambacsolás, azt inkább a fetyellók (kók szerelékek, olyan lükvercek, dillók) teszik, akiknek hiányzik legalább egy kerekik, mint a kakukkos órának, amelyik hovatovébb egyre furcsábban műveleteket hajt végre. Azé észrevétlenül es ellehet kambacsolni, csak úgy egyfelé, mind a kicsi gyerekek, vagy a póráz nélküli kutyák. Ha valakibe benne van ez a fajta gyengeség, akkor rendesen oda kell ügyelni rea. Ha egyebet nem tudsz, akkor meg kell kötni... F.B.L. |
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI ŐSZ KACSINTÁSA
|
|
Kisebbség fogalmáról székelyesen – Nem lesznek itt idegen szavak, se tudományos kimutatások sok hutyuróval (statisztikák). Inkább arról beszélek, amit egy jó ideje magam es, a bőrömön érzek. Sose az a kisebbségi, akinek a nagyobbság előnyököt ad. Még az se, akiknek olyan törvény jár, ha egyáltalán az se kell, met azt csinálhat, amit akar. Az a kisebbségi, aki többet nem akar, mint a nagyobbság. Az a kisebbségi, akinek a puszta jelenléte a nagyobság számára folyton zavaró. Akit azért gyötörnek, mert másmilyen, mint a többség. Az eszközökbe nem válogatva megbélyegzik, keresztényesen szólva megkövezik. De az es kisebbségi, aki mán nem bírva a cirkuszt, félelemből, megélhetésből és más egyebektől tartva „átáll” a nagyobbsághoz. Persze akit a nagyobbság ritkán fogad bé, s kiképzi őtet a saját fajtája ellen... Az a kisebbségi, akinek csak akkor lehet szava, ha engedik, és azért tűrik el, met a nagyobbság érdekeivel egyezik, s valamire feltudják használni a mocskos ügyködéseikbe. Az a kisebbségi, amelyik folyton harcol de sose adja fel, még akkor se, amikor amit kiharcol a nagyobbság könnyen elveszi. Az a kisebbségi, aki készen áll a védekezésre, s megértve a nagyobbság érdekeit, megpróbál nem adni a huszonegyből, amíg annyira meg nem megerősödik, hogy saját problémáit orvoslni tudja, akkor es ha mások számára bolondságnak, azaz úgynevezett szélmalomharcnak es tűnik. Szikla Szilárd |
|
|
Nagy szemétség ami történik szemétkedés ügyben Há nem es tudom mióta fogom a fejemet a sok mocsoktól, amit a települések környékin elhánynak az állampolgárok. Az eszem áll meg, ha ezek a láthatatlan elkövetők látnak egy sáncot, vaj csak egy kicsi gödröt, rögtön szemétkednek. Teli lesz a félvidék mocsokkal. Osztán jönnek az önkéntesek, s azok összegyűjtik. Mivel nem tudják mindig elszállítani, abban a reményben hagyják ott, hogy az ott lakók majd saját érdekükben megfogják tenni. Ó dehogy, hát métt es, ott a nyüvek kőccsenek belé, a szél, s kóbor kutyák meg macskák hordják szét a négy égtáj minden irányába… Mint ahogy ez történt nemrég a zsögödi Kicsimező utcába es. Há mán a látványtól rögvest kifordult az ember bele. Viszont, ha mégse hagyják ott az összegyűjtött szemetet önkéntesek, akik időt áldoznak a természet megvédése érdekében, akkor úgyes egy-két hét elteltével, mintha mi sem lenne természetes, gyűl a mocsok, de rendesen. Most mán mi lenne a megoldás? Há biztos nem ez a több évtizede tartó szélmalomharc. Hogy szokták felénk mondani, szorítani kéne a kapcán! Jobban figyeljék és büntessék, s majd fel es szedessék azokkal, akik vígan szemétkednek. Az biztos az embernek az újonnan rakatott czofgöndör dajer es kimegy a hajából, amikor az általa megtisztított mezőcske, folyó- és patakparti részek már megént gübük, ganyék s gamatok. A szagról nem es beszélve… A büdösség körülöttük olyan, ha lenne gyógyító ereje, akkor hazánkba járna a félvilág gyógykúrát venni. Itt az emberi trehányságon kijjel, ott van a „Világ Pártunk és Államunk” keze, mint sok mindenben, akik szívesen beszélnek környezetvédelemről, de nem állítsák le a természetre káros, és az emberek számára nélkülözhető, vagy egyenesen felesleges anyagok gyártását. Például a flakonyokot, meg az egy lejes kekszeket két lejes csomagolásban satöbbi. Minek kellenek ezek a, ha kell, hanem babba csomagolások, egyszer használatos ráksúlyok, mikor azelőtt boldogan megvoltunk nélkülük es? A megoldásokról nemcsak beszélni kell, hanem cselekedni se vóna rossz. Elméletbe szinte minden klappol, de avval sajnos nincs mit kezdeni. Üdeje lenne tovább ne szemétkedni, met felvesz a szemét. Gerbuncás |
– Helybe közmondások – Zsögöde úrfi „ Ha egy féleszű beléhanyít a kútba egy követ, egy hadsereg okos se túdja onnét kivájkálni...” ...Há nem es, met akinek elment az esze, annak a beszédje fonalát sose fogod megkapni. Most mán az egész attól függ, hogy érdemes-e kihúzni, ami belépottyant a kút fenekibe? Ejsze nem. Miétt es kell foglalkozni olyasmivel, amivel nem érdemes. Lehetsz akármilyen éles eszű, ebbe a helyzetbe, az se ér semmit. Inkább arra hívja fel ez a rötyötölés (beszéd) az illető figyelmit, hogy ilyen emberekkel ne kezdjél, met a végeredmény, úgyes mindenestől, heábavalóság lenne. Egy dolgot tehetnek az értelmes emberek, hogy eszket a kócerájokot (ostobákot) nem engedik felkapaszkodni béfolyásos helyekre, met akkor, ami nem volt addig zavaros az es az lesz. Sajnos ehhez értenek a legjobban. Hogy mi lehet az ilyenek fejibe? Nem tudni. Az biztos, hogy képosztalé az nem, met télidőben az helyén való. |
|
Búcsú a zsögödfürdei szállodától – Nemrég jött a hír, hogy az omladozó zsögödfürdei szálloda élete, amelynek teraszán egy bájos kis fa ékeskedett, le fogják bontani. A gyakorlatilag magára hagyott épület az arra járok budizójává vált. Néhanapján elaludtak benne a csavargók is. Viszont azt meg kell hagyni, hogy a hajdani virágzó szálloda közel 30 esztendő alatt, szinte a szó szoros értelmében annyira szarrá ment, hogy életveszélyes volt körülötte lenni. Ennek ellenére sok délceg „vitéz” és „amazon természetű” hölgyemény kockáztatta testi épségét, mászkálva a beomlott emelet megmaradt szegélyein. A szállodát lebontásra ítélték. S a mackók, akik bé-békukkintgattak, csak a hűlt helyét látják majd. Hogy mi lesz belőle, inkább nem okoskodok semmit, majd ezután arra is fény derül. Búcsúzóka |
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@gmail.com. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |