|
2022/57 A Zsögödi Szó künt megfagyott dumái |
|
A vírus terjedése és vizsgálata mellékes utakon Na kedveseim, erre vessetek bogot, a vírus nemcsak a szájüregben kócerájkodik (itt – dorbézol kedvire), hanem, ahol az embernek még nyílása akad rajta! Hát a fület annyira azért nem kezdi ki, inkább, ami egy cseppet lennebb van, s a budinak szoktuk mutogatni a legtöbbet. Na, az. Szerintem, akkor kezdődik az igazi nagy fertőzettségi ráta, ha az illető, aki beteg, köhögés helzett elereszt egy „békegalambot”. Mondjuk a szellentéssel sincs baj, ahogy a nóta es mondja „engedjed hadd menjen…”. De akkor hogyan lehet megoldani a védekezést? A hátsó fertály dübörgése előtt elszaladunk a helyszínről? Az se jó, mert az ilyen váratlanul ér. Inkább csináltassunk egy seggtakaró maszkot, mint a szuperhősök, akik a ruhájukon kijjel hordják a bugyijukot? Nagy kérdés, de a komoly elemzések szerint a befingás es kurva veszélyes lehet az egészségünkre, ha beteg a „robbantó szakember…” Ráadásul Kínában már elkezdték a végbélnyíláson, vagyes a seglikon keresztüli tesztelést, most, hogy február elsejétől kezdik az újesztendős nagy Holdújév ünnepet. A szakértők szerint jóval megbizhatóbb eredményt kapnak a vírusfertőzésről, mint a szájpiszkálásból, vagy az orrturkálásból vett mintákból. Csak osztán egy cseppet se károgjanak, ha tesztelés közbe némi meglepetésbe lesz részük. Ahogy a nagy költő mondaná – „Repül a nehéz gáz, ki tudja hol áll meg, ki tudja kit talál meg…”, főleg, ha még be es sűrűsödik. Vergálódó Ipse |
Egyszer amikor utolért a boldog gyerekkor Peda Bölö 1991-1992-es tanévet tanítással kezdtem a festői szépségű Hidegségen, a gyimesek egyik végváránál, az akkori Bükkhavasi I-VIII-as iskolánál. Nagy izgalommal foglaltam el a földrajz-történelem katedrát. Szerettem a a völgyben, az őt körülőlelő hegyeken kirándulni a kedves barátaimmal, kollégáimmal, és természetesen a gyerekekkel. Azonban a téli szánkázás csínját-bínját nem ismertem. Ezért is maradtam ott az egyik hétvégén, hogy kipróbáljam az ottani cseleket. Szóltam is az osztályomnak, hogy hétvégén szánkázás lesz. Utolért a boldog gyerekkor... Erre a nagy eseményre még a kovártélyomat biztosító Fülöp bácsi is besegített. Vett egy nagy nájlon zsákot, s megtömte szalmával. Azt mondta, na azon isteni lesz becsúszni. Eljött az indulás pillanata. Az osztályomból közel lakó Zolika járult elémbe, s kísért el Jávárdi Pataka környékire „a téli sportjátékokra”. A gyerekek egy része már kint volt. Sőt a környékbeli házaktól is csatlakoztak néhányan. A hideg is velünk volt. Örömmel fogadtak. Én is őköt. Nem is csoda, mert mikor megláttam azokot a hirtelen meredek lecsusszannó helyket egy kicsit belém állt a czuruk. Nem jött, hogy egyszer is lemenjek. Néhányan hézám jöttek és felajánlották a szánkójukot. Teljesen nem utasítottam vissza, de egyelőre a szalmával tömött zsákot akartam kipróbálni. Arra a veszélyesnek tűnő útvonalra mégis biztoságosabbnak számított, mert földközelibb volt. Reafeküdtem a zsákra, s nekiveselkedtem. Úgy elindultam, mint a golyó. Sokat nem láttam, mert a jeges hó, ami volt körülöttem, mind a szemembe keresett menedéket. Az egyre erősödő sungba időnként egy-egy kövön is átrittyentettem magamot. Olyankor a szemem elkezdett káprázni. Amire béértem az aljba, jobban hasonlítottam egy félbehagyott hóemberhez, mint egy ifjú tanyítóhoz. Valahogy eszeszedve magamot felvonszoltam magamot a hegyen, miközben a gyerekek végig szórakoztattak téli történeteikkel. Nem unatkoztam. Viszont a következő csúszás teljesen másként sikerült. A szalmazsák lemaradt. Én pedig a füsskabátom jóvoltából letekertem a hegyoldalon. Szalmás nájlonzsák nélkül biza fájdalmasabbnak tűnt az út. Az aljba érve még hóemberebben feküdtem, s szipóztam a jeges havat magamba. Kisvártatva a zsákom csatlakozott hézám. Félig meggémberedve álltam fel, kicsit nyögdölőzve, a gyerekek szórakoztatására. Feltelve a zsákos kalanddal, új utazó alkalmatosság után néztem. A gyerekek vidáman adták ide a szánkójukot. Mondtam nekik, hogy inkább ők teremtsék meg az élményt, mert nem tudok annyira kormányítani. Háromszor is lecsusszantam arról a marhára magas hegyről. Először annak derektájáról indultunk. A másodikszor valamivel fennebbecske. Harmadikszor megbátrodva a tetőről. Oda egy Emics névre hallgató gyerek kellett. Ő vállalta, hogy bévisz a jeges útig. Hát, gyerek, ami kő volt a nagy súngtól, mind a hátsómon zongorált. Ahogy az egyik kedves diákom írta a téli fogalmazásába – „a seggem majdnem összeszakadt”. Azután már nem volt kedvem burungérozni. A szalmával kitömött nájlonzsákommal a hónom alatt, a kicsi tanítványaim kíséretében csaptattam hazafelé. |
|
|
A Zsögödi festői táj téliesen öltözködve Fotó: Há vajon ki? Há én!
|
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Bétört a hideg Zsögöd környékire – Nem az a kettétörős fajta hideg van minálunk. Az eddigi mérések szerint -20 körül volt a legdermesztőbb nap. Azért még a tél tartogat meglepetéseket. Csak lenne egy cseppet több hó a téli marhulásokra, és ne fújjon már az a cseszleként (szúnyogként) zümmögő szél. Zsögödfördei kezelőközpont nyitva van! – Továbbra es nagy szeretettel várja a reumás valamint szív és érrendszeri betegségekkel, törésekkel, s más egyebekkel küzködő betegeket a Zsögödfürdei Kezelőközpont. Há persze, nemcsak gyógyulni, hanem egy cseppet elengedni es tudja magát az ember. Lehet úszni a nagy medencébe, és szaunázni es. Zsögödben az autók bárhol nem állhatnak meg! – Megállást tiltó táblákat szereltet fel a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal a Nagy Imre utcába, ahol mán balesetet es történt. Azokon a részeken kocsi nem parkolhat, még véletlenül sincs semmilyen keresnivalója ott! Zsögödi korcsolyapálya – Mán néhány napja annak, hogy a zsögödi gyerekek igénybe vehetik a templom melletti játsyótéren kialakított korcsolyapáját! Elé azokkal a gilicsekkel, s erezd… Mikó vár – Az 1764-es határőrsorozás ellen tiltakozó székelyek emlékére a szeredai Mikó Vára a székely zászló színeit öltötte magára. Híresztelőke |
Frasangtemetés ha sikerül... – Pánkósi Jankó Mán megint béhergelődtünk a farsangi időszakba. Kezdődnek a maszkurázások, van akinek nem es kell semmilyen maskara, mert anélkül es elég maszkura. Vagyes tesz róla, teper érte, hogy az legyen. Há’ szeretünk kókoskodni, s ez jó dolog, csak vajon mennyit engednek meg belőlik a hatalmasok. Akik nincsenek annyira szem előtt ott többet tudnak marhulni. Folyton cserélődik, hogy kinek mikor jön fel a napja… Ezen nincs mit rágolóizni, úgy kell csinálni, hogy valami legyen, még ha evvel a vírussal együtt kell es megszervezni ezt a farsangtemetést. Mi sem egszyerűbb, őt es bé kell venni ebbe a mókába! Mondjuk el kéne égetni őkelmét, de úgy isteigazából, mert már úgy megunta mindenki, mint a macska amelyik hajnalba hatot kölykedzett. Ej be jó es lenne. Az a harci helyzet, hogy mű maszkuráztunk eleget, csak nem jókedvünkből. Mostanra már nem ártana egy becsületes vigasság. Met mind tudjuk, ha farsang se volt, akkor mi a rossznyavaját lehet temetni… Azé’ azt hadd áruljam cag el, hogy bármilyen időköt élünk a szórakozás igen fontos, mert az csinál jó kedvet. S ha mán megesik hagyományoson vagy másképp, ott lesz a jó kedv es, s elmarad a búvalbéleltség. |
|
|
– ZSÖGÖDI szórángatózás – töp – Nem egy egetverő bonyolult szóról van szó. A töpés a köpés szót takarja. Igen ám, de minálunk azért vannak ficák (itt – árnyalatok) benne, amitől másképpen es értelmezik a töpést. Tehát, akkor kezdjük cag az elejiről. A töp, töpik, töpdös azt es mondhatjuk, hogy fiútestvére a köp, köpik, köpdös -féle beszédnek. Ezek után tudjuk, hogy töpni az illető akkor szokott, ha felgyült a pufája belsejibe, nekije. Azért es szokott nagyot töpni az iparos, hogyha valakit meg akar gyalázni. Más szóval illetve, lélekben leráncigálni valakit a fekete fődig. Töp az es, aki valami rosszat evett, s más módja nincs, hogy kiszórja magából. Van, aki töpködősön beszél. Az elől biza el kell rejteni, amit nem szeretnénk, hogy béázzon. Mondjuk a pufánkot. A fentiekben említettek voltak a nem szándékoson töpdösők. Még, aki a másikot megszégyeníti, abba es a harag miatt keveredik egy cseppnyi indulat. Viszont a szándékos töpködés a legmocskabb. Az még mondjuk türhető, legalább es egy darabig, ha a kölyök vagy a cefre csinálja az eszit, de amikor egy felnőtt marhul, az mán biza sok. Azért töpködök a másikra met jól esik nekem, ez csúf menet… A szórakozásból köpdösés es akarattal van. Az se fáintos. Viszont vannak babonák es, amikor töpdösnek. Amikor nem akarják megigizni a vinilin sima-rózsás arcú bubát. Mondják es – „Tűű tűű, csak meg ne igizzelek!”. Akkor es szokás töpni, ha egy döglött állatot lát az ember. Altalában háromszor a büdösség áradása felé, hadd menjen tisztán tovább a lelke. Töpni kell akkor es, ha valamiből eleged van, vagy ki akarod védeni a bajt. De, akinek aszondják, hogy „le se töplek teee!”, na az asztán az igazi szégyen. Nagyot Töpő Mester |
RÉGI és a MODERN FALVÉDŐK Hát drágaságaim, én Varvara mondom, hogy ezekkel a telefonokkal elébb kikészítettek, de osztán visszahozták a kedvemet. Mind lenézték ezek a fiatalok, amit saját két kezemmel felbaggattam a falvédőkre! Azt es mondták a szemem közepibe, hogy mán az ilyen nem es divat. Na meee…. Pedig olyan aranyos baggatások azok, s még a cifra kivarrt írások mellette, rendesen szívfacsaróak. Aszongya, hogy az egyiken azt írja hogy – „Bármerre visz a sorsom útja, haza vágyódom csendeske kicsi falumba” vagy „Szépek ezek a szarvasok, de szebbecske a galambom!”, s még vagy „Teli kútnak sok a merítője, dolgos leánynak sok a kérője”. A háziáldásról nem es beszélve… De há’ most nem kezdem az egészet elmondani néktek, csak, amit itt a konyhába és a használt szobánkba vettem fel a falra. Ej, de még mennyit es csináltam másoknak, szebbnél szebb gondolatokkal. S ezt mondják egyesek idejit megmúlt dolognak? Nevet nem mondok, de a szomszédasszonyom leánya se külömb. Többször es kimondta hogy mennyire ánkóság (itt - bugyutaság) a falvédő! Fel es őröltem az idegeimet rendesen. Ha az anyja eppeg ne lenne a kománém, már rég szájba vágtam volna, úgy hogy a fogait mind egy szálig le nyelte volna. Na de nem tenném úgyse meg, mert jóságos vagyok, ha csak senki se lássa hihihi. Úgy éreztem ennek a senkiházi bőcsködös feldíszített cefrének ideje lenne visszavágni. De mivel a rágóráksúllyal? Áj meg, gondoltam magamba, ha addig élek es, de veszek egy olyan mindenttudó telefont, s a kedvenc unokámmal kitanyíttatom magamot. Úgy es lett. Há nem mondom, hogy nem értetlenkedtem egy szekérnyit, de a kitartó valagászódásom (kérdezősködésem) meghozta a gyümölcsit. Kezdtem beléjönni. Az aranyos unokám még fészerbókos (facebook-os) oldalt es csinált nekem. Egy darabig nem volt fényképem, addig csak leselkedtem. De egyre több illető jelölt bé üsmerősnek. A nyavaja se tudja, hogy ki-kicsoda. De senkit nem akartam megsérteni, ezért es barátomnak fogadtam őköt. Osztán egy szép nap felvettem a rózsás kendőmöt, s úgy csináltam egy profi képet (profil fotó), s megmutattam magamot a nagyvilágnak. Egyszer csak észre vettem, hogy a szomszéd cefre is béjelőlt. Kezdtem olvasni mit es irogat oda. Há nagyon hasonlítottak a szépecske falvédős kibaggatott írásokra, hogy „Akkor szeretsz igazán, ha van szíved”vagy „Az az igazi társ, aki kitart melletted”, s ehhez hasonlók. Há gondoltam magamba eljött a visszavágás üdeje! Mint a háburúba felgyűrtem a zingemet, s a falvédőimről leírtam a tiszta szívhez szóló gondolatokot. Azokot pedig átmásítottam olyanra, amilyeneket a szomszéd cefre tesz fel az a fészerbókos oldalára. Ahogy az unokám tanyította bémásoltam a kész írást, s esszeraktam szép rózsás, macskás, naplementés, és csillogó szívecskés képekkel. Há nem hiszitek el, hogy mi történt! Elsőnek a szomszéd cefre teccikelte, de osztán sokan. Rea es kaptam rendesen. Minden bubás gondolatot kikeresek azóta a föld fenekiből es. Duvasztom fel ezerrel. Nagyon tetszik a popornak (népnek)! Imádják az interrétes (internetes) falvédőimet. Azóta az igazi baggatásaim es nagy becsbe vannak, még a szomszéd cefrénél es!!! Varvara Néne |
|
FARSANGI ÉGEDELEM Fényképezte: Kovács Zsuzsa
|
|
|
Két félévközi vakáció elintézése Há’ kedves elvtársak és traktoristák, s a többiek! A félévközi vakáció a 2022-es esztendőben egy péntek délutánra esett. Nevezetesen arra az ettől különleges január 14-i délutánra. Azért csak péntek délutánra, mert a hétvége, az hétvége. Szokták mondani – van ez így… - de ha eddig sose volt így, akkor szokás sincs, amit követni. Pártunk és államunk, s a benne lévő figyelemelterelő frakciói ezt találták ki. Mert ők már adtak egy kényszervakációt, amikor nem kellett. Ráadásul nem lehet tudni mi volt az es. A zsenialítás ezután született meg, s mindennapos komoly agymunka következtében nekik sikerült a változtatásokot nyélbe ütni. Bravó! Fantasztikus! Jól megdolgozta a szürkeállományukot. Most már ezek után csak azt nem értem, hogy miért voltak ennyire kegyesek a diákokkal, a tanárokkal, és a gyereket nevelő szülőkkel? Miért nem eresztettek meg egy tíz perces szünetet, mondjuk péntek délbe, s azután kezdhették volna a második félévet? Azon a délutánon mit csinálhatott az ember? Sokan egyből hátra vették magukot és dögösködtek! Hogy es képzelték?! A végén elsorvad az agyuk. Mint tudjuk az mindig edzésbe kell legyen. S még az iskolába való visszaszokásról nem is beszéltem. Bubás tanyítós félévet kívánok! Gerbuncos |
– Helybe közmondások – Zsögöde Bétöpős Pacák „Aki a hideget nem csípi, azt a hideg csípi meg” Azé’ egyezzünk meg, hogy hideg mindenkit csíp. Nem tesz kivételt a között, hogy ki szereti, s ki nem. Viszont, aki rendesen bébugyulálja magát, mint egy több rétegbe bécsomagolt bábuska, azzal kegyesebb az időjárás es. Nem elhanyagolható az ütemes járás, vagy marháskodás, met akkor a szervezet motorja nem adja fel. Igaz a mostani tél, eddig elég gyatrán villantotta meg fehér leplét… Sebaj, még van valamennyi időcske, hátha kiteljesedik. Az a harci helyzet, hogy a hideget, mű meleggel tudjuk csípkedni. Főleg a lakásokba. Ha nincs fűtésrendszer kialakítva, akkor üdejébe bé kell szerezni a fát, vagy a kokszot (igaz, az utóbbit mán rég nem látom). Meg kell csípni a hideget, azaz zabolázni, mint a lovakot, s akkor a taknyunk se fagy az orrunkra. A tanulság az, hogy vannak dolgok, amit kikerülni az istennek se lehet, de orvosolni igen. Há’ akkor métt es ne patikázzuk meg! |
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@gmail.com. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |