|
2022/58 A Zsögödi Szó élemedett merésukedése |
|
A mindenkori vírus sunyis terjedése Aranyoskáim, túl vagyunk megannyi vírusos hullámon. A dajer teljesen ki es ment belőlem... A hatalmasoknak ez es kevés volt, gondolták, hogy egy cseppet izgalmasabbá teszik számunkra a mindennapokot, s bévették az Orosz-Ukrán háborút. Persze a vírus se csengett le, nehogy megnyugodjunk, még véletlenül se. Miközben a szomszédban tényleg dúl a szörnyű háború, ami sajnos sok civil életébe kerül, s a nagyuraknak semmit se számítanak. Földünk egyes tájain is hasonló harcok dúlnak, amiről most valahogy elfelejtenek tájékoztatni. Pedig a mészárlás ott sem számít másnak. Nehéz megérteni, ha még az ember el is éri a nagy 100-as életkort, úgy sincs tovább. Akkor mire való ez az egész őrület? Nem lenne egyszerűbb ennyi erővel valami olyant tenni, amitől jobban éreznénk magunkot? Az egyértelmű, hogy így es akadnának gondok. Elég lenne azokot orvosolni. Mindig az jut eszembe, hogy a felnőttekkel az a baj, hogy nincs ki a seggikbe verjen. Igaz, most már szabad az út a gyerekek előtt es, nincs korlát, csak beszélünk róla, mint megannyi dologról. Időtöltésnek jó, csak a gyakorlat teszi az embert mesterré. Bévallom, mindezektől az eszement marhaságoktól, néha-néha, olyan Orweli 1984-es érzésem támad. Vergálódó Ipse 2 |
Húsvéti készülődés a héthatárban Mohaváry Nyuszkóleső Ebben az évezredben esett meg, de mán ez es legenda. Ágnes lányom ejsze vagy öt éves, és Zsófika pedig három lehetett, amikor családi szokás szerint kilátogattunk a Nagy Laji-dombjára mohát szerketálni a szép húsvéti piros tojások alá. Nem es kell mondjam, mennyire élvezték, mán a készülődést es. Mert tudták, hogy odakint várja a friss levegő, a kék ég, a rügyező fák, s a sarjadó zöld fű. Szinte belé lehetett harapni a frissességbe. Hosszas készülődés, és néha nehézkes cihelődés után eredt útnak a Fenyőszegi családunk. Pedig nem kellett annyira erősen kiöltöjzünk, met abban az esztendőben a Szelek havának dereka utánra, mint most es, estek a húsvéti ünnepek. A tötyökölés viszont ilyen helyzetben szinte kötelező. Kint az utcán mán nagy volt az öröm, s a véle járó futkorászás. A vidámság nap cirógatta sugarai segítségével a felhőkig ért. Amikor a tényleges zöldbe öltözött zsengeség kacsintott reánk, akkor már velünk (apával és anyával) sem lehetett bírni. Mégsem volt varázslat, inkább mesében illő szépség, sziporkás jókedvvel megfűszerezve. Azért az ide-oda futkorászás közben, figyelve utunk céljára, egy-egy kicsivel közelebb kerültünk az igazi célunkhoz. Mert ugye, ami fontos az fontos. Békókoskodva az erdőbe kedves társaságunk lecsillapodott. Rövid bónyászódás után megpihentünk a száraz avaron. Persze, mert kirándulásnak számított. Rendesen felszerelkeztünk, finom apróságokval. Vót vajas és pástétomos kenett kenyér, borvíz, s egy tábla csoki. Mikor megnyugudott a pockunk megint nekiveselkedtünk az útnak, tekertük is a mohás rész felé. A leányok annak ellenére, hogy tudták merre felé kell menni hirtelen béhúzták a curukot, mivel madársóska telepet fedeztek fel. Jöhetett a legelés. A madársóska fiatalító és fogzománckoptató hatásáról híres. Persze annyit nem gyúrtak bé magukba, hogy bajuk legyen belőle. A foguk se sínylette meg, s nem es fiatalodtak visszafelé bubává. Most, hogy megnyugtattalak, repeszthetem az eszmefutkározásomot tovább. Madársóskairtás után belévettük magunkot a mohás részbe. Szedtük es a pihe-puha mohát. A napsütötte felmelegedett kacsónknak (kezecskéinknek) áldásos volt a hűvös moha érintése. Percek alatt megvettünk (megszedtünk) az erre szánt zacskonkot. Dalolászva indultunk tovább. Megláttuk a fehér és a kék ibolyákot. Na abból es akartunk akasztani egy csokrot. Ahogy a csuda szirmocskák illatos világába érkeztünk, a Zsófika ciripelő hangjára a közeli bokorból kiugrott egy hatalmas nyúl. Akkora darab lehetett, hogy az egész család jó lakott volna belőle, s ejsze még másnapra es maradt volna néhány darab az ebéd lenyomtatására. Nyilvánvalóan nem támadtuk le, csak ámultunk-bámultunk, mint, ahogy a nemrég világra jött borjú vaz új kaput. Mindannyian tudtuk, hogy bizony a Húsvéti Nyuszi volt. A lányok kérdezték, hogy hová futott. Há’ métt es mondjunk olyasmit, hogy megjedett. Helyette azt okoskodtuk ki Anyával, hogy ilyenkor neki es sietős, mert ebbe a helybe itt a húsvét. A nagy kaland után, volt mit mesélni hazáig, de még a lányok a locsolóiknak es húsvét másodnapjáig. |
|
|
Hazavinni egy csokorba szedett kikeletet Fotó: Mán megént ÉN
|
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Tart a hideg Zsögöd környékén – A hideg valahogy nem akarja feladni egykönnyen hatalmát a Hargita lábai alatt. Mínusz 10 alá es süllyedt márciusba a hőmérő. Pedig akárhogy makacskodik, már kukucskál a kikelet. Zsögöd utca jobb színben – Helyreszedik a zsögödi Zsögöd utca útvonalát! Ki fogják javítani a járdákot es. Jó hír, met már az nezett ki a leggyengébben, pedig ott van a templom, az óvoda, az iskola, a Gutenberg nyomda és a lovarda. Arra felé kell menni a temetőbe es. Medve koma Fenyő utcán – Erre a szép tavaszra a maci es felkelt, s egyet dabbogott a Fenyő utcában és környékin. Az mán nincs messze a szerkesztőségemtől. Közelebbről, ha esszetalálkozunk, még ő fog ötletet adni néhány cikkemhez. Persze ha csak nem lesz olyan jeszgetős ánkó (kóceráj). Szarvasok a Rét utcába – Na azok es béereszkedtek hézánk Szeredába. Ej be szeretik ezek a vadak Hargita megye központját! Közel a Márton Áron Főgimnáziumhoz fényképeztették magukot. Készítetek es egy pár képet rólik. Az egyszer biztos, hogy jól tudnak pózolni. Hóvirág és kékberek – Hát mán a kertekben elültetett példányok ügyesen növekednek, még ha a reggeli fagy rejik is akar keményíteni. A szabadban viszont csak pimpót (barka) láttam megannyi formában. Rendesen dacolnak a hidegvel. Pont annyira erősek, amennyire törékenyeknek. Híresztelőke |
Az idei tanévbe nyakig belékerülni... – Ügyekvő Okító Szokták mondani nem lehet tudni mit hoz a holnap. Nahát a mű tanügyeseinkre ez teljesen rejik illik. Az iskolás esztendő elejin a ráksúly se tudta, hogy mi fog következni. Nem kell ezt reafogni semmilyen különleges helyzetre, mert nálunk a tanügyesek nagyon ügyeskednek. Ég a kezik alatt a munka. Annyit változtatnak menet közbe es, hogy az ember csak győzze követni. Há’ az egyszer hétszentség, hogy dekát se lehet unatkozni. Senki se nyafogtat a változtatások hiánya miatt. Műfelénk úgy megy ez a folytonos variálás, mint Maris néne fenekin a nadrág, amikor sietősbe téve, hogy le ne késse a kurszát (csak nálik felé járó buszot) fürgén ügyekszik. Ugye volt, akárhol tanulás. Aztán csak így lehet, nem mert úgy- fajta es. Addig addig módosítgattak, amíg a vakációk valamiétt eléggé elfogytak, de még az iskola másképpen es megdöglött. Ahogy a múltkor mán említettem a félévközi vakáció es egy péntek délutánra esett... Következmény jó bőven van. A tanárok karöltve a diákokval, szerre dőlnek ki a tanév mezején. Egy részük otthon, s a kórházba hozza bé a pihenést. A szívósabbak azért tekerik tovább. Hogy mi lesz a vége, azt majd a legvégin lehet megtudni. |
|
|
|
Mit ér egy gazdájához hűséges ló Há’ ez nem es kérdés, sokat! Itt a nemcsak a mokány mutogatós fajtákra jár ki az eszem, hanem a falusi munkát egy cseppet se megvető segítségekre. Biza, egy jó ló nagy becsben van tartva, s a családi gazdaság forgatagában es előkelő, hanem a legjobb helyet foglalja el. A ló szinte szent teremtménynek számít,vetéskor s szántáskor es ott van. Főszerepet játszik a télifa béhozatalba es. Sok mindent megbír, de azért egyezzük meg, hogy magánál többet ő se… Az ember, na a kölyök es szeretnek lovagolni egyet. Mostanság a fehérnépek s a cefrék se maradnak ki a mókából. Egyre többen kezdtek lóháton hegyeskedni (büszkélkedni, bőcsködözni). Há’ mit csinálj, az élet velejárója a változás, s benne lévő szokások es. E’ van. Erről a csodás patás munkás állatról nem sokat fogok okoskodni, azt a hézaértők elintézik. Viszont néhány esetet rólik, és gazdájikról, amelyiket a két saját fülemmel hallottam, na arról igen. Erdélyi viszonylatban, s benne Székelyfődön es erősen megbecsülik a lovakot. Igazi nagy barátságok alakulnak a lovak és gazdájik között, mint a filmeken… Az es igaz, hogy itt nem feltétlen versenyzésre használják. A felsoroltakon kíjjel arra es alkalmatos, hogy a kocsma elől hazavigye a gazdáját, amikor teljesen bécsiccsen (megrészegedik). Hát ez mind szép es jó, de vajon egy ló hogyan tudja megtenni ezt a nehéz lépést? Ragólodva azon, ha a betyár barát fel se tud ülni a szekérre. Főleg akkor, amikor az egyre erősödő hangulat közepette a fekete fődig igya le magát. Háha egy fikarcnyit se tud mozdulni nem hinném, hogy serényen felpattanna a szekérre, s gyí erezd haza! Szerencsére ehhez ott vannak az ügyes ivócimborák. Közösen, met egységben az erő, még ha inogva es, felemelik, s bélepcsentik a szekerbe. Ők mondják el a varázsszavat es, amelyikkel a kedves négypatás barát kocsmától kapuig viszi gazdáját. Ha nyitva a kapu, akkor egyből a ház elibe, s ott vár amíg derék házi urat a hercs (tűzról pattant, méregzsákoson morgolódó) felesége ki nem hújza belőle. Azután béáll az istállóba, met tudja hol a helye, s nem es inog, met ő nem ivott. Esetleg egy kicsi püpüt (vizet). Egyszer én es, ahogy tátottam a pufámot Kozmáson, várva a buszt egy lovas szekeret pillantottam meg. A ló ügyekezve vágtatott szekerestül a kopogó friss aszfalton. A szekérbe úgy tetszett senki sincs, de egyszeribe valaki kezdett kászálódni benne. Na mondom magamba, hogy jó, met akkor ez es biztonságoson hazaér... Most, hogy jönnek a húsvéti ünnepek, és egyes tisztességes gazdák hagyományoson szekervel mennek locsolgatni, irtó nagy az öröm köztik, hogy az illetőt haza tudja vinni a lova. Szemes Lovasnező. |
|
|
|
A hőn várt hőszigetelés vajon hol? Gerbuncos Há’ műfelénk hőszigetelgetés es úgy megy, hogy ne kérdezz utána, met úgyse tudod meg. S máskülönben es mindig annak van igaza, akinek van kellő üsmerőse, no meg azt se kell elhanyagolni, aki engedélyeket kiadja. Neked es lehet igazad, há persze, de nem sokat érsz véle. Na de, ezt legalább nem lehet félreérteni. A hőszigetelés a lakósok zsebét nem üríteni ki annyira, s egyben azok kényelmét biztosítaná. Há’ a benne lakók nem fáznának, s fáintos betonfal se penészedne annyira. Valahogy úgy értelmeztem, hogy a mű városvezetésünk a lakosokot képviselik, met tőlünk jön az adó. Lehet az értelmezésem egy cseppet egyenes, nem elég rugalmas, met sokféleképpen értik, amit én nem értek. A hőszigetelő polihisztor (polisztirol) lemezek sokat tudnak a melegítésről, legalább ez es tiszta, de hogy a mű blokkunk mikor kerül sorra, azt mán teljes homály lepi. Pedig a hármas ikrekhez személhető blokkokból kettő mán megvan rendezve. Vajon nem lehetett volna könnyebb egyszerre hármat megcsinálni, ha már úgyis egyformák, s egymás mellett vannak? Kiderült, hogy nem. Az az érzésem mű valamiétt büntibe kerültünk. Hasábfára vagyunk térgyeltetve, met huncutkodtunk. Hogy miért? Azt es elmondják, ha kell. A lényeg, hogy nálunk még a felmelegedés várat magára. Az es lehet magunk kell felragajszuk a vicsogós kocka valamiket a falakra met akkor mán a végét járnánk. |
|
||
|
– ZSÖGÖDI szórángatózás – hegyeskedik – Hálistennek műfelénk eléges üsmerős egy szó. A megfejtése sem esik a nehezemre. Inkább az baj, hogy annak értelmezése közbe nehogy felhergeljem magamot... Mindenki tudja mi az hogy hegyes. Ha nem tudja vegyen kezibe egy tűt és szúrja cag meg magát. Na, onnét tudja, s nem felejti el. Biza, az hegyes szúrós es szokott lenni, mint a csereklye (fenyőtüske). A hegyesedést es üsmerjük. Például, amikor valamit élesre faragnak, mint a cüveket (cöveket), amikor meghegyezik. Viszont ha a hegyeskedés, a’ mán más. Szinte rokonyok a hegy nevivel, met azok es hegyesek (már amelyik), mivelhogy mindegyik felfelé kapaszkodik. Hegyeskedni az szokott, aki egyfelé bőcsködözik, hogy ő milyen ügyes szép és okos. Egyben le es nezi, aki nem tudja véle tartani a szintet (Mán ebbe a szent helybe kapom fel a vizet, s az agylob es kerülget, de rendesen!). Észre sem veszi, hogy nem körülötte forog a világ, csak ott el van magával. Olyan büszke, mint Szaros Pista, ezúttval saját neve napján! Közbe rea se jő, hogy amit csinál, csak cifra hitványkodás. Hegyeskedik az az ember es, aki a többieknek megmutatja, hogy mennyire pótolhatatlan, hogy nála nélkül mások labdába tudnak rúgni. A fontoskodáshoz egyértelműen, mint az előbbi fajtához, az okoskodás es jár. Általába az efféle hegyeskedő mindenre tudja a csúcsmegoldást. Nincs egy olyan dolog, hogy belé ne dugná az orrát, s egy cseppet es, de ki ne javítana. Attól es függ mennyire béfolyásolható az az ipse. Hegyeskedni a szépséges kisasszonyok es tudnak. Elérhetetlennek képzelik magukot. Olyannak, hogy a napra lehet nezni, de rejik nem. Páváskodnak nagy hitványon, s szédítik a rajongóikot. Csak az a baj idővel lejár minden, s akkor marad a visszaemlékezés, hogy ő olyan es vót. Vót, vót… Hegyesen járni se utolsó, azt még az állatok es értik. Hegyeskedve állhat egy fa, egy bubás virág, vagy akár egy ház es. BöLö |
– Helybe közmondások – Rohangálós Zsögöde Pacák „Gyorsulj fel a háztól, met akkor fontos embernek látszól” Ahogy nálunk felé szokás mondani úgy húsvét után, hogy hol van mán a tavalyi hó, na evvel az odamondással se vagyunk különben. Mán lejárt a garanciája annak, hogyesmondják – lassan járj, tovább érsz! - fajtának, hogy átvette egy tűzről pattanósabb. Ugye mennyivel másabb, amikor suttyomban, szinte bőr alá bújva kicsinálódik egy addigi jól bévált bölcsesség, s a helyit, csak úgy csuklóból, átveszi egy másik. Há’ igen lejárt a reaérősen cselekedetek kora. Most mán az a lényeg a mai világba, hogy gyorsan, és de most mindgyárt mindent elérni, még azt es, amit egyáltalán nem lehet. Vagy legalább úgy tenni, mintha valami irtó fontos dolgot vinnénk végbe. Futni eszeveszettül, mint az a macska, amelyik hetet kölykezett, otthagyva a mircuskáit rohangál összevissza. Vagy az a tyúk, aki az se tudja miétt es, de fut körbe, met valami történt, s mán nem tud leállni. Valljuk bé, az ilyen jelenetekre mindenki odafigyel! Há ezétt kell futni, s héza pedig egy nagyon mélyen elgondolkozó pufát vágni, hogy lássák mások mennyire nincs időd semmire. Ezért kell jó üdejébe ezerrel felgyorsulni a háztól, met akkor tényleg égetően kulcsfontosságú embernek látszol. De barátocskáim, beszéljünk egy cseppet komolyan. Ki es találja ki ezt a fontosságot? Kinek jó ez a kapkodás és lótás-futás, ez a szuperszonikus gyorsulás? Mit es csinálunk, ami nélkül nem tudnánk élni? Milyen hasznos es ez nekünk? Szokták azt es mondani, hogy jó munkákhoz idő kell. Az es igaz, hogy rosszabbhoz ejsze még több, de tüsténkedve futva csinálni az mán a nagy semmi. Azétt nem lenne rossz egyszer úgy a nagy sürgés-forgás közepette meglesni magunkot. Még az es lehet, hogy jót szórakoznánk, vaj ki tudja. Megoldás talán az, hogy siess lassabban, s fuss nyugodtan. |
|
|
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@gmail.com. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |
||
