|
2022 A Zsögödi Szó esőben, viharban és kánikulában |
|
Ha kell, ha nem, fesztiválok Vergálódó Ipse 3 Aranyos putyurkáim! Na most mondjátok ca’ meg, hogy ne állítsam meg a napot! Ha kell, ha nem, mű fesztiválozunk! Huhúuuu!!! Erezd el a hajamot! Má’ mindegy milyen nap van, csak ok kell reja, s címet kell adni, s mehet a móka sa kacagás. Rendszer nincs sok benne, de azétt a táborozásokon kíjjel inkább hétvégére teszik a koncerteket, sö, az akármilyen napokot, amikor a jó nép inkább szabad. S akkor jöhet a szórakozás. A boldog ühőtözés. De mire es fel? Hogy gyorsan lejátszódjuk hogyan alakultak ki a gyűrődéses hegyek áremelkedésekkel mutogatva? Vagy hogy mán megént a vírussal meg a háborúval etetnek? Há nem es tudom. Világ Pártunk és Államunk úgy gondolja, hadd tomboljuk ca’ ki magunkot, és észre se vesszük, hogy megént milyen a rágóráksúllyal sújtanak le reánk. Ameddig ők békatyfalják az értelmetlenséget, sö értelmesnek tálalják fel. Metek retek egyetek módra. Miközbe mű kókulunk egyfelé, addig ők nagy vidámságval a sajátmagik javára a zavarosba matikálnak. Az eccer biztos, hogy a hótkoroskodás után pillogtathatunk nagyokot, mint béka a csihány közt. Há’ asziszem, ami stresszet feloldanak, majd kétszer annyit pakolnak reánk. Háha, mint eddig, azt es kibírjuk… Há’ mé ne? |
Amikor még Augusztus 23-a marha nagy ünnep vala Mán 33 esztendő telt el azóta, hogy augusztus 23-án fel kellett vonulni. Ilyenkor a kommunizmus felé haladó úton, kicsődítették a gyárok munkásait, a rendőrséget és a katonaságot. A felvonulás kötelező öröm volt. Hogy miért es volt ez a nagy örömözés? Hát erre a napra tették a Román Népköztársaság, azaz a későbbi Románia Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepét. Az akkori egyenlőbb fáintos országos nagyurak az 1944-es nemzeti antifasiszta, és antiimperialista ellenes győzedelmes fegyveres felkelését ünnepelték. Hogy pontosan ez hogy zajlott, hát nem így, ahogy ők állították A második világégés utolsó perceiben Románia ezen a napon, jó gyorsan átállt a szövetségesek oldalára. Kábé ennyi. 1983-at írtunk, amikor felvételizem 11-ik osztályba a hajdani 2-es Számú Építészeti Líceumba. Szerencsésen be es jutottam az építészeti osztályba (azelőtt vízgázszerelőben jártam) . Az iskolától kaptam egy figyelmeztetést, hogy, aki béjutott tizenegyedikbe, az „kötelező büszkeséggel” fel kell vonuljon a fent említett „nemes” ünnepen. Há’ szó köztünk maradjon, igazából nem es volt az... A hivatalos papírostól egy kicsit bészartam, nehogy kivessenek a megszerzett helyemről, s ezért elmentem a felvonulási próbákra, ami, ha emlékezetem nem csal, több mint egy hetet tartott. A bubás felvonulás a Városháza előtt csúcsosodott ki. Egy tribünt állítottak fel oda. A nagy és a sürgős semmittevésben megpockosodott kommunista vezírek, csatlósaik és kényszerörvendezőik, valamint meghívottjaik előtt kellett defilálni (felvonulni). Oda próbáltunk kegyetlenül mű es. A vonulás es úgy működött, hogy elől ment a profi katonaság, utána rendőrség, s ezt követték az ifjú, már egészen katonásan viselkedő, egyenruhába bújtatott tanuló ifjak hadserege. S majd jöhettek a vállalatok, és az egyenlő nép egyenlőtlenebb „elvtársai”. A két utóbbi sereg, az ország és a kommunista zászlóit lengették hevesen. Volt aki büszkén viselte viselte a rászabott feladatot, a szebb jövő reményében, hogy közelebb kerülhessen a szocialista hívők vályújához. Ezért egyesek képesek voltak, akár tűzbe tenniük a kacsójukat. Há’ gyerekek nem volt nekem való ez a szebb jövő felé való felvonulás. Mivel bal kezes, s egyúttal ballábas vagyok. Számomra a bal volt a jobb. A másoknak mi egyértelmű volt, az nekem kín. Hatalmas összpontosításomba és irtózatos fáradságomba került, de úgyse ment simán. A tornatanár, aki a menetelésért nyaggatott, förtelmesnek tartott. Röhögtek es rajtam. Kívülről nezve eléggé olyan lehettem. De ki a nyavalya akart vonulni? Főleg, ha az agyamban az egész úgy fogalmazódott meg, hogy micsoda marhaság… Há’, amikor eljött a pillanat a vonulásra, rémes sötétlilláskék gúnyában, ugyanolyan színű bászkával a fejemen, mán közepes voltam. Addigra elfogadhatóan tartottam a díszfegyverem es. Emlékszem, ahogy nagy győztesen vezényszóra, a pufánkot arra tartva haladtunk el tribün előtt. A novgorodi vendégek mosolyözönnel fogadtak és integettek. Micsa felemelő érzés kellett volna legyen, ehelyett csak egy kicsit nyugodtam le. Hogy mi lölte a többieket, akik nem vettek részt a felvonuláson? Há egy nagy semmi. Hogy mivel lehet jeszgetni az embereket... De ne felejtsük el, hogy sose lehet tudni mikor valagászódnak a hatalmasok. Defiláló „Hazafi” |
|
|
Havasok lábánál isteni a nyári pihenés Kép: Zsögöderedő KELLEMETES NYARAT KÉVÁNOK! Fenyőszegi úr |
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Macik Zsögöd környékén – Vigyázat!!! Zsögödbe, és főleg a környékin medvék bónyászódnak. Csak módjával kambacsolni errefelé. Most mán egész Közép-Csíkra érvényes. Igaz es, hogy régi a nóta, de méges érdemes odaügyelni, nehogy mackós meglepetés érje az embert. Zsögödferedői strand – Mán egy jó üdeje kinyitotta kapuját a zsögödferedői strand. Tárt térrel várja a locspotolókot. Most, amikor olyan ej de meleg van, jó lehüsülni ebbe a csudaságra gyógyító borvízben. Viharos esőzés volt Csíkban – Csíkban, július elején, olyan menetet rendezett a szeles idő, jó bő esővel, hogy isten őríjz! Úgy jött le, mintha dézsából öntötték volna. Az árvíz Zsögöd környkit sem kímélte. A vihar elvonultával, egyes helyeken, pedig nemcsak a víztől, hanem a fák letört ágaitól kellett megszabadítani az utakot. Augusztusi hulló csillagok a zsögödi égbolton – Csaba királyfink csillagösvényének szikrácskája tündérekként eregelnek felénk július 13-tól egészen augusztus 20-ig. Amikor a legtöbbet lehet bámulni belőlük, ha tiszta az égbolt, az augusztus 13. Egy pénteki éjszaka. Hírszerketálócska |
Apadó kutak még felénk es Nem kell irtózatos okosnak lenni, hogy felmérjük mi az oka az egyre fogyó vízmennyiségnek. Akik mán egy jó ideje, hivataloson vagy anélkül megnyeggették (itt- ahogy érték úgy vágták ki) az erdőköt, nem sokat törődtek evvel a kérdéssel. A víz pediglen jól megtud állni az üregekbe, meg ahol sűrű erdő van, met a gyökerek es visszafogják, s nem fut le a domboldalon eszeveszejtve, mint mostanság. De ha folyton-folyvást gyérítik az erdőt, úgy ritka szépek lesznek. Akkor a fák még magukot se tudják megvédeni az esetleges széllelbélelt idő ellen. Mondjuk a kidőlt fák még azután es ki szoktak dőlni, mikor leáll a nagy cúg... Igen, mert a szélviharmesterek munkája es könyökig benne van az ügybe. S a „ritka szép” erdő lakói pedig el se tudnak búnni. Talán a medves es azé’ téved bé a városba, met az erdőt járva olyan parkhoz hasonló érzése támad. Há’ így állunk! Nincs mi felfogja a vizet, s az rohan le a meredek oldalokon árvizet okozva a völgybe élőknek. Így az üregekbe nincs ahogy felteljen a püpü. Nem kéne egy cseppet agyalni ezen? Gerbuncka |
|
|
– Helybe közmondások – Megfontolós Zsögöde Koma „Az igazi kincs a mocsokba es az marad” Biza. Mondjuk, ha egy drága gyűrűre bukkansz a szemétbe, attól az értéke egy cseppet se vész el. Vagy, ha kapsz egy könyvet ajándékba, s annak olyan jó mondanivalója van, hogy attól megváltozik a világlátásod, mán nyert ügyed van. Nem es beszélve, ha találsz egy kedves barátod, aki együtt érző, és a bajban segít rajtad, úgy mondják megfogtad az Isten lábát, s nem es akárhogyan... Há’ ilyesmik az igazi kincsek. Van amit vélük kezdeni. Mindig megmaradnak patyolattisztának, met szeretettel van kibélelve. Nem kell kínlódni, ahhoz, hogy lásd mennyit ér. Az anyagi értékek nem boldogítanak annyira, viszont nyugtatóan hatnak ha kellően (nem túlzottan) van belőlik. A szellemet és lelket nemesítő ékességek, azok mán valóságos kincsek. Attól kapod meg a nyugudságot. Heába a zavarosság, ami egyértelmű, s még gyógyít es, az az igazi kincs. Ezenkíjjel, nagyjából es nezve, szinte alig kell még valami. |
Még egy LIDÖL (Lidl) me nekünk! Kis Vásárló A csíkszeredai „Voința” azaz „Akarat” ifjúsági sportszálló már a múlté. Pedig volt kísérlet a megmaradásra, de az es béfuccsolt. A szocialista esztendőket követve még egy darabig Gyopár Szálló néven futott a helybéliek örömére. Nem es csuda, hogy város polgárai valami hasonló tevékenységet képzeltek el a helyire. Annak idején kézilabda bajnokságokot rendeztek a komplexum udvarán. Télen pedig lehetett korcsolyázni, ami publikként ivódott bé a köztudatba. Persze az épületen belül nemcsak szálláshelyek, hanem edzőtermek es voltak. Virágzott a sportélet. Aztán az es bédöglött, s évekig a telek üresen állt. Hajléktalanok és kóbor háziállatok fellegvárává vált. Főleg kutyáké és macskáké. Há’ mi maradt ebből az egészből mára? Valami romos vidék. A közelmúltban pedig valami munkálatokot repesztettek meg. A fák nagy részit kivágták. Há’ minek es kell, egyfolytában árnyékot vetnek, s fellehet szuszogni alattuk. Úgy nez ki a hely, mint egy csatatér. Persze lehet tudni, hogy mindent rendbe tesznek, de akkor is a fák élete egy dekát se számít? Érdekes a környezetvédelmi hatóságok valóságoson nekirontanak az állampolgárnak, ha egy fa ágai es valamilyen módon meggörbülnek, de itt valahogy nem ez történt. Biztos hogy az illetékeseknek sikerült megszerezniük a szükséges papírokot, s minden rendben van. Valahogy méges nem lehetett volna meghagyni még néhányat belőlik? Na mindegy es, mert rittyentenek a helyibe egy Lidölt, ami cseles furfangosságával elszívja a vásárlókot a kisvállalkozók üzleteiből. Egyszer bubás ötlet a többi mellé még egy, főleg élelmiszerekkel megpakolt üzletet nyítani a környékre… Az ilyen áruházakba szokott lenni patika es. Akkor ötven méteren belül, az lesz ötödik. Milyen jó es, ha az egyikbe nem kapod meg a csodabogyót, akkor semmi erőfeszítés nélkül még jó néhányba bé tudsz rohanni. Mert sietni kell ugye. Nyugudtan elég szégyen menni, még aszt hiszik nincs dolgod! Na így állunk, s akárhogy nezünk ki a fejünkből, s nem értjük, attól még ez ugyes megtörténik. A pár lejecskét, amit ott megspórol az ember, nem kap mást cserébe, ahogy az áruházakban szokás, csak gépies kiszolgálást és mosolyt. A mosolyt mondjuk nem mindig. A biorobotok személytelen világában hát hogy es mondjam, az együttérzés felemelő, s hirtelen zuhanó képet mutat. A bemagolt tiszteletmaszlag háta mögött a végtelen üresség tátong. De a cucc legalább olcsóbb! Igaz, hogy a kis üzleteknél az elárusítóval vásárlás közben, s még utána is egy cseppet ellehet csevegni, de akinek kevés a havi fizetése, netán a nyugdíja, annak minden aprópénz számít. A szegények mindevvel tisztában vannak, sajnos változtatni nem tudnak rajta. |
|
Szépséges vidék tündéri történetei Fotó: Zsögöd Pötyögés: Bölö
|
|
|
Állomások helyzete Csíkszeredában Útazó Honpolgár Hála a Fennvalónak, hogy végre nekikezdtek, a mán eszemet se tudom mikortól rozoga autóbusz állomásnak. Az igen! Kellett es a városnak, met elég csúf képet festett a környékre. A nagy menet közepibe pedig a buszok akárhol állnak meg. A világhálós tudakérozó nem sokat ér. Ezért a helyszínre kell bébüklögni (bébotorkálni), s csomó mászkálás után ellehet érni a buszpályaudvart. Állítólag, amíg minden helyrejön a Nagyrét utcába állhatnak meg a buszok, de egyelőre nincs engedélyezve. Úgymond mindjárt, csak ki kell várni. Addig es mindenki legyen szemfüles és lesse a buszát, hogy merre es van. Igaz az utasok megritkultak, de igény van, s egy nap több járatra es. Há’ műfelénk az ilyen dolog természetes. Még annak es örvendezni kell, hogy egyszer csak meglesz csinálva. * * * A vasútállomás más tál tészta. Ott a peronok (felszállóhelyek) meglettek csinálva. Elég bubások. Viszont az állomás épületével és környékével egy jó pár éve semmit sem foglalkoztak. A bűz, mint alapszag festi körbe a levegőt, s facsarja le az ember orrát. A törökvécés guggolda pedig nem a legtisztább, s hátvédtörlő sem mindig kapható. A hajdani Erzsébet parkba béhanyigált flakonyok és egyebek, szintén bűzölögve „virágoznak”. Nos akkor ebben a környezetben még az árusbódék csudálatos tömörülete es megtalálható. Mind közel a terelőúthoz, ahol a kamionok sokasága halad el. A nagy hangzavarban milyen isteni leülni, s valamit elfogyasztani, míg jön a vonat. Mert a várótermet odabent a szagárúl lehet felismerni… Megszűnt az újság és az egyéb árusítás. Sőt, nincs poggyászmegőrző. Mindenki azt csinál a csomagjával, bármennyit kell várjon, teljesen szabadon, amit csak akar. |
Riasztás maroktelefonokon keresztül Jedtét Vevőke Az eddigi riasztás, amelyék az emberre legtöbbször reahozza a szívbajt, kétszer történik meg. Magyarul és románul es, hogy mindenki értse! Így amíg meg nem szokja meg az ember, kétszer nem kap levegőt tőle, főleg az éjjelitől. Mondják, van akiken segít. Há’ persze. Meglehet érteni az ilyesmit, de amikor a telefonom egy fél órával hamarabb riaszt, mint a páromé, hogy hol jár a medve, akkor belőle mán rég fasirt lesz… De most viharra es riasztanak, s minden a nyüvekre. Ildomos kikapcsolni. |
|
– ZSÖGÖDI szókócerájkodás – vacskol – Egy belévaló szó. Asziszem Székeyfődön kíjjel es üsmergetik. Szófejtő Garbonciás Vacskolni többféleképpen lehet. Mondjuk, mikor a fehérnép nekikezd a sütésnek. Előbbször a tésztát kell jól megvacskolja, vagyes bégyúrja. A nyomkodás es egyfajta vacskolás, de azért mégse döfődés. Ha oda-oda nyúlkál az ipse, az es egy jel a vacskolás felé vezető úton. Mondjuk az es kitesz egy gyengus vacskolást… Ruhamosás esetében, na nem most, hanem, amikor még nem rezegett minden lakásban a mosógép, keményen kellett vacskolni. Oda biza erős kezek kellettek. Főleg, ha ruha becsületesen bé volt gübülve. Itt gondolok arra, hogyha leették, bésározták, vagy valamilyen olaj cseppent reja, s ezekhez hasonlók. Vacskol az es aki kipréseli a szuszt a gyümölcsből. Inkább azokból, amelyikeknek sok leve van. A málnát, epret akár kézzel is agyon lehet vacskolni, s azután lecsorogtatni a levit. Na, az mán valami. Az örökkétig mondó atyafi úgy beszél, mintha megvacskolná a szavakot. Elsieti, vagy úgy meggyömöszöli a nyelvivel, hogy alig érteni. Azonban fehérnépet vacskolni az igazi. Férfiak előnybe. Nem jelent mást mint finomkodva megfogdosva hergelni. Odafigyelve, szelíden megszorongatni egy cseppet. Ügyeljünk azé, hogy ne váljék kénossá. |
|
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@gmail.com. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |
|
