FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ünnepi szám 2022/13 A Zsögödi Szó béhavazott papírosa

Kalandra fel! Fénykép: Kambacsoló Fenyőszegi * * * * * Utazni isteni! Amint elénk tárul a szépséges Hargita, akkor látjuk csak igazi pompájában a vidéket. A lehavazott, imitt-amott zúzmarás gúnya alatt csöndesen szendereg a természet. Nem tudja őt ébren tartani semmi sem. Ahol a völgyben még nem kapott takarót a természet, ott nagyokat ásítva várja a napsugarakban megcsillanó kristályosan hófehér paplant. S ha netán nem látszik az Olt folyó körüli kis világ, mert fátylat borítottak rájuk a fentiek. Mindenképp rendben van ez, mert ilyenkor van itt az ideje a merengésnek. Rátekintve a tájra, az előző esztendőkből maradt emlékek útját követve, felserken bennünk a felismerés, hogy az ünnepek közeledtével eme tündéri vidék bárhogy is változik, mindig semmi gond nélkül magába fogad. Azt hiszem csak egy kis játék, huncutság az égiek részéről, hiszen kacéran, akár a hópelyhek hullása rejtegetnek valami illó ünnepi tisztaságot. Hiába a hideg, a didergés, mert mosolyt varázsol az enyhe pírral megtelt arcokra, és egy varázslatos látvánnyal felszítja a lelkünk mélyén szundikáló parazsat. Utazzatok térben és időben, az ünnepekben, csak nyugisan, hogy legyen mire emlékezni majd az elkövetkezendőben! * * * * * Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt kíván minden egyes olvasójának a Fenyőszegi úr és becses CSALÁDJA!		Karácsonyfa, ső az ünnepi ráhangolódás bája! Régebbecske a karácsonyfához hézajutni nem vót eppeg mézeskalács illatú tevékenység. Valamennyit hoztak eladásra, de az nem tudta lefedni teljesen ezt az időszakot. Így hát a zemberek kieregéltek az erdőbe, s hogy senki meg ne tudja, gyorsan kinyisszentettek egyet. Persze olyankor csaptatta vergődve mentek hazafelé az erdőből. De csak akkor, amikor mán sötétség vót, s csak helyenkint merték felgyújtani a zseblámpájukot az iparosok világítás céljából. Mivel régebbecske karácsony előtt szinte mindig hideg és hó es vót rendesen, elég nehez feladatnak tűnt a sötétségben való hazaereszkedés. Az emberek, met ez férfi munka vót, többször el-eltűnedeztek a hirtelen hólepte gödröcskébe. Onnan osztán egész művészet vót kikecmeregni. Persze a megtörtént bajnál es suttogva beszéltek, nehogy valaki jóféle, aki pont arra járt, béköpje őköt. S osztán nemcsak fa, de családfő, vagy annak fiúgyermeke es fog hiányozni karácsonkor, met a milícián (rendőrségen) kell tőccse az idejit. Úgyhogy a huppanások kivédése ellen óvatoson csösztetve, csúszogatva haladtak előre. Ha véletlenül a patak, vagy más megfagyott víz jegére lépett az illető, akkor a gumicsizma nyomban megkergült. Met ugye inkább az húzták fel, met a bakancs nem vót magas szárú lábbeli, s ráadásul annyi kapca se fért belé, mind az ilyenféle lábbelibe. Sajnos, aki használta ezt az egyszerű műanyag járóalkalmatosságot, főleg ebbe a titokzatos üdőbe, gyakran a lábait nem uralva, kapálózva, akaratlanul es, de részleteket mutatott bé, mondjuk a Hattyuk tava jégrevüből. Az előadás, ha nem es vót annyira profi, mint az orosz korcsolyázók lenyűgöző cselei, de annál mutatványosabbra sikeredtek... Ilyenkor, az a társ aki megúszta a fáintos tekelábas hánkolódást, visszafojtva kuncogott magába. Ha netán seggre ült a „véletlen tehetség”, akkor valahogy felhúzták társaik. Ha azok es a segítséges egyensúlyozástól meg nem csókolták a jeges anyafődet! Szerencsére akadt még lehetőség a jég szélére kicsúszkálni, s folytatni az utat hazafelé. Az emberek nagy része, aki imigyen cselekedett, félig megfagyva, lilás kézzel, még akkor es ha vót keccsűje, borzos fejjel, s jól átfázva állított haza, az eppeg az úton nem tudom mi lölte fenyőfával. Nyilván az ügyesebbje a finesszeségének köszönhetően üdejébe hazavergődött. Ennek ellenire, hogy közbe a vállalkozó szellemű férfijak miket meg nem kellett éljenek, minden esztendő karácsonytáján újrakezdték a fenyőkalandos menetet. Asziszem vót az egésznek egy titokzatos varázsa. Minha az angyalok irányították vóna eszket a vállalkozó szellemű legényeket, apákot, fiaikot és barátaikot. Ez az az időszak vót, amikor igazából csak a jókedv számított, még akkor es, ha attól es kellett tartani nehogy valami vadállatval, főleg farkasokkal szembetalálkoznának az újonnan szerzett karácsonyfa tulajdonosok. Otthon a meleg bor, a kalács, s aznap, vagy másnap este a fenyő illata belengte az egész házat. Mennyei légkört teremtve erre a pár napra, amikor az égiek és a földiek lelke összesimulva muzsikáltak a békés együttlét kötelékében. Hallhatták a lelkük belső csöndjét, és az onnan kiáramló angyali lét titokzatos lényegét. Most se semmi az ünnep, de vajon annyira izgalmas-e, mint annak üdején? Met amit készen kapunk, s nem dolgojzunk meg érte, valahogy elveszíti kápráztatóan léleksimogató csodás igézetét. Az együtt készülődés megadja mindazt, amitől az ember apránként, óráról-órára szívét-lelkét ünnepbe öltözteti. Nem kell a rohanás, nem kell a megfelelés, csak az öröm hangulata, hogy képesek tudjunk lenni arra, hogy békésen és bizakodóan tudjunk egymásra tekinteni. Jó lenne kellékek nélkül, és nem kipipálva, hogy ez es megvót, megélni az ünnepek minden percét. Fenyőcske
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Egy csepp hó kéne – Há’ a Csíki hegyek, s a Hargita teteje kapott egy kis havat az idén. A zsögödkörnyéki tájat ideig-óráig megcsiklintotta egy hófátyol takaró, de gyorsan el es olvadt. Jó lenne belőle egy becsületes adag a vakációra. Díszben a Mikó Vára – Csík legrégebbi épülete csudálatos díszbe öltözik esténként. A fényáradat hópelyheket és más díszeket küld a közepére. A vár két szélin pedig gyerekek karácsonyi rajzai tarkítják. Van amit megbámulni. Fényképmesterek kiállítása – Csíki fotóművészek kiállítását lehet megbámulni a Megyeháza földszinti kiállítótermében, el egésszen 2023 január végéig. Bámulatos alkotások! A fényképészek nevei névsorba szedve: Csóti Béla, Borvíz Attila, Darvas Rezső és Pataki Hajnal. Decemberi virágok Fenyőszegen – Az őszi hideget tűrő virágocskák mai napig nyilladoznak el-elvétve Fenyőszegen.	Gyerekkori leveleim decemberben – Gyerekkorom egyik izgalmas részének számítottak a mikulásos és angyalkás levelek. Hát hogy es mondjam, nem nagyon vártam, de mindig megkaptam. Kézbe fogva, remegve olvastam el. Ijesztőnek számítottak a leírtak. Szinte pontosan elém tárta saját hibáimot. Ügyességeimmel es foglalkoztak egy cseppet benne, de inkább azért kaptam a bubás ünnepi küldeményt, hogy felhívja a figyelmemet az ügyetlenségemre, a rosszalkodásaimra, s azokra a dolgokra es, ami ellen sokat küzdöttem, és amit vagy sikerült legyőzni, vagy sem. Na, most mondjátok ca’ meg, kit nem tört volna ki a rossz nyavalya? Hát biza nem azok a cuki levelek voltak, amiket a Mikulás, Télapó, vagy eppeg az Angyalka írogat a kedves gyerekeknek manapság. A félelmetes az volt benne, hogy honnan az istennyilából tud annyi mindent rólam. A szüleim csak megkérdezték: „Na mit írt?”, de nekem sosem volt kedvem elmesélni. Hogy milyen pufája volt a levélnek? Nagyon rendezett! Mindig egy oldal elég volt magához a levélhez, amit egy kis rajz díszített. Gondosan összetűrve, a külső oldalon volt fémjelezve, hogy kinek szánták. Az az érzésem támadt, hogy szüleim lebratyiztak ezekkel a csudalányékkel, s elárultak engem. Fenyőszegi Levente

Berci Angyal karácsonyi estje Karácson estélyén az egyik fődre szállt angyalka úgy elmélkedett, hogy marad még egy cseppet a szépséges hangulatba. A fény a szemit, annak ellenére, hogy a Mennyek-béli Királyságból jött, méges elvakította. Lehet az esti sötétség utáni hirtelen szembeáradó világosság kapta telibe. Há’ az idő eléggé taknyádinak bizonyult. Neki mindegy es vót. Láthatatlan körbe repkedte az egész reabízott családot. Ügyekezett szeretetet, áldást adni az otthonok embereinek, hogy azt kapják meg, amitől bódogok lehetnek. Nagy buzgalommal látta el feladatát. És ő maga es látá, hogy jó. Ebbe a nagyon felhangolt állapotba tört elé belőle az az ötlet, hogy véletlenszerűségvel kiválajszt egy házat, s ott megjelenik látottnak. Csak azétt es, hogy nem mind kérdejzősködjenek a gyerekek az angyalkákról, hanem lássák csak meg direktbe. Mán előre örvendejzett a dolognak. Persze, szépen csendbe láthatatlanul béosont az egyik ház csudálatos nagyszobájába, ahol mán a mennyezetig érő karácsonyfa ékeskedett. Ej be szép es vót. Emlékszik a családra, hogy mennyi lelkierőt adtak ők angyalkák nekik, hogy elérjék azt, amit szeretnek. Gondolta es, hogy ez az erő kamatostul visszaigazolódik, amikor hipp-hoppra ott terem a fa mellett. Milyen csudálatos lesz! Gondolta. Ölelésbe burkolódzva zengik a legszebb karácsonyi énekeket. A fához eppeg akkor érkejztek a gyerekek, szülők és nagyszülők. Mindenki magához vette a nevével ellátott csomagot. Na, ebben a pillantban jelent meg Bercike angyal, met így hítták fenn a mennyeiek. Egy darabig észre se vették, met a saját ajándékjaikkal babrálóztak. Sőt kejzdték fejtegetni, hogy ez nem az igazi, de azétt elcsúszik. Mán megint minek kell kőteni ennyi hülyeségre! Mé’ nem üsmeri a saját nejét az apuka... A gyerekek es ordítojztak, hogy nem eppeg arra a márkára gondoltak. Lett es nagy ribillió. A küsebbik csemete fődhöz es vágta magát. Csak a nagyszülők vótak kimértek, s megpróbáltak pisolyogni. A cirkusz közepin észrevették Berci angyalt. Az anyuka óriási ühőtözés közepette, bétörőnek nevezve Berci angyalt kipenderítette a házból. Há’ szó köztünk maradjon nem eppeg erre számított ő se’. Bölö	Egyenlően vagy egyenlőbben bánjunk a vendégekvel? Há’ gyerekek ide nem kell Mikulás bácsi, sö még a Jézuska se, hogy belengje az emberi szüveket a törődés csudálatos élménye. Nem, neeem. Minekünk nyáron es karácsonyi ünnepekbe vót részünk. Kedves üsmerőseimvel, s azok családjaival, valahogy kikecmeregtünk az Egyeskőhöz. Ott a menedékház előtt lehánytuk a fődre hátizsákjainkot, s egy cseppet kifúttuk magunkot, mielőtt másfelé kambacsoltunk (továbbmentünk) vóna. Gondoltuk a menedékháznál megeresztünk majd valami kaját, met a meleg étel ej’ de finom szokott lenni! Nem vót. Ugyanis a zasszon, aki ízleteseket katyfal, a világhálós híresztelések szerint, eppeg azon a hétvégén nem tartózkodott ott. Gondoltuk semmi baj, há’ me izé, mű es hoztunk ezt azt, s abból, hagyva másnapra es, bébelelünk egy rendet. Mű es, mint mások es kérdéseket tettünk fel a házigazdának. Mittudomén, hogy hol van az Öcsém?, vagy merre kell menni különböző környékbéli helyekre… A válasz az vót: „Há’ nem látszik!?”. Másmilyen kérdésekre es hasonló felelet érkezett. Úgyhogy el vótunk látva tanácsval. Mehettünk a szemünk világába... Osztán gondoltuk a csapat nagyobb tagjai kávét isznak, s aki nem kávészhat, az teázzon ca’ egyet. Ugyes mán a menedékház környékin, annyi teaburjánt láttunk, hogy abból százas lelehetett vóna szedni egy esztendőre gyógyüdítő lütyüre valót. Na de teával se tudtak szolgálni. Igaz es, azt még le kellett vóna szedni. Ha nem fizetik, miétt es! Ezétt aki kávéjzni akart, tiszta jó péndzért megkaphatta. A gyönyörű tájba ékelődő, szinte a környezetbe béolvadó menedékház gondozói csak ezt tudták nyújtani nagy szerényen. Na meg egy olyan szállást, ahol ellehetett bubulni, ahogy eppeg ca’ lehetett. Konyhának azétt helyet adtak. S akik tüzet raktak, azokot felelősségre vonták, hogy mit es akar? Gondolom irtő nehez vót kitalálni, hogy sütni szeretnének valamit... Na mindegy es. A lényeg az, hogy mindenkinek azt szolgálták fel, amit nekünk es. Az útmutatás, a szállás, na de a kávé között se tettek különbséget. Ez igen! Betyár dolog. Minek kell szirszarozni, különbséget tenni, mikor ugyanazt meglehet adni akárki vendégmászkálónak. Kicsik és nagyok egyformán kávéjzhattak vóna, előítéletek nélkül. Semmilyen megkülönböztetésbe nem vót részünk. Nem es járt a pufánk, hogy bezzeg a másikoknak ez es az es, meg ki tudja amaz es. Ott helybe megszületett a kávézó egyenlőség micsa lehetősége! Viszont a vendégkönyvet fellapozva, csak szemünk elé tárult, hogy vannak csoportok, akiknek érdemes főjzni ételt, teát, s amit még essze lehet azt hojzni. Ők az egyenlőbbek társaságok. Következőbe egy olyan csapatval szeretnék a szemmeresztő út után az Egyeskő menedékházánál megpihenni. Mászkáló Betyárka
Karácsonyi ajéndékok elbőcsködése az 1980-as évekbe A bőcsködés (nagyképűsködés) egy cseppet se újkeletű műfelénk. Meg kell mutatni amink van, hadd csudálkozzon a jó nép! A gyerekeknél még kicsi mértékbe megy ez a hetvenkedés, de ahogy tőlik telik, ügyekszenek. Szakszerűen lemásolják akárkitől, hogyan kell ezt csiálni. Ilyenkor decemberben mán a Mikulásval kezdődik el, de a karácsonyi ünnepek alatt teljesedik ki. Műnekünk Székelyfődön, de Erdély egyes részein es, általába az Angyal jön el hozzánk, és ő hojza a karácsonyfát a sok ajándékval együtt. Persze embere válogatja, me van, aki Télapózik, s köréje olyan segítőköt gyűjt össze, amilyent megálmodik ő, s gyakran a reklám. Mások pedig bévallják a színigazat! Na igen, de miről? De mi is az igazság? Ebben inkább nem megyek belé… Na, a mai fijatalabb nagyapák, idősebbecske szülők a kommunizmus felé haladva sem hagyták ki a vagánykodást. A szokás szerint a Mikulás általába bévezető vót a karácsonyi Angyalka ajándékozásának kibontakozásába. Az Öreg úr hajdan egy pár zoknit, zsebkendőt, almád diót, mogyorót s csokicskákot, estleg küsebb játékot hozott. Biztos emlékszik még a régi gyerek a Puișorra, a Poianara, a Kandiára, s a többi csokira, a gumella rágcsira, s a foglikasztó kemény cukorkákra, s narancsra. Az Angyalka a nagy ünnepre való tekintetvel, ajándékozás terén, becsületesen odatette a csülkét! A gyönyörű kicicomázott fenyőfa alá bépakolta a gyerekek álmait. Téli időszak révén a korcsolya, a szánkó, a síléc, persze a fáintosabb ruházat nem maradt el. De játékok es kerültek elé szép számval. Olyanok mint: Az ember nem marhulj (mérgelődj)! S más társasjátékok, kemény nájlon építőkockák, lányoknak bubák, a fiúknak autók és pisztolyok, pergettyük sötöbö. A nagyzolók Magyarból hozattak bűvös kockát, Moncsicsi majmot, meccsboksz (matchbox) autócskákot, üveggömbököt, elektronikus állatos térképet, törpikés társas játékot, magyar kártyát és így tovább. Ezek közül es a cuccosabbak kaptak kvarcórát, számológépet, kis játékkütyüt (Game boy) videjót, videjójátékot! Persze nálunk es vót kártya, meg társasjáték, de mindig az számított vagánynak, ami külföldről, legalább Magyar, Cseh, Németből származott. Alkalomadattán a kínai hegyző, színes ceruza és szagos radír es megtette a hatását. Óbőcsködőke		Minekünk a fenyő… E vadregényes Csíki-medence csodafái a fenyők. Titokzatosan hallgatnak, de csöndességükkel meséket regélnek a nagyvilágnak. Hallgatag kis fenyő Fényképezte a Fenyőszegi művész úr

Metek elérhetőségek: Villámpostacska - borbelevi@gmail.com. Honlapocska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska: - https://fenyoszegi.blogspot.com/