|
2023/62 A Zsögödi Szó virágba borulása |
|
Gazdasági válság egy komoly vállalkozás Há’ azétt héccentség, hogy lehet erre rendesen képzelődni! Képzelődnek es! Legalább a szabad képzelőtehetséget ne vegyék el a zembertől... Amióta béütött ez a hájdermenkős vírus egyeb sincs csak az árak egyre jobban futnak el. Előbbször lassan, s most mán úgy felgyorsult, hogy országunk árfutásba biztos elől járna. Lehet, hogy az árak es a vírustól jedtek meg? Lehet-lehet. Há’ mé ne lehetne… Annyi mindent mán megmagyaráztak e téren, akárkik, és akárhonnan, hogy mán ez es beléfér. A rossz nyelvek, azt beszélik, ők hintették el a kételkedés magvát. Aszongyák, hogy az ingyen maszkoknak, inekcióknak, valamilyen csuda fertőtlenítőknek sötöbőknek az árát az áremelésekkel hojzák bé. Ahogy mondani szokás, semmi sincs ingyen. Azé’ ez egy cseppet sok kezdett lenni. Mindjárt nincs mit aprítani a tejbe, met a fizetések még emelődaruval se emelkednek. Ezt es a szegény ember nyögi ki. Valóságos komoly vállalkozássá nőtte ki magát a válság... Értem én ezt a kéz kezet mos menetet. S azt es, hogy egyeseknek mindent szabad, s másoknak pedig azt amit egyesek megmondanak, hogy szabad. De jó népet inkább az érdekli, hogy, mikó’ lesz mán egy olyan, hogy valamit nem valamit valamiétt teszünk, hanem valamit azétt, hogy jobb legyen. Vergálódó Ipse visszatért |
Lábasok, üstök korca Korcos Nyesegető Nagy általánosságba a korcot a gagya és a szoknya levarrt szegélyére mondták, ahova madzagot vagy gumit tettek bé, hogy maradjon cag a derékon. Ott es maradt. Isteni egy találmány… Most pont nem erről a korcról fogok mesélni, hanem a lábasok, üstök korcáról. Azé’ szó köztünk maradjon nem arra a lábasra gondoltam, amikor nem húzunk cipőt, s lábason (mezítláb) járkálunk, neeem. Hanem arról az edényről, ami szoros rokonságba van a fazékkal, de eppeg annyi ételvel nem lehet megvetni. Egy az, hogy laposabb, s kettő pedig, hogy küsebb. Azé vannak irtó düher (itt – nagyon nagy) méretűek es köztük. Ejsze most hagyom a nyavalyába a hatalmas méretű lábasokot, s inkább reahangológok a közepesekre. Olyanokra, amibe mán rendesen meg lehet katyfalni (főzni, készíteni) egy tokányt, egy burjánzószt, egy rakott puliszkát, szelídebb szalmapityókát (amelyikből a lélek nincs kisütve), vagy belérittyenteni négy-öt tojást magára, vagy szalonnáson. Há’ azé’ még sok mindent meg lehet burrantani a lábasba, de asziszem ízelítőnek ennyi dugtig elég. Mit mind bőcsködjek, hogy mit tudok, még a végin szakácsnak fognak csúfolni. Azé annyi tehetségem még sincs… A lényeg még es most jön. Ha a lábosba valamit megfőjznek, lassan rakódik a falára a réteg, ami hojza a lábas egyéniségét. Attól függ, hogy mi pirul fel az oldalára, olyan ízmaradékot kovácsol essze a zidők során. Persze nem annyira érződik a több esztendős, évtizedes korc, de méges másabb lesz az íze, ha valamit rottyasztunk benne. Ehhez a Krisztus előtt négybéli „állandós” korchoz hézacsapódik a legújabb főzés. Ha a láng erős, s a kivirgetés-kavargatás megkapja a fortyogó eleséget, akkor a lábas (főleg az érclábas) alján az étel egy cseppet szégyenlősen elpirul, vagy mint a napon az ember, megpirul. Ugyanez történik a lábas oldalán es. Ebből a nem es olyan rég keletkezett sült rétegből lesz a bébelelhető korc. Hát hogyesmondjam, Isteni! Nem mondom maga az elkészített finomság se semmi, de aki a lábasra kezet tehet, a korc csudás zamatja egyenesen a mennyekbe repítheti. Ezért es ritkán kapja meg egy ipse. Harc van érte. Többen es nekiállnak, s kaparják késsel, kalánnal, villával, s amivel még lehet, annak az oldalát. Ej be jó es az a látvány, amikor a szinte levakart korc kandarodna meg, de menet közben ropogóson kettétörik. Milyen ételnek lehet fáin korca? Hát a rakott puliszkának, a szalmapityókának, a pityóka tokánynak. Egyébként mindegyiknek van, de nem annyira finom, mint ezeknek. Persze a húsételek se semmik, de azoknak inkább a levik finomabb. Sö, sokkal jobb kenyerrel mártogatni. Az üstbe készült tokányok es adják magukot. Gyimesekben az üstbe tej megér egy misét. Ej be jó, amikor az üstbe főzött puliszkát kiszedik, s arra loccsintják rea a tejet. Ha arra jársz próbáld ca’ ki! Nem bánod meg. |
|
|
Az tavasz tündéri adománya Fotó es: Fenyőszegi úr
Hóolvadás után rétek csodás teremtményei lepik el sziromszínes pompájukkal a vidéket. Elbűvölő illatuk elkísérnek a békességbe. |
||
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI és más érdekes HÍREK Tavaszi kosz kivillanások – Hóolvadás után, jött az eső, s szállította a víz a sok koszt. Az Olt, de a zsögödkörnyéki patakok es ki lettek díszítve a bürük gübülők koszjaival. Az a baj, hogy sose az szedi össze, aki mocskol. Pünkösdi bócsú minálunk – Ebben a zesztendőben a bócsú üdeje május végire esik (26-30). A részletes programról itt lehet olvasni: https://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/Csiksomlyoi-zarandoklat-punkosdi-bucsu-unnepi-program.html Buletin válábil 2076-ig – Amikor a kedves hölgy bemutatta nekem a szeredai személyi kártyáját, aszittem hirtelen fődhöz csapom magamot a röhögéstől. Persze nem tettem meg, csak néztem ki a fejemből, mint egy Marsról érkezett üvegfejű féreg. A buletinja tényleg 2076-ra van kiállítva? És igen. De a hölgy most sem az a fiatal, s ha addig elveszti, mi lesz? Talán az, hogy ahányszor elveszti, kiállítanak nekije egy újat. Brazíl székelyek – A Székelyhon nemrég tette közzé a hírt, hogy a Dél-Amerikai Brazíl őserdőben székelyek nyomára bukkantak. A székelyek ejsze több, mint 200 éve vertek tanyát az új hazába. Azután es, egészen az első nagy verekedésig, vagy 80 000-en telepedtek le. Bukovinai székelyek voltak, akik a brazil őserdő közepin megalapították Boldogasszonyfalvát. Azután még néhány falu lett a máshonnan érkező székelyekből, de a jobb megélhetés híjján mind továbbálltak. Erről lehet böngészni itt: https://szekelyhon.ro/aktualis/szekely-telep-a-brazil-oserdoben Hírezőke |
Kirándulásból el s vissza… Belégondoló Fazon A buszos kiruccanás egy osztállyal nem kis feladat a tanárok, de még a soför számára se. Nagy figyelmet igényel a felnőtteknek, met, ha gyerek kicsike, akkor nagyon kell kormányítani, met nagy hirtelenjében bármerre képes elkambacsolni. A curukot rendesen bé kell vágni nekik. Ha mán megnőtt az emberpalánta, akkor megént az a baj met mindent tud, s neki mit mind magyaráznak. Szóval van munka elég. Oda kell tenni a csülköt, hogy lehessen a bandát irányítani, s lehetőleg egy karcolás nélkül tudják megúszni az utazást. Főleg, amikor valahol egy cseppet leszállnak valami érdekeset megnézni. Ilyenkor a budi fő szerepet játszik, na meg a habzsolás és a meglepetés vásárlása. Egyesek bé es gyűjtenek semmit se érő, jön, hogy mindjárt elvesd vackokból. Nem es beszélve az ezt követő összeterelést, mikor rendszerint kiderül, hogy valaki félrekódorgott. A visszaút se zökkenőmentes, met, aki esszevissza evett, hirtelen okádni kezd. Sajnos nem mindig sikerül elékapni a zacskót. Ilyenkor a benne rejtőző egyesített napi eleséget az ipse hivalkodóan, felmelegítve, magából kibaszkulálja. Ha mán végre hazaért a kirándulócsoport, akkor a busznak nem akad helye ahol leparkoljon. Met az állomás megtelik a szülők kocsijával. A busz feltapadva, félig a járdán, félig az úton, fél csámpáson megállva termeli ki a diákokat magából. |
|
|
Érkezik a csomagkihordós gyorfutáros posta… Átalvevő Ipse Há” drága porontyaim, el se hiszitek, hogy jár erre felé a csomagos posta. Amikor ők megmondják, akkor. Ebbe eddig egy csepp hiba sincs. S kérlek szépen bé es tartják. Pont azon a napon érkejznek, amikor le volt beszélve. Ezé’ minden elismerésem. Nagyon bubás a pontosságuk. A bonyodalom nem itt kezdődik, hanem, hogy nap valóba’ talál, de a napon belüli időszak a nyavalyába se. Akkor szállítják ki a megrendelt portékát, amikor az iparos eppeg a munkahelyen végzi vármegye robotját. Legtöbbször délelőtt, amikor senki sincs otthon. Ha nincs akire bízzad, akkor biza avval számolhatsz, hogy lesz még utánajárás. Egy darabig telefonon, vagy e-mail-on egyeztetsz, s hajkurászod, hogy mikor es sikerül vélük az újonnan nyélbe ütni az átvételi randit. |
A hajdani csíkszeredai OROSZpiac Múlt Hajkurászó úr Az 1990-es esztendők alatt, nem is olyan lassan de biztosan, a Brassói út és vasúti sínek közötti sávban, kialakult az Oroszpiac. A magva Zsögöd északi feléhez közel lévő vidéki autóbusz-megálló és környéke körül dugta ki a fejit. Teljes „pompájában”, egészen felterjeszkedett a szeredai vasútállomás melletti lepukkant Erzsébet Parkig (Sziszi királynőről lett elnevezve. Hajdan még a mellszobra is ott volt, szökőkúttal együtt). Nem kicsi területen feküdt. Elég hosszan tekerte le. Egyesek szerint volt vagy egy egész kilométer! Igen, csuda jó volt, ahogy látni lehetett azt a kirakodó vásárt, bolhapiacot. Egyes újságok szerint az Oroszpiacon eppeg csak oroszokot nem lehetett kapni, más egyebet igen. Pedig jól emlékszem, bámulászásom közepette, hogy többször es megütötte fülemet az orosz beszéd. Ha nem oroszok voltak, akkor igencsak szerették e csudás keleti szláv nyelvet. Aszongyák, hogy a moldávok garattyoltak oroszul. Nekem mindegy es, me a neve mindent vitt. Vitték az ott lévő árut es. Állítólag olcsóbban héza lehetett jutni mindenhez, mint máshol. A tetejibe pedig mindent lehetett kapni. Akár borsika ostornyelet es... Há’ persze..., há’ hogyne! Mit még nem?! Toronyórát lancostól?! Számtalanszor eszembe jutott a hely, mikor egyik női üsmerősöm egy rózsaszín csücstartót akart vélem visszacseréltetni. Voltam olyan mocsok, és nem tettem eleget a kérésének. Vagyes irtó kénos feladatnak tűnt nekem… Méges ez a minden kapható dolog tetszett a legjobban. Ha valaki valamit szeretett volna vásárolni az ételen kíjjel, ott ált meg. Azután burungérozott máshova. Mondtam es, hogy azé van ennyi gondterhelt ember, met megszűnt az Oroszpiac. S akkó’ hol es vásároljon a zember? Pedig nekem egy jó kemény, a nagy orosz tajgából származó hátgerinc még jól fogott volna… Immán mindegy es, ne mind akarjak mindent, a régi es kitart még ameddig kell, de tovább az se. Biza az Oroszpiac a hatóságoknak es szemet szúrt. Tizenéves fennállása után felszámolták. Az igen! 2006-ban újra felbukkant, a Székelyudvarhely felé vezető országút mentén, és az Ócskapiac nevet vette fel. Csak néhányan becézték Oroszpiacnak. Hiába, nem a régi. 2017. májusában a Csíki Sörgyárral átellembe (szemközt), egy csepp tereprendezést követve megszületett a piacok utódja, a Szeredai Bolhapiac. Evvel egy új vásári korszak vette kezdetét műfelénk. |
|
– ZSÖGÖDI szórángatózás – mosztikál – Csudás egy szó, s régebbecske hallottam, amikor kölyök voltam. Nem baj na, ahogy más szó, ez es megér egy értelmező rötyögést. Ez egy olyan foszt (itt - ruhadarab), ami lassan, de biztoson megomlik rajtad. Akkor fordul elé inkább, ha a kiválasztott ruhadarabot túlságoson sokszor használod. Főleg ha nem kíméled, az asztán tényleg megduvad. Lehet, hogy kíméled, s nem annyira hurbolod el, mondjuk egy posztó nadrágot, de méges kezd megbomlani, darabocskák jönnek ki belőle. Vagyes kezd mosztikázni. Lassan, de biztoson felszámolja magát. Van amit ezekből az elnyűtt, elhasznált fosztocskából egyet se sajnálunk. Met ugye olyan. Mondjuk a kapcadarab, de mondhatunk mosogatórongyot, vagy eppeg akármit. De azétt bánatosok tudunk lenni, ha a kedvenc gúnyánk kezd szétmenni. Megesik akkor es a mosztikázás, ha az a dilló moly a posztó viseletbe vert tanyát. A molyok a mosztikázást előidéző mocsok tevékenykedők! Ügyelni kell a magad öltözékeire, met ha nem, ezektől a ruhába bérendkezőktől kitelik, hogy a drága ruha mosztikálni kezd. Ha például ilyen molyos kabátba mész ki a pereckelő esőbe, egy idő után imitt-amott lesirül egy-egy darab rólad. Há’ nem épp a legjobb… A moly ellen jó bészerejzni egy kis levendula burjánt. Ezek az önkényes honfoglalók nem erős szeretik. Ha nem tudnak belékőteni, nem fog mosztikálni a szép gúnya. Szoktak a gyagyába kötelet tenni, az es ha megérik csúful kezd mosztikálni. Há’ érdemes ügyelni a fosztjainkra. Jobb megelőzni a bajt... |
|
|
– Helybe közmondások – Vacok Pacák „Könnyű ingyen kínálni azt, ami neked se kell” Há’ azétt üsmerjük ezt a menetet. Irtó mocsok ügy tud belőle lenni. Ez biza nem szemtől-szembe, hanem szép sunyin működik. Az illetőnek a bádogból készített pufalemeze se mindig elégséges az ilyenfajta megoldásokhoz. Kell a kucifántos színészi tehetség, a reajátszás, hogy ezt te úgy se veszed észre, hogy miben mesterkedik az. És valahonnan, nem lehet tudni, hogy honnan, világosan látja, hogy az a vagon szemét, ami mán neki nem kell, kivetnivaló, pont neked jó. S aztán majd kér érte azt, amit ő szeretne. Persze az előszeretetvel reád tukmált mocsokkal te se tudod mit kezdjél véle. De méges bédőlsz neki, mivel addig mond, mint egy gyors bémondó, hogy a végén elveszed tőle a kókságokot, csak immán szálljon le rólad. Na de pont itt a baj, met ha egyszer elfogadtad, amit erőszakos szeretetvel átadott neked, azután kilóslag fogod kapni tőle a borzalmasságos koszokot. Persze itt nem áll le a menet. Cserébe őkelme biza nem es akármit kér… Ő nevezi meg, hogy mit látott nálad, s az kell neki. Miért is ne. Ha van belőle akkor, há mé’ es kellene neked az egész. Ha meg már nincs belőle, akor miétt ragaszkodsz ahhoz az egy darabhoz. Tehát simán eldönti, hogy az a tárgy neked rendkívül miért is van nálad? Hát nem jobb ha inkább az ő kis „szutykos kastélyába” kap helyet? Úgyis csak addig kell, ameddig meg nem unja. Aztán adja is tovább. Ha netán meglátod a kedvenc tárgyadot, amiért egyébként az ő kedvéért mondtál le, egy másik ismerősnél, azt mondja majd, hogy te is lemondtál róla, há nem? Akkor minek a nyavalyának ragaszkodsz még folyton héza, amikor mán neki adtad. Példa persze ő maga, mert nem csinál hatalmas problémát belőle. Vagyis mindenképp te leszel a hülye. Az ilyen típusú fazonok a vackokot ideig-óráig birtokolják. Általában addig, ameddig valaki le nem értékeli. Nem muszáj szóval, elég ha úgy tekint rea az illető. Ő ért a jelbeszédből, sőt ő kezdeményezi, hogy valaki adta neki, s nem akarta megsérteni, s azért van nála. Esetleg megnevez téged, csak nehogy elmond senkinek. Vajon érdemes illemből mocskot elfogadni? |
Tavasszal mintha mi magunk is felfrissülnénk. Az elmúlt esztendők fenséges pillanatai mégsem lesznek az enyészeté. Helyette megtalálják útjukat a szívünk felé, s kihajtanak az elevenség megannyi tarkaságában. Nem lehet feledni őket, hiszen dédelgetve ringatnak egy életen át. |
|
Metek elérhetőségek: Az villámpostácska - borbelevi@gmail.com. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente. Blogocska - www.fenyoszegi.blogspot.com. |
|
