Húsvét a feltámadás ünnepe minden kereszténynek. De mindenki ünnepelheti, főleg ha lelke mélyén szunnyadozik egy kis parázs amely lángra lobbanthatja az igazi feltámadást-, a szeretetet.

MODERN HÚSVÉTI LOCSOLÓ VERSIKÉK ZSÖGÖDBŐL

Először kert előtt álok,

A fenti példát szeretné követni Szatmárnémeti is. Micsoda megmozdulások! Az emberek kezdték észrevenni, hol is élnek. Nem kis dolog. A NAHÁT! Most bontakozik ki az erdélyiség gondolata újból. Persze kevésbé mondható el Kolozsvárról. Ott föltélen marad a románon kívül, az angol és a francia. Még ki lehetne írni bulgárul, törökül, koraiul is, hátha néhányan az említett nép fiaiból odatéved a kincses városba. Esetleg nem ártana e táj két kihalt ősi nyelvén is kiírni, dákul és rómaiul, hátha valaki feltámad közülük. Utazó Feri

Markó Béla március 15. megkapta a Magyar Köztársaság Nagykerezstje Érdemrendet . Tudom sokaknak könny szökken a szemecskéjükbe meghatódottságukban Ez van. A magyar állam tiszta szívesen adta ezt a díjat az összes határon túli magyar pártok vezetőinek, ezúttal angróba. Nagy es volt az öröm. Az anyaország határán kívüli magyar pártok vezetői elfogadták az elismerést, kivételesen Bugár Béla nem Szlovákiából nem. A mocsokja! Nincs benne egy fikarcnyi szittya öntudat! Mi az, hogy nem vesszük el. Marco Bello nem is magáért, hanem a römödöszö nevében az egész erdélyi nép nevében vette át a díjat. Oly szorosan fogta, mintha kőszikla lenne. Gábor Áron rézágyúja sem tudta volna kirobbantani a kezéből. Tudta jól muszáj elvegye, egy szerény megértő embertől csak ilyesmit lehet elvárni. Kitüntetési szinten egyesült volna a magyar nép, csak nem mindegyik Béla, Markó Béla. Kimaradt egyesülés teljes nemzeti lesülés. Hogyan fordulhatott elő, hogy Bugár úr a határokon kívül élő magyarok támogatásának összegéből való lefaragás miatt lett érzékeny. Egy kitüntetés semmit sem ér neki?! Mindjárt kardot rántok! Íme Bello érti az anyaországi elvtársak szavát. Bélák Bandája

Szárnyasoltár 1673-ban készült, de az idők folyamán többször is átalakították. Ma a fülkéjében egy gótikus (16. század eleje) Madonna szobor áll. A nyitott szárnyasoltár nyolc táblája a következő: Krisztus kigúnyolása, Töviskoronázás, Jézus az Olajfák hegyén, Júdás csókja, levétel a keresztről, Feltámadás, Keresztvitel, Keresztrefeszítés. A külső táblákon: Angyali üdvözlet, Háromkirályok imádása, Mennybemenetel, Szentlélek eljövetele jelenetek vannak. Az oltáron oromzatának felirata: A. D. 1673 DIE 3. APR., alatta: EX INDRUSTRIA R. P. PAULI SZEPVIZI PAROCHI EXPENSIS….MATH AEI BARABAS. QUI OBIIT 26 JUNII 1673. RENOVATUM 1873.

Az oltárt tehát 1873-ban renoválták, és talán akkor helyezték szárnyak sarkait át, a szélre. Az 1960-as, 70-es években, az akkori zsögödi tanítónő a nyitható szárnyak képeit átfestette, azokon ez látható ma. Az oltár restaurálását ez évben tervezi Mihály Ferenc (ezt legalábbis így tudom).

A templom hálóboltozatú gótikus szentélye 1450-70 körül készülhetett, és, az egyébként Csíkban ritka téglabordákból állították össze. Szőcs Miriám művészettörténész

Erika Csíkszeredából kambacsolt Kolozsvárra ezelőtt öt esztendővel. Filozófia egyetemet járt, s utána úgy gondolta marad még egy kicsit, hiszen ott volt a színjátszó csoport amit ő vezetett lelkiismeretesen. Minden megtett annak érdekében, hogy a műkedvelő színész fiatalok bejussanak a színészeti egyetemre, hogy elsajátíthassák a maszkuráskodás csínját-bínját. Ez idő alatt albérletbe tengette életét. Volt eset mikor reggeltől estig gürizett, igaz miden második nap egy bárban. De volt internet kávézóban és könyves üzletben is. Az utóbbi lett utolsó állomása, egyben ugródeszkája a döntésig.

Nem ő az első és egyetlen akit kihasználtak, esetenként elhasználtak, mint egy árucikket. Becsületére váljék mindig kiállt saját érdekében. A magyar összetartás halvány lila fingját sem jelezte egyik hely sem ahol megfordult. Hiszen mindenütt első szempont a pénz. Második nincs. További lehetőségek kizárva. Utolsó munkahelyén kiszolgálónőként alkalmazták, de könyvelői munkát kellet végezzen. Sőt egy százmilliócskás számlát akartak a nyakába varrni hiányként, amit szintén ő kellett kiderítsen, mert munkatársai akadályozták a kiderítésben. Szerencsére nem ő volt a tettes, de csak elnézésről volt szó. Tehát a tisztázódott ügy után végleg elhagyhatta a terepet, ahol rőkölve búcsúztatták el pezsgőt nyitva neki.

Vajon hol érte meg mindez neki. A színjátszás terén lévő ismerősök szinte belőle táplálkoztak és mégis mindig kifigurázták, akár máshol is.

Pontosan ott érte meg, hogy semmi áron nem süllyedt le a mocsokba ahol a többiek fetrengtek, hanem felemelt fejjel és méltóságteljesen távozott, háta mögött csupán értéket hagyva. Borbé Levente

Horváth István lányáról van szó, aki lépten nyomon kiállt az Erdélyi magyar és az erdélyi magasztos szellemisége mellett. Csíkszeredában meghatódva beszélt apjáról. Kozmásra is meghívták, habár alig tudták összeszedni az útiköltségre valót. Jól érezte magát, de azért néhányszor megemlítette a honoráriumot amit ilyenkor „szokás" adni a művésznek. Nem felejtette felhívni a fiatalok figyelmét, hogy írjanak róla az újságokba. Gondolom ezután mindenki kiájul a szerénységén. Ez igen, bazeg-, megegyetértés meg ilyesmi. Oké magyarság, erdélyiség meg miegymás, de legfőbb a hírnév és dőljön a lé.

A Zsögödi Szóban született is egy. Lövan Frizerieur úr

Eppeg ott volt az üdeje, hogy egy biszérikát felhúzzanak Nyárádszeredán es. Székelyföld megannyi településén sikerült mindez. Biztos jót tesz a turizmusnak ez az állami pénzből finanszíroz-ott templom. Egy két atyafi ha arra téved milyen jó egy biszerika. Csudálatos. Ki tudja az ottani magyarok majd áttérnek ojtodóc vallásra… Sajnos nem es az építészettel van baj, de még a honfoglalással sem. Inkább arról, hogy hány helyre lehetne fektetni ezt az összeget, főleg fiatalok segítségére, vagy nagycsaládosoknak stb. Szittya Sz.

Szlovákiai romák a nincstelenség küszöbén tengődnek, nem is egy helyen a világon. Szlovákia sem kivétel ez alól. Szegény romákat mennyi megaláztatás éri. El kell fogadják az önkormányzat által kiutalt lakásokat ingyen és bérmentesen. Ugyanúgy szerencsétlenek meg kell alázkodjanak, amikor felemelik a rájuk kirótt segélyeket. Ki tehet arról, ha egy év alatt lelakják a házakat. Messze van az erdő, kevés a tüzelő anyag, na meg az ablaküvegeket, a parkettát és a vécé kagylókat lehet újra értékesíteni a piacon. Bizony hideg és cúg van ablakok nélkül, s a munka sem megy oda. Nem mondja azt: Ne nézzétek, kellene dolgozni! Ezért indultak el éhségükbe valami kaját szerezni. Mit is tehettek volna az ártatlankák. Egy kicsit fosztogattak meg miegymás, ennyi az egész. A szlovák és magyar lakosság megvan ijedve. Miért, hiszen nekik is enni kell. Meg is mondta a romák nagyvezíre: Ha idejében tárgyaltak volna nem lenne baj! De ugye nem tárgyaltak. Több segédet kell nyomatni nekik, me ha újra bebolondulnak több üzletet szétszednek mint most! A szlovákok és magyarok csak dolgozzanak! Szegény cigányok oda se férnek a munkához, akkor miből éljenek meg? Lopni vagy kölcsönvenni,? Ez itt a kérdés.

Egyszeriben olyant közölt a tévé, hogy fejem majdnem leesett. Aszonta az egyik a híradóba, hogy Romániában bevezetik tantárgynak a holocaustot. Roppan érdekes és izgalmas téma. Az még nem derült ki melyik osztályba, csak annyi, hogy lesz. Mennyire fognak örülni neki a gyerekek... Csak eppeg ez hiányzott nekünk egyéb semmi, szerencsénkre. E már döfi. Még az is döfi, hogy e tanév elején minden iskola figyelmét felhívta a tanügy minisztérium a megyei tanfelügyelőségeken keresztül, hogy a holocaustról készítsenek összeállítást. Nos, hamarosan elkészült a tankönyvre való anyag, csak éppenséggel valaki hozzá kell adja a nevét (esetleg valakik). Duplásan fáin eset. Nekem csak az esik rosszul, hogy nekem nem szóltak, pedig egy-két tankönyvet jön, hogy kiadassak. Mondjuk a divatpolitikáról , az Európai uniós csudákról, vagy Zsögödről. De lenne millió ötletem, főleg ha más gyűjtené össze az anyagot. Egy csepp pénzt ejsze sajnálnak tőlem? Tan Faragó

Felgyülemlett újra a szösz. Letelt a négy év. Kezdődhet egy újabb választás, újabb ígéretekkel. A régiek változást ígértek, és lőnn van es! Több a mocsok a településeken, még nagyobb gödrök tátongnak az utakon. Állítólag sokat dolgoztak rajtuk amíg kivitelezték a programjukban rejlő követelményeket. Kellet is, mert mesében illőek már azok a gödrök, ezelőtt négyével csak kádnyi vizet fogadtak be, most már egy tavacska szintjét képesek tárolni magukba. Legalább van ahonnan vizet igyanak a kóborállatok és a pimasz verebek. *

Kirittyentették a plakátokat, tele szórólappal falu város egyaránt. Persze felsorolva az összes csudatétellel amit „akarnak követni" a következő négy évben. Ezt mán szeretem! Az egyik színes plakáton ez áll: „Felkészültünk!" Mire? Arra! Nem kell ennyire rosszmájú lenni, egyebet es ír mellette. De miért? Egyáltalán ki kérte? S főleg tőlük, az itt a kérdés. Azért valljuk be csudás felkészülés egyik eredménye, hogy ki tudták nyomtatni az adófizető polgár zsebéből a gyönyörű színes posztereket amivel teletöltötték utcákat, köztereket, főtereket a földtől kezdve az ég felé. Az egyik felkészültünk posztert éppen egy szemetes kukára ragasztották. Ebben már látok némi értelmet. Felkészült a derék szemét. De van és volt olyan is aki kerek perec kijelentette: „Ragaszkodj a magadéhoz!" A magaméhoz? Hogyne ragaszkodnék! Ki nem ragaszkodik a magáéhoz, főleg ha az övé… Nem es szabad hagyni a huszonegyből! Csak így tovább elvtársak és traktoristák! Csak így defilálhatunk a szebb jövő felé. Azé mindennél jobb: „Nem jobb nem bal hanem Magyar"! Szinte No Coment, de annyit hozzátehetek merészen: Öhö

De addig is míg ez megtörténik, minden marad a régiben, még a négyéves egyfelé választások is. Még a politikusok görcsös ragaszkodása a hatalomhoz is. A hatalomharc a szemétdombtetején is. Jó lenne ha az is eltűnne, s a folytatás bedöglene. * * *

s egy röhögő szél süvít el a választások felett." Választó Atyafi Elmélkedése a helyhatóseggi választások előtt

Boldogságom határtalan, hiszen rengeteg kortársíró művét méltatták a világhálón. Jön, hogy rőköljek ennek a nagy sikernek. Hiszen bizonyosan szakemberek állapították virágzó tehetségük vitathatatlan gyönyörűségét. Most rögtön laikus , ferikus, jucikus és akármilyen ikus olvasók feltehetik a kérdést nyugodtan: Vajon mi nem értünk a művészethez, vagy mi a ráksuly? Nos a feltették egyet se búsuljanak, hiszen jogos a kérdés. Az eredmény tüneményesen jogosabb. Ugyanis nemrégiben egy szemtelen illető felfedezte, hogy ezeket a méltatásokat a „mű" alkotói, azaz kotlói írták. Saját magukat ügyesen megdicsérték, megfelejtkezvén e-mail címükről. Vagyes pont arról az e-mail címről rittyentették bé a méltatást, amelyik eppeg az övéké vala. A firkáló hősök némelyike felháborodott, jelezte, hogy csak hazugság és rágalmazás mind. Igaz es! Szerencsétlent megdicsérik abban semmi rossz sincs. Arról aztán végkép nem tehet a nagy író, hogyha valaki saját e-mail címét használja méltatásként. Fülelő Nettike

Czeizel Endre vezényletével kutatásokat végeztek a szittya betyárok népünk genetikájáról. Hamarosan rájöttek, hogy nincsen külön magyar gén. Magyarnak valló társaság génjei között megtalálható az osztrák, a szlovák, a szerb vagy éppen a román is. Tehát magyarként a legjobban összegübült génekkel rendelkező nép vogymuk. Ezért is kellene makkegészségesnek lennünk, persze ránk a fordítottja érvényes. Sőt azt is megfejtették a külföldi tudósok a honfoglalásbeli csontok genetikai vizsgálatai során, hogy a magyar nép perzsa, iráni eredetű nép lehetett. Ez megint egy bubba fogás. A sok összevissza állapítgatások során még az is kiderülhet, nem es vagyunk emberek csak kereszteződtünk velük. Lehet, lehet.... Hungaricus Geni

Ő az egyedi, ha több létezik belőle akkor is. Van és mégsincs. Mindenkihez és senkihez sem hasonlítható. Nem törekszik, mégis halad. Nem törtet, mert mindenki utat ad neki. Nem vezet, mégis követői vannak. Nem félnek tőle s nem is haragszanak. Néha ha ítélkeznek fölötte az nem az ő hibája, végül mindenki bánja. Élete tudatos, nem szakosodik, csak ami közel áll hozza abból nő ki s megalkotja a világképét. Nem tanít s nem okit, mégis mindenkit bölccsé tesz. Mindig ott van ahol kell és akkor tűnik el szinte nyomtalanul, mikor nincs rá szükség. Nem haragszik, nem bosszul, nem vár el semmit. Ezért nem áldozat, hanem maga az élet. Mégsem káprázat, ő az egyetlen valóság akitől fejlődik a nagyvilág. Katicabogárka Hét Pettyes Lovagja

Az Árvíz tévében közölte egy ügyes kis statisztikát, e témához vágó hölgy, hogy az Európai trendnek megfelelő Magyar-országon a kábítószer fogyasztás. Oh, lenyűgöző. Ez az. Biztos rossz lenne, ha alacsonyabb lenne, mint Európában, mert a szint az szint. Egyáltalán nem elhanyagolható, és bizonyosan büszkék is rá.

Persze később gavarittyolt akármikről, főleg megelőzésről meg ilyesmi, de a szint az megnyugtatta. Csodás dolgok vannak. Remélem mindannyian akik olvasni fogják e sorokat ugyanúgy megnyugszanak, hiszen nincs veszély, csak a felzárkózás érdekében kell tartani a szintet. Drogika Szinte Szintes

Jó napot, Izécske vagyok. Jó nagyra megnőttem, mégis tele vagyok gátlásokkal. Sok minden szeretek, csak szégyellem megtenni, például szeretni, együtt érezni, segíteni, igazat adni satöbbi. Sajnos a felsoroltak egyike se kóser, még csak nem is dögös. Nincs benne semmilyen módi. Sem pornóról sem szexről nem szólnak. A pénzt meg sem említem. Vajon, hogy tudnék feloldódni. Szeretnék egy olyan tanfolyamot, amelyekben a látszólagos lazaságot oldanák fel bennem, hogy ne legyek annyira frankó meg dögös. Ne legyen szünet nélküli szívatás, csak egy őszinte beszélgetés. Ha bégyújtsák szóljanak! Szívatott Tagi

Találós kérdés megfejtése az első oldalról: Há mikor, mikor?! Egyszer

Cím: Annyiszor leírtam mán, hogy a kezem es elzsibbadt. Tudja aki tudja s aki nem vessen magára, vagy akire akar egy hegynyi súlyos valamit. Na, nem kell mindjárt egy egész betonlapot, megteszi egy cserép is (valódi). - Egy cseppet bécsaptalak, nem es csuda bolondok hónapja van.. Nehogy teljesen kiakadjatok csitítás gyanánt leírom: www.geocities.com/borbelevente