ZSÖGÖDI SZÓ ☼٭٭٭﴿

Júliusi esős és napfényes szabadságolás vizében-tűzében

Történt egyszer egy felcsíki faluba, hogy eljött a választás napja (azé igaz történetről van szó). Helyhatósági választások dühöngtek éppen akkor. A falu népe ügyesen össze verődött. Volt titkos fülke meg minden. Ahova belévették a szavazó lapot, olyan is. Kitűzve az ország zászlaja stb. Az esélyes polgármesterjelölt felkecmergett valahogy a padlásra s onnan kukucskált le a szavazó fülkék felé a réseken. Aki nem szavazott rá (szerencsére látta), megszórta annak fejét finom liszttel. Mikor lejárt a szavazás, dolga végeztével leereszkedett emberei közé, ahol hamarosan értesült győzelméről. Nagy bulit tartottak. Ing-gatya szakadt hetedhét határon, s még egy bunyó is belefért. Aki nem szavazott a győztes polgármesterre, tehát azok a bizonyos lisztes fejűek, megkapták a magukét. Egy sem maradt ki, mindegyik kapott egy jó hazait. A bunyó feledhetetlen volt. Azóta mindenki arra szavaz, aki „megérdemli"… De nem árt, ha a kedves szavazó egy cseppet megtapogatja a fejét nem-e lisztes, vagy felnéz előbb mielőtt pecsételne, nehogy valami fehér dolog hulljon a fejecskéjére. Egy bunyótól nem lehet kinyúlni, de sajnos, ha tudjuk akkor fáj is. Silló Ildikó tudósítása

Eltőttek azok es s még sincs nyár, csak hébe hóba, mikó nem esik a zesső. Sok munka vót még a pecsélgetőknek. A nagy szavzás után még egy cseppet utána kellett rittyegtetni. Nos, a Nagy Zsögödinek 14 éve elhunyt testvére és 9 éve elhunyt desapja, sa kimondottam magyar állampolgársággal rendelkező testvérei sannya is szavazhatott nyuguttan. Nem es csuda, hogy az országról annyi félelmetes izéket mesélnek a nagyvilágba, ha még holtaknak es megengedik, hogy egy cseppet szavajzanak. Ki tudja valaki felismerte biztos, - eddig a leszavajzok között Stefan cel Márét, Decsebált ejsze Dózsa Györgyöt es. Ha egyiknek szabad akkor ejsze a másiknak es. Há így a korrekt! Érvezetes dolog azes, hogy eddig Funár ej be jó nyeregetett, most nem es… Választó polgár

Nem mindegy hol jövünk világra. Azt a lelkületet visszük magunkkal az életünk során. Az a legszebb számunkra, a mindenséget hozzá hasonlítjuk-igazítjuk. Gyermekkorunk meghatározó elemét kivételesen az a hely határozza meg ahol eltöltöttük első éveinket. A világképe e helynek a belső világunk magját képezi. Abban fog gyökerezni életünk lényege és szilárdsága. Szépérzékünk erősségünk és gyengeségünk beleolvad a teremtés adta varázsba. Konfliktusainkat is saját világunk adja, attól lesznek koccanások és ütközések.

Ahol az ég összeér a hegyek csúcsaival, fenyvesek borítják még a dombokat is, az erdőket fürge patakok szelik át, ott születtem én. Télen jéghideg hópelyhek szálingóznak a levegőbe, nyáron hőség fogad, amit hirtelenséggel érkező záporok hűsítenek le. Tavasz virágba borítja a fenyvesek aljába meghúzódó növényzetet, ősszel ugyanez a lombhullató környezet aranysárgától vörösön át barnába tarkallik. A rétek virágillata, a fenyvesek komor szépsége, a fák között megbúvó vadak, az égi csodák jelzik, hogy csak azé lehet ez a tündérvilág, aki tényleg benne élt, valahol fent nagyon messze a hegytetőn. A szerkesztő bácsika

Július a vizsgák ideje. Nemcsak diákoknak, hanem tanároknak is. A kedves gyerek, ha eppeg jól záródott le minden tantárgyból, ugorhat fejest a felvételi nagy tengerébe. Nem kell izgulni annyira, mert hely több van az iskolákba, mint amennyi gyerek létezik az országban. Úgyhogy minden gyerek nyugodtan tovább tanulgathat, ha akar. Esetleg, ha egyik helyről kimecsken, van még más lehetőség, elég sok. A gyerek okos marad, mert ha szüleinek dől a lé, akkor egy egyetemet is kivégezhet, hanem kettőt, ha az sem elég egyenesen hatot. A nagy „felvételizés után" jöhet a muri, szerintük jól megérdemelt felsőfokú marháskodás. Drága kicsi tutyuli-mutyulik lehetőséget kapnak egy táborozás keretén belül az ivászatra is. Miért is ne, lütyüljenek azzal is telik az idő. Lütyüke

Egy nagyon lelkes hölgy elhatározta könyvtáros lesz. A szakma nagyon szép, ájulásig tetszett neki. Megadatott az alkalom, hogy elvégezzen egy könyvtárosit. Az egyik dolgozatot, amit meg kellett írjon éppen egy könyvtárról kellett szóljon. Persze azoknak, akik könyvtárosok voltak, mi sem egyszerűbb, írtak arról, ahol dolgoztak. Az említett kedves hölgy pedig községe községi könyvtáráról szeretett volna írni. Első nekifutamodás nem sikerült. Úgy becsületesen, ahogy egy könyvtárnak lennie kell: retesz, lakat, három zár, mindegyik gondosan bezárva. Sebaj kedves hősünk másodikra is nekirugaszkodott. Attól tartok egy lakattal többet látott ez esetben. Harmadik az Isten igaza! Ígen, iggen… Összefutott egy illetékes személlyel, akitől megtudta, hogy nem lehet tudni ki a könyvtáros. Kulcsok lettek volna, hiszen egy vagonnal zörgött a zsebébe, de nem nyitotta ki. Oda föltétlen kellenek az illetékes személyek. Micsoda haladás! Már-már örült hősünk, hogy hamarosan kitárul a községi könyvtár ajtaja, s ő belép, majd elmagyaráznak mindent és boldogan tovább áll. Természetesen sejthető, nem így történt. Még vagy kétszer összefutott az illetékes szervekkel, de vesztére. Képes volt felmérgesíteni szegényeket. Meg is mondták a magukét! Hogy merészel kérdezősködni a könyvtárról? Mit akar egyáltalán?

Kell javasolni az ilyen és ehhez hasonló pénzkereseti források lehetőségeinek nevelését. A terminátor nemzedék megdolgozza majd még jobban. Az lesz még az igazi a jéghideg Coca Cola - n kívül.

Oltra néző oromszögénél kőszikla van, melyben egy lábszerű benyomat látszik. E kő regéje az, hogy a vár ura csatára menvén, szerető, utána epedő neje türelmetlenül várta visszatértét, s e szirtre, mint legmagasabb pontra mászva, kémkedte ura érkeztét; de hiába legelteté könnytől s szerelemtől ragyogó szép szemeit a vidéken, hiába állott ott a szilaormon addig, míg piciny lábai oda benyomultak, hiába tárá fel e szép vidék reménydús szőnyegét előtte, az epedve várt férj nem jött meg, elesett valahol véres harcokban, a hű nő pedig bú és várakozásban elhalt. A szikláról, a női hűség e sziklatalpjáról, megható kilátás nyílik.

1694 február 14-én 330 tatár támadta meg csíkot, 1699-ig garázdálkodtak. Először a somlyói lakosság fogott össze Közép-Csík környékén, később ez az összefogás átterjedt Zsögödre és Szentkirályra is. A nép külön ütőképes sereget állítatott fel a katonasággal karöltve. Csíksomlyóról indulva, dobokkal és zászlókkal haladtak előre merészen. Senki sem hagyta el a helyét. Ekkor már a tatárok is kezdtek készülődni. A katonaság seregei dobolni és énekelni kezdtek, meghúzták a harangot. Mikor a tatárok meghallották a nagy zajt, cselnek vették a dolgot, megijedvén a klastromi seregtől Szentkirályig futottak. A zsögödiek és a szentkirályiak sem hagyták magukat, korommal bekenték arcukat fáklyát gyújtottak a közeli barlangból úgy fúttak a tatár elé. A tatárok ördögöknek vélték őket, vezérük elakart menekülni, de a felfegyverkezett nép az Olt jegére hajtotta és megölték. Úgy történt a többi kisebb vezérrel és néhány katonával is. A tatárok vezéreiktől megfosztván, nehogy gazdag prédájukat elveszítsék, ugyanaznap este hazáig Moldova felé folytonosan futottak-takarodtak.

A katonaság élén Nisette Ferenccel 8000 embert mentett meg a klastrommal együtt. Lakatos Brenszki és Veres papok tesznek említést ezen eseményről. A szerkesztő átdolgozásában

Hazafelé tartván megállunk az egyik átjárónál. Velünk szembe egy nagyobb épület készülget, ki tudja mióta. Biztos nincs rá sok pénz sem. Jobban szemügyre vesszük az épületet, hát ott vannak benne a kőművesek mind egy szálig. Markáns italt kedvelő deli polgárok. Éppen szemlélődnek ők is karöltve az egészen. Mit is lehet csinálni egy ilyen nyári borongós délutánon, kell nézelődni is. Sok ember tart haza, ki tudja még valaki odaáll helyettük és két téglát felrak, hadd menjen a munka. Előkerül a lütyü is, körbejár, egy kicsit bámészkodnak még a derék mesterek, majd hazamennek hősiesen a legények. Hazafele tartó polgár

Az 1916-os román betörés alkalmával az udvarházat feldúlták, Mikó Bálint pedig Budapesten hunyt el 1909-ben. Örököse az unokaöccse, báró Rudnyoszky Sándor lett aki valószínűleg utód nélkül hunyt el, különben nem került volna a zsögödi "uradalom" az állami kincstárba.

A XIX. század első felében épült kúriánál korábbi a régebb gabonásnak, ma műhelynek használt épület.

Rőkölős meghatódottsággal teli hangulatba úsztak el a kihergelődött tanulók szeretett iskolájuktól. Volt öröm, volt bánat négy év alatt, volt egyéb is, - főleg egyéb. Viszont néhány tanulót mindig feldícsérnek, jó magaviseletéért és tanulásáért. Egyik neves iskolánkban 2004-es egyetemi kalauzt nyújtottak át jutalomként. Micsa öröm lehetett a gyerek számára! Nyugodtan nézheti, hogy hova megy, vagy hova nem megy felvételizni. Aztán évek múltán előveszi a fáintos könyvet és könnybe lábadt szemekkel kukucsálja merre is haladt volna, vagy haladt annak idején. Gyönyörű ajándék. Öhö… Jutalmazottaknak

Így fogalmazott egy román tanfelügyelő a tanári-tanügyi fizetésről. Románul imigyen hangzott: O mică atenţie din partea guvernului. Sokan úgy gondolják, hogy ez a kérdés egyáltalán nem érinti. Nem neeem…

Hát az ők bajuk, úgyis csak ott elé s hátra lezserkednek a tanárok, s még pénzt is adnak érte. Ez ez! Nem tudják megtanítani a gyerekemet stb.

Persze azt figyelembe sem veszik, hogy mennyi munkával jár egy lecke leadása. És ha egy pedagógust azzal teszik motiválttá, hogy istenfizessével jutalmazzák. Ne csodálkozzanak a végeredményen. Ezért pedig mindenki felelős. Most rajtunk áll a jövő, s olyan lesz amilyent létre gagybalunk. A jövő nemzedék, akiket felnövelünk, állítólag minket fognak ellátni. Hogy mivel? Lehet gondolkozni rajta. Talán ezt a kis figyelmességet, amit szemkiszúrásként adnak a tanügyre jobb lenne fizetéssé kovácsolni. Ééééén!!!

R E K L Á M

Hány embert elfogott a rőkölés annak idején, mikor bégyult az egyetem. Van magyar nyelvű szabad független sötöbö fajta erdélyi egyetem. Micsoda haladás a magyarságnak. Ez igen haladás!

Eppeg mostanság súgta meg egy kis madárka, hogy Csíkszeredai karón, ágas-bogon járók többsége ejsze nemes annyira hej de hók. Az egyik pali kibukott a kereskedelmi lüciből, sebaj felvették a kereskedelmi szakiskolára. Persze onnan is repült egy év múltán. Akkor nem volt mit tegyen leereszkedett a szemmártoni lücibe (Csíkszentmárton), ott sikerült kivégezze a sulit. Ezek után béjutott a Sapientia egyik szakára. Űüüügyes a lelkem… Néhány diák egy pöttyöt ideges diáktársainak zömére, mert szegények még a lücis anyagot sem értik. Fő, hogy van egyetemünk, s még működik es, s még magyar es, akkor még mi kell!

Há mi kelljen, vajon mi, há diploma, s aztán lehet menni doktorálni. Nem es szabad elszalasztani. Másképp hangzik, ha valaki a neve előtt drrűt visel. Drrű izének lenni nagy dolog, minden akkor is, ha a felbe káposztalé locsog. Ezek után csak még annyit kellene megérdeklődni, hogy a Mennyországba számít-e a végzettség.

Az hírlik nem baj ha az ember drrű analfabéta, csak rendes legyen, akkor béereszti Szent Péter.

FELELET, vagyis megfejtés– Hát még ennyit se tudtok! Nagy szégyen mondhatom. Mi sem egyszerűbb, a TURKÁLÓKBAN! REKLÁM HELYETT:

Az újságot megtalálják a következő honlapon: www.geocities.com/borbelevente. a honlap szintén egyfolytában újulgat, métt es ne!