TANÁROK HELYZETE ROMÁNIÁBAN

Először is visszakanyargóztunk ez év júliusára-augusztusára, mikor a tanárok versenyvizsgáztak, és mikor tévében rádióban egyformán pocskondiázták őket. Fennhangon sivalkodták felkészületlenségüket. Egyesek görcsbe rándulva erőltetett hisztériás röhögéssel nyugtázták a tanárok tehetségtelenségét. Persze a tanár dolgozik az iskolában otthon ezenkívül felvállal minden munkát, amit éppen ellehet képzelni, hogy megéljen a fizetéséből, ami nem több, mint egy zsebpénznyi összeg. Bizonyos gazdag családokban szégyellenének olyan keveset adni. Összeg ide, összeg oda, de minden intézménynél van titoktartás. Itt nincs. Kívülről úgy tűnik, mintha egy bugyuta seregről lenne szó., pedig ahogy tisztelik őket olyan lesz az elkövetkezendő nemzedék felfogása a felnőttekkel szemben. Talán nemhiába sztrájkolnak tanév elején. Nem tartják egyáltalán viccesnek a minimálbér alatti összeget, meg a csúfandároskodást sem. Azért mindenkinek

KELLEMES ÚJ TANÉVET KÍVÁNA

ZSÖGÖDI SZÓ SZERKESZTŐSÉGE!

TANKÖNYVEZÉS „ÖRÖMEI”

Akik tankönyveztek, azoknak no comment , akik még nem, az csak comment és más egyéb semmi. Igazából, ami körülötte van, az nagyon érdekes. Elvtársak és traktoristák szállítják iskolákhoz azokat a tankönyveket, amit az iskola meg se rendelt, de abból sokat. Amit az iskola megrendelt, vagy újra rendelt egy évben háromszor abból alig kap néhány példányszámot, legtöbb esetben semmit. Minek is. A tankönyvek csináldáiban, mint mindenhol mifelénk a pénz számít. Legtöbben azok gagymutálnak tankönyveket, akik egyre kevesebbet tanítottak. Természetesen minél procisabb egy szerző, annál „sikeresebb” lesz kiadóhoz fordulva árusítja a könyveit. Csakhogy évről évre cserélődik ki procis és ki nem. Akkor újra kell fogalmazni, melyik tanköny ment ki divatból és melyik az elfogadott. Egyáltalán nem csoda, hogy sem tanár, sem diák sem szülő, nem tudja követni. Kezdetleges megoldásnak az is jó volna, ha csak azoknak engednék a tanköny írást, akik ugyanazt tanítják valahol az iskolában. Erre a példa egyre kevesebb. Még mindig hátra van a nyomtatás és a szállítás, sajnos, aki pénzt kap érte nem kell siessen, hiszen a suliknak elér kiosztani, mikor ráérnek. Persze arra kapnák a zsozsót, hogy milyen hamar nyomtatják és szállítják ki, akkor még versengés lenne. Tankönyvező polgár vallomása

GOMBASZEDŐK HERNYÁKOLÁSA

Esegetett eleget az eső. Bújdogálnak is ki a gombák a földből. Szedi is a popor, de úgyhogy veszik belé. Meg is eszik. Sok figyelmeztetés hangzott el mindenhol. Bőgött erről a rádió, tévé egyaránt. Persze az újságok az Internet is tájékoztatta a kedves szedőket, de mindhiába. Azok csak szedték a jobbnál jobb gombákat. Néhányan az örök gombász mezőkre jutvafolytathatják szenvedélyes tevékenységüket. Ott aztán nyugodtan lehet kóstolgatni. Akik kibírták élve már kevésbé reszkírozzák meg újra. De még mindig akadnak gombaszedők, akik színre mennek, esetleg szagra, de hogy melyiktől nem fog fosni az ember, mint a murányi kutya, vagy melyiktől nem szédül egy cseppecskét, kevesen tudják. Vigyázat azért a gombaszedés kinyúlik október közepéig, aki nem ismeri ne szedje, mert mehet az örök gombász mezőkre.

Zsögödi Gombász Társaság hümmögése

TÚRA UTAK MEGÚJULT JELZÉSEI

A séta mindig jót tesz a szervezetnek. A túra még inkább. Sokat barangoltam az idén sokadmagammal, gyönyörű helyeket látogattunk meg. Néha meg sem álltunk addig, míg a föld össze nem ért az éggel. Főleg Hargita megyét barangoltuk be, de voltunk Brassó és Prahova megyében is. Másutt inkább az erdélyi városokban és környékein szemlélődtünk. Természetesen a legjobban látogatott hely Csíkszereda és környéke maradt. Szépek a településeket ékesítő régi épületek látványa, de azért a természet varázsával nem mérhető semmi. Éppen ezért sétáltunk gyakran a fent említett vidékeken, erdőkön-mezőkön át barangolván szülőföldünkön. Nos, egy pöttyöt érdemes elkanyarodni ettől a szentimentalista, egyesek szerint nyavalygó ábrándos gondolatoktól, inkább a lényeggel foglalkozok. A lényeg ezúttal a turista utak jelzése. Igen, manapság néhányat sikerült felújítani. Nem muszáj találgatni, hol is jár az ember. De hát, mint minden a túra utak jelzései is megújultak. Most a műanyag palackok, hogy kis hazámba mondják „flakonyok” jelzik az utat egészen a végső célig. A flakonyok mellett műanyag dobozkák és egyéb papírkák satöbbi szemetek díszelegnek. Könnyű bizony a mai kirándulónak, csak végighalad a szemétsáv mellett és célba ér. Palackot nem kell vinni, hiszen a gödör bármely oldalán találhat egyet az arrajáró. Mennyire praktikus. Már szinte uniós, még flakonyt cipelni sem kell…

Kellemes kirándulást kíván a Zsögödi Kiránduló Társaság minden egyes embernek, akik heábavalóan essze-vissza szeretnek mászkálni!

KERESZTÉNY LADIK FESZTIVÁL APOSTAGON

Apostag község címere

Apostag újra kereszténnyé vált faluközösség Magyarországon, mint bármely falu ott rendszerváltás után. E falucska nem messze van Dunaújvárostól a Duna keleti oldalán Bács-Kiskun megyében. Sikerült összehozniuk egy keresztény zenekart LADIK néven. Aztán bégyújtották a keresztény fesztivált. Ahol a magyar popzene nagyjait utánozva ájtatos hangon, vagy egy kicsit durván (ha rosszakról van szó) eldalolják az igazságokat. Van gitár, szintetizátor, dob stb. ami kell ilyenkor. Van meghívott keresztény zenekar, de van sok árus és sok kacat is. Vannak közkedvelt játékok is, lehet bolondkodni, akinek kedve tartja. Persze nincs baj a muzsikálással, miért is lenne. A híveket valamilyen úton-módon vissza kell csalogatni. Van, aki irtó nagy szükségét érzi az efféle zenebonának. Persze máshonnan jött keresztények is akadnak . Tekintélyes csoportokba verődve érkeznek a helyszínre és szinte szünet nélkül mosolyognak. Ilyen a szeretet. Természetesen, ahol sikerül létrehozni egy kis összejövetelt, ott rögtön ellepik az árusok és a pénzért gyere szórakozni félék hada. Vesznek is ott mindenfélét, kis és nagy csecse-becsét. Gyúrják magukba a hot dögöket, az édességet kilószámra, szürcsölik melléje a finom cukros ragacsos lütyüt. Annyira ragad a szajré, lassanként, főleg a gyerekek kezében, hogy tépőzárossá válik minden tapintható felület ruhájukon. De hát az Isten adta népnek valahol szórakoznia is kell. Szórakozás ide-oda, egy ilyen helyen már elmegy ez is az is. Ami mégis fura, hogy egyes árusok eléggé érdekes dolgokat dobtak piacra. Cukorkából öntött nagyméretű péniszt és vaginát adtak el. Bizonyosan az egyik nyalóka a másik pedig szopóka… Gondolom a hozzáértők tökéletesebben eltudják mondani mire is jó még. Ahogy az árus fogalmazott „egy kis fantázia”. Lehet arra is gondoltak, nehogy kihaljon a kereszténység Európa a keleti dicső szögletében.

Pogány-keresztény polgár szemlélődése

SZEGEDI NÉPTÁNC FESZTIVÁL

Szögedébe néptánc fesztivált rendeztek a nyáron. Nagy volt a ribillió. Meghívottak érkeztek Románia néhány vidékéről, a szerbiai Vajdaságból, Portugáliából, valamint Magyarország kies tájairól. Többségben azért a szegediek maradtak. Hát ide bizony csak olyan emberek kucorodtak össze a zsúfolt nézőtéren, akik valamelyest érdeklődnek a népi tánc a népi kultúra iránt. Legtöbben oda is voltak az előadásokért. A szegedieket agyontapsolták a helybéliek, főleg a kicsiket. Járták is keményen. Fel voltak szabadulva egészen. Rittyegett a csizma, lebbent a szoknya, ropogott a padló. A Temes megyei détaiak is kitettek magukért, nyilván a többiek is. A közönség kivétel nélkül minden műsorszámmal megvoltak elégedve. Mégis a fesztiválnak voltak ballábas pillanatai. A meghívott seregen kívül megérkezett egy hívatlan vendégcsoport Izraelből. Néptáncolni nem tudtak, de annál inkább balettozni. Békérendzkedtek! Béfogadták! Valami csíkos tengerészhez hasonló fehér kékes rucikban balett mozdulatokkal végig kosornyászták az egész színpadot. Volt köztük igen fiatal gyerek, de meglett felnőtt is. A szép kommunista felvonulásos időkre emlékeztette a közönséget. Sebaj békabeli felvonulásokhoz hasonló akármi, a közönség mégis megtapsolta. A zsidó gyerekek egy kicsit felbátorodva az előadás végéig rohangáltak a színpad körül, közben hangosan röhécseltek, marháskodtak. Az előadás végével bégyúlt a táncház, azaz szinte bégyúlt táncház volt, mert az izraelita testvéreink a színpad közepét hazafias fetyellóságokra tartották fel maguknak. Míg a színpad szélén félig billenőben táncoltak, akik táncot akartak tanulni az izraeliták hazafias lendülettel patrióta versikéket ordítottak s torkuk szakadtából üvöltötték IZRÁEL! Már-már úgy látszott, hogy színpadot Izraelhez fogják csatolni, csak a táncház véget ért. Rá két napra, mikor folytatódott az előadás a hívatlan vendégek újra visszaereszkedtek, ezúttal zászlót is lobogtattak. A szerelékük ugyanaz maradt, csak a színeik változtak meg. Került piros meg zöld ruci is. Természetesen nem vették észre, hogy nem egy balett fesztivál, de mit számit ez van. Újra kezdtek zajoskodni, mint előző fellépésükkor. Sajnos szegények nem tudtak egészen felszabadulni, mert a bemondó rájuk förmedt. Megszidta. Hogy lehet ilyesmit tenni! Szegény hazafias zsidó gyerekek lelki törést szenvednek még a végén… A kedves műsorvezető azt a gonoszságot is megtette, hogy a tolmácsot hívta! Jajj, micsoda arcátlanság! A drága gyerekek, akiknek népe annyit szenvedett a történelem során kedvükre nem játszhatnak. Tényleg borzasztó! Jogos ítélkezés. Pedig mi sem egyszerű, szabad utat kellett volna hagyni a futkorászásnak, úgy a közönség között, mint a színpadon. Milyen élvezettel tapasztalhattuk volna a zsidó gyerekek boldogságát. Most már mit számít az a kis népi retyetye? Őket is láttuk volna közbe-közbe. És az a közbe-közbe legyen is elég, hát nem?! Vagy valaki zsidó ellenes?!

Nézőtéri polgár vallomása

A LOURDI SZŰZANYA „ÜZENETE”

Régen is, azaz hajdan, voltak egyes illetők annyira kedvesek, ezzel azzal megtöltötték a postaládát. Most nem eppeg pityokára vagy holmi zöldségre gondoljanak a kedves olvasók, hanem ilyen olyan, amolyan írásokra. Ezekben az írásokban arra figyelmeztetik az olvasót, milyen marha nagy szerencséje lesz ha azt továbbküldi legalább 20 példányban, hanem kéz, -láb-nyak törésre számíthat. A szerencsee persze egy szekérderéknyi pénz. Vagy a lottón, vagy más szerencsejátékot kipróbálva juthat az ember a „végleges boldogság felé”. Mostanság egy cseppet unióskodunk meg globalizálódunk. Gondolhatják az egyik aszfaltbetyár, aki fáradtságot nem kímélve telehányta a látókörében lévő postaládákat szintén uniós törekvések egyik oszlopos tagja. Nem egy erdélyi szentet vagy szüzet nevezett meg, hanem egyenesen a Lourdi Szűzanyát (Mintha a Csíksomlyói Szűzanya nem ugyanaz lenne). Az írásból amint kiderül a Lourdi Szűzanya egy cseppet bosszúálló, ha az ördög művét a pénzt, amit bizonyára megszentelt, nem fogadjuk el. Megtörténik a már említett kéz, -láb-nyak törés és még egyéb szörnyűségek. Ha pedig engedünk a Szűzanyának, akkor egyenesen a földi paradicsom szukba jutunk. Elképzelhetik milyen kihívás a csóró Csíksomlyói Szűzanyával szemben. Neki se ing se posztó. Ilyen ha az embernek nincs pénze. Igazán valamit mozdíthatott volna, vagy nem? Az illető, aki firkantja ezeket a „tartalmas” ízéket bizonyára megtudja válaszolni.

Szűzanya csak egy van Bizottság.

SIKERTELEN MEGOLDÁSOK

EGYHÁZ VONALON

Egyik Csíkszeredai plébánatos központba történt. Egyházi vonalon lemondattak egy papot hívatásáról. Aztán ezt lehet ragozni, magyarázni, hogyan s miként esett a dolog. Erdélyi egyházatyák már régebbtől munkálkodnak emberek kirúgásával. Persze az indokot találni a billentésre nem okoz akkora fejtörést, mint például megtartani valakit. Azért csak érdemes felsorolnit, amiért manapság áthelyezhetnek egy papot, aszongyahogy akárhova sö kettőspont: megszegi a papi esküt, amiben benne találtatik az is, ha esszehergelődik egy asszonval, túl liberálisan kezd gondolkozni, egy kicsit úgy gondolják máshol is szolgálhatja Istent stb. Nos itt a Csíkszeredai esettkor valóban lehetett találni egyház által törvényei által be nem tartott mumusos dolgokat. Az egyházatyák szittya keresztényként becsületesen meg is vuduzták, figyelmen kívül hagyva több száz hasonló esetet, de ahol a kedves pap tovább folytathassa üzelmeit nemcsak ilyen fokú dolgokért, hanem olyanokért is, amelyben még a civil életben is börtön járna. Gondolunk a kiskorúak megrontására sötöbö. Szóra sem méltó ez a duma, folytani aztán a ténykedéseiket szinte bűn lenne. De azon mégis jó lennel el elmélkedjen az egyház, hogy azok a papokat, akik sokat tettek a közösségért és a közösség is nagyon szerette, miért kell kimozdítani a helyükről? A közösségnek nem lehet beleszólása, még akkor is, ha néma csenddel tiltakozott a döntés ellen.

Elekes András atya híveinek egyike, aki most is papnak tartja.

AKARUNK VAGY VAKARUNK

Kedveseim akarunk megmaradni, akik vagyunk, vagy nem, az itt a kérdés. Elsőre biztos melldöngetősnek hangzik pedig nem az. Már mindannyian használunk farmert, szürcsöljük a coca colát, belekóstoltunk a globalizációs csemegékbe. Van Amerika Egyesült Államok, Lesz még nagyobb egyesült Európa. A magyar nyelv is uniformizálódik, vajon nem lenne jó megmaradni unikumnak, amíg még divat is az ilyesmi? De igen. Mindent seggyütt kell csiáljunk, mint a kommunizmusi i

deákban, de ez csak maszlag. Miért seggyütt, amikor a mű közösségünk is alig birkózik meg a gondokkal. Egy közösséghez nem árt tartozni, természetesen kötelékekkel együtt, mert csak úgy lehet felelősség érzetünk, de nem kell a nagy „emberisegget” követni, csak megértetni vélük, hogy mű es vagyunk és létezünk. Nem hozunk sok vagyont nekik, de még megláthassák a bizniszt bennünk. Hát kik azok a mű? Hát az egyik ritka szép csoport, emberi közösség vagyis nevezzék akárminek, itt Kelet-Európa szögeletében, magyar nemzethez tartozó székely nép, kérem alásan. Van saját kultúránk!!! Van van! Annak idején szépen essze kerettyeltünk ezt azt, de azt is elég nehezen. Képesek vagyunk bárkit orba vágni, s nincs ellenség akkor egymás ütni vágni. A probléma az, hogy akülső ráhatásokból is a terminátorosat és a rambósat fogjuk fel. Büszkeséghez ejsze közbe elcsúszna egy csepp józan ész es.

Mű

SZEPTEMBERI IDVEZLÉGY HELZETT

Eljött hát újra az ősz. A röpködő nyarakat augusztus után mifelénk egyből az ősz váltja fel. Szinte minden áldott nap ruháját cserélgeti a természet. Szeptemberben még minden gyönyörű. Hiába a természet szépsége, főleg, aki ki sem jár a városból, akkor ha kezdődik az új tanév, vége a szabadságoknak stb. Pedig, ha nemcsak az örökös gürcre gondolunk, talán szerezhetnénk magunknak néhány szép napsütéses szeptemberi napot.

Zsögödi Bámulászó

VÁLASZTÁSI KAMPÁNY ELŐTT

Kezdtek felhergelődni a kedélyek, választások előtt az ország. Jöhet a sok mocskolódás, lehet vetni a vizes lepedőt, akire csak bírja az ember. De azt hiszem az igazság helyben van és ne odaát, csak nem akarják, hogy látszódjék. Azért kell a megkreált hisztéria, mert szinte minden politikusnak érdeke. A mézesmadzagot azért a nép előtt el kell húzni, hadd örüljenek, hogy talán jobb lesz. A remény föltétlen szükséges, anélkül az ember kimecsken, sőt az asszony es véle együtt. Érdekek harcában közbe belégübülnek egy két jótékonykodást, de mindenki tudja, hogy kilóg a lóláb, még akkor is, ha nem akarja látni. Az igazi jólét sem érdekli a polcon dirigálókat, esetleg féltik irhájukat, mert ők amúgy is jólétben vannak. A könnyű életet még könnyebb megszokni. Ezért kell foggal körömmel ragaszkodni a meglévőhöz. Ezért van a mocskolkodás, vagy egyéb finomabb megoldás. De azért csak el kell ballagni szavazni, mert azért mégse mindegy a hegy. Vannak, akik módszeresen csórnak és léháskodnak, s vannak, akik hű bele Balázs módszerrel. Szavajzatok oztán ha elgyünn az üdeje!

Én es s még más es beledolgozott

ERDŐBEN SÉTÁLNI MEGÉRI –

Kirándulási praktikák nálunkfelé

Meg meg! Egy cseppet fel kell készülni. Elősször is családosoknak szól. Az ember ügyekezzék az asszonval bétetni az italat! Ha nincs bétéve az ital, egyet le kell kavarni az asszonnak, hadd tegye cag bé! Ha nem vette meg az italat kölykestől meg kel rúgódni, sö leküldeni, hogy máá eccer vegye meg! Hogy máá ecce legyen rend vagy mi?! Ha megvan az ital, lehet hívni a cimborát es. A cimborának nem kell elárulni, hogy nálad máá van lütyü, hojza cag ő es, legalább lesz amitől bépittyosodni. Ha ez es megvan kell még egy tábla szalonna, két kiló veress hagyma, de jó a fehér es. Elmegy a miccs, flekennek való és másnak való es. Ki kell menni a szabadba szekervel vagy kocsival, ha van egy bokros helyré. Ha kedve kerekedik az embernek vacskolásra, vagy ha jön a baj, kell okádni, pisilni vagy mást es csinálni, akkor nagyon jó a bokros. Azét jobb a szeker, mett a ló magától es hazavíjsz a zembert aszonostól, kölykestül, barátostúl együtt. Sakko mán otthon gyűhet a kijózanodás órája. Ha vaegy kölyke a zember otthagyott, azt magadhoztérésed után össze kell szedni!

Egy vérbeli zsögödi kiránduló

R E K L Á M

MEGÚJULT A SZERKESZTŐ ÚR HONLAPJA!!!

TÖBB KÉP? JOBB MINŐSÉG!!

FÖLTÉTLEN LÁTOGASSAMEG!

CÍM: www.geocities.com/borbelevente

Szó szerkesztősége felhívja a kedves olvasók figyelmét, hogy az újság augusztusi borítékozásánál hiba csúszott a dologba. Az egyik borítékba benne maradt a szerkesztő úr hajdani nagyhajas fényképe. A figyelmes és kedves rábukkanót arra k

éri a szerkesztő úr, hogy postázza vissza lakcímére.

Hálás köszönet érte. Még lehet egyéb es…

Bö.Lö

NEW ERDEI SÉTÁS VERSIKÉS PRÓZA

– Zöld erdőben jártam, flakonkákat láttam. Egy flakonkába egy mókusfej belé akaródzott szorúlni, jól van neki, mit es akar az útjelzőkbe kutatni. Zöld mezőbe es jártam, ott es rengeteg flakonkákot láttam. Egyik flakonykát sikerült ketté kaszálni, az ebi halknak sikerült belé költözni. Nemcsak zöld kerítések mögött, előtt, után jártam, a melletük lévő sáncokban rengeteg flakonkát láttam. Egyiket vitte a büzös lé lefelé, néhányszor felbukott felfelé. Egyáltalán nem zöld aszfaltgödrökbe jártam, néhányszor egy egy flakonkára álltam. Köszönöm neked flakonka, a lában nem lett kicsikkanva!

Flakonkákat észrevevő IPSE

Azé mán annyiszor nem írom le a címet. Ott va a reklámba. Ki kell nyitni a csipákot hej!