ZSÖGÖDI SZÓ٭٭٭﴿

megaszondó vívmányai 2004 októberében

 

LEVELEK

Suttyognak le a fáról. Heába itt az ősz. Essze kell takarítani, sok a gond, sok nyögést okoz. Vaszkalódni kell vele, megfájtassa itt-ott, nemcsak az öregeket, de főleg őköt , mert a fijjatalok diszkóba kell járjanak. Biza! De másfajta levél es van, nemcsak ami a fáról lekecmereg, sö össze kell gyűjteni. Van például, amit az emberek írnak, sabból es sok fajta. Lehet pettyegteni, pixel írni, vaj ceruzával firkálni. Pettyegtetős manapság a legdivatosabb, félrehányva a jó öreg írógépeket, helyette a számítógép divatoskodik. Levél ide, levél oda, de itt van a vénasszonyok nyara.          

Zsögödi levél

 

 

 

SZAKSZERVEZETI SZTRÁJKA TANÜGYBEN – Választások előtt

A tanügyi szakszervezetek nagy sztrájkra lobbantak, remélvén, hogy sikerül kicsikarni a kormánytól a fizetés emelést. Lett is fizetés emelés, de jóval kevesebb, ahogy lenni szokott. Három szakszervezet meg is elégedett a kínált összeggel, a negyedik pedig nem. Sajnos mindegy. A pénz nem fog emelkedni. Választások előtt pedig jó lenne egy kis zsozsót vessenek, mert a nép nagyon heherészik neki. Csak ugye ez is ragadványos elkezdi az egyik szakszervezet, követi a másik. Az egészségügyesek is vaszkalódnak. Ha a kormány sokat kell fizetés emelgessen, akkor árat is kell utána emelgessen, hogy valamiképpen tudjon gazdálkodni. A gazdálkodj okosan módszer nagyon bevált pártunk és államunk vezetőinek. Hiszen bármennyi párt van úgyis egyek, mint a boldog békebeli coccialista időkben. Ezek ott fenn bévetik a békeridikült, s műnk örülünk. A tanügyben dolgozókat is megkülönböztetik. Meg is kell!!! Például egy tanár többet kap, mint egy nevelő vagy egy könyvtáros. A hierarchia végére még a pénz is elfogy. Titkárnők, informatikusok, karbantartók, konyhások meg a takarítónők fizetése nem emelkedik. Elnézésüket kérem, ha valamilyen szakmát kifelejtettem. Hogy mitől kap több emelést az egyik a másiktól vagy nem is kap, azt a fent való okosok tudnák megmondani. Pedig az előre elbírált fizetések alapján a százalékot jó nyugodtan rá lehetne tenni. Csak ők ugye nem zúgolódnak, nem lépnek úgy fel, mint a pedagógusok. Hiába az ők munkájuk nélkül kevésbé állna össze a tanítás, de ahogy szokták mondani, - vannak egyenlők és egyenlőbbek.                   

 Segédpedagógus sztrájkoló rötyötölése

 

 

ZÖLDSÉG – GYÜMÖLCS

Büszke magyar terméket falatérozhattam az anyaországban. Hatalmas paradicsomok, paprikák, padlizsánok, almák, körték, szilvák, szőlők, dinnyék díszelegtek pompás színekben a piacon. Szinte a szivárványszín minden változatát meglehetett találni. Ebben a gyönyörű és vonzó szín kavalkádban azt sem tudja az ember, melyiket vegye meg. Sajnos legtöbb furcsa vagy víz ízzel keveredett ízt ad. Biztos vannak jó termékek, de alig vártam hazalepcsenjek és jót beleljek az itteni székely, meg moldvai kissé fakó, de annál ízesebb zöldségekből – gyümölcsökből. Lehet megszokta már a szervezet, de szívesebben hablatyolom a hazai ízeket.

                Biotermékes Zsögödi

 

 

MAGYARÁBOK

Meroé kincsei


Meroé, az ókori Kus királyság utolsó fővárosa piramisaival Szudán egyik különleges látnivalója. A legendás Almási gróf 1926-ban járt először ezen a vidéken. Útja során felkutatta a török uralom alatt Afrikába települt magyarok, a magyarábok leszármazottait. Ez alkalommal megismerkedhetünk egy 82 éves szudáni magyaráb leszármazottal, aki gyermekként még találkozott a híres magyar utazóval.

Lefuttatva a Duna tévé műsorán

Na e má döfi! Milyen rég nem alakult ki egy csepp rokonság. Most már újra van. Az még előttem nem teljesen tiszta, hogyha nemcsak arabokkal vegyültek azok a magyarok, akiket oda behurcoltak, akkor miért kapták a magyaráb nevet. Érdekes menet ez. Akkor lehetnek kérni a magyarözsögöd nép különválasztását a „nagy magyar” törzstől. Hát aztán mi!? Ejsze nekik szabad s nekünk nem.? Rákérdeztem, baj-e!?

Ami pedig a 82 esztendős tátit illeti, egészen érdekes meseszerű szöveget szerkesztett. Büszke volt magyar származására. Ha így haladunk Szudán egy részét Magyarországhoz csatolják, ha nem is akkor is jól jönne egy kis magyaráb autonom terület

Zsögödi Szittya Székely Magyar tudósítása

 

EGY KEDVES TÉMA MEGKÖZELÍTÉSE NÉGY VÁLTOZATBAN

 

SZERETET-VALLÁSOS SUGGALATA

A szeretet mindenkié, csak meg kell keresni a forrását… A szeretet bennünk él, ott belül a szívünk csücskén és boldoggá tesz. Egymásnak mosolyoghatunk, heherészhetünk, közben telik az idő. Ha segítségre szorul felebarátunk, nem rúgunk bele olyan nagyon, azért egy kicsikét igen. Szeretet ide-oda, de szedje össze magát! Ha egy nagyobb vallási közösséghez tartozunk, akkor a szeretet szebb, ha kifizetjük az adót. Attól a perctől jobban szeret az egyház édeske vezető báránykái. Miért? Mert ilyen a szeretet. Képes hegyet megmozgatni, csak egy kis pénz kell hozza, jó kapcsolatok meg sok sok  idegsokk mosoly. Szeretetünkkel tudunk mit kezdeni, csak egyhuzamban szünet nélkül kedvesen mosolyogni kell. Ehhez a szüntelen mosolygáshoz nagyszerű lenne egy fölfele ívelő szájtágító protézis, amelyet alvás előtt berakunk

A pufánkba, s reggel kivételkor megdermedt mosolygó arcot kapnánk. Tehát lehetőség van. Sok út vezet a szeretet felkutatására bensőnkben, de először is segíts önmagadon, mert az Isten is megsegít, s utána jöhet a színészkedés legjobb változatai. Ha szeretni tudsz, akkor tanács sem kell hozza, és nem kell megkeresned a forrását.               

Vallásos Zsögödi

 

SZERETET-FILOZÓFIKUS MEGKÖZELÍTÉSBEN

Bizonyos elmélkedési vonulatban elmondható, hogy a szeretet, mint olyan, a létező értelmes lény egyik kifejező formájának részbeli teljessége. Ez a részbeli teljesség, nem teljes egy értelmes lényben, hanem részbeli. Tehát a részbeli tejesség egyik részbeli csoportja, mely bír a szeretet formájával. A szeretet mely részbeli egész, és mint olyan, a részbeli egész egy része, amely lehet részbeni egészséges kiterjedése a léleknek. A szeretet összekapcsolása más lélekbeli reakciókkal lehetséges, mégis aligha passzolnak egymáshoz. Ez a különbözőség teszi a szeretet egyediségét az embernél. Kis összefüggést lehet észlelni a tudattal. A tudatkontrolja teljességében uralja azt az egészet, mely az emberi lélekhez tartozik, ebben foglaltatik a szeretet is. Kisugárzásként hat két ember, vagy egy bizonyos embercsoport között. A kisugárzást minden egyes ember megérzi abban a csoportban, ahol valaki elereszti, mintha lefingta volna magát, a szeretet kisugárzását. Ebből a szeretet szellentésből nagyot szippantva, átérzik a többiek annak szeretetét, aki elszellentette magát. Természetesen minden emberben benne lévő ellenkező pólusok hatása véget, nem biztos, hogy elegendő szeretet jut ahhoz, aki kéne kapja. A szeretet kiapadhatatlan kúthoz való hasonlítása, kissé banális, de helyén való. Az az egyén, aki képes a szeretet teljességére, mint ilyen-olyan, ráksúlyosságára, könnyen továbbadja kisugárzását, akár egy izzó rezsó, csak meg ne égesse a szeretetre vágyakozót.                        

Filozófus Zsögödi

 

SZERETET-RÖGTÖNZÖTT TUDOMÁNYOS SZAKDOLGOZATBAN

Egzisztenciális kérdéskör megteremtésének elvonatkoztatásában sem szorul modifikációs halmaz együttesre. Kimondhatjuk, a szeretet retorziós bensőséges világképének fennkölt  főnix madárként égbecsapó fenevad elméletét alsó szinten. Tehát a szeretet bármiből is kiindulhat, sőt ki sem kell induljon, mert van, együttteremtődik a felsőfokú populáció eszményesített érzésével. Kivehető a szeretet intuíciójának magától értetődését. Egyáltalán nem fontos használnunk megértéséhez az archaisztikus elemeket, a karizmatikus erősségeket, nem muszáj dilettantizmusba vergelődni, nem kell dimenziók felsőfokú kutatásának egyengetését végezni, nem kell törekedni ideológiák megszabását el és össze-vissza szabását művelni, el lehet kerülni az identifikáció idillikus mivoltát is, sőt egyszerűen más egyébre sincs szükség, mert az ösztönszerű magnetikus kicsalja az alanyból, ha képes magából kiadni azt, ami benne van. Nos, ebben az esetben, nem a táplálék által felhalmozódott szükségtelen szűkségét vesztő anyagra gondolunk, hanem a lélekben forgolódó meditációs szinten működő csodára. Hisz a ki meri azt állítani, hogy a szeretet nem egy csoda? Itt a kérdés. Lehet rá válaszolni! Lehet azt állítani is, természetesen, miért ne. Na itt a becsapós non plusz ultra, na ugye. Nem feltételezhetjük ez ügyben a negatívum előretörését, hiszen, minden megállapítható, ha feltételezzük, ha tisztán kimondjuk, vagy éppen leírjuk. Tehát elmondhatjuk a szeretet létezéséről, hogy az emberi lélek tükrében létező ortodox megtestesülés, anatómia felépítéssel körítve. Elválaszthatjuk-e a testet a lélektől? Lehetséges, de  nem szükséges, hiszen rafinált reakciót váltanánk ki a szeretet mivoltából. Ez pedig bizonyos teátrális, dolgot kölcsönözne, mely takarná a szeretet tisztaságát.         

 Szak Zsögödi

 

 

SZERETET-HÉTKÖZNAPOKBAN

Há izé, azé sokat lehetne ezen okoskodni. Mondjuk van es amit. Sokat rötyötölnek a szeretetről, hogy ilyen, meg olyan, csak eppeg betartani nehez. Ki a ráksúly ne tudná, hogy kéne szeressük a másikot, csak hogy a nyavalyába szeressük, amikor megeszi az életünköt, met az ilyen fajtából van elég. A másik csak képmutatóskodik, sasszongya, hogy szeret. Úgy tudnak hazudni, minha könyvből olvasnák. Ha mind erőszakolod magadot, hogy szeress, akkor hamarabb kiguvad a szemed, minthogy valamicske eredményt elérnél. Inkább ejsze arra kell igyekezni, hogy az ember, ha kell, ha nem, ne bolonduljon fel mindenre. Legyen az ember egy cseppet tűrő képes, háhá megtudja szeretni, akit nem es bír, még egy cseppecskét se. Az ügyekezet fontos, de ha nem jön össze az se baj, orrba kell rittyenteni a másikót, hogy mosztikává hulljon szét az mocsok elviselhetetlen pufája. Nem baj, ha nem fog szeretni, de legalább kikerül. Az es ejsze mán egy csepp szeretet, ha egymásba ha kell, ha nem, nem kötünk belé. Vóna eppeg elég, amit mondani a szereteről, de kezdetben annyi elég, hogy sokan vagyunk, sö sokfélék. Próbáljunk egy cseppet nyugudtan viselkedni egymással, na! Ez a lényeg.  

Hétköznapi Zsögödi véleménye

 

KÖNYVTÁROSI „SEMMITTEVÉS”

Igen, igen. Mit is csinálnak ezek a könyvtárosok egész nap a könyvtárban. Ahhoz, hogy becsületesen belevágjunk a sűrűjében először taglalni kell azokat a ritka szerény és visszafogott, megnyerő kedves véleményeket, amelyek elterjedtek a köztudatban. Nos, jöhet a felsorolás:

  1. a könyvtáros egész nap csak ott ül és bámul ki a fejéből, eppeg el nem alszik
  2. a könyvtáros nagyon ideges, hogyha netalán könyvet kell kiadjon
  3. a könyvtáros csak kávézgatik, festi a körmét (nők esetében) pöfékel és pletykál
  4. a könyvtáros soha sincs a könyvtárba, mindig keresni kell, ha rábukkannak már bezár
  5. a könyvtáros amíg elhalad a polcig leszáll az áldott éj, s vele együtt a bánat

Lehetne folytatni tovább, de minek. Valóban ennyire olyanok lennének a könyvtárosok? Lehetséges. Szél fúvatlan nem indul, mondá a jó öreg Asztalos István coccialista-lusta író. Vannak könyvtárosok, akiknek tevékenysége hasonlít a fenti felsorolt listához, de azért a valóság egészen más, mint minden szakmában. Vannak jó szakemberek és kevésbé jók.

Aki nem végezte a szakmát, véleményt nyilváníthat (szabad országban élünk, vagy mi), de a lényeget nem láthatja. A könyvtáros nagy semmittevően 100-150 könyvet kiadhat naponta, lehet kétszer annyit is. Ilyenkor kell megkérdezni, sokat olvasott-e aznap. Szoktak hozni könyveket, amelyeket bevételkor több helyen nyilvántartásba kell venni. A leírás hasonló szórakozással jár. Természetesen ott a fénymásoló és nyomtató is. Iskolákban szünetekben pedig olyan példás csönd szokott uralkodni a könyvtárban, hogy a könyvtáros nem hall semmilyen neszt se, sőt egy idő után azt se, hogy mit mondanak neki. Ugyanis beszakad a dobhártyája az őserdei állatokhoz hasonló dübörgő ordítástól. Rendet csinálni, minek… Lelki törést szenvednek a gyerekek. Szegények órán csak csevegni tudtak, legalább szünetben ordítsanak. A könyvek állapotáról  inkább ne is beszéljünk. Ügyesen felhasználják, akinek keze közé kerül. Például isteni kávét felitatni, kitépni belőle, ha kell. Pedig kell. Belerajzolni, „jópofa” szövegeket belefirkálni, lapítónak használni stb. Tehát a könyv nem egy szimpla olvasni való befűzött vagy ragasztott papírlapok halmaza, hanem sok mindenre felhasználható. Nyomon követni 150 könyv kiadása és ugyanannyi bevétele közben roppant egyszerű. A könyvtáros még nyolc szemet kell beültessen a fejébe s akkor sikerül is. Ha ilyen iramban fejlődik a tudomány, akkor a könyvtárosok valóban megkaphatják a pótszemeket, karokat, lábokat. Azt mondják, hogy könyvtárat át kell alakítani. Már alakítgatják is. Talán kevesebb könyvet kell újra bekötni meg ragasztgatni. A csoda kommunikációs eszközök révén, mint a folyóiratok, a tévé, a rádió, az Internet stb. egyelőre még több munkával kecsegtetik az alvó, szundikáló semmittevő könyvtárost. Jó, hogy egy könnyű szakma.

Csíkszeredai Könyvtáros Bácsi irománya

 

 

HAJLÉKTALAN OKTATÁS TÖRTÉNETE

Drága gyermekeim, azóta eltelt egy év, amikor ez az esemény megesett és mennyi víz loccsant le az Olton, de más folyókon, patakokon, csermelyeken ereken, höhö! Csíkszeredában történt. Volt egy iskola, amit elkereszteltek Petőfi Sándor sötöbö néven. Idővel oda költözött az addig szinte minden suliba vándorolt művészeti lüci Nagy István néven. Aztán a frász sem tudja kibogozni, hogy melyik a művészeti iskola általános tagozata és melyik a Petőfi Sándor néven futkorászó általános iskola diákjai. A lücit azt lehet sejteni, mert nagy kajlák a kölykek. Csakhogy ezzel még nem ért véget a lecsósítási folyamat. Ettől az iskolától fél kiló méterre fekvő suliba, ami Ady Endre néven futott béköltött a művészeti lüci egy része. Idővel egyre nagyobb területet vett birtokba, míg a tavaly esszevonták az Ady Endrét a művészeti általánossal és lücivel, gondolom? Persze minden maradt a régiben. Azért nem próbálok ezen eligazodni, mert magas. Tavaly történt szintén, hogy az egyik osztályt, amelyben kezdetben a Petőfi Sándorosok voltak, igazán nem tudom melyik sulihoz tartozik, kirakták a folyósóra. Elfogyott a terem… Érdekes. Még azt is mondták viccesen, - ki lehet menni a suli melletti parkba tanítani. A tanító néni gyerekeivel kis vonult a parkba. Több napot, talán hetet is töltöttek el a parkban, mint hajléktalan osztály. Folyt is a hajléktalan oktatás a hajléktalan diákokkal és tanító nénivel, míg fel nem figyelt rájuk az átelemben lévő katolikus egyház épületéből kitekintő keresztény ember. A katolikus egyház jóvoltából a hajléktalan osztály, hajléktalan pedagógusával együtt kaptak egy termet, amit az iskola bérel manapság. Hogy melyik intézmény arra borítsunk fátylat. Talán úgy egyszerűbb. A termet azóta teljesen rendbe szedték. Az iskola többi tagja pedig egy pöttyöt irigy rájuk. Irigykedni kell is, legalább egy picit. Há milyen jól jártak. Pedig azt egy procisabb ember kellene megkapja! Há nem? Ha mán kész van. Most negyedikesek a gyerekek, tehát végeznek. A tanító néni jövőre első osztályt kap. Hogy megtudja-e tartani a kisifikált termet, ami nem messze van a nem tudom milyen nevű iskolától, marad a jövő titka. Megtörténhet ugye, a jól bevált módszer szerint marad hajléktalan pedagógusnak.                      

 Borbé Levente

 

 

OKTÓBERI ŐSZ

Csöndösen pislákol a nap, kissé erőtlenül nyújtja sugarait. Álmos is talán. Nem csoda a meleg nyár után. A fák levetik lassan tarka ruhájuk, csupaszon hallgatnak, készülnek a télre. Csak az örökzöld fenyvesek bámulnak kíváncsian rájuk, mert ők télen is éberek.    

  Merengő

 

 

REKLÁM

HOGYAN JAVÍTHAT ZAKLATOTT KÖZÉRZETÉN

 

Nézzen csak nyugodtan megy egy olyan képet, amelynek nem sok értelmét látja. Sok mindent kivehet belőle, talán semmit. Merész vállalkozás, gondolkodjon el rajta, vagy csak egyszerűen merengjen. Meglátja, ha nagyon jól koncentrál, elfelejti a napi lótást-futást és egyéb gondokat-problémákat. Ha megtudta tenni, már kész szerencsés ember. Már nem zaklatott, nem kell pszichológushoz mennie, sőt még ingyen is van. Azt hiszem érdemes kipróbálni!                

Pszicho Zsögöd

 

 

KUTYA DOLGOK

Adjon az Isten szerencsét! Nemrégiben láttam a tévében egy „bűntettet”, az egyik Árvíz tévés adásban. Egy kutya nem tudott szülni, vagy tizenkét kölyke volt a pockába, a gazdája pedig megpróbált segíteni a maga módján. A kutya így is belehalt a szülésbe… Egy kertléccel odébb a szomszéd megleste a gazdát, rögtön kihívta az állatdetektíveket. Állítólag két évet kap a segítő gazda tettéért. Nem is csoda, a szomszéd történetesen egy áttelepült hollandus vala, a maga hülyeségeivel. A gazda pedig egy szegény magyar állampolgár, aki nem ismeri a törvényeket. Jól van, ez az! Megkapja immár! Micsoda barbárság, amit elvégzett. Egy kutya élete fontos, sőt talán az emberénél is. Micsoda érdekes törvények. Mint mindenki tudja, rengeteg kutya van a világon. Kár, hogy nem hozzák be, mint jószág, s akkor meglehetne hamizni. Ugyanis a jószágot, ha megeszik nem bűncselekmény, csak az új eurós normák szerint azokat is meg kell egy cseppet rázatni. Az állatok egyfelé elkókulnak, s akkor jöhet a nyisszentés, szegények ne éljék át a „kivégzés” nagy stresszét. Hát igen, büntetés börtön stb., de a törvényhozók gondoltak az egyre ritkuló vadállatfajokra? Ripityára vágják az erdőt, néha holdbéli tájat kölcsönözve neki. Felszántják az eddig erdő-mező-legelőt, s akármit ültetnek belé. Települések születnek, nemcsak az erdő szélen, hanem az erdőbe is, kellemes nyaralókat – hétvégi házakat húznak fel a törvényhozók, társaik és üzletfeleik, de ez egy cseppet sem baj. Az baj, hogyha az ember saját kezével végez, legalábbis a megállapítás szerint. Egyenesen börtönbüntetés jár, akkor is, ha segíteni akart és pénzhiány végett, nem tudta kihívni az állatorvost.                  

 Kutya Világ Egyik Alanya

 

 

LIFTBÉLI BESZÉLGETÉS

-          Apuka, szólsz ugye annak a bácsinak, többet ne jöjjön be az üzletbe?

-          Igen kisfiam, elintézem.

-          Megvan a számod? Akkor telefonálj neki!

-          Nincs meg a számom, de szólok, neki.

-          Biztos.

-          Igen.

* * *

Ezt beszélte az apuka és kisfia, mikor lifteztem haza feleségemmel.

Konkrétan nem tudhatom mi történhetett, de azért lehet sejteni. Székelyföld első számú szórakozásmódja, a tömbházak földszintjén, erkélyes betekintéssel, esetleg a házak egyik szobájában lévő üzletek köré csoportosult szomjas emberek hada. Nem csókra szomjas a szájuk, nem nem! A lütyüre. Béhúznak egy két kupicával, ha nincs kupica, akkor üvegecskével, szerre tisztelik egymást. Szegénykék egy idő után, úgy néznek ki, mint egy-egy ázott veréb. Ilyenkor bégyúl a virtus, az igazság és a felszínen fekvő, józan állapotban való káromkodás. Az utóbbi kissé hangsúlyosabban csendül fel. Természetesen a székely józanul is megvadulhat. Pontosan melyik fázisba volt az a vitéz honpolgár, nem tudhatom. Legyen az, hogy fele sem igaz, de a kisgyerek kevésbé füllentett, elragadta a visszataszító látvány. Valamilyen módon ki kellett fejezze ellenszenvét. Néha azért nem volna rossz figyelembe venni az ők óhajukat sem. Talán a felnőnek nem fognak ott ácsorogni egyik üzlet sarkán, várni a cimborákat, ha pedig pénz nincs, akkor lesni a lütyüs lehetőségeket. Vagesz meg durva inni, de még durvább a családnak, mikor a családfő tökrészegen bébüklen és igazságot osztogat. Talán nélkül több pénz jutna a családra, még a fogukat is megcsináltatnák…        

Figyelő polgár

 

 

 

ESKÜVŐI AJÁNDÉK ADÓZÁSA

Kedveseim, aranyos meglepetés azok számára, akik ezután esküsznek meg. Kár, hogy egyből nem törvény, de még az lehet belőle. Tudniillik ezentúl, hogy az esküvői ajándék bevételt meg akarják adózni. Meg is kell! Hogy is néz ki, ha nem. A boldog fiatal pár egy rakás pénzzel lelép még a végén. Egyesek már leleményesek, ha bekövetkezik a törvény. Bankszámlára utalják át az összeget a kedves párnak, imígyen kevésbé lehet tudni, hogy a házaspár rakta-e be saját belátása szerint, vagy valaki más. 

 Dinomos Lütyü

 

 

Most mán megént bévallom a honlapos címemet: www.geocities.com/borbelevente . Na e vót a!

Azétt szét lehet nezni a honlapos címen, sok minden érdekesség van rajta. Hol heherészni, hol csudálkozni lehet