ZSÖGÖDI SZÓ☼٭٭٭﴿

Szendergő lapicskás álmos szólama 2004 novemberében

AJTÓ ELŐTT

Szendergő természet ásítozik az északi féltekén. Kissé bágyadtan tekint le ránk. Már nem bújhatunk el a lombos fák árnyékában. Szinte mindegyik csupasz. Néha egy-egy széltől védett példány utolsó leveleit mutogatja az őszutói halvány napfényben. November már didereg, egy kicsit várakozik, de nem sokáig bírja, mert leszeretné hajtani fejét. Benéz az ablakon, az évszakok és hónapok ablakain, nagyon kívánkozik a pihenésre. Várja, hogyan készülődik december, addig még egyszer be les a kulcslyukon és egyre hosszasabban toporog az ajtó előtt.

Szendergő Zsögödi

VONAT HISTÓRIA

Nagy sietés közepette megérkeztünk a Csíkszentdomokosi állomásra. Minek a sietség? Egyszerű a válasz, ha véletlenül késik az órád lekésed a vonatot, de az is megeshet, hogy mindenkinek késik az órája. Ebben a félelemben görcsbe rándulva stresszesen futkoráztuk végig azt a falurészt, ahonnan kiindultunk, egészen a célig. Szerencsére idejében érkeztünk. Mint kiderült később, nagyon idejében. A jegypénztárnál egy mocskos papírdarabkára fel volt írva, fél órát késik a vonat. Ez a fél óra hamar elillan, hiszen kifújjuk magunkból a szuszt s még egy cseppet bámészkodunk, míg jön a vonat. Sajnos a vonat egy fél óra elteltével sem jött. Egészen Nyugat- Szibéria hangulat kezdett uralkodni az állomáson. Fújt a szél, be mászott a kabátunk alá. Néha-néha megnéztük a jegypénztár nem-e nyit ki. Hát nem. Tovább ábrándozásunk során magunk előtt láttuk azt a boldog helyzetet, mikor a Gulágból hazaeresztették az embereket. Ott is valamikor jött egy vonat, amelyikre fel lehetett ülni és minden egyén hazamehetett otthonába. Hiszen a várakozás nem is fájdalmas. Mindenki boldogan heherészett, csak mi nem. Vajon miért? Hiszen a vonat egyre közelebb kerül az állomáshoz és jómagunk is egyre közelebb vagyunk a felszálláshoz. Ez az Omnia pillanat egy órás várakozás után történt meg. Tehát a felcsíki állomáson egy fél óra egyenlő egy órával, ezt is érdemes megjegyezni. Aztán persze elindult a vonat. Hideg az volt, de legalább nem fújt a keleti szél. Mivel a jegypénztár nem volt nyitva, mindenki ügyesen jegyet kellett volna vegyen. A kalauz láttán az emberek valami agyonvacskolt pénzeket dugtak a kalauz kezébe. A kalauznak is kijött a lépés, de az utazóknak is. Jómagunk meghagytuk pirulára, hiszen teljesen átfagytunk. Csodás utazás volt. Valamikorra hazavetődtünk, mert a szuperszonikus vonat rötyögött prüsszögött, köpködött, de főleg késett. Sebaj, úgysem indult tovább, végállomásba szundikálhatott egy kicsit. Menni is fog még egy kicsit, míg menet közbe szét nem esik.

Utazó jeges macikká vált honpolgárok

A ZUNIÓ BÉ AKARJA VENNI ROMÁNIÁT

Jól van, ez az! Már mióta várja a román nép és a többi nemzeti kis herkentyűk, el sem lehet mondani. Nagyon szigorú az Unió, ha nem tudják teljesíteni a követelményeket elnapolják egy évre a felvételt. Tehát 2007-ből 2008 lesz. Micsa szigorúság, remegjen mindenkinek a gyomra. Ez aztán az igazi megaszondás az Unió részéről. Természetesen pártunk és államunk továbbra is igyekszik valami nagyszerűt kihozni, sőt mi több egyenesen tudják, hogy 2007-re minden rendbe lesz. Csatlakozunk! Nem baj, ha útjaink még a középkori köves utakkal sem vetekednek. Nem baj még az sem, hogy az ipar megomlott teljesen, és az életszínvonal inkább Ázsia és Afrika egyes országaira hasonlít, mert az Unió úgy értékel Romániának van piacgazdasága. Vajon mennyiért fogja elbellérkedni a piacgazdaságát?

BoLé

MOND TE KIT VÁLASZTANÁL?

Vót ahogy vót ez a választás. Szinte heherészek rajta, hogy egyesek mennyire hajba tudnak kapni elő-utó, középső hátsó és ráksúly tudja milyen választásokon. Egyszer megtudják-e kapni a bársonyszéket, akkor meg ők heherésznek négy évig. Minden négy év után jön a gyomorsikulás. Vajon még négy évig sikerül-e léháskodni vaj nem. Én most es azon vagyok, mű közülünk kelne válasszunk, ejsze olyant amelyik nem rittyent ennyi fényképet magáról, hogy még álmomba es őtöt látom. Má mindegy ki győzött es ki nem. A győzött, aki jobban tudott magabiztoson ígérgetni, mézes mázaskodott. Há nem mondom lehet köztük ügyes ember es, mind mindenhol, de azétt ritkaság, akárcsak a fehér holló. Mond te kit választanál? Teszem szép csendesen a kérdést magamnak. Há magamot. Az es valami, met ahogy én látom a dolgokot úgy forogna a világ, ej be jó lenne.

Én Damokos a nagyokos

TESSÉK OTTHON TATTÓYKODNI!

Nincs tévedés a cím helyes! Valóban izgalmas, miért? Nézzünk először a dolgok elébe. Valahol Európában van egy ország, melynek neve Románia, annak az országnak közepében fekszik Szittya Székelyföld, és annak is a közepében Csíkszereda városa. Nos Csíkszereda városának egyik tömbház ajtajára kiraktak egy papírt felhívás gyanánt, román nyelven. Többnyire arról szólt, hogy jönnek ellenőrizni a vízórákat egy bizonyos időponton belül, feljegyezve a lakrészek számait, ahol megesik az ellenőrzés. A tömbházban létezik két és fél román család, ezúttal ők részesültek kedvezményben a magyar családok egy része nem tud olyan jól románul. Azt vesz ki az egészből, amit megfejt. Meg is fejtenek dolgokat. Sejtelmük van fizetésről, főleg pénzkiadásról. Néhány variáció után talán az is kiderülhet, hogy jönnek az ufók. Na, de aztán a lap végére a felhívást magyarhoz hasonló nyelven írták ki: TESSÉK OTTHON TATTÓYKODNI! Nem is lenne gond, ha ezt egyszer vétették volna el, de már a harmadik alkalommal egy kicsit sok. Az emberek persze nem tattóykodtak otthon, mert mindig azt hitték, hogy a régi papír van ott. Pedig két alkalommal is cserélődött, amint az előbb is kiderült. Ugyanis végig vettek minden alkalommal egy lakrész sort emeletenként. Persze, aki nem tudott jól románul, lehet azért lépett le, mert félt a sok fizetéstől. Mások meg 12 és 15 óra között kevésbé tudtak otthon tattóykodni, főleg ha minden családtag ebben az időpontban munkában vagy iskolában volt. Ilyen megoldások közepette az otthon tattóykodás hetes felesre sikerült. Természetesen nemes dolog kiírni az ország nyelvén a figyelmeztetést, de nem ártana nagy betűkkel magyarul felírni, hogy miért is tattóykodjon otthon az iparos. Persze az se lenne rossz, ha olyan időpontot választanának, amikor a lakók otthon tattóykodnak. Ahogy a fentiekből kiderül nem is olyan könnyű tessékelni az embereket az otthon tattóykodásra.

Most egy versike jön a tattóykodásról:

TATTÓYKODÁS

Magjar és magar nyelv magas szintjén íródott

Tattóykodás nagy eset,

Főleg, ha otthon eshet meg,

Mert tattóykodni csak úgy lehet,

Ha nem ismerjük a nyelveket.

Románt magyart egyaránt,

Mert minden bajból egyből kiránt,

Székelyt, csángót is ha a nap kel,

Mert tattóykodni otthon kell.

Kedves olvasók egy pöttyöt se gondolkodjanak, ha nem látják értelmét e versikének. Nem is fontos mindennek értelmet adni, nem is az a lényeg, hanem tessék otthon tattóykodni.

Máshol tattóykodó polgár (nem otthon)

POSTAI MODERN KONFUTERES KISZOLGÁLÁS

Országunk postáira is bé hebeletyelte mancsát a konfuteres világ. Modern es kell legyen minden. Hogy es nez ki az, hogy pixel firkálunk ezt azt ide-oda. Most a konfuteres korszakot éljük és haljuk egyaránt. Me milyen dögös egy számítógép, s még program es van rajta. Lehet vele összesíteni. Könnyebb a leltár, megkönnyíti a mai világban oly nagyon szeretett statisztikák készítését. Van is hutyuró dögivel. Kilóra megszületett statisztikákat lefűzik, s boldogok, mert van. Nem kell enni adni. Ezelőtt ott indigóztak, hónap végén mennyit kellett számigáljanak, lyukadt bé a hátuk. Mennyire könnyebben megy manapság mindez. Éljen a konfuteres világ!

* * *

Szinte most történe, hogy az egyik rendes adófizető állampolgára szép hazánknak betért az ő meghitt kisvárosi postájára. Rég nem vala ott, hiszen helyette felburrantották a levelet szülők, szeretők, rokonok, barátok és ellenségek. A csuda ott helyben megölte, micsa változáson ment át a posta. Zúgtak a konfuterek. Minden egyes vásárláskor pöttyögött az aranyos postai alkalmazott kezecskéje a konfuter billentyűzetén. A pötyögés egészen sokáig tartott, de nem adhatta ki az árut, mert először az adatokat az áruról „be kell vinni a gépbe”. Vilegették is szorgosan… A rendes adófizető állampolgár csak állt és állt, könyökölt, ásítozott. Egy félórai várakozás után sorra került. Sajnos, mire oda került bágyadtságában azt se tudta hol van. Ezért kapott némi szidást a kiszolgálótól, figyeljen oda, mert a sornak mennie kell. Pedig úgy tűnt, mintha jönne. Még csekély öt percecske és máris kezében volt a bélyeg, melynek ára, darabszáma, ideje benne volt a gépbe. A pénz ezúttal is a kasszába került. A bélyeget megkapta a honpolgár ráragasztotta a levélre, szinte jött, hogy visszaforduljon, vajon a levelet bélyegestül nem viszik bé a konfuterbe? Hamarosan rájött a dolog nyitjára, nem. A sor haladt, az idő szaladt. Annak idején tíz perc alatt legalább tízet szolgáltak ki, most meg kettőt, legfeljebb ha túl rapid az elárusító ötöt. De mit számít mindaz ami volt, most minden fontos, nem kell beszélni, csak pötyögni és így is forog a világ, de még mennyire.

Postai bélyegzőt vevős adófizető állampolgár

MŰVÉSZET – Ez alkalommal beleveszünk a galériák titokzatos világába

EGY MŰ MÉLTATÁSA

A festmény önmagától beszél, hajdani neve: Magánélet a fűben. Bizonyára mindannyian padlót fogtak egy ennyire kiváló cím hangzása után. Kérdést rakhatunk fel, mit ábrázolhat egy ilyen kép. Nos a nagy festész igyekezett alapszínt adni. Ez az alapszín nem más, mint a ragyogás és a fényesség, a sárga. Ebben a sárga tengerben rengeteg össze-visszának látszó vonal található, minden érdekes színárnyalatot használva a szivárvány meglepő változataiban. Néha feketében torkollik ez a sok vonal, hisz ez nem csoda, a nehéz, mély és súlyos gondolatokat, bajokat domborítja ki. Ezek a vonalak nem másak, mint fűszálak, az élet fűszálai. Megint egy döbbenet, hiszen más másak hosszúságra és vastagságra, a színekről még nem is beszéltünk, azaz,- eleget. Tehát, az élet lehet rövidebb, hosszabb, gazdagabb, szegényebb, boldogabb és búsabb, lehet folytatni tovább. A lényeg mindig is a háttéren van, amelyet elönt az aranysárga. Igazából minden élet boldog kellene legyen. Ez a mű eredeti küldetése. És még nem méltattuk a festő utolérhetetlen tehetségét, amellyel megalkotta ezt a gyönyörű remekművet.

Zsögödi Lövan

GALÉRIA

Budapest világváros. Budapest, de csodás! Budapesten sok minden történik ám! Most a történéseket inkább leegyszerűsítve egy témára, bele lehet lesni. A kedves olvasó betekintést nyerhet a képtárak, galériák megnyitójának ugyancsak művész világába. Az amúgy is de csodás városban, de csodás művészkiállítások sorát igazi törzsvendégek hada élvezi, leszámítva a hivatalos és hivatalos, valamint a szűk rokonsági és baráti kört. Nyilván ők is örülnek annak, mennyi ember eljött megbámulni a „műsorra” tűzött ünnepelt tehetségét. Így hát szent a béke, és pontosan ki is tudhatja, ki kinek a fia-borja netán egy szakértő vagy ki tudja, de inkább ki tudja (?). Az ünnepelt művész bekonferálása után jön a kínálmány, ugye az ünnep hangulatát egy kicsit fel kell dobni, mert egy tárlat megnyitása a szóban forgó illető művésznek ünnep. A nassolásra szánt finomságok pillanatok alatt elfogynak az asztalokról, talán morzsa sem marad, annyira megy. Inkább zabáláshoz hasonló maratonról lenne szó és nem nassolásról. Vajon kik lehetnek, akik egy ilyen ünnepi hangulat alkalmával zabálnak. A rokonok, ismerősök, vagy talán a szakértők? Hát nem, néhány kedves kis úriember és úri hölgy, akik mint zabagép tűnnek föl efféle alkalmakkor. Mikor lejár a szóbeli méltatás rácsapnak a kínálmányra, ahogy a dögkeselyűk teszik és belakmároznak belőle becsületesen. Már rég művelik e bámulatra méltó cselekedetet, de nem lehet megszólni őket, hiszen annyi esztendő képtárak látogatása után némi kritikára is tettek szert. Valószínű, igazából ők azok az emberek, akik a művész „szája ízére” játszanák a méltatást. Ez a képtár látogatási zaba maraton is lassan egy kialakulófélben lévő művészeti ág, de minden remény megvan arra, hogy művészetté nője ki magát.

Volt egyik Budapesti galériában dolgozó egyéntudósítása

GALÉRIÁN KÍVŰL

Egy erdélyi álmos vidéki kisváros képe tükröződött foszlányokban az Isten adta pocsolyákban. Fölöttébb mindenki lődörgött. Ilyen egy szundikálni késztető időjárás eredménye. A központi képtár előtt sok ember megállt. Volt, aki belesett, volt aki megkulcsolta az ajtót s aztán tovább állt. Volt olyan is, aki megbámulta a MINDJÁRT JÖVÖK feliratot és tovább csámborgott a dolgára. Csak egy kislány állt a gáton, aki nemcsak az ajtót próbálgatta kinyitni, hanem vissza is tért. Szinte betörőnek is vélhették a járókelők, hiszen szegény lélek még annyit se tudott, hogyha a mindjárt jövök tábla ki van téve, akkor aznap nincs is amit ott kekeckedni, mert bizony lakat alatt marad. Hiába, aki nem helybéli, nem is értheti a helyi szokásokat. Netán kíváncsi a kiállításra térjen vissza másnap, vagy máskor, hátha egyszer nyitva találja, mert az is megtörténhet! Bizony! Azért mégsem szép dolog három óra alatt négyszer megrángatni az ajtót, még elrontja a kilincset.

Buzgó képtár néző esete

MŰVÉSZ FOTÓ

Kedveseim, egy művész fotó eléréséhez keveset kell gondolkozni. De mikor megszületik a mű, annál inkább, egyre többet. Pontosan azért, mert a merő véletlen érdekes dolgokat művelhet. Persze sokan mondják, nincsenek véletlenek, ez most maradjon máskorra. Hiszen a téma nem a véletlenről, hanem a megkerült képről szól, aminek művészi értéke van. Agyon sikerült littyenteni egy csöppnyi gebakszal, azaz beitatódott. Fő, hogy megkerült. Az eredeti állapotában vissza lehet állítani, de meg kell hagyni a régit, mert a művészi hatást kár lenne elrontani. A kép a szerkesztő urat ábrázolja amint elönti az elkövetkezendő évek taknya. A kép címe nem lehet más, mint „Érdekes Arcon Átvonulás”. Kifejező és egyben megható. Azért nem kell föltétlen felháborodni, hogy nincs benne idegen szó, gondolnunk kell a hungarizmusunkra is. Ebből a meggondolásból született a szittya magyar cím. A fotó megtekinthető az újság utolsó oldalán.

Természet Műve

BÖZÖDÚJFALU –VERESPATAK

Bözödújfalu sorsa a kommunista lusta társadalom fáintos eredménye. Valamit tönkretenni nem is nagy feladat, legfeljebb egy cseppet belefárad az ember a folyamatos rombolásba. Annál inkább nehezebb felépíteni valamit és megőrizni. Bözöd jelenleg is vízben úszkál, már nem is lesz másképp. Jó lenne elgondolkozni rajta, mennyire hiányzik még egy falurombolás. A kommunizmus „karmai” sok települést veszélyeztetett. Most ebben a „boldog” kapitalista „szabad” világban nem történhet meg úgy gondoljuk, gondoltuk annak idején, Dehogynem Bözöd kettő a Verespataki helyzet, akár a sikerfilmek folytatása. Mit számít egy település s az egész környezet, ha belőle egy csepp aranyat ki lehet kucorgatni, ez a trend! Vagyon

Kucorgatás Nélküli Egyén

FÉRFI ÜGYEK – Ezúttal nőszerzés

Valami nagy buli előtt állhatott az a fiatal ember, aki merészen telefonált az egyik székelyföldi állomáson. Sok mindenről szó esett, miközben egyik kezével egyenlítette az orrából kitörekedő váladékot, a másikkal pedig füléhez szorította csodamobilját. Hangosan beszélt, így legalább mindenki láthatta mije van, attól tartok azt is mije nincs. Egyik kedves barátjával beszélgetett az agyonszervezett bulijáról. Kéréssel fordult hozza:

- Kellene a kollégámnak egy csaj

- Há ejsze tudsz szerelni…

- Na jól van na!

- Ez a beszéd, még es megpróbálod.

- Azé, hegy ne legyen egyedül, ne unatkozzék.

- Egy cseppet gyámoltalan.

- Köszi na!

- Varlak!

- Azé először hívjál…

Tehát ennyiből áll az egész, kell szerelni egy csajt, legalább a másik nem unatkozik. Egy partira kell es egy ott egyet hürbölődni, s osztán el es lehet vetni fogyasztás után. Érdekes meglátás. Még az üzletemberek is szebben bánnak, legalább megfizetik kísérő társukat. Na, nem kell annyira rossz lenni, megeshet, hogy a két illető összemelegedik s a varrásnak lesz eredménye. A másik nem heába hívta fel barátját, nem heába vart.

Szemtelen állomási hallgatózó

SZAKSZERVEZETI TERROR?

Furcsa kérdés, lehet rajta heherészni. A tanügyi szabad szakszervezetekből az egyik, történetesen az Erdélyiről van szó. Csíkszereda híres neves Márton Áron Gimnáziumában a szakszervezeti főnök kijelentette, hogy lejött egy bizonyos törvény minek alapján azok is kell szakszervezeti tagságot fizessenek, akik nem tagok. Jó jó, eppeg nem es annyit, csak felét, s ezt az összeget természetesen szabadon kell kifizetni. A korántsem szokványos meglepő „törvény” magával vonja, enyhe kifejezéssel a szakszervezeti diktatúrát. Ugyan nekik mindegy, hogy ki szavaz és ki nem, csak fizessenek s ez benne a szuper terror. A kérdés ködfátyla elúszott kelet felé, ahol a napocska megmutatta magát, fényfürdőbe rakva az iménti helyzetet. Jómagam, mikor e neves intézményhez kerültem, nem voltam szakszervezeti tag. Lettem. Ugyanis megnéztem a papírt, s hát láss csudát szakszervezeti tagságot húzták-nyúzták, ahogy bírták. Egyszer le is iratkoztam, de annyira szerettek, hogy újra felvettek ugyanolyan módszerrel, mint első alkalommal. Azóta már nem volt kedvem kiállni e ragaszkodó intézmény szakszervezetéből. Ha már ennyire szeretnek én is lököm azt a bizonyos pénz összeget, hadd örüljenek neki.

Szakszervezet Által Imádott Csemete Balladája

IDŐTLEN JÓKÍVÁNSÁGOK MINDENKINEK

Kedves Ismerősök és ismeretlenek! Mindnyájuknak közelgő boldog születésnapot, névnapot, boldog házassági és más évfordulót kívánok. Hiszen minden alkalommal egyre közelebb kerülünk a várt naphoz. Kivételt képez természetesen az a nap, mikor megesik az ünneplés.

Továbbra is sok boldogságot és szerencsét az életben minden egyes ünnepeltnek. Szerkesztő Úr

KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS

Köszönet a Nagykárolyi barátainknak, kik a felhívásra rögtön reagálva visszaküldték a nagyhajas képet a szerkesztő úrnak!

Borbé Levente

Régi mese, de azé jó tudni ám, itt a címem nem disznyóláb: www.geocities.com/borbelevente .

Ha olvasni akarnak, akkor ZSÖGÖDI SZÓ! Mi es lenne más egyéb? Mit lehet még böngészni