ZSÖGÖDI SZÓ – ősz

ŐSZI MERENGŐ

Ahogy a havasokat elnyeli a hajnali köd, ahogy a reggeli napsugár egyre későbben oszlatja szét őket, úgy merészkedik csendesen lopódzva minden nap egy picivel hűvösebben az ősz a párás vagy borús nappalokba. Mint minden évszaknak, az ősznek is megvan a maga szépsége, talán egy kicsivel több megnyugvást kölcsönöz lelkünknek a szendergő napfényes sokszínű táj, ott legbelül.

KELLEMETES ISKOLAKEZDÉST ÉS FOLYTATÁS KÍVÁN A SZERKESZTŐ ÚR, UGY TANÁRNAK ÉS DIÁKNAK? MINT SZÜLŐKNEK ÉS MÁS RÉSZTVEVŐKNEK EGYARÁNT!

KOVÁSZNAI REFORMÁTUS TEMPLOM UDVARA KI VAN TURKÁLVA

Kovászna szép üdülő városka, de még szebbek benne a coccializmus blokkjai. Az emberkék nemcsak üdülni, de gyógyulni is ellátogatnak közbe-közbe, mikor érzik, hogy gáz van a szervezetükkel. Sok nevezetességtől nem rotyog a hely, de rotyog a központban helyette a sárvulkán. Azért, mint mindenhol itt is éltek és élnek híres emberek, de most őket elhanyagoljuk. Habár akiről rötyötölni azes elég híres lehet. Ez a kovásznai szittya magyar református pap bácsi. Nagyon leleményesen kihasználta a templom udvarának egyik szögeletét, turkálót nyitott a kedves hívek számára. Egy istentisztelet után be lehet térni tiszta nyugudtan egyet guberálni a ruhák között, bizonyosan jót tesz a léleknek es. Szegény pap bácsiak kevés pézt vetnek havonként egyház vonalon, ő es meg kell éljen valamiből, vagy mi a ráksuly…, s a családjáról nem is beszéltem. Na, most már érthető? S a szegény hívek? Ők legalább helyben megkapják az olcsó árut, s így mindenki jól jár. Jóljól, de még mennyire. A kedves hívek imigyen sokkal gyakrabban látogatnak el, ha nem is a templomba, de legalább az udvarára. Hasonlóképpen lehetne megoldani más vallási más felekezeteknél is a hívek számának növelését. Például jó volna egy pánkót árusító stand, vagy valami lapok is, amelyekben el-el van rejtve egy-egy hiányos öltözetű hölgy. Úgy mint a televíziós csatornák harca, ha rápattintasz már nézted es az adást forma csellel, a hívek toborozása efféle cselekkel. Hamarosan megemelkedne a templom (ba) udvarára látogatók száma. Mert azért egy kettő csak béülne, ha mán ott járt, üsse kő… Bizony mondom néktek, megkell újulni.

Pesten élő kovásznai lakós vallomása Kovács Kati nyomán

Kisszelmenc – Nagyszelmenc a volt Szovjet- Csehszlovák, most Ukrán- Szlovák határ közepén van.

A Kis- és Nagyszelmenc polgárai vagy 60 esztendeje élnek szétszakítva: egy részük az ukrán oldalon, másik részük pedig a szlovák oldalon. Így ha a szomszédokhoz akarnak látogatni, akkor mintegy 100 kilométeres kerülőt kell tenniük a legközelebbi határig.

A falu egyesítését az ukrán kormány is támogatja, és Szlovákia sem zárkózik el a határátkelőhely megnyitása elől, viszont azt kérték Brüsszeltől, hogy a drága schengeni szabványtól eltérően egyszerűsített határátkelőhelyet nyithasson.

A falu két polgármestere áprilisban kongresszusi meghallgatáson is járt Washingtonban. Az ottani emberi jogi frakció akkor azt ígérte, hogy az Európai Uniónál fog közben járni, hogy megnyíljon a két falu között a határátkelőhely.

Na ezt kap ki öcsém! Egy és ugyanazon falu két néven fut hatvan esztendeje. Egy falu két országhoz tartozzék már az emberi szarvasmarhaság csúcsa. De inkább tárgyalás kell, meg mittudoménmi, fent újra ellehet olvasni, hogy még mi. Egy polgármester helyett kettő, egy ország helyett kettő, mintha tudathasadáson ment volna át a település. Egészen fáintos ötlet… Mégis nem lenne jó hogyha egy referendum keretén belül a „két” falu lakói eldöntenék melyik országba laknának? Hát…

Attól tartok, hogy egyszer mikor felkelek az ágy másik fele egy másik országhoz fog tartozni és a kedves feleségemmel nem tárgyalhatok mert szeges dróttal elkerítik, jómagam pedig át kell üssem a falat a szomszéd felé, hogy útlevéllel bemehessek majd a saját lakásomba. Először megbüntetnek a szomszédba az elkövetett kárért, majd csak azután haladhatok át a felállított határőrbódét követően. Kábé ilyesmi Szelmenc ügye is.

Határtalan polgár eszmefutkározása

ERNYE SZAPPANOPERA

A történet valahol Székelyföld egyik sarkában zajlott, a régi Magyar Autonóm Tartomány székhelyétől néhány kilométerre. De minket nem is annyira a történelmi múlt érdekel, hanem Ernye község izgalmas és fordulatos helyzete, amelyet főleg a fiatalok színeznek ki napról-napra. Az idősökkel karöltve nézik a szappanoperák bő választékát különböző adókon. Hála Istennek van kábeltévé meg parabola dögivel. Első helyet a Dél-Amerikai sorozatok foglalják el. Azokba annyi szenvedés, gürc, hajsza, cselszövés, ármánykodás folyik, hogy csak. Szerencsére mindig akad néhány igaz, becsületes, hajolaj természetű hős, akik szenvedésük ellenére bíznak egy jobb jövő eljövetelébe. Csakugyan nem fölöslegesen teszik, mert végül minden csuda jóra fordul, és győz az igazság a hajolajság, és mindenki békébe sírhat egy rendet. A hősök ugye egy cseppecskét barnák. Barnaságukkal hatnak a nézőkre, akik hasonlóan szeretnének lovagot vagy lovaginát szerezni maguknak. Ernyében is így esett az eset, hogy szinte szégyen, ha valaki nem ült egy barna legény ölébe, s dicsőségnek számít, ha meg is vacskoltatta magát. A hennyegés a nem barna fiúkra is vonatkozik. Hiába egy szép barna leányzó mindent megér. Legyen az Rozalinda, Katarina, Cassandra sötöbö. Csakhogy a filmbéli szereplők, Dél-amerikaiak, s a kéznél való hősök Ernyeiek. A bőrszín egyezik, egyéb már kevésbé. Néhány barnább egyén kihasználva ezt a barnabőrös mániát szerényen beköltözött székely adta lakásokba, ahol folyamatosan átvette az irányítást, miért is ne, ha lehet! Természetesen, ahogy jó cigányhoz illik, nem csinálnak semmit. A sorozatok folytatódnak tovább, a divat marad, s más helységekben is dühöng. Végkövetkeztetésképpen hozzátenném: nem baj, ha a hősünk, vagy megmentőnk fehérbőrű, csak tényleg mentsen meg.

György Edit tudósítása

„AO GNAH!”

Nagyon értelmes könyvről esik most szó. A kommunista érába született. Hargita megye kiváló orvos szakemberei verejtékeztek összeállításuk során. S lám összejött. Kismamáknak szóló könyv, hogy miként élvezzék az áldott állapot időszakát, s azután a születendő gyerek gondozását. Sok mindent leír ez a könyv, de annál többet nem. Persze külön kifejti a szocialista nevelés fontosságát, a hazaszeretetet, s az állam által előlegezett bizalmat és védést a kismamák és a gyerek iránt. Az igazi felfedezés a hasznos dolgokon kívül egy érdekes beköpés. A baba három hónaposan úgy gügyög, nyüszköl, talán sír, hogy ao gnah, s akkor látszik, hogy mennyire egészséges. Ezért is felhívnám azon kismamák figyelmét, akik babája még nem töltötte be a három hónapot, hogy mielőbb tanítsák meg erre a gügyögésre, mert abból tudhatja, hogy egészséges. Akik elhalasztották, talán még be lehet pótolni, igaz erről a könyv nem ír semmit. Kell adni a fejlődésre, és semmit sem szabad kihagyni, minden könyvet össze-vissza, ripityára kell olvasni, nehogy valami kifelejtsen az ember, ami netán fontos lehet egy baba fejlődésében.

Dokumentáció:

Anyák iskolája –VI átdolgozott és bővített kiadás – 1977 – Drü: Nagy András és Drü Pachota Gyula – 53. oldal

Hargita Megye egészségügyi igazgatósága + Egészségügyi nevelési labóratórium

Bölö

TÁPOSOK

Megmondom az őszinteséget, met én oztán nem szheretek kertelni. Ami a Zúnnióba folyik elég mocsok dolog. Felfujtatott ételeket eszegetnek, sők es úgy fel vannak fújódva mintegy léggömb. Nem es dolgoznak annyit mint mű idehaza, csak ott ne, de enni esznek úton útfélen, sa se tuggyák mi a zebéd, a reggeliről vacsoráról pláne, hogy nem. Mikó Magyarba roppantottam az ipart egy esztendőcskét, ott láttam, valami dig-dögököt vettek az iparosok, s ették csak meg. Eccer én es megkóstolám, de majnem a belem kifordula. Hát az nem étel, az nem egyéb csak táp. Úgy láccik ez a szépecske szokás átterjedt most oda es. Na, oztán nem rágcsáltam ilyen mestörszakácsféléktől semmit. Inkább egyhónapos munkáskodás után hazatértem, s vittem a szalonnámból egy jó darabot, s az kitartott egy idelyig. Hagyma az ott es van, szalonna es, de nem az igazi. Márcsak az íze sem. Az ottani állatok tápot kapnak, sattól oztán eléggé érdekesen fejlődnek. Olyanok szegének, minha nem es ezen a világon vónának. Olyan tápos fejük van. A zőccségek, de még a gyümölcsök es felvannak burrantva egészen. Szép nagyok, de egyeb nincs bennük csak víz. Érdekes csomagolás, vizet gyümölcsbe. Elég merész. Sa nép az veszi te, mint a cukrot. Szegén gyerekek itt Magyarba, egy csepp jó szalonna és túró helyett, ilyen dig-dögököt, összecsipkedszeket esznek, sa tevé es úgy reklámojza, hogy egyed, hogy jő, hogy megvegyed, de abba nincs egy csepp köszönet. Pedig mindenki tuggya, jó áruhoz nem kell reklám. Na a reklámozók egyék csak meg, amit kifőztek. De úgy látom mán idehaza es jő bé divatba, egy-egy elgazdagodott uraság meg naccsága ilyen tápokon növelik a gyereküket, s melléje vesznek endekítően édes, de jó színes cukroslevet. Nekem nem kell a tápos eledel, s cukroslészukk sem. Maradok a jó hazainál, s ameddig van víz a kútba, a jó bor mellett azt iszom.

Szalonna bá

HAZAI IMPORT-EXPORT GYILKOLÁSZÁSBÓL

S hát ugye telik múlik az idő, rittyeg az esztendő, de Taizébe divat lötyögni, főleg vallásos vonalon. Roger testvér fölött is eljárt az idő, s a világ mindenféle kereszténye, de főleg katolikus ifjúsága békére lelt nála. Újra hazánk kapta meg azt a kitüntetést, hogy az egész világ ráfigyejen az idén is. Eppeg Roger testvért nyeggette meg egy bájos, de nem valami szabályos magaviselettel rendelkező hölgy. Roger testvér eltávozott az árnyékvilágból. A hölgy nem is akarta leszúrni, sem megölni, talán csak egy kicsit megijeszteni, de a kést már azelőtt való nap megvette, biztos hátha még valamire jó lesz. Nos, fel is használta… Nem beszámíthatónak ítélték meg szegényt. Nem es volt hibás, mert az egész az „ördög műve” volt. Isten őrizz, hogy valamiért felelős legyen. Sajnos a „mű” nem a legszebb képet veti hazánkra, amelyiket amúgy is Drakula hazájaként ismernek. Nem beszélve a moldvai pap és apácák históriájáról, mikor a kedves derék „segítőkész” möjkucák a popájukka halálra kínoztakt Isten nevében egy ártatlan lányt. Na aztán ebben kihíresedett az ország, s valóban van benne valami ördögi. Érdekes dolgok. Van import-export hírárú dögivel minálunk, s ráadásul fáintos kileres fajta. Az amerikai filmrendezőknek ihletet nyújt a hazai popor ténykedése itthon és a nagyvilágba egyaránt. Sikerült kihíresedni. Minő szerencse, sohasem littyenünk le a topról. Most egy csepp árvíz meg miegymás, csak éppen ne jöjjön még egy kileres árhullám.

Há Én

MUZSIKÁS EGYÜTTES

ÉS EGYES DALOK FELÚJÍTÁSA

A Muzsikás Együttes Erdélyt körbekernyálta. Magával ráncigálta Petres Máriát, aki Moldvából származó Budapesten élő népdalénekes és csodálatos hanggal áldotta meg a jó Isten. A nagyszerű zenekar egyik tagja népzene nevelői munkát végzett. Közbe rittyentették keményen a muzsikát. A jó nép odavolt érte, vissza is tapsolták egy jó párszor, ők pedig megígérték, hogy még bédugják az orrukot nemcsak Erdélybe. Boldogan caflattak el. Dalok között akadtak egészen érdekesek is, mint például a moldvai zenenyelvre lefordított gregorián, vagy a gyimesi Rákóczi induló. Ez akkor az igazi, ha ismerjük azz eredeti muzsikát. Esszehasonlítva egészen jópofa dolgok sülnek ki.

Eszembe juta egy régi emlék, mikor átceccerigáztunk egyik barátommal a hegyeken Háromkútra. Abba az időbe Háromkúton nem gyulladt fel a lámpi (nem volt még a villany bévezetve). A falu kétszáz lakósa nagyon felkészült a búcsúra. A kápolnánál tartott nagymise után jöhetett a vendégek fogadása, s aztán este a mulatás. A falu iskolájába, ami eceriglen bálterem lett, tehát kurtujházat helyetesített. Kezdődött a tánc, serült-fordult a jó nép. Jó kedv egészen a plafont verdeste. Volt hangszer es gardony és hegedű, de valami dob meg tárógató féleség es. Ahogy beesteledett felgyúltak a mennyezethez függesztett petróleumlámpák. A muzsika mégjobban bégyúlt. Lehetett egy-két sarokba egy cseppet fogdosódni. A legények nyeggették es keményen a leányokat. Ebben az igen szokatlan képben jó hangulatom kerekedett, pláné mikor egy ismerős dallam megütötte a fülemet. Kissé boszankodtam, hogy ismerem a nótát, s mégse jut eszembe a szövege. Pedig a gardony és a hegeda így szóla: ihühü hühhü i hühhü hühhü… Felcsendült az éneke ritka szép hangja es: Nyóccóra munka, nyoccóra piheenés nyóccóra szórakozaas… Őszintén szólva örültem a felismerésnek. Csak úgy megfordult a fejembe, ha gyimesi nótásított lett Nagy Feró muzsikája (ha tudná, biztos nagyon örvendezne neki), nehogy egy idő után a szexvajommi satöbbi modern dalok is népiesedjenek. Akkor vajommi lesz?

A szerkesztő úr

FRIZURA OLCSÓBBAN

Egyesek mennyit harcolnak, hogy ügyes borzos hajkoronát hozzanak létre. Rengeteg pénzt pergálnak le. Pedig nem kell más hozza csak egy nyugtalan alvás, és máris kész a várva várt eredmény.

A szerkesztő haját a rosszul alvás és nehezen kelési Reggeli Profésönöl hozta össze. Szenvedéllyel a hajért.

ZSÖGÖDKÖZT A TEHENEK

Ballag a tehéncsorda, minden este hazafele Zsögöd között. Csakhogy Zsögöd között az országos főút van. Hát ugye nem es arra tervezték az utat, hogy csak úgy a kocsik züüpp, tekerjék. Ezelőtt harminc esztendővel is még jó volt a teheneknek és a kocsiburrógóknak es. A tehenek nem es, de a kocsik egyre szaporodtak. Habár még a coccalizmusba összeszerketáltak még egy utat Zsögöd nyugati részén, sokan nem arra tartanak, mert ott a nagykocsik közlekednek. Most már a kocsik és a jószágok, de főleg a tehenek, gyúródnak, mint zsögödközt a tehenek. A tehenet meg kell várni, míg hazalepcseg jó lassan, addig a kedves soför a kocsijába lerághatja a körmeit. Marha egy história egyik marhább lesz a másiknál. A tehén azért mert a dühöngő soför rámondja. A kocsi gazdája meg azért, mert úgy ordít, bele az utcába, hogy cseng bele az egész falu. Pedig van megoldás! Akár egy mosópor reklámba. Ki kell biggyeszteni egy táblát Zsögöd elejére, hogy Este 6-7 között a marhák lassan eregelnek haza! És jön egy kis vallásos beütés Válaszd a másik utat! Esetleg még annyival megtoldani, Ha nem sietős lehet ezen az úton is. Hát ugye Zsögöd most Hargita megyeszékhelyének egyik negyedének számít, azaz becézve „külvárosa”. Most már, ha nem jók a felsorolt megoldások, még mindig ott van a polgármesteri hivatal, ahol tudják elemezni a dolgot és az egymásra kiabált marhaságot enyhíteni lehetne. Végül is az kérdés, hogy kik a marhák, mert a tehenek kevésbé, még akkor is, ha Zsögöd főutcáján tolongnak a kocsikkal.

A megfejtés az olvasókra van bízva.

Zsögödi honpolgár

FÉRFI STRIPTEASE ZSÖGÖDFÜRDŐN

Feljött Zsögödfürdő es. Megnyílt egy VIVA diszkó nevű hely, a régi coccialista zsögödfürdei vendéglőben, ahol a gyógyulni vágyók a kezelés után béültek egy teára, kávéra, egy ebédre mondjuk, és elbeszélgették az időt, s aztán hazavánszorogtak. Most a betegeket újabb öröm fogadja hétvégeken, kirúghatják magukból a betegséget. Táncolni kell azzal a reumás lábbakkal, azzal a fájós háttal, mert a műsor nem állhat le. De mégsem ettől lett neves ez a VIVA diszkó, hanem a férfi sztriptíztől. Mehettek es a fáintos zsögödi, szeredai, s úgy a csíki lányok megbámulni a csoréskodást. Mentek es. A beteg mámikák es meggyógyultak, ha látták a fiúkat. Információ híján nem lehet tudni, hány legény vonaglott egy sort, egy-e, öt-e vagy eppeg tíz. Mert ha egy, akkor sztriptegyről beszélhetünk, ötnél sztriptötről, s ha netán kigyült a tíz, akkor volt igazi, és nem hamis sztriptíz. Ezzel a bedobással Zsögödfürdő is felzárkózott az euróatlanti, modern, szórakoztató „kultúrához”. Ilyen sunggal halad előre Zsögöd és Zsögödfürdő. Van amit tátsák a szájukat a máshonnan érkez iparosok! Van, van… Ki tudja bégyul még egyéb es, és az egész környék, ország-világ csak tátsa majd a pufáját, hogy milyen fejlődésen mászkált át ez a szittya település.

- Na leányok, ugye, hogy érdemes gyünni Zsögödfürdőre, kétszer gyógyul az ember. Egyszer a gyógykezeléstől, másodszor a sztriptíztől. De egyáltalán nem kell elkeseredni, mert hamarosan lesz női csóréskodás es, csak arra vigyájzon a fiatalság, hogy nehogy kapjon a zsögödi mamáktól egy két hazait a laskasirítőből.

Fejlődőben lévő atyafi

D NAGY LAJOS ZSÖGÖDFÜRDŐN

Ez a hír most már csak hab a tortán. A nagy énekes, a Bikini együttes frontembere leereszkedett Zsögödfürdőre szeptember 30-án, természetesen a VIVA diszkóba. A következő fellépés megtörténhet a pápáé lesz a színpadon az ideiglenes kápolnánál. Semmi sem lehetetlen.

A főszerkesztő tudósítása

ÁRVIZES ÉVAD

Esett, csak esett az eső, és suppantotta keményen azt a néhány száz litert óránként. Szerre az egész ország megfürdött becsületesen. A Zsögödfürdői Kisvártető alatt 100 méteres volt a víz. Segélyt is adtak közbe-közbe, de az egyik kormánybiztos úr megjegyezte, hogy szállodát akarnak-e építeni a sumákok árvízkárosultak néven. Csak legtöbb sumáknak a házát elvitte a víz. S aztán nem beszéljünk a híradásokról miszerint a júliusi árvíz alatt hó esett… Hamarosan leesik az is, de az árvizek még tombolnak. Most kezdték észrevenni, hogy ipari mennyiségbe kitermelték az erdőket. Persze most is azt büntetik, aki néhány karót szedett össze, s nem a nagykutyákat. Tanúságként, ha így haladunk, találkozunk ismerőssel és jó baráttal, meg a széles rokonsággal a Fekete-tengernél, mikor lesöpör egy jókora árvíz.

Na azétt nem kell úgy beijedni, addiges jó felszerelkedni pár csónakkal, s még a hegyek es ott vannak, s megállíthatnak egy szóra, ha hergelődve csupaszságuk végett bé nem érkeznek elénkbe, hogy váltsanak pár szót csóréságukról. Ejsze méges jobb lenne néhány csemetét földbe szúrni, hogy az állatok es lakjanak valahol, hanem béköltöznek hézánk a blokkba.

Árvizes ügynök

Szerkesztőség címe változatlan. Nincs mint mind szökni más cím után! Imán elég egyelőre az újulkodásokból.

Anyagot béküldeni erre a postacímre lehet: borbelevi@yahoo.fr, az újságot böngészhetik a www.geocities.com/borbelevente címen is.