ZSÖGÖDI ODAMONDÓKA

ZSÖGÖDI ODAMONDÓKA

Kibontakozás 2007 májusán átcsúszvanva júniusra es

Találkozunk szeptemberbe!

Az új számba a szerkesztő úr segítői voltak: Bajcsi Barna, Bakcsi Anikó, Darvas László és Kovács Zsuzsa

NYÁRI HANGULAT

A nyár egyből nem hozza meg a csuda hangulatot. Dögivel vannak vizsgák, de a szabadság sem föltétlen-egyértelműen nyárra esik. Sebaj! Jó azért megreszkírozni egy csudás kirándulást akár a hegyekbe, akár máshová. Pici kikapcsolódás senkinek sem árt. Heherésszen, pihenjen ön is. Én

EGY KÖFÖTÉ HARGITA LÁBÁNÁL

Működik a köföté, trüszköl, motyog és rotyog, de azért még nem omlott meg. A minap egy érdeklődő ipse érdeklődött munkahely felől. Fel is vették erre a csudálatos helyre. Az a jó benne, hogy lehet dolgozni akármennyit, sőt még többet is. A fizetés eléggé vérszegény az akármennyi munkához viszonyítva. A város végtagjainál heverő köfötének nem is ez a fő „erénye”, hanem az, hogyha valaki kezet akar mosni otthonról kell hozza a vizet, s inni akar, szintén. Most jön az igazi szúrprájz, budi sincs. Nyugodtan ki lehet menni a természet lágy ölébe gyöngéden csorrantani vagy böffenteni egyet. Az ipse mégsem vállalta e ragyogó körülményeket biztosító vállalat ráporciózott munkáját. Csudálkozom. Pedig még meg sem verték, s még pénzt is adtak volna közbe, s ha még sem akarta volna szükségleteit elvégezni az udvaron, vagy azon kívül, belelehetett volna csinálni a gagyába. Otthon úgyis ott van a mosógép s az kimossa.

Nyomozó Zsögödi Betyár

TALÁLÓS KÉRDÉSEK ZSÖGÖDI MÓDRA

Egy kicsit megfikszírozom az olvasó társaságot, hadd találgassanak ügyesen az agyukkal! Igaz odaírom a megfejtést, - méges met eléggé nehezek.

A szerkesztő úr

Lépkedve megy, repülve jő, mi az, vagyes ki az?

Ipse kocsmázás előtt és után.

Honnan ismerjük fel a mérgesgombát (bolondgombát)?

Onnan, hogy az erdő szélén földhöz vágja a kalapját

Ha feldobják boldog, s a földet ér már nem. Na?

Egy fontos ember amelyék nagyot koppant.

Zirig-zörög, nem es csengő, s nem es buksza.

Fáintos sovánka, azaz egy cseppet csontos modellnő.

Melyik disznó nem volt sohase malac?

Úgy mondják a sündisznó, de lehet az az iparos es aki eléggé felhajtott a garatra.

Miért rossz a flakonyos bor alja? – Ez szinte közmondás...

Azétt mert elfogyott belőle a lütyü.

Szőrös, ugatni szokott, de nyávog és csicsereg. Mi az?

Uniós kutya ,amelyék eppeg idegen nyelveket tanul.

Sűrű es volt, s gyér es – most meg kopac s mégse fej?

Szélviharmesterek által kivágott erdő csupasz dombja.

Sima kerek mégse labda, inkább olyan, mint a baba arca. Mi az?

Plasztikai műtétezett fehérnép pufalemeze.

Egyfolytában egyenletesen zakatol, s mégse druzsba, mi es az?

Mai hűbelé zene.

Ha eszed megdegged a beled tőle, de Mátyás király mégse evett belőle, mi az?

Puliszka.

Melyék a két népi Orbit rágcsi?

A fokhagyma és a hagyma. Igaz nem mentolos és műanyag ízű leheletet biztosít, hanem eredeti biófajtát.

Ki-be jár, s egész nap bolondkodva körbejár, mi az?

Lehet árnyék, de most eppeg az ügyintézőre gondoltunk.

Hóolvadáskor először nyílnak, sokszínűek, s nem virágok! Na?

Elhanyigált flakonyok.

Mindenkit nyugtat, sokan nagyon szeretik, mi az? –

Pénz

Ül és kuporog, s nem vécén van, és valamit néz és közbe forgat, mi az?

Olyan ember, aki olvasással tőti az időt.

Szemetes zacskóban beletéve a kukába, mi az?

Dzsipszi szurprájz. Vagyes cigány meglepi.

KÉRÉSEK BŰVÖLETÉBEN

Drága virágszálaim, ma a kérések és a papírkodások reneszánszát érjük, azért is választottam ezt a kacifántos címecskét. Úgy hangzik, mint egy szappanopera cím, de azt hiszem az is. Igénybe vette az egyik asszony a gyereknevelésit, s a vele együtt járó összeget. A polgármesteri hivatal (az amelyékhez Zsögöd is tartozik), elírta a kliens címét. Természetesen ők nem szóltak egy szót sem a hivataltól, csak a havi összeget kihurcoló hölgyike világosította fel, hogy ő tudja hová kell jönni, de már rég elíródott a lakcím, s biza megy szabdságra, s a helyettesítője nem fogja tudni hová vigye ki. Erre az asszonyka egyet sirült-kettőt térült, s már is ott vala a hivatalba. Ott elmondták, milyen papírokról kell másolat + egy kérést kellett írjon bizonyításképpen, hogy igenis ott lakik, ahol, s nem azon amit a hivatal elmocskolt. A hivatalbélieknek eszükbe se jutott saját hibájukat kijavítani. Nagyon babák, hát minek is, addig lehet egy cseppet kávézni meg miegymás, ha pénz kell valakinek járjon utána...

Hivatalokat leskelődő egyén

MUNKÁCSY KIÁLLÍTÁS SZINTE ZSÖGÖDBE

Május ötödikétől gyúlt bé a kiállítás, de azért lehet bámulászni egészen július 15-ig. Szinte Zsögödbe van ez a pompás dolog, de mégis egy cseppet odébb van tőle néhány száz méterrel, a Csíkszeredai Mikó-várban. 47 képet duvasztottak ki a falra s 30 kacatot, ami a nagy festőé volt. Ezt a sok drágaságot öt terembe osztották szét elég ügyesen. Akinek kedve szottyan még megnezhet Munkácsy életéről egy filmet, amelyék ha kell, hanem, megy egész nap. S oztán bé lehet vásárolni a múzeum üzletecsekéjébe Munkácsy képekkel ellátott hűtő-mágnesből, bögrékből, nyakbaakasztós lócsicsekből satöbbi. Van ott ezenkívül Munkácsy életrajz, s képeslap dögivel. Tehát lehet nyugudtan fogyasztani.

Most beszéljünk a képekről.

Rég nem nyílt ekkora nagy lehetőség Csíkszereda városának és azon belül Zsögöd népének, hogy ilyen nagy festő munkáit megtekinthesse.

Képei egyszerűen megbabonázzák az embert. Belekukkintva a múltba, szinte úgy lehet érezni, mintha ott lennénk abban a korba, azon a helyszínen. Jön, hogy ásítsunk az inassal, vagy figyeljük a patakban mosó nőket, esetleg egy szalonba leheveredjünk valahová. Késztetést érzünk, hogy betérjünk egy kupicára a kocsmába, ahol zajlik az élet, szeretnénk csatlakozni hallgatóként a felolvasó társaságához, és így lehetne folytatni tovább... Ilyen hatással vannak a vallásos témájú képei is, csak sokkal nagyobb időutazásra késztet, habár érezni lehet benne a XIX. Század szellemét is.

Borbé Levente

A MEGKERÜLT MUNKÁCSY KÉPEK

Igaz történet ez, nem csalás, nem ámítás. Fosott keményen az egész város vezetősége, s még néhány illusztris személy a városban. Nemhiába, hiszen alig hozták meg a múzeum várába a Munkácsy képeket, máris kettő eltűnt belőlük, nevezetesen, s főleg (mert a többi meg vala) az „Ásító inas” és a „Ballada” című festményremekművek. Hogy történhetett, senki se tudja. Persze erről a díszes műélvező közönség egy köpésnyit se tud. Azért kell leírni, legalább utólag ők is elbúsulhassák magukat egy cseppet. Hát igen, nagy volt az izgalom. Volt, aki az ismeretek birtokában kikészülve a sürgősségin kötött ki. Volt fosás és fogcsikorgatás keményen. Pedig, amikor leszedték a kocsiról még minden rendben volt, akkor vajon hova a jó büdös francba tűnhetett el? A közeli falu híres plébánatos úra is halott a hírről. Nos, egy cseppet sem váratott magára, rögtön magára öltötte szürke ballonját és igencsak divatos kalapját, s meg sem állt a múzeumig. Ott idegzsábás emberek hada fogadta. A kis csapat csuporékba tömörülve beszélt össze-vissza, ijedségük végett kimeredt güli szemük lett, amely eltakarta egész arcukat. Ott volt a polgármesteri hivatal színe-java, s a fakója is. Ők is beszélgettek, mert beszélgetni kell. A modellalkatú pap nyugalomra intette őket. Hát nyugalom az nem volt, de legalább megszűnt a zaj. Kiderült, mikor az autóról lepakolták a képeket, még mindegyik megvolt. Sőt, amikor tették fel a falra, akkor is, mintha látták volna azt a kettőt is. Gondolkoztak ki ment ki az épületből, s főleg ki nem. Kiderült, hogy az egyik muzeológus kiereszkedett, igaz nem vitt kezébe semmit, de ki tudja milyen csellel emelhette el azokat a képeket. Ki lehet vetni az ablakon, s uzsgyi vele satöbbi, főleg satöbbi. Ne is beszéljünk arról, hogy a muzeológusnak kocsija is volt az udvaron. Az ügyes plébánatosnak megköszönték az ügy kibogzódását, s maga a polgármester úr harmadmagával, a muzeológus lakására siettek. Tudták, hogy ott nem lesz kép, hát melyik tolvaj tart otthon lopott tárgyat? Őrizetbe vették lopás alapos gyanúja végett, miért is ne! Nos, visszarukkoltak az egészen a múzeumba. Azon tanakodtak mitévők legyenek amíg előkerül a két műremek, mert a kedves muzeológus tagadta az egészet, hogy ő elemelt volna valamit. Olyan szemtelenné vált, azt erősítette, hogy ő még egy hajszálat sem vinne el a múzeumból. Az egyik találékony ipse azt javasolta, s lássuk be nagyon ötletes volt, hogy a hiányzó képeket helyettesítsék be óriás plakátokkal, s az úgy jó is lesz. Valóban jó lesz, de mi lesz a képek visszaadásánál. Felvetődött a kérdés, hátha nem a muzeológus emelte el a képeket, akkor ki? Ekkor jött a forduló, amikor már mindenki gyanúsnak számított, és nemcsak a múzeumbeli dolgozók, hanem egyáltalán, aki a lerakódás időpontjába arra járt, lehetett az éppen a két arra járó kóbor kutya is. Mitévők legyenek? Egymást nem akarták megsérteni az emberek, hiszen ez egy kisváros, s fő a szeretet az emberek között, sőt rotyog a szeretet. Vajon kikkel kezdjék a vizsgálódást? Először előállították a takarítónőket, de mégsem került sor a faggatásra mert jött a légies portás, és beszámolt az észrevételéről. Két képet elfelejtettek leszedni a kocsiról úgy siettek, a portást kérték meg utólag, s ő ügyesen rendje-módja szerint berakta egy sarokba. Na futás a muzeológushoz, sűrű bocsánatkérés közepette helyre állt a rend. A plébánatos úrtól kapott egy bibliát, s így enyhítette a szenvedését, a polgármesteri hivatal ráadásul ingyen belépőt adott a kiállítás alatt az egész rokonságnak pereputtyostól, mindenestül. Úgyhogy csak megérte az a kis szenvedés. A társaság csak egy hét után jött helyre a fosásból. Megjegyezendő, hogy a Munkácsy képek nagy vigaszt nyújtottak nekik.

Bölö

A szerző kommentárja: Nehogy elhiggyék! Volt, aki maradéktalanul megtette. Ez egy kitalált történet.

VADKELETI KLUB

Ideje emlékezni egy klubra, ami a jó szocialista-lusta, mégis buzgó sürgőssemmittevés időszakában képes volt működni, és amelynek természetesen tagja vala szerkesztő úr is. A klubban mindenki jól érezte magát. Senki sem volt kivetve-elküldve, vagy ehhez hasonlók. Mindenki addig lehetett tagja, ameddig csak akart. Sokan lemorzsolódtak, de, akik maradtak, még a mai szent napig tartják egymással a kapcsolatot, igaz, most klubbon kívül. Többféle rendezvényt kovácsolt össze a társaság. Voltak közös kirándulások, éjjelbe nyúló filozofikus okoskodások, olvasott művekről vita stb. Versenyek is születtek, főleg rajz és irodalmi vonatkozású, de volt ének, tánc és egyéb ügyességi hacacárék is. A politika sem maradt el, szinte napirenden szerepelt. Az egészet egy csokor kézzel írt újság, folyóirat, s néha kalendárium, azaz évkönyv rögzített. Többen is dolgoztak ezeken a folyóiratokon, újságokon stb. de a végén csak egy marad, s ez nem volt más, mint a klub neve: VADKELETI KLUB – folyóirata

Ebből az újságból veszek át néhány cikket. Nagyon érdekes és izgalmas. Kellemes szórakozást kívánok hozzá. – A szerkesztő úr

VADKELETI KLUB

folyóirata

Éljen mindenki, aki még nem halt meg!

1989. július. 17. – lett kész

UTÓBBI NAPOK HÍREI

* Vasárnap fellépett a V.K. – ban a Khorpusz Khristy együttes, SPIDER számokat is adott elő. Ez egyben búcsú is volt. Az együttes nem állt le a saját muzsikánál, hanem popmuzsikát (poptaritpp) számokat is mecsergett. Ez a nagy együttes, extázis metált játszott. Első nagy számuk természetesen a Khorpusz Khristy volt. Makkai Zoltán, Jimy, Nagy Kemény Arnold és I.I.I.I. Jubolocková valamint Hargitay voltak az együttes tagok. Zenei szerelés nagyjából Makkainak köszönhető. Az együttes számainak menedzselését, felvételét Frizeur Brotherék paterja csinálta.

* A V.K. tagok vakáción vannak, élvezik a nincstelenséget. Csudálják az üres polcokat, valamit azokat, amelyikeken halkonzerv és lecsó van.

* A V.K. egyik ablaka heves vita folytán betört, a napok folyamán be lesz újra rakva. Legalább nem kell tartani attól, hogy a megrepedt ablakszem valakire ráesik.

* A nem szabad hallgatni rádióműsor kitűnően hallatszott a napokban, lehet, hogy valami változás készül:

* A klubtagok egy része egy zsögödi kirándulást szervez.

* Procival még mindig lehet kapni csimbókos szalámit, természetesen, csak pult alatt...

Heti dalszövegrészletünk:

„Ha én zászló volnék, sohasem lobognék

Mindenféle szélnek haragosa volnék,

Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,

S nem lennék játéka mindenféle szélnek”

Írta: Bródy János

Énekli: Koncz Zsuzsa

VK – TOP POP-ROCK

Vadkeleti klub havi toplistája