|
FENYŐSZEGI CSEREKLYÉK 2. Zsögödi Szó virágba boruló lapja. Kiadva – 2008 márciusában.
ITT A TAVASZ Csak örömözni lehet, hogy itt a tavasz. Hát bizony itt Zsögöd felé a Csíki hegyek és Hargita nagyobb csúcsai még mindig hókucsmát viselnek. Az erdőközt is megállt a hó, lassan olvad, hisz a levegő sem az a meleg. Az Olt éppen, csakhogy bírja medrében. Volt olyan perc mikor úgy tűnt, hogy már-már mindjárt kiloccsan, szerencsére nem történt meg. Lent az aljban a Zsögödi és Zsögödfürdei kertekben már kibújt a hóvirág és a kékberek (képünk). Ha így tart az idő, netán melegebb is lesz, akkor Haromvára között és a Zsögödfürdei csetenyesbe kidugja fejét a kékberek és virágozni fog a farkasboroszlán.
Mindenkinek gyönyörű tavaszt, március 15-ét és boldog húsvéti és más ünnepeket kíván a szerkesztő úr.
PITYÓKAORSZÁG
A csíki székely ember nem tud annyi mindent termeszteni földjein, mint más honfitársai, hát azért még a gyergyói és a gyimesi és néhány hegyekben lévő település sem kivétel ez alól. Persze nem azt jelenti, hogy máshol nem termesztenek pityókát, igenis, de ott lehet egyebet is. Régen termesztett növények nagyrésze „kiveszett”. Ennek a kiveszésnek egyik oka a dicső szocializmus, majd az utána jövő konszolidációs időszak, és az ezt követő mai eurótrendes korszak végzett velük. Azért vannak emberek, akik visszatértek a hagyományokhoz, s mindazt termelik, mint ezelőtt (ezt kifejtjük későbbi lapszámunkban), saját kis kertjükben. Ami Csíkban megmaradt, az a pityóka (krumpli), pedig az nem is őshonos növény, de itt ezen a ritka szép kövecses, agyagos talajon valósággal jól érzi magát, s bírja a zord szeszélyes időjárást is. Már lassan azt is „elfelejtették” az itt lakók honnan is származik fő eledelük, annyira magukénak érzik. Csík közepén Alcsík- és Felcsík bejárata között van Zsögöd. A zsögödi ember is ugyanúgy dolgozik a pityókával, mint Csík más vidékén. Itt még nem mindenkinek jut ki a traktor és e vidéken más luxusnak számító gépezet. Mint a múlt évezredben, hagyományos módszerekkel végzik az ültetést, kapálást, sorok rendezését és ősszel a pityókaszedését is. Más néven úgyis mondhatjuk, hogy Csík nem más, mint Pityókaország. Pityókaországban, mi mást értékesíthetne a gazdaember, mint a pityókát. A szocializmus éveiben a kollektív a földet elszedte az emberektől. Ezt követően jött egy-két kis vékony esztendő mikor a gazdák valamivel jobban jártak az eladással, mint azután. A pityóka ára nem akart nőni. Nem mintha mindig lett volna elegendő termés, és lett volna bőven, amit eladni, nem azért. Talán meg kellett volna öntözni az árát, hátha az is egy cseppet felfejlődik. A bőség időszakában érthetőbb, miért olcsóbb a pityóka, de akkor sem mindig, hiszen a szép étkezésre szánt példányokból válogatva jóval több pénzt kellett volna bévasaljanak a gazdák, mégis az eladási árkülönbség a gyengébb minőségtől elenyésző volt. Na, elég a fejtegetésből rávilágítunk a dolog nyitjára. Kedves hazánk üzletemberei ellehetetlenítették a pityóka eladásának a helyzetét. Nem törődve más országokból, főképpen Törökországból, de Bulgáriából és máshonnan is hoztak be pityókát feltöltve a hazai piacot. Azok a falvak, akik képesek voltak társulatokat létrehozni, azaz egy egész vagy több falu egy helyre adta bérbe területeit, ott még jobban jártak, máshol sehogy sem. Ez a sehogy sem teljesen igaz, mert a földdel való munkálatok költségesebbek, mint amennyit sikerül megtermelni. Kérdés az, hogy mi lesz ezután? Hát mi legyen? A csíki ember továbbra is termeszteni fogja legkedveltebb asztalra való harapnivalóját, amit sokféleképpen elkészítve lehet hamizni, megnyugtatva véle belügyminisztériumot (hasat, gyomrot). Talán eljön az idő, mikor többet is adnak egy zsák pityókáért, mint ahogy manapság csúfolkodnak a máshonnan jövő bellérek, kik búzájukért, kukoricájukért, szőlőjükért és egyéb árújukért jóval több pityókát kérnek, mint amennyit kéne. De hát mit csinálj, ilyen a világ, s nem mindenki szerencsés benne. Azért csak egy cseppet se kell elkeseredni, amíg van betevő fehér és piros pityóka! Kedvcsinálónak felsorolom a pityókás finomságok némelyikét: sóba főtt pityóka aludttejjel, akár múzsdéval vagy vajjal; paprikás pityóka finom hússal; reszelt főtt pityóka tepsiben készítve sajttal, zöldségekkel, hússal és más hozzávalókkal; pityókasaláta; töltött pityóka zöldséggel és más finomságokkal, rakott pityóka; szalmapityóka; pityókapalacsinta (fűtő, azaz kályha, - mondhatjuk sparhét tetején sülve jó); Gondolom, eltudják készíteni. Csíki Pityókás
KERESZTÚT Kissomlyótól indulva meredek oldalon vezet fel az út a Salvator kápolnáig. Ezen az úton van felállítva a keresztút stációi, amit „Jézus hágójának” és hívják az itt lakók, de Székelyföldön is elterjedt ez az elnevezés. A kereszteknél, azaz stációknál pünkösdkor a hívekből elég sokan előttük imádkoznak. Ez a hegy szent hegynek számít. A keresztutat a XVIII. Században vették tervbe. Hogy a keresztút keresztjei mikor voltak felállítva, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy az itt élő és erre zarándokló nép igényt tartott a keresztút felállítására. Akkoriban a keresztek készülhettek fából is. A mai változat masszív kőkeresztek, amelyek bevezetőként egy műemlékoszlop áll. A kövek anyaga andezit. Egyes következtetések alapján Kovács István zsögödi kőfaragó műhelyében készültek. Ezt az ő feljegyzései támasztják alá. A stációk kövei a XX. Szászadból valók. A legrégebbi 1926-ból való, míg a legújabb 1970-ből. Kutakodó Okoska
CSÍKI NÉPVISELET Női viselet
HAJ – Kislányoknál a két ágban font copf volt inkább divatba. A nagylányok kettéválasztva hajukat a fül mögött két ágba fonva koszorúba fejükre csavarták, csatokkal erősítették, hogy meg ne duvadjon. A fonatban, főleg, ha ki volt engedve piros pántlikát fontak belé. Divat volt az egyszerű csokor is a hajfonat végén. Az asszonyok hajukat egybefonva tarkójukra csavarták a kontyot, ezt fából vagy csontból készített hajtűvel erősítették oda.
FEJFEDŐ – Lányok fejüket szabadon hagyták, ha rossz idő volt tettek kendőt, vagy napos időben szalmakalapot. A menyasszonyok főkötőt használtak, aminek első fele ráncolt, hajtogatott csipkékből állt. A csepeszt (főkötő) a fiatalasszonyok fehér fejkendők alatt hordva is viselték. Kendők közül divatos volt a hárászkendő (nálunkfelé ritkábban viselték), gyapjúkendő. Az asszonyok a kendőt egy nagy és egy kis hajtással szögletes formában tették fel.
ALSÓRUHÁK – Alsóruha egyik darabja a pendely vagyis ingalj. Van még az alsószoknya és alsóing. A felsorolt ruhadarabokat ebben a sorrendben vetták magukra a nők. A pendely hossza általában lábszárközépig ért. A táblás pendely volt divat felénk, - egyenes téglalap formájú darabokból volt összevarrva. Az alsószoknyát régen kenderből és gyapotvászonból készítették, néha keverve. Mostanság bolti gyolcsot használják. Porcelán rokolyának is mondták. A hímes és díszes alsószoknyát nyáron felsőruhaként is viselték. Az ingek többsége a kerekített nyakkivágású és ék alakú, ami az ing nyakánál és vállánál toldott, ezt vállpálhának is nevezték, - volt a divat.
FELSŐRUHÁK – A rokolyát felénk szőttes szoknyának is nevezték. Felénk színes gyapotfonalból készítették. Régen házilag festett kenderből és gyapjúból állították elő Az idő elteltével a megjelent új anyagok, több lehetőséget adtak a szoknyák színezéséhez. Színes gyapotfonalak, bársonyos zsinórok és gyöngyszalagok jöttek divatba. A rokolyák deréktól lefelé csíkosan szőtték. A hímzések és a csíkok gyakran falvakként is eltérő, de található köztük egyszínű is, főleg piros. A két részből szabott (toldott) rokolyák felső része általában kisebb, mint az alsó. Felénk a piros-fekete csíkozású rokolya a legelterjedtebb, de vannak más színkombinációk és egyszínű piros is. A rokolya és a kötény színe gyakran jelezte a viselője korát is. A lajbi amit mellénynek is hívnak három darabból tevődik össze. Egyik fele a hónaljig tartó hátrész, és egy-egy darabból álló hónaljig tartó előrész. A mellényt fekete, piros vagy fekete-piros bársonyból varrják, zsinórokkal és porcelángombokkal díszítik. A kötényt előruhának is hívták. Díszítése falvanként változik. Manapság már selyemből is készítik. A fehér gyolcskötényt szálvonással és csipkebetéttel díszítik. A kötény a deréknál beráncolják, általában valamivel rövidebb, mint rokolya mérete.
EGYÉB RUHÁK – Posztó- és bőrruhákat használtak. Ujjatlan bőrlajbihoz és rokolyához derékon alól érő ráncokkal és hajtásokkal díszített, flanerből, kartonból, posztóból, vagy szőttesből készült kabátot viseltek.
LÁBBELI – Kötött vagy gyapjúharisnyát húztak. Piros vagy fekete magas sarkú, bokánál ráncolt csizmát vettek fel. Magas sarkú gombos cipőt és félcipőt is viseltek.
Férfi viselet
Megemlítendő, hogy nem olyan hej de cifrás mint a nőké, de azért itt is akad elég fica és cicoma, csak másfajta egy cseppet.
HAJVISELET – Régen hosszú hajat viseltek, gyakran kettőbe be is fonták. Manapság már többségük rövid hajat visel, a divatnak megfelelőt. A férfiak egyik éke volt a bajusz is, amelyet hosszúra növesztették, és kipenderítették, büszkeséget kölcsönözve az arcnak.
FEJFEDŐ – Régen posztótetejű süveget viseltek, ezt váltotta fel a széles karimájú fekete posztókalap, amit inkább nyáron hordtak. A legények kalapjukra fekete szalagot tettek. Most keskenykarimájú kalapot viselnek. Helyenként fekete báránybőrből készült bundasapkát, azaz kucsmát hordanak. Nyáron felteszik a szalmakalapot is.
ALSÓRUHÁK – Az ing rövid és bevarrott ujjú, harisnyába betűrve viselik. Egyenes szabású darabokból rakják össze, kivétel a nyak. Részei: eleje és háta, ujjai, hónaljpálha, vállpálha, vállborító és a gallér. Régebb len- és kendervászonból baggatták. Nyakát kötővel zárták, most elgombosodott az es. Most már bevarrott ráncos ing helyett bolti gyolcsinget használnak. Régebb divat volt a nyakba való is de most nemigen használják. A lábravaló vagy gagya varrása mostanra kiment divatból, az üzletbe meglehet kapni. Régebb két szél vászonból varrták. Szárait, ágait egy-egy szélből hozták össze, s a szárak közepére négyzet alakú fenékrészt raktak.
FELSŐRUHÁK – Posztóból és bőrből készültek. Felénk a fehér harisnyát posztóból készítették. Régen az asszonyok készítették, de manapság már harisnya szabók csinálják. A harisnyát zsebbel díszítik. A harisnya jellegzetes része az ellenző. A harisnya igazi éke a posztórátétes és zsinórozott díszítés. Felénk piros vagy fekete vitézkötéses zsinórt raknak a zsebekre és a zsebek mellé. A férfi lajbi (mellény) ujjatlan, általában derékig érő volt. Többségében fekete posztóból készül. A mellényeket zsinórozással díszítik. Az ujjas mellényeket nem volt divat zsinórozni. Divat volt a bokáig érő posztókabát is, amit most már alig látni. Általában gyapjúból készült és feketére festették. A zeke (posztókabát) zsinórral kötötték össze, a gallérját néha veress posztóval csicsásították. Régen a huszároknak piros gallért, a gyalogrendeknek kék gallért, jobbágyoknak színes gallért vagy zsinórt szabadott viselni.
LÁBBELI – Hegyvidéken annak idején még bocskort is viseltek, abban kényelmesebb volt a mászkálás. A csizma a bocskor mellett több száz esztendős viselet. Eredetileg rövidszárú csizmát hordtak a férfiak, amit cepellüsnek vagy cepőknek hívtak. A hosszúszárú csizma elterjedése magával hozta a változatosságot is. Volt fonott bőrszegős, ezerráncú, ráncos, talpszárú és keményszárú csizmák. Bölö
ZSÖGÖD – CSÍK EMBEREK TELEPÜLÉSEI
Rövid beszámolót adok Csíkország embereinek és településeinek történetéről. Ezek után már egészen jól lehet kutakodni. Nagyon röviden szó lesz Székelyföld történetéről és Erdély népességéről.
A régibb- és középső kőkor idején a vidék lakatlan volt, hosszú időbe telt, míg e vidéken letelepedtek az emberek. E zordon természeti viszonyok között nehéz volt a megélhetés, mint másutt is ebben az időszakban vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak az emberek. Az újabb kőkorszak idején emberek rajai merészkednek be ere a vidékre, települések sokasága jött létre, köztük Zsögödbe is. RÉZKORSZAK idején Zsögöd környékén pásztornép élt. A BRONZKORI emlékek már másról árulkodnak, már kifejlett kultúra nyomaira bukkantak, – erről árulkodnak az agyagedények, ékszerek, fegyverek stb. is. A zsögödi Kisvártetőn erődített település lehetett a bronzkor idején. Csík benépesedése a BRONZKOR végére tehető. Valószínűleg trák nyelvű nép lakott ebben a korszakban ezen a területen. A törzsek közötti csatározások végett építik az emberek településüket magaslatokra, mint pl. a Kisvártető. Ez időben alakulhatott ki az apajogú társadalom. A szkíták is nyomot hagynak a vidéken kr. e. VI-V- sz. A folyamatos betörések végett alakulnak ki a törzsszövetségek, amelyek már szilárdan állnak a lábukon. VASKORBAN – Zsögöd erődített településsel védte magát a betörőktől. Hozzátartozott: volt Várhegy, Malomföld és Kisvártető is. A vaskorszak végére a szkíta, kelta, görög kulturális hatások révén fejlődik tovább a zsögödkörnyéki nép. A dák és római korban (de nem római uralom alatt) nőnek a lakóterületek. Persze köztük Zsögöd. Egyes történelmi források szerint a zsögödi trákok, azaz dákok fölött csak ieig-órág tudott megmaradni a római fennhatóság. Népvándorlás korszaka alatt besenyők és szlávok telepednek le ideiglenesen vagy szórványosan ezen a földön. E tényt a csíki településnevek is igazolják. A szórványlakosság beleolvad a XIII. század székely telepeseibe. A csíki települések jegyzékei legrégebbi anyagai a XIV sz. valók.
Az anyag hiányos a szerző szerint:Ferenczi István Kolozsvár, 1957 V. 16 Magyar Autonóm Tartomány – A Csíki Múzeum közleményei – 1957
HARGITA MEGYE – SZÉKELYFÖLD
Hasonló helyzet, mint az előbbi firkalmányokban.
A bronz és vaskori települések után megjelennek a dákok. A rómaiak is várakat emelnek. A székelyek a XII. századba érkeznek és a XIII. század végéig folyik a letelepedés. SZÉKELYFÖLDRE kiterjedő vándor népek gótok, hunok, avarok, gepidák szlávok – gazdagították a helyi kultúrát. Ezt követően Mátyás király uralkodása végéig Magyarország része. A székelyek földje a faluközösségi tulajdona lesz. 1432-1764 között 59 parasztlázadás tör ki az idegen elnyomás ellen. A székely felkeléseket leverték. A XVI. Század végén és a XVII. Század elején az Erdélyi fejedelemség része. 1764-es osztrákellenes lázadás tör ki-, kurucok nagy népi mozgalma. Ezt követik a török-tatár betörések. Nem marad el az osztrák elnyomás sem. A Monarchia idején viszont fejlődött az ipar. XX. század első felében a Szentegyházi és Gyimesi munkások sztrájkja csinált ramazurit a környéken. 1919 beköszöntött a román világ, ezt követte 1940- és 1944 között a magyar világ és 1944 újra román világ. 1952-ben Székelyföld autonómiát kap. 1960-ban a tartományból kiveszik Háromszéket, és inkább román lakta településekkel toldják meg. 1968-ban megyésítés áldozatául esik a tartomány. Három megyére szakítják, de kisebb darabokat kapnak Hargita, Kovászna és Maros megyék szomszédságában lévő megyék. A kommunista diktatúra után nem szűntek meg az autonómia törekvések. Történelmi székely székek: - Udvarhelyszék (Volt Telegdi benne lévő Bardóc és Keresztúri szék) - Csíkszék (benne Gyergyó és Kászonszékkel) - Háromszék (benne Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék és Miklósvárszékkel) - Marosszék (Marosvásárhely központtal)
ERDÉLY Népek: Ókorban és a középkor első felében egymást követve és egybevegyülve – trákok, dákok, rómaiak, gótok, hunok, gepidák, avarok, szlávok és magyarok éltek. A székelyeket magyaroknak tartják, egyes feltételezések szerint hunoknak, bolgároknak, kabaroknak, de egyik sem bizonyított. Középkorban Erdély területén a magyarok, románok telepedtek le. XIII századba szászokat telepítenek. A mongolok és törökök bejövetele összekeverte a helyi lakosságot. Későbbi korszakban betelepült népek a cigányok, örmények, zsidók és más nemzetiségűek. Összeállította: Borbé Levente
BAKELIT LEMEZEK Még a nyolcvanas évek közepén nem gondoltuk volna, hogy a drága bakelit lemezeink eltűnnek a süllyesztőben, habár lehetett érezni a változást, hiszen divatba jött a kis és nagy magnó, mégis jól megfértek egymás mellett. Abban az időben jobban lehetett követni, hogy melyik lemezből mennyit vásárolnak fel, és ki lett aranylemezes stb. Most már nehezebb, hiszen régebb a lemezről magnókra vetették, de most feltörik a CD. Kódját és pillanatok alatt ingyen muzsikához jutnak hozzá az „ügyeskedők”. Ráadásul a piacot ellepték a különféle praktikus technikai masinák, amivel a kedvenc zenét meglehet szerezni, anélkül, hogy megvásárolná az ember. No, de térjünk vissza a régmúlt idők fáintos lemezeire. Itt felénk nem mindig jutottak hozzá a magyarországi popvilág remekeihez, aki tudott szerezni külhonból lemezt az már nagy csóró volt, és büszkélkedhetett gyűjteményével. A szocialista államokból összevakart újdonságokat a gyűjtő, kellő figyelemmel és nagy gonddal adta tovább másoknak, akik úgy kellett bánjanak véle, mint a hímes tojással. Azért kissé vesződve is, de sikerült hozzájutni a kedvencekhez. Legtöbb helyen egy rossz lemezjátszó görözdölt, mert még magnóra sem mindig telt mindenkinek. A lemezjátszókban oly fontos tű hamar kopott, újat elég ritkán lehetett kapni. A mindennapos (mint más dologban is) „én szerelek majd valahonnan neked” jelszó érvényesült. A lemezjátszó karja is megburranhatott, vagy a lemez nem megfelelő tárolása is okozhatott problémát. Olykor az üzletből már csámporodottan lehetett megvenni, annak ellenére, hogy több más népszerűtlen lemezzel együtt lehetett megvásárolni. Így a kedves vásárló minden zenei műfajból kapott ízelítőt, amivel legtöbb esetben nem tudtak mit kezdeni, esetleg tűcserekor hasznosnak bizonyult próbaként felduvasztani, így a kedvenc lemezeket nem karcolták meg. Most egy kissé otthonias történettel folytatom, biztos egyes olvasók az eset kapcsán rájönnek, hogy náluk sem történt az eset másként, csak a történet változott. Nekünk is volt egy csehszlovák lemezjátszónk. Apám selejtezte ki, mert neki volt egy kismagnója. A lemezjátszó már eléggé rakoncátlankodott. A tűre hamar felgyűlt a mocsok (por) és akkor nagy hangerővel végigszaladt a lemezen. Annak örültünk, ha kopott volt a tű, mert akkor nem nagyon karcolt, legalább is halványan. Még volt egy nagy baja, egyes lemezeknél szökött, néhány fordulat után visszatért a pár másodperccel lejátszott részre. Mi ezt kis súlyelhelyezéssel oldottuk meg, amelyet a lemezjátszókar fejére raktunk rá. Általában radírgumit használtunk, de néha nagy szolgálatot tett az akkori aprópénz is. Egyik alkalommal a nehezék sem segített, de mi nem adtuk fel! A Neoton Família egyik lemezét maximumon eresztve próbálgattuk a szökést kiküszöbölni. Körülbelől a huszonötödik „Nem szálunk ki a hajóból” maximumon bőgetésére az alsó szomszédunk feljött hozzánk. Nem volt sok mondanivalója, de az tömörnek, frappánsnak és helyénvalónak bizonyult: ”Bárbé, szálljatok már ki abból hajóból és menjetek a fenébe...!”. Nos, ezek után elhalkult a kísérlet, más alkalommal tértünk vissza rá. A mostani bakelit lemezgyűjtőknek, talán kuriózumként hat a történet, de akkor a maga valójában igazi élmény volt. Borbé Levente
EGYES PÁLYÁZATOK Tallózva az Interneten rengeteg pályázatot lehet olvasni. Némelyik pályázathoz, történetesen többségében irodalmi pályázathoz nevezési díj kell. Bizonyosan ezzel az összeggel igyekeznek pótolni, megoldani, azon szűkös kereteket, amelyek rendelkezésükre állnak a pályázatmeghirdetőknek. Szép egy pályázat kiírás, mert lehetőséget ad mindazok számára, akik valamilyen módon meg akarnak mutatkozni az említett irodalmi esetleg képzőművészeti berkekben. Ránézve a kért összegre, nem tűnik soknak, viszont valahogy erkölcsromboló értéknélküli hatása van. Pénzt fizetni, azért mert pályázunk? Lehet, de valahogy nem mindenkinek jött be a visszajelzések szerint. Egyesek azt mondták, hát akkor a sok pályázat nevezési díját összegyűjtve, egy kis segítséggel kitoldva, akár saját művét is megjelentetheti. Hát lehet… Ami jó, hogy ebben, hogy mindenki szabad akaratától függően, nem kényszerítve senkitől nevezhet be. Ezek alapján nincs semmi probléma, hiszen egy kis zsozso ellenében, az illető felkapott lehet, és karrierje kiteljesedhet, amitől a mája büszkén dagadhat egy jó nagyot. Szinte Pályázó
TAVASZI ÖRÖM Tavasszal kivirul a természet, minden megújul, fokozatosan felébrednek az erdők-mezők és települések lakói. Az élet egyre jobban zsong-bong. Talán azt is mondhatjuk, hogy ekkor kezdődik, valamikor a napéj egyelőség környékén az Újesztendő. Keresztényeknél is hasonló, Krisztus feltámadásával lehet összekapcsolni a lélekfrissítő szent ajándékot. Távol-kelet egyes országaiban a diákok a tanévet tavasszal kezdik. Természetirányítóhoz igazodva sokkal könnyebb a friss levegőt magukba szíva változtatni, mindazon ami zavarja. Tavaszvárók Társasága
OLVASMÁNY Megjelent Csíksomlyó üzenete folyóirat, amelyben benne van a szerkesztő úr egyik írása, Csíksomlyói Passiójátékok címmel. Húsvét előtt és után is hasznos léleküdítő olvasmány, amelyet a Csíksomlyói Ferences rendház ad ki. Más írások: - Fényesség ragyogj! Örvendjen a Föld! - Mária passiója és húsvétja - Feltámadás és az élet - A húsvét misztériumának megközelítése Remélem sikerült felkelteni érdeklődésüket!
ÚJ TÍPUSÚ RUCIK
A divat mindig kitalál magának egy hóbortot, s követői végigjátszódják őket. A tinik szó nélkül követik. Talán kell is egy kis hóbort az életben, miért is ne, attól talán jobban forog a Föld. Azért néha elképesztő dolgokat képesek élvonalba dobni. Régebb a finom selymes kombiné merész fogásnak bizonyult a filmvásznon. Olyan, hej de olaszos képet kölcsönzött viselőjének. Nos ezek a színek és részben anyagok a felszínre kerültek, vagyis ruhaként hordják, megcsicsázva is vannak, néhány csipkével, ami szintén az alsóviseletre emlékeztet. Ezeken kívül is van elég laza viselet, de mindig az új kell. Van egy sovány réteg, akiknek jól áll, mások meg eléggé furcsán festenek benne. Nem is az a baj, hogy ami alul volt felül került, hanem a mindennapi élet bármilyen területén használják rajongóik. Az biztos, egy iskolában vagy egy hivatalban nem állja meg a helyét. Mire is lehet koncentrálni pontosan a többnyire férfiakat érintő, hölgyeken lévő, női ruci felhozatal láttán. Nem valami divatos úr
Az érdeklődők továbbra is a szokásos e-mail címen érhetnek el: borbelevi@yahoo.fr , honlapcím: www.geocities.com/borbelevente |