|
RENESZÁNSZ ÉVÉRE KIADOTT LAP
A Fenyőszegi cserekjék zsögödi melléklapja
RENESZÁNSZ – általános ismertető
Ahogy az előző lapszámba közölve volt, 2008-as esztendő a Kárpát-medencében a Reneszánsz éve, amelyet Mátyás Király trónra lépésének 550. évfordulójára hirdettek meg Magyarországon. Elhaladni e tény mellett nem lehet, hiszen mi magyarok, Kárpát-medenceiek, ezen belül erdélyiek, székelyföldiek s még mélyebben a csíkiak is részesei voltak e kor szellemének, amit részben átörökölt az utókor is. Tavasz az újjászületés évszakja, ezért esett erre az időszakra e jubileumi év ismertetése. Magyarul fogalmazva mondhatjuk teljes nyugalommal, hogy a reneszánsz maga az újjászületés, amelynek bölcsője az olasz államokban alakult ki, de hamar terjedt tovább Franciaországba, Angliába, Spanyolországba és a Németalföldre. Természetesen a Kelet-európai államokban (néhol később, mint Nyugaton) is virágzó reneszánsz kultúra fejlődött ki, nemzeti és helyi sajátosságokkal. Az egyre fejlődő kézművesség és kereskedelem, a városok felvirágzása, a polgárság megerősödése mellett a földrajzi felfedezések, a könyvnyomtatás felfedezése és elterjedése valamint a vallás újraértelmezése hátat fordított a középkori eszméknek. A reneszánsz egyén már az ember szabadságát-méltóságát hirdette összhangban a természettel, amelyet csodált. A természet a művészet fő mintaképe lett. Ebben az időszakban szintén döntő szerep jutott, az ókor iránti csodálat és bizonyos mértékig az egyházellenesség is. Az addig vulgárisnak mondott nemzeti „népi” nyelv felváltotta a latint. A reformáció egyik kimagasló vívmányának is mondhatjuk. A reneszánsz nem társadalmi-politikai, hanem inkább egy irodalmi- művészeti irányzat volt.
Most kihagyjuk az európai nagy alkotókat, rátérünk az akkori Magyarországi, azaz a Kárpát- medencei reneszánszra. Mátyás Király a magyar reneszánszmeghonosításában végzett munkája felbecsülhetetlen értékű. Trónra kerülése után olasz humanistákat hívott az udvarába. Az „új kor” új szellemét követő írók, művészek, tudósok kerültek a királyi városba. Érdemei közé tartozik a visegrádi és a budai palota akkori magas szellemi élet meghonosodása, amelynek híre határokon túljutott. A főurak körében nem mindig népszerű Mátyás kemény uralma, kivívta a köznemesség, a polgárság és a jobbágyság bizalmát. Tetteiről a nép ajkán több mesés történet és legenda született Mátyásról, mint igazságos uralkodóról. Holta után, amelyet nagy zűrzavar követett az a szólás-mondás járta, hogy „Meghalt Mátyás, oda az igazság!” Mátyás király nagy értékű kódexeket és ősnyomtatványokat gyűjtött össze könyvtárában. A könyvtára – Bibliotheca Corviniana közel 2500 könyvet számlált. Budán már 1473-ban működött az európai első könyvnyomtató műhely egyike. Nevéhez fűződik a z 1465-ben alapított budai egyetem is. Budavári palotáját reneszánsz stílusban díszítette. Az általa igen nagyra értékelt olasz művészek nagyobb magyarországi kulturálisközpontokban is tevékenykedtek. Ebben az időszakban vert gyökeret a lovagi kultúra.
Építészek, szobrászok sora érkezett az országba, nagyon sokan Magyarországból és Erdélyből származó diákok választották az európai iskolák, egyetemek valamelyikét, sokan közülük hazatérve, felhasználva tudásukat értékesítették tehetségüket. Néhány kiváló tehetséget felsorolok, – Építészek, szobrászok, festők: Kassai István, János Mester, Kolozsvári Márton és György, Lőcsi Pál, Kolozsvári Tamás. Irodalomban remekeltek: Janus Pannonius, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint. Ez időben jelent meg a Képes Krónika, A Váradi Krónika. Fejlődött a kézművesség, főleg a bútorasztalosság, üveggyártás- és festés, agyag-és cserépművesség. A falkép- táblakép- és miniatűrfestészet virágkorát élte, de jelentős volt a sírkőszobrászat és a szárnyasoltárok készítése is. B.L.
ERDÉLYI RENESZÁNSZ és a VIRÁGOS RENESZÁNSZ Első erdélyi reneszánszkori emlékeink olaszhonból származó mesterek keze-munkáját dicséri. Egész Erdély területén fellelhető díszítő motívumok árulkodnak az egykori művészet elterjedéséről, Kolozsvártól kiindulva a szélrózsa minden irányában. Az olasz mestereket részben felváltják hazai mesteremberek, falvakon helyi népi mesteremberek. Gyakran a reneszánsz ízlésvilága keveredik a népi elemekkel. Innen a Virágos Reneszánsz elnevezés, melynek időszaka az Erdélyi fejedelemség időszakára esik, de egyes elemei azután is fellelhetőek. A reneszánszkori többségében máig fennmaradt emlékek közül elsősorban az építészetet tudjuk megemlíteni. Templomok, kápolnák, főúri kastélyok, várak, udvarházak és gazdag parasztházak építése és esetenként átalakítása átfogta egész Erdély területét. Sok közülük manapság romjaiban hever vagy eltűnt a föld felszínéről. A virágos reneszánsz legszebb népművészeti elemei a templomi szószékek, a faragott kapuk, az ablak és ajtókeretek díszítése és a kandallók készítése, festett és faragott bútorok virágos motívumai (tulipános, liliomos, napraforgós), varrottasok készítése őrzi e kor emlékét. Az erdélyi reneszánsz egyik műremeke a kolozsvári Farkas-utcai templom szószéke 1646-ból.
A kőfaragás, az ajtókeretek díszítése székelyföldén is elterjedt. Jellegzetes reneszánszkori emlékek a Csíkban is fellelhető festett kazettás mennyezetek és a Csíki szárnyasoltárok is. Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekei Kolozsváron jelentek meg. Seregély Mátyás feljegyzett dallamait Kájoni Jánosnak (Csíksomlyói ferences, nyomdász) ajándékozza, aki több más forrásból érkezett anyaggal közreadja. Az erdélyi reneszánsz a barokk korszakban is tovább él. Díszítőművészete a XVIII. század utolsó negyedéig nyomon követhető. Egyes elemei az iparművészeten keresztül a népművészetbe ver gyökeret. Zsögödtől nem messze épült, többször felújított Mikó Vár is az Erdélyi Reneszánsz korából származik melynek építésének tervrajzai az olasz tervrajzokra vezethető vissza.
Az erdélyi virágos reneszánszkori, vagyis a népi elemekbe gyökerező művészet harmonikus szépségkereső elemei a mai napig is megmutatkoznak, néhol más, - nem mindig találó formában.
Az igazi szépség arra sarkallja az embert, hogy megőrizze, átörökítse a hajdani kor természetes emberközpontú világát, amely teljes valójában együtt élt a természettel és megmutatkozott az élet minden területén, főleg a művészetekben, legyen az építészet, festészet, szobrászat, kézművesség, zene és tánc. A szerkesztő úr
BALLASI BÁLINT A magyar reneszánsz második korszakának kiemelkedő alakja. Mátyás udvara már csak emléknek számíthatott számára. Szerelmi lírája Istenes és katonaversei még a mai emberre is nagy hatással van. Egy kedves ismert verssel emlékezünk meg róla: HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NÉKI
Mesék és történetek Mátyáskirályról
Mátyás király béjárta álruhában az egész országot, hadlámca mi es történik az országába. Azért es indul el, mert eppeg eleget hallott hűséges igazságszerető követőitől hogyan nyomorgassák a szegény népet feljebbvalóik. MÁTYÁS KIRÁLY KOLOZSVÁRON Hát volt amit lásson saját szemével Kolozsváron. Egy Kolozsvár közeli faluba hallotta az egyik szegény embertől, hogyan sanyargassa a népet a kolozsvári bíró. Mátyás Király sokat nem gondolkozott, gúnyát cserélt a szegény emberrel, s helyette bément a bíró udvarára. Egyből kapott a hajdútól egy tekintélyes suhintást a hátára, hogy csak úgy sajgott belé. A hajdú rögtön munkába állította, ne mind lopja a napot lógatva hosszú orrát. Hát az igaz es Mátyásnak valóban tekintélyes orra volt. A hajdút nagyon felhergelte Mátyás király, mert őkelme mind a fizetséget kérte, ezért maga a bíró elé vezette. Mátyás tőle es megkérdezte, hogy mi lesz a fizetség a munkájáért. Kapott még kettőt a hátára, hogy mán ne legyen anélkül. Persze senki sem sejtette, hogy eppeg a királyt egyengetik. Ő se kérdezett mán több semmit inkább bévegyült a szegények közé, s hordta a fát. Hogy teljesen össze ne zavarodjak, fát hordtak csupa ingyen a bírónak a szegény emberek, s annak örültek, ha nem kaptak kettőt a hátukra. No, de Mátyás munka közbe suttyomba egyik hasábfába belevéste a nevét. Munka végeztével késő este visszament ahhoz a paraszthoz kivel a ruhát cserélte, visszaváltották a gúnyát s elindult abba a palotába, ahol született. Ott jól kialudta magát, s másnap kolozsvári palotájába hívatta a tanácsurakot s a jóféle bírót. Ott mindenki szép rendesen hízelgett, ahogy szokás, de Mátyás mán átlátott a szitán. Kérdezett a népről, persze azt mondták, hogy ők jól élnek, főleg a bíró erősítette, pedig nem es volt igaz. A király elégedett képet vágott, mintha megnyugodott volna, de kikötötte, hogy végigmegyen a városon, hogy saját szemével győződjön meg. A séta nem tartott vajmi sokat, mert a bíró udvara előtt hirtelen megállt, a tanácsurak és a bíró meglepetésére. Tette, hogy meglepődött a nagy farakáson, meg es kérdezte, ki hordta oda, s mennyit fizettek érte. A bíró azt füllentette, hogy annyira szeretik, s azért csupa ingyen csinálták a munkát. A király ekkor ráparancsolt szolgáira, hányjákca szét a kazalt. Azok széthányták seperc alatt. A király hamar megtalálta a hasábfát mibe a nevét belévéste, a bírótól megkérdezte tud-e böngészni. Az kibiflázta: „Itt járt Mátyás király!”, hát nem es kell mondanom mennyire béijedt, nem értette az egészet. Elmondta, hogy ő volt a hosszúorrú paraszt, aki a hátára kapott háromszor. A bíró rögtön térdre vetette magát őt könyörgésbe fogott, a hajdú szintén. A hajdút nem bántotta, met parancsot osztogatott, de a bírót az összegyűlt jobbágyok kezére adta, ha már úgyes szeretik, nem es kell mondanom milyen dolog kerekedett az egészből. A nép a Mátyást éljenezte, s mái napig se felejtették el királyuk igazságos tettét.
SZEGÉNY EMBER AJÁNDÉKA Egyszer egy szegény ember kódorgott a mezőn, s hát megpillantott egy óriási tököt. Arra gondolt elviszi jóságos királyának a palotába. Ilyen a szegény ember, ha éhezik, akkor se magára gondol. Mátyás király észrevéve nagylelkűségét jól megfizette a szegény embert. Annyi pénzt kapott, hogy megvásárolt két kemény ökröt, s még maradt is egy kicsi meglepetésre a feleségének s a tizenkét gyerekének. Mi tagadás, mán ökörrel szánthatott, de ezt csúful megirigyelte a szomszédja, aki gazdag volt, azaz zsugori fajta, és mindent csak magának akar. Gondolta a szegény embertől megkérdi hogyan es jutott hozza. A szegény ember elmondta, hogy s mint járt. Ez a gazdag ember mán is kalkulálni kezdett. Volt neki egy szép csitkója, avval ment Mátyás királyhoz. A király csak nézte az ajándékot, s mondta es, hogy ennyire gyönyörűt ejsze még nem látott. Azért a király odavezette a nagy tökhöz és megmutatta neki. A gazdag ember sunyi finomkodó meglepetéssel mondta, hogy ő se látott még ilyen óriási tököt. A király kedvességgel mondta imán, ha annyira tetszik nyugodtan vigye ca el. A gazdag ember nem volt mit tegyen idegesen majdnem hazacipelte a tököt. Azért majdnem, mert útközben megbotlott s tököt teljes erejéből földhöz rittyentette, ő maga is csupa maszatos lett. Mátyás király tudta a gazdag emberek fukarságát ezért leckézette meg annyira.
MÁTYÁS KIRÁLY MEZEI SÉTÁJA Mátyás király szeretett pihentető sétákat tenni Budavár környékén. Egyik sétát eppeg a közeli mezőn ejtette meg avval az emberrel, aki csillagásztudósnak és jósnak adta ki magát. Gondolta valamivel próbára teszi. Látta, hogy gyülekeznek a felhők, úgy látta eljött az idő megkérdezze a jósember jelölttől vajon milyen idő lesz. Hát az biza nem nézett semerre csak kellemetesen odabökte, hogy szép idő lesz. A beszélgetésüköt hallotta az egyik bokorban heverésző juhász, s az egyből odamondta, hogy bizony eső lesz, mert a szél erre tereli a fellegeket, s hogy ő ebbe szakértő, mert tudja, terelgetéskor merről fúj a szél, de ennél es biztosabb, hogy a megkötött szamara egy nagyot bőgött. Hát ugye, ha nincs eső, lehet tovább eregélni, eregeltek is. Egyszeriben olyan eső érkezett, mintha dézsából öntötték volna. Meg kell hagyni a juhász egy dekát nem tévedett. Aliges tudtak bémenekülni az eső elől, valamennyit ők es kaptak belőle. A király pedig azt mondta ennek a jósnak, mielőtt elbocsátotta volna: „Ebben a történetben nagy igazság áll hogy a szamár a csillagász, s csillagász szamár”
A NAGYURAK MÁTYÁSNAK KAPÁLNAK Mátyás király többször meghívta vendégségbe a nagyuraságokot, de mindig valamit kitalált, hogy megleckéztesse őköt. Azok eléggé féltek, de nem mertek ellentmondani nagy királyuknak, így elmentek a lakomára. Az urak agyondicsérték a finom bort, rettenetes túlzásokba esve, csak eppeg a kétkezű munka nem jutott eszükbe, amitől lett a finom kortyolni való. Mátyás rögtön kifogott a helyzeten, mondta is, hogy áldják ca meg a szegény ember munkáját es. A nagyurak legyintettek, s azt mondták, hogy az semmiség. Mátyás király nézegette őköt, s úgy döntött meghívja másnapra, de most mán nem lakomázni, hanem kapálni. A nagyurak röhögve mentek el, biztosak voltak benne, hogy gyerekjáték lesz az egész. Másnap ott voltak a nagyurak beleálltak a kapálásba, de kenyérnél és vöröshagymánál mást nem kaptak egész estig. Még a pihenők is meglehetősen rövidek voltak. A szemik becsületesen giguvadt az éhségtől és a fáradtságtól. Akkor már nyakra-főre dicsérték a szegény embert, hogy nemcsak a bort, hanem jó ételt es megérdemli. Vigyáztak es ezután, hogy hol, és mit szólnak el a munkáról.
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ ARANYSZŐRŰ BÁRÁNY Egy szép nap Mátyás meglátogatta Burkus királyt. Burkus valagászódni kezdett az aranyszőrű bárány felől. Mátyás igazolta, hogy van, sőt van még egy juhásza es, aki sohase hazudik. Burkus béakarta bizonyítani, hogy azért mégiscsak. Mindkét király fele országa átadásába fogadott. Burkus azért, ha hazudni fog, Mátyás azért, hogy nem fog hazudni. Burkus király másnap parasztgúnyába öltözve kiment a pásztorhoz, de az rögtön felismerte a beszédéről. Burkusnak majdnem leesett az álla, de azért gondolta megpuhítja, annyi mindent ígért neki, hogy sokat, ha neki adja az aranyszőrű bárányt. A pásztornak nem kellett. Másodszor már Burkus király ki is vitt egy láda drágakincset, de a pásztornak az se kellett. Burkus leánya látta bánatos apját gondolta elintézi mézes-mázas szavakkal. A pásztor valóban véle hált. A királyleány pedig azt akarta, hogy a bárányt nyúzza ca meg. Megnyúzta, nem mert ellentmondani. Másnap hazavitte a bárány bundáját a királyleány, burkuséknál lett nagy öröm. Reggel vette jedtét a pásztor, kétszer es füllentett az arrajáró királyának. Mátyás király gondolta még egyszer utoljára próbára teszi, s béhívta a palotájába, ott volt Burkus király s a lánya es. Látta az aranyszőrű bárány bundáját, mán nem mert hazudni, csak annyit mondott, hogy az aranyszőrűbárányt felcserélte egy szép feketére. Mátyás parancsolta, hozzaca bé. A pásztor azt mondta, nem kell ezt béhozni met éppenséggel itt van, mutatott a királyleányra. Mátyás örvendezett, hogy nem hazudott Burkus előtt. Amiért nem hazudott neki adta Burkus fele országát, amit tőle nyert el. Burkus meg odaadta a leányát. Így lett a pásztorból Burkus király. A történeteket összeszerkesztette a szerkesztő úr
E-mail cím: borbelevi@yahoo.fr , honlapcím: www.geocities.com/borbelevente . |