FENYŐSZEGI csereklyék 4.        2008 ősz.

 

ŐSZELEJI MONDÓKA

Kezdeti esős nyarat felváltotta az igazi hőség. Kinek kedve és lehetősége volt hozzá boldogan tervezhette meg szabadságát. Ez a nagy meleg még őszelején is tombol, hogy meddig, még nem lehet tudni. Bármennyire maradni akar a nyár, vége a szünidőnek és a szabadságnak, főképpen a nagy melegeknek. Lassan minden lombhullató fa és bokor új ruhát ölt magára, s a reggeli hideg után kellemes felmelegedés váltja fel a nem is olyan rég tomboló tikkasztó forróságot. Az eső is gyakrabban el fog eredni. A megváltozott táj szín kavalkádja jelzi egy újabb pihenést. A természet nyugovóra tér. Érezni a nagy őszi munkálatok közben is a nyugalmat árasztó csöndet. Jó lenne követni az évszakok mozgását, úgyis az övéké az utolsó szó.

       Kellemes őszt kíván mindenkinek a szerkesztőség!

 

 

MEGYEI KORHÁZBA BEJUTÁS

     Hargita megye szocialista érában készült korháza már sok mindent megért, főleg sok emberke cserét, úgy orvosi, mint más alkalmazott vonalon. Most éppen a más alkalmazottakról lesz szó, ugyanis művészi tehetséggel rendelkezik azon egyén, aki zökkenőmentesen ki és be akar jutni drága intézményünkbe. Megvan szabva a beteglátogatási idő, ezzel sincs semmi baj, hiszen így helyes, csak vannak emberek, akik nem tudnak elszabadulni a munkahelyükről egykönnyen pont a beteglátogatás idején. Tehát ez a probléma is hagy kívánnivalót maga után. Mégsem ez az igazi nagy gond, hanem főleg a fekvő beteg személyek kihozása a korházból. A korház vezetősége még nem talált alternatívát az ilyen esetekre. Pontosabban, kocsival (autóval – ahogy tetszik), nem lehet bejutni a korház udvarára. Persze nem mindegyik hozzátartozó hallott erről a dologról, így nem hoz megfelelő kemény mokány embert, aki ki tudja vezetni a parkolóig gyengélkedő családtagját, barátját stb. Ilyenkor valahogy össze-vissza, remélhetőleg célt nem tévesztve, ha csúszva-mászva is, de valahogy kiérnek a kocsihoz a beteggel.

     Megjegyezendő, hogy egy kapus hölgy ténykedéseitől függ inkább ez a be és kimenetel, inkább rá érkezett milliónyi panasz. Ez a kapus hölgy néhány esetben, megfelejtkezik e katonás törvénybetartásról és közben egy-egy kocsit csak beenged egy rövid, azt is lehet mondani félig bizalmas és mosollyal lenyomtatott beszélgetés után. Hogy e varázslat miként jön létre, mindenki egyénileg találja ki. Ez még semmiség, ahhoz képest, hogyha egy bukaresti rendszámú pofás kocsi megérkezik a korház kapuja elé, rögtön nyílt utat kap, és zökkenőmentesen bemegy a korház udvarára.

     Nos, betegek hozzátartozói figyelem! Bubás, ha idejében kistudérozzák a korházi bejutáshoz szükséges intézkedéseket, mert már mifelénk is nagy a balkanizálódás... Meg kell adni, ami a kapusé, mert az is lehet, hogy kedves beteg családtagja nem bírja ki a vonszolást egészen az autóig, de lehet erre az időre pofás kocsit szerezni bukaresti rendszámmal. Akinek már van dögös járgánya, annak csak rendszámcserét ajánlanék.

                                A korházból sikeresen kivonszolt beteg

 

 

TÖRTÉNELMI PILLANAT

     A második világháború jó javában dúlt-fúlt. Bécsi döntéskor Magyarország visszakapta területének egy részét, köztük Észak-Erdélyt is. A határok elég kacifántosan, azt is lehet mondani, megnagyoltan lettek meghúzva. Volt öröm és bánat is egy egész szekérderéknyi.

  1940 írtak, mikor a bevonultak a magyarok Csíkba. Nagy volt az öröm. Újból „magyar világ”. Az akkori Csíkszeredai Katolikus Gimnázium 1940-41. évkönyve így ír erről az eseményről: „Székelyföld visszatért Magyarország kebelére”. A honvédcsapatok szeptember ötödikén indultak útjukra a visszacsatolt területekre és szeptember 11. érték el Csíkszeredát. Nem is beszéd! Minden magyarlakta területen hatalmas pompával és kitörő örömmel fogadták a bejövő hadsereget. A boldogság határtalanságát fokozta az egyszeri emberek e nagy nap előtti készülődései. A nagy nap pillanatakor csak amúgy gőzölgött a finom kürtőskalács és egyéb tészták (sütemények) illata, nem maradt el a székelyköményes sem, de volt ott veresbor meg mindenféle finom eleség. Sok lány hajába volt fonva a nemzeti színből készült pántlika, de kis és nagy zászlók lobogtak a kézben, házakra és az állomás főépületére is kitűzve. Voltak akik, magukra öltötték székely népviseleti gúnyákat, ünnephez illően kirittyentették magukat.

     Ebben a nagy ünnepi mámorban a szaladt előre a magyar katonák felé egy öreg anyóka, zsebkendőjét szorongatva, teljesen meghatódva, könnyes szemekkel mondta – „Isten fizesse, hogy eljöttek!”. Akik hallották, mókásnak találták a helyzetet, kacagtak is rá egy sort, de az örömmámorban ez is belefért. Ennek már 68 esztendeje, körülbelül annyi ideje, mint ahány éves lehetett a mama.

 

     Most nekünk valami másra lenne szükségünk, hogy mi magyarok bárhol is legyünk e föld kerekségén, bárhová is tartozunk, hasonlóan fogadjuk mindig egymást, úgy mint e felidézett történelmi pillanatkor.        Megfigyelőke beszámolója

 

 

NYÁRI EMLÉKEK

Kellemes napjainkat fényképekben örökítjük meg. Mindenki pattogtat gépével, ahogy csak bírja. Általában személyre szólóak e pillanatnyi percek fotói. Kedves ismerőseink végig nézik e képekből kirakott összegyűjtött történetet, igaz hozzá kell egy mesélő is, mert úgy könnyebben érthető. Akadnak azonban köztük olyanok is, amihez nem kell mese, csak egy címet kell adni neki és máris elmond mindent. Ez már varázslat, amely lelkünk mélyéig hatolva szavak nélkül beszél.      

Borbé Levente

 

KIKOZMETIKÁZOTT MÚLT

Egy igen nagy és magasságos egekig emelt köztiszteletben álló személy elhunyt a közelmúltban. Ilyenkor gyorsan jön a fejvakarás, s mikor az is megesett egy hibátlan önéletrajz írása. Önéletrajz után pedig szakmai munkásságáról egy garmada duma. Ezt lehetőleg úgy kell megrittyenteni, hogy csorba ne essék a múltján, vagyis feleljen meg a mai hibátlan imázs elvárásoknak. Ha valami nem helyén való, azt csak úgy ki kell hagyni az összegyűjtött anyagból, és arról igyekezni kell nem beszélni. Így esett, hogy az említett kimagasló egyéniség diákéveinek utánanézve igencsak elfogadható osztályzata volt, egyáltalán nem az a jó tanuló. Nem volt mit csinálni, a beszámolóból ki kellett hagyni, egy olyan mondattal helyettesíteni, ami nem zavarja a közvéleményt. Suli után az említett ügyes ember sem tett sokat, nem mutatott fel érdemes dolgokat, ez is eléggé „félresikerült ügy”... A leleményes firkászok szinte sakkjátékügyességgel oldották meg a problémát. Minden egyes eseményt új színbe tálaltak fel az olvasók elé, azt sugallva, hogy ez a nagy ember valóban mindig ügyes szép és okos volt. Azt is lehet mondani, így születik a mai legenda. Egy részből helytálló ez a cselekedet, egy ilyen világban, amiben élünk, ahol lépten nyomon hibákat és nem értékeket keresnek, viszont jó lenne rávilágítani arra a tényre, hogy nem mindenki rögtön születik zseninek, hanem nagy szorgalommal és kitartással bontakozik ki élete folyamán. Kizárólagos alapon úgy hangzik a zsenikeresés dolga, mintha bizonyos emberek nem lennének képesek semmire, pedig igazi életük elmagyarázásával jobban fény derülne önfeláldozó tevékenységükre.

Zsenikereső

 

EZEK AZ ÚJ ÉTELEK...

Hogy mennyi mocskot megeszünk, az nem emberi. Tessék csak jól megnézni! Bémegy az ember az üzletbe, s akármit válajszthat. Mikor lekajsztja, mongyuk a szalámit, még nem es veszi észre a hitványságot, habár mán a színéről ellehet mondani egyet s mást. Az ember szemét akkor nyissa fel eredetileg az eleség, mikor beléharap. Hát annak minden íze van csak eppeg az nem, aminek ki van nevezve. Ha elakarod venni az étvágyadot csak vegyél nyugudtan az üzletből valamit. Teli van szórva minden hülyeséggel, de van bennük sok étvágygerjesztő tudomesénmi. Egyesek olyanyok, hogy úgy eszik főleg a fijatalok, akik nem láttak eleget igazi étel, hogy nyuvadnak meg. Ezek a vegyi ételek kévántassák magukot, de borzasztóan, s veszik es az iparosok. Na csak vegyék, met én maradok inkább, amit otthon saját kezemmel megtermesztek, és amilyen állatokot tenyésztek. Hát igen, e lenne a jövő étele? Hogy reklám mondja, mán itt es van. Egyesekbe annyi a vegyszer csuda, hogy fel nem robban. Az emberek pedig elég csúful kókulnak tőle. Látytákok s hercsek lesznek tőle. Úgyhogy vigyázat mit falsz bé, me ha nem ügyelsz hamar megmackósodhatsz valamitől.       Adalbert bá

 

 

EGY ÚJABB TANÉV ELEJÉN

Hahó gyerekek! Ha kiszórakoztátok magatokat, csapjatok a lovak közé, mert kezdődik egy újabb tanév. Hát, nem lesz éppen móka és kacagás, de tanulni is kell, mert csak azután lehet értékelni a jól megérdemelt pihenést és lazítást! 

A szerk. Bácsi

 

HÍREK ZSÖGÖD KÖRNYÉKÉRŐL

 

 

 

AUGUSZTUS 20 ÜNNEPLÉSE FELÉNK

 

 

Augusztus 20-án a Csíkszeredai Mikó Vár udvarán, a Honfoglalás Kori Mesterségek Hete keretében fellépett a zsögödi Harom néptánc együttes. Mindenféleképpen dicséretes, hogy van néptánc együttes Zsögödben, és ez alkalommal való fellépésük is.

Népies Dömötör

 

VÁROSSZÉLI LAKÓSOKK

Itt van az ideje a betakarításnak. Minálunk a pityóka megy nagy számban, de van azért egyéb is. Zöldségek közül a káposzta, hagyma, murok stb, gyümölcsök közül inkább az alma és a szilva dukál. Ugye a rendes polgár keményen megdolgozza eléggé kemény földjét, putyukálja fáit, s mire jön a termés nem biztos, hogy marad egy főzetre való es, mert vannak olyan ipsék Zsögöd és Szereda környékén, akik ügyesen begyűjtik saját részükre. Ezek a városszéli lakósok először a közeli földeket és kerteket szokták megrohamozni, de vannak közülük, akik jó messzire is elmerészkednek. Az idén már sok föld parlagon maradt az előző évek tanúsága végett. Az ember mán egy cseppet félkótyás kell legyen, hogy másnak ültessen. A városszéli lakósok elleni fellépés sikertelen, vagyis mindegy, mert fenyegetőznek és nem ismernek ilyen „badarságot”, hogy törvény. Talán ez azért mehet így mert nem a gazdag és vagyonos emberek területeit nyosszák. A „drágák”, pedig vígan papilnak. Szegénykéknek így is van munkájuk, a parlagon hagyott földek végett egyre messzebbre kell kalandozzanak. Nem lenne utolsó ötlet, például, hogy az ilyen parlagon hagyott földeket visszaalakítani virágos mezővé, azon nincs amit lopni.                              Gazda Úr

 

VÁROSI AUTÓBUSZJÁRATOK

Szeretné tudni vajon Csíkszeredában, milyen autóbuszok közlekednek például Zsögöd és Zsögödfürdő felé? Az eredmény kész rejtély. A titokzatosság elsimítása érdekében, ügyes vad nyomozással sikerülhet az utazás. Fellehet például hívni a városi buszmegállót, számát talán a telefonkönyvben, vagy a tudakozón keresztül lehet megtudni. Igaz, az annyi pénzbe kerül, hogy inkább érdemes egy taxit hívni. Az autóbuszjárat is változhat, akár az időjárás, ezért sem érdemes folyton telefonhoz szökni. A kialakított állomásokon se híre-se hamva a menetrendnek. Pedig régen pedig mindenki olvashatta, mert ki volt függesztve. Aki pedig nemigen leleményes nyugodtan kiülhet a buszmegállóba, mert valamikor, egyszer, csak arra gurul egy krisztus előtt négy béli autóbusznak nevezett járgány, s ha még szerencséje lesz pont arrafelé tart, amerre ő is kívánja. Lehet, hogy sok embernek van csodamasinája, de azért kell autóbusz is. Mindenki nem engedi meg, hogy „szegénységében”, menetközben, egy cuccos négykerekűt vegyen.

Közlekedőke

MONITOR VÁSÁRLÁS A TULIPÁN ÁRUHÁZBAN

Tessék csak tiszta nyugodtan vásárolni számítógépes termékeket a csíkszeredai Tulipán Áruházban (ott van a régi Csentrála alagsorába). Elég bubás lesz...

Most kiszolgálást egy pöttyöt sem firtatjuk, az attól függ, hogy éppen ki az a személy, aki a kiszolgálást intézi. Nemrégiben kiválasztottam egy képernyőt a számítógépemhez. Az ára is megfelelt. Eddig nincs is elakadás, de mire fizetni kellett több, mint száz lejjel lett drágább. Tévedésükért sem elnézést nem kértek, sem semmi mást, csak odavették „Akkor megveszi-e vagy nem?”, ennyi. Hát megvásároltam, mert történetesen volt nálam annyi pénz, de igyekeztem kifelé, nehogy valahol legomboljanak kifelé menet még száz lejt (régi pénzben egy millió).

Egy vásárló Ipse

MOCSKOSSÁG ZSÖGÖDFÜRDŐN

Most már nemcsak az elhagyatott, félig kibelezett lerozzant szálloda nyújt rémes képet Zsögödfördőn, hanem a sok mocsok és szemét, ami több héten át „díszelgett” a szikla borvízcsaptól nem messze. Mocsok az van javítás, helyrehozás, rendbe szedés, az kevésbé.     

 Borzadó Honpolgár

SZÉKELYFÖLDI BICIKLI VERSENY

Augusztus 7 és 10 között volt megrendezve. A több napon át tartó verseny pályája érintette vagy áthalad Zsögödön is.  Haj!

EGY LELTÁROZÁS „MARGÓJÁRA”

A Hargita feredői Uz Bence menedékház teraszán isteni elidőzni egy kis eszem-iszom erejéig. Egy csoport kiránduló meg is tette. Belépett az üzletbe és vásárolt éppen, ami volt. A silány árukészletből is sikeredett valamit összehozni. Alig tették ki a bokájukat, az elárusító hölgy egy kiérkezett kockás papírral a kezében, amelyre kariokával az volt rá írva INENTÁR (Inventár), vagyis leltár. Annyira sürgős lehetett a leltározás, hogy a V betűt is számba vehették. Esetleg, ha valamit kért volna a kedves kirándulócsoport, akkor csupán a leltár időszakát kellett volna megvárja.                Üdülős Csoportból való

 

LAKÁSKULTÚRA SOK ESZTENDŐN ÁT EGY ANYÓKA SZEMÉVEL

   Lakások nagyon kemén kulturális megmozdulásokon csoszogtak keresztül. A szemed es kimered, ulyan fáintos dolgokot raknak bé a házba és a blokkba mostanába. Erről szeretnék egy cseppecskét rötyötölni én Varvara.

 

   Előbbször beszélek a mű időnkről. Visszamegyek egészen odáig amikortól tudok emlékezni ezekre az izékre. Hát ulyan négy, fél öt éves lehettem, mán akkor a csipám es egésze kinyílt, figyelmes lettem egy kasztenre, tudják olyan fiókos szekrénke rajta semmi cifraság. Na, az volt az első bútor darab amit megtudtam jegyezni, biztos azétt es met anyám onnan vette ki a testvéreim felszerelését s az én gúnyáimot es. Hát azok sem voltak ilyesmik mind most. Nem es kell nekem ez a mostani, a hideg es ráz tőle, az unokám es úgy nez ki benne, hogy Isten Őrijz! Na, de visszafelé kacskaringózok a témához, nekünk azétt más fajta szekrénykénk és ládánk es volt. Tulipános láda, edényeknek való szépen kipingált falra akasztós kredenc, szétszedhetős ágy, cifrán faragott asztal s fogas es, s még sok minden. Még a szegény férjem munkálkodott véle. Ügyes keze volt, s meg es tudta csinálni. Mindenét nem es futkároztunk mesteremberét, semmit sem vettünk készen ne félj! Meg es dolgoztunk érte, de valahogy ulyan nagy öröm öntött el mikor használhattuk, met az teljesen a műénk volt. Nahát ilyesmiket tettünk a házba. Én még ha a hátam le es szakadt, csak szőttem a szép falvédőköt, terítőköt, szőnyegeket s azokot tettem bé a szép szobába. Amelyékeken nem sikeredett annyi dísz vagy mi, azt hagytam a konyhába, jó volt oda. Hát akkor más világ járta, de a munkánkot megbecsültük, s mindenre úgy vigyáztunk mind a hímes tojásra, vagy mégjobban!

 

   Most későbbszőr beszélek az első változásokról. Eljött a kommunizmus, tudják, amikor mindenki egyenlő lett. Annyi gyárat kezdtek építeni, amennyit csak bírtak. Lett oztán kilószámra ruha es butor es, s mán a fiataloknak nem es teszett a régi. Újakot tettek bé a lakásba, csak úgy vették az üzletbe mind a cukrot... A lakások evvel kezdtek megváltozni. Egyik csicsásabb lett a másiknál, tettek belé dísznek azokot a nippecskéket, smitudomén, hogy még mit es. A fijaim lakásait es megkellett szokjam, hát az ilyen izéket, hogy abroszt helyett nájlonyos terítőt raktak, s a földre nivilint, s minden ráksulyos nájlony edényt béraktak főleg a konyhába. A szobába azért kristályvázák s poharak vannak most es, azok azétt az eléges fáintosok. Há igen, telik az idő, s mán nem lehetünk mindig divatosok. Nekünk a régi tetszett, nekik az új. Én mán nem es akartam nagyon változtatni a házunkon, az úgy jó volt, de sokan vélem egykorúbéliek es kezdtek urizálni, s ágálni. Lett  valami érdekes összevisszaság, mán se új nem volt, de régi se. Milyen es az ulyan...

 

   Most az előbbinél is mégkésőbbször beszélek. Kidurrant a demokrácia, mind a üvegből a dugó, lett es nagy felhajtás hirtelenjibe. Sokan észrevették, hogy lehet pénzhez jutni. Megomlottak a gyárak, meg a józan ész es, és megindult a lopkodás. Ki mennyit bírt annyit „gyere velem akáclombos kisfalumba” működéssel zsebre vágott. Na oztán abból a pénzből ulyan kacsalábon forgó házakhoz személő izéket húztak fel, hogy hat nyelven beszélt s mind egyformán, de hézaszagolni nem lehetett. Azt bérendejzni es nagy dolog volt. A gazdagabja ulyan butorokot tett belé, hogy menten megáll az ember esze. Hát mán nem az én világom merem állítani. Nekem nincsenek ilyesmieim, de nem es bánom. Mán mindegy es, jó a tulipános ládám, s a kasztenem es még úgy áll mind a cövek, s a többi butor se rossz még, még bubásabbra nem es vágyok. A jó nekem, a férjemnek pedig nyóc, az s lehet szinte kilenc, kitart ameddig le nem vessük magunkról a patkót.

 

   Még héza tenném a többihez, immán ha szó van valamiről legyen kerek, azt, hogy a szomszédba ulyan fiatal pár költözött, hogy ulyan butorokot szereztek bé a lakásukba mind a műénké, ejsze mán nem es annyira jók. Azon csudálkozok, hogy tanult emberek létire mit tetszik nekik annyira ezekbe a bútorokba. Azt es láttam, hogy a függönök, lepedők, terítők es mind ulyanyok vagy személnek a műénkhez. Nem mondom nekem es tetszenek, szépecskék, de nekik mi tetszik rajtuk, azt ép ésszel nem tudom felfogni. Úgyes döntöttem, ha megmurálok (kifingok), akkor az én butorjaim és szőtteseim legyenek az övéké, met má nem érdekli senkit se a családomból, régimódinak veszik, s akkor ők legalább szeretik, s egy darabig örvendezzenek, ameddig még egybe vannak, tartanak.

 

  Még héza teszek az egészhez valamit, s avval pufámot bé es fogtam. Vannak ulyanyok es, mindegy blokkba vagy házba vertek tanyát, hogy régi butorokot vesznek, bútorturkálókból, azok es gyárba készültek, de mán most nem divat. Vagyes mondhatom azt es ahány ház annyi divat, eligazodni még a Fennvaló se tud. Pedig régebb nagyon könnyen ment. A szegényebbecske réteg pedig, amit a gazdagok kivetnek, abból babbázzák fel a lakást. Hát biza azok között es akad színtiszta újnak személt darab. Ezétt mostanába érdemleges a szemetes körül es kutukálni met lehet ulyan bútordarab es, ami jobbacska, mind amilyen van a lakásba s ki lehet csereberélni. Azétt szemesnek áll a világ, met hamar elviszik ezeket a dógokot. Egyszer láttam es két fiatal csórócska magához emevelve cipelt egy szekrént, hát a pufájuk úgy ki volt akadva a helyükről hogy fel sem üsmertem mikor leették s megpihentek egy cseppet., de azétt se szó se beszéd tovább es semmi panasz nélkül vitték. Mit mongyak ügyesek! Még egy mondatkába elmondanám, hogy mán megint más cifraságok jöttek divatba, azokot követni bolondcság, met úgy változnak nap mind nap, mind a nadrág feneke, s követni úgyse tudod. Ha nem hiszel nekem angyalkám, akkor próbáld ca me, s meglátod!                                    

Varvara nénétek

 

A BŐSÉG SZILVÁBÓL

Na me lekvár, immán van elég, csak enni kell! Honnan es annyi finom házi lekvár?  Há vajon honnan? Eppeg volt elég szilvatermés Csíkba. Zsögöd és Zsögödfürdő se kivétel egy dekát sem. Annyira sok volt a szilva, hogy aliges lehetett összeszedni. Aki látta kimeredt a szeme. Azétt az egészből mégse lesz dzsem, csinálnak belőle kompótot, savanyúságot, de még szukkot es, de legfőképpen bédöglesztik pálinkának. Ez igen! Lesz legalább amitől megmecskenni! Mondjuk nem megy az eppeg olyan könnyen met ez a házi készítményű lütyü olyan, mint az orvosság! Biza! Csak kostólgatni, ízlelgetni kell. Mindegy az ember mit csinál belőle, csak tudja bégyűjteni, ne mind rothadozzon el a fődön. Há igen, lesz amit papilni sö lütyülni a téli cugos-fagyos dermesztő hidegekbe.          

Egy Hétszilvafás Gazda

 

NYILVÁNTARTÁSI GONDOK

Szép kis országunkban a nyilvántartással sok a gond. Természetesen minden megoldható, de mikor, azt az Isten se tudja. Vajon miért? Nem kell folyton folyvást kérdezősködni, néhány eset elmesél mindent. Sok élmény után ki van válogatva néhány durcisabb eset.

 

   Választások alkalmával még a halottak is a listán vannak, tehát szavazhatnak. Milyen bubás is a túlvilágról átcsoszogni egy kis szavazásra. Biztos felemelő érzés lehet, ha még haláluk után is teljes jogú állampolgárként számba veszik az embert...

   Azoknak is küldenek felszólító leveleket, akik régen elhagyták az országot, s már nem is hazai állampolgárok, de nyugodtan kiválthatnak személyit, mert még mindig a régi lakhelyükön szerepelnek. Ez, igen, egy buletin kell csak, hogy újból román állampolgár legyen az ember! Nem semmi.

   Egy székelyföldi néni nemrég egy szikrányi elírás áldozata lett. Egyszer csak azon vette észre, hogy nem kap nyugdíjat. Mitévő legyen elment a falu néptanácsához, ahogy ő hívja. Ott elmondták neki, hogy hivatalosan már halott. Most mitévő legyen? Hát van lehetősége beperelni a polgármesteri hivatalt, hogy igenis él, s azután folyósítják a nyugdíját. Micsoda cuki megoldás, lehetőség!

 

Ezek sajna, valós esetek. Nem is bizgeráltuk, a ki kicsoda dolgot, mert a személyeknek és hozzátartozóiknak, akikkel megesett a „fordított világ” dolgai, az nekük dugtig elég.

Senki se írta, mert baja eshet, ha valaki.

 

PITYÓKÁS HARCOK

A székelyföldi pityókát (burgonya, krupli, kolompér stb.) az Erdélyi Römödöszö és a Magyar Polgári Párt egyaránt felhasználta a helyhatósági választások kampányában. Az egyik nap Csíkszereda főterén öntötték ki a pityókát a Römödöszö vezetésével. Célja ennek a pityókaürítésnek a gazdák mostoha helyzetének javítása volt. Szegények tényleg nem tudták eladni a tavalyi termést. Hogy mire hivatkoztak és miben tudnak segíteni a Römödöszö vezetősége az most teljesen mindegy. Erre a pityókakipakolásra pár nap múltán érkezett a revans, a Polgári Párttól, ők Markó Bélás címkéket raktak a zsákokra, s Gyergyószentmiklós főterén ürítették ki  zsákokból a pityókát.

E kemény üritgetések közepette nem volt szó igazi megoldásokról és semmiről sem. Egyeztetni a két párt pedig aligha, vagy nehezen tud Egyik sem hagy a 21-ből. Ha imigyen cselekszenek továbbra is, akkor négy esztendő múltán megint lehet a székelyföldi városok főterein pityókaürítés.   

Feri gazda

 

SENKI SEM PÓTOLHATÓ

Mindenki pótolható forog-rotyog a nagy duma, főleg a munkahelyeken. A munkához felvett személy számbelileg igen, s az élet más területein szintén, de mint egyén soha. Ha pótolható, akkor miért emelünk szobrot, miért emlékezünk egyfolytában nagyjainkra? Egyeseket megénekeljük, ódát zengünk nekik, megemlékezünk róla. Sőt, egy családon belül a pótolhatatlanság jobban megmutatkozik. Nemcsak a kiugró tehetségek, hanem az egyszeri emberek is unikumok. Ahogy a nóta mondja: „Ahány ember, annyi csodálatos világ”. Bizony így van rendjén. Aki meg pótolható, az összehasonlítja az embert egy robottal, mert még egy növény vagy egy állat is lehet pótolhatatlan.            

Okoskodó honpolgár

 

KÖZLEKEDJ NAGYON OKOSAN!

   Kedves olvasók, hát csókolom a kacsójukat! Hogy vannak? Most biztosan jól, mert most nem utaznak sehová, és még nem is sétálnak. Figyelik mennyire belelátok az emberbe! Hát nem csodás? De az. Most egy aranyos kis történetbe kezdenek, amit úgyis ismernek, de meglátják nagyon érdekes és fölöttébb izgalmas.

 

   Szép Erdélyben az 1990-es fordulat után egyre több automobilt vásároltak az emberek, ki használta ki újat. A fokozatos járgánygyarapodás nagy káoszt idézett elő. Sehol sem gondoltak kedves kis „coccalista atyáink”  normális parkolókra és főleg ennyi kocsira.

   Nos, úgy a 2000-es esztendőig még elfogadható állapotok uralkodtak, viszont mára minden megváltozott.          

    Ha netán valaki átszeretne menni szabályosan az úton, azt felejtse el. Még az is nagy dolog, ha egyáltalán át tud haladni. Saját járgányával pedig, ha perceken bel-l ki tud ebickélni  az autóhalmaz közül, akkor nagyon ügyes. Most parkolókat létesíteni egyre nehezebb, hiszen minden városi övezet össze van tákolva egyféleképpen. A próbléma megoldását fokozza az is, hogy családon belül az emberek (kik megengedhetik maguknak), több kocsi is van. Baleset is van kilóra. Hogy mi a megoldás, mindenki filozofáljon rajta, de ameddig nem sikerült a helyzeten úrrá lenni, mindenki közlekedjék, de nagyon okosan.

   Akkor pápá, még beszélgetünk egyszer-kétszer. Kellemes közlekedést kívánok! Legyetek ügyesek és éljétek túl.                               Pintyőke

 

Cím: Honlap - www.geocities.com/borbelevente , E-mail - borbelevi@yahoo.fr .

Még van címem, de maradjunk csak ennyibe ez es elég.